SZEMPONT
A Rovatból

Ha tudni akarod az igazat a szegénységről

L. Ritók Nóra a legnagyobb nyomorban élő családok gyerekeit tanítja, és kendőzetlenül őszintén beszél.


Mit tesz L. Ritók Nóra?

L. Ritók Nóra Berettyóújfaluban él, eredetileg földrajz-rajz szakos tanárként, 15 éve pedig a művészeti oktatásra, a vizuális nevelésre koncentrálva dolgozik itt.

Alapítója az Igazgyöngy Alapítvány és Művészetoktatási Intézménynek. Az alapítvány célja a tehetséggondozás és a személyiségfejlesztés. Az egyik leghátrányosabb helyzetű kistérségben, Berettyóújfalu környékén 670 gyerek művészeti nevelését végzik.

4

Módszereikkel javítani próbálják a gyermekek esélyeit és jövőképet adnak nekik. Tevékenységéről itt olvashattok bővebben. Blogjában évek óta megrázó helyzetképeket közöl a magyarországi mélyszegénységről, nemrég egy írását nálunk is megjelentette.

Kep1

– Milyen volt az idei tél azoknak a családoknak, akiknek követik a sorsukat a térségben?

Nem volt ez a tél sem egyszerűbb, mint a többi, különösen az év végi erősebb hideg volt nehéz. Az enyhe telek könnyebben elviselhetők a legszegényebb sorban élők számára is. Az a szomorú, hogy elképesztően sok segítségre lenne szükségük ezeknek a családoknak. A mi kistérségünkben 16 faluban vannak családok, akiknek a sorsát figyelemmel tudjuk kísérni, de sokszor megkeresnek minket Borsodból vagy épp a Dunántúlról is. Számukra csak keveset tudunk nyújtani, hisz messze vannak. Vagy felvesszük a kapcsolatot egy helyi szervezettel, vagy ha elég adomány gyűlik össze, akkor karácsonyra esetleg tudunk küldeni csomagot. De tudjuk, milyen kevés ez.

– Nincs országos hálózat?

Fogalmazzunk úgy, elég hézagos a lefedettsége a civil segítő szervezeteknek, egész kistérségek talán nem maradnak ki, de nagyon sok település igen.

A mélyszegénységben élők százezreinek egy, máshol problémamentesen kezelhető dolog is megoldhatatlan problémát jelent, például egy váratlan kiadás.

Nincs pénz a beteg gyerekek gyógyszerére, ha valami szabálysértés miatt megbüntetik őket. Ha pedig a családfő lesz beteg, vagy valami baleset éri, már nincs, aki pénzt keressen. Ezek az események akár több hónapra is ellehetetlenítik a gazdaságilag amúgy is bizonytalan családot.

– Ez azonnali segítséget kíván?

Igen, de mi sosem szerettünk volna leragadni a kríziskezelésnél. Az ugyanis annyira elaprózza az alapítvány munkáját, és a rendelkezésre álló eszközöket, hogy nem jutna komoly segítségre idő és pénz. Persze segítünk, ahogy tudunk eseti jelleggel is, de alapvetően a fejlesztő segítségnyújtás hívei vagyunk. Ez azt jelenti, hogy olyan élethelyzeteket próbálunk teremteni, ami segít nekik elmozdulni a holtpontról.

– Mit jelent ez konkrétan?

A gyerekeknek foglalkozásokat tartunk, fejlesztjük őket, segítünk a tanulásban, a felnőtteknek közösségépítő, önfenntartást segítő programokat szervezünk, vagy épp megpróbáljuk munkához juttatni őket. A kríziskezelésre persze egyre több az igény, és nehéz jól csinálni. Élelmiszer, tűzifa, gyógyszer – ez kell, sokszor és gyorsan.

Ám ha a segítségnyújtás állandósul, akkor az konzerválja is az állapotokat, elváróvá teszi a rászorulót. Hiszen, ha baj van, akkor úgyis segítenek majd, nem kell erőfeszítéseket tenni.

A képességek ekkor nem abban az irányban fejlődnek, ami az élethelyzeten változtathat, hanem az áldozati helyzet állandó finomítgatásában, erősítésében teljesednek ki. A változáshoz motiváció kell, és lehetőségek. Lehetőség nélkül viszont minden fejlesztés értelmét veszti.

Ha generációk óta nincs munka, az újratermeli a szegénységet. Ennek az lesz a következménye, hogy egyszerűen nincs jövőben gondolkodás. De a múlt is összefolyik. A szegénység eseménytelenné, örömtelenné, szürkévé tesz mindent. A gyerekek sokszor nem emlékeznek a tavalyi karácsonyra sem, különösen, ha nincs miért emlékezni.

Kep 028

– Hogy határozná meg a szegénységet?

Ez nagyon relatív fogalom. Talán nem is aszerint határoznám most meg, hogy hányszor esznek húst, vagy elmennek-e évente nyaralni. A problémakezelés szempontjából közelítve alapvetően kétféle szegénységtípus van. Az egyik, amikor generációk óta él egy család mélyszegénységben, és termeli újra a nyomort - ők a mi térségünkben, és sok más helyütt is főleg romák. A másik pedig az, amikor valamilyen változás miatt hirtelen rájuk borul a szegénység, akik az utóbbi években csúsztak le. Elvesztett munka, hitelek, baleset stb. A különbség az önfenntartási képességek szintjén érzékelhető leginkább. De kiút egyik réteg számára sincs most.

– A társadalom hogy viszonyul hozzájuk?

A többségi társadalom abszurd módon ma is elvárja a móriczi tisztes szegénységet. Hogy viselje szó nélkül, és tűrjön, miközben minden látható módon meg is feleljen a szegénységgel szemben támasztott „elvárásoknak”. Például, hogy a fogyasztói társadalom hatásai alól vonja ki magát.

A többségi társadalom nem tudja a saját pozíciójából elfogadni például, hogy hó közepén elfogy az élelemre való pénz a családban, de van mobiltelefon. Vagy egy 5-6 gyerekes család nyomorog egy szobában, de van tévéjük. Bekötött víz, gáz nincs, csak áram, és tévé van.

De ha belegondolunk, hogy ahol rég nincs meg a családban a mesélés hagyománya, ahol nem nagyon van már a családon belül a játéknak, hosszú beszélgetéseknek szerepe, ott mindezt a közösségformálást a tévé pótolja. És akkor most meg sem említem, mekkora felelőssége van a médiának...

kep2

– Hogy látja, növekedett a szegénység Magyarországon az elmúlt 15 évben?

Próbálnék politikamentesen fogalmazni, bár ezt most nagyon nehéz. Az utóbbi időben annyira átpolitizálódott minden, hogy a szakmai kritika rögtön gyanússá, sőt ellenséggé tesz. Kritikára alkalmas terep meg van bőven, akár a szociális helyzet, akár az oktatás felől közelítünk. A szegény roma családokkal például egyetlen kormány sem tudott mit kezdeni. Az is egyértelmű, hogy az utóbbi években a szegénység kezelésének szempontjából rosszabb lett mind a szociális ellátórendszer, mint az oktatás. Rosszak a fókuszok, határozottan látszik, hogy nem számolnak velük,

nem akarnak tudni róluk, mintha nem léteznének.

Ha pedig elkerülhetetlen, akkor a büntetések, a bűnbakkeresés látszik, illetve, hogy teljesen rájuk tolják a felelősséget. Értelmezhetetlen ott csökkenteni a szociális ellátást, azzal a céllal, hogy dolgozzanak inkább, ahol erre nincs lehetőség. Nem fognak munkát találni, mert nincs. Vagy nem veszik fel őket, mert romák.

– Az oktatás terén milyen a helyzet?

Az oktatásban ott tudjuk meghúzni a határt, hogy melyik kormány alatt mennyire sikerült, legalább minimális mértékben csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenségeket. Korában voltak erre lehetőségek, mára ezek bezárultak, az oktatás egészére az mondható el, hogy épp ellenkezőleg, növeli a meglévő, amúgy sem kis különbségeket. A 16 éves tankötelezettség, a szakképzés átalakítása, a szegregáció erősítése mind ebbe az irányba mutató intézkedés volt.

– Hogy erősödött az elkülönítés?

Mondok egy széles körben elharapózott jelenséget. Az, hogy egy településen az egyházhoz került egy iskola, azt a folyamatot indította el – hisz nem volt kötelező körzetből választania a diákokat –, hogy hirtelen abból lett az elit iskola. A körzeti, állami pedig szegregált, szegények, romák gyerekeit tanító iskolává vált. Ez lopakodó szegregáció, nincs kimondva, de mégis támogatja az állam azzal, hogy engedi ezt a folyamatot. A valaha törvényben is rögzített integrációra törekvés ma már a múlté. Se pénz, se módszertani segítség nincs a tanároknak.

kep3

"
A pedagógusokat magukra hagyták, kiégettek, elfásultak,

tele vagyunk ilyen iskolákkal. A szőnyeg alá van seperve egy csomó probléma, ez pedig sok jóra nem vezet. Ráadásul a szakma minden tiltakozása ellenére folyik tovább a szegregált oktatási formák legalizálása, törvényi háttérrel. Talán a mostani vezetés egyik legnagyobb bűnének tartom ezt. Szektorsemlegesség sem a finanszírozásban, sem a problémakezelésben nem érzékelhető.

– A közmunkáról mi a véleménye?

Nem sok értelmét látom, álmunkának tartom, ami semmiképp sem fejleszt olyan képességeket, amit kommunikálnak róla, ráadásul

kiszolgáltatja az embereket a helyi hatalomnak.

Van egy olyan programunk, amelyben egyfajta társadalmi kerekasztalként megpróbáljuk összehozni egymással a lakosokat és a fölöttük lévő intézményrendszert. Mi sokat tudunk segíteni, de ehhez az kell, hogy megbízzunk egymásban, és elismerjük a problémákat. Azzal a polgármesterrel jó az együttműködésünk, aki felismeri a gondokat, és partnereket keres a megoldásukhoz, mert tudja, hogy a civilek növelik a megoldások mozgásterét. Magyarországon az a jellemző, hogy inkább letagadják a problémákat, nincs itt semmi gond, ne is foglalkozzunk vele.

Ez olyan, mint negyven évvel ezelőtt: "nálunk nincs olyan, hogy szegénység."

– Az oktatás során milyen segítséget tudnak nyújtani?

Az egész programunk az oktatásra van ugyan felfűzve, de ez persze önmagában kevés. Ha képzetlenek az emberek, egy zsáktelepülésre, ahol csak egy út van, és a közbiztonság is hagy maga után kívánnivalót, biztos nem települ munkaadó. Mi abból indulunk ki, ami minden családra jellemző: a szülők jobbat akarnak a gyerekeiknek. Nagyon fontos, hogy az itt élő embereket és az egész folyamatot megértsük, és megértessük másokkal is. Az óvodától a rendőrségig.

Az egyik településen gyönyörű bűnmegelőző programot csináltak egy iskolában, előadások, osztályfőnöki órák, foglalkozásokat tartó szakemberek, rendőrök, minden nagyon jól sikerült. A probléma csak az, hogy ez a környék elitiskolája. Ahol alig van probléma.

A környékbeli szegregált iskolákban, ahol a gondok mindennaposak, ott semmi ilyen jellegű program nem volt. Elképesztő pénzek folynak el minden területen, az oktatásban is minimális hasznosulással.

Azt hiszem, leginkább ennek a munkának az első, legfontosabb részét spórolja meg mindenki. A probléma megértését, és a bizalmi viszony kialakítását. Enélkül akarja mindenki megoldani, erőből, partneri viszony nélkül. Pedig enélkül nem megy. A mi munkánkban ez jó két évig tartott. Utána lehetett problémamegoldásról beszélni, a családok bevonásáról, konfliktuskezelésről. De ehhez terepen kell lenni, tudni, hogy a faluban milyen cigányok élnek, oláhok vagy romungrók, van-e vezető köztük, hallgatnak-e valakire, vagy klikkekre szakadt szét a falu, milyen a konfliktuskezelés szintje, a kriminalizálódás stb.

"
Mi azt tűzzük ki célul, hogy nem akarunk egész életükben bábáskodni felettük, hanem képessé tenni őket arra, hogy maguk mozduljanak előre.

És képezni a helyi embereket arra, hogy formálják tovább a közösséget. A felnőtteknél is rengeteg képesség hiányzik. Így nincs mit átörökíteni a gyerekeiknek, és a helyzet generációról generációra tovább romlik.

7

8

5

– Önök művészetpedagógiával dolgoznak, ön is művész-tanár. Mi a szerepe ennek a munkájukban?

Annak idején, amikor tanárként elkezdtem dolgozni, és egy helyi iskolába kerültem, akkor még volt úgynevezett C osztály, amelybe a roma gyerekeket különítették el. Milyen furcsa, hogy most újra efelé haladunk. Akkor mit sem tudtam még arról, melyek a személyes vagy társas kompetenciák, és még sok mást sem, de azt nagyon hamar felismertem itt, hogy ezek az alkotó tevékenységek nagyon gyorsan fejlesztenek. Ráadásul hatalmas sikerélményt adnak. A rajz, a zene, a tánc mind fel tudja ezeknek a gyerekeknek az önbecsülését ébreszteni, azt, ami generációk óta nagyon mélyen el van nyomva. Soha, sehonnan nem kapnak semmiféle pozitív megerősítést, de itt, ezen a ponton könnyen visszafordítható sok minden.

– Milyennek képzeli az ideális Magyarországot?

Olyan helynek, ami élhetőbb a társadalom minden tagja számára. Ahol az oktatáshoz való hozzáférés mindenkinek adott. Ahol stratégia működik az integrációra. Ahol a szociális rendszer segíti a leszakadókat, és az egészségügyi rendszer is megfelelően működik. Ahol van társadalmi szolidaritás, és a politika nem írja felül a szakmaiságot.

Sok dologban érzem azt, hogy visszafele haladunk. Mert nem élhető az az ország, ahol a társadalmi olló ennyire kinyílik, és ekkora különbségek vannak az emberek élethelyzete és lehetőségei között. Ahol 400 ezer gyermek nyomorog, és közel 4 millió ember él valahogyan értelmezhetően szegénységben.

Meg kell állítani a társadalom további polarizálódását és a gyűlölködés továbbterjedését.

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Akkor a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok” – felháborodtak a tüntetők Lázár János minisztériuma előtt
A kormány bűnözőbandának, Bayer Zsolt pedig ocsmány árulóknak nevezte azokat, akik Gyöngyösön tiltakoztak Lázár János wc-kefés kijelentése ellen. Szombat este Lázár minisztériuma elé szerveztek tüntetést, ahol felbukkant Caramel is. Videó.


Lázár János minisztériuma elé hirdetett tüntetést Lakatos Ádám aktivista, miután a miniszter egy lakossági fórumon arról beszélt, hogy ha nincsenek bevándorlók, a vonatok vécéit a cigányoknak kell takarítaniuk. A demonstrációra azután került sor, hogy Lázár egy gyöngyösi fórumán roma tiltakozók jelentek meg, amire a kormányzati kommunikáció úgy reagált: „bandába verődött bűnözőket” küldött rájuk a Tisza Párt.

„Emberölés, rablás, lopás, kényszerítés, szexuális erőszak. Ez van a priuszukban. Akiket a TISZA odaküldött a fideszesekre Gyöngyösön, némelyiknek több bűncselekmény van a rovásán, mint ahány éves” – állította Orbán Viktor, aki szerint a tiltakozókat bandába szervezték. „És még csak 72 napra vagyunk a választástól. Mi lesz itt, emberek?” – tette fel a kérdést.

A tüntetésen többen is reagáltak a vádakra, köztük azokra a kijelentésekre is, amelyeket Bayer Zsolt publicista fogalmazott meg. Bayer ocsmány árulóknak nevezte a tiltakozókat, és azt üzente nekik, hogy csak akkor nyissák ki a szájukat, ha meg akarják köszönni az Orbán-kormánynak az elmúlt 16 év jótéteményeit.

„Akkor ma még a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok. Köszönöm a kitüntetést!” – reagált szarkasztikusan az egyik résztvevő. Egy másik tiltakozó szerint az egész helyzet „emberi butaság, ez nem méltó a magyar nép viselkedéséhez.”

„Hová süllyedtünk? Hogy egy olyan országban kell élnem, ahol ilyen emberek élnek, akik így ontják magukból a gyűlöletet. Mert bennem is gyűlöletet kelt. Az a legrosszabb, hogy érzem magamban, és ezt nagyon-nagyon szégyellem magam” - mondta egy másik megszólaló.

A kormánypárti megnyilvánulások egy tüntetőt Balog Zoltán egykori miniszter szavaira emlékeztettek. „Azt mondta, hogy rekesszék ki a bűnözőket maguk közül a romák. Ez egy egyértelműen diszkriminatív, stigmatizáló megszólalás volt, és ez beleillik egy hosszú sorozatba, amit a Fidesz csinál” – mondta.

Volt, aki szerint a vita teljesen rossz vágányon zajlik. „Ez egy szóval baromság. Megint nem a lényeggel foglalkoznak, hanem azzal, hogy miket, meg hogyan meg kiket küldtek. Volt valami, egy nagyon fontos dolog, amire reagálni kéne, és nem azzal foglalkozni, hogy milyen embereket küldtek” – vélekedett egy nő.

Molnár Ferenc Caramel is a helyszínen volt, aki szerint a politika eszközei miatt nem lepődik meg a kialakult helyzeten.

„Szerintem pont ezen kellene változtatni, hogy bárki kiáll egy magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen” – fogalmazott az énekes.

Úgy vélte, a tiltakozók önmaguk miatt mondták el a véleményüket, nem pedig utasításra.

„Ugyanaz, mint a Szőlő utcai gyerekek. Nekem is volt ott ismerősöm, egyetemi tanár gyermeke, mert 14 évesen rosszat lépett. Most le vannak bűnözőzve azok a gyerekek is” – húzott párhuzamot egy másik felszólaló, aki szerint a romáknak sokszor nincs más lehetőségük. „Le lehet bűnözőzni, igen, nyilvánvalóan. De hát az Országházban dolgozók is bűnözők, csak ők még nem kaptak érte semmit.”

A tüntetők szerint Lázár Jánosnak le kell mondania. „Azonnal. Azonnal. Egyértelmű” – jelentette ki egy férfi. „Nem kérdés. Minden normális helyen, minden normális országban már régen nem lenne szabad miniszternek lenni. De nem fog lemondani, ne reménykedjünk” – tette hozzá egy másik.

A legélesebb kritikát egy nő fogalmazta meg, aki szerint az egész kormány felelős. „A kormánynak kellene lemondani, nem Lázár Jánosnak. Lázár János szavaira annyi volt a reakciója, ha jól tudom, Orbán Viktornak, hogy hallgatja a Dankó Rádiót. Ez a reakció.” – mondta felháborodottan.

A teljes riport


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: A romák bűnügyi adataihoz még Orbán Viktor sem férhetett volna hozzá, ami történt, valószínűleg bűncselekmény
A volt igazságügyi miniszter szerint a jogtalanság földjén járunk. És nem csak a romák szenzitív adatainak felhasználása mutatja ezt, hanem az is, hogy a kormány a szolidaritási adó ügyében egy rendelettel átvette a bíróságok szerepét, vagyis bármire feljogosítva érzi magát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 05.



Egyre több a kérdőjel a gyöngyösön Lázár János WC-kefés mondatai miatt tiltakozó romák bűnügyi adatainak felhasználásával kapcsolatban. Ezekről elsőként a Magyar Nemzet írt, majd a Fidesz konkrét monogramokkal, életkorral és bűnlajtrommal, az egyes elhomályosított arcokat bekarikázva mutogatta egy videón, ki mit csinálhatott. A videót Lázár János is megosztotta, majd Orbán Viktor is konkrét bűncselekményekről beszélt. Lázár János szerint az adatokat ő és a kormány onnan tudhatta, hogy a helyszínen rendőrök igazoltatták az ellene tiltakozókat, és ennek eredményéről Pintér Sándor beszámolt Orbán Viktornak. Csakhogy a rendőrség közleményben cáfolta, hogy bárkit is igazoltattak volna.

Hogyan juthatott hozzá a Fidesz, Lázár János, vagy akár Orbán Viktor a bűnügyi nyilvántartás adataihoz, és ha ez megtörtént, az felvet-e bűntetőjogi kérdéseket? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel. De szóba került az a veszélyhelyzetre hivatkozással meghozott kormányrendelet is, ami utasította a bíróságokat, hogy szüntessék meg a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos pereket, és megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy ebben az ügyben újra bírósághoz forduljanak.

— Mit gondol arról, hogy a Lázár János WC-kefés mondatai miatt Gyöngyösön tilatkozó romák szenzitív bűnügyi adatai a jelek szerint nyilvánosságra kerültek?

— Ennek az ügynek minden eleme jogsértő. Az ilyen adatok, még ha valósak is, hogyan kószálhatnak olyan helyeken, olyan fórumokon, olyan személyek előtt, akiknek a hozzáférése jogszerűen nem lehetséges?

A bűnügyi nyilvántartás adatairól pontos jogi rendelkezés van, hogy ki férhet hozzá: ezek a bűnügyekben eljáró hatóságok, beleértve a bíróságokat és a rendőrséget.

Bizonyos esetekben, mondjuk kegyelmi ügyek előkészítése során, mások is hozzáférhetnek, így például az igazságügyi miniszter, de a jogszabályban leírt jogosultakon kívül senki más. A kormányfő semmi esetre sem jogosult a hozzáférésre.

— Ez szabálysértés vagy bűncselekmény?

— Valószínűleg bűncselekmény, hiszen szenzitív adatokat szereztek meg jogellenesen, és ráadásul közzé is tették, ami büntető tényállásszerű magatartás.

— Ahhoz, hogy részletes adatokat nyerjenek ki a bűnügyi nyilvántartásból, a Belügyminisztériumnak is közre kellett működnie, vagy valakinek, akinek bejárása van oda.

— Ez így van.

— Tehát ahhoz, hogy kikutassák, kinek mi volt a rovásán, állami alkalmazottak dolgoztak?

— Ez egy feltételezés, erre én nem tudok válaszolni, mert önnek sem állnak erre vonatkozóan rendelkezésre adatok, és nekem sem.

— Ha valakinek már nincsen priusza, nem kerülnek törlésre automatikusan a rá vonatkozó információk?

— A nyilvántartásban az elévülési időn túl, jogszabályban meghatározott ideig még szerepelnek a büntető szankciók, amelyeket alkalmaztak egy adott személlyel szemben. De jogilag szabályozott, hogy az elévülési időn túl mennyi ideig szerepelhet valami ebben a nyilvántartásban. Ehhez azonban csak egy esetleges következő büntetőeljárásban eljáró hatóság juthat hozzá, és végső soron a büntetőbíróság.

— Úgy tűnik, a kormánypárt felült erre a „bűnöző vonatra”. A Szőlő utcai javítóintézet kapcsán is arról beszéltek, az ottani fiatalok bűnözők. Van különbség a két eset megítélése között?

— A Szőlő utca tekintetében én nem emlékszem szenzitív adatok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára. Csak arra, hogy kijelentették: ott súlyos bűnök elkövetői, bűnözők vannak fogva tartva, és az intézmény nem más, mint fiatalkorúak börtöne. Ami tényszerűen nem igaz, mert

a javítóintézet nem börtön, ott nem elítéltek vannak.

Vannak ott olyanok, akik eljárás hatálya alatt állnak, és fiatalkorúként a fogvatartásukat oldják meg így, ha az indokolt. De ha el is ítélték őket, a javítóintézeti nevelés egy intézkedés, aminek, ahogy a neve is kifejezi, elsődlegesen a nevelés a célja. A személyiségre és az elkövetett bűncselekményre tekintettel a nevelést a bírói ítélet szerint csak úgy lehet biztosítani, ha az illetőt egy intézetben tartják, elválasztva a külvilágtól, főként annak káros befolyásától. Tehát semmi esetre sem lehet a börtönnel egyenrangú intézményként kezelni a javítóintézetet. Ott inkább ilyenre emlékszem, nem arra, hogy valakire vonatkozóan konkrét adatokat hoztak volna nyilvánosságra. Hazugságnak ez is hazugság volt, csak más típusú.

— A részletes bűnlajstromot monogramokkal, életkorral, a Fidesz egyik videójában tették közzé. Vagyis bűnügyi adatok kerültek a kampányoló kormánypárthoz is. Ez a pártállami rendszert idézi, amikor az állam és az uralkodó párt hatáskörei fedték egymást. Mit tehetnek az érintettek? Ha ez bűncselekmény, az ügyészségnek hivatalból kellene nyomoznia, de ha nem teszi, mi lehet a következő lépés?

— Feljelentést tehetnek, és helyes is, ha megteszik, akik személyükben azonosíthatóak lettek. Ebben az esetben a nyomozó hatóságoknak valahogyan kezelniük kell az eljárást. Ha megszüntetik, akkor azt indokolással kell megtenniük, és el kell mondaniuk, miért nem látják ezt bűncselekménynek, ami egyébként ordítóan az.

Egy feljelentés esetén vagy megindul egy eljárás, vagy pedig egy alaptalan megszüntetés esetén a megszüntető hatóság presztízse erősen csökken.

De csak ilyen eszközök állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz ezt kezelni, a párt és az állam erős összefüggése miatt, ami miatt teljes joggal használjuk a pártállam megnevezést, a választás tisztasága is megkérdőjelezhető. A kampány során, ami nálunk négy évig tart, most pedig a finisében vagyunk, olyan módon élnek vissza az állami lehetőségekkel a kormánypárt választási győzelme érdekében, ami nem megengedhető.

— Egy mai hír szerint visszamenőleges rendelettel vették el az önkormányzatoktól, így a fővárostól is, a jogot, hogy a szolidaritási adó miatt bírósághoz forduljanak, sőt, a folyamatban lévő perek megszűntetésére is utasították a bíróságokat. Ez hogy lehetséges?

— Ez a kormányrendelet

egy újabb határátlépés a jogtalanság földjére.

A kormány a különleges jogrendre, a szomszédos országban lévő fegyveres konfliktusra és a humanitárius katasztrófára hivatkozva hozta meg, hogy elhárítsa ezek magyarországi hatásait. Na most ez önmagában nem igaz, mert semmi köze a rendelet tartalmának az ukrajnai orosz agresszióhoz. Ez szépen demonstrálja, hogy Magyarországon már nem különleges jogrend van, hanem rendeleti kormányzás. 2015 óta, tehát lassan tíz éve, különböző jogcímeken és neveken lényegében különleges jogrend van érvényben. Különleges jogrend pedig nem lehet tíz éven keresztül érvényben, mert annak lényegi eleme, hogy csak nagyon rövid ideig lehet hatályban a veszély elhárítására, és a célja a normál alkotmányos rend mihamarabbi visszaállítása. Itt jól látszik, hogy az állam tíz éven át berendezkedett a rendeleti kormányzásra. Ez az első baj ezzel a rendelettel. A következő baj az, hogy az Alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkoznak, és az azt megelőző határozat sem alapozza meg a rendelet tartalmát alkotó következtetés levonását. A következő baj, hogy visszamenőleges hatályú. Ezen túl

a hatalommegosztás tagadásaként a bíróságok munkáját határozza meg, és kötelezi őket az eljárás megszüntetésére.

A bíróságnak kellene mérlegelnie, hogy egy adott jogszabályváltozás megokolja-e egy eljárás megszüntetést, a végrehajtó hatalom nem kötelezheti erre. A következő baj az, hogy az Alkotmánybíróság határozatát egy folyamatban lévő eljárásban a bíróságnak kell értékelnie és értelmeznie, nem a kormánynak. És az már csak egy kiegészítő dolog, hogy a két alkotmánybírósági határozatot hamisan értelmezi. Így első ránézésre csupán ennyi a bajom ezzel a rendelettel.

— Van ezzel szemben jogorvoslat?

— A választások hozhatnak ebben is reparációt. De ha folytatom: van egy állami intézkedés, ami kötelezettségeket ró az önkormányzatokra.

Erre nem lehet azt kimondani, hogy ez nem egy közigazgatási határozat.

Nem lehet úgy értelmezni, ahogy a rendelet teszi: hogy ez a költségvetési törvény végrehajtásának egy intézkedése, ezért nem határozat, nem közigazgatási eljárás része, és ezért nem lehet keresetet benyújtani ellene. Ez sem valós értelmezés, ez sem igaz. Ezzel a rendelettel csak baj van. Azt tükrözi, hogy a kormányzat bármire feljogosítva érzi magát.

— Ha ezt megtehetik, akkor holnap hozhatnak egy olyan rendeletet is a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva, minek következtében a személyiségi jogaikban megsértett romák sem perelhetnek?

— Én nem tudok és nem akarok jósolni. Mindenesetre ez egy olyan belerúgás az alkotmányosságba és a tartalmi jogszerűségbe, ami kinyitja a kaput minden egyéb szörnyűségre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Közvetlen beavatkozás az igazságszolgáltatásba” – kiakadtak a jogászok az új kormányrendeleten
A kormány a szolidaritási hozzájárulás körüli vitát egy veszélyhelyzeti jogszabállyal zárná le, amely visszamenőleg szüntetné meg az önkormányzatok pereit is. Alkotmányjogászok szerint ez az igazságszolgáltatás autonómiáját érinti, és rossz mintát adhat jövőbeli ügyekre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 04.



Egy kedd este megjelent rendelettel a kormány egy tollvonással vetett véget a szolidaritási adó körüli jogvitáknak, kritikusai szerint ezzel a végrehajtó hatalom mond ítéletet a bíróságok helyett. A Magyar Közlönyben kihirdetett, az ukrajnai háborúra hivatkozó veszélyhelyzeti rendelet visszamenőleges hatállyal zárja le az önkormányzatokat sújtó hozzájárulással kapcsolatos ügyeket, és kifejezetten előírja a már folyamatban lévő perek megszüntetését is.

A lépés legérzékenyebben a Fővárosi Önkormányzatot érinti, amely korábban többször is jogvédelmet kapott a bíróságon a kormányzati végrehajtással szemben. A fővárosnak a rendelet melléklete szerint 2023-ra 57,8 milliárd, 2024-re pedig 75,5 milliárd forintot kell fizetnie. Az idei évre már 98 milliárd forintot vár a kormány ezen a címen, aminek az első, 11,7 milliárdos részletét január végén a Magyar Államkincstár már le is emelte a főváros számlájáról.

„Még a sokk hatása alatt vagyok” – fogalmazott a 24.hu-nak Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint a lépés a joggal való visszaélés klasszikus esete. „Ez olyan, mintha egy focimeccs kellős közepén az a csapat, amely vesztésre áll, azt mondja, hogy inkább most fújjuk le a meccset, és legyen az, hogy mi győztünk” – magyarázta az alkotmányjogász.

Az Ügyvédkör elnöke szerint a rendelet veszélyes precedenst teremt. „Ha elfogadjuk, hogy a kormány akár egy rendelettel megszüntethet folyamatokat, kizárhatja a jogorvoslatot, és mindezt visszamenőleg megteheti, akkor a jog nem korlátja, hanem eszköze a hatalomnak” – hívta fel a figyelmet Horváth Lóránt.

„Kifejezetten előírja, hogy a már megindult pereket meg kell szüntetni. Ez nem más, mint a végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozása az igazságszolgáltatás működésébe”

– tette hozzá.

A mostani rendelet Alkotmánybírósági döntésekre is hivatkozik, amelyek szerint a szolidaritási hozzájárulás intézménye összhangban áll az Alaptörvénnyel. A kormányzati álláspont szerint a hozzájárulást mindenkinek teljesítenie kell, a főváros pénzügyi gondjai pedig nem az elvonásból, hanem a városvezetés gazdálkodásából fakadnak. A vita előzménye, hogy korábban a Fővárosi Törvényszék, majd a Kúria is a fővárosnak adott igazat egy 28,3 milliárd forintos levonás ügyében, az Alkotmánybíróság ugyanakkor magát a hozzájárulás intézményét nem nyilvánította alaptörvény-ellenesnek.

„Nem is kell ennél nagyobb beismerés a kormányzat részéről arról, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak lenne igaza a perekben, vagyis visszajárna a budapestieknek a tőlük elszedett pénz. Mégis dermesztő az egész. Innentől precedens van arra, hogy ha látszik, hogy a bíróság egy perben a kormányzat ellen ítélne, akkor utólag rendelettel elég kimondani, hogy a kormánynak van igaza, a pert pedig meg kell szüntetni” – írta reakciójában Karácsony Gergely főpolgármester. Bejelentette, mivel a bírósági döntések utólagos felülírása szerinte sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az igazságszolgáltatás és a bírói függetlenség védelmében az Európai Bizottsághoz fordul. Hazai szinten a jogászok szerint egy bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály alkotmányellenes, felfüggesztheti a pert és az Alkotmánybírósághoz fordulhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat” – Csézy lett Magyar Péterék új jelöltje, Tállai András ellen indul Mezőkövesden
Alig egyéves kislánya mellett döntött a politikai szerepvállalásról. Most elárulta, miért nem fél a megfélemlítéstől és a környéken tapasztalható nyomástól sem.
KÁ - szmo.hu
2026. január 31.



Csézy, azaz Csézi Erzsébet énekesnő, ruhatervező lett a TISZA Párt országgyűlési képviselőjelöltje a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 7-es számú választókerületben. A Tiszta Hang podcastban beszélt arról, miért vállalta a politikai szerepet alig egyéves kislánya mellett, milyen állapotokat tapasztal a szülőföldjén, és miért kellett külföldre mennie, hogy gyermeke születhessen.

Az énekesnő elmondása szerint a döntésében nagy szerepet játszott, hogy a Hősök terén tartott kampányzárón úgy érezte, ott a helye, és el kell énekelnie az egyik legszebb, az országról szóló dalát. Állítása szerint akkor már a kislányát várta, ami megerősítette abban, hogy felelősséggel tartozik a jövőért. „Persze a miénkért is, hiszen remélem, még sok szép évünk van hátra, de az ő jövőjük alakulása óriási felelősség” – fogalmazott. A kiállása után – mint mondta – elenyésző számú negatív hozzászólást kapott. Bár jobboldali érzelműnek tartja magát, férje például baloldali, mégis jól megértik egymást, és éppen a társadalmi megosztottság felszámolását tartja a fő céljának.

„Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy nem is kell tudnunk, kik a miniszterek, mert mindenki teszi a dolgát, és ez egy élhető ország lesz. Lehet, hogy ez vízió, de nekem ez a célom”

– jelentette ki.

Csézy szerint a szülőföldje, Matyóföld adja az identitását, és sosem tudott volna Budapesten élni. Büszke rá, hogy a családja, a Kisjankó család az 1700-as évektől alapozta meg a matyó népművészetet. Ezt a hagyományt viszi tovább a saját ruhakollekciójával is, amelynek darabjait a Nobel-díjas Karikó Katalin is viselte, többek között a díjátadón is. „Óriási büszkeség, hogy az ő ruháit tervezhettem, méltóbb helyen nem is viselhetné őket senki” – mondta.

Az énekesnő azért döntött az indulás mellett, mert úgy látja, nagyon régóta nem volt igazi kihívója a jelenlegi képviselőnek a körzetben. Szerinte a 90-es évek elején volt utoljára helyi, mezőkövesdi induló. Ezzel szeretne erőt adni az otthoniaknak. „Jelenleg borzasztóan le van korlátozva minden, és az embereket megfélemlítik” – állítja. Úgy látja, az emberek hitetlenek lettek, és egyre több fiatal hagyja el a környéket.

„Régebben mindenkinek azt mondtam, hogy maradjon, mert ez a hazája. Az utóbbi időben viszont – és ezt szégyellem – már azt mondtam nekik: menjetek, egy életetek van, vágjatok bele, mert itthon nem láttam a kitörési lehetőséget”

– fogalmazott.

Csézy beszélt a személyes küzdelmeiről is, amelyek rávilágítottak a hazai rendszer hibáira.

„Én nyíltan beszéltem arról, hogy hat évig mindent megtettünk a férjemmel, hogy gyerekünk szülessen, és végül külföldre kellett mennünk, ahol elsőre sikerült”

– mondta el. Szerinte a probléma nem a magyar szakemberekkel van, hanem azzal, hogy az államosított meddőségi intézetek annyira túlterheltek, hogy nincs idő alaposan kivizsgálni a párokat. Kritizálta a szabad orvosválasztás eltörlését is a szülészeteken, ami szerinte óriási rizikót jelent a nőknek. „Ennek eredménye, hogy egy megyei kórházban január 6-án született meg az első gyerek, miközben abban a magánkórházban, amit én is választottam, napi nyolc baba jön a világra. Ez nincs rendben” – jelentette ki.

A helyi viszonyokról szólva elmondta, hogy a mezőkövesdi kórház aktív ellátását megszüntették, és egy elfekvőt csináltak belőle.

„Ezt tényleg nem értem. Éppen akkor készült el a stadion, amikor bezárták a kórházat”

– emelte ki. Hozzátette, hogy a helyi háziorvosi rendelő állapota évtizedek óta változatlan. „Egy 1970-es évekbeli filmet lehetne ott forgatni. A csempe, a függöny, az ablak… ezek nem lennének nagy költségek” – mondta. Sajnálatát fejezte ki a Zsóry Fürdő lemaradása és a mezőkövesdi belváros kiürülése miatt is. Szerinte a megkeseredettség látszik az embereken, mert eltűnt a középosztály.

Az énekesnő és férje, a rákutató dr. Szabó László sokat jótékonykodnak. Csézy elmondta, hogy az utóbbi időben megdöbbentő kérésekkel találkoztak.

„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat. És több temetést fizettünk ki. És ez egy borzasztó állapot egyébként”

– fogalmazott. Úgy érzi, nem tudja tovább a fotelből nézni a történéseket. „Ha mindenki így állna hozzá, akkor soha nem lenne más” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy nem politikusnak tartja magát, de pont ezt várják az emberek: hogy valódi, közülük való emberek képviseljék őket, akik már letettek valamit az asztalra a saját területükön. „Én ideállok teljes mellszélességgel, és tényleg majd kérek mindenkit, aki egy picit is azt gondolja, hogy most így már érdemes, akkor segítsen, mert én csak egyetlen egy ember vagyok” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk