KULT
A Rovatból

Hosszú és unalmas film egy kisemberről, vagy egy életrajzi hősköltemény? Napóleon-kritika

Sajnos nem lett túl jó az új Ridley Scott-film. Pedig Joaquin Phoenix és Vanessa Kirby mindent beleadnak, de a végeredmény így is csak közepesre sikerült. Cikkünkből kiderül, hol csúsztak el a dolgok.


Ridley Scott mindig is imádta a történelmi témákat. Első nagyjátékfilmje, az 1977-es Párbajhősök is egy kosztümös, háborús dráma volt, amely, pont, mint a Napóleon, Franciaországban játszódott. Igazán keretes lenne rendezőnk filmográfiája, ha a Napóleonnal érne véget a 86 éves mester pályafutása. De nem fog, mert

Scottnak már most négy rendezői munkája és 18 produceri projektje van bejelentve 2024-re.

Ugyan ez utóbbiakkal valószínűleg nem fog mindegyikkel foglalkozni személyesen, de érezni, hogy ő is olyan, mint Scorsese, egy nyughatatlan munkamániás. A munkásságukban viszont van egy nagyon lényeges különbség. Míg Scorsese erősen megválogatja a filmjeit, Scott karrierjének minősége erősen ingadozó.

Nem akarom, hogy félreértés legyen, Ridley Scott a Hollywood-i populáris filmek történetének egyik legfontosabb rendezője. Elég A nyolcadik utas: a Halálra, vagy a Szárnyas fejvadászra gondolni. Mindkettő kultuszfilm magasságokig emelkedett és számtalan folytatást eredményezett. De ezek után Scott elvállalt egy Legendát, vagy egy Fekete esőt is, amelyek erősen közepesek. Minden Gladiátorra jut egy Hannibál, vagy Robin Hood.

Az utóbbi időben azért hibázott bőséggel a mester: az Alien: Covenant, A Gucci-ház sőt, Az utolsó párbaj is anyagi bukás volt,

illetve a kritika se kímélte őket. Bár én Az utolsó párbajt kimondottan élveztem, de fellelhető benne Scott szokásos hibája, amelyeket sajnos átemelt a Napóleonba is.

Cikkünk tárgya túl hosszú és túl rövid egyszerre. Érezni rajta, hogy jelentősen megkurtították, ugyanakkor amit meghagytak, az a 2 óra 40 perc nagyon rossz ritmusú és lassú. Igazából két véglet között mozog a Napóleon. Vannak a hosszú párbeszédek, amelyeket Joaquin Phoenix zseniálisan ural címszereplőként, illetve vannak a hihetetlenül részletesen megkoreografált háborús jelenetek. A kettő nincs egyensúlyban egymással,

Napóleon több mint 80 csatában vezette győzelemre a seregeit, ebből látunk hármat.

De az a három, igazi, régi stílusú, nagyszabású Hollywood-i, valós helyszíneken felvett, sok statisztával forgatott csoda. Akik szeretik a klasszikus történelmi filmeket, azok fogják értékelni Scott művét, legalább is olyan 25%-ban. Mert a többi jelenetet, valószínűleg unni fogják.

A történészek rengeteg hibát találtak a filmmel kapcsolatban. Napóleon például nem harcolt a katonáival a csatákban, jelen volt, de inkább hadi taktikáival támogatta csapatait és a morált próbálta fent tartani. Scott filmjében ehhez képest Napóleon többször is rohamot vezet. Nem tértek ki a házasságon kívüli gyerekeire, a politikai ügyeskedéseire sem, hogy családtagjait, barátait megfelelő pozícióban tartsa (ez ugye nepotizmus). Napóleon nem lőtte ágyúval a gízai piramisokat, ezt is sokan felróják Scottnak.

Igazából ezt a filmet nem lehet egyértelműen életrajzi drámának beállítani,

mert nem igazán történelemhű, sokkal inkább Napóleon karakterére és pszichéjére koncentrál, mint magára a tényleges történésekre. Egy intim betekintést enged egy végletekig problémás személyiség elméjébe. A másik nagy gond itt jön a történelembúvárok szempontjából: Napóleon személyiségét sem sikerült jól nagyvászonra átültetni. Ő volt a világ egyik legambiciózusabb embere, amiből az jött át a forgatókönyvírónak, hogy csak úgy történnek körülötte a dolgok, a hatalom csak az ölébe hullott, ő mintha igazából nem is akarna volna.

Mondjuk a színészek erről nem tehetnek. Napóleon szerepében Joaquin Phoenix brillírozik. Néha valóban apró embernek látjuk, máskor pedig uralja a jeleneteit tekintélyével. Egyszerre sajnálatra méltó és félelmetes ez a korzikai kisnemesi családból származó kisember.

Feleségét Josephine-t Vanessa Kirby játssza, aki ugyan jóval fiatalabb Phoenixnél és mégis méltó társnak és „ellenfelének” tekinthető sok jelenetben.

A többi színész csak háttér díszlet marad az említett két színész árnyékában, meg lehet említeni Rupert Everett, vagy Ben Miles nevét, de igazából itt minden Phoenixékről szól.

Az háborús jeleneteket már említettem, nagyon látványosak és véresek, még ha nem is történelmileg pontosak, de a díszletek és a jelmezek minden jelenetben ámulatba ejtőek. Elképesztő mennyiségű pénzt elköltött az Apple erre a filmre,

érezni, hogy számítanak valamilyen komolyabb díjra majd a következő évi Oscar-szezonban.

A fényképezés és a zene is elsőrangú – arra általában ügyel is Scott, hogy technikai jellegű probléma ne legyen a filmjeivel. Szerintem, ahol elvérzett a film, az a forgatókönyv volt. David Scarpa sosem tartozott a legendásan jó forgatókönyvírók közé, a filmográfiájában szerepel egy Amikor megált a Föld, ami minden idők egyik legunalmasabb sci-fije.

A Napóleon forgatókönyve is egy erős közepesre sikerült. Nincs igazi maradandó emlék a filmből, Scott precíz rendezésén kívül. Tényleg csak Joaquin Phoenix erős alakítása és a rendezés miatt érdemes megnézni. Az interneten pletykálják, hogy ki fog jönni egy négy órás rendezői változat a filmből, ha ez igaz, az érdekes kontrasztot mutathat a moziba került verzióhoz képest.

Ridley Scottra amúgy is jellemző, hogy a filmjeinek a rendezői változatai sokkal jobbak a mozis párjuknál (Szárnyas fejvadász, vagy Mennyei királyság például).

Nem azt mondom, hogy kiemelkedő munka Scott pályafutásában ez a mozi, de azért az utóbbi időben nyújtott teljesítményéhez képest jó iparos munka. Én jobban szerettem Az utolsó párbajt, de könnyen lehet, hogy csak a korszakot kedveltem jobban, és annak a filmnek a stábja közelebb is állt a szívemhez.

Ha valaki epikus történelmi életrajzi filmre vágyik, ahol megtudhat mindent Napóleonról, az csalódni fog. Ez egy mélyrepülés egy egyszerre zseniális stratéga és nagyon sérült személyiség pszichéjébe, persze Hollywood-i színezéssel.

Nem egy szigorúan vett alkotói film, de nem is a szokásos blockbuster kategória.

Nekem picit túl hosszú és lassú volt a ritmusa, ahhoz, hogy mindenkinek ajánlani tudjam. Egyébként a film viszonylag gyorsan, mozi premiertől számított négy hét múlva fel fog kerülni az AppleTV+ kínálatába.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk