Ingázó tanárokkal töltik fel az iskolákat, de ez mindenkinek rossz
Vannak tanárok, akik naponta ingáznak a sajátjuk mellett két-három másik iskolába, akár ötven kilométeres távokat is megtéve. Közben az ő iskolájukba is járnak utazó tanárok, hogy kipótolják a hiányzó matek vagy fizika szakosokat. Ilyen régen is előfordult, de a kisebb iskolákban az utóbbi években rendszeressé vált. A tankerületek így próbálják kezelni a gyerek- és tanárhiányt, amit a diákok is megéreznek. A tanáraik sokszor évente cserélődnek, és a helyi viszonyokban ismeretlen pedagógusok nem is tudnak olyan hatékony munkát végezni. Más megoldás viszont tényleg nem látszik, hacsak nem teszik valahogy vonzóbbá a tanári pályát.
“Talán egy-két kollégám van, aki tényleg a saját munkahelyére jár be dolgozni. A többiek mind heti egy-két napot máshol csatangolnak”
– mondta egy kelet-magyarországi általános iskola igazgatóhelyettese azokról a tanárokról, akiket a tankerület utazó pedagógusnak jelölt ki. Ezzel arra utasította őket, hogy ne csak a saját intézményükben, hanem más iskolákban is tartsanak órákat. Ők a munkaidejük egy részét a kollégáiktól és tanítványaiktól távol, 10-15 kilométerre levő településeken töltik.
A tanárok cserélgetése kölcsönösen történik. “Nemcsak tőlünk járnak át, hozzánk is járnak” – folytatta.
“Legalább öt éve létezik ez a gyakorlat, volt olyan év, amikor az ötödikeseket, a hetedikeseket és a nyolcadikosokat három informatikatanár tanította, akik három különböző iskolából érkeztek. Ez az egész tankerületet érinti”.
“Kémia, informatika, ének-zene” – sorolta egy másik, dunántúli általános iskola igazgatója, milyen szakos pedagógusokat tudnának azonnal felvenni. Mivel senkit sem találtak, utazó tanárokkal és nyugdíjas pedagógusok visszahívásával ellensúlyozzák a tanárhiányt, miközben a saját fizikatanáruk három, a matektanár pedig egy másik iskolába ingázik. Egy harmadik, szintén kelet-magyarországi iskolában az utóbbi két-három évben jelentek meg utazó pedagógusok, akárcsak egy negyedik, dunántúli intézményben. Náluk nem a tankerület irányítja a folyamatot, hanem a bajba került iskolavezetők egyeznek meg egymással.
Ezek az iskolák négy különböző megyében, az ország egymástól távol eső területein, többnyire néhány ezres kisvárosokban találhatók. A nevét egyik igazgató sem vállalta, mert tartottak tőle, hogy bajba kerülnének a tankerületnél, vagy ha engedélyt kérnének a nyilatkozáshoz, úgysem kapnák meg.
Van köztük olyan, ahová nagyon szegény, máshová átlagosabb helyzetű gyerekek járnak, abban mégis hasonlítanak, hogy ingázó tanárok nélkül nem tudnák ellátni az alapvető feladataikat. Ez persze nem mindenkit érint az országban: találtunk olyan iskolákat is, főleg nagyobb városokban, ahol egyelőre nem ismerik ezt a problémát. Az érintett iskolavezetők egy részét felháborítja, mások szükséges rossznak látják a helyzetet. De miért kell ez, és mi a baj vele?
Kár, hogy csapnivaló tanárt küldtek
Utazó tanárokra egyrészt a gyerekhiány miatt van szükség, ami főleg a kisebb óraszámban tanító tanárokat fenyegeti (például a rajz, ének, kémia vagy fizika szakosokat). Ha mondjuk egy iskola már nem tud egy évfolyamon két osztályt indítani, vagy a tankerület nem finanszíroz tovább egy csoportbontást, ezek a tanárok könnyen bukhatják a minimális kötelező óraszámukat is. Ilyenkor kénytelenek máshol is munkát vállalni.
Az ingázás másik oka a tanárhiány, amelynek létezését nemrég tagadta Hajnal Gabriella, az állami iskolákat fenntartó Klebelsberg Központ (KK) elnöke. Egy kiszivárgott augusztusi jelentésből viszont kiderült, hogy a KK országosan 4325 betöltetlen álláshelyről tud. (Az adatok megjelenése után a KK közleményt adott ki, amelyben álhírnek nevezték ezeket a számokat, és legfeljebb egy-két százalékos hiányról beszéltek).
“Van egy tanárunk, aki 50 kilométerről jár hozzánk és egy másik iskolába, így látja el két helyen a földrajz-biológia tárgyakat. Tudok olyan településről, ahol négy tanító hiányzik, és olyan tankerületi központról, ahol közel húsz állást nem tudtak betölteni a tanév elején. Hiába tagadják, van pedagógushiány”
– mondta egy iskolavezető.
A hiányzó tanárokat olykor iskolán belül, nem szakos helyettesítőkkel pótolják. “Egy ismerősöm hét hónapon át magyar szakos diplomával tanított matematikát, kémiát és fizikát” – hozott egy példát Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke.
Az előbb idézett igazgató szerint náluk ez egyre kevésbé fordulhat elő, mert a tankerület célja, hogy minden tantárgyat megfelelő képesítésű tanár tanítson. “Régebben, ha hiányzott az énektanár, odaadtuk az énekórát az alsós tanítónéninek. Vagy ha nem volt informatikatanár, átvette a fizikatanár, akinek ugyan nincs belőle végzettsége, de nagyon jól elvégezte a munkát”.
Szerinte legalább a készségtárgyaknál lehetne elnézőbb a tankerület, és hagyhatná, hogy nem szakos tanár tanítsa őket. “Valamelyik évben egy nagyszerű karvezetőt küldtek hozzánk, aki éppenséggel tanárnak csapnivaló volt. Aki énekből buktat, szerintem nem jó tanár. Sokkal jobban járunk a kedves, szép hangú tanító nénivel. Matematikánál és más pontszerző tárgyaknál fontos, hogy szakos menjen be, de a készségtárgyaknál bűn ezt csinálni”.
A fontosabbnak tartott tárgyaknál viszont ő sem tud más megoldást, mint az ingázást. Igaz, úgy látja, mióta az igazgatók tudják, hogy a tankerület úgyis kipótolja valahogy a hiányzó kollégákat, néhányan felelőtlenné váltak. “Tudok egy igazgatóról, aki elüldözött egy matematika-technika-informatika szakos pedagógust az iskolából. Először azt mondta, megoldja saját erőforrásból, az egyik alsós tanító tanította az ötödikeseket és a hatodikosokat, mert arra is volt képesítése. Hetedikre és nyolcadikra viszont nem, ezért az igazgató rávette, hogy iratkozzon be az egyetemre. Megtette, de nem volt elég hallgató, ezért nem indult a szak. Végül a tanító inkább felmondott”.
Csak azt látja, hogy Zolika már megint hülye volt
“Nem jó ez se a tanárnak, se a gyereknek” – foglalta össze egy kelet-magyarországi iskola vezetője, ahonnan szinte mindenki ingázik valahová. “Macerás összeállítani az órarendet. Nem mondhatom, hogy tíz perc alatt érjen át egyik helyről a másikra, mert minden település tíz kilométernél messzebb van. Tehát amíg visszaér, addig kiesik egy újabb tanóra. A másik iskolában nem olyan tagja a tantestületnek, mint a többiek, nem ismeri a hagyományokat, csak beesik egy-két órára. Nálunk közben kiesik egy csomó tanórán kívüli feladatból, például az ebédeltetésből, versenyfelkészítésből, műsorszervezésből”.
Hozzájuk és a környező iskolákba nagyon sok hátrányos helyzetű, sokszor problémás gyerek jár.
“Azt gondolom, nekik jobb lenne, ha egy állandó, stabil tantestülettel találkoznának. Előfordul, hogy az egyik évben az egyik, másik évben a másik iskolából jön utazó tanár, a gyerekek nem látnak folytonosságot”.
“Egy kollégám heti egy órára járt ki angolt tanítani, ennyi idő alatt nem lehet megismerni a gyereket, nem egyértelmű számára, hogy melyik gyereknél, milyenek az otthoni viszonyok. Ha viszont egy helyi kolléga megy be, az tudja, hogy tegnap az apuka éppen késsel kergette anyukát, vagy apuka éppen most költözött vissza a családhoz, és jobban képes kezelni olyan problémákat, amelyek egy kívülről beeső tanár számára nem evidensek. Ő csak azt látja, hogy Zolika már megint hülye volt”.
Hogy elkerüljék a folyamatos rohangálást, néha az utazó tanár heti egy-két napot teljesen a másik intézményben tölt. “Tömbösítve tanítja nekik a matematikát. Hát milyen az, amikor kedden meg csütörtökön van két-két óra? Közben nekem hiányzik itt két napig, és visszarendelhetném, miután végzett, de mikor, hetedik órában legyen a matematika óra? Akkor inkább mi is tömbösítünk egy napot” – mondta egy másik iskola igazgatója, ahonnan a fizika tanár is eljár, összesen három másik intézménybe.
“Ez iszonyatos megterhelés, a legtávolabbi iskolája 45-50 kilométerre van. Ráadásul ő osztályfőnök is. Milyen osztályfőnök az, aki három napot van az iskolájában? Kénytelen voltam magamat odaállítani helyettesnek”.
Egy igazgató azt mondta, náluk a tankerület egyáltalán nem szól bele az utazó tanárok kiválasztásába, máshol viszont a tankerület dönt. “Úgy érzem arra azért próbálnak figyelni, hogy ha lehet választani, akkor a jó pedagógusokat küldjék át. Megkérdezték, meg tudom-e oldani, ha a matekosunk eljár máshová. Mondtam, hogy ha nehezen is, de igen, segítünk a másikon”.
Várható volt, hogy ez lesz
Ahol ezt a kérdést az iskolák rendezik le egymás közt, ott egy igazgató csak heti öt órában engedi el máshová a kollégáit. Szerinte erre azért is szükség van, mert nem szeretné, ha az ingázással plusz pénzt kereső tanárok miatt belső feszültség alakulna ki a tantestületben.
“A törvény meghatározza, hogy egy pedagógus hány órát helyettesíthet úgy, hogy azért nem kap túlórapénzt. Ez egy keret, ami legfeljebb a tanév vége felé szokott kimerülni. Aki viszont megbízási díjjal dolgozik másik iskolában is, azért megkapja a pénzét, helyettesíteni viszont biztosan nem tudom beosztani. Ezért abban a tanárban, aki nem ingázik, de ingyen helyettesít, felmerülhet, hogy a másik miért van előnyösebb helyzetben. Eddig szerencsére nem fordult elő ilyen konfliktus”.
Azt mondta, 10-15 éve látható, hogy előbb-utóbb eljön az a pont, amikor már nem lehet majd kezelni a szakma elöregedéséből fakadó gondokat. Mostanra viszont szerinte odáig jutottunk, hogy az ingázáson kívül már tényleg nincs más gyors megoldás.
“Hosszú távon arra lenne szükség, hogy valahogy vonzóvá tegyék a tanári pályát, mert most nem az. De nem is látom jelét annak, hogy ez megváltozna”.
Más szerint “brutális átképzésekre” lenne szükség, és csak remélni lehet, hogy a főiskolák, egyetemek indítanak majd másoddiplomás képzéseket pedagógusoknak.
Egy igazgató attól tart, az egész helyzet odáig fajul majd, hogy bezárják a kis létszámú iskolákat, és szépen lassan mindenkit nagyobb iskolaközpontokba irányítanak majd. “Ez nagyon szomorú, főleg azért, mert mi népszerűbbek vagyunk, mint a közeli nagy iskola, ahol éppen új tantermeket építenek”. Szerinte könnyen lehet, hogy mivel azokba a tantermekbe gyerekre lesz szükség, elveszik majd tőlük a felső tagozatot, amivel a maradék négy osztály is elsorvadna, hiszen a szülők nem szívesen váltanának iskolát negyedikben.
Kíváncsiak voltunk, hogyan látja ezt a helyzetet a Klebelsberg Központ, ezért kérdéseket küldtünk nekik, amelyekre cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.
