Farkas András: Nagyon nehezen védhető, hogy hagynak több százezer nyugdíjast a mélyszegénység bugyraiba zuhanni
A GKI friss adatai szerint az Európai Uióban szinte mindenhol jobban élnek az átlagnyugdíjasok, mint nálunk. Bár 2023-ra 208 ezer forintra emelkedett a magyar átlagnyugdíj, de euróba váltva ezzel csak 24. helyre kerültünk az unió 27 tagállama közül, vásárlóerő-paritáson mérve pedig a magyar nyugdíjak az uniós átlag 45 százalékát tették ki.
Nemrég a Bankmonitor arról írt, hogy számításaik szerint 900 ezer magyar magyar nyugdíjas kénytelen a létminimum alatt élni, vagyis a nyugdíjasok 40 százaléka. Ha a 13. havi nyugdíjat és a nyugdíjprémiumot is figyelembe vesszük, szerintük akkor is 700 ezer nyugdíjasra igaz ez a megállapítás. Farkas András nyugdíjszakértővel arról beszélgettünk, tényleg ennyire tragikusak-e a számok, és mire számíthatnak azok, akik a következő években mennek nyugdíjba,
– Valóban ilyen sok nyugdíjas él a létminimum alatt?
– Ez a cikk, amit egyébként kiváló kollégám írt, nagyon alaposan megindokolt, mégis elég riasztó a következtetése. Mégpedig az, hogy 900 ezer nyugdíjas a létminimum alatt él. Ezt azért én kétségbe vonom. Noha természetesen lehet védeni Bulcsú állítását is, le is vezeti, hogyan számolta ki, de azért a magyar nyugdíjrendszer nem annyira tragikus, hogy a nem is egészen kétmillió öregségi nyugdíjasnak a fele a létminimum alatt éljen. Persze definíció kérdése, mit számítunk létminimumnak. A KSH a létminimum-számítást abbahagyta 2015-ben, de van két ma is folytatott KSH adatbázis, amiből érdemes kiindulni. Az egyik az úgynevezett súlyos anyagi és szociális deprivációkban élőkről szóló hivatalos KSH adattábla. Ennek a 2022-es legutolsó adata szerint a 65 pluszos magyar korosztálynak a 9,5 százaléka él ebben a helyzetben. Ez 187 ezer főt jelent.
Tehát az első kiindulópont, ami egyébként egy javuló adat, mert 2005-ben még 12,7 százaléka volt az idős embereknek ilyen nagy szegénységben élő. A másik, amit kimutat a KSH, az az úgynevezett szegénységi küszöb, mert azt meglepő módon számolja továbbra is, mind az egyszemélyes háztartásokra, mind a kétszülős, kétgyermekes háztartásokra. Ebből a nyugdíj miatt minket jobban érint az egyszemélyes háztartás. A 2022-es lezárt adatok szerint az éves minimális jövedelem ahhoz, hogy a szegénységi küszöb fölött tudjon valaki maradni, 2022-ben 1 millió 742 ezer 220 forint volt, vagyis havi 145 ezer forint jövedelmet, keresetet kellett valahogy összekaparni, hogy ne csússzon be a szegénységi küszöb alá az ember 2022-ben. Ha ezt fölszorozzuk a 2023-as inflációval meg a 2024-es eddig ismert inflációval és nyugdíjemeléssel, akkor az jön ki, hogy most az az ember, akinek nem éri el a havi jövedelme a 182 ezer forintot, az becsúszik a szegénységi küszöb alá. Ez magasabb, mint a Bankmonitor számítása. Nagyjából ott vagyunk, de folytatom tovább. Ez kereset tehát 12 hóra vetített keresett, viszont nyugdíjat 13-szor fizetnek. Tehát ha a jelen pillanatban ezt a 182 ezer forintot fölszorozzuk 12-vel, az 2 millió 184 ezer forint lenne a szegénységi küszöbhöz vagy annak az elkerüléséhez szükséges éves jövedelem. Ha ezt elosztjuk 13-al, akkor az jön ki, hogy a nyugdíjnak 168 ezer forintot meghaladónak kellene lennie.
Ő ugye 160 ezer forintot számított ki egy másik metódusból, mert ő a Policy Agendának az adataiból indult ki, de látjuk, hogy nagyjából ugyanide jutunk, tehát a hivatalos KSH adatokból is ez jön ki.
– Ha jók a számok, akkor hogyan lehet más következtetésre jutni?
– Nyilvánvalóan 900 ezer ember nem élhet nagy szegénységben, miközben kapja egy évben 13-szor a nyugdíját, megkapja a nyugdíjemelését, megkapja a nyugdíjprémiumot adott esetben. Inkább az vezet közelebb a dologhoz, ha azt nézzük meg, hogy milyen a jövedelmi eloszlás. A tavalyi mérésből az derült ki, hogy Magyarországon az összes munkajövedelem 32 százaléka és az összes tőkejövedelem 90 százaléka az a társadalom legfelső tizedénél összpontosul. Ha ezt nézzük, akkor hozzájuk képest mindenki szegény, az ország 90 százaléka. Ugye érti, hogy miért mondom, hogy a fénytörések mások, attól függ, hogy milyen adatból indulunk ki. A nyugdíjasoknál 2024 március elején az átlagnyugdíj 231 ezer forint, ami jócskán meghaladja ezt az előbb kiszámolt szegénységi küszöböt vagy létminimumot.
A nyugdíjasok megélhetését nagyon finoman kell elemezni és összetettebb módon, mint csak egyszerűen megnézni az összesített statisztikai adatokat. Például erősen függ a nyugdíjasok megélhetése és elsősorban az életminősége attól, hogy párkapcsolatban élnek-e, tehát egyáltalán ketten vannak-e a háztartásban, vagy együtt élnek-e a családdal, vagy vannak-e gyerekek és unokák, akik akár támogatják vagy ápolják őket, ha szükséges. Függ az életminőségük attól is, hogy vidéken élnek-e, ahol több lehetőségük van, akár nyugdíj mellett dolgozni is, vagy ahol könnyen elérhető nekik a bevásárlás, könnyen, vagy könnyebben elérhető az orvosi ellátás, a gyógyszertár, és a rehabilitáció, az uszoda például. Vagy esetleg olyan helyen élnek, ahol erről még álmodni sem lehet, mert még buszjárat sincs, vagy vonat sincs, és persze munkalehetőség sincs, messze vannak a gyerekeik, akik meg se látogatják őket. Azért mondom el ezt a sok mindent, mert nemcsak attól függ a nyugdíjas élete, hogy mennyi a nyugdíj összege, hanem attól is, hogy milyenek a családi kapcsolatai, és van-e még egyébként egyéb jövedelme, egyéb bevételi forrása az állami nyugdíjon kívül.
– Ettől még az a tény nem változik, hogy magából az állami ellátásból sokan nagyon alacsony nyugdíjat kapnak vissza egy ledolgozott élet után. Az egyéb bevételi források pedig egy idő után eltűnhetnek.
– Nem véletlen, hogy itt van egy biztonsági B-terv, a kötelező szülőtartás.
Úgyhogy ez már most egy nagyon erős B-terv. Nem lehet a nyugdíjrendszer jobb, mint maga az ország. Tehát az ország gazdasági helyzetével összhangban mozog a nyugdíjrendszerünk is. Ez olyan, mint a dagály. Ha jön a dagály, az emeli az összes hajót. De ez fordítva is igaz. Most recesszió volt, tavaly, tavalyelőtt horrorinfláció az kifektette a magyar gazdaságot is. A magyar nyugdíjrendszer nem lehet jobb még rövid távon sem, mint általában az ország gazdasági helyzete. Amikor megnézzük az európai rangsorokat, akkor Magyarország most az alsó harmadában van, ugyanott, ahol a magyar nyugdíjrendszer. Tehát ezek együtt mozgó tényezők.
– Ez mégsem teljesen így van, hiszen akinek munkajövedelme van, az gyorsabban növekszik, mint a nyugdíjak. De a nyugdíjakat az inflációhoz indexálják, és nem a bérszínvonalhoz, mert ha így tennék, akkor lenne igazán igaz, hogy együtt mozognának a nyugdíjak az ország helyzetével.
– Van egy relatív elszegényedési csúszda.
Persze akkor, ha nem ilyen horrorinfláció van, mint tavaly meg tavalyelőtt. Teljesen igaz, amit ön mond, hogy az olló emiatt nyílik. Egy kicsit a nyílásszöget csökkenti a 13. havi nyugdíj, mert a 13. havi nyugdíj, az a 12 hónapra vetítve olyan, mintha egy plusz 8,3 százalékos nyugdíjemelést adnának minden jogosultnak. Ez egy kicsit becsukja a nyugdíjas szárát ennek az ollónak, de soha nem tudja teljesen bezárni, mert például idén, ha megnézzük az eddigi 6 százalékos nyugdíjemelést meg a 13. havi nyugdíjat, amit már kifizettek, ennek az összhatása nagyjából 14 százalékos, ha 13 hónapot vesszük figyelembe. És az, hogy most mennyivel fognak nőni majd a keresetek idén, most már maga a Czomba államtitkár is azt mondja, hogy kétszámjegyű lesz a növekedés, tehát a 10 százalékot meg fogja haladni, 15-18 százalék sincs kizárva, itt a nominális keresetnövekedést kell nézni, mert az hat a nyugdíjakra, azzal kell összevetni. Ennyi simán benne van az idei keresetnövekedésben. Csak nézzük meg most a pedagógusbéremelést, a szociális szakdolgozók, az egészségügyi szakdolgozók béremelését. Ezek megint csak ugyanezt a tendenciát fogja erősíteni idén is, meg feltehetően jövőre is, hogy tovább nyílhat ez a bizonyos nyugdíjas olló. Ennek az elhárítása megint csak összességében annak a függvénye, hogy emelkedik-e az ország, vagy nem emelkedik, mert még jön a kiegészítő lehetséges jövedelem, a nyugdíjprémium, ami a 3,5 százalékos GDP növekedés fölött bekapcsol, és akkor az még adhat egy kis plusz erőt a nyugdíjasok számára.
– Valószínűleg idén erről szó sem lehet.
– Idén nem. De a tizenharmadik havi nyugdíjat megkapták, a hat százalék, ha minden igaz, több lehet, mint amennyi tényleges infláció várható, mert most minden kollégám 5 százalék körülit számol. Én is hajlamos vagyok azt elfogadni, tehát, a 6 százalékos emeléssel a nyugdíjasok idén egy picit jobban járhattak, vagy járhatnak.
Mert nálam a 120 ezer forint az az alsó határ, ami alatt biztosan tragikusan rossz állapotban vannak a nyugdíjasok.
– Ez körülbelül hány százalék?
– 12-13 százaléka a nyugdíjasoknak.
– Szemben a Bankmonitor által számolt 40 százalékkal.
– Igen. Az is teljesen védhető, Bulcsú is okosan érvel, de szerintem túllő a célon. Ha azt mondják, hogy ez annyira tragikus rendszer, hogy a nyugdíjasok felét a szegénységbe lökte, ez egyszerűen nem igaz. Én amiért állandóan küzdök, hogy adjunk egy szolidaritási korrekciós emelést a legszegényebbeknek, erről a 255 ezerről beszélek.
– És mennyit kellene adni nekik?
– Van egy nagyon egyszerű megoldásom. A 13. havi nyugdíjat, amikor visszahozták, azzal okafogyottá vált a nyugdíjprémium. Ugyanis a nyugdíjprémiumot 2010. január 1-től azért írták bele a nyugdíjtörvénybe, mert 2009. júliustól a Bajnaiék megszüntették a 13. havi nyugdíjat, és hogy legyen valami édesítőszer a keserű szájízre, ezért benyomták, hogy lesz akkor majd nyugdíjprémium, ha jobban megy mindenkinek. Ez a nyugdíjprémium hét évig aludt, mert addig nem fizették ki. 2017-ben volt először nyugdíjprémium fizetés, és ha belegondolunk, 2021-ben visszajött az új 13. havi nyugdíj, 2022-től teljes havi összegben, és ezzel teljesen fölöslegessé tette a nyugdíjprémiumot, hiszen annak semmi más funkciója nem volt, minthogy a hiányzó 13. havi nyugdíj helyzetét egy kicsit javítsa a nyugdíjasok fejében, hogy kapjanak valamit mégiscsak, ha nincs 13. havi nyugdíj. Most van 13. havi nyugdíj, és a nyugdíjprémiumra szintén ott a félretett pénz, ami 20,5 milliárd forint.
és akkor máris javulhat a helyzetük, és a teljes elszegényedésből ki lehetne rángatni valahogy őket.
– Nyilván politikailag kockázatos elvenni a többségtől a nyugdíjprémiumot is.
– Politikailag minden kockázatos, mert az emberek megszokják a nagyon rossz helyzetet is, tehát alkalmazkodnak, és akkor utána a status quo változtatás nagy fölhördülést kelthet. De az meg
– A nyugdíjas szegénység az elkövetkezendő években növekszik, stagnál vagy csökken?
– Szerintem csökken. Ha az utóbbi éveket végignézzük, akkor egy lassú, de folyamatos növekedés tapasztalható. A 13. havi nyugdíj nagyon sokat javított a helyzeten. Azért ne felejtsük el, ez tényleg sok pénz, egy plusz havi nyugdíj, ami még a kicsi nyugdíjakat is 8 százalékkal meghúzta fölfelé minden évben. Tehát én nem arra számítok, hogy több lesz a szegény nyugdíjas, feltéve persze, hogy az ország működik jól és tud majd növekedni. Remélhetőleg a recessziót magunk mögött hagytuk, és idén ugyan szerény növekedés várható csak, de már nem negatív lesz. Tehát, ha beindul a gazdasági növekedés, akkor biztonságban ki lehet majd fizetni a nyugdíjakat, és folytatódhat majd ez a picit javuló tendencia a legszegényebbek részére is, de őket egészen biztosan meg kéne támogatni külön, mert az elszegényedési csúszda automatikusan be van építve minden nyugdíjas számára. Minél korábbi évben állapították meg valakinek a nyugdíját, annál rosszabbul él ma már, mert a szegénységi olló már hosszú ideje csökkenti az ő megélhetési lehetőségeit az aktívakhoz képest.
Eleve rossz évben ment nyugdíjba, tehát rosszak voltak a valorizációs szorzók, rosszak voltak a megállapítás feltételei, és azóta meg nagyon hosszú ideig, sem 13-ik havi nyugdíj, sem nyugdíjprémium, nem volt. 2005-ben volt egy törvény, ami korrekciót hozott be, mert ugyanezzel a problémával szembesültek akkor is, hogy a régebbi nyugdíjasok drámai mértékben elszegényedtek. Most a 255 ezer mélyszegénységgel fenyegetett ember felett, még körülbelül jó 150-200 ezer ember közel áll ehhez a szinthez. Azaz összesen én 400-420 ezer ember esetében tartanám indokoltnak, hogy legyen korrekciós mechanizmus beépítve a nyugdíjemelési rendszerbe.
– 30 év telt el a rendszerváltozás óta. Azokban az években tömegesen kényszerítették kényszervállalkozásba azokat az embereket. Egymás után jelennek meg a cikkek hírességekrőlmis, akik nem kis kvalitású teljesítménnyel dolgozták végig az életüket, és szinte a minimálnyugdíjat kapják most. Gondolom, hogy ez a probléma hosszú évekig még tömegesen jelen lesz.
– Teljesen jogos felvetés, hogy van több százezer ember, akinek nagyon alacsony a nyugdíjvárománya, akikre lecsaphat majd ez a szegénységi csapda. Tömegesen várható majd, hogy a kötelező szülőtartás jogintézményét is alkalmazni fogják, pont amiatt, hogy nagyon sok ember élete során minimális járulékokat fizetett, vagy a szürkegazdaságba menekült, vagy most jelen pillanatban finoman fogalmazva is a közteherviselés optimalizációs lehetőségeit keresi, és ilyen esetben az ő nyugdíjvárománya nagyon alacsony. Ez nem a nyugdíjrendszer hibája, mert Magyarországon munkanyugdíjrendszer van, tehát meg kell szolgálni a nyugdíjat, vagy a munkával, vagy a gyerekneveléssel. És ha ennek nincs nyoma, nem fizetünk járulékot, vagy csak alacsony kereset után, esetleg nagyon rövid szolgálati időt tudunk igazolni, akkor a nyugdíj is nagyon pici lesz. Emellett 2013-tól megszűnt a járulékfizetési plafon Magyarországon, lesz sok olyan ember is, akinek meg nagyon magas lesz a nyugdíjvárománya. Tehát itt az átlagok megint eltakarják majd a valóságot, mert lesz egy törpe minoritás extra magas nyugdíjjal, de lesz rengeteg ember elképesztően alacsony nyugdíjjal.
Ha nincs nyugdíjmegtakarításuk, nincs öngondoskodásuk, nem indítottak el valamilyen tervet, akkor az ő helyzetük nagyon-nagyon nehéz lehet. És itt csak hogy tudjuk, miről beszélünk, az elkövetkezendő 15 évben ez másfél millió embert érinthet. Azaz itt már megint óriás tömegekről beszélünk. Ezért is van szükség egy nyugdíjreformra, amit 2025-re vállalt ugyan a kormány, de nem látom, hogy olyan nagyon nagy előkészítő munka zajlana. A nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatósága az egyik fő kérdés, hogy legyen mindig pénz a nyugdíjakra, de a másik cél az, hogy közben megakadályozzuk, hogy tömegesen olyan nyugdíjak szülessenek, melyek valóban a nyugdíjasok nagy részét a szegénységbe löknék.
– Egy nyugdíjreformmal meg lehet akadályozni azt, hogy akik ilyen kevés járulékot fizettek be, azok mégis magasabb nyugdíjat kapjanak?
– Ahhoz olyan paradigmatikus változás szükséges, mint amit például a dánok léptek meg legutóbb. Ők bevezették az állampolgári alapnyugdíjat, és mellette van külön pillérként a foglalkoztatói nyugdíj. Annak mértéke függ attól, hogy ki mennyit dolgozott, mennyi járulékot fizetett.
div class="hatterszin">Az állampolgári alapnyugdíj meg attól, hogy ki hány évet élt az adott államban, tehát annak nincs semmilyen külön feltételrendszere.
Ez szemléleti változást igényel, amit egyébként úgyis ki fog kényszeríteni például az a technológiai robbanás, amiben élünk, és ami az élő munkának a fogalmát is teljes újradefiniálásra kényszeríti. Mert jön a mesterséges intelligencia, meg az Ipar 4.0, meg 5.0, az automatizálás, meg a digitalizáció. Ez a millió robbanásszerű gyorsasággal fejlődő technológiai változás körülöttünk a hagyományos munkáltató-munkavállaló viszonyra épített nyugdíjrendszer reformját ki fogja kényszeríteni. Sokféle megoldás lehetséges, de ez mind nagyon komoly társadalmi vitákat feltételezne, aminek egyelőre a nyomát nem látom.
