Gombó Viola Lotti: „Már önmagában az is stigma, ha valaki állami gondozottként nő fel”
Júliusban érkezik a mozikba Nagy Viktor Oszkár filmje, a Becsúszó szerelem. A filmről írt kritikámat itt olvashatjátok. Már a sajtóvetítésről úgy jöttem ki, hogy elhatároztam, mindenképp interjút kérek a női főszereplőtől, Gombó Viola Lottitól. Viola felajánlotta, hogy tegeződjünk.
– Július 15-én mutatják be a Becsúszó szerelem című filmet a főszerepléseddel. Az első kérdésem talán kicsit necces, de muszáj megkérdeznem. Bevallom, engem teljesen megvettél, úgy jöttem ki a moziból, hogy itt egy zseniális cigány színésznő. Egyik kolléganőm szerint viszont nem vagy cigány származású. Mi az igazság?
– (nevet) Nem tudok róla, hogy lenne roma a felmenőim között. De mivel kicsit kreol vagyok, előfordul, hogy azt hiszik.
– Mindenesetre számomra teljesen hitelesen hoztad Lüszi figuráját.
– Köszönöm, jól esik, ha így gondolod.
– A Becsúszó szerelem nagyon furcsa film. A cím habkönnyű romkomot sugall, de azért az, ami ennek a filmnek a hátterében húzódik, az véresen komoly és tragikus dolog. Te mit gondolsz erről?
– Mindent tálalni kell valahogy a közönségnek. De ennek a filmnek a külső csomagolás ellenére valóban van egy mélyebb rétege. Akik már láthatták, általában mind azt mondják, amit te: azt hiszik, hogy egy romkom, hú de vicces lesz, de valójában több rétegű, mélyebb témával foglalkozik, mint egy átlagos vígjáték.
Remélem, így azok is megnézik, és azokat is megérinti, akik amúgy nem feltétlenül választanának egy ilyen témájú „komoly” filmet.
– Azért mielőtt elijesztjük a nézőket, tegyük hozzá, hogy a poénok ott vannak, ilyen szempontból valóban vígjátékot láthatnak.
– Igen, így van.
– Annyit spoiler nélkül is elárulhatunk, hogy egy olyan intézetben élő cigánylányt alakítasz, aki kisbabát vár, és aki a megszületendő gyermekét szeretné örökbe adni. Hogy lehet felkészülni egy ilyen szerepre, hogy hitelesen tudd alakítani?
– Az az igazság, hogy a rendező, Nagy Viktor Oszkár először autentikus lányokat keresett. Az alkotók civil szereplőkben gondolkoztak.
– Néhányan szerepelnek is a filmben.
– Így van. Például a filmbéli barátnőmet Bada Melissza játssza, aki bár amatőr szereplő, nagyon jó volt vele forgatni. Tehát először ebbe az irányba gondolkoztak, de végül arra jutottak, hogy ehhez a szerephez, és a filmben szereplő nagy kvalitású színészek mellé képzett színészre van szükség, aki meg tudja oldani ezeket a feladatokat.
Így esett rám a választás. Bár filmben korábban még nem dolgoztam, de azért harmadikos színművészetisként rendelkeztem már valamennyi színészi tapasztalattal és tudással.
Tudtuk, hogy az én élettörténetem elég messze áll ettől a lánytól, ezért Viktor kitalálta, hogy menjünk el nevelőotthonokba, anyaotthonokba ahol fiatalkorú lányok élnek. Elmentünk abba az otthonba is, ahol az egyik forgatási helyszínünk volt, az én filmbéli szobám, ahol felnőttem. Már úgy mentem oda, hogy elképzeltem, milyen lenne ott lakni. Beszélgettünk a nevelőnőkkel és a gyerekekkel. Betekintést nyertem ebbe a világba. Sokat kutattunk. Már a forgatókönyv fejlesztés fázisában sokat interjúztattak Bárány Marcellék gyermekvédelmi szakembereket, dolgozókat.
– Megrázó volt szembesülni ezzel a világgal, vagy kívül tudtál valamennyire maradni?
– Ezt nem lehet kívülről figyelni. Ezek a történetek nagyon megrázóak. Egyrészt mivel gyerekekről van szó, másrészt ezek a sztorik sokszor arról szólnak, hogy a szülők önhibájukon kívül nem tudják felnevelni a gyermekeiket.
Vagy mélyszegénységben élnek, vagy más olyan problémákkal küzdenek, amikben meglátásom szerint az állam és a társadalom sajnos nem segít eléggé nekik.
Szerencsére vannak szép sikertörténetek a kitörésről, és nagyon sokan vissza is járnak az intézménybe, ahol éltek, hogy példát mutassanak a többieknek. Ezek a gyerekek ugyanolyan tehetségesek, mint teszem azt egy Budán felnőtt gyerek, aki a Waldorf iskolába járhat. Csak szerencsétlenségükre nehezebb körülmények jutottak számukra, amiből igazán embert próbáló feladat kitörni.
De mivel a film elsősorban nem erről szól, arra törekedtem, hogy el lehessen Lüsziről képzelni, hogy ilyen körülmények között nőtt föl, megtörténtek vele ezek.
– Nekem külön szimpatikus, hogy nem a külsőségek felől fogtad meg a figurát. Nem próbáltál „romásan” beszélni, nem jöttek elő a sztereotípiák.
– Nagyon sokat gondolkodtam ezen, és amikor odaértem, csináltam, amit éreztem, de az cél volt, hogy ne egy parodisztikus karakter legyen, hanem élő, hús-vér ember. Szándékosan törekedtem rá, hogy ne legyen sztereotipikusnak mondható. De azért vannak fontos külsőségek is. Színészileg is sokat tud segíteni akár egy fülbevaló, vagy egy szempilla abban, hogy jól érezzem magam az adott karakterben.
– Izgalmas kérdés, hogy mit gondolhatnak a filmről a romák? Kaptál esetleg ilyen visszajelzéseket?
– Egy ilyen visszajelzést kaptam. Az egyik közönségtalálkozón volt egy lány, aki elmondta, hogy ő roma származású. Örökbe fogadták, és a szülei úgy nevelték, hogy ne fogadja el, amit a társadalom sugall neki, hogy ő értéktelen, nem képes semmire. A szülei biztatták, hogy ő is meg tudja csinálni, és igazuk lett. A lány lediplomázott, és sikeres a munkájában. Állami gondozott gyerekekkel foglalkozik, és próbálja nekik is biztosítani azt a támogató nevelői légkört, pozitív érzést, amit ő kapott. Ez a lány azt mondta a film után, hogy neki nagyon betalált, sok szempontból magára ismert. Ez volt eddig a legnagyobb bók számomra, azt hiszem, amit eddig kaptam.
– Végzős színművészeti hallgató vagy, a Free SZFE Egyesület tagja. Már lehet tudni, honnan fogsz diplomát kapni?
– Már lassan négy-öt hónapja, fél éve tudom, hogy a salzburgi Mozarteumban fogok diplomát kapni, akárcsak a legtöbb csoporttársam. Múlt héten volt a házi diplomavédésünk.
– Miről írtad a diplomamunkádat?
– Az az alcíme, hogy A színész útja a szerepéig. Tulajdonképpen erre a filmszerepre való felkészülésem folyamatát részletezi. Pálfi György segített benne, ő volt a témavezetőm.
– Tehát megvolt a diplomavédés, mi következik ezután?
– Még várjuk a salzburgi záróvizsgát, ami július elején lesz, részben angolul. Két hét múlva tartjuk a diplomaosztót itthon, a Free SZFE szervezésében, és ősszel, október környékén megyünk ki Salzburgba átvenni az igazi diplománkat. Ott is van pont egy végzős osztály, úgyhogy velük karöltve, európai módon, az ő támogatásukkal léphetünk a diplomás színészek közé.
– Az Orlai Produkciónál és a Katona József Színházban voltál gyakorlaton. Azt tudod már, a diploma átvétele után hol folytatod?
– Az OPI-nál (Orlai Pordukciós Iroda) jelenleg három előadásban szerepelek, de a jövőben is számítanak rám. Jövőre kettő új darabom is lesz náluk. Az egyik címe Budapest, Te! Sokat énekelünk benne, igazi jutalomjáték, nagyon várom. A másik egy David Hare darab, amit Valló Péter rendez. Az a címe, hogy Szerepeink, és Hernádi Judit a főszereplő, én az ő lányát alakítom. Ez egy komolyabb témájú, drámaibb előadás. Szeptemberre tervezzük a bemutatót a Belvárosi Színházban.
