prcikk: Gábos András: A magyar jövedelmek és a magyar „szegénységi küszöb” is nagyon alacsony európai összevetésben | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Gábos András: A magyar jövedelmek és a magyar „szegénységi küszöb” is nagyon alacsony európai összevetésben

Orbán Viktor ATV-s interjúja után vita robbant ki a gyermekszegénységről és a kormány-szegénységpolitikájáról. A szakértő szerint az eligazodást nem segíti, hogy az eddigi számokat nemrég felülvizsgálták, és az eredmény teljesen más képet mutat az ország helyzetéről.


A hétvégén Magyar Péter győri beszédében többször is szóvá tette, hogy Orbán Viktor mennyire kikökkent, amikor az ATV-n Rónai Egon a gyermekszegénységi adatokról kérdezte. A miniszterelnök azt mondta, szegénységügyben jó az irány, de térjenek vissza erre azután, hogy felkészült. "Hogy lehet, hogy egy 15 éve regnáló miniszterelnöknek fogalma sincs, mekkora a szegénység az országban? Mi lehet ennél fontosabb?" - tette fel a kérdést a Tisza Párt elnöke.

Azonban a válasz valóban nem egyszerű. Rónai Egon utólag maga is helyesbítette a kérdését, mert ő arról beszélt, minden ötödik gyereket fenyeget a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázata, vagyis 20,9%-ot, de a valós adat szerinte 22,9%. "Szépítettem, akaratomon kívül" - írta. Hollik István viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy ezzel jobbak vagyunk, mint az uniós álag, és 2010-ben ez az adat még 40% volt. Ráadásul a KSH maga is helyesbítette saját számait, miután két kutató, Tátrai Annamária és Gábos András felvetették, hogy a statisztikai hivatal 2017 óta olyan szegénységi adatokat közölt, amelyek szakmai tévedésre vagy a manipulációra utalhatnak. A bonyolult témával kapcsolatban a téma szakértője, a TÁRKI (Társadalomkutatási Intézet Zrt.) vezető kutatója, Gábos András segít eligazodni.

– Kezdjük az elején. Egyáltalán: mit nevezünk gyermekszegénységnek?

– Gyermekszegénységnek azt nevezzük, ha gyermekek szükséget szenvednek valamiben, vagy erre nagy valószínűséggel következtethetünk abból, amit a szüleik anyagi helyzetéről tudunk. A gyerek a háztartás részeként létezik, nincs önálló jövedelme, és őt általában nem is kérdezik külön a háztartásvizsgálatok során. Így a háztartás helyzetéből következtetünk az ő helyzetükre is. Ha a háztartással együtt nézzük, akkor is többféle megközelítés, mérőszám, mutatószám van forgalomban, és ez sok félreértésre ad alkalmat: a vitázó felek gyakran elbeszélnek egymás mellett aszerint, hogy ki milyen mérőszámra hivatkozik. Mióta Magyarország az Európai Unió tagja, alapvetően azokat a mérőszámokat alkalmazzuk, amelyeket az unióban is a leggyakrabban használnak. Ezek közül az egyik az, amelyet az Európai Bizottság a saját stratégiájában a szegénységi cél nyomon követésére jelölt ki: ez a „szegénységben vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatával élők aránya”. Ez egy összetett mutató, három, egymástól eléggé különböző komponenssel, ami politikai alku eredményeként jött létre.

Úgy látom, hogy a Központi Statisztikai Hivatal kommunikációja erre a mutatóra fókuszál, és a miniszterelnöki interjúra adott kormányoldali reakciók is alapvetően erre támaszkodnak.

Ennek egyik összetevője a relatív jövedelmi szegénység. Azokat tekintjük relatív jövedelmi szegénységben élőknek, akik a mediánjövedelem 60%-ánál alacsonyabb jövedelemből élnek.

– A mediánjövedelmet egy főre bontjuk le?

– Fogyasztási egységre. Ehhez úgy jutunk, hogy összeszámoljuk, hogy a háztartásnak összesen mennyi jövedelme van (egyfős háztartás esetében ugyanannyi, mint az egy főre jutó jövedelem), majd attól függően, hány felnőtt és hány gyermek él a háztartásban, a jövedelmet elosztjuk egy együtthatóval, amit a háztartás létszáma és összetétele alapján kalkulálunk. A második felnőtt fél egység, a gyermekek pedig háromtized egységnek számítanak. Tehát egy két felnőttből és két, 14 év alatti gyerekből álló háztartásban az első felnőtt egy egység, a második felnőtt fél egység, a két gyermek pedig fejenként 0,3 egység, így 2,1 az osztó, amellyel el kell osztani a rendelkezésre álló háztartási jövedelmet.

– Ennek az elosztott jövedelemnek kell a medián 60%-a alatt lennie?

– Így van.

Kiszámolják a mediánt, ami a középső érték, annak veszik a 60%-át, és ha valakinek a jövedelme ennél alacsonyabb, akkor őt relatív jövedelmi szegénységben élőnek tekintjük.

Ezt nevezzük jövedelmi szegénységnek, és ez uniós összetett mérőszám három összetevője közül ez csak egyik. A második a súlyos anyagi deprivációban élők aránya. Ez önmagában is összetett mutató: korábban 9, ma 13 elemi tételből áll. Például, hogy el tudnak-e menni egy hétre nyaralni, tudnak-e váratlan kiadást fedezni a hónap végén, tudnak-e rendszeresen húst vagy azzal egyenértékű fehérjét fogyasztani stb. Ebből a 13 tételből nagyjából következtethetünk arra, hogy a háztartás ki tudja-e elégíteni az alapvető szükségleteit a rendelkezésre álló erőforrásokból. Van egy harmadik komponens, a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élők aránya. Megfoghatóbban: a munkanélküli háztartásokban élőkről van szó. Például, ha van két felnőtt, és mindkét felnőtt teljes állásban dolgozik egész évben, akkor ez az érték egy; ha egyikük sem dolgozik az adott évben egyetlen órát sem, akkor nulla, és a kettő között bármilyen érték elképzelhető, sok mindentől függően. Ez a három mutató elég különböző jelenségeket ír le. A relatív jövedelmi szegénység inkább egy egyenlőtlenségi mutató: azt mutatja meg, hogy a jövedelemeloszlás alján hogyan csoportosulnak az emberek.

Ezért fordulhat elő, hogy ez a mutató Magyarországon jobb helyzetet jelez, mint Luxemburgban, az Unió leggazdagabb országában, egyszerűen azért, mert Luxemburgban nagyobbak az egyenlőtlenségek.

A súlyos anyagi depriváció inkább az egy főre jutó jövedelemmel mutat összefüggést, akár a GDP-vel, akár az egy főre jutó háztartási jövedelemmel. Itt azt látjuk, hogy 2023-ban Luxemburgban ez az érték a gyermekek körében 3%, míg Romániában 20%, Bulgáriában, Görögországban, Spanyolországban, és Szlovákiában 10% felett van. Magyarország ez utóbbi csoportba tartozik, 13%-kal. Az alacsony munkaintenzitású háztartások mutatója inkább magyarázó jellegű, és Magyarországon 2010 óta elég jól alakult: nőtt a foglalkoztatás, olyanok is beléptek a munkaerőpiacra, akik korábban nem vagy alig dolgoztak, ezért ez a mutató javult.

Egyébként mindhárom mutató tényszerűen valóban javult a 2008-as gazdasági és pénzügyi válság társadalmi mélypontját jelentő 2012-es évet követően.

A magyarországi jövedelemadatok megbízhatóságával azonban 2014 óta komoly problémák akadtak, erről a kollégáimmal (Tátrai Annamáriával, Huszár Ákossal, Krekó Judittal és Tomka Zsófiával) több cikket is írtunk. Ezért minden mutatószám, amely a jövedelmi adatokra épül, nagyon óvatos értelmezést igényel. Ilyen a relatív jövedelmi szegénység, de nem ilyen a másik két komponens. A jövedelmi adatokat illetően volt egy adatrevízió, amelyet a KSH a 2018-2023-as időszakra hajtott végre, de ez nem fedi le a teljes problémás időszakot.

Így most egy olyan adatsorunk van, amelyre ránézve nem tudjuk megnyugtató bizonyossággal azt mondani, hogy pontosan tudjuk, mi történt Magyarországon 2014 óta a szegénységgel.

– Az ön által említett adatrevízió során a KSH a relatív szegénységre, pontosabban a gyermekszegénységi mutatóra korábban 9,5 százalékot mutatott ki, ezt most 20,9 százalékra korrigálta. Önök szerint ennél is rosszabb a helyzet valójában?

– Az adatrevízió összesen hat évre történt meg, erre az időszakra össze tudjuk vetni az előtte és utána számolt értékeket. Az adatrevízió a relatív jövedelmi szegénységi rátát érintette közvetlenül, hiszen a többi mutató. Azt látjuk, hogy a teljes népességben is vannak évek, amikor jelentős az eltérés a relatív jövedelmi szegénység esetében. Ha megnézzük az életkor szerinti bontást, azt látjuk, hogy a revízió során a gyerekek relatív jövedelmi szegénysége magasabb lett, az időseké pedig alacsonyabb.

2019-ben az adatrevízió előtt a gyermekek körében 9,5% volt ez az érték, eszerint a magyarországi gyermekszegénység volt a legalacsonyabb az Unióban. A revízió utáni 20,9%-os értékkel viszont már a 21. helyen vagyunk. Ez teljesen más képet mutat az ország helyzetéről.

Ez az év az eltérés szempontjából a legkiemelkedőbb, de a gyermekszegénységnél más években is jelentős különbségek vannak a revízió előtti és utáni adatok között. Azt most nem tudjuk megmondani, hogy ennél is nagyobb-e a valóságos különbség vagy sem, mert még nem dolgozunk részletesen az új adatokkal, csak azt látjuk, amit a KSH és az Eurostat publikál. Amit biztosan tudunk, hogy 2017 és 2018 között nagyon megugrik a szegénység a teljes népességben, majdnem két százalékponttal, és a gyermekszegénység is jelentősen megnő. Nem gondoljuk, hogy 2017 és 2018 között történt volna Magyarországon bármi olyan, ami ezt valóságosan magyarázná; ez a növekedés semmi mással nem magyarázható, mint azzal, hogy az adatrevízió nem a teljes problémás időszakot fogta át, hanem csak annak egy részét.

– Tehát akkor az adatrevízió miatt most nagyon nehéz bármilyen tendenciát megállapítani, ami átívelne a 2017-2018-as éveken, az eltérő módszertan miatt?

– Ha csak ahhoz a két összevetéshez ragaszkodunk, amelyekről a miniszterelnök beszélt, azaz őt az érdekli, hogy amikor elkezdett kormányozni, 2010-hez képest most mi a helyzet, illetve Magyarország hogyan áll európai uniós összevetésben, akkor amiatt, hogy az időszaknak csak egy részére végezték el a revíziót, egyikre sem tudunk nagy bizonyossággal választ adni. Azt azonban látjuk, hogy maga az adatrevízió szükséges volt és fontos javítások történtek meg az adatállományban Vagyis a 2018 utáni adatok, feltételezésünk szerint megbízhatóbbak, ám ezt sem állítanám teljes bizonyossággal, de jelenleg ebből indulunk ki, és a kollégáimmal majd részletesen meg fogjuk nézni az adatokat. Ennek alapján azt látjuk, hogy

a relatív jövedelmi szegénység a teljes népességben és a gyermekek körében, amelyet a revízió leginkább érintett, javult, de lényegesen kevésbé, mint ahogyan az adatrevízió előtti adatok alapján gondolhattuk.

Azt nem tudjuk pontosan, milyen volt a trend lefutása, de feltételezzük, hogy a 2013 és 2017 közötti időszakot enyhén csökkenő trend jellemezte, míg az erre az időszakra ma is érvényes adatokból erőteljesebben csökkenő trend rajzolódik ki. Azaz valójában a korábban gondoltnál enyhébb szegénységcsökkenés történhetett ebben az időszakban. Az uniós összevetésben is problémák adódnak. A 2019-es adatok példáján keresztül már láttuk, hogy teljesen máshová került Magyarország a rangsorban attól függően, melyik adatot használjuk. Most már ismerjük a revízió utáni adatokat, de még az idei év júniusában is a korábbi adatokat használtuk kutatóként, és a politikai döntéshozatal is azokra támaszkodott. Nekünk most sok korábbi munkánkat kell korrigálnunk, amiben nem az a probléma, hogy revideálták az adatokat, hanem az, hogy a revízió előtt sokáig nem voltak jók az adatok.

– Orbán Viktor azt is mondta, hogy amikor erről a kérdésről szó van, „a földrajzi és az etnikai lebontásokat is nézni kell”, és kifejtette, hogy szerinte különbséget kell tenni "a cigány és a magyar gyerekek között", mert a romák körében nagyobb a szegénység.

– Amennyire az adatokat ismerjük, biztonsággal állíthatjuk, hogy a romák, a roma háztartások, a roma gyermekek körében, bármelyik mutatót is nézzük, magasabb a szegénység, mint a teljes népességben. De nemcsak földrajzi vagy etnikai bontást érdemes nézni, és nem is csak ezeket nézzük, hanem például az iskolai végzettséget vagy a munkaerőpiaci helyzetet is. Azt látjuk, hogy ezekben a társadalmi-demográfiai csoportokban jelentős változások történtek a 2010-es években, és ez meg is mutatkozott a szegénységi mutatókban. Az már egy következő kérdés, hogy ezek mennyire tükrözték a valóságot; ezt még meg kell vizsgálnunk, mert ahogy az életkori csoportoknál láttuk, a revízió jelentős átrendeződést okozott, tehát most vissza kell nyúlni az adatokhoz, és azokat újra meg kell nézni.

Az biztos, hogy mivel a romák munkaerőpiaci helyzete javult, a szegénységi kockázatuk a teljes népességhez vagy más csoportokhoz képest valamelyest csökkent.

De az is biztos, hogy az ő körükben halmozódnak azok a társadalmi-demográfiai jellemzők, amelyek magas szegénységi kockázatot hordoznak: kis településeken élnek, alacsony az iskolázottságuk, kevésbé vannak jelen a munkaerőpiacon, az ország szegényebb területein élnek, és mindez halmozódik a helyzetükben. Ezért az ő körükben mindig az egyik legmagasabb a szegénység előfordulása.

– Orbán Viktor azt állította, hogy nincs olyan gyermek Magyarországon, akit családtámogatás ne érne el. Milyen feladatok vannak a családtámogatás területén, és valóban igaz ez az állítás?

– Abban az értelemben igaz, hogy a családi pótlék, amely a családtámogatási rendszer egyik eleme, Magyarországon alanyi jogon jár, ezért elvileg minden gyermekhez eljut. Bizonyos esetekben ez elveszthető, például tartós óvodai, vagy iskolai hiányzás miatt, ezért biztosan vannak olyan esetek, amikor a gyerekekhez ez mégsem jut el. De alapvetően ez alanyi jogon járó juttatás.

A probléma itt az, hogy a családi pótlék összege 17 éve nominálisan sem emelkedett, így a reálértéke jelentősen csökkent.

Ma az alapösszeg nagyjából 12–13 ezer forint, és csak a tartósan beteg gyermekek, illetve az egyszülős háztartásokban élő gyerekek esetében magasabb, ott is csak egy-két ezer forinttal. 2011-ben történt egy jelentősebb változás a családi adókedvezményben, amely az elmúlt 15 évben egyre jelentősebb juttatássá vált. Ma ez a kedvezmény a magasabb foglalkoztatottság miatt több gyerekhez jut el, mint 15 évvel ezelőtt, de biztosan nem jut el minden gyermekhez. Az anyasági támogatások közül a GYES szintén alanyi jogon jár: minden olyan családnak, ahol három év alatti gyermeket nevelnek. A GYED ezzel szemben foglalkoztatáshoz, illetve társadalombiztosítási járulékfizetéshez kötött, tehát értelemszerűen csak azokhoz jut el, ahol a szülők dolgoznak.

– A GYED összege is függ a jövedelemtől?

– Igen, szemben a GYES-sel. Tehát mindkét területen megvan ez a kettősség: a családi pótlék és a GYES egyösszegű, alanyi jogon járó támogatás, míg a családi adókedvezmény munkaviszonyhoz kötött, és a jövedelemtől is függ, hiszen minél magasabb az adóbefizetés, annál nagyobb összeg érvényesíthető belőle. Ezt az összeget az elmúlt években nagyon magasra emelték, a háromgyermekes anyák pedig teljes adókedvezményt élveznek. A GYED szintén munkaviszonyhoz kötött és jövedelemarányos.

– Ez az óriási pénzmennyiség, ami családtámogatás címén kiáramlik, optimálisan oszlik el? Hiszen pont a legszegényebbeknek jut a legkevesebb.

– A jóléti rendszerrel kapcsolatban különböző elképzelések vannak arról, mi a funkciója, és a különböző ideológiájú pártok is eltérően gondolkodnak erről. Talán a legelterjedtebb nézet szerint a jóléti állam a magas jövedelműektől az alacsony jövedelműek felé oszt újra jövedelmeket, és kifejezetten erre is kell törekednie, ez tekinthető az egyik alapfunkciójának. Ugyanakkor vannak olyan nézetek is, amelyek szerint elsősorban generációk közötti elosztás történik: az aktívak fizetnek be járulékot, és ez kerül részben a gyerekekhez, részben az idősekhez, adók és járulékok formájában. Vannak olyan időszakok az életünkben, amikor nem tudunk befizetni, mert gyerekek vagyunk, vagy már idősek; és van egy aktív korszak, amikor befizetünk. Társadalmi szinten ez úgy jelenik meg, hogy a mostani aktívak a mostani inaktívakat finanszírozzák.

Soha nincsenek „tiszta” rendszerek, és sokszor az a jó, ha ezek a szempontok együtt érvényesülnek. Fontos például, hogy az egyes juttatástípusoknak milyen ösztönző vagy ellenösztönző hatásai vannak: akár a gyermekvállalásra, akár a munkaerőpiacra, a munkavállalásra.

Nyilvánvaló, hogy ha egy adott jóléti rendszerben a munkaviszonyhoz kötött juttatások dominálnak a segélytípusú, vagy univerzális juttatásokkal szemben, az a munkavállalásra ösztönzi az érintetteket. Ha a családi pótlékkal szemben a családi adókedvezményt preferálja a rendszer, azzal arra ösztönzi a szülőket, hogy munkát vállaljanak. Én úgy látom, hogy az elmúlt 15 év kormányzásában ez nagyon erősen megjelent: 2010-ben kifejezett célkitűzés volt a foglalkoztatás növelése, és szinte minden társadalompolitikai intézkedés, mint például a segélyek nagyon alacsony szinten tartása, a családi pótlék elinflálása, a családi adókedvezmény szerepének növelése, és még számos más intézkedés kifejezetten ezt a célt szolgálta.

Emellett viszont, akik nem tudnak belépni a munkaerőpiacra, távolabb kerülnek attól, hogy ki tudjanak lépni a szegénységből,

hiszen a meggyengült szociális védőháló csak korlátozottan tudott hozzájárulni jövedelmükhöz.

– Ha már arról beszélt, hogy együtt kell érvényesüljenek a különböző szempontok, ön szerint mi lenne az ideális aránya a két támogatási modellnek? Hiszen jelenleg látható, hogy szinte kizárólag a teljesítményösztönző modell erős, a másik, a szociális gyenge, és évről évre gyengül.

– A mai magyar szociális segélyezési és családtámogatási rendszer egészét figyelembe véve van tere annak, hogy akár a szociális segélyek, akár a családi pótlék összege emelkedjen anélkül, hogy ez ellenösztönözné a munkavállalást, mára már olyan nagy a különbség az alanyi jogon járó támogatások vagy a jövedelemi szint függvényében folyósított segélyek összege és a minimálbér között.

Néhány évvel ezelőtti adatok alapján egy tanulmányunkban azt találtuk, hogy Magyarország és Románia azok az országok, ahol ez az eltérés a legnagyobb. Ez már megengedné, hogy az egész segélyezési és családtámogatási rendszert ebből a szempontból újra lehessen gondolni.

– Fel lehetne emelni a családi pótlékot egy olyan szintre, hogy érzékelhetően csökkenjen azoknak a családoknak a száma, ahol gyermekszegénységről beszélhetünk?

– Azt gondolom, hogy igen. A családi pótlék univerzális juttatás, tehát mindenhová elér, ezért minden családban meg fogja emelni a jövedelemszintet. Ez nyilván attól függ, mekkora lenne a családi pótlék emelése. Önmagában a családi pótléktól nem lenne szerencsés elvárni, hogy kiemeljen a szegénységből. Az már inkább elképzelhető, sőt megfontolandónak tartom, hogy olyan összegű legyen, amely más jövedelmekkel együtt elegendő ahhoz, hogy a jövedelmi küszöb alatt lévő gyermekes háztartások nagyobb arányban kikerüljenek a szegénységből.

Ehhez azonban olyan vizsgálatok kellenének, amelyeket én most nem látok a magyar szakpolitikai döntéshozatali rendszerben.

Ezeket lehetne szimulálni: meg lehet nézni, hol helyezkednek el a háztartások a jövedelemeloszlásban, és az adott adó- és támogatási szabályok szerint, ha csak ezt az egy elemet, mondjuk a családi pótlékot megváltoztatjuk, tegyük fel megduplázzuk, akkor mi történik. Hány gyerek emelkedne ki a szegénységből? Erre szimulációs eljárások léteznek, és ezt meg lehetne vizsgálni, de a jó minőségű jövedelemadatok ehhez is elengedhetetlenek. Arról, hogy a kormányzat foglalkozik-e ezzel, legalábbis nyilvános információnk nincs. Pedig ez fontos eleme lenne a szakpolitikai döntéshozatalnak. Ráadásul több szempontot is figyelembe kell venni, mert a családpolitika sok mindenre hat: a gyermekvállalásra, a munkavállalásra és a szegénységi kockázatra is. Ezeket mind mérlegelnie kell a politikai döntéshozónak.

– Mi az, ami tényleg segíthetne abban, hogy a szegénység szintje csökkenjen? Ha a családi pótlék önmagában nem elég, mi kell még hozzá?

– Magyarországon nagyon alacsonyak a jövedelmek. Akkor is, ha valaki a munkaerőpiacon van. Ha megnézzük, mekkora a mediánjövedelem, és ezt összehasonlítjuk más országokkal, akkor 2023-ban Magyarország a legalacsonyabbak között van. Vásárlóerő-paritáson számolva, ami a legalkalmasabb eszköz az összevetésre, az Eurostat számításai szerint Magyarországon a legalacsonyabb ez az érték, de ha csak euróban vizsgáljuk, akkor is a legalacsonyabbak közé tartozik. A kollégáimmal végzett kutatásaink is azt mutatják, hogy

a magyar jövedelmek és a magyar „szegénységi küszöb” is nagyon alacsony európai összevetésben.

A tavalyi Társadalmi Riportban több írás is született, amelyek azt nézték, hogy Magyarország gazdaságilag hogyan teljesít a régiós versenytársakhoz képest. Biztosan állíthatjuk, hogy a 2010-es évek vége óta elmaradunk, helyenként jelentősen is lemaradunk. Ez dinamikus folyamat: egy éve még azt mondtuk, hogy Románia előttünk jár, most elég jelentős válságban van, tehát óvatosan kell fogalmazni, de látszik egy tartósnak látszó elmaradás ahhoz a pályához képest, amelyet Magyarország befuthatott volna. Közben persze vannak eredmények is, például a foglalkoztatás növekedése. Ezt jelentős teljesítménynek tartom, mert korábban nagyon alacsony volt az adóbázis, vagyis viszonylag kevesen finanszírozták a jóléti juttatásokat. Ebben ma sokkal jobb helyzetben vagyunk. De ettől még a jövedelmek, a magyar társadalom jövedelemtermelő képessége elmarad attól, amit például Lengyelország felmutat, pedig alacsonyabb szintről indult és ma már előttünk jár.

– Az, hogy Magyarországon a legalacsonyabbak a jövedelmek, pusztán a gazdaság teljesítményének következménye? Vagy valamilyen szándékoltság is szerepet játszik benne, amely értéknek tartja az alacsonyan tartott béreket, mert ebben lát a versenyképességben kiugrási lehetőséget?

– Nem vagyok közgazdász, ezért nem látok rá minden részletre, ami a magyar gazdaságban történik, de azt valóban látjuk, hogy a magyar társadalom alkalmazkodóképessége meglehetősen alacsony ahhoz, hogy a gazdaság szerkezete rugalmasan tudjon igazodni a környezet változásaihoz. Talán ez is megmutatkozik abban, hogy Magyarország nagyon merev gazdasági-ipari szerkezetben maradt, elsősorban a feldolgozóipari, autóipari szegmensben, amelyből nehéz kilépni. Ezzel párhuzamosan a közfoglalkoztatás és az építőipar területén olyan lehetőségeket teremtettek, amelyek megkönnyítették az alacsony végzettségűek, így például a romák belépését a munkaerőpiacra. Szerintem volt ebben egy tudatos döntés:

nem az iskolázottság növelésére helyezték a hangsúlyt, hanem arra, hogy minél több embert minél korábban beléptessenek a munkaerőpiacra.

Ennek megfelelően alakították a gazdaság- és iparszerkezet ösztönzőit is, olyan külföldi tőkét vonzva az országba, amely ezekben az ágazatokban van jelen, ahelyett, hogy egy sokkal innovatívabb pályára állt volna az ország. Mostanra viszont már annak a döntésnek kellett volna megszületnie, hogy ez az extenzív időszak véget ért. A magyar foglalkoztatottság, amely korábban Málta mellett az uniós mezőny legalján volt, ma már az uniós átlag fölött van, és ez rendben van. De most egy olyan váltásra lenne szükség, amely sokkal erősebben a humántőke-beruházásokra épít, és arra, hogy a magyar emberek meg tudjanak felelni azoknak a kihívásoknak, amelyek előtt állunk, és amelyek máshol már részben lezajlottak vagy éppen folyamatban vannak. A magasabb humántőke magasabb megtérüléssel is jár, ami segít abban, hogy az emberek kikerüljenek abból a szegénység-spirálból, amit fentebb illusztráltunk a szegénységi kockázatok összekapcsolódásának bemutatásakor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András Panyi Szabolcs lehallgatásáról: A NER beismerte az újságírók megfigyelését és lebuktatta a saját módszerét
Az Oroszország-szakértő szerint a kormányoldal hatalmas öngólt lőtt a hangfelvétel nyilvánosságra hozatalával. Úgy véli, ezzel nemcsak a törvénytelenséget ismerték be, de a titkosszolgálat is őrjönghet.


Rácz András Oroszország-szakértő a Facebookon reagált arra a kormánysajtóban megjelent, állítása szerint nyilvánvalóan titkos eszközökkel készült felvételre, amelyen Panyi Szabolcs újságíró hallható, ahogy egy forrásával beszél. A szakértő szerint a kormánymédia erre építve próbál felépíteni egy narratívát, miszerint Szijjártó Pétert Panyi „segítségével” hallgatnák le külföldi titkosszolgálatok. A szakértő hat pontban fejtette ki a véleményét erről.

Azzal kezdi, hogy Panyi Szabolcs „kiváló, elkötelezett és nagyon-nagyon hozzáértő tényfeltáró újságíró”, és büszke a barátságára. Azt írja, bár nem tudja, hogyan készült a hangfelvétel, a nyilvánosságra hozatala szerinte biztosan törvénytelen, mert sérti Panyi és a másik szereplő személyiségi jogait is.

A szakértő ostobaságnak is tartja a felvétel közlését, egyrészt azért, mert véleménye szerint „a NER ugyanis épp ezzel ismerte be, hogy igen, tényleg titkosszolgálati eszközökkel figyel meg újságírókat (évekkel a Pegasus-botrány után is), és az így készült felvételekkel habozás nélkül kész visszaélni is.” Másrészt pedig azért, mert ezzel lebukott a lehallgatási módszer is.

Rácz András teljes ostobaságnak nevezi azt a felvetést, hogy Szijjártó telefonszámát bárki Panyitól tudná meg. Mint írja: „Éppenséggel Szijjártó büszke rá, hogy bárkit, bármikor fel tud hvíni – ezen a ponton nem kéne azon meglepődni, hogy mások is tudják a számát...”

Úgy látja, az egész akció egy elterelési kísérlet.

„Arról akarja a NER elterelni a figyelmet, hogy a Washington Post megírta szombaton, hogy Szijjártó külügyminiszterként rendszeresen telefonon tájékoztatja Szergej Lavrov orosz külügyminisztert még a magas szintű, EU-s találkozókról is.”

Rácz felteszi a kérdést, hogy egy külügyminiszter miért használ normál, könnyen lehallgatható telefont. Szerinte ha Szijjártó titkosított telefont és alkalmazást használna, nem lenne botrány a mobilszámáról.

A szakértő bejegyzését azzal zárja, hogy szerinte a teljes szétesés jelei láthatók.

„A NER láthatóan már »minden mindegy« alapon elkezdi bedobni a törülközőt. Már nem számít, milyen kárt okoz egy kompromittálási kísérlet, már nem számít, hogy jogszerű-e vagy nem... már csak csapkodnak, mint a felrepedt szemöldökű, a saját vérétől megvakult bokszoló... a jó hír, hogy az ilyen meccsek már jellemzően nem tartanak soká”

– fogalmazott Rácz András.

Mint megírtuk, hétfőn a kormánypárti Mandiner egy titokban rögzített hangfelvételt publikált, amelyen Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró egy forrásával beszélget. Habár a lap arról ír, hogy „Panyi megadta Szijjártó Péter külügyminiszter telefonszámát egy európai uniós tagállam titkosszolgálatának, amelynek így lehetősége nyílt megfigyelnie a magyar külügyminiszter telefonbeszélgetéseit” - az erősen megvágott felvételből viszont nem ez derül ki, hanem inkább úgy tűnik, Panyi Szabolcs csekkolhatta a beszélgetőtársától kapott számokat, amik már eleve megvoltak ennek a bizonyos külföldi állami szervnek.

Az újságíró a felvétel nyilvánosságra hozása után „elővágásnak” nevezte a Mandiner cikkét, amivel szerinte a Szijjártó orosz információátadásairól szóló nyomozását próbálták átkeretezni. Facebook-posztjában azt írta, a felvételen hallható forrásával azért beszélt, mert már évek óta gyűjti az anyagokat és bizonyítékokat arra, amit nemrég a Washington Post is megírt, miszerint „Szijjártó Péter folyamatosan szivárogtat Szergej Lavrovnak és az oroszoknak európai uniós tanácskozásokról”. Panyi szerint a lehallgatott beszélgetésben arról volt szó, hogy elkérte a forrásától azokat a telefonszámokat, amelyeken Szijjártó és Lavrov kommunikálni szokott, hogy összevesse azokat egy európai ország nemzetbiztonsági szolgálatától kapott információkkal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: Az igazán érdekes az, amire Szijjártó NEM reagált a Washington Post állításai közül
A szakértő szerint a külügyminiszter szándékosan tereli a szót a megrendezett merényletről. Így próbálja elkerülni, hogy a valós időben történő, oroszoknak való jelentéseiről kelljen beszélnie.


Rácz András Oroszország-szakértő egy szombati Facebook-posztban elemezte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter reakcióját a Washington Post cikkére, amely egy állítólagos orosz titkosszolgálati tervről számolt be. A szakértő felidézi, hogy a lap arról írt, az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SzVR) egy megrendezett merényletkísérletet javasolt Orbán Viktor választási esélyeinek javítására. Szijjártó Péter erre reagálva esztelen összeesküvésnek nevezte a tervet.

Rácz András szerint azonban nem ez az igazán érdekes, hanem az, amire a miniszter nem reagált. Azt írja:

„Az igazán érdekes az, amire Szijjártó NEM reagált a cikk állításai közül. Belton ugyanis egy európai biztonsági szolgálatra hivatkozva tényként írja le azt is, hogy Szijjártó az EU-s találkozók szünetében rendszeresen felhívja Szergej Lavrov orosz külügyminisztert és tájékoztatja őt az elhangzottakról.”

A posztban Rácz szó szerint idézi a cikk vonatkozó angol nyelvű részét, majd úgy értelmezi, hogy ez tartalmilag azt jelenti, hogy a magyar külügyminiszter rendszeresen, valós időben tájékoztatja az orosz felet az EU-s megbeszélésekről.

„Ezt hívják a köznyelvben beszervezett ügynöknek vagy informátornak”

– állítja a szakértő. Hozzáteszi, Szijjártó ezzel szemben úgy tesz, mintha a cikknek ez a része el sem hangzott volna, és bár az önmerénylet tervét képtelenségnek nevezi, az őt érintő megállapításról nem beszél.

„Adja magát a kérdés, hogy vajon miért” – teszi fel a kérdést Rácz András. Szerinte az egyik elméleti lehetőség az, hogy a miniszter észre sem vette, hogy róla is szó van a cikkben, de ezt a lehetőséget elveti, mert a csapata valószínűleg szólt neki. A másik, valószínűbb lehetőségnek azt tartja, hogy

„azért nem cáfolja a vádat, mert ha nyíltan tagadná, akkor azzal azt kockáztatná, hogy valamelyik európai szolgálat esetleg kiszivárogtatja a bizonyítékokat arról, hogy igen, Szijjártó tényleg rendszeresen tájékoztatja Lavrovot.”

Rácz András szerint Catherine Belton újságíró közismerten jó forrásokkal rendelkezik, a Washington Post pedig nem az a lap, amely alap nélkül írna ilyesmit egy másik ország külügyminiszteréről. Úgy véli,

Szijjártó is biztos benne, hogy alapos bizonyítékok léteznek, ezért próbálja elterelni a figyelmet azzal, hogy hallgat róla.

A szakértő a posztját azzal a kérdéssel zárja, hogy mennyire normális, ha egy olyan ember Magyarország külügyminisztere, aki nem érzi fontosnak cáfolni egy ilyen vádat.

Rácz szerint „ha a NER-nek vége lesz, Szijjártó éppúgy Moszkvába fog menekülni, mint ahogyan a hozzá hasonlóan az oroszokkal igen szoros kapcsolatot ápoló egykori osztrák kollégája, Karin Kneissl tette 2023-ban.”

A Washington Post szombaton megjelent cikke belső orosz hírszerzési iratokra hivatkozva számolt be arról, hogy az SZVR politikai befolyásolással foglalkozó egysége a „Gamechanger” fedőnevű forgatókönyv részeként egy Orbán Viktor elleni megrendezett merényletkísérlet ötletét vetette fel. A Kreml dezinformációnak minősítette a beszámolót. A cikkben az is szerepel európai biztonsági tisztviselőkre hivatkozva, hogy Szijjártó Péter az EU-ülések szüneteiben rendszeresen hívta Szergej Lavrovot, és a lap megkeresésére a magyar miniszter nem reagált.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Buda Péter: Orbán Viktor egy egyedülálló eszköz Oroszország kezében, amit nagyon nem szeretnének elveszíteni
Mi konkrétan most egy bunkó vagyunk Oroszország kezében - mondja a nemzetbiztonsági szakértő, aki szerint az orosz beavatkozás célja sokkal messzebbre mutat. A céljuk a nyugati államok korróziója, mert csak így győzhetnek a demokráciák felett.


Komoly hullámokat kavart a Washington Post szombati cikke arról, hogy információik szerint az orosz titkosszolgálat önmerényletet javasolt Orbán Viktor helyzetének javítására a választási kampányban. Az amerikai lap másik állítása szerint Szijjártó Péter rendszeresen felhívja az uniós tanácskozások szünetében Szerges Lavrovot, így az orosz külügyminiszter első kézből értesülhet az ott elhangzottakról. Mindezt a Washington Post nyugati hírszerző szolgálatoktól származó dokumentumokra és információkra alapozva állítja. A magyar és az orosz kormány mindent tagad. Ahogy a VSquare oknyomozó portál korábbi értesülését is cáfolták, ami szerint három orosz hírszerző ügynök érkezett Magyarországra, kifejezetten azért, hogy befolyásolják a magyar választásokat.

De mennyi esélyük van erre a korábbi beavatkozásaik fényében? Hiszen Moldovában, Romániában, Szlovákiában mindez nem sikerült. Buda Péter nemzetbiztonsági szakértő a Partizánnak adott interjújában arról beszélt,

a politikai befolyásolás célja orosz részről nem is feltétlenül egy-egy konkrét választás eldöntése, hanem kifejezetten a nyugati demokráciák korróziója.

A szakértő szerint ezt a célt már a nyolcvanas években is megfogalmazták az amerikai szakértői vélemények az úgynevezett titkosszolgálati aktív intézkedésekkel kapcsolatban. „Hogy mit értek korrózión? Hát azt, hogy folyamatosan és fokozatosan teljes mértékben alámosódik a valóság megismerhetőségének a hite a társadalomban” – fogalmazott Buda.

Úgy véli, a demokráciák azért tudnak működni, mert a társadalom racionális vitákat folytat, hogy a valósághoz legközelebb jusson, és kompromisszumos megoldásokat alakítson ki. Ha ez a hit, valamint az állami intézményekbe vetett bizalom alámosódik, az elkezdi szétrothasztani az adott országot, és ez Oroszországnak jó.

„Oroszország tudja, hogy a demokráciák addig hatékonyak, ameddig működni tudnak, amelyik pillanatban elkorrodálódnak, nem lesznek tovább ellenfél a számára” – mondta a szakértő.

Buda Péter szerint a demokrácia sebezhetőbb, de csak abban az esetben, ha nincs tudatában annak, hogy támadás alatt áll. A hidegháborúban ezt a felismerést évekkel azután tették meg nyugaton, hogy a KGB már önálló stratégiával és infrastruktúrával rendelkezett. A szakértő szerint az orosz-szovjet gondolkodás hosszú távban gondolkodik, és egy folyamatos, totális háborúban áll a Nyugattal. Ezt az orosz eszme és a csekista ideológia megértése nélkül nem lehet értelmezni.

Az orosz eszme lényege, hogy Oroszország egy másik, felsőbbrendű civilizáció, amelynek feladata rendet tenni a világban.

„Úgy fogalmazott a dumának, az orosz dumának az alelnöke, hogy a háború a mi nemzeti ideológiánk” – idézte Buda. Hozzátette, a klasszikus nyugati gondolkodásban a háború a politika folytatása más eszközökkel, Oroszországban viszont a politika a háború folytatása más eszközökkel.

Vlagyimir Putyin a szakértő szerint ennek a csekista szemléletnek a folytatása, és nem véletlen, hogy egy KGB-ezredes került az elnöki székbe. Amikor a Szilovikikről, vagyis az „erős emberekről” beszélünk, akik a fegyveres testületek egykori tagjaiként átvették az állam irányítását, az jóval többről szól, mint hogy Putyin a haverjait hozta magával.

Buda Péter szerint a magyar eset azért egyedülálló, mert a jelenlegi miniszterelnök 16 éve van kétharmaddal hatalmon. „Ez elég sok. Erre már lehet építeni. Ennyi idő alatt el lehetett érni, ki lehetett harcolni bizonyos pozíciókat, fel lehetett szedni ismereteket, ki lehetett építeni kapcsolatrendszert Európában és a NATO országoknak a területén” - fogalmazott a nemzetbiztonsági szakértő.

„Egy ilyen eszközt elveszíteni sokkal nagyobb kár, mint egy pár éve hatalmon lévő miniszterelnököt elveszíteni egy másik országban.”

„A másik, ami miatt nagyon fontos megtartania a magyar miniszterelnököt, az az ő emblematikus szerepe annak az úgynevezett Fekete Internacionáléak az építésében és a nyugati vezetésében” – állítja. Ez a hálózat a szakértő szerint kapcsolódik ahhoz az orosz eszméhez, amely szerint Oroszország védi egyedül a konzervatív és keresztény értékrendet a liberális és hanyatló Európával szemben.

Buda Péter szerint a magyar kormány ezen keresztül, akarva-akaratlanul egy orosz befolyásolási műveletet terjeszt nyugaton.

„Remélem, hogy senki nem gondolja azt, hogy a keresztény értékeknek a megőrzése a célja az orosz titkosszolgálatnak, ahol egyébként a másként gondolkodókat kidobálják a 10. emeletről” – jelentette ki.

Magyarországon szerinte nem a bizalom aláásása a cél, mert az a jelenlegi kormányt gyengítené. Ugyanakkor ha kormányváltás történne, és az új vezetés nem lenne Oroszország iránt elkötelezett, akkor szerinte Magyarország is a destabilizációs műveletek célpontjává válna.

A szakértő beszélt arról is, hogy információi szerint a magyar miniszterelnök évekkel ezelőtt egy zárt körű beszélgetésen arról beszélt, hogy biztosan tudja Putyintól, hogy Ukrajna meg fog szűnni mint szuverén állam.

„És arra készült, és erről beszélt ezen a beszélgetésen, hogy amikor ez be fog következni, akkor ez nagymértékben át fogja alakítani az európai viszonyokat és az európai biztonsági architektúrát” – mondta Buda, aki szerint a terv az volt, hogy Magyarországnak minél előnyösebb helyzetbe kell kerülnie, hogy az újraosztásból jól jöjjön ki.

Azt is hozzátette, hogy valószínűleg sem Putyin, sem a magyar miniszterelnök nem számított arra, hogy a háború nem két hétig fog tartani.

Buda Péter szerint a magyar kormány orosz politikájának köszönhetően az ország a háború szélén táncol, mivel folyamatosan provokálja Ukrajnát, hogy azt ne vegyék fel a NATO-ba és az EU-ba.

„Mi konkrétan most egy bunkó vagyunk Oroszország kezében” – fogalmazott.

A szakértő szerint megmagyarázhatatlan Orbán Viktor 180 fokos fordulata, aki 2008-ban még Ukrajna és Grúzia gyorsított NATO-csatlakozását sürgette. „Ezt egy titkosszolgálati elemző, amikor ekkora hasadást lát valakinél, akkor azt mondja, hogy ez azért nem úgy van egyébként, hogy egyszer csak így ébredtem fel. Ennek oka van” – mondta.

A szakértő szerint a magyar szolgálatok rendkívül nehéz helyzetben vannak, mert politikai irányítás alatt állnak, és lényegében a miniszterelnökhöz vannak bekötve. „Mennyire szerencsés, de mindenképpen jellemző, hogy egyúttal a propagandaminiszter a titkosszolgálatoknak is a felügyelője. Ez szinte olyan, mint egy karikatúra, csak nem nevet az ember rajta” – vélekedett.

Elmondása szerint a partneri bizalom is megrendült, és bár bizonyos információkat még megosztanak, de sok mindent már nem. Arra a kérdésre, hogy tud-e arról, hogy tartottak vissza információt a magyar szolgálatoktól, azt válaszolta: „Nem arról, hogy mit, hanem azt, hogy igen.”

Buda Péter szerint a magyar kormány azért van nehéz helyzetben, mert az orosz hamis zászlós műveletek az ő érdekét is szolgálják, és ezt elismerni kellemetlen lenne.

Ennél is kellemetlenebb kérdésnek tartja, hogy miért áll érdekében Oroszországnak, hogy a jelenlegi kormány maradjon hatalmon.

„És akkor eljutunk megint oda, amivel kezdtük a beszélgetést, hogy Magyarország eszköz. Ugye angolul ezt az asset szót használják, amit kifejezetten a titkosszolgálati eszköz, instrumentalizáció értelmében szoktunk használni, Oroszország kezében” – magyarázta. Úgy látja, a probléma az, hogy ebbe a csőbe már 16 éve belementünk, és ebből nem lehet könnyen kiszállni.

A szakértő szerint a megoldás az lenne, ha a politikai elit és a közvélemény megértené, hogy egy komoly ideológiai háború zajlik, aminek a tétje a demokráciák túlélése. Kína szerinte hosszabb távon és mélyrehatóbban, Oroszország viszont sokkal közvetlenebbül fenyegeti Európa biztonságát.

„A probléma pusztán az, hogy addig, amíg mi nem fogjuk fel azt, hogy támadás alatt állunk, addig nincs esélyünk a védekezésre” – mondta.

Szerinte a háború már most is zajlik a nyílt háborús küszöb alatt. „A háború az nem akkor kezdődik, amikor jön valaki és viaszpecséttel aláírt hadüzenetet ad át a Brüsszel közeli NATO-központban.” Hozzátette, Oroszország célja az, hogy Európa ne ocsúdjon fel, és még alvó állapotában lehessen elfoglalni. Ennek elkerüléséhez szerinte Európának fel kell mutatnia az erejét és az akaratát, hogy elkerülje a tényleges háborút.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Nem lennék meglepve, ha még ennél is keményebb dolgok derülnének ki az oroszok terveiről” - írja Panyi Szabolcs
Döbbenetes részleteket közölt egy újságíró a Washington Postra hivatkozva. A tervet az orosz külső hírszerzés, az SZVR készítette.


Panyi Szabolcs, a Direkt36 újságírója a Facebookon írt arról, hogy a Washington Post újabb részleteket tudott meg a magyar választás orosz titkosszolgálati befolyásolásáról. Állítása szerint a lap egy orosz titkosszolgálati jelentéshez jutott hozzá, amelyet az SZVR, az orosz külső hírszerzés készített. Az újságíró szerint a „Fordulópont (Gamechanger) néven emlegetett stratégia szerint egy drasztikus műveletre lehet szükség ahhoz, hogy Orbán Viktort választási győzelemhez segítsék.” Panyi ezután szó szerint idézi a tervet:

„Az SZVR tervében azt fejtgetik, hogyan lehetne »gyökeresen átalakítani a választási kampány teljes dinamikáját« – mégpedig »egy Orbán Viktor elleni merénylet megrendezésével«.”

A poszt szerint az orosz tervet egy meg nem nevezett európai ország titkosszolgálata szerezte meg, és miután meggyőződött a hitelességéről, a dokumentumot a Washington Post szerzője, Catherine Belton is átvizsgálhatta. Panyi hozzáteszi, hogy Belton egykori moszkvai tudósító és a „Putyin emberei” című könyv szerzője. Az újságíró ezután az SZVR-jelentésből idéz:

„Egy ilyen esemény a kampány megítélését a társadalmi-gazdasági kérdések racionális teréből az érzelmi síkra tereli át, ahol a kulcstémákká az állam biztonsága, valamint a politikai rendszer stabilitása és védelme válnak”.

Azt is megemlíti, hogy a terv a Washington Post cikke szerint az SZVR politikai befolyásolással foglalkozó egysége, az Aktív Intézkedések Főosztálya számára készült.

Panyi leírja, hogy a Washington Post megpróbálta reagáltatni Kovács Zoltán nemzetközi sajtószóvivőt, de nem kapott választ, az SZVR nem kívánt reagálni, Dimitrij Peszkov Kreml-szóvivő pedig dezinformációnak nevezte az értesülést. Egy zárójeles részben egy magyar vonatkozást is kiemel:

„Az orosz hírszerzést vezető Szergej Nariskin fia, Andrej Nariskin és családja ugyanis magyar letelepedési kötvényes lett a 2010-es évek közepén a Rogán Antal-féle, offshore cégekkel megspékelt kötvényprogramban

– ezt akkoriban a Direkt36, a 444 és az orosz Novaja Gazeta derítette ki. 2022 őszén pedig a Direkt36-on azt is megírtam, hogy Andrej Nariskin hivatalos magyar lakcíme Rogán Antal propagandát és titkosszolgálatokat felügyelő miniszter régi barátja, a grúz-izraeli Shabtai Michaeli Deák Ferenc utcai (Fashion Street) ingatlanába volt bejelentve. Nariskin letelepedési engedélyét később visszavonták.”

Panyi Szabolcs szerint a Washington Post cikkéből más részletek is kiderülnek. Azt írja, a lap idéz egy európai nemzetbiztonsági tisztviselőt, aki megerősítette az ő korábbi, VSquare-en megjelent értesülését az orosz beavatkozásról. Eszerint a tisztviselő szolgálata is kapott információt arról, hogy az orosz katonai hírszerzés (GRU) három embere Magyarországra érkezett a választás befolyásolására. Panyi idéz egy nyugati tisztviselőt is, aki a lapnak azt mondta:

„Orbán Oroszország egyik legjobb ügynöke volt. Nehéz elképzelni, hogy az oroszok ne lennének készenlétben, hogy segítsenek, ha a dolgok esetleg rosszra fordulnak.”

Végül egy személyes megjegyzést is fűz a témához:

„Tudom, hogy ezek a hírek nagyon durvák, és nem lennék meglepődve, ha még ennél is keményebb dolgok derülnének ki a választásig hátralévő időszakban az oroszok terveiről.

Nagyon fontos viszont, hogy megőrizzük mind a higgadtságunkat, mind a magyar államba és annak intézményeibe vetett hitünket.

Az orosz titkosszolgálatoknak ugyanis éppen az az egyik célja, hogy megrengessék a demokrácia és annak intézményei iránti bizalmunkat.

Nem a kormányról és annak vezetőiről beszélek – hanem a magyar államról és intézményeiről, és az ott dolgozó, azokat működtető sok tíz- és százezer becsületes, hazafias magyar állampolgárról. Hogy az ilyen orosz tervek és beavatkozási kísérletek meghiúsuljanak, ahhoz az ő munkájukra – például a rendvédelmi szervek és az elhárítás éberségére – van szükség.”

Néhány nappal a Washington Post cikke előtt a VSquare arról írt, hogy egy GRU-hoz kötődő, háromfős „politikai technológus” csapat hetek óta Budapesten tartózkodik, részben diplomáciai fedés alatt, a nagykövetségen. A jelentések szerint az akciót az orosz elnöki apparátus helyettes vezetője, Szergej Kirijenko felügyeli, célja pedig a 2026. április 12-i választás befolyásolása. A művelet eszköztárában az online dezinformáció, karaktergyilkosságok és különböző tartalmak gyártása is szerepelhet.


Link másolása
KÖVESS MINKET: