SZEMPONT
A Rovatból

Farkas András: Csak jövőre fognak igazán elhúzni a román nyugdíjasok, ott meglépték, amit Magyarországon nem

Romániában is a német nyugdíjpontrendszert vezettek be - magyarázza a nyugdíjszakértő. Nálunk a nyugdíj csak inflációkövető, míg ott a bérszínvonalat is követi majd. Ugyanis megvalósítottak egy okos nyugdíjreformot, míg a magyar kormány nem nyúlt a rendszerhez.


A román nyugdíjasok járandósága idén először meghaladta a magyarokét. Ha a 13. havi nyugdíjat szétosztanánk az év hónapjaira, akkor ugyan a magyar nyugdíjak még mindig valamivel magasabbak lennének, az összkép mégis árulkodó.

Miközben Romániában az elmúlt egy év alatt átlagosan közel 40 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak, Magyarországon a nyugdíjemelések üteme alig haladta meg a 10 százalékot.

Az egyre növekvő különbség mögött nemcsak az áll, hogy Románia nagyszabású nyugdíjreformba kezdett, hanem az is, hogy a magyar kormány továbbra sem hajlandó érdemi reformokat végrehajtani. Farkas András nyugdíjszakértővel arról beszélgettünk, hogy hogyan jutottunk idáig, és milyen következményei lehetnek annak, ha a magyar nyugdíjrendszer nem változik meg.

– Régen Ausztriához hasonlítottuk magunkat, most már Romániához, ráadásul óhatatlanul az jut az ember eszébe, hogy hogyan lesz ebből egymillió forintos fizetés?

– Maradjunk először a román és a magyar nyugdíjrendszer összehasonlításánál. A Covid után Románia szintén beadott egy ugyanolyan Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervet (RRF), mint Magyarország, annak érdekében, hogy az erre rendelkezésre álló óriási összegű európai uniós támogatásokhoz hozzáférjen. Mindkét országnak ez volt a szándéka, amikor benyújtották ezt a tervet.

De Magyarország nem látszik hajlandónak arra, hogy meg is valósítsa azt, amire vállalást tett, vagyis hogy jövő év március 31-ig megvalósítja a nyugdíjreformot.

A románok viszont úgy döntöttek, hogy ők megteszik, és már 2023-ban elfogadták a törvényt, amely alapján 2024. szeptember 1-jétől a román nyugdíjakat újraszámolták. Az erről szóló híradásokban némi kavarodás tapasztalható, mert szeptember elsejétől nem megemelték a román nyugdíjakat, hanem a nyugdíjreformban megváltoztatott új nyugdíjszámítási módszerrel újraszámolták az érintett nyugdíjakat. Ez 3 millió 800 ezer embert érintett. Összesen 4 millió 800 ezer nyugdíjas van Romániában, de 1 milliónak nem változott a nyugdíjösszege, 3 millió 800 ezernek viszont változott, akár jelentősen is, és azért mondják, hogy összesen 40 százalékkal emelkedett az átlagnyugdíj Romániában, mert volt egy 13,8 százalékos rendes inflációs emelés januárban (ez nálunk 6 százalék volt). Most a nyugdíjak újra megállapítása után van olyan nyugdíj, amely nyolcvan százalékkal magasabb, van olyan, amely hússzal vagy harminccal, és van olyan, amely nem változott, de összességében 24-25 százalékos nyugdíjnövelést eredményezett. Még egyszer hangsúlyozom, ez nem a nyugdíj rendszeres, éves emelése, hanem egy új megállapítású nyugdíj, amelyet aztán jövőre elkezdenek emelni a szintén megváltoztatott nyugdíjemelési módszer szerint.

Itt fognak igazán elhúzni a román nyugdíjasok, ugyanis az ő esetükben a nyugdíjukat nemcsak az inflációval fogják növelni, mint Magyarországon, hanem még a bruttó keresetnövekedés 50 százalékát is hozzáteszik az emeléshez.

Tehát mondjuk egy 8 százalékos infláció és egy 10 százalékos keresetnövekedés esetén Romániában 13 százalékkal emelkednek majd jövőre a nyugdíjak.

– Ugyanez nálunk hány százalék lenne a mostani modellünk szerint?

– Magyarországon mindig kizárólag a költségvetési törvényben foglalt infláció szerint emelik a nyugdíjakat. Idén januárban ez 6 százalék volt, jövő januárra pedig egyelőre 3,2 százalékot irányoznak elő. Majd meglátjuk, hogy mi kerül be a végleges költségvetési törvénybe december folyamán. De a román nyugdíjreformot megcsinálták, az újraszámítási módszert abszolút modern alapokra helyezték. A legfontosabb mintájuk a német nyugdíjrendszer volt, mert

Romániában is egy német nyugdíjpontrendszert vezettek be, és ezzel a pontrendszerrel minden érintett személy, különösen ha hosszabb ideig dolgozott, fizetett járulékot, akkor tényleg drámai mértékben emelkedhet a nyugdíja.

Persze eddig nagyon hátrányos volt a román nyugdíjrendszer. Tehát a mostani hatalmas átalakítás után nagyjából ugyanoda került, mint a magyar. De ahogy mondtam, ha jövőre elindul az új román nyugdíjemelés, akkor már lehagynak minket.

– Ehhez nyilván sok pénz kell. Romániának az RRF-ből volt pénze erre?

– Az biztos, hogy megkapták az RRF-ből a kért pénzeket, 3750 milliárd forintnak megfelelő lejbe kerül idén ez az újraszámítási módszer, ami egy jó 50 milliárd lejes plusz tétel. Ennyit bőven kaptak az RRF-ből, csak nem tudom, hogy ezt direktben erre lehetett-e fordítaniuk, vagy valamilyen közvetett módon intézték el. A kormány azt mondta, hogy van rá pénz, végrehajtották ezeket az emeléseket, így az érintett 3 millió 800 ezer nyugdíjas nagyon boldog, és nyilván ez a boldogság kitart majd november-decemberig, amikor a román elnök- és parlamenti választások lesznek.

– A magyar tétlenségnek mi az oka? Netán az, hogy az RRF kifizetéseket visszatartja a Bizottság?

– A Helyreállítási és Ellenállóképességi Alap kifizetésének 27 vállalás teljesítése volt a feltétele. Ebből a 27-ből az egyik fontos vállalás volt a nyugdíjreform, amelyre fel is kérték az OECD szakértőit, hogy készítsenek egy nemzetközi szakértői tanulmányt. Az el is készült, leadták a magyar kormánynak, de csak az OECD honlapján jelent meg, mert a magyar kormány nem hozta nyilvánosságra. A magyar elemzők így onnan nézhették meg, hogy mit javasol az OECD. A sajtó munkatársai megkérdezték, hogy lesz-e nyugdíjreform, mire

a Pénzügyminisztérium lakonikus válasza az volt, hogy a magyar nyugdíjrendszer megfelelő, nem kell módosítani, a magyar nyugdíjasok biztonságban vannak, a vásárlóerejüket megőrzi a kormányzat, és a 13. havi nyugdíj folyamatos folyósításáról gondoskodnak, tehát nincs itt semmi látnivaló, nem lesz nyugdíjreform.

Ez azért döbbenetes, mert ezzel egy az egyben lemondunk 6 milliárd euró vissza nem térítendő támogatásról, ami járna nekünk az eredeti terv szerint, persze nemcsak a nyugdíjreform, hanem az összes többi mérföldkő teljesítése esetén. Továbbá a kormány 3 milliárd euró kedvezményes hitelre jelentett be igényt, de 9 milliárd eurót is kérhetnénk kedvezményesen, ami sokkal jobb kondíciókkal rendelkezik, mint a piacon felvehető hitelek. A kormányzati kommunikáció alapján azonban ez úgy látszik, nem fog megvalósulni.

– Ezek szerint a nyugdíjreformon kívül még van másik 26 feltétel. De ha a kormány a nyugdíjreformmal kapcsolatos vállalását teljesítené, akkor az ezzel kapcsolatos forrásokat felszabadítaná-e az Európai Bizottság, vagy az összes egy csomagban van?

– Szerintem csomagban van. Ráadásul az összes mérföldkövet a kormányzat vállalta. Ők írták le. Tehát nem Brüsszelből jött egy lista, hogy a gonosz brüsszeliták ezt követelnék tőlünk, hanem mindezt a magyar kormányzat írta bele a saját ellenállóképességi és helyreállítási tervébe.

A vállalások szerintem ránézésre 95 százalékban kívánatosak és teljesítendők.

Igazán én politikai kockázatot nem is látok egyikben sem, de nyilván nem az én reszortom ezt megítélni. Én csak a nyugdíjreform részét látom. Nyugdíjreform nagyon kellene, nagyon szükség lenne rá, ráadásul itt a román példa, hogy meg lehet lépni, pénz is lenne rá, és a nyugdíjasok életszínvonala hirtelen javulhatna, a relatív elszegényedési folyamatuk megállhatna.

– Akkor miért nem lépik meg?

– Magyarországon 2026-ban lesz választás, tehát jövőre még sok minden csoda történhet, akár egy nyugdíjreform is életbe léphet, hiszen ha belegondolunk, nem volt tervben akkora horderejű átalakítás, mint amit a románok megléptek, hiszen ők egy teljesen új nyugdíjszámítási eljárást alkottak meg, és egy vadonatúj emelési eljárást. Nekünk is jót tenne egy ilyen, de maga a reform le lenne tudható két egyszerű lépéssel.

Az egyik az lenne, hogy a nyugdíjkorhatár alakulását Magyarországon a 65 éves korban várható további élettartamtól tesszük automatikusan függővé.

Ezt egyébként javasolta az OECD is, és a brüsszeli alapjavaslatban is benne van, valamint a kormány maga is beleírta a tervébe, hogy megvizsgálja ennek lehetőségét. Ez politikailag és demográfiailag is kockázatmentes lépés lenne. Például leírnánk, hogy 2035-től a 65 éves korúak további várható élettartamától függ majd a nyugdíjrendszer, akár teljes mértékben, akár 2/3-1 arányban, azaz ha 1 évvel nő a várható további élettartam, akkor egy évvel nőne a nyugdíjkorhatár, vagy csak nyolc, vagy hat hónappal nőne. A másik egyszerű lépés az lenne, ha a nyugdíjrendszer méltányosságát is növelné a nyugdíjreform, például úgy, hogy

a nyugdíjprémiumot csak a szegény nyugdíjasok kapják, vagy a szegény nyugdíjasok nyugdíjemelése fél százalékkal megfejelve történne.

Számos egyszerű, nem túl költséges megoldás létezhetne, és máris teljesülne ez a pont az RRF-en belül.

– De a román rendszerrel összevetve egy ilyen lightos reform korántsem jelentene olyan progresszív és bőkezű nyugdíjrendszert, mint amilyennek a román ígérkezik. Továbbra sem maradna versenyképes a magyar nyugdíjrendszer a románnal, ha ilyen megúszós reformokat csinálnánk.

– Ezt azért nehéz megválaszolni, mert az OECD-ben van nyolc alapjavaslat és négy kiegészítő javaslat. Én egyikkel sem tudok maradéktalanul egyetérteni, erről írtam is hosszasan a Portfólión tanulmányokat, de természetesen ez egy hasznos vitaanyag lenne. Az OECD nem tett javaslatot átfogó nyugdíjváltoztatásra, hanem a korhatáremelésre, a Nők 40 korlátozására, a nyugdíjmegállapítás során a valorizáció mértékének újrakalibrálására, esetleg a társadalombiztosítási járulék és a szochókulcs emelésére tett javaslatokat. Nem lenne akkora átalakítás a rendszerben, mint amit Románia meglépett, a magyar nyugdíjrendszer működési alapelvét, a folyó finanszírozást semmilyen módon nem érintené.

Ami azért veszélyes, mert az alapvető problémát, hogy mi lesz az öregedő társadalomban a leendő magyar nyugdíjasokkal, igazán csak felszínesen érinti.

– A román rendszer ezt megoldotta?

– Ezzel nagyon nagyot léptek előre, most a nyugdíjmegállapítás teljesen egy német mintájú rendszer lett, még talán annál is korszerűbb modellt alkottak. Nagyon okosan kitalált bónuszokkal, minél hosszabb ideig dolgozik valaki, annál több jogosultságot szerezhet. Ez jelentősen növelheti a munkavállalási hajlandóságot idősebb korban is. Az új emelési rendszer, amit kitaláltak, abszolút előremutató. A kérdés náluk is az, hogy hogyan lehet ezt folyamatosan finanszírozni.

Rendben van, hogy most egyszer kifizetik ezt az 50 milliárd lejnyi pluszt, de hogy ezt fenn tudják-e tartani folyamatosan?

Fontos tudni, hogy Romániában a 4,8 millió nyugdíjassal szemben 5,8 millió munkavállaló áll. Legalább ennyi román dolgozik külföldön is, ők nem járulnak hozzá otthon a nyugdíjrendszer fenntartásához. Tehát nagyon óvatosan kell eljárni, és a kormányzatnak folyamatosan kiegészítő forrásokat kell majd találni, hogy fenn tudják tartani ezt a rendszert.

– A magyar társadalomban ez az arányszám kedvezőbb lenne, tehát mi jobb eséllyel tudnánk nekivágni egy ilyen nyugdíjreformnak?

– Sokkal. Nálunk 4 millió 800 ezer munkavállaló van, és 2 millió 400 ezer a nyugdíjasok száma.

– Tehát nálunk kétszer annyi fenntartó esik a nyugdíjasokra, mint Romániában.

– Egy ilyen nyugdíjrendszert, mint a román, vagy egy ehhez hasonlót, mi esélyesebben és könnyebben tudnánk fenntartani, mint ők jelenleg. Persze sok számítást igényel, nem lehet csak így kapásból nyilatkozni, mert a magyar nyugdíjrendszernél is az a fő elv, hogy óvatosan kell hozzányúlni, mert bármit változtatunk, az máshol rosszabbá teheti az egészet, ahogy ez már sajnos többször bekövetkezett. Például az OECD tanulmány is javasolja, hogy a Nők 40 feltételeit, valamint a 13. havi nyugdíj feltételeit felül kell vizsgálni, mert ezek közel 1000 milliárdos tételt jelentenek évente. A Nők 40 esetében a jogosultsági idő hosszának növelése vagy életkori korhatár bevezetése (például 60 év alatt nem lehet igénybe venni) lehetne egy megoldás.

A 13. havi nyugdíj esetében egy maximális összeg bevezetése lenne indokolt, mert ez most már 450 milliárd forintba került, és jövőre 500 milliárdba fog, miközben ennek nincs járulékfedezete.

– Visszatérek az első kérdésemhez: hogyan viszonyul a magyar nyugdíjrendszer az egymillió forintos fizetés álmához?

– Jelenleg a nettó átlagkeresetnek az átlagnyugdíj körülbelül 54-55 százalékát teszi ki. Ez 75 százalék volt 20 évvel ezelőtt, azóta folyamatosan csökken. Ha ez így folytatódik, akkor a nyugdíjasoknál már nemcsak relatív, hanem abszolút elszegényedésről is beszélhetünk. Az nem elfogadható, hogy miközben a gazdaság hasít, a társadalom többi része lemarad és egyre rosszabb állapotba kerül. Lehet arról nyilatkozni, hogy lesz egymillió forintos átlagkereset.

Először is, milyen forintról beszélünk, mennyit fog érni akkor a forint?

Másodszor, az ellátások vajon követik-e majd ezt a növekedést? Ha nő a gazdaság, akkor nőhet minden, több pénz jut bármilyen juttatásra, nyugdíjra, egészségügyre, szociális ellátásokra. De ehhez olyan tempóban kellene nőnie a gazdaságnak, ami jelenleg teljesen irreálisnak tűnik. A 3 százalék talán elérhető, de az, hogy 6 százalék legyen, olyat utoljára Kína tudott. Ha így lenne, tényleg futná mindenre, még egy jó nyugdíjreform végrehajtására is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Angyal József a háromgyermekes anyák szja-mentességéről: Sokan majd a homlokukra csapnak, hogy „tényleg, nekem jár?”
Az adószakértő szerint sokan lehetnek, akik nem is tudják, hogy ők is jogosultak a szerdától életbe lépő teljes szja-mentességre. Az is lehet, hogy az jár jól, aki utólag érvényesíti a kedvezményt, hogy ne veszélyeztesse a januári béremelését.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. október 01.



Szerdától teljes szja-mentességet kapnak a háromgyerekes anyák, jövő januártól pedig a 40 év alatti kétgyerekesek is. Azok, akiknek családi kedvezmény is jár, ezentúl a járulékbefizetéseiket csökkenthetik vele. Az érintettek minden bizonnyal örülnek az intézkedésnek, hiszen tíz- vagy akár százezrekkel több marad a családi kasszában, azonban a költségvetésen nagy lyukat üt az intézkedés. A legjobban a nagyon jól keresők járnak, mert jövedelemkorlát nincs. És nincs életkorkorlát sem, tehát a kedvezményre mindazok jogosultak, akik valaha három gyereket neveltek. Kiesnek viszont az elvált apák, akkor is, ha náluk vannak a gyerekek.

Aki az szja-mentességet igénybe akarja venni, regisztrálhat a NAV online felületén, de a munkáltatójánál is. Akkor sem vész el ez a kedvezmény, ha ezt az érintett elmulasztja: jövő év elején, az szja-bevallásnál is érvényesítheti mindezt, így az adóhatóság visszautalja neki az év utolsó három hónapjában befizetett adóelőlegét. Pontosan kikre vonatkozik az új szabályozás? Mennyire igazságos? És mennyire fenntartható, hogyan hat a költségvetésre? Erről beszélgettünk Angyal József adószakértővel.

– Októbertől él a háromgyermekes anyák szja-mentessége, amit várhatóan a novemberi fizetésükben éreznek először, vagyis abban a bérben már nem vonnak tőlük adóelőleget, ha regisztrálnak. Jól mondom?

– Tulajdonképpen ez év közben minden kedvezményre igaz: akkor lehet igénybe venni, ha az adózó nyilatkozik róla. Természetesen, ha valaki nem nyilatkozik, a kedvezményt akkor sem veszti el: a májusi adóbevallásában egy összegben érvényesítheti.

A már eddig is járó családi adókedvezményt például sok háromgyermekes család év közben nem veszi igénybe, inkább év végén kap nagyobb, akár millió fölötti összeget, és abból valami komolyabb beruházásra költ.

Tehát a nyilatkozat lehetőség, de nem kötelező.

– Hol és hogyan lehet erről nyilatkozni?

– Az adóhatóság létrehozott egy online felületet. Mégis azt tanácsolnám, hogy inkább a munkáltatónál nyilatkozzanak, mert a háromgyermekes anyák kedvezményének egészen más feltételei vannak, és nem biztos, hogy az érintett tudja, jogosult-e. A munkáltatónál a bérszámfejtő készséggel ad felvilágosítást, elmondja, ki jogosult.

– Hogyan lehetséges, hogy sokan nem tudják, jogosultak-e?

– Mindenekelőtt megjegyezném: én ezt a háromgyermekes, illetve „gyermekes anyák” kedvezményt nem tartom jónak, mert nem a családokat és a gyereknevelést, hanem magát a szülést támogatja. Olyan gyermek után is járhat, aki élve született, például koraszülött volt, majd egy-két évesen meghalt. Ha csak néhány napig is élt, már beleszámít. Gyakran előfordul, hogy valakinek két egészséges, akár felnőtt gyermeke van, közben volt egy koraszülése, a baba meghalt. Így is jogosult lehet. A másik feltétel, hogy legalább 12 évig családi pótlékra jogosultnak kellett lenni.

Ha például egy házasság tönkrement, nagy gyerekek voltak, elváltak, és az apának ítélték a gyerekeket, az anya akkor is megkapja a teljes adókedvezményt, mert 12 évig járt utána családi pótlék.

És az is jogosult lehet, aki 12 évig nevelte a gyerekeit, majd anyagi teher miatt 13 évesen állami gondozásba adta őket. Korhatár sincs: 60–70 éves nagymamák is jogosultak lehetnek. Sokan majd a homlokukra csapnak, hogy „tényleg, nekem jár?”. A feltételekről kevés szó esik, pedig ezt hangsúlyozni kellene.

– Tehát ha 12 évig fennállt a családi pótlékra való jogosultság, de valamilyen okból nem az anya vette fel, hanem a házastársa, akkor is jár az adómentesség? Mindegy, kinek folyósították?

– Pontosan így van, ahogy a családi kedvezménynél is: a házastársak mindegyike jogosult lehet a családi pótlékra. Ha elválnak, onnantól az jogosult, akinél a gyermek marad.

– Ha valakinek volt elhalt gyermeke, attól még háromgyermekesnek számít? A halott gyermek után nincs családi pótlék, tehát ez nem tolható ki tizenkét évig.

– Itt félreértés van. Az egyik feltétel a 12 év jogosultság. Emellett van egy kivétel: ha csak néhány napig állt fenn a jogosultság, de a gyermek meghalt, ez vis maiornak tekintendő, és akkor is járhat a kedvezmény. Tehát párhuzamos feltételek vannak. Ha valakinek több koraszülött gyermeke született és korán elhunytak, akkor is háromgyermekesnek számít, ilyenkor nem a 12 év a döntő. Sokan ezt nem is tudják.

Probléma az is, ha a szülők különváltan, de közösen nevelnek, és megosztják a családi pótlékot: az anya egyszer csak nagy kedvezményt kap, miközben minden más kedvezmény megosztott marad. Így az egyik szülő lényegesen magasabb összegből neveli a gyermeket, akár élethosszig.

Ez társadalmi feszültséget okozhat. Igazságtalan az is, ha válás után a 13 éves gyermek az apához kerül: az apa neveli, mégis az anya jogosult a kedvezményre. Már a 25 év alattiak kedvezménye is okozott munkahelyi feszültséget. Vagy például, ha egy nyugdíjas nagymama, amikor elmegy dolgozni: a nyugdíja eleve járulékmentes, és ha szja-mentességet is kap, nettóban kapja meg a bérét. Ha ez a kör bővül, egy életkori korlát, mondjuk 40 év, enyhíthetne ezen a feszültségen, mint ahogy a kétgyermekeseknél tervezik: amíg kicsik a gyerekek, sok pénzbe kerülnek, később önállóak lesznek. De az életkori határ, ami még létezik, csak átmeneti. A 40 év alatti kétgyermekes anyáknál ez most így lesz, de folyamat végén a tervek szerint mindenki, aki szült, megkapná az életfogytig járó kedvezményt.

– Amikor egy cégnél esedékes a béremelés, nem mondhatja-e a munkáltató, hogy neked kevesebbet emelek, mert úgyis magasabb a nettód? Nem próbálják lenyelni a kedvezményt? Például a nyugdíjast eleve kisebb nettóval veszik fel?

– Ez létező gyakorlat. A 25 év alattiak kedvezményénél is figyelembe vették a korhatárhoz kötött automatikus kedvezményt. Sok háromgyermekes is emiatt nem kéri az adóelőleg megállapítását, mert akkor a munkáltató figyelembe veheti. Ha csak a bevallásban érvényesíti, arról a munkáltató nem tudja. Ezért nem biztos, hogy jó, ha szól a munkáltatónak:

lehet, hogy jobban jár, ha csendben marad, és ezzel elősegíti a januári béremelését.

Gondoljunk arra, hogy egy háromgyermekes családban a gyerek júniusban befejezi a középiskolát, júliustól már nem jár a családi pótlék, csak két gyermekes után. Most október 1-jétől viszont újra háromgyermekesnek minősül az anya, és korlátlan ideig kapja a kedvezményt. Ez valóban bérfeszültséget okoz. Ugyanis az adórendszerben kellenek korlátok: összeg- és életkorkorlátok. Például a három- és négygyermekes anyák kedvezményénél nincs összegkorlát: ha valaki havi 5 milliót keres, a teljes összege szja-mentes. Pedig aki havi 5 milliót keres, nem biztos, hogy pusztán a szülés miatt támogatandó. Szerintem ennek nincs meg a pénzügyi fedezete sem. Ezt onnan gondolom, amit a miniszterelnök mondott évekkel ezelőtt: egy ilyen kedvezményt csak akkor lehet bevezetni, ha egyszer Varga Mihály „félrenéz”. Akkor sem volt meg a feltétel, a jelenlegi gazdasági körülmények között pedig még kevésbé. A kétgyermekesekre kiterjesztve meg végképp nincs. Jó lenne korlátot beépíteni: például a három-, két- és négygyermekesek kedvezménye mondjuk havi 2 millió forintos jövedelemig járjon. Ez nem okozna nagy politikai felzúdulást: aki 2 millió fölött keres, annak miért járjon?

– Abban az esetben, ha egy édesanya jogosult az szja-mentességre, de jogosult lenne a családi adókedvezményre is, mi történik? Elvész az utóbbi?

– Nem vész el. Ha valaki például havi egymilliót keres, a teljes jövedelme szja-mentes lesz. A családi kedvezményt pedig a járulékok terhére lehet érvényesíteni. A házastársak között meg is osztható. Ezt 14 éve vezették be, mert családi adókedvezmény olyan nagyvonalú volt, hogy az alacsony keresetűek nem tudták teljesen kihasználni. Ennek feloldására vezették be a járulékkedvezményt. Lehetett volna szigorú felső korlátot tenni, de nem ezt tették. Valójában Magyarországon egyetlen percig sem volt egykulcsos adó, mert az adóalap-kedvezmények nulla százalékos sávokat jelentenek; efölött van a 15%-os szja.

A családi járulékkedvezmény „negatív adót” jelent, mivel az szja után a járulék terhére is érvényesíthető.

Így gyakorlatilag háromsávos a rendszer: 0%, 15% és egy „negatív” sáv, amit a TB-kassza finanszíroz.

– Mi az ára ezeknek a bőkezű kedvezményeknek?

– A kommunikációban az jelenik meg, kik részesülnek a kedvezményekben: kétgyermekesek, háromgyermekesek, 25 év alattiak, hosszú felsorolni teljesen. Nyilvánvaló, hogy ennek nincs meg a pénzügyi fedezete. Arról nem esik szó, hogy honnan vonjanak el. Ha kimondanák, hogy a háromgyermekes anyák szja-mentessége miatt kevesebb jut egészségügyre, oktatásra, szociális ellátásra, más lenne a mérleg. Az emberek örülnek a kedvezménynek, de amikor az egészségügyben hosszú várakozás van, vagy sokat kell utazni szülni, nem hozzák összefüggésbe ezzel. A költségvetés beterjesztésekor, az egyes fejezeti előirányzatokat nézve derülhet majd ki a negatív hatás. Ha le akarjuk szorítani a hiányt, valahonnan fedezni kell. Meg fog jelenni, mennyibe kerül a háromgyermekes anyák kedvezménye (jövőre már teljes év), a családi kedvezmény újabb 50%-os emelése, a kétgyermekes anyák kedvezménye, a 30 év alatti egy gyerekes kedvezmény korhatár nélküli kiterjesztése.

– A 2002-es osztogatáshoz képest ez a mostani hol áll? Mekkora árat fizetünk érte április után?

– Legalább akkorát, mint akkor. Ha nagy a költségvetési hiány, ezt el is lehet inflálni: nagyobb bérek mellett az inflációval „korrigálnak”. Tehát fennáll az erőteljesebb infláció veszélye. Nem véletlen, hogy a jegybankelnök folyamatosan hangsúlyozza: nem múlt el az inflációs kockázat. Jövőre 3,8%-os inflációt jósolnak. Ez 4% alatti januári nyugdíjemelést is jelenthet, ami nem biztos, hogy jó.

– Ezek a hatások nem egyszeriek, hanem folyamatosak: az adókedvezmények jövőre és utána is fennmaradnak, tartósan terhelik a költségvetést.

– Én borítékolom, hogy a választás után, teljesen mindegy, melyik kormány lesz, nagy, átfogó adó- és jogi reformra lesz szükség. Politikailag könnyű lesz kommunikálni, hogy az egykulcsos adó bevált, teljesítette a feladatát, ideje áttérni a progresszív adózásra. Biztos vagyok benne, hogy ezek a kedvezmények meg fognak jelenni jövő év első felében, de utána szükség lesz reformra.

Sem a Tisza-ígéret (megtartás és bővítés), sem a Fidesz javaslatai nem lesznek hosszú életűek.

A költségvetési kényszer, az inflációs problémák, a magas kamatok mellett a gazdaság nem tud beindulni. Vissza kell térni az egyszerűsítéshez. 2010-ben söralátét méretű bevallást ígértek, most már asztalterítő lett. Közelíteni kellene a söralátét-nagyságú bevalláshoz, ami nem lehetetlen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Vera nagyon rémült, vajon attól fél, hogy plusz adót kell fizetnie, vagy hogy kiderül, nem is létezik?
A humorista szerint „az AI-magyarok rettegnek a Tisza-adó terveitől”.


Pottyondy Edina újabb YouTube-videóban mondta el véleményét a magyar közélet aktuális eseményeiről. Szerinte „a kormánynak nem a kutatás-fejlesztés, az informatika-oktatás a fontos, inkább a forradalmi technológiát igénytelenül »összemekkmesterkedett«, általános iskolás színvonalú bullying-videók készítésére használják” a mesterséges intelligenicát.

Felhívta a figyelmet arra, hogy „már az utca emberét is digitálisan tenyésztik” azokban a klipekben, amelyekben a "Tisza-adó" lehetséges következményeit vetíti előre a kormánypárt. Ebben például elhangzik, hogy a "Vera" nevű tanárnő 33 ezer forinttal kevesebbet keresne havonta.

„Az AI-magyarok rettegnek a Tisza-adó terveitől. Vera nagyon rémült, vajon attól fél, hogy plusz adót kell fizetnie, vagy hogy kiderül, nem is létezik?”

– tette fel a kérdést Pottyondy Edina.

A humorista beszélt a most megjelent 1242 - A Nyugat kapujában című történelmi filmről is.

„Bizonyos szempontból ez a film zseniális alkotás. Van egy alaphelyzet, amin nehéz változtatni, hiszen a tatárok kiirtották az ország felét. És van egy másik alaphelyzet, amin szintén nehéz változtatni:

az Orbán-kormány olyan szolgaian dörgölőzik a keleti nagyhatalmakhoz, mint Mari néni vádlija a kanos kutyához.

Tehát egyszerre kell szeretni keleti testvéreinket és valahogy elsunyulni, hogy kardélre hányták a fél országot.”

Pottyondy szerint ez a lehetetlennek tűnő feladat teljesült is a filmben: a magyar sorstragédia miatti kesergés helyett „egy kifejezetten pozitív, optimista üzenetre fókuszál és a középpontba egy karizmatikus vezetőt állít. Nem IV. Bélát, hanem Batu kánt”.

„A »Batu kán a mi hősünk« olyan csavar, amire magyar ember nem tud felkészülni. Mintha egy izraeli iskoláscsoport megnézne egy holokauszt-filmet, ahol Hitler megmenti a zsidókat”

– mondja.

Végül szót ejt K. Endre, a kegyelmi ügy egyik főszereplőjének könyvéről is, majd így zárja a videóját: „Ha van rokon a családban, aki még mindig fideszes, vidd már el a tatárjárást romantizáló filmre, vagy vedd meg neki K. Endre romantikus regényét, hátha feléled benne a magyar virtus!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Takács Márk: Nem a Magyar Honvédség, hanem cigicsempészek drónjai repülhettek be Ukrajnába
Kémkedésnek ugyanis csapnivaló lett volna egy ilyen akció. A katonai elemző a készülő drónfalat szükségesnek tartja, szerinte a kórházakat, reptereket, kormányzati vezetési pontokat is védeni kell, mert jelenleg egy tömeges dróntámadás ellen védtelenek vagyunk.


Több ezer ember töltötte kempingágyakon a csütörtök éjszakát Münchenben, miután ismeretlen eredetű drónokat láttak a reptér környékén. Korábban egy dán repteret is le kellett hasonló okokból zárni, és drónok repültek át a legnagyobb dán katonai reptér felett is. A dán miniszterelnök nem zárta ki, hogy az oroszok állnak az akció mögött, a védelmi miniszter pedig hibrid támadásról beszélt. Az európai vezetők drónfal felállítását sürgetik, hogy megakadályozzák a keleti határ felől érkező drónok bejutását.

A kezdeményezéshez Magyarország is csatlakozott, Orbán Viktor pedig azt mondta, „ha jön egy drón, ami nem a tiéd, akkor lődd le.” Csakhogy épp Magyarország volt az, ami fölött 2022-ben háborítatlanul átrepült egy bombát szállító drón, ami később Zágrább mellett zuhant le. Közben Ukrajna azzal vádolta meg a magyar kormányt, hogy felderítő drónokat indított az ő területükre. Orbán Viktor szerint ez „kamu”. De azt is hozzátette: „tegyük fel, hogy néhány méterre berepült oda, és akkor mi van? Ukrajna nem egy független ország.” Tényleg hibrid hadviselést folytat európai országok ellen Oroszország? Képes megvédeni magát a NATO? És mi állhat az ukrán-magyar drónvita mögött? Erről beszélgettünk Takács Márk katonai elemzővel.

— Zelenszkij elnök szerint magyar felderítő drónok hatoltak be Kárpátaljára, a magyar fél ezt tagadja. Mi történhetett?

— Szerintem ezek nem a Magyar Honvédség vagy a magyar állam drónjai voltak.

Kilencven százalék esélyt adok rá, hogy csempészdrónok: cigarettát, kábítószert vagy mást vittek, ami azon a határszakaszon régi „népszokás”. Ha kémkedésről lenne szó, ez a lebukás legbiztosabb módja.

Sokkal kulturáltabban is meg lehet oldani, például Ukrajnába becsempészett drónokkal, fedett akcióként álcázva. Volt már rá példa a háború alatt is, hogy ukrán kisrepülőgép, cigarettacsempészek, átrepültek magyar légtérbe, és Hajdú-Biharban találták meg a gépet. Akkor nem volt hiszti. Most az ukránok verik a tamtamot, ennek nyilván valamilyen kétoldalú politikai oka lehet.

— Európában közben egyre másra bukkannak fel ismeretlen eredetű drónok, ami sok európai vezető szerint orosz provokáció, ami ellen drónfallal kell védezezni. Mennyire felkészült jelenleg Európa vagy a NATO a dróntámadásokra?

— Röviden: semmennyire. Ha kézből indítható FPV-drónokról, oktokopterekről beszélünk, ezek általában nem nagyobbak egy laptopnál vagy egy nagyobb bőröndnél. Ellenük jelenleg nincs érdemi képesség, és nem azért, mert ne lenne mivel lőni rájuk. Ha egy ilyen berepül például a koppenhágai repülőtérre, be lehet vetni betanított madarakat, például vándorsólymokat, sörétes puskát vagy más eszközt. Csakhogy ezeket nem egyesével alkalmazzák, hanem tömegesen, ez a lényegük.

A védelmi rendszerek túlterhelésére akár több ezret is bevetnek, amelyek emberi irányítás nélkül is együttműködhetnek. Jelenleg nincs ellenük hatékony védelem,

és egyik ország hadiipara sem áll ott, sem az amerikai, sem a kínai, sem az európai, hogy ezek ellen megfelelő védelmet adjon. Új fejlesztésekre van szükség.

— Hogyan lehet ezeket egyáltalán felderíteni és megsemmisíteni? A radarokkal a repülőket látjuk, de ezeket a drónokat akár egészen közelről is indíthatják, a célország területéről, láthattuk ezt a Pókháló-hadműveletnél és a Izrael iráni akciójánál is. Olyan mértékben kell kiterjeszteni a megfigyelést, amiről eddig szó sem volt.

— Alapvetően radarral is fel lehet deríteni őket, de nem olyan radarokkal, mint a repülőgépeknél: más hullámhosszon, kisebb távolságra optimalizált rendszerek kellenek. Emellett optikai eszközökkel is működik a felderítés, a látható vagy más fénytartományban érzékelő rendszerek képeit AI szoftverek elemzik. A gond a mennyiség. A megsemmisítésre több opció van: lelövés légvédelmi tüzérséggel (ez jellemzően a végső, közeli megoldás), nagy energiájú fegyverek, például lézerek, amelyekből már létezik hadihajóra vagy kamionra telepíthető verzió. Idő és pénz kérdése a kisebb rendszerek elterjedése. A leghatásosabb az irányított energiájú fegyver: szűk sávban irányított rádióhullámmal „megsüti” a drón elektromos rendszerét. Van még a zavarás: ha az adott tartományban megvalósítható, megbénítja az irányítást. Ez utóbbi azonban csak a távolról, ember által irányított drónok ellen jó. Ha autonóm, algoritmus vezérelte gépekről van szó, a zavarás nem hatékony.

— Ráadásul nem elég a határok mentén kifelé figyelni, mert bárhol, bármikor felbukkanhatnak ezek az eszközök. Ekkora lefedettséget elérni óriási feladatnak tűnik.

— Igen, és ezért jó, hogy Magyarország csatlakozott a drónfalhoz, mert ezt csak a világ egyik leggazdagabb régiója, az Európai Unió tudja finanszírozni. Muszáj is, ha a saját biztonságunkat akarjuk garantálni,

akár Oroszország, mint ellenérdekelt nagyhatalom, de egy ma még ismeretlen terrorszervezet is használhat ilyen eszközöket ellenünk.

Elsősorban az orosz határra érdemes telepíteni, de a kritikus infrastruktúra köré is. Ilyenek például a repülőterek, kórházak, kormányzati vezetési pontok.

— Amikor az 1950-es években felmerült a veszély, hogy nukleáris eszközöket csempészhetnek az Egyesült Államok területére, megkérdezték Oppenheimert, hogyan lehet védekezni. Ő azt mondta: csavarhúzóval. Minden beérkező hajón a konténereket szét kell szedni. Itt is hasonló szigorításra számíthatunk? Meg kell szigorítani az EU-ba érkező áruforgalon ellenőrzését?

— Ez komplex védekezés. Például a franciák nemrég bejelentették, hogy francia felségvizek közelében lefoglaltak egy, szerintük az orosz „árnyékflottához” tartozó hajót, amely drón-anyahajó lehet. Bizonyítékot még nem tettek közzé, meglátjuk, de minden lehetőség adott rá.

— Tehát jelenleg semmilyen képességünk nincs dróntámadás visszaverésére?

— Helyesbítek: csak az ilyen tömeges, kisméretű drónok ellen állunk rosszul. A Sahedeket ma le tudnánk lövöldözni.

— Egy hasonló drónt 2022-ben sem sikerült lelőni, az egy Tupoljev 141-es volt.

— Egy eltévedt ukrán drónról volt szó. A képesség megvolt, csak a döntéshozók addig tötyörögtek, amíg elrepült.

— Az oroszoknak mi az érdekük az ilyen akciókban a zavarkeltésen túl? Lehet konkrét katonai akció is, vagy inkább csak a folyamatos feszültség- és bizonytalanságkeltés, a nyugati közvélemény nyomás alá helyezése a cél?

— Egyértelműen az utóbbi. Az orosz hibrid háborús doktrína része, hogy a náluk erősebb ellenfelet, például az EU-t vagy a NATO európai tagállamait, folyamatos bizonytalanságban tartsák, és ezzel a lakosságot elfárasszák. Egy komoly katonai támadás casus belli lenne, ami nem érdekük, mert nem nyerhetnének egy háborúban.

— Tehát a lakosság kifárasztásával olyan közhangulatot teremtenének, amely segíti az általuk favorizált „békepárti” erők hatalomra kerülését, hogy ezek belülről segítsék az orosz politikát?

— Pontosan.

— Mikorra állhat fel egy védővonal?

— Ez elsősorban pénz és technológia kérdése. Fél éven belül nagy előrelépések érhetők el a pontszerű, kritikus infrastruktúra, például az erőművek, repterek védelmében.

A teljes, „totális” légvédelmi kerítés nagyjából öt év.

Ez nem azt jelenti, hogy addig semmi nincsen: öt év múlva kész, de négy év múlva sem lesz rossz, egy–két év múlva pedig már érezhető javulás lesz. Ez folyamatos fejlődés. És ha kiépítünk egy rendszert, akkor sem lehet hátradőlni: az ellenfél a védelmünkhöz igazítja a támadóképességeit, nekünk pedig ehhez kell igazítani újra a védelmet.

— A keleti szárny országai ültek össze a drónfal ügyében, de nyugat- és észak-európai országoknál is észleltek támadásokat. Miközben ez kiépül, várható, hogy az EU összes tagállamára kiterjed a program?

— Célszerű lenne. Ezt csak együtt lehet csinálni. Ezeket a drónokat könnyű mozgatni, akár egy sztenderd konténerben is.

A pontszerű és a körkörös védelem egyszerre kell.

Minden légvédelmi rendszer lényege, hogy egymást átfedő, együttműködő elemek összessége legyen.

— Ukrajnának kialakult gyakorlata van már ebben. Érdemes tőlük tanulni, velük együttműködni? Van olyan innováció, amit most ők tudnak a legjobban?

— Feltétlenül. Az oroszokkal fej fej mellett haladva náluk van a legmodernebb tudás harctéri és hátországi védekezésben, támadó fejlesztésekben egyaránt. Ezért volt számomra szomorú, hogy Robert Brovdit kitiltották Magyarországról. Remélem, ez csak múló politikai szeszély.

— Ő inkább a támadó oldal szakértője.

— De a támadó tudja, mivel védekeznek ellene, és hogyan lehet azt megkerülni. Ha a másik oldal logikájával gondolkodunk, a tudása a védelemben is hasznos.

— Van terv arra, hogy Ukrajnát bevonjuk az együttműködésbe?

— Úgy tudom, hivatalosan nincs. A lengyelek viszont már elkezdtek együttműködni az ukránokkal. Tagállami szinten kétoldalú megállapodások indulhatnak. Hivatalosan még nincs bevonva Ukrajna ebbe a kezdeményezésbe, de erősen meglepődnék, ha nem használnánk fel a tapasztalataikat.

— A magyar miniszterelnök határozottan kijelentette, hogy ha egy drón berepül az unió légterébe, azt le kell lőni. Hol a határ a hidegháború és a forró háború között?

— Hál’ istennek nem a magyar miniszterelnök dönti el, hanem egységesített szabályok rögzítik, ki mit, mikor, milyen eszközzel és miért lőhet le a saját légterében. Viszont alapvetően igaza van: az azonosítatlan és felszólításnak nem engedelmeskedő légi eszközöket, akár ember vezette járműről is van szó, végső esetben le kell lőni. A kérdés második felére: a hidegháború addig tart nemzetközi jog szerint, amíg a felek nem üzennek hadat egymásnak. Valószínűleg ez nem fog megtörténni, így

hidegháborúról beszélünk mindaddig, amíg a két fő érintett fél nem csap össze nyílt fegyveres konfliktusban.

— Sokan nem éltek az első hidegháború alatt. De azt gondolom, nem túlzás azt mondani, hogy annak első évtizedei legalább ennyire „forrók” voltak, mint a mostani események...

— A koreai háborúban kevésen múlt, hogy az amerikaiak atomfegyvert vessenek be. A kubai rakétaválság sokkal forróbb volt, mint bármi most. Attól hál’ istennek messze vagyunk. Abban az időben sokkal közelebb állt annak lehetősége, hogy a felek egymásnak essenek, mert az Egyesült Államok és a Szovjetunió nagyjából pariban volt.

Ma a Nyugat sokkal erősebb Oroszországnál,

Kína pedig Európában nem hidegháborús szereplő katonai értelemben, az ő terepe a Csendes-óceán.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Otthon Start: beduguló ügyintézés, 10%-os önrészből kieső ügyfelek, egymásra licitáló bankok – berobbant az új hitel
Kétszer annyi hiteligénylés fut be most a bankokhoz, mint általában, miközben Budapesten 1-2 nap alatt elviszik a 40-50 négyzetméteres lakásokat. Az igénylés beadásától azonban hosszú az út a folyósításig, és akadhatnak meglepetések - mondja a szakértő.


Túl vagyunk az Otthon Start program első hónapján. Már nemcsak előzetes kalkulációk, jóslatok állnak rendelkezésünkre, hanem számok is. A kedvezményes, 3%-os kamat mellett akár csupán 10 százalék önrész is elegendő a kölcsön felvételéhez. Ráadásul nagyon nagyvonalúak a program feltételei abban is, ahogyan az első lakás fogalmát meghatározzák: akinek 50%-os tulajdonrésze van egy ingatlanban, jogosult a programban való részvételre.

Ahogy az várható volt, az ügyfelek megrohamozták a bankokat, azonban sokan szembesültek azzal, hogy belassult az ügyintézés. Olyan részletszabályok is kiderültek, amikkel előzetesen nem nagyon találkoztak az ügyfelek, és ez átírhatja a számításokat. Az első hónap tapasztalatairől Árgyelán Józseffel, a Bankmonitor vezető elemzőjével beszélgettünk.

– Hogy áll most az Otthon Start?

– Az óvatosság az első napokban sem nagyon látszott. A kormány elmondása szerint már az első héten is napi ezer igénylés volt, tehát heti ötezer a munkanapokat tekintve, és az első három héten ez folyamatosan megvolt. Ezalatt 15 ezer igénylést fogadtak be a bankok. Hogy ez sok vagy kevés, önmagában nem mond sokat. Havi szinten a szerződéskötések száma 6–7 ezer a bankoknál, tehát

három hét alatt igénylési oldalon megduplázták az átlagos szerződésszámot.

Nyilván nem minden igénylésből lesz hitelügylet: lesz elutasítás, elhúzódó ügyintézés. Nem lehet egy az egyben átváltani a két számot, de sokat sugall. Ráadásul a Bankmonitor kalkulátorát használók adatai alapján a felhasználók jelentős része megfelelt a jogszabályi feltételeknek: a jövedelmük elfogadható volt, megfelelő értékű ingatlanra kalkuláltak, volt TB-jogviszonyuk. Itt 83–84 százalékos arány látszott. Nyilván vannak banki szabályok is, de

első ránézésre úgy látszik, hogy egy kifejezetten hitelképes réteg szeretné kihasználni ezt a lehetőséget.

Jó eséllyel a 15 ezer igénylésből nem ezer szerződés lesz, hanem bőven 10 ezer fölötti.

– Van is ennyi ingatlan folyamatosan?

– Júliusban jelentették be a programot, és július–augusztusban a hitelből vásárlók egy része már az Otthon Starttal kalkulált. Ezt alátámasztja a ma megjelent MNB-nyilvántartás: a lakáshitel-volumen a május–júliusban tapasztalt havi 140–150 milliárdról augusztusban kicsivel 100 milliárd fölé esett, azaz nagyjából 25 százalékkal csökkent. Ennek oka, hogy

a júliusi bejelentés után sokan kivártak, sőt volt, aki szerződéskötés előtt lépett vissza.

Ezek az Otthon Start indulására vártak. A Duna House Barométer szerint a júliusi 9 ezer fölötti adásvételszám augusztusra 11 ezer fölé emelkedett; ezek egy része szintén az Otthon Start indulására várt. A szeptemberi nagy ugrás tehát korábban megkötött adásvételekhez köthető. Jogos a kérdés, lesz-e hosszú távon elég ingatlan. Az ingatlan.com friss statisztikái szerint 30 százalékkal nőtt a kínálat, és ennek jó része Budapest. Budapesten például 70 százalékos pluszt mértek. Hozzá kell tenni, hogy hiába jön ki darabra a matek, felmerülhetnek problémák: sok olyan ingatlan kerülhetett vissza a piacra, amelyet korábban minőség vagy állapot miatt nem adtak el, és most az Otthon Start indulása miatt újrahirdettek. Lehet, hogy darabra meglesz a keresett mennyiség, de minőségben, elhelyezkedésben, alapterületben lehetnek szűk keresztmetszetek.

Látszik, hogy a fővárosi 40–50 négyzetméteres lakások adásvételi sebessége nagyon felgyorsult: ha egy jó árú, Otthon Start-kompatibilis lakás kikerül a piacra, egy-két nap alatt elviszik.

A kínálati oldal alakulása fogja az árhatást is meghatározni: mennyi jó minőségű, megfelelő állapotú „új” (új építésű és frissen piacra kerülő használt) lakás jelenik meg. Használt lakást önmagában az Otthon Start miatt nem fognak tömegesen eladni. Többlet akkor jöhet, ha a befektetők eladnak, vagy ha sokan lakáscserébe fognak. Itt viszont kérdés az „első lakásszerzés” feltétele. Emellett az új építések felfutása hozhat nagyobb mennyiséget. A kormány durván évi 10 ezer új projekttel számol az Otthon Starthoz kapcsolódóan, az Otthon Start Programirodánál is több ezres, sőt több tízezres lakásszámú projektekről tárgyalnak. Viszont ezek az ingatlanok nem azonnal jelennek meg: a projekt állapotától és technológiától függően 1–3 év is lehet, mire ténylegesen elkészülnek, viszont már korábbi stádiumban is értékesíthetők. Az indulás utáni első hónapokban ezért a meglévő piac kínálatának kell fedeznie a hirtelen megugró keresletet, és kérdés, milyen összetételű új kínálat jelenik meg.

– Hatása lehet ennek az átrendeződésnek az albérletekre is?

– A bérleti piacra is van hatása a programnak, mivel sok bérlő inkább vásárol, ha hasonló törlesztővel saját lakást tud venni. Ha sokan kimennek a bérleti piacról, a bérleti díjak emelkedése megállhat, egyes régiókban csökkenhet is, ezt látva befektetők is dönthetnek eddigi lakásaik eladása mellett, ami fenntarthatja a kínálatot. Rövid távon ez kompenzálhat, de pár hónapon belül a kereslet továbbra is magas maradhat, míg a kínálat szűkös, egészen addig, amíg az új projektek nem jutnak el az értékesítési fázisig. Láttam már „tervezőasztalos” vásárlást is.

– Úgy tűnik, hogy az ügyintézés lassul. A bankok korábban azt kommunikálták, hogy felkészültek a rohamra, de a helyzet az, hogy lényegesen hosszabb idő, míg az Otthon Start-ügyeket elintézik.

– Ha fel is készült az apparátus, ekkora igényemelkedésre nem lehet úgy felkészülni, hogy az átfutási idő ne növekedjen. Még nincsenek végleges számok, arányaiban néhány ügyletet folyósítottak, és kevés jutott túl a bírálaton.

Nem tudjuk pontosan, mekkora a bedugulás, de lassulás látszik.

Például sokan 10% önerővel szeretnék igénybe venni a konstrukciót. Az első kommunikációkból az tűnhetett ki, hogy aki Otthon Startot vesz fel, automatikusan 10% önerővel vásárolhat, ám ez végül nem így lett. Az Otthon Startnak van egy első lakáshoz kapcsolódó feltételrendszere, és a 10% önerő alkalmazásának is van egy másik, de ezt a kettőt nem hangolták össze. Az MNB-nél eltörölték az életkori korlátot, tehát valóban nincs felső korhatár a program igénybevételére. Azonban a meglévő tulajdonokra más elvárások vonatkoznak. Otthon Startnál 50% meglévő tulajdoni hányad mellett is lehet hitelt igényelni, viszont első lakásszerzőként a 10% önerőhöz legfeljebb 49%-os tulajdoni hányaddal lehet rendelkezni. Tehát,

ha egy házaspár fele-fele arányban tulajdonos egy ingatlanban, felvehetik az Otthon Startot, ha nincs és nem is volt más lakásuk, de 10% önerőre már nem lesznek jogosultak.

Másik fontos különbség: az Otthon Startban több kivétel van a meglévő ingatlanokra, amelyek birtoklása esetén igényelhető a hitel (15 millió alatti érték, haszonélvezettel terhelt és a haszonélvező bent lakik, az elmúlt tíz évben elbontott ingatlan, tíz évnél régebbi tulajdon stb.). Az MNB oldalán, egyetlen kikötés van: ha jogszabályi haszonélvezettel terhelt az ingatlan, az nem számít. Nincs alacsony értékű, bontásra vonatkozó vagy múltbeli vizsgálati könnyítés. Tehát,

ha 12 éve volt valakinek ingatlana, jogosult a hitelre, de nem lesz jogosult a 10% önerőre.

Sok igénylő most fog ezzel szembesülni. Továbbá a 10% önerőhöz a Lechner Tudásközpontnak igazolást kell kiállítania. Jó hír, hogy ezt már nem a magánszemélynek kell lekérnie, hanem a banknak. Ugyanakkor vannak technikai anomáliák: legutóbb, múlt héten a bankok azt jelezték, hogy ez még nem megy gördülékenyen. Mindenkitől, aki így szeretne vásárolni és így nyújt be hitelkérelmet, nyilatkozatot kérnek az ingatlanjairól, és hozzájárulást kérnek, hogy a Lechnertől lekérhessék a szükséges hatósági bizonyítványt.

– Egy szeptember 4-i hír szerint, már nincs szükség a Lechner Tudásközpont által kiállított tulajdoni igazolásra...

– Az Otthon Starthoz kapcsolódó fix kamatnál nincs szükség rá, de ha 10% önerővel veszem igénybe, ahhoz kapcsolódóan van.

– Tehát egyelőre még csiszolódnak a szabályok. Ez is okozhatja a tömegességen túl a zökkenőket és az ügyintézés lassulását?

– A 10% önerővel számoló ügyfél mindenképpen számíthat lassulásra, a sok ügylet miatt is, és amiatt is, hogy mikor tudják lekérni ezt az igazolást.

– Mivel a program nem határidőhöz kötött, hanem visszavonásig él, az elején nagy boom van, aztán beáll a rendszer. Feltételezem, hogy a most tapasztalt roham nem tartható sokáig. Hol stabilizálódhat az igénylések száma?

– A havi lakáshitel-volumen 140–150 milliárd volt (júliusban nagyjából 140–145). Augusztusban visszaesett 100-ra, szeptemberben feljebb megy, de a bírálati átfutások miatt nagyjából októberben jelenik meg a kihelyezéseknél a nagy ugrás. Mindenképpen 200 milliárd forint fölötti számokra számítanak a szakértők a mostani igénylésszám mellett, és az sem kizárt, hogy 220–250 milliárd körül alakulnak a számok októberben.

– Ez meddig tartható?

– Szerintünk 1–3 hónapig lesz ennyire magas. Utána beáll egy alacsonyabb, de a korábbiakban megszokottnál magasabb szintre, valahova 150 milliárd fölé, mondjuk 160–170–180 milliárdra. Egyéb hatásoktól függően ez persze még eltérhet. Az is fontos, hogy

eddig az átlagos kölcsönösszeg 20 millió forint körül volt, de az Otthon Startnál bőven 30 millió fölötti igénylések érkeznek átlagosan.

Tehát nemcsak a darabszám miatt nő a kihelyezés, hanem az átlagösszeg miatt is.

– Az elején a bankok a kötelező 3% alá is kínáltak. Látszik a verseny a továbbiakban is?

– A verseny fokozódott. Azok a bankok, amelyek eddig kevésbé vették ki a részüket, növelték a tétet. Induláskor három bank kínált 3% alatti kamatot: a Gránit 2,85-öt, az UniCredit 2,95-öt és a CIB 2,95-öt.

Kamatoldalon becsatlakozott az MBH Bank: a saját, speciális ügyfélkörének 2,75-öt ad; ez azoknak szól, akiknek a munkaadója speciális megállapodásban áll az MBH-val.

Átlag (illetve átlag feletti jövedelmű) ügyfelek is elérhetnek 2,89%-os kamatot az MBH-nál, tehát ott is léptek. De jóváírásban is versenyeznek: jellemzően 100-200 ezer forint közötti összegeket kínálnak. Van olyan bank, amely egy havi törlesztőt ígér vissza, futamidőtől függően ez akár közel félmillió is lehet. Az MBH a korábbi 100 ezer forintos ajándékutalványt 120 ezerre emelte, ha az ügyfél Fundamenta lakáskasszát is köt. Ha prémium ügyfél, további 100 ezret ad.

A Raiffeisen szerdán jelentette be, hogy a 100 ezres jóváírást megduplázza 200 ezerre.

Látható, hogy akik nagyobb piaci részt szeretnének, ráígérnek. Kilóg a sorból az OTP: ők eddig sem kínáltak érdemi jóváírást vagy kamatkedvezményt, és most sem; más ligában játszanak a fiókhálózatukkal, felkészülten. A versenynek itt biztosan nincs vége: akik nagyobb piaci részesedést szeretnének, további kedvezményeket ígérhetnek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk