SZEMPONT
A Rovatból

Hogyan lehet kideríteni, hogy Tiborcz Isvánnak 188 milliárdja van? – A 100 leggazdagabb magyar című kiadvány szerkesztőjét kérdeztük

Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, Jászai Gellért – évről-évre egyre meghatározóbbak a NER-es világ főszereplői a leggazdagabbakról készült listán. Az ott szereplő száz ember a magyar GDP több mint 10 százalékát birtokolja – mondja Szakonyi Péter.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. május 24.



Tiborcz Istvánnak már 188 milliárd forintos vagyona van, így a miniszterelnök lányának férje jelenleg a 11. leggazdagabb magyar - áll a 100 leggazdagabb magyart felsoroló kiadványban. Tiborcz egyetlen év alatt duplázta a vagyonát. Ez még Mészáros Lőrincnek sem sikerült, akinek 50 százalékkal nőtt a vagyona, igaz, ő már 1422 milliárdnál tart. Óriásit robbantott Jászai Gellért is, aki négy év alatt megtízszerezte, amije van.

De hogyan lehet kideríteni, hogy a NER főszereplőinek és a lista többi szereplőjének mekkora a vagyona? Szakonyi Péterrel, a kiadvány felelős szerkesztőjével beszélgettünk.

– Milyen módszerrel lehet felderíteni, hogy kinek mekkora a vagyona?

– Ma már sokkal könnyebb, mint amikor indultunk, 24 évvel ezelőtt, 2002-ben. Akkor nem volt elektronikus cégnyilvántartás sem, tehát csak a piaci információk alapján, személyes ismeretségeket bevetve készítettük az első ilyen kiadványt. Ma már a vagyonok felkutatása, nem azt mondom, hogy könnyű, de könnyebb, mint negyedszázaddal ezelőtt volt, mert az elektronikus cégadatbázisok rendelkezésre állnak, nem is egy ilyen van, és abból

kellő kitartással, türelemmel ki lehet bányászni adatokat, neveket, üzleti kapcsolatokat, összefonódásokat, tehát mindent, ami egy ilyen kiadvány kiadásához szükséges.

Mivel május közepén jelenünk meg, és a friss, vagyis az elmúlt évi mérlegadatok csak május végén kerülnek fel a netre, nekünk ideális esetben minden érintettel fel kell venni a kapcsolatot, hogy megtudjuk tőlük, hogy az elmúlt évben milyen eredményt értek el, bízva a mi diszkréciónkban, és bízva abban, hogy jó információ jelenik meg.

– A listán elég sok NER-közeli ember van. Ők is ilyen együttműködőek?

– Abszolút. Néhány kivétel van, tényleg csak néhány, a százból mondjuk három vagy négy, aki nem kommunikációképes.

– De itt vannak még például a magántőkealapok, és egyéb megoldások, ahol azért jelentős mennyiségű vagyont lehet eldugni, tehát ilyen szempontból ez a lista nem biztos, hogy a valóságot fedi.

– Teljesen így van. A különböző lehetőségek,

elsősorban is a magántőkealapok príma lehetőséget biztosítanak arra, hogy vagyonokat eldugjanak, elrejtsenek.

Ezzel viszont senki nem tud mit csinálni, az lenne az üdvözítő megoldás, ha ezek megszűnnének, és a tulajdonosi struktúra minden egyes cég esetében nyilvános lenne.

– Igazából mi a haszna egy ilyen listának?

– Az, hogy megmutatja a magyar gazdaság fejlődésének irányait is személyeken áttükröztetve.

Ez a száz ember a magyar GDP több mint 10 százalékát birtokolja. Ez olyan erő és kapacitás, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.

A másik jelentősége az lenne, és ezt félve mondom, hogy akik benne szerepelnek, azok szükségét érezzék annak, hogy a társadalmi felelősségvállalásban is részt vegyenek. Tehát segítsék az elesetteket, a rászorulókat, a civil szervezeteket, segítsenek sok embernek, hiszen nekik bőven van pénzük, és ezzel a pénzzel kötelezettség is jár, amit sajnos nagyon kevesen, a százból is nagyon kevesen tartanak be. Végtelenül sajnálatos, végtelenül szomorú, hogy 35 évvel a rendszerváltás után erről még beszélni kell, hogy egyáltalán ez a kérdés felvetődik.

– Gondolom, nem azt lehet valós társadalmi felelősségvállalásnak nevezni, amikor az ünnepek táján PR-akcióban néhány csomagot kiosztogatnak, amit logóval együtt közzé is tesznek mindenhol, ahol csak lehet. Inkább folyamatos elkötelezettségről van szó, amit valójában ennek lehet tartani?

– Pontosan. Sokan azt nem értik még ma sem, hogy

a társadalmi felelősségvállalás az nem olcsó reklám.

Amikor ilyen esetben kérik a tanácsomat, mindig azt mondom, hogy ne tekintsék ennek. Ezt öncélúan kezelni felháborító. Ne várjanak ettől se újsághírt, se tévériportot, se köszönőleveleket, tegyék ezt azért, mert szükségét érzik annak, hogy segítsék a társadalmat, mert megtehetik.

– Ebből a százból hányan vannak, akik ezt komolyan veszik?

– Nem tudom, mert azért van, aki ezt olyan komolyan veszi, hogy nekem sem mondja el. És van olyan is, a másik oldalon, aki pedig azt mondja, hogy egy forintot nem ad ilyenre, mert állandóan ellopják, és azt is ellopják. Nem bízik meg semmilyen szervezetben, alapítványban, stb. Szerintem a százból a fele már hajlik erre, vagy már évek óta esetleg támogat valamilyen szervezetet, kezdeményezést, intézményt, de erről nincsenek adataim.

Annyi lenne mondjuk ebben az esetben a minimum, hogy azt az ökölszabályt, amit Nyugat-Európában már évtizedek óta követnek, jelesül, hogy az éves nyereséged 10%-át fordítsd jótékonysági célra, bevezessék és betartsák.

Az elmúlt héten jelent meg egy londoni napilapban a brit, pontosabban a Nagy-Britanniában élő milliárdosok rangsora, és a rangsor mellett egy külön táblázatot közöltek, azoknak a nevét, akik a vagyonuk 10 százaléka fölött adakoznak. És például olyan is volt, hogy valakinek a vagyona mondjuk 980 millió font – ez egy konkrét összeg volt –, és ennek a 13%-át fordította tavaly jótékonykodásra.

– Mikor kezdik el összeállítani a jövő évi listát?

– Már elkezdődött. Itt nem lehet leállni, mert az információk folyamatosan érkeznek, azt folyamatosan be kell építeni az adatbázisba, hogy aztán az év elején neki lehessen állni az egyeztetéseknek, a személyes találkozóknak, és legfőképpen is a vagyonkalkulusnak.

– Mennyien dolgoznak ezen?

– Körülbelül húszan. Nem főmunkaidőben, de a január–április közti időszakban ez 20 ember munkája.

– Léteznek a régióban más hasonló listák, és ha vannak, akkor azokkal összevetve mit lehet megállapítani a magyarországi fejlődésről és helyzetről?

– Természetesen vannak listák. Mi évek óta együtt dolgozunk a román Capital című gazdasági magazinnal, egy cseh és egy szlovák magazinnal is, sőt Lengyelországban is van egy hasonló lista, Ausztriáról nem is beszélve természetesen. Ami figyelemre méltó, hogy a magyar gazdagok a régióban található gazdagokkal összevetve szegénynek tekinthetők. Az egyik amerikai magazin minden évben kiad egy éves listát, amin az egymilliárd dollár feletti vagyonnal rendelkezőket rangsorolja. Ez 3000 fő volt idén, és ezen már három magyar volt megtalálható: Mészáros Lőrinc, Veres Tibor és Felcsuti Zsolt. Ez azért már mutatja, hogy

feljövőben van a magyar milliárdos réteg, különös tekintettel arra, hogy az elmúlt évben 22%-kal növelték a vagyonukat, miközben a magyar gazdaság szenvedett, és növekedni egyáltalán nem tudott.

– Hogyan lehet úgy vagyont növelni, hogy közben a gazdaság stagnál, vagy recesszióban van?

– Egy versenyre épülő, kapitalista piacgazdaságban úgy, hogy jobbat, olcsóbban, rövidebb határidőre szállítasz. Mivel Magyarország most már nem tekinthető klasszikusan piacgazdaságnak, hiszen

van egy olyan jelentős szegmense a magyar gazdaságnak, ami a versenytől függetlenül működik.

Az állami megrendelések sok esetben lehetetlenné teszik a versenyt, mert nem az nyer, aki olcsóbban, jobban, jobb minőséget és szorosabb határidőre gyárt, hanem akinek jobb a kapcsolata, aki be van kötve a NER-hez. Ilyen szempontból ez a réteg nincs annak kiszolgáltatva, hogy a magyar gazdaság hogyan működik, mert a megrendeléseiket így is, úgy is megkapják. A másik, ami egy kicsit biztatóbb, hogy van már egy csomó olyan magyar üzletember, aki a nyereségének a nagy részét külföldről szerzi, exportál, külföldön is létesít irodát, gyártótelepet, tehát aki ki tud szakadni a magyar gazdaság vérkeringéséből.

– Ők jellemzően NER-től független vállalkozók, vagy ugyancsak a NER-be vannak becsatornázva?

– Ezek elsősorban NER-független vállalkozók, akik idejében felismerték, hogy a kormánytól és az állami megrendelésektől való függés életveszélyes, és sehova nem vezet.

– Hány százalékát képviseli a listának a NER-hez becsatornázott vállalkozók köre?

– Azt én sem tudom, mert vannak úgynevezett hibrid vállalkozók, akik azért lehajolnak az állami milliárdokért is, de a versenyszférában is jól teljesítenek. Ilyen szempontból 100%-ig NER-függő vállalkozó szerintem egy sincs a száz között.

– Ha esetleg veszít a Fidesz 2026-ban, akkor ez a lista mennyire reccsenhet meg, és vele együtt a magyar gazdasági elit is?

– Ezt nem merem megjósolni. Lássuk először a medvét, lássuk a változást, majd az azt követő fejleményeket, és akkor kiderül, hogy ki a legény a gáton.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tibi atya Magyar Péterék menetéről: Nem emlékszem, mikor tapasztaltam utoljára ilyet
A mémoldal alapítója a közbeszéd állapota miatt döntött úgy, hogy részt vesz a Tisza Párt országjárásában. Szerinte a többség inkább összefogna, mintsem ellenségeket keresne.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. május 23.



Tóth Máté, a Tibi atya oldal alapítója is csatlakozott Magyar Péter országjárásához, amelyben a Tisza Párt elnöke egymillió lépést megtéve gyalogol el Nagyváradra. A népszerű mémoldalt működtető Tóth csütörtökön számolt be róla, hogy miért döntött a részvétel mellett: mint írta, aggasztja a közbeszéd állapota.

A séta Darvas és Mezősas között, egy 28 kilométeres szakaszon különösen mély nyomot hagyott benne. Beszámolója szerint a gyaloglás során olyan összefogást és kedvességet tapasztalt, amit ritkán él meg a hétköznapokban. „Szívet melengető volt látni, ahogy fiatalok és idősek kijöttek a házakból, és hozták, amijük volt: üdítőt, süteményt, pálinkát, gyümölcsöt. Tudom, ez így leírva talán fellengzősnek vagy giccsesnek tűnik, de őszintén mondom: nem emlékszem, mikor tapasztaltam utoljára ilyet” – fogalmazott a bejegyzésben.

A legmeghatóbb pillanatokat egyértelműen az emberek egymás iránti kedvessége jelentette. Tóth szerint ez a nap emlékeztette őt egy korábbi, közösségileg is meghatározó élményre: „ilyen érzés legutóbb a 2016-os foci EB meccsei után töltött el. Akkor, amikor az utcán népünnep volt, és jó volt egyszerűen csak magyarnak lenni.”

Úgy látja, a magyar társadalom sok sebből vérzik, de a jelek szerint egyre többen vágynak békére és összetartozásra.

„Szerintem ezt szeretné már ez a megfáradt nép: hogy ne kelljen állandóan harcolni valaki ellen” – írta, hozzátéve: „a magyarok többsége nem akar harcolni. Főleg nem egymás ellen.”

Tóth szerint sokaknak elegük van abból, hogy a mindennapokat átszövi a politika. Úgy fogalmazott: „egyszerűen boldogok lennénk, ha nem kellene folyamatosan valami ellen harcolni, hanem csinálhatnánk valami közöset, valami jót.”

A bejegyzéshez fűzött hozzászólásában jelezte, hogy nyitott a párbeszédre. „Nagyon szívesen fogadok meghívásokat mindenhonnan. Lesz egyébként nálunk Fidelitasos vitaest is – sőt, részt is vettünk múltkor egy, általuk szervezett beszélgetésen is. Én azt gondolom, hogy amíg normális keretek között, értelmesen tudunk vitázni, addig kell is” – tette hozzá.

A Tisza Párt által szervezett Egymillió lépés nevű gyalogmenet múlt szerdán indult Budapestről, a Szent István Bazilikától. Magyar Péterék célja, hogy mintegy háromszáz kilométert megtéve Nagyváradra érkezzenek meg.

(via Telex)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Kezd megérni a kérdés, hogy Orbán Viktornak át kell-e adnia a miniszterelnök-jelöltséget
A politológus szerint akkor, ha biztosra vesszük a Fidesz győzelmét, ez a kérdés könnyen félresöpörhető, viszont ha Lázár János szavaira figyelünk, akkor már más a helyzet.


Eljött az idő, amikor már nem tabutéma feltenni a kérdést, hogy Orbán Viktornak át kellene-e adnia a miniszterelnök-jelöltséget - erről ír legújabb Facebook-bejegyzésében Török Gábor.

A politológust a közelmúltban arról kérdezték, mit tenne, ha a miniszterelnök helyében lenne. Bár azt írta, nem feladata megmondani a politikusoknak, mit csináljanak, szerinte a kérdés akkor is létezik: vajon mik a lehetőségei egy olyan vezetőnek, aki 2026-ban már 16 éve van folyamatosan hatalmon?

Török szerint a kulcskérdés az, hogy érdemes-e már most elgondolkodni a visszalépésen, vagy ez csak a választás közeledtével kerülhet szóba.

Ha biztosra vesszük a Fidesz győzelmét, akkor a kérdés szerinte könnyen félresöpörhető:

„Orbán Viktort jelenleg csak a választók akadályozhatják meg abban, hogy folytassa a kormányzást. Láthatólag politikai és szellemi képességei birtokában van, a Fideszben pedig biztosan nem lesz senki, aki ezt a kérdést – nyilvánosan – rajta kívül, vele szemben felvesse”

– írta.

Más a helyzet viszont, ha Lázár János szavaira figyelünk, aki nemrég „fifty-fifty”-re, azaz kiegyenlített küzdelemre számít a következő választáson. Ebben az esetben Török szerint már most érdemes lehet végiggondolni a lehetséges forgatókönyveket.

„Tegyük fel így a kérdést tehát: mi lenne jobb, kedvezőbb Orbánnak, ha (1) 16 évnyi kormányzás után ő veszít, vagy ha (2) maga nevezi meg az utódját még a választás előtt, aki aztán (2.1) a váltás lendületével megnyeri a választást, vagy (2.2) Orbán helyett elbukja azt?”

- fogalmaz a politológus.

„Nem azt mondom, hogy Orbán Viktornak át kell adnia a miniszterelnök-jelöltséget, de azt igen, hogy az idő és a politikai helyzet kezd megérni ennek a kérdésnek a feltételére. Nem azért, mert bárki ezt mondja, hanem azért, mert a politikai racionalitás alapján magának a kormányfőnek áll érdekében ezen legalább elgondolkoznia”

- teszi hozzá Török, aki viszont azt is megjegyezte: nem valószínű, hogy Orbán Viktor most megtenné ezt a lépést. Véleménye szerint 2026 még túlélhető lehet számára, de fontos látni, hogy „mi visszafordítható és mi nem”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Zárug Péter Farkas: A kényelmes Fidesz most indulatos, csapkodó, és ki van készülve idegileg, hogy miért jött a rendszerbe az akaratán kívül egy funkcionális versenytárs
A politológus szerint a Fidesz már nem ura a saját rendszerének, és belső zavarokat okoz Orbán lépéseinek követhetetlensége. A kegyelmi ügy lehetett az utolsó csepp.


Zárug Péter Farkas politológus szerint valami végérvényesen megváltozott a NER-ben, és ez a változás már közvetlenül Orbán Viktort is érinti. A 24.hu-nak adott interjúban arról beszélt, hogy a kegyelmi ügy lehetett az a pont, ahol a folyamatok visszafordíthatatlanná váltak.

Zárug úgy véli, hogy a Fidesz elveszítette azt a képességét, hogy átlássa saját működését, és ez a zavar a miniszterelnök döntéseiben is megmutatkozik. Példaként hozta fel Orbán Viktor tihanyi beszédét, ahol a kormányfő a magyarellenesnek tartott román elnökjelölt, George Simion mellett állt ki.

„Aki kicsit is járatos a határon túli politikában, az minimum nyelt egyet, vagy felugrott a székéből. Velem az utóbbi történt”

– fogalmazott a politológus, aki a témában korábban a Transtelexen is megjelentetett egy publicisztikát.

A miskolci egyetem docense úgy látja, hogy az ilyen típusú lépések újfajta konfliktusokat hoznak létre, amelyek már nem hasonlítanak a korábbi ügyekre. „Ki kérte Orbánt, hogy Simionról beszéljen éppen a tihanyi apátságban? Dobrev Klára? Vagy Orbán Balázst vajon a Kutya Párt szedte rá ’56 kapcsán, hogy úgy beszéljen, ahogy tette? Nem. És ezek az ügyek már az előzőektől eltérő konfliktusstruktúrájuk miatt irreverzibilis folyamatokat indítanak el” – mondta.

A politológus szerint Orbán környezetében olyan légkör alakult ki, amely kizárja az új impulzusokat.

„Már be sem engedik a friss levegőt a miniszterelnöki szobába, és ha kell, egy külön egy példányszámos Pravdát nyomtatnak a főnöknek, hogy nyugodt legyen. És ezzel ez az ördögi kör bezárult, innentől a feldobott pénz esete minden. Vagy jól sül el, vagy nem. Hozzám ez szivárog le a rendszerből”

– fogalmazott.

Zárug szerint a kegyelmi ügynek komoly következményei voltak: ha ez nem történik meg, Magyar Péter ma is egy állami vagy Mészáros-érdekeltségű cégnél dolgozna, és nem készülne Erdély felé. Úgy gondolja, hogy bár Orbán Viktor nincs leszálló ágban, most nagyobb válságot él át, mint bármikor korábban. Hozzátette: nem tudja elképzelni a Fideszt nélküle, de szerinte egy választási vereség esetén a miniszterelnök maga adná át a hatalmat.

A politológus szólt a Harcosok Klubja nevű titkos fideszes online csoportról is, amely azzal a céllal alakult, hogy a digitális térben alakítsák a választásokat. Szerinte azonban ez a stratégia csak részben működik. Úgy látja, a miniszterelnök fog dönteni saját utódjáról, Lázár János és Gulyás Gergely jelenleg még csak elméleti lehetőségek.

Zárug szerint a Fidesz ma már nem a régi.

„A kényelmes Fidesz most indulatos, csapkodó, és ki van készülve idegileg, hogy miért jött a rendszerbe az akaratán kívül – sőt a maga hibájából – egy funkcionális versenytárs”

– mondta. Magyar Péterről úgy fogalmazott, hogy „felülfunkcionál, barométer-politikát folytat, és azért nem megy bele kemény témákba, mert sokan beleszaladtak már a bozóttűzbe félmeztelenül, ő nem akar”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
L. Ritók Nóra az Erzsébet-táborokról: A kormányzati kommunikáció az volt, hogy elsősorban a hátrányos helyzetű családokat segítik, viszont a valóságban ez nem így néz ki
A napközis táborok teljes megszüntetése helyett a szegényeknek teljesen ingyen kellett volna biztosítani a lehetőséget, a jobb módúaktól pedig magasabb díjat kellett volna kérni - mondja az Igazgyöngy Alapítvány vezetője.


Idén nyáron nem lesznek napközis Erzsébet-táborok, mert a kormány már nem finanszírozza ezt a tábortípust. A napközis Erzsébet-táborokat eddig iskolák, önkormányzatok, családsegítő szolgálatok és tanodák szervezték a gyerekek lakóhelyéhez közel. A program a nyári szünet tíz hetében, hétfőtől péntekig biztosított napközbeni felügyeletet, négyszeri étkezést, különféle foglalkozásokat és kirándulásokat, mindössze napi 100 forintért.

A Kulturális és Innovációs Minisztérium mindezt azzal magyarázta, hogy a tartalmasabb, teljes felügyeletet garantáló ottalvós táborokra helyeződik át a hangsúly. Szerintük így az eddiginél is több gyerek juthat el nyáron a Balatonhoz és Erdélybe, napi ezer forintért. L. Ritók Nórával, az Igazgyöngy Alapítvány alapítójával arról beszélgettünk, hogyan hat ez a hátrányos helyzetű családokban élő gyerekre.

– Kiken segítettek leginkább eddig ezek a táborok?


– A napközis tábor, illetve összességében az Erzsébet-táborok kormányzati kommunikációja az volt, hogy ezzel elsősorban a hátrányos helyzetű családokat és gyerekeket segítik. Ez viszont a valóságban nem igazán így néz ki. A nagyobb településeken, pontosabban ott, ahol van iskola, azok a szülők is igénybe vették ezt a tényleg rendkívül kedvező lehetőséget, akik nem anyagi okoknál fogva nem választottak mást, hanem azért, mert egész nyáron dolgoznak, és nem tudták hova tenni a gyerekeket. A napközis Erzsébet-táborokban pedig a gyerekeiket biztonságos felügyelet alatt tudhatták, étkezéssel és némi programmal kiegészülve.

A kisebb településeken, ahol nincs iskola, és ahol többségében azok a gyerekek élnek, akik számára tényleg fontos és jó lehetőség lett volna, ott jellemzően nem vették igénybe a napközis tábort a szülők.

– Miért?



– Tegyük fel, hogy vége van az iskolának, és a gyerekeket beíratják nyárra egy napközis táborba, ami ugyanabban az iskolaépületben van, ahol az egész tanévet töltik. Ehhez hozzájön, hogy mondjuk egy kisebb településen kevesebb lehetőség van arra, hogy más térben, például strandon, vagy máshol újabb, az oktatási helyszíntől eltérő élményt adó programokat szervezzenek. Ez egy gyerek számára nem annyira vonzó. Merthogy mi a legjobb a nyári szünetben? Hogy nem kell iskolába menni. A gyerekeknek élményekre, programokra, kikapcsolódásra van szüksége ilyenkor. Van, ahol a buszközlekedéssel nem megoldható a be- és hazautazás, szünidőben ritkítják a járatokat, és nem igazítják a napközis tábor időpontjához. A kistelepüléseken ráadásul általában van népkonyha, ahol a hátrányos helyzetű családok hozzájuthatnak valamilyen szinten ételhez. Szóval

önmagában azért nem lesz vonzó egy napközis tábor, mert napi százegynehány forintért négyszeri étkezést kap a gyerek.

A szegénységre nem úgy kell gondolni, hogy ezek a gyerekek éheznek. A mi tapasztalatink szerint a kríziséhezés, tehát az, hogy abszolút nincs fizikailag étel a gyerekek előtt, az elsősorban a kábítószerrel, uzsorával érintett családoknál jellemző. Ma Magyarországon többnyire a minőségi éhezés jellemző, ami azt jelenti, hogy van étel az asztalon, csakhogy többnyire szénhidrátalapú, vagyis naponta egyszer kenyeret, tésztafélét mindenképp esznek.


– Miért szűntethették meg idén nyáron az egészet?

– Költségvetési gondok miatt, hiszen nagyon sok pénzt vitt el.

A legnagyobb probléma az, hogy a kedvezményes lehetőség igénybevételénél nem volt differenciálás, nem számított a szociális helyzet. Tehát mindenki ugyanazon a kedvezményes áron juthatott a táborokhoz.

Szerintem úgy kellett volna kialakítani ezt a rendszert, hogy az Erzsébet-tábor egy napközis tábor lehetőséget kínál az igazoltan hátrányos helyzetűeknek akár ingyen (mert van, akinek a heti 1000 Ft is sok), azoknak pedig, akiknek nincs gyermekvédelmi kedvezményük, magasabb térítési díjért. Ezt is kifizették volna azok a szülők, akik nem tudják hova tenni a gyereküket, mert dolgoznak és kellett megoldást találniuk. Így fenntarthatóbb lett volna.



– Mi a helyzet az ottalvós Erzsébet-táborokkal?


– Az ottalvós táborok nyilván nyaralást jelentenek a gyerekek számára. Ezekben is vettek részt hátrányos helyzetű gyerekek, de jellemzően azok is, akik nem hátrányos helyzetűek. Amivel összességében egyébként semmi probléma nincs, kivéve, amit már korábban is említettem, hogy talán fenntarthatóbb módszer lenne költségvetés szempontjából, ha a térítési díjakban lenne különbség.

Ami a hátrányos helyzetű családokat illeti, egy ottalvós tábor esetében sokan azért nem tudják ezt lehetővé tenni a gyerekek számára, mert a táborozáshoz még akkor is, ha kedvező áron van, egy sor dolog kell.

Például utazótáska, törölköző, váltóruhák, fürdőruha, cipők, amit nem minden család tud előteremteni. Tehát a legnehezebb helyzetben lévők közül ezzel sem tud mindenki élni, ugyanakkor egy jó lehetőségnek gondolom, hiszen sok gyermeknek ad nyaralási élményt. A generációs szegénységben élő családok gyerekeire nem jellemző az, hogy nyaraltatni tudják a gyerekeiket. Szóval az ő számukra mindenképpen jó kezdeményezés, hogy kedvezményes áron, az iskola szervezésében van lehetőségük akár csak egy egyhetes táborban részt venni, és nem otthon tölteni az egész nyári szünetet.


– Alapvetően mik a tapasztalatok a gyerekek nyári elhelyezésével kapcsolatban? Hogyan tudják megoldani a szülők?

– A táborok összességében nagyon drágák, de nyilván, aki anyagilag megengedheti magának, az próbál megcsípni ilyen lehetőségeket. Ahol van nagyszülő, ott megpróbálják megoldani, vagy jól elosztani a szabadságokat a szülők között, ahol nagyobb gyerek van, az vigyáz a kicsire, tehát próbálja mindenki a saját helyzetéhez képest jól megoldani. Egy biztos, hogy a társadalmi leszakadásban érintettek számára elérhetetlen például egy drága lovas tábor és társaik. Ők többnyire otthon maradnak a lakókörnyezetben. Ezzel az a legnagyobb baj, hogy semmiféle olyan lehetőség nincs számukra, ami élmény lenne, ők többnyire csak otthon tengenek-lengenek, és nem véletlen, hogy amikor mondjuk augusztus végén megkérdezzük a gyerekeket, hogy na várják-e az iskolát, azt mondják, hogy igen. Merthogy akkor már ott végre történik valami.

Ráadásul ami még tovább ront a helyzeten, hogy ezek a gyerekek szegregált körülmények között tanulnak, szegregált körülmények között élnek, a nyári szünetet is ebben a közegben töltik.

Tehát állandósul az elzártságuk, és így nem lesz tapasztalatuk arról, hogy milyen a többségi társadalomban közös élményt szerezni, ez pedig nem visz előre minket a befogadó társadalom felé.


Link másolása
KÖVESS MINKET: