SZEMPONT
A Rovatból

Honvágyat érzek, itt, Budapest kellős közepén

"Minek ültetem a muskátlit a balkonládáimba, ha az erkélyemen nem ül majd egy barát sem, akivel egy kávé mellett megváltjuk a világot?"

Link másolása

Nagypapám hat évig volt hadifogoly a második világháború után, Ukrajnában. Mivel eredetileg borbélynak tanult, kiváltságos helyzetbe került, mert ő borotválta az orosz tiszteket (az akkori egypengés inkvizítor-borotvákkal ez komoly szaktudást igényelt.) Az orosz tisztek azt mesélték neki: mindenféle nemzetiségű rab van a táborban, olasz, brit, még japán is, de velük lelkileg nincs túl sok gond. Két nép van, akik a honvágytól időnként szabályosan ”bediliznek”, ezért nagyon oda kell figyelni rájuk: a magyar és a francia.

Honvágy. Az utóbbi napokban sokat ízlelgetem ezt a szót. A családom és a közeli barátaim előtt nem titok, hogy életem során időről időre elkap a mehetnék, talán a fél év Amerika még huszonévesen, talán a sok angol és aztán belga barát (jó, flamand, ez most mindegy), az öt év szinte teljesen nemzetközi munkakör az Operaházban, ahol a francia rendező úgy kiáltott át nekem angolul a művészbejáróval szembeni kis kávézó teraszáról: „Van egy fél órád egy kávéra? Beszéljük már meg ennek a Don Giovanninak a plakátját!”, mintha ezer éves szomszédok lennénk a nagymamámék falujában.

Mindig is egy kicsit „hibridnek” éreztem magam, valahol félúton az európaiság és a mélyen szeretett magyarságom között

(sajnos ez, úgy érzem, nem igazán ugyanaz). Időnként felszabadultan sétáltam a kint élő barátaimmal Dél-Anglia szeles-harsogó zöld füves mezőin vagy Shakespeare-korát idéző ékszerdoboz kisvárosainak utcáin, boldogan legeltettem a szemem Belgium rendezett kertes házainak mesébe illő hortenzia-bokrain, imádtam külföldiekkel dolgozni, angolul szenvedélyes, éjszakába nyúló vitákat folytatni, és érezni, hogy azon a nyelven is „ember vagyok”, nemcsak a sajátomén. De aztán jó volt hazajönni, az enyéimhez, a családomhoz, a kutyám farkcsóválásához, az erkélyemen virító muskátlikhoz.

Olyan sokáig azt hittem, hogy ez a lelki „kétéltűség”, ez a kozmopolita lazaság örökké fenntartható, soha nem kell igazán választanom.

Az utóbbi egy-két évben már kezdett belém kúszni a kétség, hogy talán ez még sincs így. Aztán az elmúlt hónapokban ezt a kétség felerősödött. Az elmúlt napokban pedig átfordult reményvesztettségbe.

Aki most azt várja tőlem, hogy a választások eredményének bármilyen irányú elemzésébe, aljazásába kezdek, tévedni fog. A közérzetemhez és a jövőképemhez – egy egész ország közérzetéhez és jövőképéhez – nyilván köze van a politikának, de én nem vagyok szakember, hogy ezt elemezgessem. Igazából ez már nem is számít.

Az viszont számít, hogy a baráti köröm – minden rendű-rangú, korú, lakhelyű, státuszú emberek, családok – ijesztően nagy része szervezni kezdett. Az emigrációt.

Tudom, mert elmesélték, van, aki a fészbukra is kiírja, keresi a megfelelő célországot, nemzetközi életrajzokat gyárt, a gyereknek külföldi iskolák után kutat. Egy Angliában élő barátnőm, akivel nemrég beszéltem, azt mondta, hogy az elmúlt két napban 12 családos barátja kereste meg, harmincas-negyvenesek, hogy adjon nekik gyakorlati tanácsokat a kitelepüléshez. Olyan nagy az érdeklődés, hogy külön titkos fészbuk-csoportot kellett létrehoznia, mert nem tud mindenkinek egyenként válaszolgatni. A varrónő, akinél néha megigazíttatom egy-két ruhámat, nadrágomat, a szívbeteg férjével együtt indul a Németországban élő lánya (és a két unokája) után. Ötven évesen. A barátnőim gyerekei sorra jelentik be (14-18 évesig), hogy kizárólag külföldi egyetemben, főiskolában gondolkodnak, nem baj, ha mosogatni kell mellette.

Én pedig látom, hallom, olvasom ezeket a történeteket, és csak ürességet érzek. Nem kapcsolom be a tévét, nem kattintok rá a net komment-szekcióira, nem beszélgetek a munkahelyemen senkivel, barátokkal és családdal is csak csínyján, mert mindenfelől ömlik a depresszió, a hibáztatás, az egymásra mutogatás, vagy épp a kárörvendés.

Hogy jutottunk idáig? Mi lesz, ha ezek az emberek tényleg elmennek? Hol lesz az én hazám, ha az általam szeretett emberek nem itt lesznek?

Minek ültetem a muskátlit a balkonládáimba, ha az erkélyemen nem ül majd egy barát sem, akivel egy kávé mellett megváltjuk a világot?

Tudom, hogy most sokan azt gondolják: ha így érzel, húzz el innen te is a fenébe, nincs szükség rád. Sokan megvádolnak, hogy keltem itt a hangulatot, meg hazudozom, meg nem tudok belenyugodni, hogy a nép akarata, meg itt milyen jó, stb.

Pedig higgyétek el, belenyugodtam. Az elmúlt húsz évben – amióta úgymond felnőtt, önálló életet élek – nagyon is sok mindenbe. Csak most épp a lelkemből szakadnak le a darabok. Kiszakít belőle egy részt minden egyes újabb szeretett személy, aki elmegy.

És az a furcsa helyzet állt elő, hogy honvágyat érzek, itt, Budapest kellős közepén.

Mert a hazám – a huszonévesen még imádott, csillogó szemmel éltetett és minden hitemmel, reményemmel felruházott hazám – egyre távolabbi ködbe vész. Nem ismerek rá. És már nem tudom, hol lennék igazán otthon.

Nem tudom, hogy jutottunk idáig.

Címlapkép: illusztráció, forrása: Pixabay

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Tegyenek börtönbe, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at, és akkor nem nekik lesz kétharmaduk, hanem nekünk háromnegyedünk
A TISZA Párt alelnöke bohócnak nevezte a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjét, miután Lánczi Tamás azt írta egy posztban Magyarnak: börtönbüntetés jár annak, aki tiltott külföldi támogatást használ fel.

Link másolása

Megalakulása óta az első vizsgálatot indította meg a Szuverenitásvédelmi Hivatal, írja azt rtl.hu. A kormány kezdeményezésére februárban létrehozott intézmény a kormánypárti Magyar Nemzet egyik cikkére hivatkozik. Az állami hírügynökséggel azt közölték: a lap információi alapján felmerül a gyanú, hogy „ugyanaz a külföldi és magyar szereplőkből álló érdekkör” próbál beavatkozni a magyar választásokba, amelyik a 2022-es választás előtt Márki-Zay Péter mozgalmát támogatta.

A hivatal Magyar Péter nevét nem említette, de a Tisza Párt alelnöke tegnap Facebook-posztban reagált. Azt írta, a vizsgálat vele kapcsolatban indult. Azt javasolta Lánczi Tamásnak: kérdezze a Fideszt, „évente hány milliárd forintot költenek 2015 óta az amerikai kampányguruknál, a gyűlölet propaganda mestereinél”.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője erre szintén a közösségi médiában reagált: felhívta Magyar Péter figyelmét arra, hogy „amennyiben egy jelölt vagy jelölő szervezet tiltott külföldi támogatást használ fel, az három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Magyar Péter ma a Békés megyei Mezőhegyesen kampányolt, innen üzent Lánczinak Tamásnak:

„Innen is üzenem neki, hogy irtó nagy bohóc. Kit akar börtönbe tenni, engem? Vagy a magyar népet? Mit gondol, hogy tényleg azt el fogják fogadni az emberek egy ordas kamu alapján, amit a propaganda állít, majd engem börtönbe rakjanak?

De tegyen börtönbe, szerintem annál jobb lesz, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at. És akkor nem nekik lesz kétharmaduk hanem nekünk háromnegyedünk.”

A Magyar Nemzet csütörtökön azt írta, hogy Magyar Péter mozgalma mögött a Bajnai Gordonhoz köthető DATADAT nevű cégcsoport állhat, erre az egyesület honlapjának adatvédelmi tájékoztatójában találtak nyomokat. A cégcsoport ügyvezetője szerint hazugság, ami a Magyar Nemzetben megjelent.

„Sosem találkoztam velük, sem Magyar Péterrel, sem a hozzá kötődő párttal, sem a hozzá kapcsolódó egyesülettel soha semmilyen viszonyt nem ápoltunk”

- mondta Szigetvári Viktor, aki szerint azért szerepeltek az adatvédelmi tájékoztatóban, mert a Magyar Péter által átvett egyesülettel volt kapcsolatuk régebben.

Szigetvári Viktor azt mondta, nem tartnak a vizsgálattól, és együttműködnek majd a Szuverenitásvédelmi Hivatallal, ha felkeresik őket.

A szervezettel kapcsolatban épp tegnap terjesztett be határozattervezetet az Európai Parlament öt frakciója. Eszerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítása és működése sérti a szabad és tisztességes választások elvét. Arra szólítanák fel az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a korábbi döntését és függessze fel a Magyarországnak adott támogatásokat, amíg az összes korábban támasztott feltételt nem teljesíti a kormány. A tervezetről jövő héten szavazhat az Európai Parlament.

Az RTL Híradójának riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Majdnem összeverte a dühös tömeg az Emirates alkalmazottait” – Beszámoló egy magyartól, aki 20 órán át a dubaji reptéren ragadt
Egy minden bizonnyal mesterségesen előidézett vihar miatt kaotikus állapotok alakultak ki, teljesen megbénult a közlekedés. Olyanok is akadtak, akik négy napon át vesztegeltek a reptéren, mire felszállt a gépük.
Láng Dávid - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Volt kollégánk, Csákvári Péter egy hackerversenyre utazott az Emirátusokba, amit egy jachton rendeztek meg. Az eredetileg tervezett kezdési időpont előtti este viszont nem várt fejlemények történtek.

„A főszervező felső körökből kapott tájékoztatást arról, hogy este 8-kor elkezd esni az eső, és 24 órán keresztül vihar lesz. Ez az illető hozzátette azt is, hogy generált viharról van szó, amit felhővetéses technikával idéznek elő.”

Erre korábban mindig büszkék voltak, most azonban, hogy ekkora káosz lett belőle, Péter szerint már tagadják, hogy bármi közük van hozzá, sőt büntetés is jár érte, ha valaki ezt mondja. „Pedig az intenzitásából ítélve egyértelmű, hogy emberi beavatkozás állt mögötte” – teszi hozzá.

Azzal egyébként alapvetően nem lenne baj, ha esik az eső, az igazi problémát az okozta, hogy nem tudott elfolyni, mert a homokkő nem ereszti át a vizet.

Magát a vihart kollégánk a 62. emeletről nézte végig, elmondása szerint „kegyetlenül durva volt”, az egész felhőkarcoló beázott. És ő még szerencsésnek mondhatta magát, egy másik szállodában lakó ismerőse egy teljes napig áram nélkül volt, el se lehetett őt érni. Végül csónakkal menekítették ki és helyezték át máshová.

Voltak olyan utcák, ahol derékig vagy egyenesen fejmagasságig ért a víz, de mivel Dubajban szinte mindenkinek van legalább egy, vagy inkább több terepjárója, a helyieknek ez pont nem okozott akkora nehézséget. A taxiközlekedés viszont teljesen leállt, a metrók és a villamosok se közlekedtek, tehát a turisták már közel se mondhatták ennyire szerencsésnek magukat.

„A rendezvényt áttették egy nappal későbbre és rendben lement, hiszen eleve vizen volt. Az igazi problémák másnap kezdődtek, amikor realizáltam, hogy még mindig nincs közlekedés, nekem viszont ki kellene jutnom a 30 kilométerre lévő reptérre. Be is pánikoltam teljesen.”

Végül úgy sikerült taxit fognia, hogy a bőröndjére állva kiugrott az autópályára, aminek hatására megállt neki valaki. A sofőr egyébként megnyugtatta, hogy más is csinált már ilyet. A reptérre kiérve aztán kiderült számára, hogy akiket ott ért a vihar, azok azóta is ott vesztegelnek, ekkor már harmadik napja.

„Két gépnyi magyar torlódott fel, elképesztő idegállapotban volt mindenki. Kicsit a Terminál című filmhez hasonlított a helyzet, ráadásul információt se kaptunk senkitől. Amint megjelent valaki Emirates-egyenruhában, azonnal egész tömeg rohanta le, kezdte el rángatni és üvöltözni vele, szóval gyorsan el is tűntek mindig.”

Nagyjából félóránként csúsztatták egyre későbbre a gépek indulási idejét, ez ment 20 órán keresztül. Étel- és italkuponokat ugyan kaptak, de idővel a vendéglátóhelyek készletei is elkezdtek kifogyni.

Egészen szürreális szituációk is adódtak: „Egyszer átírták a gépünket a tel-avivi gépre, majd amikor mindenki felhördült, visszaírták Budapestre. Ekkor viszont az Izraelbe tartók akadtak ki nagyon, úgyhogy végül újra átírták Tel-Avivra, mondván, hogy nagyon kiabáltak, menjenek ők. Ezután viszont a magyarok is majdnem összeverték őket.”

A gépek egyébként rendelkezésre álltak, inkább a személyzet hiányával volt probléma, a fenti esetben is őket rakták át végül a Tel-Avivba tartó járatra. Ezután újabb 6 órán át tartó várakozás következett az éjszaka közepén – aludni a legtöbben egy percet se tudtak –, mígnem ma reggel 8-kor egyszer csak felkiáltott valaki, hogy „B2-es kapu!” Erre már csak szkeptikusan legyintettek, de tényleg ott állt a gép, sőt, személyzet is volt hozzá.

„Amikor megbizonyosodtunk róla, hogy nem viccelnek, mindenki elkezdett tapsolni és ordibálni örömében.”

Végül délután fél 4 körül landoltak Budapesten. Bár időjárás okozta késés esetén általában vis maiorra hivatkozva megtagadják a légitársaságok a kártérítést, Péter szerint ebben az esetben ez az érv aligha fog megállni.

„Nem lehet vis maior egy olyan vihar a sivatag közepén, ami 4 nappal később is megbénítja a közlekedést, szóval mindenképpen rámegyünk egy csoportos perre.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Eljön az ember közéjük és nem lejön egy dzsippel, és megmondja, hogyan kéne élni
Elkísértük Magyar Pétert vidékre, az országjárása első állomására. Egy résztvevő azt mondta, utoljára ilyen zizegés a rendszerváltás környékén volt Békés megyében.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

„Olyan bebetonozott dolgok vannak az országban, amit egy úgymond friss erőnek kell valamilyen szinten megoldani” – mondta lapunknak Magyar Péter Békés megyei országjáró rendezvényének egyik résztvevője. A férfi szerint két éve az ellenzéki összefogás nem működött.

Két másik résztvevő ezt úgy fogalmazta meg, hogy „teljesen elkopott az ellenzék”. Szerintük „utoljára ilyen zizegés a rendszerváltáskor volt itt Békésben”.

„Én MZP-s vagyok, de mindenki szimpatikus, aki Orbánt le akarja váltani” – mondta a rendezvényre lányával érkező nő. A tinédzser lapunknak úgy fogalmazott: nagyon reménykedik abban, hogy Magyar változást tud hozni az országnak.

„Meggyőzött minket. Aki itt van, szerintem annak a nagy részét meggyőzte”

– jelentette ki a gyűlés végén egy férfi.

A politikus orzságjárásának első állomásáról készült beszámolónkat itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Csernus: Egy búvalbaszott, pesszimista, rosszindulatú nép vagyunk
Ügyesek voltunk, mert megmaradtunk, magyarul beszélhetünk. De az ügyességből egy ponton megalkuvás lett.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

Csernus Imre az Index Konkrétan Rónai Egonnal című műsorának legutóbbi adásában lesújtó képet festett társadalmunk lelkiállapotáról. „Egy búvalbaszott, pesszimista, rosszindulatú nép vagyunk” – mondta a pszichiáter, akinek az elkövetkező hetekben jelenik meg legújabb könyve A magyar címmel.

A szakember úgy látja, hogy egy gyönyörű országban élünk, minden lehetőségünk meglenne arra, hogy jól érezzünk magunkat, de erre azért nem vagyunk képesek, mert érzelmileg nem vállalunk felelősséget, nem viselkedünk felnőttként. Ebből az önbecsapásból és gyávaságból fakad szerinte rengeteg egészségügyi problémája az embereknek.

Ebből a szempontból egy beteg nemzet vagyunk.

– mondta.

Közéleti állapotaink kapcsán elmondta, hogy azért vagyunk képtelenek a politikusainkon számonkérni az ígéreteiket, mert akkor egyúttal azzal is szembe kellene néznünk, hogy a saját ígéreteinek sem tartjuk be valójában.

Önmagunkkal viszont nem akarunk konfrontálódni.

A felelősségvállalás hiánya, a nem felnőtt viselkedés kialakít egy „öntudatlan populációt”, akikkel szemben viszont működik az „oszd meg és uralkodj” technikája.

Csernus arról is beszélt, hogy bár számtalan sportágban sikerült a történelem során a döntőig küzdeni magát a magyar csapatoknak, ám gyakran, váratlanul elbuktunk. Szerinte mindennek az az oka, hogy előre félünk a vereségtől, ez a félelem pedig megbénít minket.

A pszichiáter úgy látja, hogy akkor lehet belőlünk sikeres nemzet, ha bátrak leszünk, elkezdünk hinni magunkban, ha az érzelmeinkért is felelősséget vállalunk, de merünk beszélni a gyengeségeinkről, hiányosságainkról is. Mindez szerinte az ország jövője szempontjából kulcsfontosságú, mert ezeket a rossz mintákat adjuk tovább gyermekeinknek.

A teljes beszélgetést ITT tudod megnézni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk