News here
hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Fogalmunk sincs, mihez kezdjünk a Wizzair-generációval

Hová és milyen célból vándoroltak ki magyarok az elmúlt években? Miért nem lehet pontosan megmérni, mennyien vannak? Mitől érzik magukat sikeresnek odakint? Többek közt ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a Menedék - Migránsokat Segítő Egyesület új kötete.

Link másolása

hirdetés

Bár magyarok százezreit érinti, kevesen szoktak higgadtan, szakszerűen, mégis érthetően beszélni a magyar kivándorlásról. Emiatt nem csak az elmúlt évek “Wizzair-generációjáról”, de a száz éve elköltözött felmenőinkkel is nehezen tudunk mit kezdeni. Ezen próbál változtatni az új, “Mit tudunk a kivándorlásról?” című kötet, amely a 20. század magyar migránsaitól a kivándorlók párkapcsolati problémáin át a berlini magyar prostituáltak helyzetéig egy sor érdekes, kivándorláshoz kapcsolódó témát jár körbe.

Hová és milyen célból vándoroltak ki magyarok az elmúlt években? Miért nem lehet pontosan megmérni, mennyien vannak? Mitől érzik magukat sikeresnek odakint? Megsínyli-e a párkapcsolat a migrációt, vagy éppen megerősödik tőle? Hogyan alakul a Kanadába, Angliába vándorló romák sorsa, és miként lesz egy magyar nőből Berlinben prostituált? Beérik-e még Magyarországgal az erdélyi magyarok, vagy inkább ők is nyugatra mennek?

Többek közt ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület új, “Mit tudunk a kivándorlásról?” című kötete, amely a szervezet 2016-17-es, Gólya presszóban tartott műhelybeszélgetéseiből nőtt ki. Ezekre migrációval, kivándorlással foglalkozó szakértőket hívtak meg, hogy beszéljenek kutatási eredményeikről. A könyv fejezetei az ott elhangzott beszélgetéseik leiratát tartalmazzák, így élvezetesebbek és közérthetőbbek a szokásos tudományos szövegeknél, itt-ott még érdekes sztorizgatások is előjönnek bennük.

"Ezzel azt szeretnék elérni, hogy végre ne úgy gondolkozzunk a magyarok kivándorlásáról, “mint egy különlegességről, egy furcsa nép sajátos sorsáról, hanem mint egy megérthető, kezelhető társadalmi folyamatról, amely illeszkedik a globális mintázatokba”

– mondta Kováts András, a Menedék igazgatója a kötet bemutatóján.

hirdetés

A kivándorlásról való értelmes párbeszédet az is nehezíti, hogy az elmúlt évek “Wizzair-generációját” – ahogy Kováts egyik Angliába kivándorolt interjúalanya nevezte – hol az Orbán-kormány elől menekülő ellenzéki tömegként, hol egyszerű, szerencsét próbáló fiatalokként próbálják ábrázolni, akiknek semmi bajuk a magyarországi viszonyokkal.

De nemcsak velük, hanem még a 20. század elején, a 30-as években, a második világháború után, vagy az 56-ban kivándorolt felmenőinkkel sem tudunk mit kezdeni. Erről szól a kötet egyik legérdekesebb fejezete, amelyben Fejős Zoltán történész, a Néprajzi Múzeum volt főigazgatója beszél a kivándorlás emlékezetéről. Ebből egyrészt kiderül, mekkorát tévedett József Attila azzal, hogy az 1900-as évek elején “kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk”, hiszen valójában csak 400 ezren lehettek. Másrészt, hogy mégis mennyire fontos a Hazám című vers, amely Fejős szerint a magyar kivándorlástörténet egyetlen “emlékezeti helye” manapság.

Miközben az olaszok, a lengyelek vagy a németek múzeumban mesélik el a saját kivándorlásuk, vagy akár ezzel együtt a hozzájuk érkező bevándorlás történetét, Fejős szerint itthon legfeljebb hozzá hasonló megszállottak foglalkoznak ezzel. “Nem tudunk az egészről beszélgetni. Kik ezek, mik ezek? Kivándorlók? Emigránsok? Még a régieket is ideértve, aztán a későbbiek már egyre problémásabbak” – idézik a kötetben.

Ahhoz, hogy ez megváltozzon, itthon is rendes kutatásokra, a témával foglalkozó intézetekre és múzeumokra lenne szükség, de szerinte ez nem azt jelenti, hogy “az elsiratás tónusán” kellene beszélni a magyarok migrációjáról.

“Kell, hogy legyen benne érzelem, de ne érzelgősséggel legyen föltámasztva az egész”. Ha ez sikerülne, könnyebben tudnánk mit kezdeni a külföldön élő magyar diaszpórával is, amellyel kapcsolatban Fejős szerint még mindig az a tipikus hozzáállás, hogy megkérdezzük a harmadik generációs clevelandi mérnök srácot, mikor jön már haza Magyarországra.

Na jó, de most mennyien vannak?

Ez az, amit pontosan sosem lehet megmondani, legfeljebb a néhány havonta előbukkanó, egymásnak ellentmondó számok között válogathatunk. Kapitány Balázs és Rohr Adél, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) munkatársai a velük készült beszélgetésben részletesen elmondják, miért van ez.

Kapitány felidézett egy 2017-es államigazgatási egyeztetést, ahol a különböző minisztériumok képviselői azzal nyugtatták egymást, hogy csak 30 ezren hagyták el Magyarországot. Ezt arra alapozták, hogy ennyien jelentkeztek ki a lakossági nyilvántartóból, amit viszont sokan nem tesznek meg. A másik véglet az egymillió, amely az ENSZ 500 ezres becsléséből (ebben még az 56-os kivándorlók is benne vannak) és egy olyan felmérésből áll össze, amely 370 ezer jövőbeli kivándorlót talált Magyarországon.

Az igazság valahol a kettő között van, de hogy pontosan hol, azt nem tudni. Ennek több oka van, például az, hogy sok országban egyáltalán nem tartanak népszámlálásokat, vagy ha tartanak is, pontatlanok, esetleg rá se kérdeznek az emberek születési helyére. Így hiába próbálnánk megszámolni, hogy egy országban hányan élnek olyanok, akik valahol máshol születtek, ez egyáltalán nem megy olyan könnyen. Ha mégis megtesszük, azzal szembesülünk, hogy a hatvan évvel ezelőtt, gyerekként kivándoroltak is megjelennek a statisztikákban.

Ugyanígy azt sem tudjuk, hová számítják a negyvenes évek elején Kolozsvárról, az akkori Magyarországról kivándoroltakat. Ráadásul a határon túli magyarok könnyített honosítása is zavarja a képet, hiszen közülük sokan magyar állampolgársággal, magyarországi lakcímmel a zsebükben költöznek nyugatra úgy, hogy egy percet sem éltek Magyarországon. Az angliai vagy németországi statisztikákban ők mégis magyar bevándorlókként jelennek meg.

Valamilyen számot persze muszáj mondani, ezért a KSH-ban két dologból indulnak ki:

• egyrészt a magyar népszámlálásból, amelyben rákérdeznek, hogy a háztartás tagjai közt van-e, aki külföldön tartózkodik,

• másrészt a Munkaerő-felmérésből, amely a külföldön dolgozókat méri.

De még ez is pontatlan, hiszen benne vannak a határszéli ingázók, miközben kihagyja azokat, akik már családostul külföldre mentek. Kapitányék egy 2012-es kutatásban inkább kiválasztottak kilencezer címet a lakcímnyilvántartásból, akiket négy évvel később újra felkerestek. Így képet kaptak arról is, hogy időközben mennyien mehettek ki, vagy térhettek haza. Persze sokakról így sem tudni semmit, egyszerűen azért, mert a kérdezőbiztosok nem találták őket otthon, és más úton sem sikerült beazonosítani, vajon külföldre mentek-e vagy sem. Ez alapján

2012-ben úgy becsülték, hogy 335 ezer 18-49 éves magyar vándorolt ki. Négy évvel később csak kis növekedést mértek, sőt a korábban külföldön levők felét Magyarországon találták, ami akár visszavándorlásra is utalhat.

Az egymásnak ellentmondó számok általában politikai párharcok részévé válnak, ami Kapitány szerint azért szomorú, mert “teljesen lehetetlenné teszi a tudományos beszédet”.

“Mi, kutatók azzal szembesülünk, hogy ellopták a fogalmainkat. A migráns most mást jelent ugye, mint ami a statisztikai évkönyv mellékletében van, és mást jelent a bevándorló, más jelent a kivándorló”. Szerinte félő, hogy a jövőben sem tudunk majd értelmesen beszélni a kivándorlásról, ami miatt értelmes szakpolitikára sincs esély ezen a területen. Úgy látja, a kivándorlásnak nincs gazdája a kormányzatban, egyetlen minisztérium sem kapkod utána, mert “mindenki azt érzi, hogy ez egy veszélyes, vesztes ügy”.

Kapitány szerint a megoldás nem a “Gyere haza, fiatal!”-hoz hasonló programokban van, inkább az állami bürokráciának kellene felkészülnie, hogy ha valaki haza akar költözni, akkor hasznos információkat találjon. Ehhez például arra lenne szükség, hogy ne terjedjenek “különféle rémtörténetek” arról, hogy magyar TAJ-szám vagy oltási könyv nélkül képtelenség beíratni a gyereket magyar iskolába.

Hiába holland a párod, nem biztos, hogy boldog leszel Hollandiában

A kivándorlás kérdését sokszor hajlamosak vagyunk úgy elképzelni, mint amit ki lehet számolni kockás papíron: többet fogok-e keresni odakint, elég lesz-e ez az ottani megélhetésre, tudok-e majd félretenni. A migrációban viszont legalább ilyen fontos szerepet játszik egy sor érzelmi kérdés is, például hogy mit kezdjen az ember a párkapcsolatával, ha külföldre költözik.

Tóth-Bos Ágnes pszichológus Hollandiában tart konzultációt külföldi pároknak, vagyis részben szakemberként, részben saját tapasztalatból is ismeri a problémát. A beszélgetésből kiderül, hogy Tóth-Bos 2011-ben költözött ki holland párjával, akivel azóta megházasodott. Ezen kívül nem volt különösebb motivációja arra, hogy elhagyja Magyarországot, egy évvel később haza is jött “alvási zavarokkal és mindenféle problémákkal”, majd átálltak a távkapcsolatra.

Azt mondta, odakint hiányoztak neki “a kedvenc helyek, a kedvenc emberek”, tele volt honvággyal és identitáskereséssel, miközben nehezen viselte a borongós időjárást is. Ráadásul ebben az egy évben munkát sem talált, pszichológus diplomájával még egy orchideakertészetből is visszautasították. A távkapcsolatot azonban nem látta fenntarthatónak, ezért hamarosan ösztöndíjjal visszatért Hollandiába, ami már elvezette a mostani munkájáig is.

Tóth-Bos az egyetemen hollandiai magyarok jóllétét és motivációs hátterét kezdte kutatni. Eredetileg azt hitte, akinek sikerül anyagilag előrelépnie, az sikeresnek érzi magát külföldön, de a hollandiai magyaroknál ez nem igazolódott be.

“Még azt sem tudom mondani, hogy attól lesz valaki boldog, hogy van egy jó munkája Hollandiában”. Ugyanígy az sem számít, ki, milyen régóta él kint.

Kérdés, akkor mitől függ a hollandiai magyarok boldogsága. Tóth-Bos szerint, bár erre nehéz konkrét választ adni, többször beigazolódott, hogy “ha valaki nagyon a magyarokhoz hasonlítja magát, akkor kevésbé boldog, mint aki a hollandokhoz”. Emellett, aki megvalósítja kint a belső motivációit, például új barátokat szerez, akkor boldogabbá válik, de csak akkor, ha ez a vágy nem volt túlságosan erős. Ezt a saját példáján is látja: számára fontos volt, hogy munkát találjon, és boldogabb is lett, miután sikerült neki. Ugyanakkor mások, akiknek a munka nem ennyire központi kérdés, nem élnek folyamatosan félelemben, hogy mi lesz, ha megint nem találnak állást.

Sokan a párkapcsolatuk miatt választják a migrációt, Tóth-Bos kutatása alapján ez a hollandiai magyarok 16 százalékára igaz (a legtöbben anyagi okok miatt). A párkapcsolati okokból kivándorlók közt “nagyon nagy a depressziósok aránya”, mert folyamatosan ott lebeg a “mit adtam fel érted?” kérdése. Ráadásul beilleszkedni akkor sem könnyű, ha az embernek holland párja van, és holland barátok is körülveszik őket. Tóth-Bos kutatása alapján ennek semmilyen hatása nincs arra, hogy ki, mennyire érzi jól magát bevándorlóként. Ezeknél a pároknál gyakran visszatérő kérdéssé válik, vajon hol tudnának ketten együtt boldogan élni, míg végül sokszor egy harmadik országban kötnek ki.

Kellenek-e bevándorlók?

Egy másik, gyakran felmerülő kérdés, hogy vajon Magyarországnak szüksége van-e bevándorlókra, különösen a hiányszakmákban. Erről Hárs Ágnes, a TÁRKI kutatója azt mondja, érdemes lenne nyitni más országokból érkező orvosokra és egészségügyi dolgozókra, ami “már most is létezik, csak nem tömegesen”. Hársék egyik kutatásából kiderült, hogy most is nagyjából ötven olyan szír orvos dolgozik ma Magyarországon, akik a menekülthullámmal érkeztek, “az ápolóknál, szakszemélyzetnél pedig még könnyebb lenne a helyettesítés”.

“Politikailag elég nehezen tudom ezt most elképzelni, de egy idő után annyira félni fog mindenki attól, hogy nem lesz orvos, hogy el fogják fogadni” a külföldieket. (Az ország két szélén már két évvel ezelőtt sem találtunk háziorvost). Hárs szerint ahogy Dániában vagy Norvégiában nyelvtudás nélkül is körzeti orvosokat csinálnak a magyar orvosokból, “talán egy idő múlva lehetséges lesz”, hogy egy magyar faluban egy szír orvos praktizáljon. Segédmunkát végezni viszont már ma is sokan jönnek Magyarországra. Többféle csatornán, legálisan, feketén, kölcsönző cégeken keresztül, statisztikákban nem megjelenően jönnek, nagyrészt Ukrajnából”.

A munkaerőhiány miatt az ukránok a szakképzettséget igénylő munkákban is kapósaknak tűnnek, ahogy ezt egy tatabányai cégvezetőtől is hallottuk. Sőt, némely cégnek még mongolokat is megéri kiképezni, akikből aztán szorgalmas munkarő válik. Alacsonyabb státuszú, építő- és vendéglátóipari munkákat pedig menekültek is végeznek itthon, egy részük épp a Menedék támogatásával. Erről ebben a cikkünkben írtunk bővebben.

Hiába a nagy pénzek, nem lépnek előre a stricik és a prostituáltak

A könyv néhány fejezete egy-egy speciális magyarországi csoport kivándorlási szokásait vizsgálja. Ilyen például a Durst Judittal készült beszélgetés, amelyben végigvették, hogyan kezdtek Kanadába, majd később Angliába vándorolni a sokáig röghöz kötöttnek hitt, szegénységben élő romák. A University College London és a Magyar Tudományos Akadémia munkatársának eredményeiről korábban mi is írtunk már. Ebben a cikkben bemutattuk, hogyan segíti a rokonság a romák kivándorlását, majd mihez kezdenek magukkal odakint pénz és képzettség híján.

Egy másik fejezet a Németországban élő magyar prostituáltak helyzetét mutatja be Katona Noémi kutatásain keresztül. Ebből kiderül, hogy az érintettek többsége alacsony iskolázottságú és hátrányos helyzetű, jelentős részük állami gondoskodásban, gyerekotthonban nőtt fel. Bár első látásra vonzónak tűnik, mekkora pénzeket tudnak keresni a kint dolgozó prostituáltak és stricik, valójában szinte senki sem tud előrelépni. “Bár hatalmas pénzt halmozhatnának föl, általában ez nem így történik”.

A könyvben előkerülnek más témák is, amelyeket most nem mutattunk be részletesen. Ilyen az erdélyi magyarok kivándorlása, a külföldön továbbtanuló fiatalok, a kivándorlási hajlandóság mérése és az, hogy milyen globális folyamatokba illeszkedik a magyar kivándorlás.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
A legízléstelenebb mondatot a németek kapták Orbántól Tusványoson
A gázzal kapcsolatban a náci Németországra célozgatni viszonylag ritkán szokás már a világpolitikában.

Link másolása

hirdetés

Orbán Viktor sok minden más mellett a gáz- és energiaellátásról is beszélt, hosszas fejtegetésbe kezdett arról, hogy hogy veri szét Amerika és Európa a nagyszerű gázösszeköttetést az oroszokkal. Eközben egy félmondat erejéig egy viccesnek szánt történelmi utalást is megeresztett a németek felé.

Arról beszélt épp, hogy

"az EU mindenkinek kötelezően csökkenteni akarja 15 százalékkal a gázfogyasztását. Nem látom, hogy hogy kényszerítik ki. Bár erre van német know-how... Régebbről, úgy értem..."

Nos, a gázzal kapcsolatban a náci Németországra célozgatni viszonylag ritkán szokás már a világpolitikában, pláne egy olyan ország részéről, amelynek messze a legfontosabb partnere a mai Németország, minden tekintetben.

Itt a videó, 1.02.10-től tessék hallgatni:

hirdetés

A beszédben amúgy Orbán elkanyarodott a migráció kapcsán a fajelmélet felé is.

A miniszterelnök szerint az internacionalista baloldal csele, hogy Európában eleve kevert népesség él. Orbán azt mondta, ez szemfényvesztés. Van, ahol európai és Európán kívüli népek keverednek, és

van, ahol európai népek keverednek, mint a Kárpát-medence. A kettő között szerinte nagy különbség van.

„Mi nem vagyunk kevert fajúak, és nem is akarunk azok lenni” – hangsúlyozta a miniszterelnök.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Holoda Attila: Hány házat tudtunk volna leszigetelni abból a több ezer milliárdból, amiket ostobaságokra költött el a kormány?
Presztizsberuházások helyett családok milliói kaphattak volna energiahatékonysági támogatást, ezzel elkerülhető lett volna a mostani pánik és kapkodás. Interjú.

Link másolása

hirdetés

– Indulatos Facebook-bejegyzéssel reagált a bejelentett konkrét rezsiárakra, amiben hazugsággal vádolja a kormányt. Miért?

– Én tényeket írtam le. Orbán még márciusban azt mondta, hogy nem a háború miatt magasak az árak. Most már azt mondja, hogy a háború miatt. Az internet nem felejt. Szijjártó 700 millió köbméter gázért kiment Moszkvába kuncsorogni, miközben a kormányhatározat úgy szól, hogy a piacról kell szereznie. A piac nem csak Moszkva. És hogy miért kell 700 millió köbméter? Le sem írtam, de el tudom árulni. Azért, mert amikor tavaly elkezdődött az áremelkedés, akkor felszabadítottak a stratégiai tárolókból 600 millió köbmétert, mert az korábban még olcsóbban lett betárolva. Azt most vissza kell tenni, az hiányzik a stratégiai tartalékból.

Olyan, hogy „lakossági piaci ár”, nem létezik. Vagy piaci ár van, vagy más.

Kitaláltak egy fogalmat, amire mindenki már úgy hivatkozik, mint létező dologra, holott ilyen nincs.

– Mi a reális ár?

– Reális ár, ilyen sincs. Magyarországon 19 földgázkereskedő dolgozik, más és más helyen és időben vásárol. Ha most vásárolok a piacon, az a reális ár, amennyiért most tudok kapni. De az MVM tavaly, tavalyelőtt vásárolt, nem tudom mennyit és nem tudom, mennyiért. Szeretném, ha megértené mindenki, nincsen olyan, hogy reális ár.

hirdetés
Illetve akkor lehetne egy reális árat kialakítani, ha az MVM az Energiahivatallal megosztaná az elmúlt időszak szerződéseit, árakat, mennyiségeket és abból számolnák ki az árat. De erről szó nincs.

Dobálóznak ezzel a „lakossági piaci árral”, meg persze nyomják, hogy „bezzeg, ha az ellenzék nyerte volna a választást, akkor...” . És a megmondóemberek már árakat is mutogatnak, hogy mennyi lenne a gáz akkor. Holott szó sem volt erről. Az ellenzék nem akarta eltörölni a rezsicsökkentést, arról volt szó, hogy átalakítjuk. De az átalakítás például arról is szólt volna, hogy több tömbösített sávot hozunk létre, amikben a fogyasztók a fogyasztási arány szerint egyre magasabb és magasabb progresszív árat fizetnek. De nem arról volt szó, hogy kitalálunk egy ilyet, hogy „lakossági piaci ár”. Ez nem létezik.

– Mi az oka a gáz hétszeres emelésének, miközben az áram díja csak közel háromszorosára növekedik?

– Nem tudom. A kormány, illetve az Energiahivatal az ehhez szükséges háttérszámításokról nem mondott az égvilágon semmit. Innentől kezdve egy dolog feltételezhető: a költségvetésen keletkezett lyukak betömése a kizárólagos motiváció, amit az indokolatlanul fenntartott rezsicsökkentés, illetve a kampányra elszórt 1500 milliárd forint okozott. Az erre az évre tervezett hiánycélnak már a 92 százalékát meghaladtuk, holott még csak július van. Tehát elfogyott a pénz. Ez az oka.

Azt is írom a korábban idézett Facebook-bejegyzésemben, hogy lett a 10 forint körüli paksi áram árból a sokszorosa? Eddig folyamatosan azzal dicsekedtek, hogy Paks a világ legjobb üzlete, a miniszterelnök meggyőződése, hogy a nukleáris energia olcsó.

Ez egy új építésű erőmű esetében nem igaz, de egy ilyen lassan 50 éves erőműnél, ahol már amortizációs költség nincsen rajta, valóban, sokkal olcsóbb az áram.

De akkor azt miért nem adják a lakosságnak? És akkor a villanyhoz nem kellett volna hozzányúlni. De akkor nem tudták volna tömködni a büdzsé lukait. Ezért.

– Érdemesebb már villannyal fűteni?

– Önmagában az, hogy a villamosenergia és a gáz ára között ekkora különbség van, az árulkodó arra nézve, hogy itt valami susmus van, mert egyébként a villamos energia és a gáz ára össze van kötve. Ha ilyen mozgás van, akkor vagy a hétszeres sok, vagy a kétszeres kevés. De ha már itt tartunk, nem reális megoldás az sem, hogy most mindenki alakítson ki villanyfűtést. Ahhoz jó sok áram kell, ami egy átlagos házban nemigen áll rendelkezésre. A bővítés meg jó sokba kerül. Vagy tegyen fel napelemet? Aki megteheti? Olyan kereslet jelentkezett hirtelen a napelemforgalmazóknál, hogy ki sem tudják elégíteni.

– Ha a rezsicsökkentés helyett a lakosságra fokozatosan ráeresztik a valódi energiaárakat, már 2012-től, nem lehet, hogy a lakosság egy része inkább költött volna energetikai beruházásokra, mint ahogyan nem tette?

– Mindenféle állami árszabályozás, ami azt sugallja, hogy „nem kell nektek az energiával foglalkozni, majd a jóságos kormány megvéd benneteket”, az a takarékosság és az önálló cselekvés ellen hat. Márpedig 10 éve ezt halljuk. Miközben rossz az energiahatékonysági rendszere az épületeknek. Rossz az energiahatékonysági rendszere az eszközöknek, amiket használunk. A kazánoknak, fűtőeszközöknek, konvektoroknak. Ezeknél sokkal korszerűbbek vannak. De most hirtelen rászabadítani a valóságot az emberekre, azzal, hogy „cseréljétek le a komplett fűtési rendszereteket, mert korszerűtlen”, hát gratulálok. Az is árulkodó, hogy Gulyás Gergely, amikor megkérdezték, hogy takarékoskodik-e, azt a választ adta, hogy két héttel ezelőtt még nem jutott eszébe, de most már odafigyel és lekapcsolja a villanyt. Elég nagy szégyennek tartom, hogy egy miniszter nyilvánosan elismeri, hogy ő nem takarékoskodott az energiával.

Hozzáteszem, hogy a 2011-es energiastratégiát már a fideszes többségű országgyűlés fogadta el, abban benne van, hogy az épületeink 70 százalékánál az energia 40 százaléka veszendőbe megy, és szükséges az energiahatékonyság növelése.

Nem választottuk le a távhőrendszereket, hogy egyedileg szabályozhatóak legyenek a lakások. Ehelyett még most is azt látjuk, hogy a nagy lakótelepeken télen nyitva vannak az ablakok, mert megfőnek az emberek a melegtől. Papoljunk ezeknek az embereknek a takarékosságról?

Ahelyett, hogy erre költöttünk volna, mindenféle ostoba infrastruktúrára ment el a pénz, például a földalatti gáztárolót megvettük. De minek? Nyilván azért, hogy tudjanak vele manipulálni, ahogy az elején elmondtam, a 700 millió köbméterrel. Ha kezemben van az eszköz, én mondom meg, mennyi az ára. Ha az összes pékség az enyém, akkor adhatom háromhatvanért a kenyeret és visszahoztam a kádár korszakot, hurrá. Csak persze ennek az árát majd máshol vissza kell venni.

– Átaludtuk a felkészülési időt?

Az emberek nem érezték, hogy az olcsó energia korszakának vége van. Volt a Fidesznek egy Európai Parlamenti választási programja 2009-ben (az utolsó választási program, amit leírtak), és annak az energetikai részében olvasható ez a mondat:

„vége az olcsó energia korszakának”.

Takarékoskodni kell az energiával, hatékonyabban kell felhasználni. Aztán kormányra kerültek, jött a rezsicsökkentés, és elfelejtették azt, amit ők maguk írtak le. Nincs olcsó energia. Nem lesz olcsóbb a megújuló energia sem, mert annak is van megtérülési ideje.

2.19. Energiapolitika

AZ ENERGIA BIZTONSÁGPOLITIKAI KÉRDÉSSÉ VÁLTAz energiahordozók világszintű felhasználása ugrásszerűen emelkedő tendenciát mutat. Figyelembe véve, hogy a hagyományos módon kitermelhető készletek végesek, kijelenthetjük, hogy vége az olcsó energia korszakának. Az energia kérdése a nemzetközi politikai élet egyik központi témájává lépett elő. A korábbiakhoz képest fokozottabb mértékben befolyásolja az egyes államok biztonságról és szuverenitásról alkotott felfogását.

- Fidesz, Európai Parlamenti képviselőválasztási program, 2009

Persze ha valaki most telepít napelemet, az örülhet, mert az a mostani magas árak miatt rövidebb idő alatt megtérül.

De eltelt 12 év! Hány napelemet telepíthettünk volna már? Hány házat tudtunk volna leszigetelni? Abból a több ezer milliárdból, amiket ostobaságokra költött el a kormány, mi mindenre futotta volna!

Ha csak odaadtuk volna az embereknek, hogy tessék, szigeteld a házadat. Már azzal is jobban jártunk volna, megtakarítottuk volna az energia nagy részét. A édesanyám házát felújítottuk, egy sima kádár-kockát. 35 százalékkal csökkent a gáz felhasználása. 35-tel! Egy sima szigeteléssel ennyit spóroltunk.

A minap kérdeztem egy nénit: „mennyit tetszik fogyasztani?” Azt válaszolta, hogy olyan ötezer forint körül. Megismételtem a kérdést: „mennyit tetszik fogyasztani?” Nem tudja, hogy mennyit fogyaszt.

Forintokról beszélnek, ahelyett, hogy tudnának kilowattórával, köbméterrel számolni.

Csak néznek, nem értik. Azt mondják nem erről volt szó. Hogy azt mondták nekik, olcsó lesz az energia. Persze, mert több, mint tíz éve ezt mondják Orbánék.

– Informatikailag bírni fogják a szolgáltatók egy teljesen más számlázási algoritmust ennyi idő alatt üzembe helyezni?

– Valószínűleg igen, de nem is ez a kérdés. Hanem az, hogy mennyivel beljebb lennénk, ha az okosrendszereket elterjesztették volna. Nem lenne kérdés, hogy most kinek van átalánya, vagy ki diktál. Ennyi év alatt már mindenhol lehetne okosmérő. Az okosmérők segítségével a szolgáltató személyre szabott csomagokat tudna ajánlani a fogyasztóknak, pont úgy ahogy a mobilszolgáltatóknál megszoktuk.

De jelenleg nincs is lehetőség fogyasztói csomagokra, hiszen egy kormányrendelet szabályozza az árakat és kész.

Hátra megyünk, nem előre.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
„Mi ebből nem kérünk!” – a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója Orbán Viktor fajkeveredéses beszédéről
Gáspárik Attila azt mondja, tiltakozó petíciójuk megjelenése után aggódó üzenetek sorát kapták, hogy vigyázzanak magukra, mert bosszúálló a magyarországi hatalom, és megkeserítheti az életüket.
Fischer Gábor - szmo.hu
2022. július 30.


Link másolása

hirdetés

Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde a fajok keveredéséről tett kijelentései miatt különösen emlékezetesre sikerült. A zsidó szervezetek mellett megszólalt az ügyben az amerikai külügy, és edélyi értelmiségiek is petíciót írtak, amit Eckstein-Kovács Péter, Fosztó László, Gáspárik Attila, Magyari Nándor László, neves és elismert romániai magyar értelmiségiek indítottak. Gáspárik Attilával, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatójával beszélgettünk az ügyről.

– Hadd adjam a naivat. Ide Magyarországra az a kép jut el a romániai magyarokról, hogy ők fenntartás nélkül Orbán Viktor támogatói. És akkor jönnek Önök...

– Mivel a médiatúlsúly a Fidesz kezében van még Erdélyben is, ezért természetes, hogy nem jutnak ki innen azok a hangok, melyek másképp látják a világot. Az utóbbi időben sokat voltam Felvidéken, és tapasztalatom szerint az ottani emberek is teljesen másképp látják a világot, mint ahogy azt láttatni szeretné a magyar kormánypárt. Viszont azt gondolom, hogy

Erdélyben többségben vannak azok, akik képesek különbséget tenni egy gazdasági struktúra (állam) és egy érzelmi struktúra (nemzet) között.

Nekem természetes, hogy adót fizetek egy országba, ahol azért szolgáltatásokat kapok. És ez nem Magyarország. Ha Magyarországon fizetnék adót, akkor ott szólnék bele a dolgokba. Ám ugyanezt elvárjuk, akármelyik EU-tag országtól, hogy

ne jöjjön ide a területünkre, mint egy gyarmatra, ne osszon ki minket, ne oktrojálja ránk a véleményét, ne beszéljen a nevünkben.

Most megint ez történt. Nagyon sok jóérzésű román embert is zavart, hogy egy ilyen nagyon-nagyon rossz, az amerikai külügy szerint egyenesen megbocsáthatatlan üzenetet összemosnak egy erdélyi településsel. Megint Tusnád. És az embernek már gyomorgörcse lesz akkor is, ha csak kirándulna arrafelé. „Jaj, igen, itt mondták ki ezt-azt-amazt”. Mi ebből nem kérünk! Mi most megszólaltunk, és már ezer felett van az aláírók száma, de biztos vagyok benne, hogy a normalitás a határon túl többségben van.

hirdetés

Elhatárolódunk a rasszista beszédtől!

A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor hagyománya visszanyúlik a rendszerváltozás első évtízedéig, amikor a romániai magyar és román, illetve magyarországi politikusok és értelmiségiek együtt keresték a közös megértés és cselekvés lehetőségét. Ebben a táborban megfordult sok demokratikusan gondolkodó, és az emberi jogok és méltóság tisztelete iránt elkötelezett közszereplő.

Ennek a hagyománynak örökösének állítja magát a Tusnádfürdőn rendezett úgynevezett Tusványosi Tábor. A tábor jellege az idők folyamán sokban megváltozott, egyre inkább a Fidesz rendezvényévé vált, amelynek rituális záróelőadását Orbán Viktor tartja, pártelnökként vagy, mint idén is, Magyarország miniszterelnökeként.

Az egyoldalú politikai üzenetek, ideológiai elfogultság, sőt, pártpropaganda színterévé váló rendezvény keretei között is kirívó az a hangnem, amelyen Orbán Viktor idei előadásában megszólalt, olyan fajelméleti, rasszista fejtegetésbe bocsátkozva, amelyet vissza kell utasítanunk.

Emberi „fajok” nem léteznek, hiszen mindahányan a Homo Sapienshez, mint egységes fajhoz tartozunk. A Nyugat hanyatlásának víziója, amelyet a beszéd fölvázolt, ahol „kevert fajú” poszt-Nyugat áll szemben a közép-európai nemzetállamok nem keveredő népességével, a második világháborúhoz és a holokauszthoz vezető korszak retorikáját idézi föl.

Egy ilyen tartalomnak és beszédmódnak nincs mit keresnie abban az erdélyi magyar nyilvánosságban, amely évszázadok óta az etnikai, vallási tolerancia színhelyeként gondol saját magára.

Az, hogy a politikai képviseletünk és az erdélyi magyar média túlnyomó része cinkosan hallgat, egyáltalán nem szolgálja a romániai magyarok érdekeit. Ennek eredményeként a romániai nyilvánosságban úgy jelenik meg egész közösségünk, mint akik egy ilyen beszédet elfogadnak, netán egyetértenek vele, vagy támogatnak. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozunk!

Elvárjuk, hogy az RMDSZ vezetői szólaljanak meg, és határolódjanak el Orbán Viktor előadásának fajelméleti, rasszista érvelésétől!

Kezdeményezők: Eckstein-Kovács Péter, Fosztó László, Gáspárik Attila, Magyari Nándor László

– Tagja a Pluralizmus Erdélyben nevű Facebook-csoportnak. Ön is említette, hogy az erdélyi sajtó többsége a magyarországi kormány alá rendelődött. Hogy tudott ez megtörténni?

– Nem vagyok közgazdász, de valószínű, hogy ma médiát csak az olvasókból fenntartani nem lehet. Külső támogatás kell. Kézenfekvő, hogy ez a hirdetési piac legyen, de az erdélyi sajtó a szűk keresztmetszete miatt soha nem tudott jelentős hirdetésfelvelővé válni. Persze láttam kreatív megoldást, Szlovákiában: a pozsonyi Új Szóban szlovák nyelvű mellékletet jelentet meg az egyik multi. De nálunk ez az út nem volt járható. Maradtak a direkt támogatások, a hatalmasoktól. Kezdetben az RMDSZ csurrantott-cseppentett valami támogatást, majd a magyarországi politikának lett feladata eltartani a romániai magyar sajtót, gondolom más határon túli sajtótermékeket is.

Az pedig régi hagyomány a magyarnál, hogy „én fizetek, én húzatom”. Azt a hatalom pedig nem szereti, ha a pénzéért még vegzálják is.

Mivel a jelenlegi hatalom semmi, még jobbító szándékú kritikai hangos sem tűr. Az nekik már ellenséges. Azt már le kell győzni, meg kell alázni. Tehát az évek során felvásárolták az itteni sajtót, de a pénzeket nemcsak adták, hanem a médiát is sajátjukévá tették. Ehhez hozzájárult, hogy az MTI-t ingyenessé tették. Magyarországon is bezártak a független hírügynökségek. Az MTI meg igencsak megszűri a híreket, amiket kiad. A romániai magyar sajtó is ezt használja. Médiát tanító kollégáimmal a napokban néztük, hogy a marosvásárhelyi helyi lapot el tudná tartani a közönsége, de ők is, 30-ból 22 esetben MTI hírt közölnek. Még át sem fogalmazzák, amiből az a komikus helyzet alakul ki időnként, hogy miközben az újság szerkesztősége a színháztól 800 méterre van, az MTI hírét átvéve úgy írnak a vásárhelyi színházról, ahogy azt a magyarországi hírolvasónak fogalmazták meg, hogy értsék ott is; tehát mint egy távoli intézményről. Több dolog kellett, hogy idáig süllyedjünk, kellett a magyar hatalom, de kellett az itteni médiamunkások gyengesége is.

– Nézzük a petíciót kiváltó nyilatkozatot. Milyen reakciókat tapasztalt? És mit reagált a romániai magyar politikai osztály?

– Egészen durva kommentek is érkeznek, de kaptam aggódó üzeneteket is, hogy nem kellene, vigyázzunk magunkra, mert bosszúálló a magyarországi hatalom, és a vele cinkosságot vállaló RMDSZ is. Megkeserítheti az életemet. Ez igaz. De meddig lehet elmenni?

Én már megéltem egy diktatúrát, nincs türelmem meg időm sem kivárni egy másik végét, valamit tenni kell.

El kell mondanom mindenkinek, hogy az ember szabadnak születik, elmondhatja a véleményét szabadon és ugyanúgy dönthet a saját sorsáról is. Európai polgárként átlátható döntéseket akarok. Nem szeretem azt, amikor egy nyaralóhelyen két sátor előtt valaki kinyilatkoztat olyanokat, ami sok embernek rossz, sok emberben félelmet kelt. Másokban meg félelmetes múltbéli tapasztalatokat hív elő. Másrészről az ügyben már megszólalt Klaus Iohannis államfő is, határozottan kikérte a véleményét az RMDSZ-nek, személyesen Kelemen Hunornak. Azt mondja, hogy elfogadhatatlan, ami elhangzott bizonyos mondatokban Tusnádfürdőn, és az, hogy ehhez a román kormány miniszterei és fő tisztségviselői tapsoltak, ez nyilvánosan, nem zárt ajtók mögött, meg kell beszélni. Ezzel kényszerhelyzetbe hozta Kelemen Hunort és az RMDSZ-t.

A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ha a román politika nem látott volna inkább ellenséget a romániai magyarságban, hanem ehelyett felkarolta volna azt, és pozitívan diszkriminálva helyzetbe hozza, gazdasági és kulturális befektetésekkel, akkor az erdélyi magyarság egy része sem kívül keresné a boldogságot. Ezt a küzdelmet, amit 32 éve folytatunk, meglovagolta a magyar kormány a szép beszédével, azzal a retorikával, hogy „majd mi segítünk”.

Most már ott tartunk, hogy egy olyan intézményt is a magyar kormány tagjai avatnak látványosan, ami többségében román forrásból épült.

Ha 8-10 éve az RMDSZ kiáll és azt mondja, hogy működjünk együtt, de ez a mi játszmánk, az meg a tiétek, ha a romániai magyar sajtót sikerült volna piaci alapokra helyezni és nem lehetett volna péterfillérekért megvásárolni, akkor nem lenne most ez a helyzet.

– A beszélgetésünk elején világos határvonalat húzott a kulturális identitás (nemzethez tartozás) és a közjogi státus (adott államhoz tartozás) között. Nem is vette fel a magyar állampolgárságot, a fent elmondott okokból. Ugyanakkor meg úgy fogalmaz, hogy nem akar még egy diktatúrát, miközben Önöknél nincs diktatúra.

– Nincs. De a légiesített határok miatt ezek az emberek és ezek a kérdések bejönnek hozzánk is. Engem leginkább az zavar, hogy az én területemre jön valaki és olyanokat mond, amivel aztán engem is azonosítanak. És hiába mondom, hogy „én kérem Tusnádra kirándulni járok, vagy védeni az ősi növényvilágot, vagy szemetet szedni a turisták után”, de sajnos Tusnádot a következő 30-40 évben ezzel fogják azonosítani. Az illiberalizmussal, és mindennel, ami ott hangzott el.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Családi ebéden 15-ből 12 ember fertőződött meg – Gyorsan terjed a Covid, de gyorsan múlik is
Hazautaztam Angliából egy hétre és pozitív lettem. Családot látogattam, osztálytalálkozón jártam és a 92 éves anyukámmal voltam, amikor kiderült, megfertőződtem.

Link másolása

hirdetés

Majdnem két év telt el azóta, hogy először lettem covidos. Azóta volt 3 oltásom is.

Június elején Olaszországból csak FFP2-es maszkkal engedtek felszállni a repülőre, Pescaraban a buszon mindenki maszkban utazott.

A hónap végén eltörölték a kötelező maszkviselést a repülőn, de a buszon még a többség hordta. Furcsa volt, feleslegesnek tűnt, bár tudtam, hogy az olaszok nehezen felejtik az első hibájukat. Azt reméltem, a hosszú szigorítások, lezárások után a nagy melegben nem kell újra Covidtól tartani. Amikor Angliában ismerőstől hallottam, hogy megkapta, csodálkoztam, de nem éreztem, hogy óvnom kellene magam. A házaspár egyik tagja észrevétlenül esett át rajta, a másikat viszont ágynak döntötte.

Bő egy hét múlva Magyarországra utaztam, meglátogattam betegeket, gyereket. Vidéken két nővéremet, fiait és unokáit is végigpuszilgattam, nem volt jele betegségnek. Aztán az osztálytalálkozón is osztottam a puszikat, akkor sem volt semmi különös érzésem.

Pesten a 92 éves anyukámat kivittem az idősek otthonából pár napra egy apartmanba. Remekül éreztük magunkat, de másnap a férjem is érkezett volna. Mivel ő Ukrajnába, Donbaszba készült, kértem tőle, hogy hozza el az angliai tesztünket otthonról, mert a torokgyulladásom elbizonytalanított. Mielőtt megérkezett volna, gyorsan vettem a gyógyszertárban egy tesztet, nehogy megfertőzzem.

Azt mondták, ha negatív, ne vegyem biztosra. Pozitív lett.

A férjem így nem jöhetett hozzánk.

hirdetés
Ijesztő volt, hogy hány emberrel találkoztam, mikor és hol fertőződhettem meg. Rémes volt bevallani mindenhol, hogy bocsánat, de bárkit megfertőzhettem. A fő aggodalmam anyukám állapota volt, akivel egy ágyban aludtam, hogy a közelben legyek, ha bármire szüksége van.

Ha már karantén kell neki is, jobb, ha mellettem marad, de ha még nem kapta el, jobb lenne, ha visszamenne az idősotthonba. Na, az egy nagy kérdés. A bátyám már nem fogja visszavinni, mert épp szülni készült a menye, aki mellett sokat vannak. Én elvileg nem mehetek ki, de akkor mit tehetek?

A torokkaparáson, orrduguláson, orrfolyáson kívül csak idegileg viselt meg a betegség. Magamat nem féltettem, csak az idős anyukámat, a férjemet, aki természetesen egészségesen akart Ukrajnába jutni, és féltettem a gyerekeket és mindenkit, akinek betegsége volt.

Megkérdeztem az ismerőseimet, ők átestek-e már újra a Covidon. Sokan túl vannak rajta az elmúlt hetekben.

Volt iskolatársam édesanyja például 70. születésnapján örült, hogy két év múlva végre újra együtt lehet a család. 15-en voltak, 12-en lettek koronavírusosak.

Volt akinek lázzal, köhögés nélkül, másnak láz nélkül, köhögéssel. Volt, akinek két hétig tartott, de a többség 5 nap múlva negatív volt.

Szerettem volna hivatalos adatot kapni a terjedésről, de Müller Cecíliáék most sem állnak szóba az újságíróval. A heti egy adathalmaz marad, ebből kihagynám a felesleges számokat, a lényeg, hogy egy hét alatt 14 ezer megbetegedésről tudnak (és mennyiről nem, mert például én sem hívtam orvost), 1340-en vannak kórházban, ami a tizede annak, ami a legrosszabb időszakokban volt. 19-en vannak most lélegeztetőgépen, ez is töredéke a legsúlyosabb időszaknak.

Nyíregyházán,- aminek a közelében voltam -, úgy tűnik, készül valami. A sóstói úti kórházban újra kialakították a Covid-részleget. Hatvanban a teljes kórház területén látogatási tilalom van. Mindkét kórházat megkerestem levélben, de ők sem válaszolnak.

A Whitelab budapesti tesztelőt is kérdeztem, ők sem akarnak nyilatkozni. Azt mondják, az ő számaik nem alkalmasak a vírushelyzet megítélésére.

A környezetemben lévő fertőzöttek alapján azt mondanám, nincs nagy baj. Legnagyobb meglepetésemre, az anyukám el sem kapta tőlem, pedig 3 napot töltöttünk együtt.

Két problémát érzékelek. Az egyik a fejetlenség, hogy a terjedésről nincs világos tájékoztatás, miközben bizonyos szigorítások vannak.

A Pesti úti otthonban például 8 napra kell karanténba zárni azt a lakót, aki beteggel találkozott. Az én édesanyámat tehát újra magánnyal büntették, hiába tartunk már a harmadik negatív tesztnél (persze ott is csak gyorsteszt van, úgy tűnik, ők sem gondolják komolynak a problémát).

Értem, nagyon meg kell óvnunk a lakókat. Akkor, kérem, kérjék meg őket, hogy maszkban járjanak ki a boltba. Addig pedig ne kötelezzék az ápolókat maszk-használatra. A logikátlan szabályozás nemcsak nevetséges, hanem káros is. Egy idős embernek nem szabad hosszú időre egyedül lennie, és mozognia kell, amíg bír. Az otthonban a Covid előtt még rengeteg program volt a lakóknak, ma már csak hetente, kéthetente egy torna maradt. Arra sincs ember, aki lekísérné az édesanyámat a cicákat megetetni.

Az információhiány azért is furcsa, mert a kórházak készülnek. Van okuk, vagy csak túlreagálják a helyzetet? Lesz végre központi tájékoztatás, hogyan védhetjük meg a betegeket, mit kell tudnunk a mostani fertőzésekről?

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: