hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Azok mellett alszom most az aluljáróban, akiknek korábban szakácsként hordtam az ételt”

Megnéztük, hogyan gondoskodnak a hajléktalanokról a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség szociális munkásai a tél egyik leghidegebb napján.
Láng Dávid; fotók: Markovics Z. Kristóf - szmo.hu
2021. február 19.

hirdetés

„November óta vagyok hajléktalan. Azért ide jöttem, mert itt már ismertem a srácokat: korábban szakácsként többször is én hordtam nekik az ételt. Ha valaki akár csak pár hónapja azt mondja nekem, hogy én is erre a sorsra fogok jutni, nem hittem volna el neki.”

Így kezdi történetét az 52 éves Róbert, akivel a Kálvin téri aluljáróban találkoztunk. Az arcát nem szeretné, ha lefotóznánk, de kérdéseinkre szívesen válaszol. Érthetően, összefüggő mondatokban beszél, érződik rajta, hogy tanult ember. Ha más környezetben látnánk, soha nem gondolnánk arra, hogy fedél nélkül kénytelen élni.

„Normális életem volt, de elváltam és ezzel mindent elveszítettem: a fedelet, a munkámat, mindent. Miután kikerültem az utcára, négy napig még bejártam dolgozni étlen-szomjan, de a negyedik napon annyira rosszul lettem, hogy elájultam. A kórházban tértem magamhoz, össze volt varrva a fejem. Utána megmondtam az igazat, és hogy ilyen állapotban munkaképtelen vagyok”

– meséli. Elmondása szerint azóta több mint 40 kilót fogyott, gondok vannak a tüdejével, valószínűleg soha többé nem fog tudni a szakmájában dolgozni.

„Egyik reggel kihűlt és meghalt egy barátunk nem messze innen. Ekkor úgy döntöttünk, nem akarunk ilyen sorsra jutni, úgyhogy bementünk az egyik szállóra. Két napon belül ruha- és fejtetűt is kaptunk. Azóta kétszer cseréltem le minden ruhámat – szerencsére van olyan nappali melegedő, ahol adományból lehet újat kérni –, a patikából speciális sampont is szereztünk, de időnként még mindig úgy érzem, mintha mászna rajtam valami.”

A fentiek fényében nem csoda, hogy még ilyen hidegben is inkább az utcát választják, pedig veszély itt is bőven leselkedik rájuk.

hirdetés
„Valaki mindig ébren van közülünk, nehogy megrugdossanak, leköpjenek vagy levizeljenek. Sajnos mindegyikre volt már példa: akinek otthon problémái vannak és meglát itt, gyakran meg is örül, hogy végre egy elesett ember, akin levezetheti a feszültséget.”

Róbert a kilátástalanságban is bizakodni próbál: bár szakács a tüdőproblémái miatt már szinte biztosan nem lehet belőle – mivel nem bírja a forró gőzt –, reméli, hogy valahol el tud majd helyezkedni. Gyárban, vagy akár közmunkásként is szívesen dolgozna, a lényeg, hogy legyen pénze albérletre.

„Van a közelben egy internetkávézó, ahol nagyon kedvesen meg szokták engedni, hogy bemenjünk álláshirdetéseket nézni. Mondtuk, hogy nem szeretnénk kellemetlenkedni, de azt felelték, nincs semmi gond. Szóval próbálkozom – hiszen a remény hal meg utoljára.”

Összefognak a segélyszervezetek

A fedél nélkül élőket segítő utcai szolgálatot a Menhely Alapítvány koordinálása mellett több szervezet (például a Vöröskereszt, a Máltai és a Baptista Szeretetszolgálat, illetve a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség) látja el összehangoltan, felosztva egymás között a hét napjait és a budai/pesti oldalt.

Mi a MET két munkatársát, Zsoltot és Orsit kísértük el. Az Iványi Gábor által vezetett szervezet hétfőnként van ügyeletben a pesti oldalon. Délután 4-kor indulunk a Dankó utcából, a hőmérséklet fagypont körül lehet, estére azonban már -7 fokot mutat az előrejelzés.

A krízisautó ilyenkor bármelyik pesti kerületből kaphat bejelentést – akár járókelőktől, akár autósoktól, vagy a hatóságtól –, hogy láttak valakit az utcán feküdni. Emellett az V. kerülettel is szerződésben állnak, ennek keretében egy hatórás sávban járják a belvárosi utcákat minden hétköznap.

„Mindenkihez odamegyünk, aki a területünkön tartózkodik, akár ismerjük már, akár nem. Megkérdezzük, szükségük van-e bármire, nem szeretnének-e bemenni szállóra”

– mondja Zsolt.

Vörös kód idején csak a legszabadelvűbb hajléktalanok maradnak kint az utcán – leginkább az aluljárókban –, őket gyakorlatilag lehetetlen rávenni arra, hogy elmozduljanak. Legtöbben a Róbert által is említett tetvekre, poloskákra hivatkoznak, illetve a sok lopásra és verekedésre, de olyanok is vannak, akik egyszerűen nem szeretnék feladni a szabadságukat és alkalmazkodni a benti szigorú szabályokhoz.

Ennek ellenére a választási lehetőséget mindig felkínálják nekik, és néha akad is kivétel: néhány napja az Astorián találkoztak egy addig soha nem látott hajléktalannal, feltették neki a szokásos kérdést, az illető pedig végül velük tartott és azóta is a szálló lakója.

Szabad férőhely mindig van, különösen, hogy a vörös kód a kapacitások megnövelésével is jár: ilyenkor az ágyak mellett matracokat is tesznek a földre, hiszen a hidegben fagyoskodásnál még az is jobb.

A Menhely Alapítvány által üzemeltetett diszpécserszolgálat átfogó adatbázissal rendelkezik az utcai gondozó szolgálatokról, az éjjeli menedékhelyek aktuális telítettségéről és az éppen beosztott kollégákról. Náluk fut össze minden.

Lista a vörös kód idején elérhető befogadóhelyekről

Most is tőlük kapunk bejelentést: a Rákóczi út egyik mellékutcájának sarkán, egy kihasználatlan üzlethelyiség oldalsó beugrójában láttak egy takarókba burkolózott férfit rengeteg csomaggal.

Zsolt és Orsi odalépnek hozzá, mi valamivel távolabbról figyelünk, mivel újságírókkal nem akar szóba állni.

Mint kiderül, Józsefnek hívják, 68 éves, van valamennyi nyugdíja, és egy 55 éves barátjával együtt húzza meg magát itt, aki most épp máshol tartózkodik. Ismeri a Fűtött Utcát (ez a MET Dankó utcai szállójának neve), járt is már ott, de nincs jó véleménnyel róla. Csak olyan helyet lenne hajlandó elfogadni, ahol egy szobában mindössze ketten vannak.

„Ilyen elképzeléssel a BMSZKI Dózsa György úti átmeneti szállójára tudna bemenni, ez havonta nagyjából 10 ezer forintba kerül, de cserébe életvitelszerű bent tartózkodást tesz lehetővé, és tényleg vannak kétszemélyes szobák is. Innen dolgozni is sokkal könnyebben el lehet járni, mint egy éjjeli menedékhelyről, ahová este 6 előtt nem engednek be, reggel fél 7-kor pedig már takarítják”

– fejti ki Zsolt, majd a Menhely-diszpécsernek is jelentést tesz telefonon arról, mit tapasztaltak. A fentieket Józsefnek is elmondta, innentől már rajta múlik, él-e a lehetőséggel.

„Egy idő után megkeményedik az ember szíve”

Új bejelentés egyelőre nincs, így mialatt az ellenőrző kört folytatva a Deák tér felé vesszük az irányt, arról kérdezzük Zsoltot, hogyan éli meg azt, hogy napi szinten testközelből találkozik mélyre csúszott, végtelenül kilátástalan sorsokkal.

Mint mondja, ehhez hozzá lehet, sőt hozzá is kell edződni. Ő mára már teljesen el tudja választani a munkát a magánélettől: néhány éve egy vidéki kisvárosba költözött, onnan jár be a 24 órás műszakokra, így a szabadnapjain a környezetváltozás is segít neki a regenerálódásban, hogy aztán újult erővel folytathassa. Persze nem volt ez mindig így.

„Amikor bő 20 évvel ezelőtt elkezdtem ezt a munkát – akkor még Miskolcon –, olyan reményeim voltak, hogy tényleg lehetséges úgy segíteni ezeken az embereken, hogy egyszer majd hozzám hasonlóan rendes egzisztenciájuk, lakhatásuk, társas kapcsolataik legyenek. Régebben egy-egy megrázóbb történeten sokszor napokig sírtam, mert egyszerűen nem értettem, hogyan lehetséges, hogy embereknek így kell élniük. De ahogy telnek az évek és az ember egyre jobban rálát az ellátórendszer hiányosságaira, hozzászokik az adott intézmény napi rutinjához, ezzel párhuzamosan pedig megkeményedik a szíve és megtanul reális célokat kitűzni.

Nem azért, mert már nem érintik meg a sorsok, hanem rájön arra, hogy igazából segíteni úgy tud, ha nem azonosul ezekkel a sorsokkal. Ha mind vinném őket a lelkemben teherként, sajnálkozva tekintve rájuk, az adott személynek attól semmivel nem lenne könnyebb. A feladatom sokkal inkább az, hogy irányt mutassak: lehetőségeket arra, hogyan tudná máshogy csinálni és hogy járulhatok ehhez én hozzá.

Aki tartósan belefolyik egy intézmény napi rutinjába, egy idő után már az apró dolgokban is meg tudja találni a sikerélményt. Lehet, hogy valaki, akinek korábban biztos megélhetése, családja és lakása volt, már soha nem fog kikerülni a Fűtött Utcáról, de nekünk ezt sem szabad személyes kudarcként megélni. Ha neki ez a végső menedéke, akkor az a feladatunk, hogy támogassuk a hátralévő éveiben, akár csak néhány jó szóval, vagy beszélgetéssel.”

Zsolt szerint irreális elvárás, hogy egy hajléktalant úgy integráljanak vissza a társadalomba, hogy adnak neki egy albérletet és azt hiszik, hogy ettől majd egy csapásra minden problémája megoldódik. Mégis vannak olyan szervezetek – itt hangsúlyozottan nem a mostani munkahelyére céloz –, akik ezt a stratégiát alkalmazzák.

Mint mondja, elméletben nagyon szép, hogy szerzünk néhány úgynevezett kiléptető lakást, majd odaadjuk olyanoknak, akik addig az utcán vagy szállón éltek. De nekik ettől még ugyanúgy nem lesz családjuk, valódi társas kapcsolataik, és jó eséllyel a lakóközösségbe is nagyon nehezen tudnak beilleszkedni, hiszen alighanem ítélkezve fogadják az érkezésüket.

A gyakorlatban ez például úgy néz ki, hogy kivesz az intézmény egy tízemeletes panelházban egy háromszobás lakást, és oda elhelyez szobánként 2-2 embert. Nem nehéz elképzelni, mennyire lesz gördülékeny a mindennapi életük. A munkahelyen hasonlóan sok nehézség vár rájuk – ha egyáltalán sikerül elhelyezkedniük –, különösen, ha alkoholfüggőségük is van.

„Először le kellene hozni őket az italról, majd megtanítani a helyes gazdálkodásra – beosztani a pénzt, rezsit fizetni –, és olyan alapvetőnek tűnő dolgokra is, mint a rendszeres munkába járás. Ne az legyen, hogy ha van kedve, bejár, de ha épp nincs, egyszerűen otthon marad, hiszen ezt nyilván sehol nem tolerálják.”

Ezeknek a problémáknak a megoldása ugyan messze túlmutat Zsolt személyes lehetőségein, ő ettől függetlenül ugyanolyan elhivatottan folytatja a napi rutinját. Ha mással nem, érdeklődéssel, beszélgetéssel, jó szóval.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Hiába oltunk, ha nincs teljes zárás, még jó ideig tömegével halnak majd meg az emberek”

Pártos Balázs nyers és lényegre törő Facebook-posztokkal világít rá arra, mi van valójában a járvány statisztikai adatai mögött. Számításaiból az derül ki, hogy a helyzet közel sem olyan biztató, mint ahogy a kormánykommunikáció sugallja.
Láng Dávid; címkép: MTI/Balogh Zoltán - szmo.hu
2021. április 14.

hirdetés

Pártos Balázs saját bevallása szerint nem csinál mást, csak számol. A hivatalosan elérhető adatokat veszi alapul, ezekből von le következtetéseket, és készít becsléseket a járvány várható alakulásáról. Kíméletlenül őszinte hangvételű posztjait, amelyeket gyakran saját készítésű grafikonokkal és ábrákkal is kiegészít, már közel 5 ezren követik a Facebookon.

– Mit érdemes tudni a szakmai hátteréről?

– Szeretném megkerülni a kérdést, mert szerintem eltereli a lényegről a szót. Rengeteg szakember nyilatkozik, mindenféle iskolai végzettségekkel, rengeteg diplomával. És mit látunk? Hogy egymásnak is ellentmondanak folyamatosan, a saját, korábbi állításaikat meg talán jobb is, ha nem keressük elő... Közben nem szükséges olyan nagyon sok minden ahhoz, hogy lássuk, mi történik, csak az elérhető adatok figyelemmel kísérése, és némi józan ész.

Általában annyit szoktam válaszolni, ha a hátteremről érdeklődnek, hogy magyar állampolgár vagyok. Az én számításaimhoz nem szükséges doktorátus, mindössze a négy alapművelet. És nem attól lesz igaz, hogy én mondom, bárki ugyanerre a következtetésre juthat, aki hajlandó összeadni, kivonni, szorozni és osztani.

Oké, tehát nem kerülhetem meg a kérdést. Több mint 10 évet töltöttem el a felsőoktatásban. Jártam a SOTE-ra, a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájára, tanultam matematikát és fizikát. Több sikeres vállalkozásom volt, egyszer a HVG az év 3 legsikeresebb fiatal üzletembere közé választott. Dolgoztam neurológiai klinika intenzív osztályán is ápolóként. Jelenleg energetikával foglalkozom. Korábban nagy ellátórendszereket modelleztem, de már sok éve önkormányzati (inkább kistelepülési) közintézmények energetikai felújításával és megújuló energiával foglalatoskodom.

De ismétlem: ezeknek a lényeghez szerintem nincsen közük. A legkomolyabban mondom, hogy négy alapművelet is elég ahhoz, hogy a fontos nagyságrendeket és irányokat lássuk. Ezért próbálok egyszerű, követhető posztokat írni, nem misztifikálni azt, amit szerintem nem szükséges.

hirdetés

Tavaly tavasszal, a járvány kitörésekor a Magyar Orvosi Kamara informálisan felkért nagyjából 15 másik szakemberrel együtt – volt köztük tüdőgyógyász, intenzíves orvos és járványmodellező is –, hogy segítsük értelmezni a közzétett hivatalos adatokat. Akkor még számítottunk arra, hogy bővebb tájékoztatás is lesz, de amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem fognak több adatot megosztani, hamar ki is fulladt a munka ebben a csoportban. Én viszont némi szünetet követően folytattam a saját oldalamon.

– A járvány valós számai hány nagyságrenddel lehetnek nagyobbak a hivatalosan kommunikáltnál?

– Kezdjük azzal, hogy az összes fertőzött száma, ami például a megyei adatközlés alapjául is szolgál, egyáltalán nem releváns. Akik tavaly november-december előtt fertőződtek meg, már gond nélkül elkaphatják újra a betegséget. Védettség szempontjából azok számítanak, akik az elmúlt szűk fél évben estek át rajta és gyógyultak fel. Számoljunk mondjuk november közepi adatokkal: akkor tartottunk 150 ezer igazolt fertőzöttnél, most 720 ezernél. A halottak számát levonva az jön ki, hogy hivatalosan bő félmillió embernek lehet valamekkora természetes védettsége. A valós adat ennek a három-négyszerese lehet.

Azért gondolom így, mert azokban az országokban, például Szlovákiában, ahol sor került nagymintás tesztelésre, hasonló arány jött ki. Nálunk Merkely Béla kezdetben még húszszoros, majd tízszeres aluldetektálásról beszélt, de még az utóbbi sem lehet igaz, hiszen bő 5 millió védett embernél már lassulnia kellene a járványnak, aminek egyelőre semmi jele nem látszik.

Vagyis a természetes módon védettek száma másfél-kétmillió körül lehet, ehhez adódnak hozzá az oltottak, de leginkább csak azok, akik mindkét dózist megkapták és a második óta is eltelt legalább egy hét. Ők körülbelül egymillióan vannak most, ha megengedőek vagyunk a kínai vakcinával, amivel szemben épp mostanában merültek fel kétségek. Optimista becslés szerint tehát az ország nagyjából harmada lehet védett jelenleg így vagy úgy, de én inkább a negyedét mondanám.

Nagyon keveset tesztelünk, a statisztikákba viszont csak azok a betegek kerülnek be, akiknek a halála előtt sikerült levenni és kiértékelni a mintáját. Ha kevés a hivatalos új fertőzött, nyilván kevesebb lesz a hivatalos kórházban ápolt és lélegeztetett beteg is. Az orvos pedig nem tehet mást, ha meghal valaki, akinek az EESZT rendszer adatai szerint nem volt pozitív tesztje, őt nem jelentheti le covidos áldozatként. Óriási szükség volna egy véletlenszerű, nagymintás tesztelésre, voltaképpen egyedül ennek lenne valódi értelme. Rögtön két tesztet is végezhetnének a résztvevőkön: egy PCR-t az aktív fertőzöttek kiszűrésére, valamint egy antitest-tesztet annak kimutatására, hány ember szervezetében van ellenanyag. Ez a T-sejtes immunitást ugyan nem fogja mutatni, de közelítő becslésre jó. Nagyjából 100 ezer tesztet kellene ellőni rá, 2-3 nap alatt meg lehetne csinálni, utána sokkal tisztábban látnánk.

Pártos Balázs

– Mi a helyzet a halottak számával?

– A 2020-as halálozási számok még nem véglegesek, amikor legutóbb néztem, 143 161 fő volt a hivatalos adat. 2019-ben ugyanez 129 275 fő, a 2015-2019 közötti időszak átlaga pedig 131 357 fő. A többlethalálozás tehát 12-14 ezer fő, míg december végén nagyjából 9500 hivatalos koronavírusos halottnál tartottunk. Ez a januártól decemberig tartó időszakra vonatkozik, de korrektebb márciustól márciusig nézni, mivel előtte nem volt Covid.

Ráadásul év közben -3500 fő volt a halálozás kumuláltan az előző év azonos időszakához képest, tehát a 12-14 ezerhez hozzá kell adni még 3500-at, így tehát ez a végén 17500-nál is több lehet. A tavalyi év ugyanis még mindig nincs lezárva, és ez csak nőni fog már, csökkenni nem, hiszen halálozást nem vonnak vissza.

Még korrektebb lenne csak augusztus közepétől, a második hullám kezdetétől nézni: a 34-53. hetekben 2020-ban összesen 62 681 fő halt meg, 2015-2019 átlagában ezen időszakban ugyanez a szám 48 657 fő, 2019-ben pedig 47 479 fő. A többlethalálozás a 34-53. hetekben tehát 14 024, illetve 15 202 fő, arányaiban 28,8%, illetve 32%. A hivatalos koronavírus-áldozatok száma augusztus közepétől december végéig 8930.

Persze a többletből valószínűleg nem minden esetért a Covid felel, de jó részéért igen. Nagyon sokan halnak meg otthon, a kórházig el se jutva, főleg a falun élők közül, ahol a higiéniai körülmények eleve sokkal rosszabbak, és általában többen élnek összezárva, egy háztartásban. Akik pedig eljutnak a kórházig, azokat gyakran le sem tesztelik, így a hivatalos statisztikákba nem kerülnek be.

Szintén nagyon sok azoknak a halottaknak a száma, akik nem covidBAN, hanem covidDAL, vagy az ellátórendszer egyéb területeiről kapacitáshiány következtében, a járvány miatt, de nem covidban halnak meg. Ez utóbbi szám jövőre és két év múlva is hihetetlenül nagy lesz, mert rengeteg műtétet, egyéb beavatkozást, sőt, újabban már diagnosztikát is halasztanak el… Ez nagyon sok, egyébként elkerülhető, nem direktben Covid-, de a járvány számlájára írható haláleset lesz.

Egy fővárosi temetkezési dolgozó maga kommentelte az egyik posztomhoz, hogy egyre több kórház kapacitáshiány miatt már nem tudja az elhunytakat tárolni, ezért alternatív megoldásokkal igyekszik a temetkezési szakma segíteni. Leírta azt is, hogy az anyakönyvvezetők a halotti kivonatokat néhány régióban a 8 nap (és a kiterjesztett maximum 30 nap) helyett már akár 3 hónapos határidővel adják ki. Az ő krematóriumukban 2019 első három hónapjában 2181, tavaly ugyanebben az időszakban 2347, idén januártól márciusig pedig 2623 hamvasztásra került sor.

– Lát olyan politikust, aki a helyén kezeli a helyzetet?

– Nincs ilyen, vagy ha mégis lenne, akkor nagyon elbújt. Ennek az egyik oka, hogy továbbra is azt hiszik, az oltások előrehaladtával a helyzet magától megoldódik, és meg lehet úszni szigorú, teljes zárás nélkül. Aki pedig tisztában van vele, hogy ez nem igaz, azért nem vállalja fel a véleményét, mert tudja, mennyire népszerűtlen. Tetszik vagy sem, az ország legalább 80 százaléka ebben a kérdésben a kormánnyal ért egyet, tehát nyitáspárti. Korábban a migránsokhoz való hozzáállás is hasonló volt, azok is a Fidesz által képviselt politikát támogatták (tehát hogy migráns ide be ne tegye a lábát), akik amúgy semmilyen más téren nem voltak kormánypártiak.

A járványkezeléssel ugyanez a helyzet: az ország egyszerűen nyitni akar, és mivel a kormány közvélemény-kutatások alapján kormányoz, nyilván ezt a politikát viszik. Kissé cinikusan hozzátehetnénk, hogy voltaképpen ez a demokrácia, hiszen a népakaratot váltják valóra. És az ellenzék se mer szembemenni ezzel, hiszen egy évvel a választások előtt öngyilkosság lenne. Beleállnak a kötelező regisztráció eltörlésébe és hasonló teljesen lényegtelen részletekbe, mert ettől remélnek valamekkora politikai hasznot, de abba már nem mernek beleállni, milyen veszélyekkel jár kinyitni az iskolákat.

– Milyen mutatóknak kellene javulnia ahhoz, hogy felelősségteljesen lehessen nyitni?

– Ehhez először is egy nagyon szigorú teljes zárlatra lenne szükség, legalább 3 hónapig, ha nem tovább. Vuhan tavaly nem volt olyan szinten átfertőzött, mint Magyarország most, mégis bevállalták, ahogy Ausztrália és Új-Zéland is. És mit látunk? Náluk nincs már járvány. Mi – sőt nemcsak mi, az EU-ban szinte mindenki más – persze nem vállaljuk be, mert nem akarjuk teljesen tönkretenni a gazdaságot. Inkább mindent az oltásra teszünk fel, pedig az oltás előrehaladása önmagában nem oldja meg a problémát.

Ez a legjobban akkor mutatkozik meg, ha Izrael és Chile példáját hasonlítjuk össze: Izraelben szigorú zárás előzte meg a tömeges oltási program kezdetét, és most már a korlátozások jelentős részét fel tudták oldani. Chilében nem volt zárás, és most hiába állnak százalékosan a világ élmezőnyében, továbbra is tömegével halnak meg az emberek.

Persze ebbe alighanem az is belejátszik, hogy az izraeliek Pfizerrel oltanak, a chileiek pedig a kevésbé hatékony Sinovackal, de nem ez a kulcs. Előbb le kell nyomni a fertőzöttek számát, és csak utána szabad elkezdeni oltani, mivel aki tünetmentes hordozóként megy az oltópontra, simán továbbadja a vírust, ráadásul ha fertőzöttként kap vakcinát – kivéve az mRNS alapúakat –, a betegség lefolyása is súlyosabb lehet.

– Nálunk viszont aligha fognak újra zárni, inkább a fokozatos nyitást folytatják. Készüljünk fel arra, hogy újra drasztikusan romlani fognak a számok?

– Drasztikusan nem feltétlenül, hiszen mint mondtam, eddig se volt igazi zárás, a szabályokat csak az nem játszotta ki, aki nem akarta. Az iskolanyitás se hoz majd ugrásszerű romlást, de csak azért nem, mert már amúgy is nagy a baj. Szóval az nem reális, hogy a fertőzöttek száma hirtelen a duplájára nő, a halottak számában viszont jöhet egy ugrás, mivel az ellátórendszer egyszerűen nem fogja bírni. Jelentős javulás két hónapon belül teljesen lehetetlen. Persze időszakosan lehetnek pozitív kilengések, tartós viszont leghamarabb akkor jöhet, ha bármilyen módon elérjük a lakosság felének immunitását. Most tartunk 4 millió regisztráltnál, tehát a felnőtt lakosság fele egyelőre nem kívánja beoltatni magát. Még ha hirtelen mind úgy is döntenének, hogy mégis kérik a vakcinát, nyár közepe előtt akkor se kerülne sor mindenkire.

– Több mint egy éve élünk korlátozások között, egyre többen fáradnak bele a szabályok betartásába. Jogosan?

– Akik a mostani szabályokat korlátozásként élik meg, sosem éltek igazi korlátozások között. Amikor Budapest ostromakor jöttek a szovjet tankok, két hétre elbújtál a pincébe, hogy ne lőjenek agyon, poshadt vizet ittál és a sapkádba szartál, az tényleg korlátozás volt. Az, hogy nincs színház, kocsma, szórakozóhely, ehhez képest semmi. Ha kimész az utcára, mit látsz? Tele van emberekkel minden. Egy normális karantén nem így néz ki, most legfeljebb kellemetlen lett az élet.

Elismerem, hogy nagyon kellemetlen, tudom, hogy nehéz. Tudom, hogy sokan azért akarnak nyitást, mert nem kapnak kellő (vagy semmilyen) kormányzati (vagy egyéb) támogatást, és egyszerűen anyagilag nem bírják. Sokan meg azért, mert nem érzik a bajt. Igen, ez egy nagyon nehéz helyzet. A háború nehéz. Ennek ellenére: talán érdemes túlélni.

Ami pedig a további elemzéseket illeti… Nos, nem vagyok biztos benne, hogy folytatom, mert nem vagyok abban sem biztos, hogy érdemes folytatni. Egyrészt azért, mert a kritikus tömeget egyelőre ez valóban nem érdekli, másrészt azért, mert a döntéshozókat semmilyen szinten sem hatja meg (sokkal beszéltem…), harmadrészt meg azért, mert a front kellős közepén már nem modellezgetni kell, hanem kapkodni a fejünket a golyók elől. Lehet, hogy írok még a témában, de jelenleg (2021. április 13-án 17.53-kor) ebben nem vagyok biztos. Sajnos nem állíthatom, hogy szükség van rá, azt viszont igen, hogy most már valami másra lenne szükség.

Az oltási programot folytatni kell, 85-90%-ot be kell oltani. Ha kötelezővé tétellel, akkor úgy. De előtte le kell zárni, mert önmagában csak az oltással… az nem fog működni. Most sem működik.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Miért halnak meg ilyen sokan koronavírusban Magyarországon? – Lantos Gabriella megmagyarázta

Elöregedett társadalom, rossz általános egészségi állapot, elhízás, az egészségügyi rendszer és a dolgozók kizsigerelése. Az egészségügyi menedzser szerint többek között ezek az okai a világviszonylatban is kiugróan magas magyar halálozási adatoknak.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán - szmo.hu
2021. április 14.

hirdetés

Lantos Gabriella egészségügyi menedzser a 24.hu-n megjelent írásában arra keresi a választ, hogy mi lehet az oka annak, hogy az elmúlt hónapokban naponta 200-300 ember halt meg a koronavírus-fertőzés következtében Magyarországon.

Elsőként kiemeli, hogy a koronavírus az idősekre a legveszélyesebb.

Ha az egyes országok adatait összevetjük, jól látszik, hogy valóban 70 év fölött ugrik meg lényegesen a halálozási arány. A 80 év feletti fertőzöttek közül minden hatodik-hetedik ember meghal"

- írja Lantos.

Csakhogy Magyarország Európa más országaihoz képest nem elöregedő társadalom. Nálunk a 65 éven felüliek aránya a 20%-os uniós átlagot sem éri el, míg Olaszországban meghaladja a 23%-ot. Ez persze nem meglepő, hiszen ott 83 év az átlagéletkor, itt meg 76.

Tehát más országokban több az idős, mégis jobban meg tudták őket védeni. A második-harmadik hullámban már Olaszországban is, ami tavaly tavasszal pedig még maga a rémálom volt."

A szakember felhívja a figyelmet cikkében arra is, hogy a halálos kimenetelű covid-fertőzés szoros összefüggésben áll az elhízással is. A halottak 40 százaléka elhízott volt.

hirdetés
Emiatt még a fiatalok is veszélyben vannak. Az elhízásban Magyarország Európa-bajnok, a világon is a kétes dicsőségű negyedik helyet szerezzük meg. A sok elhízott és a sok halott között egyértelmű a kapcsolat, hisz kétszer olyan gyakran kerülnek lélegeztetőgépre és harmadannyival többen halnak meg a túlsúlyosak közül, mint az elhízással nem küzdők közül."

Dobos Orsolya biológus korábban így fogalmazta meg, miért veszélyesebb ez a vírus az elhízottakra:

egy túlsúlyos test immunrendszere teljesen másként működik, mint a többieké. A kórokozók bejutását észlelő immunsejtek jóval lomhábbak, és lassabban rendelnek el védelmi immunválaszt. Így a vírus időt nyer ahhoz, hogy minél több sejtbe bejusson és azokat a saját szaporodásához hangolja át.
További rossz hír, hogy a Sars–Cov–2 kifejezetten kedveli a zsírszövetet. Márpedig ha több rajtunk a zsír, több vírus keletkezhet. Sőt, a zsírszövet pompás búvóhely is az immunsejtek elől bujkáló vírusok számára. Ez is a magyarázata annak, hogy a túlsúlyos koronafertőzöttek miért kerülnek nagyobb eséllyel az intenzív osztályra és miért maradnak hosszabb ideig fertőzőképesek.”

Lantos Gabriella cikkében arról is ír, hogy Magyarországon a szakképzett egészségügyi személyzet száma az elmúlt években folyamatosan csökken. Az ápolók és az orvosok külföldre mennek, hiszen ott sokkal jobban megfizetik őket.

2018-ban 34 orvos jutott 10 000 lakosra, ez tíz év alatt gyakorlatilag nem változott. Az EU-átlag 38 volt, így a rosszabbik egyharmadba csúsztunk le. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a második hullám közepén váratlanul elfogadta a kormány a Magyar Orvosi Kamara addig félresöpört bérkövetelését. Ezzel az osztrák orvosi bérszínvonal 55%-ára sikerült feltornászni az orvosok bérét.

A koronavírus kitörésekor kiderült, hogy a kórházakban fizikai infrastruktúrából megfelelő mennyiség áll rendelkezésre, ez nem volt igaz a szakképzett személyzetre.

Magyarországon intenzív terápiás orvosból és ápolóból is körülbelül 2000-2000 fő vett részt az ellátásban az új jogállási törvény hatályba lépése előtt, azóta nem tudjuk pontosan a számukat.

De míg egy jól felkészült intenzív terápiás orvos akár 8 beteget is felügyelhet a betegellátás minőségének komolyabb sérelme nélkül, addig az intenzíves ápolókra jutó betegszámot nagyon szigorúan legfeljebb 2 betegben maximálják. Bár az optimális arány 1:1, de ezt a magyar egészségügy még békeidőben sem tudta garantálni"
- fogalmazott a szakember.

Lantos Gabriella szerint a - finoman szólva is sok kérdést felvető - kormányzati korona-stratégia megértéséhez érdemes elolvasni a kormánynak modelleket készítő Iván Kristóffal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karának dékánjával készített interjút.

A professzor azt mondta: úgy számolt, hogy nyár közepére érjük el a 8-9 milliós átoltottságot.

Addig tart az egyensúlyozásra épülő állapot. Lehet óvatos döntést hozni, és a nyitással megvárni, hogy az összes koronavírusos beteg kerüljön le a lélegeztetőgépről, de nyilván ennek nagyon súlyos gazdasági ára van. Mi különböző számításokat végeztünk, és azt vizsgáltuk, hogy az egészségügy terhelése ne legyen a jelenleginél nagyobb. A forgatókönyv szerint óvatosan tovább nyitunk, miközben még tovább növeljük az oltási számot. A kórházak telítettsége emiatt nem megy majd jelentősen feljebb, de lejjebb sem, nyárig komoly lesz az egészségügy terhelése, de a jelenlegi szint megtarthatónak látszik.

Az iskolák már öt hete zárva vannak, és ennek megvolt a kedvező hatása az esetszámok alakulására. A nyitás nyilván növelni fogja a kontaktus- és fertőzésszámot is. Remélhetőleg nem alakul ki egészségügyi vészhelyzet. A modellek alapján azt látjuk, hogy az első oltás már jelentős védelmet ad a súlyos szövődmények kialakulása ellen, és az egészségügyi rendszer leterheltsége nem fog durván megugrani."

A modell szerint júliusig minden megy a mostani mederben tovább, napi kétszáznál is több halottal.

Lantos Gabriella szerint a magyar egészségügy az életben maradásra igazi esélyt kínálni a legsúlyosabb állapotban lévő betegeknek csak napi 100 halott alatt tud.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Nyílt levélben állnak ki a tanárok az iskolanyitás miatt aggódó pedagógusok mellett

A jövő hétfőn esedékes általános iskolai és óvodai nyitás ellen tiltakozik a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, de a szülők nagy része szerint is kockázatos ilyen hamar közösségbe engedni a gyerekeket.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. április 13.

hirdetés

Korábban már mi is megírtuk, hogy a középiskolákban május 10-re tűzték ki a jelenléti oktatás kezdetét, míg az óvodákat és általános iskolákat már április 19-én megnyitják.

„Mi, a Kőbányai Szent László Gimnázium alulírott tanárai, dolgozói egyetértünk azokkal a bölcsődei, óvodai és általános iskolai dolgozókkal, akik aggályukat fejezik ki a nevelési és oktatási intézmények április 19-ei nyitásával kapcsolatban.

Osztjuk az egészségügyi szakemberek és érdekvédelmi szervezetek azon véleményét, hogy ezeket az intézményeket csak akkor szabadna kinyitni, amikor ezt a járványügyi adatok – napi fertőzések, halálozások száma – igazolják.

Véleményünk szerint jelen helyzetben ezen intézmények nyitása nemcsak az ott dolgozók és a gyerekek egészségi állapotát veszélyezteti, hanem minden Magyarországon élő embertársunkét is” – olvasható a gimnázium 74 tanára és dolgozója által írt nyílt levelében a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének Facebook-oldalán, amihez várják más kollégák csatlakozását is.

Ugyan a gimnáziumokban még csak egy hónap múlva kezdődik a jelenléti oktatás, az általános iskolák és óvodák már a jövő héten kinyitnak, ami ellen

több szakszervezet és járványügyi szakember, illetve az orvosi kamara is tiltakozik.

hirdetés



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Rettenetes napok előtt állunk” – már most félnek Afganisztánban attól, mi lesz az amerikaiak kivonulása után

Az amerikai haderő kivonása az országból nagyobb teret adhat a táliboknak a hatalomgyakorlásra. Az afgánok szerint a radikális iszlamista csoport nézetei semmit nem változtak az elmúlt 25 évben.
Fotó: Northfoto - Xinhua News Agency/eyevine - szmo.hu
2021. április 15.

hirdetés

Mint megírtuk, az amerikai elnök szerdán bejelentette, hogy az amerikai csapatok szeptember 11-ig kivonulnak Afganisztánból, mert már nincs értelme ott maradniuk.

"Ideje befejezni Amerika leghosszabb háborúját. Itt az ideje, hogy az amerikai csapatok hazajöjjenek"

- fogalmazott Joe Biden.

A jelenleg Afganisztánban állomásozó, körülbelül 2500 amerikai katona kivonása május 1-jén kezdődik meg. Ezzel együtt a NATO főtitkára is bejelentette, hogy "felismerve, hogy nincs katonai megoldás az Afganisztán előtt álló kihívásokra, a szövetségesek úgy döntöttek, hogy május 1-jéig megkezdik az országban szolgáló misszió erőinek kivonását". Mint mondta, ez a folyamat rendezett, összehangolt és megfontolt módon néhány hónap alatt zajlik majd le.

Az amerikai haderő kivonása Afganisztánból nagyobb teret adhat a táliboknak a hatalomgyakorlásra. Az iszlám radikális változatát képviselő szunnita muszlim és pastu nacionalista mozgalom már így is ellenőrzése alatt tartja a kisebb városokat és a falvakat, de a kormány fennhatósága alá tartozó nagyobb városok környékén is jelen vannak. Fegyvereseik szórványos ellenőrzőpontokon figyelik a forgalmat, megállítják az autókat, a kormányhoz kötődő embereket pedig elfogják, majd a saját bíróságuk dönt a sorsukról. De a lakosságot is az irányításuk alatt tartják, az emberek félelemben élnek.

hirdetés

Most, hogy az amerikai katonák kivonulnak az országból, a tálibok uralma még inkább megerősödhet.

"Mi nyertük meg ezt a háborút, Amerika pedig veszített" - jelentette ki a BBC-nek Hadzsi Hekmat, a Balkh körzet "árnyék" polgármestere. - "Mindenre készen állunk. Felkészültünk a békére és a dzsihádra [Isten útján való küzdelem, törekvés] is."

Mint mondta, egy iszlám kormányt akarnak, amely a saría, vagyis az iszlám erkölcsi vezérelve szerint működik, és addig folytatják a dzsihádot, amíg el nem fogadja a jelenlegi kormány a követeléseiket. Nem lázadóknak tartják magukat, hanem egy jövőbeli kormánynak, ezért is nevezik magukat Afganisztáni Iszlám Emirátusnak - ezt a nevet használták 1996-tól egészen a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokig. Egyelőre a kormány árnyékában uralják a fennhatóságuk alá került területeket, tisztviselőik ellenőrzik a mindennapi szolgáltatásokat.

Most azonban sokan félnek attól, hogy újra a totalitárius iszlám állam rendszere tér vissza az amerikai csapatok kivonása után.

A tálibok főként a nők lehetőségeit korlátozták, amikor hatalmon voltak, például megtiltották, hogy iskolába járjanak és tanuljanak, és nem dolgozhattak az otthonukon kívül.

"Az amerikaiak elmennek. Rettenetes napok előtt állunk a tálibok miatt. Félek, hogy nem engedik majd, hogy elhagyjam a házat, és azt csináljam, amit most"

- mondta a Guardiannek egy fiatal nő, Basireh Heydari, aki a Herát Egyetemen tanul.

Mint mondta, az az egyetlen kívánsága, hogy még azelőtt befejezze a tanulmányait és elkezdjen dolgozni, mielőtt a tálibok megérkeznek, de nem biztos benne, hogy ez sikerülni fog. Ha korlátozni fogják a nők tanulási lehetőségeit, ő arra is hajlandó lenne, hogy egy csak lányokból álló osztályban folytathassa a tanulmányait.

Mavlavi Szalahuddin, a tálibok egyik oktatási bizottságának vezetője a BBC-nek azt mondta, hogy fontosnak tartják, hogy a lányok is járhassanak iskolába, és ezzel nincs is probléma, amíg hidzsábot viselnek az órákon is, és követik a saríát. Sőt, nők is lehetnek pedagógusok, a középiskolákban például csak női tanárok lehetnek, a hidzsáb pedig számukra is kötelező.

Ám nem mindenki hisz abban, hogy ez a szemlélet az amerikaiak kivonulása után is megmarad.

"Szeretném, ha tudná a világ, hogy a tálibok mindenkit becsapnak, egyáltalán nem változtak. Már használják a technológiát, a Twitteren is fenn vannak, de ugyanúgy gondolkodnak, mint 25 évvel ezelőtt. El fogom veszíteni a lehetőséget a tanulásra, és ezért természetesen az amerikaiak a hibások, nem a tálibok, hiszen nekik ilyen a természetük"

- jelentette ki egy gazdasági szakon tanuló lány, Salma Ehrari a Guardiannek.

És nem ő az egyetlen, aki fél, hogy nagyon más világ jön Afganisztánban most, hogy a tálibok ismét uralomra törhetnek.

"Amikor ők voltak kormányon, bebörtönözték az embereinket és kenőpénzt követeltek a kiengedésükért. Nagyon sokat szenvedtek a honfitársaink akkor, most viszont nyugalomban, boldogságban élünk"

- mondta egy idős férfi a BBC-nek.

Egy másik pedig azt mesélte, hogy a faluban élőket felpofozzák, vagy megverik őket, ha levágják a szakállukat, és tönkreteszik a hangszórókat, ha valaki hangosan hallgat zenét.

"Az embereknek nincs más választása, csak azt tenni, amit ők mondanak. Még a legkisebb dolgokért is fizikai erőszakot alkalmaznak. Nem csoda, hogy az emberek félnek."

Hadzsi Hekmat, a Balkh körzet tálib polgármestere azonban azt állítja, igaz, hogy a mozgalmuk hitvallása nem változott az elmúlt 20 évben, de a személyi változások történtek. "Egyesek keményebbek, mások nyugodtabbak, ez normális" - tette hozzá.

Azt is egyértelművé tette, hogy a küldetésük továbbra is ugyanaz, mint korábban.

"Ez dzsihád, imádat. Nem a hatalomért, hanem Allahért és az ő törvényeiért tesszük, hogy a saríát bevezessük az országba. És bárki is áll velünk szemben, harcolni fogunk ellenük".

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: