hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Ezrek követik a magyar lányt, aki elhatározta, hogy leszámol az előítéleteivel

Betegesen félt a muszlimoktól, aztán elkezdte tanulmányozni a vallást, és rájött, hogy az éremnek két oldala van. Nem téríteni akar, csak minél többeket meggyőzni arról: ne ítélkezzünk ismeretlenül.
Láng Dávid - szmo.hu
2017. szeptember 14.

hirdetés

Instagramon már közel 13 ezer, Facebookon pedig 2400 követője van a Multi-culti, illetve a Multiculti Club nevű oldalnak, amelyet egy 27 éves magyar lány indított nagyjából egy éve. Egy olyan lány, aki elmondása szerint korábban tele volt előítéletekkel. De önszántából úgy döntött, hogy szeretne megváltozni.

Azóta kétszer is végigcsinálta az egy hónapos böjtöt Ramadán idején, és eltöltött egy hetet Egyiptomban egy teljesen véletlenszerűen kiválasztott családnál, hogy testközelből is megtapasztalhassa, van-e valós oka a félelemre.

Tapasztalatairól és motivációiról beszélgettünk. (A beágyazott Instagram-fotókhoz angol nyelvű képaláírások is tartoznak, ezeket az eredeti oldalon olvashatod el a jobb felső sarkukban lévő ikonra kattintva.)

– Minek hatására kezdtél el az iszlámmal foglalkozni?

– Amikor itthon éltem, már-már kóros mértékű fóbiám alakult ki a muszlimokkal szemben. Ha megláttam egy fejkendős nőt a buszon, szó szerint elkezdtem izzadni, és csak az járt az eszemben, vajon van-e bomba a ruhája alatt és mikor robbantja fel. Szinte halálfélelmem volt, hiába tudta az agyam, hogy nyilván nem reális ez a veszély, nem tudtam kontrollálni az érzéseimet.

hirdetés

Később, Londonba költözve aztán nagyon sok muszlimmal megismerkedtem és ennek köszönhetően felismertem, valójában mennyire jó emberek, és mennyire félreérti őket a nyugati világ nagy része – akár a nőkhöz való viszonyukat, akár azt, miről szól valójában a vallásuk.

– Nehéz volt eljutnod erre a pontra?

– Nem volt egyszerű, de beláttam, hogy ha valakit pusztán a bőrszíne, vallása, vagy bármilyen hovatartozása miatt kizárok az életemből, azzal csak én leszek kevesebb. Túl akartam lépni a félelmemen, ezért tavaly augusztusban elkezdtem kutatni az iszlámot.

"
Főleg az érdekelt, mi késztet valakit arra, hogy embereket öljön, miközben mások, akik ugyanezt a hitet vallják, a világ legkedvesebb emberei.

– És rájöttél, mi a válasz? Miért történik ennyi terrortámadás, ha a többség tényleg olyan, amilyennek leírod?

– Szerintem nagyon sok múlik azon, hogy a Koránt többféleképpen lehet értelmezni. Bár az iszlám alapvetően békét hirdető vallás, benne van az is, hogy ha megtámadnak téged, jogod van védekezni. Ez a kitétel azután került bele, hogy a muszlimokat kiűzték Mekkából, és folyamatos üldöztetésnek voltak kitéve, de nem támadtak vissza. De ez csak az egyik része a dolognak, emiatt még senki nem fog gyilkolni. Sokkal fontosabb, hogy nagyon sokan csatlakoznak Nyugat-Európából is az Iszlám Államhoz amiatt, mert kirekesztjük őket, és nem nyitunk feléjük.

Ők többnyire második generációs bevándorlók, akiknek a szülei még a tradicionális muszlim közegben nőttek fel, ezért gyerekeiket is ennek szellemében akarják nevelni. A gyerekek viszont általában már nyitottabbak szeretnének lenni ennél, mert a nyugati értékek is fontosak számukra. És miután ezen a téren senkire nem számíthatnak – se a családjukra, akik teljesen más beállítottságúak, se a környezetükre, amely elítéli őket –, ott maradnak egyedül.

"
Ekkor lép be a képbe az ISIS, ami tárt karokkal várja őket, összetartó közösséget és elfogadást ígérve számukra. Sokuknak vonzó ez a lehetőség, innen pedig szinte elkerülhetetlen, hogy radikalizálódjanak. Holott talán annyival is elejét lehetne venni ennek, ha nyitottabbak lennénk feléjük.

Ez volt a kiindulópontom, ami miatt létrehoztam a Multi-culti Instagram és Facebook-oldalt, mivel rájöttem, hogy nagyon sokan gondolkodnak úgy itthon és külföldön egyaránt, ahogy korábban én is tettem. Rajtuk szeretnék segíteni, hogy ők is legyőzhessék a félelmeiket. Fontos, hogy semmiféle térítés nem célom, hiszen én magam sem vagyok muszlim hitű, és nem is tervezem felvenni a vallást. Pusztán az mozgat, hogy utálom, ha bárki elítél egy másik embert vagy embercsoportot anélkül, hogy igazán megismerné.

– Aki ilyen beállítottságú, mennyire nyitott egyáltalán az ellenvéleményre?

– Ez nem olyan dolog, ami egyik pillanatról a másikra megváltozhat, nekem sem úgy volt, hogy találkoztam egyetlen jó fej muszlimmal és onnantól senkitől nem féltem többé. Fél évvel azután, hogy elkezdtem komolyabban foglalkozni a témával, még mindig győzködnöm kellett magam, amikor megláttam egy eltakart arcú nőt, hogy ne keressem a kitüremkedéseket a ruháján.

"
De meggyőződésem, hogy senki nem születik rasszistának, ahogy ezt Obama is írta pár hete nagy sikerű Twitter-posztjában. Ez egy tanult viselkedés, amit ugyanígy el is lehet hagyni. Én vagyok a legjobb példa erre, hiszen én is úgy jártam, hogy belémnevelték ezt.

Miután elindult a Multi-culti, nagyon hamar elkezdett terjedni a híre, főleg a muszlim oldalakon. Azt a képemet, amelyiken a vonaton ülök és a Koránt olvasom, szinte minden nagyobb portál lehozta, és interjút is nagyon sokan készítettek velem.

– A terrorizmustól való félelem mellett az is sokakból vált ki ellenérzést, ahogy a muszlimok a nőket kezelik. Erről mit gondolsz?

– Ahogy annyi minden másnak, ennek a dolognak is két oldala van. Vegyük például azt, miért vannak betakarva a nők: az iszlám annyira becsesnek és értékesnek tartja őket, hogy ilyen módon is vigyázni kell rájuk – a Korán egyenesen a gyémánthoz hasonlítja őket. Tehát a lényeg nem az, hogy a férfi kötelezően előírja, mit viseljenek. Ők maguk is úgy gondolják, hogy a testük annyira értékes, hogy csak a férjük és a családtagjaik láthatják.

A tisztelet más téren is megnyilvánul: a Korán szerint minden férfinak kötelessége gondoskodni arról, hogy a családja semmiben nem szenved hiányt. A nőknek nem muszáj dolgozniuk, viszont ha akarnak, akkor megtehetik – erről is elég sok téveszme kering egyébként. És ha így döntenek, akkor az összes megkeresett pénzüket magukra költhetik, mivel a mindennapi megélhetés biztosítása nem az ő feladatuk.

– Hogy jött az ötlet, hogy a Ramadánra kimenj valamelyik muszlim országba?

– Ezt már tavaly ősszel kitaláltam, eredetileg egész hónapra szerettem volna menni, de végül a munkám miatt csak egy hétre sikerült. Lehetőségem volt bőven: miután kiposztoltam Instagramra, hogy keresek egy muszlim családot, aki befogadna engem Ramadán idején, rengetegen írtak.

"
Kaptam ajánlatot Malajziából, Thaiföldről, Szíriából, sőt még Kenyából és Dél-Afrikából is.

Annyit biztosan tudtam, hogy mindenképp családhoz szeretnék menni, ahol nők vesznek körül, illetve lehetőleg nem túl messzire – emiatt a délkelet-ázsiai országokat kizártam. Gondolkodtam Marokkón, de végül egy egyiptomi család mellett döntöttem. Tulajdonképpen fogalmam sincs, miért: már az első üzenetük után volt egy megfoghatatlan érzésem, hogy ez a jó választás.

– Hogy telt az ott töltött egy hét? Mennyire élték a szokásos életüket, és miben viselkedtek másképp miattad?

– Eleve mondtam nekik, hogy éljék a normális életüket, én csak megfigyelek a háttérből. De rettentően aranyosak voltak, az egyik lány szabadságot vett ki az egész hétre, úgyhogy folyamatosan velem volt, egy szobában aludtunk és együtt járkáltunk mindenhova. De a többiek, vagyis a szülők és a másik két testvér is iszonyú kedves volt velem, gyakorlatilag első pillanattól családtagként kezeltek.

– A böjtölést hogyan élted meg?

– Már tavaly is végigcsináltam, akkor borzasztó volt, hosszabb távon viszont már sokkal inkább a pozitív hatásait éreztem. Korábban nagyon erősen látszott rajtam, ha éhes voltam, mert ekkor teljesen magamba fordultam, egyszavas válaszokat adtam a kérdésekre, és gonoszkodó megjegyzéseket is gyakran tettem. Szóval rettentően rossz volt a természetem, amitől a Ramadán óta szinte teljesen sikerült megszabadulnom.

A fő szabály ugyebár az, hogy nem szabad enni napkeltétől napnyugtáig, ami Egyiptomban éjjel 3 órától délután 6-7 óráig tartott. De ez még mindig jobb volt, mint Londonban, ahol éjjel 2-től este 9-ig tartott a böjtidőszak. Ekkor általában telezabáltam magam, amitől megfájdult a hasam, nem tudtam elaludni, de még ha sikerült is, 2 óra előtt fel kellett kelnem, hogy újra egyek, amíg még megtehetem. Szóval nagy akaraterő kellett hozzá, sok Londonban élő muszlim egyébként nem is tartja a böjtöt emiatt, így rám különösen felnéztek, amiért bevállaltam.

"
Egyiptom teljesen más ilyen szempontból, ott arra az egy hónapra teljesen a feje tetejére áll az élet. Napközben mindenki alszik, az üzletek is zárva tartanak, éjjel viszont hatalmas a nyüzsgés, akár még 3-kor is el lehet menni étterembe vagy bevásárolni.

Az engem vendégül látó család élete ebből a szempontból borult fel, mivel ők most alvás helyett napközben engem vittek várost nézni. Mondták is, hogy még soha nem csináltak ennyi mindent Ramadán alatt.

– A családod és az ismerőseid hogyan fogadták ezt az egészet?

– Szerettem volna megkímélni őket attól, hogy aggódjanak miattam, hiszen tulajdonképpen minden, amit csináltam, az észérvek ellen szól. Elég csak arra gondolni, hogy Egyiptomban két héttel az érkezésem előtt keresztényeket robbantottak. Ezért anyukámnak például előre nem is szóltam róla, hogy oda készülök, csak 3 nap után hívtam fel, hogy ott vagyok. De a részletekbe – tehát hogy Instagramon találtam rá a családra, akinél lakom – ekkor sem avattam be. Ismerősöknek se nagyon beszéltem róla, mivel nem akartam emiatt elveszíteni olyan barátokat, akikkel egyébként jól kijövünk, de esetleg pont erről a kérdésről élesen mást gondolnak. Persze az igazán ideális az volna, ha rájuk is sikerülne hatnom.

– Milyen terveid vannak még a projekttel?

– Tervezek egy nagyobb lélegzetű, több országot érintő utat is, az egyiptomihoz hasonló céllal, de ennek részleteiről egyelőre még nem szeretnék beszélni. Több meghívást kaptam már, hogy tartsak előadást iskolákban, Londonban és Magyarországon egyaránt. És mindennap közzéteszek legalább egy posztot az Instagram- és a Facebook-oldalon arról, amit épp aktuálisan tanultam. A visszajelzésekből az látszik, hogy van értelme csinálni.

– Amit elmondtál, az mind szép, de azért mégis létezik terrorizmus: újra és újra megismétlődnek az öngyilkos merényletek, teherautókkal hajtanak a járókelők közé. Azokban is ott van a félelem, akik amúgy nem gyűlölnek minden muszlimot. Nekik mit üzensz?

– Terrorizmus valóban létezik, de nem szabad hagyni, hogy ez befolyásolja az életünket, mert akkor a terroristák elérték a céljukat.

"
Én a londoni metróban voltam, amikor a késelés történt a Borough Marketen. Lezárták az összes kijáratot, nem tudtuk, hogy a tetteseket elkapták-e. Emlékszem a pánikra, a félelemre az emberek arcán, szörnyű volt. Talán soha nem féltem még annyira életemben.

Egy darabig nem is mentem tömegrendezvényre Londonban, de a muszlimokkal való kapcsolatomon ez nem változtatott. Továbbra is szerveztem találkozókat imámokkal, és elmentem muszlimok rendezte jótékonysági estekre is. A muszlimok jó emberek, csak adj nekik esélyt arra, hogy bebizonyíthassák.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Alig hordanak már maszkot közterületen az emberek – van értelme fenntartani a szabályt?

Logikátlannak tűnik, hogy a teraszokon nem kötelező, pár méterrel arrébb az utcán viszont változatlanul. De azt is egyre kevesebben tartják be. Felelőtlenség, vagy inkább lazítani kellene?
Láng Dávid; címkép: Csákvári Péter - szmo.hu
2021. május 13.

hirdetés

A kormány az őszi nagy lezárással egy időben, november 11-től tette kötelezővé a szabadtéri maszkviselést, akkor még csak a 10 ezer főnél nagyobb városok egyes közterületein, amiről a polgármesterek döntöttek. A március eleji szigorítás viszont már nem tett ilyen különbséget: kimondták, hogy a települések belterületén mindenhol maszkot kell viselni.

Azóta is ez a szabály az irányadó, hiába töröltek el időközben egy sor másik rendelkezést. Az utóbbi időben azonban meredeken csökkenni kezdett azok aránya, akik be is tartják – különösen, amióta elkezdett melegedni az idő. A hét eleji, szinte már kora nyárinak mondható napokon azt tapasztaltuk, 10 járókelőből legfeljebb 2-3 viselt maszkot Budapest belvárosában. A kistelepüléseken pedig feltehetőleg még rosszabb az arány.

A teraszok nyitása óta még inkább felmerül a kérdés, szükség van-e továbbra is a kötelező szabadtéri maszkviselésre, hiszen ott a fogyasztó vendégek számára nem előírás, néhány méterre tőlük, az utcán azonban igen.

Megkérdeztük Duda Ernő virológust, indokolt lehet-e már a szabály eltörlése, vagy egyelőre felelőtlenség.

Indokoltnak semmiképp nem mondanám, még akkor sem, ha a zárt helyek összehasonlíthatatlanul veszélyesebbek, hiszen szabadtéren nemcsak a népsűrűség ritkább, hanem a levegő is mozog

– nyilatkozta a Szeretlek Magyarországnak, hozzátéve: igaz, hogy meleg és száraz időben valóban kevésbé terjed a vírus, ha azonban jön egy hűvösebb, esősebb időszak, ez a tendencia máris megfordul.

A szakértő szerint az is fontos szempont, hogy egyelőre nem tudjuk, mekkora veszélyt fog jelenteni az indiai mutáns, ha nálunk is megjelenik.

hirdetés

Úgy látja, „inkább ne húzgáljuk most az oroszlán bajszát”, hiszen ha még néhány hétig fegyelmezetten betartjuk a szabályokat, jó esély van rá, hogy annyira lecsökken a járvány terjedése és ezzel párhuzamosan megnő a védettek aránya, ami mellett már vállalható kockázat a köztéri maszkviselés mellőzése.

Duda Ernő becslése szerint 1 százalék körül lehet a vírus halálozási rátája, emiatt kb. 2-3 millióan eshettek át eddig a fertőzésen. Közülük másfél-kétmilliónak lehet még meg a védettsége, ehhez adódik hozzá az a további nagyjából kétmillió ember, aki már mindkét oltását legalább két hete megkapta, és van is megfelelő védettsége (hiszen egyik vakcina sem 100 százalékban hatékony).

Ideális esetben május végére elérhetjük, hogy a lakosság fele ilyen vagy olyan okból védett lesz. Emellett az is szükséges kritérium, hogy a regisztrált új fertőzöttek száma napi 300 alá csökkenjen, a teszteknek pedig a 3-5 százaléka legyen csak pozitív – ez a WHO ajánlása a Magyarországhoz hasonló méretű országok esetén.

Ha a fentiek teljesülnek, az Duda szerint már elegendő ahhoz, hogy a szabadtéri maszkviselést el lehessen törölni.

Beltéren más a helyzet: ott annyival nagyobb a vírus továbbadásának kockázata, hogy csak akkor lehet feloldani a korlátozást, ha a járvány teljesen véget ér. Tehát a nyáron még valószínűleg maszkot kell viselnünk, sőt a lakosság oltási hajlandóságától függően az is előfordulhat, hogy egészen év végéig érvényben marad a szabály.

A témával kapcsolatban megkerestük a Koronavírus Sajtóközpontot, azonban cikkünk megjelenéséig nem reagáltak, ahogy a csütörtöki kormányinfón sem került elő a kérdés.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Harry és Meghan – egy bántalmazó kapcsolat nem túl királyi anatómiája

Kit érdekel az angol burzsoázia nyivákolása, igaz? Mégis: Harry és Meghan története globális színtéren mutatja be a pusztítást, amit egy gyaníthatóan nárcisztikus ragadozó okozhat egy családban. És ez a ragadozó: az ártatlanul pillogó Meghan. 
Hargitay Judit. Fotó: Northfoto © Capture TV CBS via Bestimage - szmo.hu
2021. május 14.

hirdetés

Előrebocsátom (mert ezzel gond szokott lenni): ez egy véleménycikk. KIZÁRÓLAG az általam látott, hallott, olvasott, és a saját tapasztalataimra rezonáló benyomásokra épül. Az én verzióm. Nem vagyok pszichiáter, és nem ismerem személyesen az angol királyi család tagjait. Ahogy itt, gondolom, senki sem. De a Meghan-Harry sztori "Szállj, szállj, szabad madár", "Győzzön a szerelem, vesszenek a gaz királyok", avagy "Szegény, elgyötört Meghan megtöri a Diana-átkot" munkacímekre hallgató, Netflix-szagú szappanopera-túladagolása nekem kezd sok lenni. Úgy tűnik, én egy egészen más filmet nézek. Gondoltam, legyen már legalább egy "B" verzió. Amiben a legaggasztóbb a gyanúsan kirajzolódó párkapcsolati bántalmazás (nem fizikai) mintázata. Csak itt az áldozat egy férfi. Íme, az én verzióm. 

Élt egyszer egy herceg, akinek nem volt életcélja. Ez kastélyokban, magyarországnyi birtokokon, magánrepülőgép- és Land Rover-flották bőrüléseiben is előfordul. A herceg nem született túl okosnak. Anglia legjobb elitiskolájában (Eton) magántanárok hada is alig tudta átrugdosni az érettségin. Miközben két évvel idősebb bátyja már az egyetemre készült, és királyi nagyanyjához járt vasárnapi magánebédekre, hogy felkészítsék a jövőbeli uralkodásra, a mi kis hercegünk tengett-lengett, lelkében hordozva meseszép, labilis, mégis rengeteg őszinte melegséget sugárzó édesanyja korai, tragikus halálának az egész világ előtt lezajló fájdalmát. 

A herceg életében remény csillant, amikor a családja kibrusztolt neki egy egész tűrhető katonai karriert. Ám vagánykodni ott se tudott. A katonatársai Xbox Harrynek becézték, mert globális VIP státusza miatt többnyire csak a sátorban Xboxozhatott. De legalább tartozott valahová, viccelődött a kantinban, sörözött és szép uniformisokban járt. Aztán ennek is vége lett. Bátyja lediplomázott, trónörökösként egyre komolyabb feladatok várták, megnősült, és született három szép gyereke.

A kis herceg imádta a bátyját, és annak feleségét, de feldolgozatlan traumái és saját életének céltalansága egyre kínzóbban pillantottak vissza rá esténként a tükörből. Jobb híján esztelen bulizásba kezdett. Pia, fű, félmeztelen lányok, medencés bulik. Amit mindig más fizetett. Viharos kapcsolatai is voltak, a barátnői kissé (nem kissé) hisztisnek és nem túl hűségesnek tartották. Úgy hírlik, kettőnek a kezét is megkérte, de egyik lány sem kért se a hisztiből, se a királyi élet szigorából. 

És ekkor a herceg életébe berobban egy nő. Szép, határozott, elbűvölő. Színésznő, félig afro-amerikai, Kanadában forgat évek óta egy ügyvédes sorozatot (amit Harry saját bevallása szerint azelőtt életében nem látott). Első randijukon a nő Diana kedvenc parfümjét, a Bluebell-t viseli. 

A herceg halálosan szerelmes lesz. A harmadik randijukon már egy több napos, afrikai (botswanai) szafarira "rabolja el" a hölgyet, és utána közli a bátyjáékkal, hogy megtalálta az igazit. Alig több mint egy éves, transzatlanti távkapcsolat után (két-három napnál többet nem töltöttek együtt egyhuzamban) bejelenti, hogy feleségül veszi Meghan Markle-t. A bátyja, akit tényleg nagyon szeret, óvatosságra inti, azt kéri, töltsön egy kicsit több időt Meghannal, mielőtt elveszi. És ez az a pont, amikor a herceg elkezd a családja ellen fordulni. Miközben egyre jobban belezúg Meghanba, szinte hipnotizáltan vonódik be a nő mágikus körébe, süket és vak lesz minden figyelmeztető jelre. A királynő felajánl nekik egy visszafogott esküvőt, privát életet egy vidéki kastéllyal, eszméletlenül sok pénzzel életük végéig, sőt, Meghan folytathatja a színésznői karrierjét is. Elutasítják.

hirdetés
Világraszóló esküvőt akarnak, és teljes jogú, "dolgozó" királyi családtagok lenni, már csak azért is, mert Meghan szerint neki soha nem volt saját családja.

Ebből a nem létező családból azért bosszantó "apróságként" előkerül Meghan apja, aki gyakorlatilag felnevelte és fizette a lánya méregdrága iskoláit. Ezzel az apával az udvarlás és a jegyesség majdnem két éve alatt Harrynek valahogy egyszer sem sikerül találkoznia, majd egy kétségtelenül szerencsétlen, beállított paparazzi-fotó miatt az öreget Meghan teljesen ki is iktatja a képből. Az esküvőn már nincs ott, a vejét és az unokáját soha nem ismerheti meg, a lánya minden könyörgés ellenére azóta se áll szóba vele.

És előkerül két féltestvér is, egy férfi és egy nő, akik nyílt színen, interjúban és egy levélben is szabályosan könyörögnek a királyi családnak, hogy ne engedjék be maguk közé Meghant (akiről közben az is kiderül, hogy az eredeti neve Rachel), mert mentálisan nagy bajok vannak vele. A nővére szerint nárcisztikus személyiségzavarban szenved, eladósította, majd magára hagyta az apjukat, velük se áll szóba. Darabokra tépte az egész Markle családot, és ugyanezt fogja tenni a királyi családdal is. Senki sem hallgat rájuk, a sajtó irigynek, aljasnak titulálja és kineveti őket. 

A többi már valóban az egész világ szeme előtt zajlott. Azóta három év telt el. Harry és Meghan hivatalosan összesen 72 napot "dolgoztak le" a királyi családnál. Közben elköltöttek egymillió fontot (400 millió forint) Meghan ruháira, 2,5 millió fontot (majdnem egymilliárd forint) a saját, külön udvarházuk, Frogmore Cottage felújítására. Évi körülbelül 3 millió fontot kaptak Charlestól és a királyi alapból a munkájukért járó juttatásként. Magángépeken rendszeres luxusnyaralásokra jártak, többek között Elton John nizzai, és George Clooney olaszországi villájába. Megejtettek egy ausztrál és egy dél-afrikai királyi turnét, ahol már nyíltan arról panaszkodtak (stílusosan a világ egyik legszegényebb országában), hogy Meghantól senki nem kérdezi meg, hogy jól van-e, és az életük csak "túlélés" és nem "virulás".

A hercegi pár egyre morcosabbnak látszott, az esztelen költekezés és az egyre furcsább megnyilvánulások (pl. Harry egy beszédben arra ösztönözte a briteket, hogy évi egy repülős nyaralásnál többre ne menjenek el, mert szennyezik a földet, miközben ő a feleségével úgy ugrálgatott le-fel a luxus magángépekre, mint más a hetes buszra) egyre jobban ellenük hangolták az addig kis kivétellel tényleg baráti sajtót. A személyzet gyanúsan gyorsan cserélődött náluk, régi "motorosok" mondtak fel a nekik dolgozók közül. Terjedni kezdtek a pletykák arról is, hogy zárt ajtók mögött Meghan egy hisztigép, terrorizálja a személyzetet, üvölt és követelőzik, és ha bármi nem úgy van, ahogy ő akarja, rohan Harryhez panaszkodni. Ezek akkor még csak pletykák voltak, most már hivatalosan is vizsgálat folyik Meghan ellen ez ügyben. Eddig 12 volt személyzet-tag vállalta, hogy tanúskodnak ellene. Mindenesetre már akkor érezni lehetett, hogy valami baj van. 

Aztán a világraszóló esküvő után másfél évvel egyszer csak hopp, leléptek Kanadába. Az Instagramon bejelentették, hogy privát életet akarnak, saját karriert, de azért félig maradnak, és csak néha ugranak haza, egy kicsit "királykodni". A királyi család az első döbbenet után beleegyezett, sőt, egy év gondolkodási időt is adtak nekik. Addig Charles továbbra is fizetett nekik az átmeneti évre 2,6 millió fontot, sőt, megkapták Harry anyai örökségét, Diana 20 millió fontját. Ezzel még nem is lenne semmi baj (bár sokak szerint egy kicsit diszkrétebben is intézhették volna az ügyet), csakhogy az azóta eltelt egy év maga volt a rémálom minden érintett szereplőnek.

Most már ott tartunk, hogy a Kaliforniában, egy 11 millió fontos luxusvillában élő hercegi pár nyílt háborút folytat a királyi családdal szemben.

Az elhíresült, márciusi Oprah Winfrey interjújukban gyakorlatilag atombombát dobtak Harry családjára, aminek az utórengései még mindig nem csitultak el. Kijelentették, hogy a királyi család egyik tagja rasszista (nem mondták meg, ki), a kisfiuk, Archie azért nem kapott hercegi rangot, mert Meghan anyai ágon félig fekete (ez nem igaz, Archie-nak még nem jár a hercegi rang). Meghan elmondta, hogy a királyi család rendszeresen hazugságokat szivárogtatott ki róla a sajtóban, elkobozták az útlevelét, a jogosítványát (a fent említett külföldi luxusnyaralásokat ezek szerint a határon átszökve ejtette meg), és William felesége, Kate az esküvői ruhapróbán megríkatta őt. Egyszóval olyan elviselhetetlenné tették az életét, hogy öngyilkos gondolatai voltak, de még a pszichiátert is megtagadták tőle. Ugyanazok, akik Harryt saját bevallása szerint nyolc évig járatták terápiára.

De a legdurvább Harry volt, aki mindezt faarccal, igaz, lesütött szemmel hallgatta végig, majd közölte, hogy "ő csapdában élt a királyi családban, de minderre nem jött rá, amíg Meghan meg nem mondta neki", és szerinte Charles és William is csapdában él, csak ők nem menekülhetnek el. Harry azt is hozzátette, hogy azért menekítette ki a feleségét és a kisfiát a királyi családból, mert nem akarta, hogy "a történelem ismételje önmagát", vagyis hogy Diana tragédiája Meghannal is megtörténjen. Az, hogy Erzsébet királynő férje, Harry nagyapja az interjú felvétele idején haldoklott, láthatólag nem zavarta a sokat szenvedett hercegi párt a férjétől lelkileg már búcsúzó Erzsébet, és a többi családtag rugdosásában. Harry meg se látogatta a nagyapját, egy hónappal később, a temetésére elment, ennyi. Tegnap pedig egy hosszadalmas podcast interjúban Harry ismét a traumatikus gyerekkorát ecsetelte, kijelentve, hogy Charles "ugyanolyan rosszul bánt vele, mint ahogy vele bántak", tehát az apján kívül a halott Philip is kapott még egy gyomrost.

Itt jön be az, amiről az elején beszéltem. A fenti történet (amelyben biztos van egy-két pletyka meg félinformáció is, de túlnyomó többségben jól dokumentált tényekről van szó) véleményem szerint egy klasszikus kényszerítő-manipuláló, vagyis bántalmazó kapcsolat mintázatát mutatja. Már az gyanús volt, hogy Meghan pszichológiai diplomával rendelkező nővére kifejezetten nárcisztikus személyiségzavart említett a húgával kapcsolatban. A nárcisztikusok a párkapcsolati ragadozók egyik legismertebb "alfaja".

Én nem tudom, Meghan "nárci"-e, de tény, hogy amióta leléptek az áhított privát élet miatt, nem volt olyan nap, amikor ne szerepelt volna a sajtóban. PR-cikkek, poszt-áradatok a közösségi médián, gyanúsan beállítottnak tűnő paparazzi-fotók, állandó zoom-hívások különböző jótékonysági szervezeteknek, üzleti megállapodások a Netflix-szel (még nem láttunk tőlük semmit), a Spotify-al (eddig egy podcastot csináltak, azóta fél éve semmi). De ez még nem baj, ahogy az sem, hogy saját kereseti források után kutakodnak.

De mitől gyűlölte meg Harry ennyire a családját? Mindenkit, egytől egyig? Miért kell a királyi családot – most már folytatólagosan – az egész világ előtt aljazniuk? Gyanítom, hogy annak azért sok köze lehet hozzá, hogy Charles ígéretéhez híven idén áprilistól elzárta a pénzcsapot.

És miért néz ki Harry szinte állandóan dühösnek és sértődöttnek, amikor előtte láthatólag jól megvolt a családjával, sokat nevetett, ellazultnak tűnt, Williammel és Kate-tel pedig tényleg cukik voltak együtt? Mitől tűnik az állítólag végre felszabadult Harry mostanában egyre zavarodottabbnak, miért hagyta szó nélkül, hogy a felesége egyértelmű hazugságokkal gyalázza a családját több tízmillió tévénéző előtt, holott ő pontosan tudta, hogy hazudik. Értjük, minden családban vannak bajok, értjük, a királyi család kemény szabályai nem jöttek be nektek, túl sok volt, menni akartatok. Közel negyven évesek vagytok, multimilliomosok, még mindig, mindenütt Sussex hercege és hercegnéje néven mutatkoztok be, van egy szép kisfiatok, úton egy kislány. Nem lenne itt az ideje végre lenyugodni egy kicsit? Vagy urambocsá családon belül rendezni a problémákat?

És miért fest Harry mostanában úgy, mint akit a kutya szájából húztak ki (szinte mindig ugyanabban a szürke pólóban jelenik meg), miért lett egy év alatt amerikai akcentusa, és miért hiszi azt, hogy a felesége Diana reinkarnációja? A két nő sztorija jobban el se térhetne egymástól.

A válasz (szigorúan a magánvéleményem, ismétlem): ez bizony agymosás. A szeretetéhes, nem túl éles eszű hercegre lecsapott egy vérprofi manipulátor, aki másodrendű, már nem fiatal színésznőként meglátta benne az arany tojást tojó tyúkot. Elárasztotta a szeretetével, eljátszotta neki a fájóan hiányzó anyafigurát, egyúttal a szerencsétlen, árva kislányt (kínosan ügyelt arra, hogy az anyján, Dorián kívül Harry egyetlen más családtagjával se találkozzon). Őrült sebességgel elvetette magát, bezsebelte a világraszóló esküvőt, ahová fél Hollywoodot meghívta, meg a hercegnéi címet, szinte azonnal szült egy "biztonsági" gyereket, és már bele is kezdett a szép, fokozatos manipulációba.

A Diana-tragédia forgatókönyvéből kiindulva előadta Harrynek, milyen szemét vele mindenki, rasszista a sajtó meg a britek is, a királyi család rideg és korlátozó, Williamék irigyek az ő elképesztő népszerűségükre.

Ő ezt nem bírja tovább, öngyilkos gondolatai vannak, innen menekülni kell, szép, privát, normális, családi élet vár rájuk, visszavonultság, anyagi függetlenség satöbbi satöbbi. Mire Harry észbe kapott, a normális, családi életből Hollywood lett, a pillogó szemű asszonykából kökemény, hírnév-hajhászó, össze-vissza pörgő üzletasszony, akinek immár totális kontrollja van az arany tojást tojó herceg fölött. Sikeresen leválasztotta a királyi családról, az összes gyerekkori barátjáról, sőt, úgy en bloc az egész brit népről. Harry a világ egyik legnépszerűbb hercegéből egy kaliforniai celeb-féle lett, aki az Oprah-interjú metakommunikációját nézve szerintem kifejezetten fél a feleségétől, annak ellenére, hogy ő tette a hölgyet hercegnévé, vagyis világhírűvé. Ismétlem, ez csak személyes benyomás. 

Hogy igazam van-e? Nem tudni. Mindenesetre a "love-bombing", a manipuláció, az agymosás, az áldozati szerepkör, az izoláció és a teljes kontroll nagyon ismerős kifejezések annak, aki élt már nárcisztikussal párkapcsolatban. És az is ismerős, milyen elképesztő fájdalmat, önbizalomvesztést, zűrzavart és káoszt okoz egy ilyen kapcsolat az áldozatban, és gyakorlatilag minden őt valóban szerető ember lelkében. Mindez megeshet egy királyi családdal is, nem?

Hogy Harryék végül befutnak-e Hollywoodban? Hát, eddig nem úgy tűnik. Az elmúlt egy évben semmi érdemlegeset nem csináltak, a királyi család pocskondizása jött be nekik a legjobban, arra tényleg felfigyelt a világ. Hogy ezzel a céltalan kis herceg végre valódi, tartalmas életcélra lelt-e? Vagy csak egy kapitális átverés áldozatává vált? 

Erre egyelőre senki nem tudja a választ. Ahogy arra sem, hogy mi lesz mindennek a vége. Ha engem kérdeztek: semmi jó. 

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Csak a tüzet láttam, óriási tüzet, 10 percenként megszólalt a sziréna” - civilek az Izraelt sújtó rakétaesőről

Egy gyerek azt hitte, tűzijáték miatt borult vörösbe az éjszakai égbolt, egy nő pedig az utcán halt meg szívrohamban a rakétatámadás idején.
Fotó: Northfoto - Xinhua News Agency/eyevine - szmo.hu
2021. május 13.

hirdetés

Egyre súlyosabb a helyzet Izraelben, ahol hétfő este kezdődött rakétaháború az ország és gázai szélsőséges iszlamista szervezetek között. Az izraeli-palesztin konfliktus újabb fellángolását az idézte elő, hogy Jeruzsálemben összecsapások voltak palesztinok és az izraeli biztonságiak között az iszlám vallás Mekka és Medina után harmadik legszentebb helyén, az al-Aksza mecsetnél.

A Gázai övezetet uraló iszlamista Hamász terrorszervezet kedd és szerda este is intenzív rakétatüzet zúdított Izraelre, Tel-Avivban és környékén, az ország központi és déli részén megszólaltak a légvédelmi szirénák. Közben pedig már a zsidó és arab csoportok tagjai az ország több pontján az utcán csapnak össze egymással, önbíráskodással akarnak bosszút állni a másik csoport tagjain. Így a koronavírus-járványból már sikeresen kilábaló Izrael most újabb országos katasztrófahelyzettel néz szembe.

Tel Aviv lakossága 2014 óta nem tapasztalt olyasmit, mint most. Legutóbb ugyanis akkor háborúzott komolyabban az ország a Hamásszal, és bár az elmúlt években is bombázta Izrael a Gázai övezetet, a fegyveresek pedig rakétámadással sújtották a déli városokat, Tel Aviv nagyrészt kimaradt ezekből a csatákból. Még a 2019-es Eurovíziós Dalfesztivált is simán meg tudták rendezni a nagyvárosban úgy, hogy az ország déli részén eközben háromnapos összecsapás zajlott, amelynek 27 halálos áldozata volt.

A lakosság biztonságérzete azonban most tovatűnt, ugyanis a gázai iszlamisták most Tel Avivot is célba vették a rakétáikkal. Kedd este a helyiek azzal szembesülhettek, hogy a város felett az égboltot apró, borostyánszínű pontok világítják meg - ezek voltak a közeledő rakéták. Bár a légvédelmi rendszer elhárította a 130 rakéta többségét, de néhánynak sikerült áthatolni rajta.

A Guardian izraeli tudósítója több helyi lakost is megkérdezett, hogy hogyan élte meg a rakétatámadást.

Egy ügyvédként dolgozó édesanya, Tal Morry azt mesélte, hogy az ötéves kisfia azt hitte, tűzijátékoznak, később azonban "sajnos" a többi gyerek elmondta neki az igazat.

hirdetés

Egy 48 éves szoftvermérnök, Konstantin Kandaurov éppen focimeccset nézett a tévében a nappalijában, amikor megszólaltak a légvédelmi szirénák. Azonnal elindult a kijelölt menedékhelyre, de még a lépcsőházban volt, amikor a rakéta becsapódott és emiatt megrengett a föld. Pánikba esve felrohant az emeletre és kinézett az ablakon.

"Csak a tüzet láttam, óriási tüzet"

- mondta, hozzátéve, hogy semmi más nem látszódott az utcából.

Az egyik rakéta az út túloldalán csapódott be, amitől az egész utca romokban állt, egy nő pedig meg is halt a helyszínen. Kandaurov házának ablakai kitörtek, a háztető egy része megrongálódott és repedések keletkeztek rajta.

"20-25 percig lehetett hallani a bombázást. Aztán egy-két óráig csend volt, majd 10 percenként ismét megszólalt a sziréna."



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Pikó András: lakhatási katasztrófát idézhet elő a Fidesz törvényjavaslata

A józsefvárosi polgármester szerint „nyomott áron belvárosi és más értékes lakásokhoz juthat a NER-közeli csókosok hada.”
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. május 12.

hirdetés

Böröcz László fideszes országgyűlési képviselő kedd este benyújtotta a lakástörvény módosítását célzó javaslatát, amely elsősorban a budai Vár műemlékvédelem alatt álló önkormányzati lakásainak megvásárlását teszi majd lehetővé.

A vételár alapesetben a lakás forgalmi értékének a 30 százaléka. Ez tovább csökkenthető annak függvényében, hogy a bérlő mióta lakik az ingatlanban: évenként egy százalékkal csökken a vételár, ami legfeljebb az ingatlan 15 százalékig mérsékelhető.

Pikó szerint ez az elmúlt évtized legkárosabb lakáspolitikai döntése.

Annak, hogy a kormány most az egész országra kiterjesztené a haveroknak szóló pofátlan önkormányzati lakáskiárusítás Rogán Antal-i modelljét, két hosszú távú következménye lesz. Először is elindul egy új rablóprivatizáció, amelynek eredményeképpen végül nyomott áron belvárosi és más értékes lakásokhoz juthat a NER-közeli csókosok hada – lehet, hogy az elején sok boldog lakástulajdonos fog majd a Fideszre szavazni, de a fővárosi épületállomány műszaki színvonalát is kalkulálva később örömmel szabadulnak majd az olcsón megszerzett vagyontárgytól a piaci ár alatt is

– írta a Facebookon.

A másik következmény Józsefváros polgármestere szerint egy lakhatási katasztrófa-helyzet lesz.

hirdetés

"Józsefvárosban most durván négy és fél ezer önkormányzati bérlakás van. Budapesten itt a legmagasabb az önkormányzati tulajdonú bérlakások aránya. Ezek közül a több, mint 3000 lakottat a piaci érték 15, maximum 30%-ért vásárolhatják majd meg a benne élő bérlők – penészes, nyirkos, több, mint 100 éves épületekben lévő komfort nélküli vagy alig komfortos lakásokat. Pár millióért, kölcsönből, alkalmi vétel lesz azoknak is, akiknek a bérleti díj kifizetése ma is napi gondot okoz, de felújításra, karbantartásra már biztosan nem lesz forrásuk – ők is gyorsan pénzért kívánják majd tenni. Ez vagy sikerül majd vagy nem. Meg lennék lepve, ha a miniszterelnök-közeli ingatlanfejlesztők ne fognának intenzív előszerződés-kötésbe önkormányzati bérlakásokban élő rászorulókkal a törvényjavaslat következményeként" – folytatta.

"Az önkormányzati lakáspolitika lakások híján megszűnik. Állami és önkormányzati szociális bérlakásépítés nem is volt. A kormány ahelyett, hogy sűrűre szőné a szociális hálót, a maradékát is szétszakítja- politikai számításból.

Ha elfogadják, Józsefvárosban a többségnek marad a segély, Rogán Antalnak és társainak a Pasa Parkban pedig ezzel arányosan nő az arcuk és a lakásuk alapterülete" – tette hozzá.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: