SZEMPONT
A Rovatból

„Hazajövök és felismernek a növények, ezért nem tudok magányos lenni” – a Németországból hazatelepült anyuka ökoprojektet tervez a magyar faluban

Pásztor Zsófia háromgyerekes anyuka, és a Baranya megyei Geresdlakon gazdálkodik. Szülei Berlinben élnek, ő 20 évesen Magyarországra jött. Alapvetően művészlélek, és próbál a faluban közösséget építeni – nincs könnyű dolga.


Sokat álmodtam mostanában a gyerekkori házunkkal. Apám halála után, évekkel ezelőtt eladtuk, sok éve nem jártam arra. Álmomban - ahogy az a középkorúaknál lenni szokott - a gyerekkort próbáltam feldolgozni. Olyasmiket, amiket ébren nem bír el a lélek. Utoljára végigsétáltam a szobákon, majd már csak kívülről néztem álmomban az udvart, a gangot - ahogy felénk mondják a tornácot -, és búcsúztam tőle, a falu közepén csordogáló patak partján ülve. Reggel megkönnyebbültem. Gondoltam, ezzel túljutottam a több évtizede cipelt lelki kálvárián.

Aztán pár héttel később a józan, éber valóságban levelet kaptam: keressem meg Geresdlakon Pásztor Zsófit, és beszélgessek vele, mert érdekes ökoprojektet tervez a faluban, közösséget szeretne építeni, termelni, egyéni, kreatív elképzelésekkel.

Amikor a képeket is megnéztem, megrándult a gyomrom. Zsófi a kislánykori barátnőmék házát vette meg, a Hajniékét, ami pont a patak túlsó felén van, a mi régi házunkkal szemben.

Zsófi eljött értem autóval, mert busz ritkán jár arra hétvégén. Én első perctől feszült érdeklődéssel figyeltem, és fegyelmeztem saját magam. Vajon milyen a régi ház? Vajon kibírom-e, hogy újra látom?

Zsófi

Pásztor Zsófia gyönyörű 35 éves nő, három gyerek édesanyja. Tetszik a tiszta szeme, az érzékeny mozdulatai, a kreatív nyaklánca, az érdeklődő, mély tekintete, és az igazi figyelem, amiben részesít első pillanattól. No, és az autója, ami egy lestrapált, régi kocsi, arra való, hogy két falu között ingázzon vele az ember. Pont annyira rendezetlen, amennyi ahhoz kell, hogy az ember isteni, természetes kényelemben érezze magát benne. Ez az a nő, aki ökoprojektet tervez Geresden. Gazdálkodik. A Hajniék telkén és házában, és a mi udvarunkba hordta legelni a kecskéit, amikor gazdátlanul állt a ház, és a tetőig nőtt a gaz.

Szorongással kémleltem előrefelé az utcát, a szomszédok házait, ahogy közeledtünk a miénk felé. Vajon kilátszik a gazból? Vajon áll még egyáltalán? Vagy összedőlt a sok év mindenféle súlya alatt? Látni akartam mielőbb, hogy a fájdalom hasítson szét végre, legyen már vége a gyomorrángásnak egyszer és mindenkorra.

– Mióta élsz itt?

– Tíz éve.

– Honnan kerültél ide?

– Berlinből 2005-ben jöttem Magyarországra. Apám magyar, anyukám német. Az volt a célom, hogy rendesen megtanuljam a magyart. Kislánykorom óta tudtam, hogy nekem magyar férjem lesz.

Én ott születtem, ott érettségiztem, de ahogy lehetett, 20 évesen azonnal leléptem. Belső parancsszóra. Pestre költöztem a legjobb barátnőmhöz.

Megismertem Csabit, a későbbi férjemet, aki néptáncos volt akkoriban. Nagyon megszerettem az egész népi kultúrát, főleg az éneket.

– Magyarul mennyire tudtál?

– Egy gyerek szintjén. Egy nagyobb társalgást nem tudtam követni, sem írni, sem olvasni. Szótárral és füzettel jártam-keltem. Először Budapesten felújítottunk egy hatalmas, nyolcszobás lakást hostelnek. Ott is közösséget akartunk építeni. Mindig ez volt a fontos nekem – talán valami hippi gén van bennem, nem tudom.

Felértünk a házunk elé. Se gaz, se összedőlő tető. A ház udvara munkaterület. A gang kibővült egy terasszal. Az ólak és a góré lebontva, a régi füstölő sem áll már. Téglák és építési anyagok mindenhol. Nem volt széthasító fájdalom, csak tántoríthatatlanság: be kell mennem. Az új lakók szívesen láttak, végigvezettek a még romos falak között. Mindent átépítettek, amit csak lehetett. Az ablakkeretek maradtak csak meg eredetinek, azok segítettek beazonosítani, mikor hol járok a százéves parasztházban. A spájz, a pajta, tiszta szoba, az én egykori ágyam helye, és a rettegett szoba, ahol aput láttam a koporsóban. Mozdulatlanul. Én is. 18 év telt el. Azt mondják, 9 év egy cikluskör. Kettő körnek kellett eltelnie, hogy az akkor megállt idő újra elinduljon. Engedély legyen az életre.

– Miért épp ide jöttetek?

– Mindig érdeklődtem a vidék iránt. Volt a néptáncos társaság, akikkel jártuk a vidéket minden hétvégén. Egyszer Csabival megtaláltuk Geresdlakot, egy „ingyen telek” hirdetés csalogatott bennünket ide. De végül nem emellett döntöttünk.

Találtunk egy telket, ami nagyon bozótos volt, csalán a nyakamig, mégis azt éreztem, na itt! Volt sok olcsó, eladó ingatlan, iskola. Úgy éreztük, a csapatunk többi tagja is könnyen találna itt magának jó portát, hiszen együtt szerettünk volna gazdálkodni.

Két éven keresztül csak nyáron laktunk itt, télen mindig anyósoméknál voltunk az Alföldön. 2011-ben költöztünk ide állandóra, akkor vártuk a második gyerekünket. Akkor még csak a konyha és egy szoba volt kész.

Geresdlak

Geresdlak a Geresdi-dombságban található település. Alig nyolcszázan lakják. Két település és egy településrész, Geresd, Püspöklak és Kisgeresd egyesítéséből jött létre 1968-ban. Geresd már az Árpád-korban is lakott hely volt. Napjainkban nagy számban svábok, magyarok, cigányok, horvátok élnek itt. Ma finn faluként emelgetik, ugyanis 100-150 finn állampolgár él a 6-8 melegebb hónapban a faluban. A település legnagyobb turisztikai vonzerejét mára a geresdlaki Gőzgombóc Fesztivál jelenti.

– A cél a gazdálkodás volt?

– Nem az volt a cél itt, hogy bevételt generáljunk, hanem hogy elindítsunk egy új életet. Aztán a harmadik gyerek születése előtt Csabinak volt egy balesete, otthagyta a munkahelyét, ezt követően csak gazdálkodtunk. Felvásároltunk olcsó területeket, amiket nem műveltek, lekaszáltuk, odavittük legelni a kecskéinket. Gabonát – rozst, zabot, lucernát, krumplit termeltünk.

– Ti értettetek ehhez?

– Egyáltalán nem. Könyvekre és a tapasztalatra építettünk, illetve Csaba ősei parasztok voltak, úgyhogy tőlük is tudtunk néha tanácsot kérni.

Biogazdálkodást próbáltunk, nem a hagyományos módszereket, ezt a család nemigen támogatta és értette, sőt, a falu sem. Volt, hogy itt az asszonyok arra panaszkodtak, hogy elszáradt a paprikájuk, én meg épp akkor szedtem le 6 kilót.

Ők csak csodálkoztak, hogy honnan van ez nekem, hisz ők az utcáról csak annyit látnak, hogy nagy a fű. Sok dolog nem fért be az ő értékrendjükbe, amit mi csináltunk.

A ház

Sok időt töltöttem ebben a házban gyerekkoromban. Ahogy hallgatom Zsófit, szinte látom magam előtt a régi családot, a barátnőmet kislány korában, ahogy bundáskenyeret süt, emlékszem az illatokra, és arra is, hol volt Lajos bácsi asztala, ágya. Ma kemence díszíti a szobát - Csabi építette - , a sparhelt platniján szárad a paradicsom. Az ablakpárkányt ötliteres dunsztos üvegekben házilag aszalt füge, kajszi és alma díszíti. Nagyon finom mindegyik.

– Hogy ment az élet?

– Segítség nélkül. Csabi reggeltől estig kaszált, két éven keresztül ő termelte meg a takarmányt egymaga az öt kecskének és az egy lónak. Semmi gépünk nem volt hozzá. Varrtam neki egy hímzett népi inget, és abban volt napestig a földön. És amikor pont rosszul esett az eső, odalett az egész. Tűzifát úgy szereztünk, hogy kinéztük, hol van kidőlt fa, azt összeszedtük, és lovaskocsival hazahordtuk.

Kivertük a biztosítékot a közösségben. De nem foglalkoztunk azzal, ki mit gondol, csak csináltuk, ahogy gondoltuk és ahogy tudtuk.

– Jó nagy hit és elszántság kell ehhez. Meg bízni abban, hogy amit csinálsz, az jó. És szövetség.

– Jó munkaszövetség voltunk. Azt nem szerette, ha valami kárba vész. Erős fajfenntartó, alapellátó ösztön munkálkodott benne.

– De elváltatok.

– Igen, mert én nem bírtam. Minden a család és a kapcsolat rovására ment. Csak a munka volt előttünk. 8 évig éltünk így.

– És a többiek, akikkel együtt akartatok ideköltözni?

– Nem jöttek. De mi elkezdtük a magunkét csinálni, annyira elfoglaltak voltunk, semmire nem volt időnk. Ahogy a gyerekek már nem csak a szoknyám mellett voltak, onnantól probléma volt, hogy nem volt társaságunk és nekik sem.

Igyekeztem a falubeli gyerekekkel összehozni az enyéimet, csináltam nekik színházat. Ők főleg cigánygyerekek voltak, ők laktak a közelünkben. Na, kaptam emiatt is hideget-meleget a faluban, de idővel, ahogy a gyerekek nőttek, egyre világosabbak voltak a szocializációs különbségek, így ők sem akartak már úgy kapcsolódni hozzájuk.

Kevés a hasonszőrű gyerek a faluban. A falu másik oldalán, Lakon vannak többen, de ők meg ritkán jönnek ide át, Geresdre, mintha lenne egy láthatatlan fal, ami nem engedi a kapcsolódást.

– Ez régi jellemzője a falunak. Nem könnyű a régi szabályok közt élni...

– Itt a faluban mindennel próbálkoztam. Szerveztem magyar táncházat, ott is a cigány kisebbség volt, aki eljött. Aztán csináltunk szabadtéri mozit, ami jól sikerült és a faluban is jó visszhangot keltett. A házunk oromfalára vetítettünk. Piaccal is próbálkoztam kétszer. Facebookon próbáltam hívni az embereket. Az első alkalommal alig voltunk négyen. Zoli hozott hózentroglit, Linda hozott csípőspaprikát és aloe vera palántát, én házilag sütött kenyeret vittem, és ott vártuk, mikor özönlenek a népek. Hát, nem özönlöttek. A finnek kezdték ugyan kicsit felfedezni, épp akkor jöttek volna, amikor nekem alábbhagyott a lelkesedésem.

Sok mindenbe belefogtam, azt hittem, megváltjuk a világot, és az hamar megy. Nem megy hamar. Ma már sokszor csak mosolygok magamon, és a múlton. Ez egy zárt közösség. Az újonnan jövők jobban összetartanak, a magyarok is, de a svábok az újakkal nemigen állnak szóba, ők a saját közösségükben tartanak össze.

Szerintem kialakult a faluban egy ilyen vélemény, hogy ciki velünk összekeveredni, és csak az tette, akinek van annyi tartása és rálátása a dolgokra.



# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak” - az Utcából Lakásba Egyesület az önazonossági törvényről
Kistelepülések sora szűrné ezentúl a beköltözőket, például büntetlen előélethez, érettségihez, szakképesítéshez kötnék, hogy valaki ingatlant vehessen náluk. Kovács Vera szerint mindez elsősorban a szegénységben élőket, azokon belül is a romákat sújthatja.


Van ahol érettségihez vagy szakképesítéshez kötnék a betelepülést, máshol a büntetett előéletűeknek tiltanák meg, hogy ingatlant vegyenek, vagy épp néhány tízezer forintot kérnének el, de olyan település is van, ahol minden egyes kívülről érkező ingatlanvásárlót előzetesen meghallgatna a képviselőtestület.

Mindezeket a helyi önazonosság védelméről szóló új törvényre hivatkozva vezetnék be az önkormányzatok, ami a hivatalos indoklás szerint elsősorban azt akadályozná meg, hogy újabb beköltözők tegyék élhetetlenné a már amúgy is túl sűrűn lakott budapesti agglomerációt vagy a Balaton környékét. A szigorításokat eddig azonban olyan települések tervezik bevezetni, mint Taktaharkány, Újlengyel vagy Vámosszabadi. Az Utcáról Lakásba Egyesület alapító-társelnökével, Kovács Verával arról beszélgettünk, milyen hatással lehet mindez a szegénységben élőkre.

– Feltételezhetjük, hogy a jogalkotó nem gondolt minden következményre.

– Feltételezem, hogy nem. De szerintem ez inkább egy gesztus a szélsőjobbnak, lehetőséget adva arra, hogy a települések kirekesszék az általuk nem kívánatosnak tartott beköltözőket, különösen a szegénységben élőket, ezen belül is a roma embereket. Az a gond, hogy azok a települések védekeznek leginkább ezek ellen a családok ellen, amelyeknek már csak ezek a települések lehetnének éppen megfizethetőek. Így csapdahelyzet jön létre: senki nem akar a legelmaradottabb településekre költözni, hiszen azok hátrányos helyzetűek. Oda azok mehetnének, akiknek nincs más lehetőségük.

Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak.

Előfordult, hogy roma családok, teljesen függetlenül anyagi helyzetüktől, nem tudtak házat venni egy településen pusztán etnikai hovatartozásuk miatt.

– Felmerül a másik kérdés, hogyan kerülje el egy eleve szegény település a további gettósodást, ami szociálpolitikai szempontból sem kívánatos.

– Igen, de ezt nem kirekesztéssel, hanem felzárkóztatással kell kezelni. Többféle megoldás lehetséges. A már szegregálódott településeken fontos a munkahelyteremtés, a közműfejlesztés, a célok világos meghatározása. Egyes esetekben, például a Miskolc környéki szegregátumoknál az segíthet, ha ezeket a területeket bekapcsolják a város életébe.

Más esetekben viszont kívánatos lehet a szegregátumok megszüntetése, a lakók integrált környezetbe költöztetése, ahol munka, iskola és infrastruktúra is elérhető.

De minden település más: a földrajzi elhelyezkedés, a lakosságszám, a helyi adottságok meghatározzák, hogy hol melyik beavatkozás a leghatékonyabb. A jó programok azok, amelyekben helyi megvalósítók vesznek részt, és a valódi helyi igényekre reagálnak. Valahol a munkahelyteremtés a kulcs, máshol a szegregált lakóterület teljes felszámolása.

– Egy generációk óta mélyszegénységben élő családnál nem elég a költöztetés vagy a munkahelyteremtés. Szükség van szociális beillesztésre, mentorációra is, hogy valódi esélyt kapjanak.

– Valóban, a helyi igényeket ismerő szervezeteknek kellene ezeket megvalósítani szociális munkával. Ez a munka nagyon összetett. Nem gyámkodni kell felettük, hanem a lehetőségeket kell biztosítani számukra, amelyektől akár generációk óta el vannak zárva, és a részvétel módját is segíteni kell. Például

ha egy gyerek úgy nő fel, hogy a szülei sosem dolgoztak bejelentett állásban, csak napszámban, az teljesen kilátástalan helyzetet teremt. Ilyenkor egyszerre kell foglalkozni a szülőkkel és a gyerekekkel: meg kell tanítani, mit jelent rendszeresen munkába járni, havi fizetést kapni, és a tanulás értékét is meg kell mutatni.

Ez nehéz, mert az eredmények sokszor csak a gyerekeknél vagy unokáknál jelentkeznek.

– Megvan-e ehhez az állami vagy önkormányzati intézményrendszer, illetve a megfelelő civil szervezeti háttér?

– A tudás megvan, de az emberi erőforrás nincs. Állami szinten a legnagyobb ilyen program jelenleg a „Felzárkózó kistelepülések”, melynek a fő pályázója a Máltai Szeretetszolgálat. Ez kívülről nem tűnik átütő sikernek, de a kormány és a Máltaiak nem adnak nyilvánosan adatokat. Ugyanakkor számos civil szervezet, például az Igazgyöngy Alapítvány, vagy a Van Helyed Alapítvány, képes több generációval párhuzamosan dolgozni. Bátonyterenye térségében, Bonyhád környékén és másutt is vannak jó gyakorlatok, amelyeket országos szintre lehetne emelni.

– De ez az intézményesítés még nem történt meg.

– Így van. Ezek jellemzően helyi civil kezdeményezések, legfeljebb néhány településen dolgoznak. A Máltai Szeretetszolgálat „jelenlét” típusú programjai a legkiterjedtebbek, de egységes, országos rendszer nincs.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Mitől ennyire magabiztos Putyin? – A New York Times bemutatta, hogyan változott meg az orosz hadsereg
Putyin Oroszország teljes gazdaságát alárendelte a háborúnak, és sikeresen alakította át a toborzást, a fegyvergyártást, valamint a harcmodort – írja az amerikai lap. Emiatt sokkal jobb pozícióból várhatja találkozását Trumppal, ami számára önmagában is győzelem.


Orbán Viktor arról beszélt a történelmi Trump-Putyin csúcstalálkozó előtt, hogy Oroszország már meg is nyerte az Ukrajna elleni háborút. Bár rajta kívül egyetlen nyugati vezető sem tett ilyen kijelentést, abban egyetértenek az elemzők, hogy Putyin számára már az is hatalmas győzelem, hogy létrejön a csúcs, ami véget vet nemzetközi elszigeteltségének, éket ver a NATO szövetségesek közé, és lehetővé teszi, hogy úgy mutassa be az ukrajnai háborút, mint egy nagyobb konfliktus részét Oroszország és a Nyugat között, amit Oroszország akár meg is nyerhet.

„Bárhová is lép egy orosz katona, az a miénk” - jelentette ki Putyin nemrég külföldi vezetők előtt egy gazdasági találkozón.

De mitől lehet ennyire magabiztos az orosz vezető, akinek a hadserege a háború első időszakában katasztrofális vereségeket szenvedett el? Hogyan tudta megváltoztatni a helyeztetet a csatatéren? És milyen kilátásai lehetnek valójában a háború megnyerésére?

A New York Times terjedelmes cikkében azt írja, Putyin magabiztossága az orosz hadsereg újjáépítéséből fakad. A toborzás, a fegyvergyártás és a harcmodor teljesen átalakult.

Ennek eredményeként Oroszország jelenleg több katonát és fegyvert tud mozgósítani, mint Ukrajna és nyugati szövetségesei. Az orosz veszteségek súlyosak, de a csapatok előrenyomulnak. Mindez csak megerősíti Putyint abban, hogy kitarthat, amíg olyan békemegállapodást nem ér el, ami megfelel az érdekeinek. Kijelentette, ha ez az alaszkai tárgyalásokon nem sikerül, fegyverrel szerzi meg, amit akar.

A lap felidézi, hogy 2022-ben az oroszok a vereség küszöbén álltak. Putyin ekkor elrendelte a második világháború óta az első részleges mozgósítást: 300 ezer embert hívtak be. Emellett fegyencek tízezreit vitték a frontra kegyelemért cserébe. Ez stabilizálta a helyzetet, de komoly társadalmi feszültséget okozott – százezrek menekültek el Oroszországból.

A Kreml ezután változtatott a gyakorlaton, és ma már a pénzre építi a toborzást.

Egy átlagos orosz havi bére körülbelül 330 ezer forint. Egy katona viszont 900 ezer forintot kap havonta. Ehhez jön az akár 11 millió forintos aláírási bónusz, nyugdíj, adósság-elengedés és kedvezményes lakáshitel. Emellett minden harctéri teljesítményt külön megjutalmaznak. Ha valaki kilő egy nyugati tankot, több százezer forint prémiumot kap. Egy HIMARS kilövéséért vagy egy helikopter megsemmisítéséért milliós bónusz jár. Súlyos sérülések – például végtag amputáció vagy vakság – után is komoly kártérítést fizet az állam.

Ezek az ösztönzők százezreket vonzottak a frontra. Egy lábát elvesztő őrmester azt mondta a New York Times-nak, hogy 33 évesen nyugdíjba mehet, és soha többé nem kell dolgoznia. Korábban egy napraforgóolaj-gyárban robotolt, havi 110 ezer forintért. Most Havi 400 ezres nyugdíjat kap majd.

Ezzel a taktikábal Oroszország jelenleg naponta nagyjából ezer katonát toboroz – kétszer annyit, mint Ukrajna.

Átalakították a fegyvergyártást is. A védelmi kiadások ma már aköltségvetés több mint egyharmadát teszik ki. Oroszországé ipara teljesen átállt a háborús termelésre. Putyin hitelekkel árasztotta el a fegyvergyárakat, lazította a munkaügyi törvényeket, és hétvégi, ünnepnapi, éjszakai műszakokat rendelt el.

Jelabugában létrehozták a világ legnagyobb dróngyárát, ahol naponta 80 Geran–2 drónt gyártanak. Az orosz légierő júliusban átlagosan már 200 drónt indított minden éjjel Ukrajna felé. A háború elején ez a szám alig érte el a 40-et.

Putyin a jobb ellátás érdekében harcot hordetett a korrupció ellen. Régi szövetségese, Szergej Sojgu helyére egy közgadászt nevezett ki, Andrej Belouszovot, aki az üzleti világban megszokott módon irányít. Elsődleges célja az ellátási láncok javítása, új technológiák bevezetése, a hadsereg kapcsolatainak elmélyítése az üzleti szférával és a tudományos világgal, hogy Oroszország előnybe kerüljün a csatatéren.

Egyik első intézkedése egy speciális drónegység, a Rubicon felállítása volt, amellyel az ukrán utánpótlási vonalakat támadhatják. Az egység új generációs orosz drónt vetett be, amelyet vékony optikai kábellel irányítottak. Ez a technológia immunissá tette a drónokat a jelzavarásra. A Rubicon drónjai órákig mozdulatlanul feküdtek az utak mellett, majd lesből támadtak minden mozgó célpontot. Belouszov azt is megígérte: októberre külön katonai ágat hoznak létre Drón Erők néven.

Változtattak a harcmodoron is. Az ukrán városokat kisebb gyalogos egységekkel veszik körbe, mezőről mezőre haladnak, sokszor gyalog vagy motorbiciklivel. A védőknek így választaniuk kellett: visszavonulnak, vagy bekerítik őket.

Emellett az idei nyári offenzívában kis, álcázott csoportokat küldtek mélyen az ellenséges vonalak mögé is, ahol romos épületekben vagy szakadékokban rejtőztek, mielőtt összehangolt támadásokba kezdtek. Olekszandr Szirszkij, az ukrán haderő főparancsnoka „teljes beszivárgásnak” nevezte ezt a taktikát.

Mindez oda vezetett, hogy az oroszok fölénybe kerültek az 1200 kilométeres frontvonalon, és az alaszkai tárgyalások előtt sok helyen előre tudtak törni.

A New York Times cikke ugyanakkor rávilágít arra is, hogy mindennek komoly ára volt, Putyin rendszerén belül is megjelentek a repedések. A frontra egyre idősebb és tapasztalatlanabb katonák kerülnek, akiknek az átlagéletkora már eléri a 38 évet. A gazdaság egészét megviseli a hadigazdálkodás, a készletek fokozatosan kimerülnek, az utánpótlás pedig a szankciók miatt akadozik.

De mindeddig Putyin kitartott. Mindent egy lapra tett fel, és úgy tűnik, továbbra is eltökélt, hogy győz Ukrajnában, amit politikai örökségének tekint.


Link másolása
KÖVESS MINKET: