„Fico helyzete rendíthetetlen” – kemény választ ad a merényletre a szlovák kormány Tokár Géza szerint
Úgy tűnik, még sokáig nem tudja ellátni a miniszterelnöki teendőit Robert Ficő, aki ellen merényletet követtek el szerdán. A szlovák kormányfőt több lőtt sebbel, életveszélyes sérülésekkel vitték kórházba. Bár azóta magához tért, az állapota továbbra is nagyon súlyos.
A szlovák belpolitikai helyzet már a merénylet előtt is rendkívül feszült és instabil volt. Az országot komoly korrupciós botrányok rázták meg, Ján Kuciak oknyomozó újságíró és menyasszonya 2018-as megölése óta egymást követték a politikai válságok. A 2023-ban ismét hatalomra kerülő Fico-t az ellenzék azzal vádolta, hogy Orbán Viktor mintáját követve próbálja átvenni az ellenőrzést állami média felett, miközben a rendőrség és a titkosszolgálatok élére is a saját embereit ültette. A Robert Fico elleni merénylet körülményeiről és lehetséges következményeiről Tokár Géza politológussal, a szlovákiai belpolitika szakértőjével beszélgettünk.
– Ön szerint milyen mélységig rengetheti meg ez a merénylet a szlovákiai közéletet?
– Hát ez egy nagyon jó kérdés, és szerintem a következő két-három napban fogjuk látni, hogy valójában mit jelent ez a szlovákiai közélet számára. Itt ugye két dologról van szó, amire egészen biztosan ki fog hatni. Az egyik nagyon rövid távon az európai parlamenti választások és az EP kampány, ami teljes gőzzel zajlott, de most bizony megváltozik mind a dinamikája, mind a pártoknak az üzenetei. És hát a másik, ami talán még ennél is fontosabb, az az, hogy miként fog erre reagálni a társadalom. Akár Robert Fico szimpatizánsai, vagy azok a nem túlságosan illedelmes állampolgárok, akik korábban is előszeretettel megfogalmaztak vulgáris üzeneteket.
és a társadalomban is elfogadottabbá válhat az oda-vissza ütésváltás. Én nagyon remélem, hogy ezt a részt sikerül elkerülni, de ebben a pillanatban még nem tudjuk, lesznek-e valamiféle hasonló következményei a merényletnek. Bízunk benne, hogy nem lesznek.
– Tehát elképzelhető, hogy ezzel egy erőszakos fordulatot vesz a közbeszéd, a közélet?
– Igen, elképzelhető, hogy elindít egy erőszakhullámot.
– Ha Fico hosszabb ideig távol marad a közélettől, milyen politikai szereplők, milyen politikai erők tölthetik be a keletkező űrt?
– Robert Fico esetleges kiesése nem azt jelenti, hogy megbénul a kormány, bár most tulajdonképpen nem teljesen látszik, hogy az alkotmányos rendelkezések értelmében mégis ki veheti át az ő funkcióinak a gyakorlását. Négy alelnöke, négy miniszterelnök-helyettese van a kormánynak, közülük lesz valaki. De hogy pontosan kicsoda, és hogy milyen hatáskörei és kompetenciái lesznek, azt az alkotmány nem szabályozza teljeskörűen. Nagy valószínűséggel arra lehet számítani, hogy Robert Kaliňák védelmi miniszter lesz az, aki átveszi a helyét, a kormánykoalíciós partnerek egyetértésével. Már csak azért is, mert ez a pozíció a Smer-t illeti meg, mint legerősebb pártot, és maga Kaliňák is nagyon jó emberi, meg szakmai viszonyban van Ficoval. Ő gyakorlatilag a folytonosság képviselőjének tekinthető.
– Az lehetséges, hogy megindul egy versengés és mások is fellépnek, mint akik szeretnék ezt a pozíciót?
– A kormánykoalíción belül nem ideális a helyzet, nagyon a konfliktusa egymással az SNS-nek és a Hlasnak, a két kisebb kormánypártnak. De a Fico ellen elkövetett merénylet hatására ezek a konfliktusok inkább csillapodni fognak, és nem valamiféle belső vetélkedés kezdődik meg. Legalábbis rövid távon biztosan nem ez lesz, hanem sokkal inkább megszilárdul a kormánykoalíció egysége. Mindenki érintettnek érzi magát ebben a helyzetben, és mindenki egyértelműen a szimpátiájáról biztosította a miniszterelnököt. Szóval, szerintem ez rövid távon biztosan nem teszi instabilabbá a kormányt, hanem pont hogy megerősíti az egységét. Ebben a pillanatban egyáltalán nem utal semmi sem arra, hogy bárki is törekedne Fico helyére lépni, és az lett volna a reakciója a merényletre, hogy eljött az ő idejötte. Teszem hozzá, emberileg is meglehetősen visszás lett volna, ha valaki tegnap hasonló üzenetet sugalmaz vagy fogalmaz meg.
Nyilván változhat a helyzet, ha kiderül, hogy Robert Ficonak annyira súlyos az állapota, hogy akár teljesen alkalmatlanná is válhat a vezető szerepkörre, de én úgy tudom, hogy a jelenlegi hírek nem erről szólnak. Ő előbb-utóbb vissza fog térni.
– Az elképzelhető, hogy Fico esetleg visszavonuljon ezután? Vagy ő nem az az ember?
– Én azt mondanám, hogy alapvetően ő nem az az ember, aki vissza fog vonulni. De nyilvánvalóan ez egy olyan szituáció, amikor az ember feltesz magának hasonló kérdéseket. Meg kell várni azt, hogy az első sajtó-nyilvános szereplésekor pontosan mit fog mondani Fico.
Nem lehet kizárni egyik forgatókönyvet sem. Úgy gondolom, hogy amikor megszólal — ami nagy valószínűséggel napok, de az is lehet, hogy hetek kérdése —, az sok hasonló kérdést is tisztázni fog. Hogy mi az ő sorsa, mi a politikai jövője — én úgy gondolom, hogy ebben a pillanatban ő folytatni szeretné, de ez abszolút spekuláció.
– Arról is csak spekulálni lehetne, hogy ha egyáltalán visszatér, akkor hogyan folytatná?
– Igazából már régóta látszik, hogy van két vonal — ez is a kormányon belüli konfliktusok egyik fő forrása —, hogy vannak a keményvonalasok, akik nagyon sarkosan fogalmaznak, akik az ellenzéket is gyakran akár vulgáris módon támadják, és vannak a kicsit mérsékelt, vagy békülékenyebbek, akik törekednek még valamiféle párbeszédre. A megnyilvánulásai alapján Ficot inkább a keményvonalasokhoz sorolhatnánk. De ez tényleg nagyon jó kérdés, hogy mennyire szándékozik ezt a vonalat képviselni a továbbiakban is. Illetve az, hogy milyen szinten.
– Hogy a merénylő milyen politikai nézeteket vall, vagy milyen oldallal szimpatizál, annak lehet következménye, hogy eltolja bármelyik irányba a közhangulatot?
– Ebben a pillanatban a kormánykoalíció egyértelműen úgy érzi, hogy hogy a miniszterelnök elleni merénylet az ellenzék, illetve a sajtó meglehetősen élénk kormányellenes retorikájának a kicsúcsosodása. Ez sok esetben átcsapott hasonló vulgarizmusba, mint amit egyébként a kormánykoalíció részéről is tapasztalni lehet az ellenzék felé. Ők igazolva látják azt az elképzelésüket, hogy az ellenzék és a média együttműködése megpróbálta őket kitaszítani a hatalomból, és semmi nem drága nekik, hogy elérjék ezt a célt. Az egy másik kérdés, hogy ez az érzés mennyire felel meg a valóságnak.
Hogy ne kössenek kompromisszumokat, mert „ezekkel”, idézőjelben, az ellenzékkel nem is lehet kompromisszumokat kötni és megegyezni, hanem az egy élet-halál harc.
– Akkor várhatóan az ellenzéket és a sajtót teszik felelőssé a történtek miatt?
– Igen, legalább is a kormánypárti szimpatizánsok egy komoly részében ez egészen biztosan így csapódik le.
– Ennek milyen következményei lehetnek, miben szigoríthatnak, miként korlátozhatják például a sajtó szabadságát?
– Ami rövidtávon egészen biztosan ilyen következmény lesz, hogy van két törvénytervezet, ami nagyon nagy társadalmi vitát váltott ki, mert nyilván az ellenzék a diktatórikus hajlamok megerősítésének látja, míg a kormánykoalíció olvasatában pedig csak egy jogszerű transzformáció, ami időről időre be szokott következni. Az egyik a közmédia átalakítása. Ezalatt igazgatócserét, az irányító intézmények teljes személyzetének cseréjét kell érteni, ami sokkal nagyobb beleszólást engedne a szlovák kormánynak a közmédia tartalmába. Nagyon sok vita arról, hogy ez mennyire jogos vagy jogtalan.
Ezt valószínűleg senki nem meri majd kritizálni, vagy ezek a kritikák elhalnak a merénylet miatt. A másik ilyen nagy vitát kiváltó törvénytervezet a kulturális támogatások, a pályázati rendszer átalakítása. Alapjában véve itt szintén arról van szó, hogy ki és miről dönthet ezekben a kérdésekben. És szerintem itt is egy olyan verziót fognak elfogadni, ami a kulturális miniszter hatáskörébe sorol mindent, és nem a szakmai bizottságokéba. Tehát a művészek és a média körülményei egészen biztosan megváltoznak. Ezt a két törvényt szerintem a koalíció nagyon gyorsan a saját hatáskörében el fogja fogadni, és azt fogja mondani, hogy itt ellenvéleménynek helye nincs. Aztán, hogy később lesz-e bármilyen más szabályozás, amit kimondottan a merénylet inspirál, azt ebben a pillanatban még nem látjuk.
– Visszatérve még a merénylőre, azt lehet olvasni róla, hogy oroszbarát paramilitáris szervezettel is kapcsolatban állt. Ez befolyásolhatja a kormány Oroszországgal való viszonyát?
– Én ezt nagyon kevéssé tartom valószínűnek. Nyilván vannak olyan hírek és értesülések, hogy a merénylőnek köze volt, vagy legalábbis szimpatizált olyan szervezetekkel, amik félkatonai jellegűek voltak, és a rendteremtést tűzték ki célul. De ez 8 éve történt. Nekem az inkább a véleményem a rendelkezésre álló információk alapján — amellett, hogy a hatóságok biztosan vizsgálatot folytatnak és majd jutnak ebben valamiféle következtetésre —, hogy
Szerintem a szlovák-orosz kapcsolatokra ez nagyon elhanyagolható hatással lesz, ha egyáltalán lesz bármilyen hatással.
– A merénylet körülményeiről esetleg van már bármilyen hivatalos álláspont, megállapították már bárki felelősségét? Miért történhetett ez meg egyáltalán?
– Az egészen biztosan, hogy a biztonsági szolgálat hibázott, Robert Ficonak nem lett volna szabad ennyire őrizetlenül ilyen közel kerülnie a tömeghez. Teszem hozzá, hogy igazából a kormányfő a szokásává tette azt, hogy odamegy akár a szimpatizánsokhoz, akár az ellentüntetőkhöz, és intéz feléjük egy-két szót. Tehát nagyon elhanyagolták a biztonsági előírásokat, és szerintem senki nem gondolt arra, hogy komolyabb probléma származhat ebből.
Az biztos, hogy szigorúbbak lesznek a köztisztviselők védelmére vonatkozó szabályozások. Meglátjuk, hogy ennek lesz-e bármiféle más következménye ezen kívül. De én úgy gondolom, hogy ez egy olyan tragédia volt, amit nagyon kevesen láthattak előre, és épp ezért nem is törekedtek az elkerülésére. Nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy a biztonsági szolgálatok arra tudták volna kényszeríteni a kormányfőt, hogy ne kommunikáljon a szimpatizánsaival ott helyben, mert mindig ezt csinálja.
– Tehát ez egy teljesen mindennapos interakciónak indult Fico és az emberek között, ami gyakorlatilag kivédhetetlenné tette azt, ami történt?
– Igen, azzal együtt, hogy az tény, hogy nem volt szabályos. Sőt, így utólag hajmeresztően szabálytalan volt. De teljesen az előző hónapok szokásainak a szellemében ment végbe.
