Harc a védettségi igazolványért külföldi állampolgárként, magyar szappanopera, 211832. rész
Az oltást megkapni könnyebb, mint a védettségi igazolványt. Legalábbis az itt élő külföldi állampolgárok esetében biztosan, a kis plasztikkártya megszerzése ugyanis egyelőre a közel lehetetlen kategóriába tartozik. Míg mások a kórházak előtti sorokban harcolnak a Pfizerért, addig a külföldi állampolgárok csendben vívják harcukat a bürokráciával és a bizonytalansággal.
Mi is foglalkoztunk már azzal, mi is lehet az oka annak, hogy az itt élő, TAJ-számmal és lakcímmel rendelkező külföldi állampolgárok egyre feltűnőbben maradnak ki az igazolványosztásból annak ellenére, hogy be vannak oltva, ám mivel érdemi válasz vagy megoldás semmilyen csatornán nem jött, gondoltam, megpróbálom ott, ahol nehezebb lerázni az embert, és ahonnan az utolsó reménysugarat vártam: a kormányablakban.
Mivel hétfő óta időpontfoglalás nélkül lehet védettségi igazolvánnyal kapcsolatban ügyet intézni a kormányablakoknál, arra számítottam, hogy tömegek fogják majd idegesen verni az asztalt az igazolványért, ám kellemeset csalódtam:
Az 1. számú ügyintéző megértően bólogatott, miután előadtam problémámat a külföldi állampolgárságom és az üresen kongó postaláda kapcsolatáról, kaptam is egy papírt kitöltésre meg egy útbaigazítást egy másik ablakhoz. Nagyjából hasonló papírt kellett kitöltenem, mint amit az ügyfélkapun keresztül – egy bejelentés volt az igazolvánnyal kapcsolatban, és azt a két sort is tartalmazta, amely a Magyar Orvosi Kamara útmutatója szerint az EESZT felületen a külföldiek esetében kitöltendő: egy rubrika az állampolgárságról és az úti okmány száma. Már-már megrészegített a siker, hogy nem csak a „várjon, majd megérkezik”-kezdetű örökzöldet hallottam, sőt, még papírt is kaptam, de túl rutinos versenyzője vagyok már a bürokratikus cirkuszoknak ahhoz, hogy tudjam: percek kérdése, és indul a Benny Hill-show.
A 2. számú ügyintézőnek úgy sötétült el az arca a kis kártya láttán, mintha egy levágott disznófejet tuszkoltam volna át a kis plexilyukon, azzal az egy darab mondattal oszlatta el minden naiv reményemet a sikerrel kapcsolatban, hogy
2021-ben tehát azért nem kap egy nem is olyan kisszámú, beoltott embercsoport kártyát, mert a rendszer még nem képes kezelni a külföldi személyi igazolványok azonosítószámát. Nehéz is volt ezzel a megdönthetetlen érvvel vitatkozni, de azért én megpróbáltam konstruktívan hozzáállni a problémához: próbáltam okokat, megoldásokat találni, de a látszólag egyre jobban zavarba jövő ügyintéző nem tudta megmondani, hogy mégis mire számítson az a balga külföldi, aki őrült módon itt oltatta be magát. Ott tudtam, hogy végleg elvesztettem ezt a csatát, amikor a boldogan kitöltött papírjaimat nagy sebességgel tuszkolta vissza a kis ablakon. Mikor már azt hittem, tényleg minden elveszett, akkor előhúzta a külföldi oltottak Szent Grálját, a Szent Fecnit, amin egy darab email-cím volt, én pedig már esküszöm, csak azt vártam, hogy citromailre végződjön.
Azzal a tanáccsal engedett utamra, hogy ha a Szent Cetlin található email-címre megírom a kínomat, elküldöm befotózva a személyimet és az oltási lapomat, akkor az majd előremozdítja az ügyet. Sőt, azért is biztatott erre, merthogy ott gyorsabb az ügyintézés, mintha a most kitöltött papíromat nyújtanám be ott helyben.
A konklúzió tehát annyi: ne legyen külföldi személyid. Ha pedig mégis azzal vert a sors, akkor csak abban lehet bízni, hogy a rendszerrel kezdenek valamit, hogy képes legyen kezelni mást is a magyar személyiken kívül. Addig pedig ott a bűvös [email protected] email-cím, amire becsülettel elküldtem az adataim - nagyon úgy néz ki, hogy ennél közelebb egyelőre nem lehet jutni a megoldáshoz, de ha sikerül, jelentkezem.
