SZEMPONT
A Rovatból

Mi történt az utolsóként leszálló Malév-gép pilótáival?

Leposa Attila kapitány vezette a Malév utolsó, 5720-as járatát öt éve. Lánya volt a elsőtiszt. Megtaláltuk őket.


Leposa Attiláé volt a Malév történetének legszomorúbb feladata. Ő vitte Norvégiába, a Sandefjord melletti Torp repülőterére az utolsó lízingelt Bombardier gépet. Lánya ült mellette, aki mindössze nyolc hónappal korábban tette le a pilótavizsgát. Edina Horváth Charlie - Nézz az ég felé című dalának egy sorával búcsúzott. "Nézz, nézz az ég felé. Lehet, hogy még látod éppen, ahogyan a gépem egy felhőn száll" - énekelte. Aztán minden elcsendesedett a csatornán.

A Magyar Légiközlekedési Vállalat működése 2012. február 3-án állt le - több ezer dolgozó számára egyik pillanatról a másikra. A többség a sajtóból tudta meg, hogy perceken belül az utcára kerül. A Malév csapata tényleg egy összetartó társaság volt. Szinte már egy család. Végtelen összetartásuk és hitük a jövőben ritka érték.

Videó: az utolsó repülőút

Kíváncsiak voltunk, mi történt az utolsó gép pilótáival azóta. Vajon álmodnak-e még a Malévvel? És álmodnak-e még arról, hogy egyszer újra lesz magyar, nemzeti légitársaság? Edinát Svédországban értük utol.

Méltóság, amit mindenki érzett

Hogy érzed magad a mostani munkádat végezve?

Nagyon élvezem. A SAS-nál repülni Malév-szintű. Mielőtt felhívtál, leültem egy kicsit nézegetni az újabb cikkeket a Malév témájában, és épp elérzékenyültem, el is pityeredtem. Nem vagyok megkeseredve, de ez azért egy döbbenetes sztori volt.

Sok minden szűnik meg, ami magyar és értékes, de a Malév megszűnte nagyon megérintette az egész országot. Gondolkodtál már azon, vajon miért?

Persze.

A Malév egy emberközeli szolgáltatás volt. Ott, ha egy stewardess felvette az egyenruháját, azt olyan méltósággal viselte, amit mindenki érzett.

Még azok is, akik csak látták a pilótákat és a légiutas-kísérőket átmenni egyik helyszínről a másikra, érezték rajtuk azt az életérzést. Nagyon sok légitársaságot látok ma, ahol a személyzet csak annyit akar, legyen már vége a munkaidejének.

Nem látsz már olyat, amilyen a Malév volt?

Külföldön még igen. Szerencsés voltam, a megszűnés után két évvel a Base Airlines-hoz kerültem: ott olyan a hozzáállás, mint a Malévnél volt. Ott, ha egy utas fél a repüléstől, akkor a stewardess - persze ha ideje engedi - leül mellé egy percre, és megnyugtatja. Ilyen volt a Malév is. Ezért volt, hogy ha megjelent bárhol a neve, akkor arra felfigyeltek. Külföldön is.

szemelyzet

Az utolsó Malév Dash 8 személyzete a Nemzeti Múzeumban

Úgy érzem, gyakran eszedbe jut a mai napig...

Persze, hogyne. Amikor beszállok itt egy gépbe azon a terminálon, ahol a Malév gépe állt, akkor mindig átvillan a fejemen, hogy hú, most ott állok...

Mennyire hiszel az újraépítésben?

Nagyon rajta vagyok. Van egy kis csapatunk, nagyon komolyan gondolkodunk, számolgatunk. Üzleti terveket szövünk.

Lehetne újra Malév a neve?

Úgy tudom, a cég felszámolása befejeződött, kitörlik a cégjegyzékből. Ami probléma, hogy sajnos sok negatív energia kötődik a Malév nevéhez. Ennek utána kell járnunk, hogy mennyire lenne szerencsés. A név és a design nem egyszerű kérdés, de olyasmi kell, ami újra megmozgatja az embereket, és összeköti Magyarországot a világgal.

Nemrég Amszterdamban vártam a járatomra, és találkoztam egy üzletemberrel, aki Budapestre tartott. Azt mondta, két átszállással jut el hozzánk. Ez elképesztő, és emiatt legtöbbször inkább Bécsben, vagy máshol, a közelben tartanak megbeszéléseket Magyarország helyett.

Hiszem, hogy el kell jutnunk és eljutunk majd oda, hogy ilyen panaszokat nem kell hallanunk külföldi üzletemberektől. És lehet, hogy ez pénzbe fog kerülni, de ezek az üzletemberek szerintem visszahozzák nekünk azt a pénzt, ha normális bejutást biztosítunk nekik az országba. A turista eljön, mert kíváncsi Budapestre, mert gyönyörű, de az egy másik téma.

malevcsod

Kép: egekura.blogzona.hu

Mire emlékszel vissza a legtöbbször, a legszívesebben?

Rengeteg mindenre. Nekünk nem volt "munka után" része a napnak: a magánéletünket is egymás társaságában töltöttük. Nagyon szívesen gondolok vissza arra, hogy édesapámmal repülhettem. Az egy hatalmas dolog volt. Az utolsó Dash 8-as visszarepülése nagyon nagy élmény, még ha szomorú is. Megható kavalkád volt az egész: remegő kézzel mentem fel a lépcsőn, de ahogy beléptem a gépbe, azonnal összeszedtem magam, meg kellett csinálni az utat. Majd amikor kiléptem a gépből intézni a dokumentációkat, újra az a hihetetlen érzés lett úrrá rajtam: ennek most tényleg vége van?

Deák Ferenc könyveit olvasgatom mostanában, az az ember egy nagy koponya volt. Kiírtam ide magamnak egy idézetet tőle:

"

Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges.

Szerintem ez ránk annyira igaz! És tudod, mi a jó? Hogy mi erről nem mondtunk le! Akivel erről beszélek, az csillogó szemmel kérdezi, mit segítsen, mit tegyen. Elképesztő energiákat képes mindenki beletenni a tervbe annak ellenére, hogy se fizetést, se mást nem kapnak cserébe.

edat

Edina és édesapja, Attila

Nem dolgozni ment, hanem repülni

Leposa Attila 60 éves pilóta volt, amikor a Malévet felszámolták. Szívesen repült volna még úgy két évet, mielőtt visszavonul. A csőd után egy kicsit repkedett még kisgéppel, de a lelkesedése inkább új hobbijához, a vitorlázáshoz vitte tovább. Őt is megtaláltuk.

A kapitány urat miként érte a hír?

Éppen mentem be dolgozni. A lányom, Edina hívott fel telefonon, hogy hallottam-e, hogy bedőlt a Malév.

Ne hülyéskedj már, mondtam neki, mitől dőlt volna be, hát most megyek épp dolgozni!

Beértem, és a szolgálatvezetőnél már tíz-tizenöten ácsorogtak. Akkor szembesültem vele, hogy valóban ez történt. Nem volt semmi előzménye. És már jött is az utasítás, hogy délelőtt 10-ig mindenki ürítse ki az öltözőjét, mert akkortól nem tudunk többé belépni a reptér területére, csak utasként.

Szörnyen megrázó lehetett, hiszen még hallgatni is az.

Nekem a Malév volt az életem. 33 évet töltöttem itt a 42-ből. 16 ezer repült óra van mögöttem, baleset nélkül. Még csak egy kerék sem durrant ki alattam.

Én sosem azt éreztem, hogy dolgozni megyek. Én repülni mentem.

A hírt megtudva kipakoltuk a holmijainkat, és akkor repültünk egy utolsót, amikor a lízingelt gépeket vissza kellett vinnünk a tulajdonosaikhoz. A lányommal mi vittük vissza a leges-legutolsót a norvég Sandefjord város Torp nevű repterére.

gep

Lesz még magyar légitársaságunk? A lánya elképesztően lelkes, öröm volt hallgatni a szavait.

Edina természetesen lelkes, és ez nagyon helyes. Az én lelkesedésem elmúlt, de azért azt gondolom, ha Albániának van saját légitársasága, akkor egy Európa közepén levő országnak elképzelhetetlen, hogy ne legyen.

Mit gondol az azóta mindenhol elterjedt fapados légitársaságokról?

Ezek már csak a pénzről szólnak. Méltóságát veszítette általuk a repülés.

Régen aki repjegyet vett, az úgy készült, mintha színházba ment volna: felöltözött szépen, elegánsan. Ünnep volt a repülés.

Ma már a repülő egy egyszerű tömegközlekedési eszköz. Nem fontos az sem, hogy a pilóta jól érezze magát. Hajtás van, ami maximumot enged a törvény, azt megkövetelik tőlük.

És ez régen másképp volt?

Igen, a pilótának csak a repüléssel kellett foglalkoznia, minden mást intéztek neki. Például a félévente kötelező szimulációs gyakorlatokhoz lefoglalták neki a szállást és mindent, amit kellett. Ma már saját maguknak kell intézniük az ilyesmit is. Vagy például, anno minden évben volt két hét ingyenes rekreációs üdülés a kapitányoknak. Ma már ez elképzelhetetlen.

malev

Fotó: Tóth Béla

Dönci és a retró Malév felirat

Hajdu Gergely ma az ASL Airlines Hungary nevű áruszállító légitársaságnál első tiszt. Ő volt az a Malév pilóta, aki a légitársaság felszámolása után egy évvel egy sokfelé elterjedt, s azóta is minden évben elő-elővett írásban adta ki magából gondolatait, érzéseit.

Hajdu Gergely írása

2012. február 2-án, Prága felől érkezve, a 825-ös járatszám alatt, helyi idő szerint 21:01-kor landoltam Ferihegy 13R pályáján a HA-LQA jelű Dash 8-Q400-assal a Malév színeiben... utoljára. Legalábbis utasokkal a fedélzeten, s ezt akkor még nem tudhattam.

Négyfős személyzetünk egész úton azon viccelődött, leplezni próbálva idegességünket a Malévval kapcsolatban akkorra már mindennapossá vált, kritikus gazdasági helyzetet taglalva, hogy vajon mennyire komolyak azon feltételezések, miszerint ezen a helyzeten már a csoda sem segítheti át az általunk hőn imádott és ugyancsak általunk gyakran szenvedélyesen ostorozott cégünket. Én, személy szerint – minden belső hanggal szembe szállva – akkor is próbáltam tartani a lelket kollégáimban, az addigra már unalomig csépelt, keserű viccel, miszerint olyanok vagyunk, mint a csótányok – elpusztíthatatlanok.

Ezúttal mindez sajnos nem jött be... Másnap reggel 6-kor hívott legjobb barátom, bizalmasom, támaszom, hogy mindennek vége. Leálltunk.

Most mondhatnám, hogy a jeges rémülettől bénultan ültem az ágyam szélén, a hallottaktól megnémulva, de nem így történt. Dóra folytatta: mindenkinek ki kell mennie, hogy az öltöző szekrényét kipakolja és valószínűleg délelőtt már le is zárják a Crew Centernek nevezett, nem is olyan rég átvett, nagyon szép bázisunkat a 2A terminál oldalában. Nem értettem a „kapkodás” okát és még haboztam is egy darabig. Talán akkor próbált úrrá lenni rajtam a tudatalattim, hogy hátha mégis van még megoldás… Mindig volt, most miért ne lenne?!

De győzött a sok-sok év alatt, kiváló oktatók és mentorok által belém vert fegyelem és szinte parancsra cselekedve indultam a repülőtérre. Semmi sírás, semmi szörnyülködés, kizárólag a feladat végrehajtása. Mintha egy rögtönzött osztálytalálkozóra estem volna be azzal a különbséggel, hogy senki sem volt boldog. Sőt! Az a pár kolléga is, főleg légiutas-kísérők, akik még ekkor is mosollyal próbálták kezelni a helyzetet, belülről haldokoltak.

Persze miért is ne mosolyogtak volna? Ezt tanulták, évtizedeken át erre képezték őket, évről-évre bizonyítva profizmusukat a könyörtelen oktatók színe előtt, amitől a Malév név – többek között – azzá lehetett, ami.

Nem véletlenül éreztem én is eltökélten már 9 éves korom óta, hogy bármit is engedjen meg nekem az élet, a munkáltatóm nem lehet más, csak a Malév! Az érettségi után itt eltöltött majd 18 évem egy újabb felnőtté válással ért fel. Sokan mondják, hogy a Malév egy ’nagy család’ volt és maradt. Én – személy szerint – nem osztozom ezen a véleményen, mert túlontúl rózsaszín ködbe burkolnánk ezzel a valóságot. Sokkal inkább gondolom azt, hogy függetlenül bárminemű személyes ellentéttől, rivalizálástól, mi mindannyian, földiek, légiek, irodisták és az üzemelésben dolgozók ugyanannak voltunk a szerelmesei: a repülésnek. Annak a repülésnek, amit lehet „fapadosan” is csinálni, de igazán csak úgy érdemes, ahogy a nagyok teszik és a Malév ennek illúzióját adta meg kis hazánkban nem csak az utazóközönségnek, hanem nekünk is.

Aznap, a Fekete Pénteken nem akartunk elválni egymástól. A különböző területeken dolgozó kollégák nem csak a rögtönzött állománygyűlésen akartak együtt lenni, de aznap még különböző helyeken is együtt töltötték az időt, késő estig erőt öntve egymásba.

Engem még az sem akart meggyőzni a visszavonhatatlanról, hogy este elindult a 737-es flotta Írországba. A következő napokban is próbáltam erősnek látszani és másokban tartani a lelket, de az első „mécses törésre” akkor került sor, amikor Dombi János típus főpilóta a saját gyermekemként szeretett és tisztelt, HA-LQD kirepülésére felkért.

Annak idején én hozhattam őt haza Koppenhágából, kereszteltem el Döncinek és védtem őt minden jogos vagy jogtalan szidalomtól, érkezzen az utastól vagy kollégától. S amikor nem kis felháborodást keltettem vezérigazgató helyettesünk szemében azzal, hogy tudta nélkül, szinte könyörgő levelet írtam az akkori (az én éveim alatt a 12-ik) vezérigazgatónknak a retro festés elfogadtatása érdekében, kivívtam a lehetőséget, hogy hazahozhassam őt a festő bázisról az új „gúnyájában” 2011. február 3-án, pontosan egy évvel a csődöt megelőzően.

Így amikor az utolsó – malévos – útjára kísérhettem, az nem csak megtisztelő volt, de olyan érzés is, mint amikor az ember szíve számára kedves kutyát vagy macskát el kell altatni és ezt a döntést meghozva, felnőttként viselkedve, az injekció beadását követően az ölében tartja a szeretett társat a legutolsó pillanatig. Aki élt át hasonlót, tudja miről beszélek.

Akkor és ott, 2012. február 10-én, a norvégiai Torp repülőterén 5 perc alatt vették el tőlünk Döncit, s a gép elhagyását követően egyedül maradtam vele a fagyos, norvég éjszakában. Nem tudom, hogy a már akkor is hamisnak érzett ígéretem, miszerint hazahozom őt nemsokára vagy az életem eme csodaszép fejezetének ilyen erőszakos és hirtelen lezárása okán, de akkor sírtam először el és azóta is utoljára magam a Malév elvesztése felett, mialatt az állóhelyről a sötét éjszakába kitolták Döncit.

Egy pilótának minden helyzetet meg kell tudni oldani. Higgadtan, nyugodtan, előírásokat követve, szakszerűen és a lehető legrövidebb időn belül.

Sajnos sokunknak ez a tragédia meghaladta a képességeit. Én magam is keresem még az utat, de egyet biztosan tudok: ahogyan eddig sem adtam fel soha, a hitem most is velem van és tudom, hogy ez az ország és a benne élő repülésért rajongó emberek jobbat és többet érdemelnek. Az aviatika terén különösen!

gerimunka

Hajdu Gergely munka közben

Edinához hasonlóan te is repülsz, továbbra is. Élvezed?

Persze, a repülést mindig. Az, hogy hol repül az ember, mindegy. Az, hogy kikkel, az már nem annyira. Én nagyon szerencsés vagyok, mert csupa volt malévossal dolgozom együtt.

Az írásodban, mondhatni, "majdnem-csótányként" utalsz a Malévre, aminek elpusztítását lehetetlennek vélted, aztán mégis megtörtént. Én mégis azt érzem rajtatok, akikkel most beszélgetek, hogy a Malév nagyon is él...

Élnünk kell, hisz nincs más választásunk. Minden változik, nekünk ezt el kell fogadni, és adaptálni kell magunkat a szituációhoz. Egyébként arra jöttem rá, hogy amit sokszor ismételgettek nekem annak idején a kollégáim, nevezetesen, hogy nem pesszimista, hanem épp ellenkezőleg, egy nagyon is optimista ember vagyok - igaz.

Amikor 2012. február 3-án, hajnali hatkor csörgött a telefonom, és megtudtam a hírt, egyből azt gondoltam: oké, persze, most megszűnik, pár napig így lesz, aztán a kormány mindent megtesz majd, hogy rendeződjön ez a helyzet.

Külföldi példákra gondoltam, mint például a Swissair-re, ami megszűnésből egy felújított, még jobb, még erősebb légitársasággá vált. Aztán persze eltelt öt év úgy, hogy nem történt semmi.

Akkor a jövőt illetően mégsem vagy optimista?

Szeretném hinni, hogy lesz még magyar légitársaságunk. A realitásérzékem azt mondja, hogy a következő 2-3 évben nem lesz még, de utána talán lehet.

geri3

Gergely fiatalkori képe

Láttad azóta Döncit? Akár csak egy fotón is?

Nem, de tudom, hogy jól van. Egy norvég légitársaságnál repked, él és virul.

Hogy volt ez a retró átfestéses történet, amiről írsz a bejegyzésedben? Nagyon érdekel...

2008-ban érkeztek hozzánk gépek a SAS-tól, ám a negyedik gép átfestésére már elfogyott a pénz: matricát kapott. Egy évvel később ennek köszönhetően már vállalhatatlanul nézett ki. A Malév kiírt egy átfestési pályázatot művészeknek, de végül az ott készült tervek is túlzottan részletgazdagok, macerásak, drágák lettek volna. Én meg ismertem egy csapatot, akiknek akkor már évek óta kész tervük volt egy retró hangulatú Malév festésre.

Körbekérdeztem a pilótatársaimat, hajlandóak lennének-e összedobni a várható különbözetet azért, hogy az a gép retró Malév feliratot kapjon. Teljesen pozitívak voltak a reakciók.

Ekkor írtam meg a kérvényt a német vezérigazgatómnak (18 év alatt 12 vezérigazgatót fogyasztottam el, azért ez beszédes szám...). Ő meg félt, hogy a minta esetleg valami régi önkényuralmi jelképet tartalmaz, nem akarta magára haragítani a kormányt vagy bárkit... A magyar menedzsment megnyugtatta, hogy nincs benne semmi ilyesmi, ekkor kaptunk zöld utat a festéshez, ami végül olcsóbb lett, mint ha egy sima Malév festést akartunk volna adni neki. Ezért az akciómért egyébként megrovásban akart részesíteni a vezérigazgató-helyettes, mivel kikerültem a szolgálati utat. Akkori osztályvezetőm, az írásomban is említett Dombi János főpilóta állt ki mellettem... így végül ő kapta a megrovást. A mai napig együtt dolgozunk, amiért nagyon szerencsésnek tartom magam.

donci

Gergely Dombi Jánossal és Döncivel

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Akkor a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok” – felháborodtak a tüntetők Lázár János minisztériuma előtt
A kormány bűnözőbandának, Bayer Zsolt pedig ocsmány árulóknak nevezte azokat, akik Gyöngyösön tiltakoztak Lázár János wc-kefés kijelentése ellen. Szombat este Lázár minisztériuma elé szerveztek tüntetést, ahol felbukkant Caramel is. Videó.


Lázár János minisztériuma elé hirdetett tüntetést Lakatos Ádám aktivista, miután a miniszter egy lakossági fórumon arról beszélt, hogy ha nincsenek bevándorlók, a vonatok vécéit a cigányoknak kell takarítaniuk. A demonstrációra azután került sor, hogy Lázár egy gyöngyösi fórumán roma tiltakozók jelentek meg, amire a kormányzati kommunikáció úgy reagált: „bandába verődött bűnözőket” küldött rájuk a Tisza Párt.

„Emberölés, rablás, lopás, kényszerítés, szexuális erőszak. Ez van a priuszukban. Akiket a TISZA odaküldött a fideszesekre Gyöngyösön, némelyiknek több bűncselekmény van a rovásán, mint ahány éves” – állította Orbán Viktor, aki szerint a tiltakozókat bandába szervezték. „És még csak 72 napra vagyunk a választástól. Mi lesz itt, emberek?” – tette fel a kérdést.

A tüntetésen többen is reagáltak a vádakra, köztük azokra a kijelentésekre is, amelyeket Bayer Zsolt publicista fogalmazott meg. Bayer ocsmány árulóknak nevezte a tiltakozókat, és azt üzente nekik, hogy csak akkor nyissák ki a szájukat, ha meg akarják köszönni az Orbán-kormánynak az elmúlt 16 év jótéteményeit.

„Akkor ma még a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok. Köszönöm a kitüntetést!” – reagált szarkasztikusan az egyik résztvevő. Egy másik tiltakozó szerint az egész helyzet „emberi butaság, ez nem méltó a magyar nép viselkedéséhez.”

„Hová süllyedtünk? Hogy egy olyan országban kell élnem, ahol ilyen emberek élnek, akik így ontják magukból a gyűlöletet. Mert bennem is gyűlöletet kelt. Az a legrosszabb, hogy érzem magamban, és ezt nagyon-nagyon szégyellem magam” - mondta egy másik megszólaló.

A kormánypárti megnyilvánulások egy tüntetőt Balog Zoltán egykori miniszter szavaira emlékeztettek. „Azt mondta, hogy rekesszék ki a bűnözőket maguk közül a romák. Ez egy egyértelműen diszkriminatív, stigmatizáló megszólalás volt, és ez beleillik egy hosszú sorozatba, amit a Fidesz csinál” – mondta.

Volt, aki szerint a vita teljesen rossz vágányon zajlik. „Ez egy szóval baromság. Megint nem a lényeggel foglalkoznak, hanem azzal, hogy miket, meg hogyan meg kiket küldtek. Volt valami, egy nagyon fontos dolog, amire reagálni kéne, és nem azzal foglalkozni, hogy milyen embereket küldtek” – vélekedett egy nő.

Molnár Ferenc Caramel is a helyszínen volt, aki szerint a politika eszközei miatt nem lepődik meg a kialakult helyzeten.

„Szerintem pont ezen kellene változtatni, hogy bárki kiáll egy magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen” – fogalmazott az énekes.

Úgy vélte, a tiltakozók önmaguk miatt mondták el a véleményüket, nem pedig utasításra.

„Ugyanaz, mint a Szőlő utcai gyerekek. Nekem is volt ott ismerősöm, egyetemi tanár gyermeke, mert 14 évesen rosszat lépett. Most le vannak bűnözőzve azok a gyerekek is” – húzott párhuzamot egy másik felszólaló, aki szerint a romáknak sokszor nincs más lehetőségük. „Le lehet bűnözőzni, igen, nyilvánvalóan. De hát az Országházban dolgozók is bűnözők, csak ők még nem kaptak érte semmit.”

A tüntetők szerint Lázár Jánosnak le kell mondania. „Azonnal. Azonnal. Egyértelmű” – jelentette ki egy férfi. „Nem kérdés. Minden normális helyen, minden normális országban már régen nem lenne szabad miniszternek lenni. De nem fog lemondani, ne reménykedjünk” – tette hozzá egy másik.

A legélesebb kritikát egy nő fogalmazta meg, aki szerint az egész kormány felelős. „A kormánynak kellene lemondani, nem Lázár Jánosnak. Lázár János szavaira annyi volt a reakciója, ha jól tudom, Orbán Viktornak, hogy hallgatja a Dankó Rádiót. Ez a reakció.” – mondta felháborodottan.

A teljes riport

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: A romák bűnügyi adataihoz még Orbán Viktor sem férhetett volna hozzá, ami történt, valószínűleg bűncselekmény
A volt igazságügyi miniszter szerint a jogtalanság földjén járunk. És nem csak a romák szenzitív adatainak felhasználása mutatja ezt, hanem az is, hogy a kormány a szolidaritási adó ügyében egy rendelettel átvette a bíróságok szerepét, vagyis bármire feljogosítva érzi magát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 05.



Egyre több a kérdőjel a gyöngyösön Lázár János WC-kefés mondatai miatt tiltakozó romák bűnügyi adatainak felhasználásával kapcsolatban. Ezekről elsőként a Magyar Nemzet írt, majd a Fidesz konkrét monogramokkal, életkorral és bűnlajtrommal, az egyes elhomályosított arcokat bekarikázva mutogatta egy videón, ki mit csinálhatott. A videót Lázár János is megosztotta, majd Orbán Viktor is konkrét bűncselekményekről beszélt. Lázár János szerint az adatokat ő és a kormány onnan tudhatta, hogy a helyszínen rendőrök igazoltatták az ellene tiltakozókat, és ennek eredményéről Pintér Sándor beszámolt Orbán Viktornak. Csakhogy a rendőrség közleményben cáfolta, hogy bárkit is igazoltattak volna.

Hogyan juthatott hozzá a Fidesz, Lázár János, vagy akár Orbán Viktor a bűnügyi nyilvántartás adataihoz, és ha ez megtörtént, az felvet-e bűntetőjogi kérdéseket? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel. De szóba került az a veszélyhelyzetre hivatkozással meghozott kormányrendelet is, ami utasította a bíróságokat, hogy szüntessék meg a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos pereket, és megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy ebben az ügyben újra bírósághoz forduljanak.

— Mit gondol arról, hogy a Lázár János WC-kefés mondatai miatt Gyöngyösön tilatkozó romák szenzitív bűnügyi adatai a jelek szerint nyilvánosságra kerültek?

— Ennek az ügynek minden eleme jogsértő. Az ilyen adatok, még ha valósak is, hogyan kószálhatnak olyan helyeken, olyan fórumokon, olyan személyek előtt, akiknek a hozzáférése jogszerűen nem lehetséges?

A bűnügyi nyilvántartás adatairól pontos jogi rendelkezés van, hogy ki férhet hozzá: ezek a bűnügyekben eljáró hatóságok, beleértve a bíróságokat és a rendőrséget.

Bizonyos esetekben, mondjuk kegyelmi ügyek előkészítése során, mások is hozzáférhetnek, így például az igazságügyi miniszter, de a jogszabályban leírt jogosultakon kívül senki más. A kormányfő semmi esetre sem jogosult a hozzáférésre.

— Ez szabálysértés vagy bűncselekmény?

— Valószínűleg bűncselekmény, hiszen szenzitív adatokat szereztek meg jogellenesen, és ráadásul közzé is tették, ami büntető tényállásszerű magatartás.

— Ahhoz, hogy részletes adatokat nyerjenek ki a bűnügyi nyilvántartásból, a Belügyminisztériumnak is közre kellett működnie, vagy valakinek, akinek bejárása van oda.

— Ez így van.

— Tehát ahhoz, hogy kikutassák, kinek mi volt a rovásán, állami alkalmazottak dolgoztak?

— Ez egy feltételezés, erre én nem tudok válaszolni, mert önnek sem állnak erre vonatkozóan rendelkezésre adatok, és nekem sem.

— Ha valakinek már nincsen priusza, nem kerülnek törlésre automatikusan a rá vonatkozó információk?

— A nyilvántartásban az elévülési időn túl, jogszabályban meghatározott ideig még szerepelnek a büntető szankciók, amelyeket alkalmaztak egy adott személlyel szemben. De jogilag szabályozott, hogy az elévülési időn túl mennyi ideig szerepelhet valami ebben a nyilvántartásban. Ehhez azonban csak egy esetleges következő büntetőeljárásban eljáró hatóság juthat hozzá, és végső soron a büntetőbíróság.

— Úgy tűnik, a kormánypárt felült erre a „bűnöző vonatra”. A Szőlő utcai javítóintézet kapcsán is arról beszéltek, az ottani fiatalok bűnözők. Van különbség a két eset megítélése között?

— A Szőlő utca tekintetében én nem emlékszem szenzitív adatok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára. Csak arra, hogy kijelentették: ott súlyos bűnök elkövetői, bűnözők vannak fogva tartva, és az intézmény nem más, mint fiatalkorúak börtöne. Ami tényszerűen nem igaz, mert

a javítóintézet nem börtön, ott nem elítéltek vannak.

Vannak ott olyanok, akik eljárás hatálya alatt állnak, és fiatalkorúként a fogvatartásukat oldják meg így, ha az indokolt. De ha el is ítélték őket, a javítóintézeti nevelés egy intézkedés, aminek, ahogy a neve is kifejezi, elsődlegesen a nevelés a célja. A személyiségre és az elkövetett bűncselekményre tekintettel a nevelést a bírói ítélet szerint csak úgy lehet biztosítani, ha az illetőt egy intézetben tartják, elválasztva a külvilágtól, főként annak káros befolyásától. Tehát semmi esetre sem lehet a börtönnel egyenrangú intézményként kezelni a javítóintézetet. Ott inkább ilyenre emlékszem, nem arra, hogy valakire vonatkozóan konkrét adatokat hoztak volna nyilvánosságra. Hazugságnak ez is hazugság volt, csak más típusú.

— A részletes bűnlajstromot monogramokkal, életkorral, a Fidesz egyik videójában tették közzé. Vagyis bűnügyi adatok kerültek a kampányoló kormánypárthoz is. Ez a pártállami rendszert idézi, amikor az állam és az uralkodó párt hatáskörei fedték egymást. Mit tehetnek az érintettek? Ha ez bűncselekmény, az ügyészségnek hivatalból kellene nyomoznia, de ha nem teszi, mi lehet a következő lépés?

— Feljelentést tehetnek, és helyes is, ha megteszik, akik személyükben azonosíthatóak lettek. Ebben az esetben a nyomozó hatóságoknak valahogyan kezelniük kell az eljárást. Ha megszüntetik, akkor azt indokolással kell megtenniük, és el kell mondaniuk, miért nem látják ezt bűncselekménynek, ami egyébként ordítóan az.

Egy feljelentés esetén vagy megindul egy eljárás, vagy pedig egy alaptalan megszüntetés esetén a megszüntető hatóság presztízse erősen csökken.

De csak ilyen eszközök állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz ezt kezelni, a párt és az állam erős összefüggése miatt, ami miatt teljes joggal használjuk a pártállam megnevezést, a választás tisztasága is megkérdőjelezhető. A kampány során, ami nálunk négy évig tart, most pedig a finisében vagyunk, olyan módon élnek vissza az állami lehetőségekkel a kormánypárt választási győzelme érdekében, ami nem megengedhető.

— Egy mai hír szerint visszamenőleges rendelettel vették el az önkormányzatoktól, így a fővárostól is, a jogot, hogy a szolidaritási adó miatt bírósághoz forduljanak, sőt, a folyamatban lévő perek megszűntetésére is utasították a bíróságokat. Ez hogy lehetséges?

— Ez a kormányrendelet

egy újabb határátlépés a jogtalanság földjére.

A kormány a különleges jogrendre, a szomszédos országban lévő fegyveres konfliktusra és a humanitárius katasztrófára hivatkozva hozta meg, hogy elhárítsa ezek magyarországi hatásait. Na most ez önmagában nem igaz, mert semmi köze a rendelet tartalmának az ukrajnai orosz agresszióhoz. Ez szépen demonstrálja, hogy Magyarországon már nem különleges jogrend van, hanem rendeleti kormányzás. 2015 óta, tehát lassan tíz éve, különböző jogcímeken és neveken lényegében különleges jogrend van érvényben. Különleges jogrend pedig nem lehet tíz éven keresztül érvényben, mert annak lényegi eleme, hogy csak nagyon rövid ideig lehet hatályban a veszély elhárítására, és a célja a normál alkotmányos rend mihamarabbi visszaállítása. Itt jól látszik, hogy az állam tíz éven át berendezkedett a rendeleti kormányzásra. Ez az első baj ezzel a rendelettel. A következő baj az, hogy az Alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkoznak, és az azt megelőző határozat sem alapozza meg a rendelet tartalmát alkotó következtetés levonását. A következő baj, hogy visszamenőleges hatályú. Ezen túl

a hatalommegosztás tagadásaként a bíróságok munkáját határozza meg, és kötelezi őket az eljárás megszüntetésére.

A bíróságnak kellene mérlegelnie, hogy egy adott jogszabályváltozás megokolja-e egy eljárás megszüntetést, a végrehajtó hatalom nem kötelezheti erre. A következő baj az, hogy az Alkotmánybíróság határozatát egy folyamatban lévő eljárásban a bíróságnak kell értékelnie és értelmeznie, nem a kormánynak. És az már csak egy kiegészítő dolog, hogy a két alkotmánybírósági határozatot hamisan értelmezi. Így első ránézésre csupán ennyi a bajom ezzel a rendelettel.

— Van ezzel szemben jogorvoslat?

— A választások hozhatnak ebben is reparációt. De ha folytatom: van egy állami intézkedés, ami kötelezettségeket ró az önkormányzatokra.

Erre nem lehet azt kimondani, hogy ez nem egy közigazgatási határozat.

Nem lehet úgy értelmezni, ahogy a rendelet teszi: hogy ez a költségvetési törvény végrehajtásának egy intézkedése, ezért nem határozat, nem közigazgatási eljárás része, és ezért nem lehet keresetet benyújtani ellene. Ez sem valós értelmezés, ez sem igaz. Ezzel a rendelettel csak baj van. Azt tükrözi, hogy a kormányzat bármire feljogosítva érzi magát.

— Ha ezt megtehetik, akkor holnap hozhatnak egy olyan rendeletet is a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva, minek következtében a személyiségi jogaikban megsértett romák sem perelhetnek?

— Én nem tudok és nem akarok jósolni. Mindenesetre ez egy olyan belerúgás az alkotmányosságba és a tartalmi jogszerűségbe, ami kinyitja a kaput minden egyéb szörnyűségre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Közvetlen beavatkozás az igazságszolgáltatásba” – kiakadtak a jogászok az új kormányrendeleten
A kormány a szolidaritási hozzájárulás körüli vitát egy veszélyhelyzeti jogszabállyal zárná le, amely visszamenőleg szüntetné meg az önkormányzatok pereit is. Alkotmányjogászok szerint ez az igazságszolgáltatás autonómiáját érinti, és rossz mintát adhat jövőbeli ügyekre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 04.



Egy kedd este megjelent rendelettel a kormány egy tollvonással vetett véget a szolidaritási adó körüli jogvitáknak, kritikusai szerint ezzel a végrehajtó hatalom mond ítéletet a bíróságok helyett. A Magyar Közlönyben kihirdetett, az ukrajnai háborúra hivatkozó veszélyhelyzeti rendelet visszamenőleges hatállyal zárja le az önkormányzatokat sújtó hozzájárulással kapcsolatos ügyeket, és kifejezetten előírja a már folyamatban lévő perek megszüntetését is.

A lépés legérzékenyebben a Fővárosi Önkormányzatot érinti, amely korábban többször is jogvédelmet kapott a bíróságon a kormányzati végrehajtással szemben. A fővárosnak a rendelet melléklete szerint 2023-ra 57,8 milliárd, 2024-re pedig 75,5 milliárd forintot kell fizetnie. Az idei évre már 98 milliárd forintot vár a kormány ezen a címen, aminek az első, 11,7 milliárdos részletét január végén a Magyar Államkincstár már le is emelte a főváros számlájáról.

„Még a sokk hatása alatt vagyok” – fogalmazott a 24.hu-nak Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint a lépés a joggal való visszaélés klasszikus esete. „Ez olyan, mintha egy focimeccs kellős közepén az a csapat, amely vesztésre áll, azt mondja, hogy inkább most fújjuk le a meccset, és legyen az, hogy mi győztünk” – magyarázta az alkotmányjogász.

Az Ügyvédkör elnöke szerint a rendelet veszélyes precedenst teremt. „Ha elfogadjuk, hogy a kormány akár egy rendelettel megszüntethet folyamatokat, kizárhatja a jogorvoslatot, és mindezt visszamenőleg megteheti, akkor a jog nem korlátja, hanem eszköze a hatalomnak” – hívta fel a figyelmet Horváth Lóránt.

„Kifejezetten előírja, hogy a már megindult pereket meg kell szüntetni. Ez nem más, mint a végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozása az igazságszolgáltatás működésébe”

– tette hozzá.

A mostani rendelet Alkotmánybírósági döntésekre is hivatkozik, amelyek szerint a szolidaritási hozzájárulás intézménye összhangban áll az Alaptörvénnyel. A kormányzati álláspont szerint a hozzájárulást mindenkinek teljesítenie kell, a főváros pénzügyi gondjai pedig nem az elvonásból, hanem a városvezetés gazdálkodásából fakadnak. A vita előzménye, hogy korábban a Fővárosi Törvényszék, majd a Kúria is a fővárosnak adott igazat egy 28,3 milliárd forintos levonás ügyében, az Alkotmánybíróság ugyanakkor magát a hozzájárulás intézményét nem nyilvánította alaptörvény-ellenesnek.

„Nem is kell ennél nagyobb beismerés a kormányzat részéről arról, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak lenne igaza a perekben, vagyis visszajárna a budapestieknek a tőlük elszedett pénz. Mégis dermesztő az egész. Innentől precedens van arra, hogy ha látszik, hogy a bíróság egy perben a kormányzat ellen ítélne, akkor utólag rendelettel elég kimondani, hogy a kormánynak van igaza, a pert pedig meg kell szüntetni” – írta reakciójában Karácsony Gergely főpolgármester. Bejelentette, mivel a bírósági döntések utólagos felülírása szerinte sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az igazságszolgáltatás és a bírói függetlenség védelmében az Európai Bizottsághoz fordul. Hazai szinten a jogászok szerint egy bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály alkotmányellenes, felfüggesztheti a pert és az Alkotmánybírósághoz fordulhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat” – Csézy lett Magyar Péterék új jelöltje, Tállai András ellen indul Mezőkövesden
Alig egyéves kislánya mellett döntött a politikai szerepvállalásról. Most elárulta, miért nem fél a megfélemlítéstől és a környéken tapasztalható nyomástól sem.
KÁ - szmo.hu
2026. január 31.



Csézy, azaz Csézi Erzsébet énekesnő, ruhatervező lett a TISZA Párt országgyűlési képviselőjelöltje a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 7-es számú választókerületben. A Tiszta Hang podcastban beszélt arról, miért vállalta a politikai szerepet alig egyéves kislánya mellett, milyen állapotokat tapasztal a szülőföldjén, és miért kellett külföldre mennie, hogy gyermeke születhessen.

Az énekesnő elmondása szerint a döntésében nagy szerepet játszott, hogy a Hősök terén tartott kampányzárón úgy érezte, ott a helye, és el kell énekelnie az egyik legszebb, az országról szóló dalát. Állítása szerint akkor már a kislányát várta, ami megerősítette abban, hogy felelősséggel tartozik a jövőért. „Persze a miénkért is, hiszen remélem, még sok szép évünk van hátra, de az ő jövőjük alakulása óriási felelősség” – fogalmazott. A kiállása után – mint mondta – elenyésző számú negatív hozzászólást kapott. Bár jobboldali érzelműnek tartja magát, férje például baloldali, mégis jól megértik egymást, és éppen a társadalmi megosztottság felszámolását tartja a fő céljának.

„Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy nem is kell tudnunk, kik a miniszterek, mert mindenki teszi a dolgát, és ez egy élhető ország lesz. Lehet, hogy ez vízió, de nekem ez a célom”

– jelentette ki.

Csézy szerint a szülőföldje, Matyóföld adja az identitását, és sosem tudott volna Budapesten élni. Büszke rá, hogy a családja, a Kisjankó család az 1700-as évektől alapozta meg a matyó népművészetet. Ezt a hagyományt viszi tovább a saját ruhakollekciójával is, amelynek darabjait a Nobel-díjas Karikó Katalin is viselte, többek között a díjátadón is. „Óriási büszkeség, hogy az ő ruháit tervezhettem, méltóbb helyen nem is viselhetné őket senki” – mondta.

Az énekesnő azért döntött az indulás mellett, mert úgy látja, nagyon régóta nem volt igazi kihívója a jelenlegi képviselőnek a körzetben. Szerinte a 90-es évek elején volt utoljára helyi, mezőkövesdi induló. Ezzel szeretne erőt adni az otthoniaknak. „Jelenleg borzasztóan le van korlátozva minden, és az embereket megfélemlítik” – állítja. Úgy látja, az emberek hitetlenek lettek, és egyre több fiatal hagyja el a környéket.

„Régebben mindenkinek azt mondtam, hogy maradjon, mert ez a hazája. Az utóbbi időben viszont – és ezt szégyellem – már azt mondtam nekik: menjetek, egy életetek van, vágjatok bele, mert itthon nem láttam a kitörési lehetőséget”

– fogalmazott.

Csézy beszélt a személyes küzdelmeiről is, amelyek rávilágítottak a hazai rendszer hibáira.

„Én nyíltan beszéltem arról, hogy hat évig mindent megtettünk a férjemmel, hogy gyerekünk szülessen, és végül külföldre kellett mennünk, ahol elsőre sikerült”

– mondta el. Szerinte a probléma nem a magyar szakemberekkel van, hanem azzal, hogy az államosított meddőségi intézetek annyira túlterheltek, hogy nincs idő alaposan kivizsgálni a párokat. Kritizálta a szabad orvosválasztás eltörlését is a szülészeteken, ami szerinte óriási rizikót jelent a nőknek. „Ennek eredménye, hogy egy megyei kórházban január 6-án született meg az első gyerek, miközben abban a magánkórházban, amit én is választottam, napi nyolc baba jön a világra. Ez nincs rendben” – jelentette ki.

A helyi viszonyokról szólva elmondta, hogy a mezőkövesdi kórház aktív ellátását megszüntették, és egy elfekvőt csináltak belőle.

„Ezt tényleg nem értem. Éppen akkor készült el a stadion, amikor bezárták a kórházat”

– emelte ki. Hozzátette, hogy a helyi háziorvosi rendelő állapota évtizedek óta változatlan. „Egy 1970-es évekbeli filmet lehetne ott forgatni. A csempe, a függöny, az ablak… ezek nem lennének nagy költségek” – mondta. Sajnálatát fejezte ki a Zsóry Fürdő lemaradása és a mezőkövesdi belváros kiürülése miatt is. Szerinte a megkeseredettség látszik az embereken, mert eltűnt a középosztály.

Az énekesnő és férje, a rákutató dr. Szabó László sokat jótékonykodnak. Csézy elmondta, hogy az utóbbi időben megdöbbentő kérésekkel találkoztak.

„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat. És több temetést fizettünk ki. És ez egy borzasztó állapot egyébként”

– fogalmazott. Úgy érzi, nem tudja tovább a fotelből nézni a történéseket. „Ha mindenki így állna hozzá, akkor soha nem lenne más” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy nem politikusnak tartja magát, de pont ezt várják az emberek: hogy valódi, közülük való emberek képviseljék őket, akik már letettek valamit az asztalra a saját területükön. „Én ideállok teljes mellszélességgel, és tényleg majd kérek mindenkit, aki egy picit is azt gondolja, hogy most így már érdemes, akkor segítsen, mert én csak egyetlen egy ember vagyok” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk