Gyarmati István: Európának át kell vennie saját maga védelméért a felelősséget, meg kell teremteni az európai taktikai nukleáris erőt
>
Trump az elmúlt napokban diktárornak nevezte Zelenszkijt, és az ukránokat tette felelőssé az ellenük zajló orosz támadásért. Az Egyesült Államok azt is megakadályozta, hogy a G7-es közös nyilatkozatában agresszornak nevezzék Oroszországot. Mindez zene Putyin füleinek, és gyakorlatilag 180 fokos fordulatot jelent az amerikai külpolitikában. Olyan fordulatot, amire az elmúlt 80 évben nem volt példa.
Európa vezetőinek azzal kellett szembesülniük, hogy az Egyesült Államok érdemben csökkentheti az itt állomásozó amerikai katonák számát, és az eddig gondoltnál akár sokkal gyorsabban hátrébb léphet, komoly biztonsági rést hagyva maga után. Az is kérdés, Amerika mennyire elkötelezett még a NATO 5-ös cikkelye mellett, vagyis mennyire működne a kollektív védelem, ha Puytin ezt tesztelni kezdené például a Baltikumban. Mit tehet Európa ebben a helyzetben, és mekkora veszélyben vagyunk ténylegesen? Erről beszélgettünk Gyarmati István biztonságpolitikai szakértővel, volt diplomatával, aki az elmúlt évtizedekben számos vezető pozíciót töltött be a külügyminisztériumban, a honvédelmi minisztéiumban, a Magyar Atlanti Tanácsban, valamint az ENSZ és az EBESZ különböző misszióiban, testületeiben.
– Létezik-e még a NATO úgy, amilyen formában megismertük? Ugyanúgy működik, mint eddig?
– Ha ugyanúgy működne, az nagy baj lenne, mert egy csomó dolog változik a világban, és mindenképpen másképpen kell működnie, mint ahogy eddig működött.
Nem azért, mert Trump egy őrült, bár az is elképzelhető, de inkább azért, mert egészen mások az érdekei. Az Ázsia felé fordulás Obama idején kezdődött, akit nem lehet egy napon említeni Donald Trumppal, csak akkor kevésbé látványos dolgok történtek.
– Mit tehet Európa?
– Európának át kell vennie saját maga védelméért a felelősséget, és ez nem egy lehetetlen dolog. Ha a számokat nézünk, erre Európa már ma is képes. Európa lakossága nagyobb, mint az Egyesült Államoké, tehát katonák vannak, ha akarjuk.
A költségek viszont nem akkorák, mint amit Amerikában látunk, mert annak a 850-900 milliárd dollárnak, amit az Egyesült Államok katonai célokra költ egy évben, körülbelül a 85 százalékát nem Európa védelmére fordítják. Szerintem az Egyesült Államok Európa védelmére közvetlenül nem költ többet évente, mint 100 milliárd dollárt. Európa meg körülbelül 400 milliárdot.
– Ha ennyi a teendő, mi az akadály?
– Az, hogy Európában nincsen közös irányítás. A megoldás az lehet, hogy a NATO-t európaizálni kell, bevonva az Európai Uniót is.
Ezek az erők nagyon szükségesek bizonyos feladatok ellátására, úgy mint felderítés, elektronikus hadviselés, és egy-két más dolog. Tehát marad az amerikai parancsnokság, de nem főparancsnoki, hanem helyettesi szinten. A 80 ezer katonából, akiket Amerika itt tart Európában, 40 ezret ki lehet vonni. Meg kell teremteni egy európai nukleáris képességet. Nem stratégiai nukleáris képességekre gondolok, egyrészt azért, mert a stratégiai nukleáris háború elképzelhetetlen az Egyesült Államok nélkül. Meg azért is, mert van egy francia, meg egy brit nukleáris stratégiai atomütőerő.
Ezt Lengyelországba és Romániába kellene telepíteni, néhány száz szárazföldi telepítésű taktikai nukleáris fegyverrel. Emellett össze kellene hangolni az európai erők tevékenységét, felmérni azt, hogy mi az, amit Európa képes ellátni, mik azok a képességek, amik szükségesek Európa védelméhez? Ezekből mi van meg Európában, mi az, amit még meg kell teremteni, és mi az, amihez még esetleg amerikai képesség szükséges? Ennek az is lenne az előnye, hogy abba lehetne hagyni a teljesen értelmetlen vitát, hogy hány százalékát költsük a GDP-nek katonai költségvetésre. Ezek hasraütésszerű számok. A 2 százalék is az volt, a 3,5 százalék is az, az 5 százalék még inkább, mert nem arról van szó, hogy hány százalékot kell költeni, hanem hogy mire kell költeni. Gondolom, most arra gondol, hogy ez szép dolog, de soha nem fog megvalósulni Európában. Erről én azt gondolom, hogy sok mindenre mondtuk az elmúlt 5-10 évben, hogy soha nem fog megvalósulni, és mégis megvalósult. Ez az esélyünk, ha ezt megcsináljuk, akkor Európa újra szép lesz, méltó régi nagy híréhez. Europe Will Be Great Again. Ha nem, akkor visszafejlődünk egy szép katonai múzeummá.
– Mennyi időnk van erre? Most éppen ott tartunk, hogy Putyin füle számára muzsika Trump minden szava, mi van, ha felbátorodik, és mi kifutunk az időből?
– Ennek mi lehet a következménye? Az nem lesz, hogy Oroszország holnap megtámadja Európát. Oroszország gyenge, Ukrajnát sem tudja legyőzni katonailag, nemhogy Európát. Amit az előbb elmondtam, azt el kell kezdeni most. Egy-két-három-négy év alatt befejezhető ez a folyamat. Ha Donald Trump látja, hogy mi csinálunk valamit, ami neki is érdeke, mert abba az irányba halad, amit ő szeretne, meggyőződésem, hogy sokkal barátságosabb lesz, és sokkal inkább hajlandó lesz itt maradni. Például mondjuk azt most mi, európaiak, hogy holnaptól legyen a NATO európai főparancsnoka európai. Ha az amerikai elnök komolyan gondolta azt, amit mondott eddig, akkor azt fogja mondani erre, hogy hű, de jó ötlet, vegyétek át a felelősséget. Ha azt mondja, hogy maradjon amerikai, akkor meg kell mondani, hogy akkor te nem tetszel komolyan gondolni a dolgot, mert ugye, hogy gondolod, hogy kivonod a csapataidat, de a főparancsnok amerikai marad?
Nem olyan mértékben, mint eddig, nem is kell olyan mértékben, de maradjon meg, sőt javuljon az együttműködés. Szerintem, ha ezt mi megcsináljuk, akkor Trump regnálásának a végén, ha egyáltalán kitart négy évig, jobb lesz az amerikai-európai viszony, mint eddig.
– Most megint napirendre kerültek Putyinnak azok a három évvel ezelőtti törekvései, hogy a NATO hidegháború után csatlakozott tagállamai területéről vonják ki az amerikai eszközöket, ami jelentős győzelmet jelentene Putyinnak, és meg is gyengítené a NATO-t. Ha ez így történik, akkor nem kezdődhet el tényleg Putyin részéről az 5-ös cikkely tesztelése, kisebb-nagyobb incidensekkel a Baltikumban például? Nyilvánvaló, hogy neki az a szándéka, hogy tesztelje, mennyire elkötelezettek a tagállamok az 5-ös cikkelyt illetően.
– Igen, ez valóban így van. De Putyinnak nem az a követelése, hogy az amerikai erőket vonják ki, hanem hogy a NATO vonuljon ki az érintett tagállamokból. De ha az amerikai erőket esetleg kivonnák, akkor is maradnának német, francia, brit, holland stb. alakulatok.
Az amerikai erők kivonásáról elvileg Donald Trump egyedül dönthet, de a kongresszusban a demokraták biztos nem fognak ennek örülni, és a republikánus pártban is, én azt gondolom, van annyi megmaradt atlantista, Európa-párti politikus, aki ezt nem fogja ilyen módon megengedni. Ehhez azért a kongresszusnak előbb-utóbb hozzá kell járulnia. Tehát ezt nem látom olyan veszélynek, ami holnap megtörténhetne. És még egyszer mondom: ha ajánlunk alternatívát, hogy például két év múlva átvesszük az amerikaiak helyét például a taktikai nukleáris fegyverek területén Romániában és Lengyelországban, akkor azt gondolom, hogy azt fogja mondani: „Jó, akkor maradok itt, de ti fizessétek ki, amibe kerül.”
– Lát törekvést az európaiak részéről erre?
– Egyelőre nem. A dolog még nagyon korai, és nem mindenki reagál olyan gyorsan, mint én. Vannak javaslatok, de nem feltétlenül pontosan ebbe az irányba. De csak most kezdődik a folyamat, Európa most ébred fel, ha egyáltalán, még most talán csak félálomban van. Különböző javaslatok születnek. Vannak „szent tehenek”, amiket le kell mészárolni. Például azt, hogy Európában ne legyen atomütőerő, csak amit az amerikaiak itt állomásoztatnak. De tudunk-e azzal mit kezdeni, ha ők ki akarnak vonulni?
– A francia és a brit atomütőerő elégséges lenne az elrettentés fenntartására az oroszokkal szemben?
– A francia és a brit atomütőerővel többféle baj van. Egyrészt az, hogy nemzeti alárendeltségben vannak.
Azt gondolom, hogy stratégiai atomütőerőből ez elég. Az amerikai stratégiai nukleáris fegyverek nincsenek Európában, azok ott vannak, ahol vannak. A probléma viszont az, hogy a francia és a brit atomerő kizárólag stratégiai fegyverekből áll, továbbá nincsenek szárazföldi telepítésű komponensei.
és meg kell oldani a döntéshozatalt ezzel kapcsolatban. A NATO-nak vannak saját eszközei, nem sok, de van néhány. Például az AWACS repülőgépek NATO-tulajdonban vannak. Ehhez hasonló konstrukciót lehetne létrehozni, hogy a taktikai nukleáris fegyverek jogilag francia és brit tulajdonban maradjanak, hiszen így az atomsorompó-egyezményt sem kellene felrúgni.
Maradhatnak az eszközök ezen két ország tulajdonában, csak delegálják a döntési jogot, például a NATO politikai vezetésére, mondjuk a főtitkárra és a főtitkár-helyettesre, valamint az említett európai főparancsnokra és helyettesére. Ehhez létre lehetne hozni egy vezérkari főnökökből álló egyesített bizottságot, amelyben egy amerikai helyettes is részt vesz. Nyilván az Észak-atlanti Tanács politikai döntése is része lenne ennek a mechanizmusnak. Ez egy két-három éves folyamat lenne maximum.
– Ismerve az európai döntéshozatali folyamatok nehézkességét és a tagállami választások kiszámíthatatlanságát, reális azzal számolni, hogy ilyen hamar át lehet rendezni a sorokat?
– Nem reális, de muszáj. Nagyon sokszor előáll olyan helyzet, amikor gyorsan kell dönteni, nem úgy, ahogy eddig. Most egy ilyen helyzet van. Reagálni kell. Ha képtelenek vagyunk erre reagálni, még annyira sem, hogy a döntéshozatali rendszert modernizáljuk, akkor nem lesz ebből semmi. Ez a veszély fennáll. El lehet tölteni két évet azon, hogy vitatkozunk arról, hogy ezt az Európai Unió vagy a NATO csinálja. Gyönyörűen el lehet vitatkozni rajta, sok-sok bizottsági ülést lehet tartani.
Németországban remélem, most egy sokkal inkább erre alkalmas koalíció fog kormányra kerülni. Bízzunk benne, meg kell próbálni. Ha nem sikerül, akkor az egész konstrukcióval baj van, és Európa biztonságával is baj van.
– Mit jelent, hogy Európa biztonságával baj van? Összeomolhat a NATO?
– Mi az, hogy összeomlik?
– Ha Európa biztonságával baj van, az annyit jelent, hogy a biztonság garanciái meggyengültek.
– Igen, ez elképzelhető. Ennek próbaköve lesz, hogy milyen biztonsági garanciát tudunk Ukrajnának nyújtani a NATO-n kívül. De ne azon gondolkodjunk, hogy mi történik, ha a NATO összeomlik, hanem azon, hogyan lehet ezt megelőzni.
– Ezek szerint azért annak van realitása, hogy végül is olyan helyzet alakuljon ki, hogy az orosz befolyás megerősödjön Európa fölött?
– Kizárt dolognak tartom.
– Ahhoz képest, hogy Ukrajnát alig tudták elfoglalni, most mégis úgy tűnik, hogy Putyin minden politikai követelését Trump teljesíteni akarja.
– Putyinnak milyen politikai követelései teljesülnek?
Az, amit eddig megígértek nekik, nem jelentős lépések, de persze az oroszok szeretik ezt győzelemként feltüntetni. Mit kaptak az oroszok? Azt, hogy növelhetik 15 főre a követségük létszámát Washingtonban. Mást nem.
– És nem történhet meg, hogy Trump mégis beadja a derekát abban a kérdésben, hogy a NATO vonuljon hátrlbb? Mert Trump addig volt határozottabb Putyinnal szemben, amíg nem beszélt vele telefonon. Beszélt vele telefonon, és 180 fokos fordulatot vett a hozzáállása.
– Nem tudom, hogy vett-e 180 fokos fordulatot. Lépett egyet, de hogy mi lesz ebből, azt még nem tudjuk egyelőre. Ne temessük még sem Európát, sem Ukrajnát. Annyi engedményt tett, szerintem túl sok, de ha emögött stratégia van, akkor okosan csinálta, hogy kettéválasztotta az orosz-amerikai kapcsolatok normalizálását és az ukrán békefolyamatot. Egy dolgot meg kell értenünk: Donald Trump fejében egy dolog van, azt úgy hívják, hogy Kína. Neki a kínai fenyegetés az elsődleges probléma, amit kezelni kell, és ebben igaza is van. A nagy probléma az, hogy Oroszországot a háború közelebb sodorta Kínához.
és olyan megoldást kell kínálni, amely Oroszországot a két pólus, Kína és Európa, Kína és az Egyesült Államok közé pozicionálja, nem pedig Kína közvetlen közelébe. Ennek érdekében tesz engedményeket.
– Például nem járult hozzá, hogy Oroszországot agresszornak nevezzék a G7-e nyilatkozatában.
– Ez baromság volt a részéről, igen.
– Eddig még Orbán Viktor sem jutott el oda, hogy Oroszországot agresszornak nevezze. Ezek olyan szimbolikus lépések, amelyek felbátoríthatják a szélsőséges európai politikai erőket. Ha ez megtörténik, akkor már sokkal nehezebb lesz azokat a reformokat meglépni, amikről például ön beszélt.
– Sőt, ezek felbátoríthatják Hszi Csin-pinget is, hogy megtámadja Tajvant. Ez mind igaz. Ezért mondtam azt, hogy
és azon kell dolgoznunk, hogy ne is változzon meg. Ezek nem visszafordíthatatlan folyamatok, amik most elindultak.
