Frész Ferenc a szavazás napján számít igazán nagy orosz álhír-dömpingre, akkor lehet leginkább befolyásolni a bizonytalanokat

Orbán Viktor gondterhelt arccal telefonál gyerekeinek és édesanyjának, hogy baj van, veszélyben vannak, őket is megfenyegették az ukránok. Mindezt egy olyan megvágott videó alapján, amiben mondatokat tettek egymás mellé egy interjúból, majd mesterséges intelligenciával megpróbálták elmosni ennek a nyomait, hogy úgy tűnjön, egy idős, nyugdíjas ukrán tábornok a miniszterelnök családját fenyegeti. Ukránok térdelnek az „ukrán aranykonvoj” arannyal és készpénzzel dugig megrakott páncélautói előtt, miközben a NAV kommandósai állnak körülöttük. A kormánypárti sajtó által terjesztett, mesterséges intelligenciával készült képeken még arra sem figyeltek, hogy ne cirill-betűs feliratok legyenek a NAV-osok ruháján.

Csak két példa az elmúlt napokból arról, hogy ebben a kampányban semmi sem az, aminek látszik. Több oknyomozó újságíró is olyan információk és dokuemntumok birtokába jutott, amik azt bizonyítják, hogy aktív orosz befolyásolási akció zajlik a magyar kampányban, amit a kormány tagad. Frész Ferenc 2015-ig a Nemzeti Biztonsági Felügyeletet, vagyis az állami kibervédelmi központot vezette, most pedig saját oldalain próbálja felhívni a figyelmet a veszélyekre. Vele beszélgettünk arról, mire számíthatunk az elkövetkező hetekben.

— Várható volt, hogy az oroszok Magyarországon is befolyásolni próbálják a választásokat?

— Számítani lehetett rá, ismerve a dologhoz való hozzáállásukat. A 90-es évek elejétől kezdve ezek a törekvések folyamatosak. Nagyjából három korszakuk volt eddig a választási befolyásolás, vagyis a más országok belügyeibe való beavatkozás kapcsán. Jóval a korai 90-es évektől kezdődően, nagyjából a tízes évekig, tehát 1994-től 2013-ig bezárólag volt egy jól megfigyelhető korszakuk, aztán 2013-tól 2021-ig, és 2022-től idáig. Az a különbség, hogy a módszerek változtak, fejlődtek: a 90-es években direkt beavatkozás volt, ott pénzeket is mozgattak, és direkt személyes beavatkozásokat csináltak; aztán 2013–14-től kezdve már különböző rendszerek feltörésével és az ellopott adatok közzétételével manipuláltak.

Ez megfigyelhető volt a közelmúltban, a szlovákiai, csehországi, illetve moldovai, romániai választásokon is.

— Az viszont szembetűnő, hogy a magyar érintettek ezt mennyire tagadják, holott több forrás is megerősíti, hogy erről jelzést kaptak.

— Igen, itt az a szerencsétlenség ebben, hogy a lehető legkönnyebben az ilyen jellegű beavatkozásokat központi állami lépésekkel lehetne felfedni, eliminálni, kivédeni. Moldovában is, Romániában is deklasszifikálták és publikálták azokat a titkos jelentéseket, amelyekben egyértelműsítették, hogy hogyan történik egy ilyen beavatkozás. Ez Magyarországon nincs így. Hogy megértsük, azt látni kell, hogy más a politikai helyzet. Moldovában, Romániában, Csehországban, és Szlovákiában is az volt a cél, hogy a regnáló kormányzatot gyengítsék, ebben ők nagyon jók. Itt viszont Magyarországon az a cél, hogy erősítsék a meglévő kormányt, hogy kormányon tartsák a meglévő kormánypártot.

Innentől kezdve nem áll érdekében senkinek jelenleg Magyarországon, kormányzati oldalról, hogy ezt valójában felfedjék.

— A a Financial Times legutóbbi cikke egy orosz intézményt említ, a Social Design Agency-t.

— Igen, ez egy ügynökség, ami médiatanácsadással foglalkozik.

— Azt írják, magyarországi módszerként azt választották, hogy ismert hazai influenszereken keresztül juttatják el az orosz tartalmakat. Ez hogy működik? Orosz fedett ügynökök találkoznak velük, és talán nem is tudják, kiktől kapnak információt?

— Lehet ilyen direkt intézkedést is elképzelni, de amit láttunk a román és a moldovai választások kapcsán, az az, hogy különböző európai médiaügynökségeken keresztül kaptak megbízást az influenszerek. Sokszor nem is tudták, hogy orosz forrásból kapnak megbízást.

— Tehát átfuttatták a médiaügynökségeken.

— Igen. Vagy hazai, vagy európai médiaügynökségeken átfuttatták. Azt, hogy ennek milyen a tulajdonosi háttere, nem tudom megmondani önnek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy narratívagyártás van: kapnak egy narratívát, amire tartalmat gyártanak. Nagyjából ennyire egyszerű a történet. Nincs arról szó, hogy komplett forgatókönyveket kapnak. Nyilván ilyen is elképzelhető, de sok esetben narratívagyártás van:

A másik megoldásuk Moldovában például az volt, hogy kriptopénztárcákon keresztül fizettek, hogy ne legyen lekövethető a banki tranzakció. Az már egy direktebb megbízásnál volt.

— De ha európai ügynökségeken futtatják át, akkor a magyarországi tartalomkészítő nem is tudhatja, ki motiválja?

— Nem feltétlenül tudja. A román példában volt olyan, hogy nem tudták, hogy orosz a forrás, és azt sem, hogy a pénz forrása orosz. Kaptak egy felkérést és egy üzenetet, amit közvetítettek.

— Magyarországon évek óta óriási az információs csatazaj. Hova lehet ezt még fokozni, és kiket lehet egyáltalán megcélozni egy ilyen hadművelettel ebben a felfokozott közegben?

— Ez fokozható még, legalábbis az üzenetek tekintetében. Magyarországon már az egyik oldalról a másik oldalra átbillenteni szavazókat nem lehet. Most már mindkét oldal arra törekszik, hogy a bizonytalanokat meg tudja szólítani. Ilyenkor arra kell gondolni, hogy

Valójában őket nem lehet sem kamuhírekkel, se mással kibillenteni abból, hogy ők azt hiszik el, amit szeretnének hallani. Ellentétben azokkal, akik nem döntötték még el, hogy hova szavaznak, vagy hogy elmennek-e egyáltalán szavazni. Általában a parlamenti választásoknál is a billegőket lehet megszólítani ilyen és hasonló üzenetekkel.

— Milyen üzenetekre lehet számítani?

— Amire most a következő időszakban lehet számítani, többféle üzenet lehet. Az egyik a narratívamosás, amikor tisztára mosnak egy narratívát azzal, hogy megjelennek hírek olyan friss weboldalakon, amelyeknek semmiféle múltjuk nincsen. Ezeket az álhíreket Magyarországon a mainstream média, egy kormányzati szereplő, politikus, vagy akár a híradó beemeli hivatkozási forrásként. Innentől kezdve gyakorlatilag legitimálják a hamis üzenetet, és a valódiságát már senki nem fogja megkérdőjelezni.

És a harmadik az, amiről beszéltünk: az influenszer-hálózaton keresztül üzenet eljuttatása, ami arra jó, hogy felerősítsen egy narratívát. Célzottan az ilyen és ehhez hasonló lépések vagy fogások arra jók, hogy a billegőket valamelyik oldal felé billentsék. És az is nagyon fontos, hogy a cél nem feltétlenül az, hogy meggyőzzenek valakit, hova szavazzon, hanem sokkal inkább az, hogy elkedvetlenítsék a bizonytalanokat, hogy ne menjenek el szavazni. Ez attól függ, mit mérnek. Ha a kormánypártnak nem érdeke, hogy sokan menjenek el szavazni, mert akkor garantáltan bukik, akkor az lesz az üzenet lényege, hogy nem megbízható a szavazási rendszer, manipulálják a választásokat, stb. Ha pedig az kedvez nekik, hogy sokan menjenek el, akkor a bizalmat fogják erősíteni.

— Hogyan lehet ez ellen védekezni, ha jelenleg az államtól nem számíthatunk segítségre?

— Azért megjegyzem, hogy kormánynak kötelessége lenne ez ellen fellépni.

Mindenképpen fontos azokat a portálokat követni, amelyek azzal foglalkoznak, hogy lebuktassák ezeket a trollfarmokat, influenszereket, hamis híreket. A Lakmusztól kezdve, most a Telexen is elindult egy ilyen folyamatos monitoring. Fontos lenne, hogy a független sajtó ezt monitorozza, és segítsen a szavazóknak. Mindemellett ezeknek az üzeneteknek a minősége egyébként nem túl szofisztikált. Ön is látja szerintem, hogy nagyon egyszerű és rossz minőségűek ezek a fake videók is.

— Például a Ripost és a Bors ukrán pénzszállítós AI-képei. Nehéz elhinni, hogy ezt hivatásosok csinálták, annyira gagyi.

— Igazából teljesen mindegy, hogy milyen minőségű, mert megint csak arról van szó, hogy az információs buborékokban és szekértáborokban ülők nem azt nézik, hogy ez valódi-e vagy sem, mert ezt akarják elhinni. Sokkal fontosabb, hogy a meggyőződésüknek megfelelő üzenetet kapjanak, mint az, hogy milyen minőségben. És higgye el, sok esetben nem ismerik fel a hamisítást, még az ilyen nagyon egyszerűt sem azok, akiknek ez szól.

— Ön azt mondta, érdemes nézni azokat az oldalakat, amelyek azonosítják ezeket a beavatkozásokat. Ez nem túl hatásos, mert ezeket a portálokat a műveletek célpontjai valószínűleg nem fogják olvasni.

— Az a helyzet, hogy aki igényli az ellenőrzést, akiben felmerül a kérdés, hogy igaz-e, ahhoz el lehet juttatni az igazolást, hogy ez nem hiteles. Illetve a bizonytalanokat is meg lehet szólítani a pre-bunkinggal vagy a debunkinggal. A pre-bunking arról szól, hogy

Ez is megfigyelhető most a kampányban: „jön majd egy ilyen, figyeljetek”. A debunking pedig az, amit a Telex csinál, vagy a Lakmusz: lebuktatja a már megjelent ilyen üzeneteket. Én a bizonytalanokról beszélek, akik tájékozódnak és tájékozódni akarnak, ugyanis nekik kell segíteni. Az igazán elkötelezettek nem kritikusak ezekkel az üzenetekkel szemben, nem fogják megkérdezni, hogy igaz-e, hanem szajkózni fogják. Erre játszanak rá azok, akik legyártják ezeket a tartalmakat.

— Korábban mondta, hogy ellentétben a moldovai, cseh, szlovák és román példákkal, a mi esetünkben nem a regnáló hatalom gyengítése, hanem épp a megerősítése a cél.

— Igen, itt gyakorlatilag a regnáló hatalmat akarják megvédeni. A másik esetben pedig az ellenfelet, a kihívót erősítették mindig.

— Könnyebb vagy nehezebb dolga van így az orosz ügynökségeknek?

— Sokkal egyszerűbb. Pontosan azért, mert például a narratívamosás technika arról szól, hogy ha megjelenik egy fake news, és azt a regnáló hatalmat támogató mainstream média beemeli, akkor ezzel hitelesíti. Tehát

— A nem kormánypárti közvélemény-kutatók 5-től 20 százalékpontig mérnek különbségeket a Fidesz és a Tisza Párt között. Egy ekkora különbség megfordítható egy ilyen tömeges dömpinggel?

— Az összes ilyen ügy fordítható. 2016 óta, a Cambridge Analytica eset óta látjuk ezt, ahol az amerikai választásokat forgatták meg teljesen.

Ott lehet még mindig befolyásolni, hogy a bizonytalanok elmenjenek-e, vagy ne menjenek el. Most már kampánycsend sincs, tehát ott lesz egy komolyabb ráerősítés: vagy arra, hogy ne menjenek el, vagy arra, hogy elmenjenek. Ezt előtte már mérik. Ha a kormányon lévő pártnak az az érdeke, hogy sokan menjenek el szavazni, mert akkor fordíthatnak, akkor a bizalmat fogják erősíteni a szavazási rendszerben. Ha az az érdekük, hogy ne menjenek el sokan, akkor meg az elbizonytalanító üzenetek jönnek.

— Tehát a kormánnyal szemben álló erőknek, akik ellen az orosz kampány zajlik, az a feladatuk, hogy ezekről a módszerekről és veszélyes pillanatokról a választás közeledtével minél transzparensebben beszéljenek.

— Az a lényeg, hogy nagyon sokat kell erről most beszélni. Beszélni arról, hogy milyen módszerek, hogyan és milyen módon működnek. Tehát közérthető formában elmondani az embereknek, hogy mi érheti őket, és hogy miért érheti ez őket. Ezért nagyon fontos az, hogy erről most szó van.