prcikk: Frész Ferenc a szavazás napján számít igazán nagy orosz álhír-dömpingre, akkor lehet leginkább befolyásolni a bizonytalanokat | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Frész Ferenc a szavazás napján számít igazán nagy orosz álhír-dömpingre, akkor lehet leginkább befolyásolni a bizonytalanokat

Az oroszok hatalmas előnyben vannak Magyarországon, mert itt a kormánynak sem érdeke, hogy leleplezze őket - mondja az állami kibervédemi központ volt vezetője. Szerinte az utolsó napok célja attól függ majd, mi a jobb a Fidesznek: sokan vagy kevesen voksoljanak.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. március 13.



Orbán Viktor gondterhelt arccal telefonál gyerekeinek és édesanyjának, hogy baj van, veszélyben vannak, őket is megfenyegették az ukránok. Mindezt egy olyan megvágott videó alapján, amiben mondatokat tettek egymás mellé egy interjúból, majd mesterséges intelligenciával megpróbálták elmosni ennek a nyomait, hogy úgy tűnjön, egy idős, nyugdíjas ukrán tábornok a miniszterelnök családját fenyegeti. Ukránok térdelnek az „ukrán aranykonvoj” arannyal és készpénzzel dugig megrakott páncélautói előtt, miközben a NAV kommandósai állnak körülöttük. A kormánypárti sajtó által terjesztett, mesterséges intelligenciával készült képeken még arra sem figyeltek, hogy ne cirill-betűs feliratok legyenek a NAV-osok ruháján.

Csak két példa az elmúlt napokból arról, hogy ebben a kampányban semmi sem az, aminek látszik. Több oknyomozó újságíró is olyan információk és dokuemntumok birtokába jutott, amik azt bizonyítják, hogy aktív orosz befolyásolási akció zajlik a magyar kampányban, amit a kormány tagad. Frész Ferenc 2015-ig a Nemzeti Biztonsági Felügyeletet, vagyis az állami kibervédelmi központot vezette, most pedig saját oldalain próbálja felhívni a figyelmet a veszélyekre. Vele beszélgettünk arról, mire számíthatunk az elkövetkező hetekben.

— Várható volt, hogy az oroszok Magyarországon is befolyásolni próbálják a választásokat?

— Számítani lehetett rá, ismerve a dologhoz való hozzáállásukat. A 90-es évek elejétől kezdve ezek a törekvések folyamatosak. Nagyjából három korszakuk volt eddig a választási befolyásolás, vagyis a más országok belügyeibe való beavatkozás kapcsán. Jóval a korai 90-es évektől kezdődően, nagyjából a tízes évekig, tehát 1994-től 2013-ig bezárólag volt egy jól megfigyelhető korszakuk, aztán 2013-tól 2021-ig, és 2022-től idáig. Az a különbség, hogy a módszerek változtak, fejlődtek: a 90-es években direkt beavatkozás volt, ott pénzeket is mozgattak, és direkt személyes beavatkozásokat csináltak; aztán 2013–14-től kezdve már különböző rendszerek feltörésével és az ellopott adatok közzétételével manipuláltak.

Most pedig már a komplett információs dömping a módszerük.

Ez megfigyelhető volt a közelmúltban, a szlovákiai, csehországi, illetve moldovai, romániai választásokon is.

— Az viszont szembetűnő, hogy a magyar érintettek ezt mennyire tagadják, holott több forrás is megerősíti, hogy erről jelzést kaptak.

— Igen, itt az a szerencsétlenség ebben, hogy a lehető legkönnyebben az ilyen jellegű beavatkozásokat központi állami lépésekkel lehetne felfedni, eliminálni, kivédeni. Moldovában is, Romániában is deklasszifikálták és publikálták azokat a titkos jelentéseket, amelyekben egyértelműsítették, hogy hogyan történik egy ilyen beavatkozás. Ez Magyarországon nincs így. Hogy megértsük, azt látni kell, hogy más a politikai helyzet. Moldovában, Romániában, Csehországban, és Szlovákiában is az volt a cél, hogy a regnáló kormányzatot gyengítsék, ebben ők nagyon jók. Itt viszont Magyarországon az a cél, hogy erősítsék a meglévő kormányt, hogy kormányon tartsák a meglévő kormánypártot.

Ilyen szempontból könnyebb dolguk van azzal, hogy a cél közös, azaz a meglévő magyar kormány, illetve az orosz kormány célja ugyanaz.

Innentől kezdve nem áll érdekében senkinek jelenleg Magyarországon, kormányzati oldalról, hogy ezt valójában felfedjék.

— A a Financial Times legutóbbi cikke egy orosz intézményt említ, a Social Design Agency-t.

— Igen, ez egy ügynökség, ami médiatanácsadással foglalkozik.

— Azt írják, magyarországi módszerként azt választották, hogy ismert hazai influenszereken keresztül juttatják el az orosz tartalmakat. Ez hogy működik? Orosz fedett ügynökök találkoznak velük, és talán nem is tudják, kiktől kapnak információt?

— Lehet ilyen direkt intézkedést is elképzelni, de amit láttunk a román és a moldovai választások kapcsán, az az, hogy különböző európai médiaügynökségeken keresztül kaptak megbízást az influenszerek. Sokszor nem is tudták, hogy orosz forrásból kapnak megbízást.

— Tehát átfuttatták a médiaügynökségeken.

— Igen. Vagy hazai, vagy európai médiaügynökségeken átfuttatták. Azt, hogy ennek milyen a tulajdonosi háttere, nem tudom megmondani önnek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy narratívagyártás van: kapnak egy narratívát, amire tartalmat gyártanak. Nagyjából ennyire egyszerű a történet. Nincs arról szó, hogy komplett forgatókönyveket kapnak. Nyilván ilyen is elképzelhető, de sok esetben narratívagyártás van:

van egy üzenet, ezt kell közvetíteni. Adott esetben pénzért.

A másik megoldásuk Moldovában például az volt, hogy kriptopénztárcákon keresztül fizettek, hogy ne legyen lekövethető a banki tranzakció. Az már egy direktebb megbízásnál volt.

— De ha európai ügynökségeken futtatják át, akkor a magyarországi tartalomkészítő nem is tudhatja, ki motiválja?

— Nem feltétlenül tudja. A román példában volt olyan, hogy nem tudták, hogy orosz a forrás, és azt sem, hogy a pénz forrása orosz. Kaptak egy felkérést és egy üzenetet, amit közvetítettek.

— Magyarországon évek óta óriási az információs csatazaj. Hova lehet ezt még fokozni, és kiket lehet egyáltalán megcélozni egy ilyen hadművelettel ebben a felfokozott közegben?

— Ez fokozható még, legalábbis az üzenetek tekintetében. Magyarországon már az egyik oldalról a másik oldalra átbillenteni szavazókat nem lehet. Most már mindkét oldal arra törekszik, hogy a bizonytalanokat meg tudja szólítani. Ilyenkor arra kell gondolni, hogy

a bizonytalan szavazók befolyásolhatóak, hiszen azok, akik már eldöntötték, akik azokban az információs buborékokban vannak egyik vagy másik oldalon, ők meggyőződésből azt akarják elhinni, amit ott kapnak.

Valójában őket nem lehet sem kamuhírekkel, se mással kibillenteni abból, hogy ők azt hiszik el, amit szeretnének hallani. Ellentétben azokkal, akik nem döntötték még el, hogy hova szavaznak, vagy hogy elmennek-e egyáltalán szavazni. Általában a parlamenti választásoknál is a billegőket lehet megszólítani ilyen és hasonló üzenetekkel.

— Milyen üzenetekre lehet számítani?

— Amire most a következő időszakban lehet számítani, többféle üzenet lehet. Az egyik a narratívamosás, amikor tisztára mosnak egy narratívát azzal, hogy megjelennek hírek olyan friss weboldalakon, amelyeknek semmiféle múltjuk nincsen. Ezeket az álhíreket Magyarországon a mainstream média, egy kormányzati szereplő, politikus, vagy akár a híradó beemeli hivatkozási forrásként. Innentől kezdve gyakorlatilag legitimálják a hamis üzenetet, és a valódiságát már senki nem fogja megkérdőjelezni.

A másik módszer a klasszikusabb, a hamis zászlós művelet (false flag), amikor az ellenfél nevében, vagy rá hivatkozva fenyegetnek, akár fizikai atrocitással.

És a harmadik az, amiről beszéltünk: az influenszer-hálózaton keresztül üzenet eljuttatása, ami arra jó, hogy felerősítsen egy narratívát. Célzottan az ilyen és ehhez hasonló lépések vagy fogások arra jók, hogy a billegőket valamelyik oldal felé billentsék. És az is nagyon fontos, hogy a cél nem feltétlenül az, hogy meggyőzzenek valakit, hova szavazzon, hanem sokkal inkább az, hogy elkedvetlenítsék a bizonytalanokat, hogy ne menjenek el szavazni. Ez attól függ, mit mérnek. Ha a kormánypártnak nem érdeke, hogy sokan menjenek el szavazni, mert akkor garantáltan bukik, akkor az lesz az üzenet lényege, hogy nem megbízható a szavazási rendszer, manipulálják a választásokat, stb. Ha pedig az kedvez nekik, hogy sokan menjenek el, akkor a bizalmat fogják erősíteni.

— Hogyan lehet ez ellen védekezni, ha jelenleg az államtól nem számíthatunk segítségre?

— Azért megjegyzem, hogy kormánynak kötelessége lenne ez ellen fellépni.

Így viszont nagyon nehéz védekezni, mert nincs segítségünk ebben.

Mindenképpen fontos azokat a portálokat követni, amelyek azzal foglalkoznak, hogy lebuktassák ezeket a trollfarmokat, influenszereket, hamis híreket. A Lakmusztól kezdve, most a Telexen is elindult egy ilyen folyamatos monitoring. Fontos lenne, hogy a független sajtó ezt monitorozza, és segítsen a szavazóknak. Mindemellett ezeknek az üzeneteknek a minősége egyébként nem túl szofisztikált. Ön is látja szerintem, hogy nagyon egyszerű és rossz minőségűek ezek a fake videók is.

— Például a Ripost és a Bors ukrán pénzszállítós AI-képei. Nehéz elhinni, hogy ezt hivatásosok csinálták, annyira gagyi.

— Igazából teljesen mindegy, hogy milyen minőségű, mert megint csak arról van szó, hogy az információs buborékokban és szekértáborokban ülők nem azt nézik, hogy ez valódi-e vagy sem, mert ezt akarják elhinni. Sokkal fontosabb, hogy a meggyőződésüknek megfelelő üzenetet kapjanak, mint az, hogy milyen minőségben. És higgye el, sok esetben nem ismerik fel a hamisítást, még az ilyen nagyon egyszerűt sem azok, akiknek ez szól.

— Ön azt mondta, érdemes nézni azokat az oldalakat, amelyek azonosítják ezeket a beavatkozásokat. Ez nem túl hatásos, mert ezeket a portálokat a műveletek célpontjai valószínűleg nem fogják olvasni.

— Az a helyzet, hogy aki igényli az ellenőrzést, akiben felmerül a kérdés, hogy igaz-e, ahhoz el lehet juttatni az igazolást, hogy ez nem hiteles. Illetve a bizonytalanokat is meg lehet szólítani a pre-bunkinggal vagy a debunkinggal. A pre-bunking arról szól, hogy

ha tudjuk, hogy jön egy ilyen üzenet, akkor arról beszéljünk előre, hogy majd egy ilyen lesz.

Ez is megfigyelhető most a kampányban: „jön majd egy ilyen, figyeljetek”. A debunking pedig az, amit a Telex csinál, vagy a Lakmusz: lebuktatja a már megjelent ilyen üzeneteket. Én a bizonytalanokról beszélek, akik tájékozódnak és tájékozódni akarnak, ugyanis nekik kell segíteni. Az igazán elkötelezettek nem kritikusak ezekkel az üzenetekkel szemben, nem fogják megkérdezni, hogy igaz-e, hanem szajkózni fogják. Erre játszanak rá azok, akik legyártják ezeket a tartalmakat.

— Korábban mondta, hogy ellentétben a moldovai, cseh, szlovák és román példákkal, a mi esetünkben nem a regnáló hatalom gyengítése, hanem épp a megerősítése a cél.

— Igen, itt gyakorlatilag a regnáló hatalmat akarják megvédeni. A másik esetben pedig az ellenfelet, a kihívót erősítették mindig.

— Könnyebb vagy nehezebb dolga van így az orosz ügynökségeknek?

— Sokkal egyszerűbb. Pontosan azért, mert például a narratívamosás technika arról szól, hogy ha megjelenik egy fake news, és azt a regnáló hatalmat támogató mainstream média beemeli, akkor ezzel hitelesíti. Tehát

ma Magyarországon sokkal egyszerűbb kamuhíreket hiteles hírként beállítani a nagyközönségnek, mint máshol.

— A nem kormánypárti közvélemény-kutatók 5-től 20 százalékpontig mérnek különbségeket a Fidesz és a Tisza Párt között. Egy ekkora különbség megfordítható egy ilyen tömeges dömpinggel?

— Az összes ilyen ügy fordítható. 2016 óta, a Cambridge Analytica eset óta látjuk ezt, ahol az amerikai választásokat forgatták meg teljesen.

A szavazás napján lesz ez érdekes. Akkor és ott, amikor a szavazás történik, kell arra figyelni, hogy milyen típusú üzenetek jelennek meg, mekkora botrányok, és hogyan, milyen módon lesz ez tálalva.

Ott lehet még mindig befolyásolni, hogy a bizonytalanok elmenjenek-e, vagy ne menjenek el. Most már kampánycsend sincs, tehát ott lesz egy komolyabb ráerősítés: vagy arra, hogy ne menjenek el, vagy arra, hogy elmenjenek. Ezt előtte már mérik. Ha a kormányon lévő pártnak az az érdeke, hogy sokan menjenek el szavazni, mert akkor fordíthatnak, akkor a bizalmat fogják erősíteni a szavazási rendszerben. Ha az az érdekük, hogy ne menjenek el sokan, akkor meg az elbizonytalanító üzenetek jönnek.

— Tehát a kormánnyal szemben álló erőknek, akik ellen az orosz kampány zajlik, az a feladatuk, hogy ezekről a módszerekről és veszélyes pillanatokról a választás közeledtével minél transzparensebben beszéljenek.

— Az a lényeg, hogy nagyon sokat kell erről most beszélni. Beszélni arról, hogy milyen módszerek, hogyan és milyen módon működnek. Tehát közérthető formában elmondani az embereknek, hogy mi érheti őket, és hogy miért érheti ez őket. Ezért nagyon fontos az, hogy erről most szó van.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Kéri László: Orbánék pitiáner tolvajbandaként végzik, miközben az újkori magyar történelem legnagyobb esélyét játszották el
A politológus élete legnagyobb csalódásának nevezte, mi lett a volt tanítványaiból. Szerinte a Tisza Pártnak a kétharmadra is esélye van, és a 2026-os voksolás kimenetelének globális hatásai is lehetnek.


Kéri László politológus, szociológus a Szélsőközép nevű YouTube csatornán azt mondta, életének legnagyobb közéleti csalódása az, ami a Bibó Kollégiumban egykor általa is tanított Fidesz-alapítókból lett.

Azt állítja, ennél szerencsésebb korosztály és csapat nem volt az újkori magyar történelemben, mert húsz évük volt felkészülni a kormányzásra, nem tapadtak a Kádár-rendszerhez, rengeteg nemzetközi tapasztalatot gyűjtöttek, és egy viszonylag békés, gazdaságilag konszolidálódó időszakban, dőlő uniós pénzek mellett vették át az országot.

„Ehhez képest szerintem az, hogy csalódás, az nem eléggé erős kifejezés. Tehát, ha arra gondolok, hogy milyen peremfeltételek mellett kapták az országot, és hogy hagyják itt, akkor ez az újkori magyar történelem leginkább eljátszott és soha vissza nem térő esélye, alkalma” – mondta Kéri, aki szerint ezt a bélyeget és kollektív bűnt soha nem fogják magukról lemosni.

„Szerencsés világgazdasági, szerencsés politikai konstelláció mellett egy ilyen végtelen, pitiáner tolvajbandaként végzik” - fogalmazott.

A politológus úgy véli, a Fidesz-alapítók bukásának egyik oka a kollégiumi múltjukban keresendő. A Ménesi úti intézmény egy olyan eszméletlen zárt világ volt, amely hihetetlenül erős közösségteremtő erővel bírt, és ez a szoros kötelék elnyomta a belső kritikát.

Kéri szerint Orbán Viktor sorozatosan „dupla vagy semmit” játszott, és ezekből rendre győztesen került ki, ami tovább erősítette a tévedhetetlenségének mítoszát a csoporton belül. A másik okot Lord Acton híres mondásával magyarázta: „A hatalom korrumpál, az abszolút hatalom abszolút korrumpál, ezeket az embereket egytől egyig mind megrontotta a kontroll nélküli hatalom.”

Szerinte a kontroll hiánya miatt az egykori jó tulajdonságaik elsorvadtak, és elhatalmasodott rajtuk a démonuk. Példaként Gulyás Gergelyt hozta fel, aki Kéri szerint egy „szégyellős ministránsból” vált olyanná, aki folyamatosan hazudik, még ha láthatóan nem is esik neki jól.

Kéri László szerint Orbán Viktornak „nem volt soha ideológiája, pillanatnyi érdekei voltak, és a pillanatnyi érdekéhez kapott mindig valamilyen álideológiai hátteret.”

A politológus több személyes anekdotát is megosztott a Fidesz korai időszakából. Felidézte a párt ötödik születésnapját 1993-ban, ahol Lévai Anikó a férjéről azt mondta: „Tudod, a Viktort az emberek vagy szeretik, vagy utálják. És ezzel én is így vagyok.”

Egy másik alkalommal, amikor Orbán azon bosszankodott, hogy az emberek félnek tőle, Kéri felesége, Zita megjegyezte, hogy ezen el kéne gondolkodnia. Orbán erre azt válaszolta: „Aki fél tőlem, az menjen orvoshoz.” Kéri feleségének replikája így hangzott: „Ennyi orvos nincs ebben az országban.” Kéri szerint Orbán ezt tíz évvel később is felemlegette neki.

A politológus elmesélte azt a történetet is, amikor 1983-ban a Bibó Kollégium alakuló ülésén azzal keltett botrányt, hogy kijelentette, ő kiköltözne egy olyan kollégiumból, ahol három ember – Simicska, Varga Tamás és Orbán – felszólító módban beszél a többiekkel. Amikor Orbán számonkérte, Kéri azt vágta a fejéhez: „Az a baj veletek, hogy rosszabbak vagytok a Kun Béla-féle Lenin-fiúknál.” Tizenöt évvel később a már miniszterelnök Orbán a parlament folyosóján odaszólt neki:

„Azért a Kun Bélázásért egyszer még elszámolunk.”

Kéri szerint Orbán Viktor legnagyobb politikai és személyes kudarca a 2002-es választási vereség volt. „A 2002-es választás elvesztését az soha nem fogja megbocsájtani az országnak. Tehát én azt láttam rajta, hogy az az igazi törés” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a Fidesz egyáltalán nem volt felkészülve a vereségre, és ezt a kudarcot a miniszterelnök a mai napig nem heverte ki.

A politológus úgy látja, a magyar demokratikus kísérlet 2006-ban siklott ki, és az azóta eltelt időszakban az ország négy legfontosabb alrendszere – a gazdaság, a politikai rendszer, a társadalmi szerkezet és a kultúra – is tévútra került. Szerinte a gazdaság csődben van, a jogállamiságot felszámolták, a társadalmi polarizáció drámaian megnőtt, a kulturális életet pedig tönkretették.

Úgy véli, a 2026-os választás igazi válaszút lesz, mert az Orbán által létrehozott rendszer nem reformálható.

A globális politikáról szólva Kéri azt mondta, a világban 2008 óta halmozódó válságok – pénzügyi, klíma, migrációs, kiber – kedveznek az olyan „erős embereknek” és „szélhámosoknak”, mint Trump, Putyin, Hszi Csin-ping vagy Orbán, akik azt hitetik el, hogy univerzális problémamegoldók. Ennek fényében a 2026-os magyar választásnak hatalmas nemzetközi tétje van.

„Egy Orbán-győzelem ennek a tábornak elég komoly segítség lenne. Ha itt megbukik, akkor az pont ennek a típusnak és ennek a típusú berendezkedésnek az inverze is lehet, tehát meg is fordítja” – fejtette ki.

A választási esélyeket latolgatva Kéri László azt mondta, a pártlistás versenyt már eldőltnek tekinti, szerinte azt a Tisza Párt nyeri. A választás azonban a 106 egyéni körzetben dől el, ahol a helyzetet sokkal nehezebb modellezni.

Saját, az országot bejárva szerzett tapasztalatai alapján úgy látja, a Tisza Párt jelöltjei hatalmas energiával dolgoznak, míg a Fidesz jelöltjei mögül elfogyott a korábbi bázis, és sok fideszes polgármester is inkább kivár.

Szerinte minden esély megvan nemcsak a Tisza győzelmére, hanem a kétharmados győzelemre is, ehhez elég, ha 65-öt megnyernek a 106-ból egyéni kerületből.

Az értelmiség felelősségével kapcsolatban Kéri azt mondta, mindenki csak a saját nevében beszélhet. Ő és a felesége azzal tették meg a magukét, hogy az elmúlt másfél évben 103 helyen jártak az országban a Tisza Pártot segítve.

„75 éves létemre ennyit tudtam tenni azért, hogy változás legyen. Azt gondolom, hogy a kortársaim, vagy a hasonló felkészültségűek közül jó néhánynak még ezt meg kellett volna tenni” – mondta, kritikával illetve azokat, akik megelégedtek azzal, hogy „idióta tévéknél vitatkoznak”.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András hamis zászlós akcióra figyelmeztet: orosz provokátorok jöhetnek
Az Oroszország-szakértő szerint a kormánymédia egy ukrán álláshirdetésre hivatkozva készíti elő a terepet egy provokációnak. Rácz András szerint a cél az, hogy egy esetleges erőszakos tömegoszlatást később „ukrán beavatkozásként” lehessen beállítani.


Rácz András szerint a kormánymédia tudatosan készíti elő a terepet egy lehetséges provokációnak a közelgő választásokra. A szakértő azt állítja, hogy „a kormánymédia épp előkészíti szláv anyanyelvű provokátorok lehetséges érkezését a választásokra”.

Úgy véli, ez a narratíva egy olyan, hamis zászlós akció alapja lehet, amelynek keretében orosz provokátorok érkeznének Magyarországra.

Rácz András szerint a kormányközeli sajtóban napok óta szerepel egy hír, amely egy ukrán álláskereső oldalon megjelent, azóta már lezárt hirdetésen alapul. Ebben a „Mi Büszkeségünk” nevű civil szervezet állítólag jó fizikai állapotú embereket keresett magyarországi nyilvános eseményeken való részvételre. A szakértő szerint a történet több ponton is sántít.

Egyrészt gyanúsnak tartja a hír forrását, egy Mario Nawfal nevű libanoni-ausztrál bloggert, aki a magyar kormány számára kedvező témákban már korábban is feltűnt. A bejegyzés szerzője szerint „nem túl nagy az esélye, hogy éppen ő böngészne ukrán nyelvű álláshirdetéseket”, valószínűbbnek tartja, hogy valakik elküldték neki az információt.

Rácz András a gyakorlati megvalósítást is kétségbe vonja, szerinte a hirdetés nem számol az ukrajnai realitásokkal. „Ukrajnában a hadiállapot miatt a katonakorú férfiaknak gyakorlatilag lehetetlen külföldre utazniuk” – állítja, hozzátéve, hogy egy civil szervezet valószínűtlen, hogy elegendő kiutazási engedélyt tudna szerezni.

Emellett a hirdetésből hiányoznak az EU-ba való beutazáshoz szükséges feltételek, mint a biometrikus útlevél vagy a vízum. A felajánlott fizetést is irreálisnak tartja, mivel a 100 ezer hrivnyás díj a fronton harcolók harci pótlékának felel meg, nem pedig egy civil megbízásnak.

A bejegyzés szerint nem ez az első eset, hogy a választások előtt felmerül egy esetleges hamis zászlós művelet gyanúja. Buda Péter nemzetbiztonsági szakértő korábban a Török Áramlat gázvezeték közelében talált robbanószerek ügyét nevezte egy előre megtervezett akciónak, amelynek célja a választások befolyásolása lehetett. Az ügyre reagálva Aleksandar Vučić szerb elnök visszautasította, hogy az incidenssel a magyar választásokba akartak volna beavatkozni.

Az „ukrán provokáció” vádja sem új, Magyar Péter korábban egy konkrét ügynökséget nevezett meg, amely szerinte egy ukrán zászlós provokációért volt felelős.

„Ergo, ha például a választások utáni esetleges ellenzéki tüntetéseken nagyszámú, igen, erőszakos, szláv nyelvet beszélő tüntető/provokátor bukkanna fel, akkor a NER média erre a sztorira alapozva mondhatná, hogy lám, lám, itt az ukrán beavatkozás, az ukrán erőszak, stb.”

Rácz szerint a mostani történet arra lehet alkalmas, hogy ha a választások után erőszakos cselekmények történnének, a kormánymédia azokat ukrán beavatkozásként tálalhassa. A szerző hozzáteszi, hogy az átlagember egy tüntetés zajában nem tudja megkülönböztetni az orosz és az ukrán beszédet.

A bejegyzés szerint Ukrajnának nem állna érdekében egy ilyen akció, Oroszországnak viszont annál inkább. „Valójában persze Ukrajnának mindez egyáltalán nem érdeke. Az viszont nagyon is elképzelhető, hogy Oroszországból akár százas nagyságrendben is érkezzenek provokátorok.”

Rácz András szerint erre már több példa is volt a posztszovjet térségben, például Moldovában. A logisztika sem lenne bonyolult, állítja: Szerbián keresztül be lehetne utaztatni az embereket, főleg, ha a magyar hatóságok félrenéznek.

Az Oroszország-szakértő végül a hatóságok felelősségét hangsúlyozza. „FONTOS részlet, hogy mindezt csak akkor lehet megcsinálni, ha a magyar hatóságok félrenéznek. Ergo, mind a rendőrségnek, mind a nemzetbiztonsági szerveknek kulcsszerepük van/lenne egy ilyen forgatókönyv megakadályozásában” – zárja gondolatait Rácz András.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Buda Péter: Választási puccsról szóló orosz álhírek árasztották el a netet, kritikus napok jönnek
A „Matrjoska” nevű orosz dezinformációs hálózat koordinált kampányban terjeszt hamis videókat a magyar választási kampány utolsó napjaiban - állítja a nemzetbiztonsági szakértő. A tartalmak más platformokon már közel 300 ezer megtekintést gyűjtöttek össze.


Két nappal a vasárnapi választás előtt az orosz és a magyar kormánybarát médiában is egyre többet emlegetik a „magyar Majdan” lehetőségét, miközben elemzők szerint egy hamis zászlós művelet következő, akár erőszakos szakasza is előkészítés alatt állhat - írja Buda Péter legújabb Substack bejegyzésében.

A dezinformációs kampány egyik eleme szerinte egy, a „Pravda Magyarország” nevű csatornán április 6-án közzétett videó, amelyen állítólag ukrán katonák egy budapesti akciót készítenek elő.

Bár a konkrét klip független hitelesítése nehézkes, a módszer illeszkedik a hálózat által használt mintázatokhoz.

A felvétel több ponton is gyanús: az „akciótérkép” közepén feltűnően nagy betűkkel szerepel a BUDAPEST felirat, ami egy titkos műveletnél életszerűtlen. A rejtett kamerás felvétel látszatát keltő snittek is beállítottnak tűnnek, az eligazítás szövegét pedig nyilvánvalóan felolvassák.

Buda Péter szerint a narratívát a hazai közéletben is felerősítik, az Alapjogokért Központ főigazgatója, Szánthó Miklós például arról beszélt:

„Minden egyes nappal egyre egyértelműbb, hogy az ukránok és az őket kiszolgáló Tisza már arra készülnek, hogy a választási vereségük után puccsal kíséreljék meg átvenni a hatalmat.”

Mint arról korábban írtunk, Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró már felhívta a figyelmet a „Matrjoska” nevű orosz bothálózatra, amely vélhetően az orosz katonai titkosszolgálathoz köthető, és ismert médiumok arculatát ellopva terjeszt ukránellenes álhíreket.

A hálózat működéséről és a magyar kampányról részletesen írt a Kyiv Independent. Elemzésük szerint a hálózat rendszeresen hamisít médialogókat és koordináltan posztol feltört közösségi média fiókokból. Bár a videók elérése az X-en egyenként alacsony, más platformokon a kapcsolódó Ukrajna-ellenes tartalmak összesen közel 290 ezer megtekintést értek el.

A mostani orosz beavatkozási kísérlet Buda Péter szerint március 23-án indult, amikor Vlagyimir Kornyilov Kreml-barát propagandista egy Telegram-posztban bedobta a „magyar Majdan” narratíváját, azt írva: „Mindenki érti, hogy Ukrajna Maidanra készül Magyarországon.” Két nappal később az orosz állami RT hírcsatorna már arról cikkezett, hogy egy Orbán-győzelem kiválthat-e egy „szteroidon pörgetett Majdant”.

A LetsData nevű elemzőcég kutatói szerint a kampány célja egyértelmű.

„Ez a narratíva azt célozza, hogy hiteltelenítsen minden lehetséges tiltakozást, és delegitimálja Orbán ellenzékét” – közölték.

A dezinformációs műveletben a Kreml-barát és a magyar kormányközeli narratíva lényegében megegyezik: Brüsszel és Kijev beavatkozik a választásba, Orbán Viktor győzelme esetén pedig zavargások vagy puccs jöhet. Ezzel szemben független elemzők egy koordinált orosz dezinformációs műveletet látnak, amelynek célja az ellenzék és a lehetséges tiltakozások hiteltelenítése.

Az elkövetkező napok Buda Péter szerint kritikusak lehetnek.

A műveletek legvalószínűbb forgatókönyve szerinte valamilyen közintézmény megtámadása vagy tömegrendezvények felhasználása olyan tömegriadalom keltésére, amely erőszakba fordulhat át és amely aztán a résztvevők fizikai épségét is fenyegetheti.

„Képzeljünk el például egy súlyos pánikot egy zsúfolt tömegrendezvényen, ahonnan mindenki menekülni próbál” - írja a nemzetbiztonsági szakértő.

Mindez szerinte ürügyet adhat olyan propaganda-tevékenység kifejtésére vagy vészforgatókönyvek alkalmazására a kormány részéről, amely alapjaiban befolyásolhatja a választást vagy akár annak elhalasztását is eredményezheti, nem beszélve a választást követő időszak történéseinek befolyásolásáról egy hamis zászlós narratíva mentén.

 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Bendarzsevszkij Anton: Putyin és környezete számára a szovjet összeomlás nem lezárt múlt, hanem jóváteendő trauma
Az idei választási kampány központi témájává vált Oroszország. De hogyan jutott el az elmúlt 16 évben Putyin irányítása alatt odáig, ahol most tart? Korszakértékelő sorozatunk egy sajátos világpolitikai kitekintéssel folytatódik.


A ma zajló háborúk és válságok nem a semmiből érkeztek: a 2010-es évek látszólagos nyugalma mögött már ott sorakoztak a globális törésvonalak. Egy rendkívül nyitott gazdaság számára - mint amilyen hazánk is - a blokkosodás és a háború a legrosszabb forgatókönyv. Magyarország a német tőke, az amerikai tech-cégek, az orosz energia és a kínai beruházások metszéspontján építette fel modelljét – ám ez a törékeny egyensúly most a globális viharok középpontjába került. Hol rontotta el a Nyugat a válaszadást az orosz és kínai közeledésre, és milyen mozgástere marad egy kis, tengerpart nélküli országnak a nagyhatalmi szembenállások korában?

A korszakértékelő sorozatunk rendhagyó részében Bendarzsevszkij Anton kül- és biztonságpolitikai szakértővel arról beszélgettünk, mit jelenthet mindez egy olyan kis és nyitott országnak, mint Magyarország.

— Úgy emlékszem, hogy 2010-ben, amikor elkezdődött ez a bizonyos 16 éves korszak, Magyarország körül, sőt Európában és a világban is viszonylag nyugodt helyzet volt. Nem gyülekeztek még igazán viharfelhők az égen, bár túl voltunk Putyin müncheni beszédén és a grúziai háborún is. Mondhatjuk, hogy egy kiegyensúlyozottabb külpolitikai helyzetben indult ez a 16 év?

— Igen is, meg nem is. A maihoz képest valóban nem volt ennyire súlyos a globális helyzet, de sok mai probléma gyökere éppen a 2011 és 2014–15 közötti időszakban keresendő. Ott volt a 2008-as világgazdasági válság, amelynek hatásai 2010-ben még erősen érezhetők voltak, és 2011-ben jött az arab tavasz is, amely destabilizálta a Közel-Keletet és Észak-Afrikát, később pedig hozzájárult az európai migrációs válsághoz. Obama és Merkel politikájának is nagy szerepe volt a későbbi problémák előzményeiben. Obama nevéhez kötődik a resetpolitika:

az Egyesült Államok a grúziai háború után nem reagált erőteljesebb fellépéssel Oroszországgal szemben, hanem újrakezdést hirdetett. Ennek később következménye lett a krími annexió és a mostani háború is.

2011-ben történt a fukusimai katasztrófa is, ami felgyorsította a német atomerőmű-bezárásokat. Ennek egyik későbbi következménye lett a 2022 utáni energiaválság, mert a zöld átállás még nem tartott ott, hogy kiváltsa a kieső olcsó energiát. Emellett a német migrációs politika is hibásnak bizonyult, és a krími annexió után Berlin nem visszafogta, hanem tovább mélyítette az orosz energetikai együttműködést az Északi Áramlat-projektekkel. Angela Merkel azt gondolta, hogy a kölcsönös gazdasági függés pacifikálja Oroszországot, de utólag látjuk, hogy ez nem működött.

A 2010-es években tehát olyan világpolitikai és világgazdasági környezet alakult ki, amely megalapozta a mai gazdasági, energetikai és biztonságpolitikai válságokat.

Ekkor indult el az orosz–kínai közeledés is, a BRICS ekkor kezdett geopolitikai jelentőséget kapni, és ekkor kezdődtek az orosz integrációs törekvések a posztszovjet térségben is: vámunió, Egységes Gazdasági Tér, majd 2015-től az Eurázsiai Gazdasági Unió. Mindezekre a Nyugat nem adott megfelelő választ.

— A migrációs válság, amely az első nagy megrázkódtatás volt, az arab tavaszt követte, az ottani destabilizáció miatt. Putyin szíriai beavatkozása a humanitárius katasztrófát mélyítette. Mennyiben járult hozzá az orosz katonai szerepvállalás a migráció elindulásához? Ez azért is fontos, mert 2015 elején, a Charlie Hebdo elleni merénylet idején Orbán Viktor már a migrációt nevezte meg a legnagyobb problémának.

— Az biztos, hogy Oroszországnak minden kedvez, ami destabilizálja a Nyugatot. De nem látom azt, hogy a migrációs válság közvetlenül az oroszokhoz kapcsolódott volna. Oroszország 2015 szeptemberében avatkozott be Szíriában Aszad oldalán, és néhány évre stabilizálta a rezsimet, de a migrációs válság előzményei már korábban kialakultak. Aki figyelte a térséget, az az arab tavasz után is láthatta, hogy súlyos humanitárius válság körvonalazódik, nemcsak Szíriában, hanem Líbiában, Egyiptomban és másutt is. Először a menekültek a szomszédos országokba mentek, de ha a válságok elhúzódnak, előbb-utóbb Európa felé indultak tovább

.

Ebben nemcsak az oroszoknak, hanem az Egyesült Államoknak, Törökországnak és a térség más szereplőinek is volt szerepük.

Törökország például nem akadályozta meg a továbbhaladást, később ezért kellett az EU–Törökország-megállapodás. A nemzetközi jog szerint a háború elől menekülőknek az első biztonságos országnak kellene menedéket nyújtania. Ez az esetek többségében nem Magyarország vagy az Európai Unió, hanem Törökország vagy a válságrégió körüli államok lettek volna. Az oroszoknak nyilván érdekük volt a helyzet elhúzódása és Európa destabilizálása, de a válságot nem ők okozták.

— Mi tette Oroszországot évről évre kitapinthatóbban ellenségessé a Nyugattal szemben? Miért fordult el Putyin Oroszországa Európától, amikor a 90-es években, sőt még a 2010-es évek elején sem éreztünk ilyen fenyegetést?

— Szerintem az, hogy az orosz revanspolitika visszatér, csak idő kérdése volt. Oroszország évszázadok óta hasonló ciklusokat jár be. Van egy megerősödési szakasz, amikor gazdaságilag és politikailag megerősödik, majd ezt az állam nem az állampolgárok jólétére, hanem központosításra és katonai erősödésre fordítja. Ebből következik egy expanzív szakasz, amely végül összeomlásba torkollik, majd újraindul a ciklus. Ha a Szovjetunió összeomlását vesszük kiindulópontnak, akkor a 90-es évek a túlélésről, a 2000-es évek a megerősödésről, a 2010-es évek pedig már az orosz expanziós kísérletekről szóltak. Oroszország agresszívabb lett a környezetében és azon túl is: beavatkozott Szíriában, afrikai támaszpontokat épített ki, a Wagner-csoport is ekkor lett aktív. Ehhez korábban nem volt elég ereje. Ez azért is volt beleprogramozva a rendszerbe, mert az orosz elit jelentős része a Szovjetunió alatt szocializálódott, és a széthullását történelmi veszteségként élte meg.

Putyin és környezete számára a szovjet összeomlás nem lezárt múlt, hanem jóváteendő trauma.

Ezt sok ország pontosan látta, ezért akartak a közép- és kelet-európai államok minél gyorsabban belépni a NATO-ba. Úgy látták, hogy Oroszország egyszer vissza fog térni, és az egyetlen biztonsági garancia a nyugati katonai szövetség. Közben volt egy ellentétes folyamat is: miközben sokan felismerték ezt a veszélyt, túlságosan ráhagyatkoztunk az Egyesült Államokra és a NATO-ra, és közben leépítettük a saját fegyveres erőinket.

— Amit ma Oroszországban látunk, az csupán megkésett fejlődés, vagy mélyebb kulturális gyökerei vannak?

— A történelmi folyamatok egészen másképp alakultak Nyugat-Európában, mint Oroszországban. Nyugat-Európában évszázadok alatt kialakult a demokratikus kultúra és intézményrendszer. Oroszországban ez nem történt meg. A jobbágyfelszabadítás is későn jött, aztán a cári birodalom után következett a szovjet rendszer, amely újabb mély nyomot hagyott a társadalomban. A 90-es években volt kísérlet a demokrácia kiépítésére, de ez megbukott. Ebben nagy töréspont volt az 1996-os választás, amikor a kommunisták visszatérésétől tartó oligarchák és a Nyugat erősen beavatkoztak Jelcin újraválasztása érdekében. Ez az egyébként sem erős orosz demokrácia hitelességét tovább roncsolta.

Azóta beszélhetünk irányított demokráciáról: vannak választások és többpártrendszer, de a rendszer úgy van kialakítva, hogy a valódi hatalom ne kerüljön veszélybe.

A Nyugat gyakran azért nem érti Oroszországot, mert demokráciák logikájával próbál értelmezni egy nem demokratikus rendszert. Nem arról van szó, hogy az oroszok „másképp működnek”, hanem arról, hogy a történelem mély nyomot hagyott rajtuk. Egy ilyen hosszú történelmi pálya nem fordul át egyik napról a másikra.

— Volt-e olyan pont, amikor Ukrajna csatlakozhatott volna a NATO-hoz, és ezzel talán meg lehetett volna előzni a mostani katasztrófát?

— A probléma kétoldalú volt. A NATO-tagsághoz kellett volna az ukrán társadalom és politikai elit támogatása, valamint a NATO-tagállamok beleegyezése is. Szerintem nem volt olyan pillanat, amikor ez a két feltétel egyszerre teljesült volna. A 2000-es években a NATO részéről még lett volna nyitottság, de Ukrajnában a társadalom megosztott volt, és a többség elutasította a NATO-tagságot. Az ország egyszerre akart jó kapcsolatot a Nyugattal és Oroszországgal, és sokan attól féltek, hogy a csatlakozás konfliktust idézne elő.

Amikor később az ukrán társadalom többsége már a NATO-tagságot kezdte támogatni, addigra a NATO-tagállamok lettek óvatosabbak, mert Oroszország megerősödött, és világossá vált, hogy az ukrán csatlakozás komoly konfrontációt jelentene.

2008-ban, a bukaresti NATO-csúcson ez különösen élesen látszott. Putyin személyesen próbálta lebeszélni a NATO-tagállamokat Ukrajna, Grúzia és Moldova közeledésének támogatásáról. Akkor az amerikai adminisztráció még próbálta győzködni az európai partnereket, de Merkel és a francia vezetés ellenállt. Ma részben fordított a helyzet: Európában nagyobb lenne a hajlandóság, de az Egyesült Államok, sem Biden, sem Trump alatt nem látott reális utat az ukrán NATO-tagságra. Ehhez egy meggyengült Oroszország kellene, a jelenlegi geopolitikai helyzetben ez nem látszik lehetségesnek.

— Megérkeztünk a jelenbe: háború a szomszédban, háború Iránban, egy rendkívül instabil korszak. Ezek szerint mindennek megvoltak a látható jelei már a 2010-es években, sőt korábban is. Milyen reális hatások érték Magyarországot egy ilyen viharos korszakban?

— Magyarország rendkívül nyitott gazdaság. A különböző mutatók szerint a világ leginkább globalizált gazdaságai közé tartozunk. A GDP-nk nagyon jelentős része a külkereskedelemhez kötődik, vagyis különösen ki vagyunk téve a globális folyamatoknak.

Tehát a magyar gazdaság akkor működik jól, ha békés időszak van, ha nincsenek válságok, és a szereplők kereskednek egymással.

Mi kis gazdaság vagyunk, szemben például Lengyelországgal, amely nagy belső piaccal rendelkezik. Nálunk nincs ilyen belső tartalék, nincs tengerpart, nincsenek kikötők, jobban rá vagyunk utalva a környezetünkre és a globális folyamatokra.

A Covid-válság, majd a szomszédban zajló háború, most pedig az energiaválság és az iráni háború mind súlyos csapásokat mértek egy ilyen nyitott gazdaságra.

Az energiaárak mindenre hatnak: a szállításra, a műtrágyára, az élelmiszerárakra, az inflációra. Egy olyan ország számára, mint Magyarország, az lenne a legkedvezőbb, ha a konfliktusok mielőbb véget érnének, nem mélyülne tovább a blokkosodás, és fennmaradna a korábbi, nyitottabb világgazdasági környezet.


Link másolása
KÖVESS MINKET: