SZEMPONT
A Rovatból

II. Erzsébet egy gyorsan változó világban is megmaradt kikezdhetetlen ikonnak

A királynőt uralkodása alatt nem kímélték sem a világtörténelem, sem a királyi család viharai.


Csütörtökön délután, 96 éves korában meghalt II. Erzsébet, az Egyesült Királyság királynője. A Buckingham-palota már napközben kiadott egy közleményt arról, hogy a brit uralkodó állapotáért aggódnak az orvosai, ezért megfigyelés alá került. Sajnos mint kiderült, jogos volt az aggodalom: a királynő szervezete délután feladta a küzdelmet.

Bár a brit trón birtokosa immár közel 350 éve csak „uralkodik, de nem kormányoz”, a szigetország imázsa, tekintélye a mai napig elválaszthatatlan a korona viselőjétől. És ha a 19. századot nevezhették „viktoriánus kornak”, akkor az elmúlt 70 év brit történelme is megérdemelné, hogy „II. Erzsébet-kornak” nevezzük, hiszen legalább annyira sorsfordítók voltak ezek az évtizedek Nagy-Britannia számára, mint Viktória, vagy akár a 16. században I. Erzsébet uralkodása.

Pedig II. Erzsébet nem arra született, hogy királynő legyen, hiszen ő csupán a trónörökös Edward öccsének az elsőszülött lánya volt.

Amikor azonban VIII. Edward az elvált amerikai asszony Wallis Simpson kedvéért lemondott a trónról és fivére, VI. György lépett a helyére, a tízéves hercegnőnek már számolnia kellett uralkodói jövőjével. Azt azonban aligha gondolta, hogy ez még 26. születésnapja előtt bekövetkezik, miként azt sem, hogy megéri uralkodásának 70. évfordulóját, és ezzel a minden idők leghosszabb ideig trónon lévő királyai rangsorában a negyedik, a britek közül pedig az első helyen áll. (A nagy előd Viktóriának „csak” 63 év és 215 nap jutott). Persze mondhatjuk, hogy jó géneket örökölt édesanyjától, Erzsébettől, a legendás „Queen Momtól”, aki 102 éves korában hunyt el, és még utolsó éveiben is nagy aktivitás, életvidámság jellemezte.

Erzsébet 1926. április 21-én a londoni Mayfair kerület királyi házában jött a világra császármetszéssel. Még gyerekkorában ragadt rá a „Lillibeth” becenév, állítólag így mondta ki először saját nevét, ezt vette át a család, később férje, Fülöp herceg is, most pedig már dédunokája, Harry herceg kislánya is ezt a nevet viseli. Húgával, Margittal kezdetben egyaránt házi tanítóktól tanultak, életrajzírói feljegyezték, hogy Erzsébet már gyerekként is szerette a rendet, határozott volt, és mint későbbi miniszterelnöke, Winston Churchill írta róla, korát meghazudtolóan felelősen gondolkodott. Később a leendő alkotmányjogot és francia nyelvet tanult, és hogy megismerje kortársnőit, egy lánycserkészcsapat tagja lett.

A II. világháború kitörésekor a brit királyi család személyes példát mutatva Nagy-Britanniában maradt, Erzsébet pedig idő előtt felnőtté vált: önkéntes lett a brit kisegítő egységeknél – ekkor tanult meg autót vezetni, ami egész életében szenvedélye maradt – és 18 évesen tagja lett királyi államtanácsnak, hogy szükség esetén apját helyettesíthesse.

Erzsébet már gyerekkorában többször találkozott leendő férjével, a korfui születésű Fülöp herceggel, 1939-ben szerettek egymásba, de a háború évekre elválasztotta őket. Végül 1947. november 20-án a Westminsteri apátságban keltek egybe, Fülöp akkor kapta meg az edinburgh-i herceg címet.

Róluk elmondható, hogy 74 éven át, Fülöp 2021. április 9-én, 99 éves korában bekövetkezett haláláig jóban-rosszban kitartottak egymás mellett. Négy gyermekük született: Károly, Anna, András és Eduárd.

VI. György halála után II. Erzsébetként lépett trónra 1952. február 6-án, a koronázási szertartásra azonban csak 1953. június 2-án került sor. A fiatal királynő nem a semmiből csöppent bele az államügyekbe, a diplomáciába, mert az előző években többször vállalt közszerepléseket, sőt, 1951-ben ő látogatott el Kanadába és az Egyesült Államokba. Uralkodásának első éveit meghatározta a brit gyarmatbirodalom felbomlása, illetve annak átalakulása Brit Nemzetközösséggé. 1957-ben az ENSZ-közgyűlésen hitet tett e békés átalakulás mellett, és számos felszabadult gyarmatot személyesen keresett fel. 1956-ban nézeteltérése támadt Anthony Eden miniszterelnökkel, mert ellenezte a szuezi-válság idején a csatorna-övezet brit-francia megszállását. Már ő nevezte ki a kudarcba fúlt akció után lemondott Eden utódát, Harold MacMillant, aki szerint a királynő nemcsak hogy komolyan vette államfői tisztségét, „hanem bátorsága, kitartása, higgadtsága egy férfiéval vetekedett”.

A világpolitikai és hazai események később is sokszor próbára tették II. Erzsébetet.

Évtizedeken keresztül az egyik legrázósabb kérdés volt Nagy-Britannia és az európai közösség kapcsolata. Közel másfél évtizedes próbálkozás után, 1973-ban lett a szigetország tagja a Közös Piacnak, de egészen a Brexitig ez a viszony bizonytalan maradt, mert London mindig igyekezett megőrizni függetlenségét a szorosabb integrációval szemben. Az 1960-as évek két legkellemetlenebb ügye a Profumo-botrány és Rhodesia volt. Profumo, a MacMillan-kormány hadügyminisztere ugyanis intim viszonyba került egy call-girllel, akinek másik állandó vendége a szovjet katonai attasé volt. Miután 1963-ban az ügy kitudódott, a kabinet is belebukott. A dél-afrikai Rhodesiában, a mai Zimbabwéban a fehér telepes kisebbség 1965-ben egyoldalúan kinyilvánította függetlenségét, és fajüldöző rendszert vezetett be. Bár II. Erzsébet hivatalosan elutasította Ian Smith rezsimét, a brit kormány közel egy évtizedig még titokban támogatta azt. Voltak persze örömteli pillanatok is, hiszen ez az évtized volt a Beatles felemelkedésének időszaka, és a királynő nem kis felzúdulást okozott konzervatív körökben, amikor 1965-ben kitüntette őket a Brit Birodalom Tagja (MBE) érdemrenddel. Néhány évvel később Paul McCartney a Beatles Abbey Road albumának végén egy kedvesen tiszteletlen dalt énekelt, mely szerint „Őfelsége aranyos, szép kislány”. 1966-ban pedig a londoni Wembley-ben a futball-világbajnokság döntőjében a királynő adhatta át a Rimet kupát Bobby Moore-nak, az angol csapat kapitányának. A 70-es éveket elsősorban a véres észak-ír válság árnyékolta be számára, amelynek egyik következménye volt sógora, és Károly herceg mentora, Lord Mountbatten ellen 1979. augusztusában elkövetett halálos merénylet.

Két évvel később kétszer is támadás érte magát a királynőt, először júniusban, Londonban a Trooping the Colour katonai parádén lőttek rá a lovagló Erzsébetre – utólag kiderült, hogy csak vaktöltény volt – októberben pedig Új-Zélandon, szintén egy díszszemle közben, de ezúttal is sértetlen maradt.

A királynőt azonban, mint a korabeli sajtójelentésekből kiderül, nem sikerült kizökkenteni méltóságából és higgadtságából.

Akárcsak 1982. júliusában, amikor arra ébredt a Buckingham palotában, hogy idegen áll az ágya mellett. Miután a biztonsági riasztásra a rendőrség először nem reagált, mert viccnek hitték, Erzsébet és látogatója, Michael Fagan kedélyesen elbeszélgettek, majd a királynő szólította a személyzetet, hogy kísérjék ki az urat. Fagan megúszta három hónapi pszichiátriai kezeléssel.

Ekkorra már II. Erzsébetnek két komoly riválisa is lett: az egyik Diana Spencer walesi hercegné, aki 1981. július 29-én az „évszázad esküvőjén” kelt egybe Károllyal, a másik pedig a miniszterelnök Margaret Thatcher. Diana nemcsak 21 éves fiatalságával, hanem közvetlenségével, divatot teremtő öltözködésével, médiaszerepléseivel, később humanitárius tevékenységével is rendkívüli népszerűségre tett szert, már-már elhomályosítva felséges anyósát.

Margaret Thatcher nemcsak eleganciájával jelentett kihívást a királynő számára, akin gyakran ironizáltak elmaradhatatlan kis fekete táskája és kalapjai miatt, hanem a politikában is, és erről az alattvalók is értesülhettek a királyi házat egyre kevésbé kímélő brit sajtó révén. Kiderült például, hogy II. Erzsébet nem értett egyet Thatcher megszorító, munkanélküliséget gerjesztő, társadalmi feszültséget okozó gazdaságpolitikájával, és azzal sem, hogy kormánya szinte a végsőkig támogatta a dél-afrikai apartheid rendszert. Szerencsés kimenetelű viszont az Argentína ellen vívott háború a Falkland-szigetekért, amelyben András herceg a család büszkeségére katonaként vett részt.

1992 ünnepi évnek indult, hiszen ekkor volt Erzsébet uralkodásának 40. évfordulója, később maga a királynő nevezte el a „legrettenetesebb évének”. Ekkor kaptak először nagy nyilvánosságot azok a hangok, mely szerint a királyság kolonc az ország nyakán, elsősorban a királyi család vagyona és a nekik járó juttatások miatt. Ennek következménye volt, hogy 1993-tól már a palota lakói is jövedelemadót tartoztak fizetni a kincstárnak. Emellett valóságos válási hullám indult el Erzsébet gyermekei körében: márciusban András, áprilisban Anna vált el, decemberben pedig vége lett Károly és Diana együttélésének is. A bulvárpletykák miatt helyzetük tarthatatlanná vált, végül a királynő 1995 decemberében felszólította őket, hogy váljanak el. Diana 1997. augusztus 31-i halálos végű, máig tisztázatlan autóbalesete után a Buckingham-palota napokig hallgatott, és a népharag csak azután enyhült meg, hogy Erzsébet szeptember 5-én, a temetés előtti napon tv-beszédben méltatta elhunyt menyét. Némi gyógyír lehetett, hogy a Tony Blair vezette kormánynak sikerült megkötnie 1998-ban az észak-írországi húsvéti békemegállapodást.

A 2002-es Arany Jubileum három napos londoni népünnepélye viszont újra azt mutatta, hogy a királynő népszerűsége töretlen. A politikában azonban ekkor sem a nyugalom évei következtek, nem utolsósorban a brit haderők iraki és afganisztáni bevetése miatt. Tíz évvel később ő nyitotta meg a londoni olimpiát, és ez alkalomból önmagát alakítva szerepelt egy rövidfilmben a James Bondot játszó Daniel Craig-gel. 2017 novemberében lett a világ legidősebb aktív államfője a zimbabwei Robert Mugabe visszavonulása után, és ugyanebben az évben az első brit uralkodó, aki megérte platina-lakodalmát. II. Erzsébetnek és Fülöp hercegnek még további három és fél év együttlét adatott meg.

Férje halála mélységes űrt hagyott az immár Windsorban élő királynőben,

és bár 2021 májusában még megjelent a brit parlament nyitóülésén, hivatalos teendőit egyre inkább Károly herceg és fia, Vilmos vették át. Trónra lépésének 70. évfordulóján közzétett üzenetében megerősítette: élete végéig szolgálni kívánja országát, ahogyan azt annak idején megígérte. Éveken át számos spekuláció kapott szárnyra a lemondásáról, szó volt arról például, hogy haláláig Károly régens lesz, utána pedig Vilmos lép a trónra. Talán ez a kitartás, ami mindig is jellemző volt rá, segített elviselni neki a királyi ház körül nem szűnő botrányokat András herceg szex-afférjaitól a Harry-Meghan páros kivonulásáig Nagy-Britanniából és a királyi család teendőiből….

II. Erzsébet és Fülöp herceg 1993 májusában látogattak el Magyarországra Göncz Árpád köztársasági elnök meghívására. Ebből az alkalomból az Országos Széchenyi Könyvtárban külön kiállítást rendeztek számukra, amelyben megemlékeztek a királynő magyar szépanyjáról, Rhédey Klaudiáról. Az ősi erdélyi nemesi család lányának unokája ugyanis a későbbi V.György királyhoz, vagyis Erzsébet nagyapjához ment férjhez. Budapesti programjuk mellett jártak Kecskeméten, Bugacon és a Hortobágyon, mint a lovak nagy szerelmesei. II.Erzsébet előbb a parlamenti díszvacsorán idézte fel, hogy nagyanyja mennyit mesélt neki gyerekkorában a család magyar kapcsolatairól, majd másnap az országgyűlés előtt mondott beszédében, méltatva a magyar nép tehetségét a tudomány és a művészetek terén elért nagyszerű eredményeit, kijelentette: „Önöknek joguk van ahhoz, hogy ismét elfoglalják helyüket az európai történelem és kultúra fő áramlatában”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos: Lázár Jánosig is el lehetne jutni a trafikügyben, aminek most indul a felülvizsgálata
A kormány bejelentette, hogy felülvizsgálják a trafik- és a kaszinókoncessziókat. Mindkettő milliárdos bevételt jelent minden évben azoknak, akik a Fidesz jóvoltából a húsosfazék közelébe kerültek. Hadházy szerint akár büntetőeljárások is indulhatnak.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. június 19.



Vitézy Dávid a csütörtöki kormányzati tájékoztatón jelentette be, hogy a kormány felülvizsgálja a trafik- és kaszinókoncessziós rendszert. A miniszter azt is elmondta, hogy az Orbán-kormány a választás előtti hetekben is kiosztott hosszú távú, akár 2061-ig érvényes kaszinókoncessziós jogokat. Ez hatalmas pénzt jelent: a Garancsi István és Habony Árpád érdekeltségében álló Garinvest például majdnem 20 milliárdos osztalékot fizet ki idén. De a trafikrendszer haszonélvezői is jelentős bevételeket könyvelnek el. Németh Balázs fideszes képviselő cége például tavaly több mint félmilliárdos rekordbevételt ért el.

A trafik- és kaszinóügyek máig kísértik a magyar közéletet. Kik a valódi felelősök és elszámoltathatók-e még? Elévültek-e a bűncselekmények, és mit lehet tenni, ha a nyomozóhatóságok korábban szándékosan nem végezték a dolgukat? Erről beszélgettünk Hadházy Ákos volt országgyűlési képviselővel, aki a trafikkoncessziók körüli korrupciós ügyek nyilvánosságrahozatala után hagyta ott a Fideszt 2013-ban, és vált országosan ismert politikussá.

— A trafikügyekben kiknek állapítható meg a személyes felelőssége?

— A trafikügynél véleményem szerint nagyon egyértelműen és bizonyíthatóan megnevezhetők a felelősök. A nyomozati anyagok alapján például a szekszárdi polgármester felelőssége teljesen egyértelmű.

Ha csak egy keveset tovább nyomoznának, azonnal el lehetne jutni Lázár Jánoshoz is.

Az is egyértelmű tény, hogy az egész törvényt annak a Sánta nevű vállalkozónak a számítógépén írták, aki aztán a nagykereskedelemben teljes monopóliumot kapott, és azóta milliárdokat kasszírozott ezen.

— Ez a monopólium azóta is megvan?

— Igen. Azonban a trafiküggyel az a probléma, hogy ott az elévülés már sajnos elég szűkösen, de megtörtént. Viszont, ha valódi szándék van a bűnüldöző szerveknél és a kormány részéről, akkor vizsgálni lehet az egykori  nyomozások körülményeit is. Véleményem szerint több olyan nyomozás is volt az elmúlt 16 évben, ahol a feltárt vagy bejelentett tények ellenére zárták le eredménytelenül a nyomozásokat. Ezeknél mindenképpen felmerül a hivatali visszaélés gyanúja, és érdemes lenne megkérdezni azokat az embereket, akik az aláírásukat adták ezekhez a dönésekhez, hogy ki utasította őket erre.

— Ha ezek az ügyek büntetőjogilag el is évültek, a politikai felelősséget vagy az eltussolás mechanizmusát még fel lehetne tárni tanulságként?

— A trafikügyben például viszonylag korrekt nyomozás zajlott, amit aztán a lezáró dokumentumokban leírt egyértelmű tények ellenére bűncselekmény hiányában szüntettek meg. Persze a nyomozás valójában nem volt teljesen korrekt, mert például olyan számítógépeket nem foglaltak le, amelyek a durván érintett személyekhez köthetők. Ennek ellenére a nyomozás lezáró dokumentumában is bőven volt annyi tény, ami alapján ki merem mondani: aki nem emelt vádat, és erről döntött, az hivatali visszaélést követett el.

— Ön nyilvánosságra hozott egy hangfelvételt a szekszárdi trafikok elosztásáról 2013-ban. Az bizonyítékként szerepelt a vizsgálatban?

— Igen, benne volt, de tragikomikus magyarázattal magyarázták ki a magyarázhatatlant. A felvételen konkrétan rajta volt, ahogy a polgármester elmondja, hogy „ne az ellenzéki emberek legyenek a nyertesek a trafikkonceszióban, és nehogy kimaradjon fideszes pályázó a nyertesek közül”.

Ez a legsúlyosabb korrupciós bűncselekmény, hivatali visszaélés. Ezt viszont az ügyész annyival intézte el, hogy ez nem frakcióülés volt, hanem „csak egy baráti folyosói beszélgetés”.

Az volt még a nagyon vicces, hogy a következő oldalon pedig azt írja, hogy 40 perc késéssel érkeztem erre a „baráti megbeszélésre”, ami valójában egy frakcióülés volt a szekszárdi városházán.

— Ha elévült ez az ügy, mit lehet itt tenni?

— Megvizsgálni, hogyan történt ez. Remélem, ezt sikerül nagyon rövid időn belül megtenni, hiszen ez egy nagyon jól feltárt ügy volt. Bár sok részletével a nyomozás nem is foglalkozott, de így is nyilvánvaló volt, mi történt. Tudjuk, hogy az a testület, amely elvileg végignézte a több tízezer pályázatot, fizikailag sem olvashatta el, mert két hét alatt kellett volna ezt megtennie. Azt is tudjuk, hogy a pályázók vagy nagyon sok pontot kaptak, vagy nagyon keveset, a kettő között nem volt átmenet. Ez is azt mutatja, hogy visszaélés történt. Azt sem kell nagyon vizsgálni, hogy

a nagykereskedő cég, amely ellátja ezeket a boltokat, teljesen indokolatlanul totális monopóliumot kapott, és ezzel az évek során sok-sok milliárd forintos nyereségre tett szert.

Ez pedig Lázár János baráti köre. Itt nincs sok vizsgálnivaló, szerintem három nap alatt meg lehet csinálni a vizsgálatot, és utána dönteni kell. Ez a koncesszió nem maradhat ott, ahol most van, és szerintem a kiskereskedelmi nyerteseknél sem maradhat meg ez a lehetőség.

— Támogatná a rendszer újrapályáztatását?

— Minden lehetőség megvan rá. Európában számos példa van, ahol ugyanúgy küzdenek a dohányzás visszaszorításáért, és ehhez nem kellett a kormánypárt haverjainak és rokonainak odaadni a trafikokat. Semmi nem indokolja a jelenlegi rendszert. Ráadásul ezekből a trafikokból valójában már városi kocsmák lettek, ami sok lakót zavar. Akinek egy ilyen trafik van a környezetében, az tudja, mintha egy kocsma került volna oda, mert megkapták az alkoholárusítás lehetőségét is.

— Bármi is történjen, az eddigi bevétel már azoknál marad, akik 12 éven át hasznot húztak belőle. Ezt nem lehet visszavenni...

— Elméletileg mindent vissza lehet venni, egy kétharmados kormánynál ez csak szándék kérdése. De én mindig elmondtam, hogy minden lopott pénzt nem fogunk tudni visszavenni. Ez a teljes magyar társadalom közös felelőssége, hogy eddig hagytuk ezeket a folyamatokat. Az viszont az új kormány szándékán múlik, hogy milyen mértékben szedi vissza ezeket a vagyonokat, mert ez egy bűnös módon szerzett vagyon, akkor is, ha törvényt hoztak rá.

— És itt vannak a kaszinók, amelyek némelyike nemrég 2061-ig kapott koncessziót. Mi volt a kaszinóbiznisz eredeti története?

— Mint minden más koncessziónál, ez is egy vagyonátrendezés volt. Korábban ez a jog sok helyen megvolt, de ezeket újraosztották, és mit ad Isten, ezek is a kormányközeli mágnásokhoz kerültek. Előbb Andy Vajnához, aztán Garancsi Istvánhoz és Szalay-Bobrovniczky Kristófhoz került a nagy részük. Ez is gyakorlatilag egy kommunista típusú vagyonátírás volt. Az új hatalomnak minden lehetősége megvan, hogy ezt újragondolja.

— Érdekes, hogy Andy Vajna halála után a kaszinókat nem a felesége örökölte, hanem azok „tovább szálltak”. Hogy működött ez?

— Igen, ez egy nagyon fontos példa.

Andy Vajna esete mutatja, hogy amiben éltünk, az egy feudalizmus volt, ahol voltak ugyan oligarchák, de a vagyon valójában nem az övék volt, hanem azzal Orbán Viktor rendelkezett.

Mint a feudalizmusban, hűbéri jogként osztogatta a vagyont a hozzá hű nemeseknek, de aztán nem ők rendelkeznek vele. Ez történt Simicska Lajosnál is: miután az uralkodó ellen fordult, a vagyont át kellett adnia. És ez történt a kaszinókoncessziókkal is. Ha ez egy valódi, jogszerűen szerzett jog lett volna, akkor azt Vajna Tímea megtarthatta volna, de nem így volt. Neki át kellett adnia a TV2-t, a koncessziót, a vagyont.

— Most felmerült a kormány részéről, hogy pótmagánvádas eljárásban lehetővé tennék korábban lezárt büntetőügyek folytatását. Ezzel lehetne korrigálni az eltusolt nyomozásokat?

— Ez egy fontos kérdés. Tessék-lássék módon eddig is létezett ez a lehetőség, de ez nem helyettesíti azt, ha az állam valóban üldözni akarja a bűncselekményeket. Ez arra jó, hogy ha például a főügyészt nem akarják vagy nem tudják lecserélni (szerintem le kell), és a jelenlegi ügyészség nem akar vádat emelni fideszes elkövetők ellen, akkor ezt akár állami szervek is megtehessék. Tehát pótmagánváddal ne csak civilek, hanem állami szervek vagy szervezetek is eljárást indíthassanak. De ez egy pótcselekvés, mert eddig is csak a rendőrség vagy az ügyészség által lefolytatott nyomozás anyagát lehetett felhasználni, egy civil szervezet pedig nem nyomozhat. Ez egy átmeneti lehetőség addig, amíg az ügyészség fideszes befolyás alatt áll.

— Van olyan elhíresült ügy, amiben javasolna pótmagánvádas eljárást?

— Rengeteg ilyen van. Mindegyiknél az elévülést kell nézni, de sok ügy van, ami még nem évült el. És nem is feltétlenül csak a pótmagánvádra van szükség, hanem az újbóli nyomozásra. Nem kell megelégedni az eddig feltárt tényekkel, újra lehet nyitni az aktákat. Nem kizárt, hogy ha marad rá időm, én is fogok ilyeneket előszedni. Vannak jogászok, akik felajánlották a segítségüket. De alapvetően nem én vagyok ebben a hatékony, hanem az új kormánynak kell nagyon hatékonyan fellépnie. Ezt ígérte, reméljük, ezt is fogja tenni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk