Így teljesüljön Novák Katalin minden álma!
Ilyenkor nem csak a megfogalmazásra, a félreérthetőségre, és az áthallásos szófordulatokra kéne figyelni, hanem még arra is, hogy hol viszi le a hangsúlyt. Hisz mind tudjuk, hogy „A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz…” nem ugyanaz, mint a „A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz…” Ugye, hogy nem mindegy, hogy melyik üzenet rögzül majd azok agyában, akik hallják azokat a bizonyos szavakat?
Hát így vagyunk mi, egyszeri nők Novák Katalin női szerepekkel foglalkozó kisvideójának üzenetével.
A nők teherbírása
Zsuzsa holtfáradtan rogyott be az autóba. Már nem is ő irányította a mozdulatait, hanem a megkövült reflex. Vajon indexelt kanyarodás előtt? Talán. Nem szokta elfelejteni, de már nem is érzékelte mit csinál. Próbálta ismételni magának, hogy majd a zebránál figyelnie kell a gyalogosokra. De tudta, hogy már csak a Jóisten az, aki megóvja a balesettől. Pont úgy, mint tegnap. Tegnapelőtt. És múlt héten. Meg fél éve minden nap, amióta az anyósának sztrókja volt, és kiengedték a kórházból. Reggel munka előtt elrohant a Mamához, kikészítette a reggelit, a gyógyszereket. Pelenkacsere, szellőztetés. Aztán irány a munka. Ebédszünetben vissza a mamához, újra pelenkacsere, ebéd megmelegítése, majd újra be a munkahelyre. A piros lámpáknál evett egy szendvicset – ha nem felejtett el venni magának a büfében.
Munka után bevásárlás, és újra irány a Mama. Pelenka, mosdószivaccsal törölgetés, új hálóing, vacsora, gyógyszerek, szellőztetés. Heti kétszer fürdetés. Utána otthon még lefőzte a másnapi ebédet, kiporciózta a családnak műanyag dobozokba, és végül a jól megérdemelt egy pohár bor. Ami mostanában inkább kettő. Vagy három. De ennyi jut neki a napra mint lazulás. Negyven perc fürdésre, evésre, feltöltődésre. Így hát fel kell gyorsítani az „ellazulást”. Másnap pedig 5.20-kor szól az ébresztő, és kezdődik minden elölről.
Hétvégén se könnyebb. Akkor a fiúknak kell lefőzni a heti ebédet, hogy a koleszban ne haljanak éhen. Képesek lennének pizzán és hamburgeren élni… És akkor még jön a takarítás, meg a mosás. És a csekkek befizetése. Szegény férjével is kéne pár szót váltania, nehogy már 30 év után menjen gajra egy ilyen szép házasság…
Pár napja esténként egy frontint is bedob. De csak mert még nem akar antidepresszánst felíratni magának – pedig nyilvánvaló, hogy ez már nem szimpla kimerültség. Azt érzi, nem bírja tovább, az állandó feszülést, az állandó rohanást. A munkahelyén is említették neki, hogy elégedetlenek a teljesítményével. Lassú és szétszórt. Meg is érti, ha kirúgják. Ő is kirúgná magát, amilyen trehány munkákat ad le mostanában.
A nővére mondta neki, hogy kérje meg a férjét, hogy inkább idén maradjon el a nagy családi síelés, és a pénzből inkább vegyenek fel valakit, aki néha besegít a Mamával. De nővére szerint a fiúkat és a férjét is megkérhetné, hogy legalább kéthetente egy napon ők jöjjenek a Mamához. Hogyisne! Még mit nem?! Hiszen nekünk, nőknek adatott annyi erő, hogy akár mások terheit képesek vagyunk átvenni.
A nők képességei
Mindig azt hittem, az apám amolyan régivágású pasas. Aki megszereli a csapot, lemossa a kocsit, lenyírja a füvet, kifesti a nappalit – ő így törődött a családjával. Amíg mi játszottunk, vagy anyánkkal mesét olvastunk, ő a háttérben molyolt valamivel. Ha véletlenül úgy alakult, hogy leült hozzánk játszani, anyám gyorsan „kisegítette”: Lajos, drágám, ha ennyire ráérsz, nem néznéd meg, hogy miért zúg a hűtő már napok óta?
Aztán megszületett a kislányom, és az első nagyszülői látogatásnál, apám félénken megkérdezte, hogy dajkálhatná-e az unokáját. Nagyon meglepődtem: az én nagy tekintélyű, komoly és keménykötésű apámnak dajkálni támadt kedve? Gondoltam, csak udvarias akart lenni. De szerencsére anyám a szokásos koreográfia szerint gyorsan igyekezett „kisegíteni”: Jesszus, Lajos még leejted. Hát látjátok, hogy fogja? Hiába, nem véletlenül a nőknek adatott meg a szeretet és a másokról való gondoskodás szépsége, és nem a férfiaknak. Na, add csak ide, mielőtt baj lesz.
Aztán egy délelőtt kopogtattak a bejárati ajtón. Apám volt az. Állítólag pont erre járt, és beugrott. Érkezés után egyből kézbe fogta a gyereket, és húsz percen át le se tette. Bevallom, nézni is rossz volt, olyan ügyetlenül fogta. De most nem volt itt anyám, hogy „kisegítsen” minket ebből a kellemetlenségből.
Valahogy egyre gyakrabban alakult úgy, hogy pont errefelé volt dolga, és mindig „beugrott”. Most már nem csak ügyesen tartja, hanem itt állok, és nézem, ahogy rutinosan pelenkázza a Kicsit. Le is veszi róla a pisis bodyt, és újat ad rá. Közben beszél hozzá, és énekelget neki. Anyámnak nem szoktam beszámolni ezekről a találkozókról. Mert egyre biztosabb vagyok benne, hogy apám nem akarná, hogy az unokájával való élményekből is „kisegítsék”, mint anno a gyerekeivel való kapcsolatából…
A nők versengése
Juli nagyon rémesen aludt a céges karácsonyi buli után. Még reggel is hányingere volt. De nem azért, mert sokat ivott. Inkább azért, mert a HR-es Kata sokat ivott. Valahol a negyedik vodkaszóda körül kezdett el Paliról áradozni. Hogy mennyire szexi, és okos és vicces és kedves. Az ötödik vodkaszóda után már az is szóba került, hogy Pali ezen kívül jól csókol, a hatodik pohárnál már kiderült, hogy rég túlszárnyalták a csókolózás szintjét, és abban is egy istenadta tehetség ez a Pál. Aztán a ki tudja, hányadik kör után Kata megemlítette, hogy amúgy is micsoda jó parti. Ő látja, hogy ki mennyit keres, és hát Palinak van mit a tejbe aprítani. És még meg is súgta Julinak az összeget. Juli rosszul lett. Majdnem 20%-kal több pénzt visz haza minden hónapban a srác, akit ő tanított be. Juli a rangidős a csoportban. Juli felelőssége a befutó munkák koordinálása és kiosztása. Pali rendszeresen fordul hozzá tanácsért – és erre kiderül, hogy többet keres nála?
A főnökei nem győzik dicsérni Julit, még kitüntetést is kapott. Pont most bíztak rá egy kiemelkedően nagy projektet. És mégis ő az, aki alig tudja kiköhögni a lakáshitelét? Pali meg Kata elmondása szerint wellness hétvégéről wellness hétvégére hurcolja az aktuális irodai macáját?
Juli körülbelül éjfélkor haza is ment. De otthon se bírt megnyugodni. Egész éjjel ez járt a fejében. Reggel eldöntötte, hogy beszél a főnökével, hogy ez neki így nagyon megalázó. Béremelést fog kérni. Ez a helyes döntés.
De ahogy közeledett az iroda épülete felé, inába szállt a bátorsága. Nem akart olyan túlemancipált nőnek tűnni, aki azt hiszi, hogy folyamatosan versenyeznie kell a férfiakkal. Vagy össze kell mérnie magát velük, és legalább olyan beosztással és legalább akkora fizetéssel kéne rendelkeznie, mint a másiknak.