SZEMPONT
A Rovatból

„Ez nagyon rossz üzenet” – pénzügyi szakértő az önkéntes nyugdíjpénztári pénzek idő előtti felhasználásáról

Herman Bernadett szerint nem elsősorban lakásvásárlásra, hanem felújításra, hiteltörlesztésre költik majd el az emberek jövőre a nyugdíjra félretett pénzüket. Közben a kormányzati ötlet adminisztrációs költségeit a bent maradó tagok pénzéből kell fedezniük a nyugdíjpénztáraknak.


Miközben Magyarországon egyébként sem túl jellemző az öngondoskodás, a kormány jövőre alapvetően belenyúl az önkéntes nyugdíjpénztárak működésébe, és lehetővé teszi, hogy egy éven át akár a konyhabútort is felújíthassunk az öregkorunkra félretett pénzünkből. Ehhez elvileg csak akkor juthattunk volna hozzá, ha nyugdíjba megyünk, most azonban felvehetjük és elkölthetjük a kormányrendeletben meghatározott lakáscélokra, azzal az állami támogatással együtt, ami nyugdíjcélú megtakarításhoz járt.

A kormány a gazdaságot szeretné ezzel felpörgetni, miközben a nyugdíjpénztárak azért aggódnak, mennyire csökkenti majd ez a teljesen váratlan lépés a megtakarításokat.

Annyi pénze kevés embernek van így félretéve, hogy lakást vegyen belőle, de a hétfőn kijött rendelet szerint lakáshitel-törlesztésre, felújításra vagy például egy klímaberendezés beszerzésére is elkölthető a pénz. Míg a lakásvásárlásból hosszútávon is lehet bevétel, egy jövő évi lakásfelújításból aligha élünk meg öregkorunkra. Mennyi pénz mozdulhat meg, kinek éri meg kivenni a nyugdíjra félretett megtakarításait, és kinek nem? Erről beszélgettünk Herman Bernadett-tel, a Bank360 pénzügyi elemzőjével.

– Mennyire váratlan és példa nélküli egy ilyen intézkedés, ami alapvetően érinti az önkéntes nyugdíjpénztári pénzeket, az ingatlanpiacot, az állampapírokat és úgy összességében az öngondoskodás kérdéskörét?

– Lehetett hallani, hogy terveznek ilyesmit a nyugdíjcélú megtakarításokkal. De számomra is váratlan volt, hisz korábban nem volt ilyen, és ezeknek a megtakarításoknak nem is az volna a célja, hogy azonnal felhasználják őket. Ugyanakkor a Magyar Nemzeti Bank már régebben is felvetette az úgynevezett jóléti alapok létrehozását, amik egyesítettek volna többféle pénztártípust, és voltak olyan gondolatok is, hogy az életszakasznak megfelelően lehessen felhasználni az ezekben a pénztárakban felgyülemlő megtakarításokat – akár lakáscélra is.

Ami engem meglep, hogy a 2024. szeptember 30-ig elérhető egyenleget korlátlanul fel lehet használni.

Nincsenek olyan megkötések, hogy a legalább öt vagy tíz éve benn lévő pénzekhez lehet csak hozzányúlni.

– Mi lehet a kormány célja ezzel, azon kívül, hogy felpörgeti a fogyasztást, esetleg az építőipart?

– Kovács Zsolt miniszteri biztos egy konferencián adott egy lehetséges magyarázatot. Eszerint Magyarországon az öngondoskodás azt jelenti, hogy legyen egy ingatlanunk, lakásunk. Ha van, akkor veszünk a gyerekünknek, unokánknak is, és ezzel mindig lehet valamit csinálni: eladni vagy kiadni.

– Ez akár jogos érv is lehet: van egy lakásom, pénzt szerzek belőle, és későbbre is megmarad, biztosan nem vész el – ez is egy fajta öngondoskodás. Mi lehet erre az ellenérv?

– Ezt kétségtelenül innen is lehet nézni. De ha van egy lakásunk, akkor ahhoz, hogy abból a megélhetésünket fedezzük, gondoskodnunk kell róla, fel kell újítani, karban kell tartani, ki kell adni. Ha azonban megtakarításunk van, azzal több dolgot tehetünk. Eldönthetjük, mennyit veszünk ki belőle és mikor – jóval rugalmasabb a lehetőség, mint egy ingatlan esetén. Abszolút megvan az előnye az ingatlan-befektetésnek, de fontos lenne az is, hogy ne egy lábon álljon az ember.

– Mennyi pénz van körülbelül ezeken az önkéntes számlákon? És van-e valamilyen megközelítőleg pontos előrejelzés arról, hogy mekkora részéhez nyúlhatnak hozzá jövőre?

– Összesen több mint 2100 milliárd forint megtakarítás van az önkéntes magán-nyugdíjpénztári számlákon, nagyjából egymillió pénztártagnál. Vagyis

az átlagos megtakarítás fejenként 2 millió forint körüli összeg, de a szórás nagyon nagy.

Vannak olyan tagok, akik egyáltalán nem fizetnek rendszeresen, és nagyon kevés pénzük van benn, és vannak, akik nagyon komolyan veszik, minden évben befizetik azt az összeget, amire a maximális adó-visszatérítést kapják. Szintén nagyjábóli becslések vannak arra, hogy mennyit vehetnek ki jövőre a tagok: ezt körülbelül 250-300 milliárd forintra lehet saccolni. Ez fog megjelenni elvileg a lakáspiacon.

– Van esetleg olyan tag, akinek mégis kifejezetten megérheti jövőre kivenni a pénzét?

– Bárkinek megérheti, aki akarja és tudja, feltéve, hogy utána visszateszi más forrásból. A jogszabály olyan, hogy akinek van lakáscélja, és ezt ki tudja használni, annak megéri, olcsóbb, mintha hitelt venne fel. Ha nincs elég önerő, de van ötlete, hogy hogyan tudná felhasználni a pénzt, akkor nem tudok igazán komoly érvet arra, hogy miért ne vegye ki. Az imént említett passzív tagok aránya a pénztártagok között majdnem 50 százalék. Ők szerintem ki fogják venni, nekik ez megérheti, ha van valamilyen céljuk a lakásukkal – ebből telhet egy légkondira vagy egy konyhabútorra. Ezek azonban kisebb összegek.

Annyi pénze, hogy egy komplett lakást megvegyen, kevés embernek lehet.

Ami látszik, hogy a fiatalabb pénztártagoknak relatíve kevés megtakarításuk van, átlagosan körülbelül 1 millió - 1,5 millió forint körüli összeg. Jellemzően a nyugdíj előtt nem sokkal álló pénztártagoknak van nagyobb megtakarítása – náluk erősen kérdéses, hogy ezt a pénzt jövőre kiveszik-e lakáscélra úgy, hogy korlátozott a felhasználása, vagy megvárják, hogy kitöltik a nyugdíjkorhatárt, és akkor úgy használhatják fel, ahogy szeretnék.

– Az intézményeket hogyan érinti a döntés? Fel tudnak készülni rá jövő év január 1-jéig? És milyen extra feladatok hárulnak rájuk?

– Az önkéntes nyugdíjpénztárakra most hárul egy teher, egy éven keresztül olyan tevékenységet kell végezniük, amire korábban nem voltak felkészülve, mert ezeket a lakás-takarékpénztárak intézték. Eddig erre az önkéntes nyugdíjpénztárakban nem volt apparátus, mert nem kellett ezzel foglalkozniuk: aki akarta, kivette a pénzét, elköltötte, nekik pedig nem kellett ellenőrizniük a felhasználást. Szerintem nem túl barátságos intézkedés az, hogy most egy évre biztosítaniuk kell a szükséges adminisztrációt. Jó eséllyel találni fognak rá embert, de nem könnyíti meg a helyzetet, hogy nekik biztosan csak egy évre kell szerződniük. Ráadásul az egészre egy infrastruktúrát is fel kell építeni, például informatikai fejlesztésekkel, amikre 2026-tól szintén nem lesz szükség. Lehetséges, hogy szerződést kötnek egy lakástakarékkal, amelyik már egyébként is foglalkozik ezzel. Mindenesetre

költséges intézkedésekbe verik a nyugdíjpénztárakat, ezt valamiből fedezniük kell, és nem tudják másból, mint azoknak az öngondoskodó tagoknak a pénzéből,

akik továbbra is maradnak náluk.

– A Bank360 cikkében volt róla szó, hogy az intézkedésnek akár az állampapírpiacra is hatása lehet. Pontosan hogyan?

– Az önkéntes nyugdíjpénztárak portfólióinak egy jelentős része magyar állampapírban van. Többféle portfólió van a pénztárakban. Az egyik az, amelyikben a tagok pénze van, ezek a fedezeti alapok. Van ezen kívül a működési alap: ebből finanszírozzák a pénztárak a saját működésüket. És van a likviditási alap: abból pedig azokat a pénzeket fizetik ki, amit a pénztártagok fel akarnak venni – például az adómentesen kivehető hozamot vagy a nem adómentesen kivehető megtakarítást, örökséget stb. Ez a likviditási alap pedig nagyrészt csak állampapírokból áll, ennek az értékét lehet növelni, amikor sokan akarnak kivenni. Jövőre fel is kell duzzasztani, ha az emberek ki akarják venni a pénzüket.

A pénztárakban 900 milliárd van magyar állampapírban, ami a teljes önkéntes nyugdíjpénztári portfólió 43 százaléka – ebből fognak valószínűleg nagyon sokat eladni.

Persze a teljes magyar állampapírpiacnak ez nem jelentős része, hisz az nagyjából 50 ezer milliárd forint, de azért így is egy jelentős, megérezhető mennyiség.

– Ennél is égetőbb kérdés lehet, hogy az intézkedésnek lehet-e hatása az ingatlanpiacra? A kormány is kezdeni szeretne valamit az elszálló ingatlanárakkal, de egy ilyen jelentős összeg „kiengedése” nem árfelhajtó hatással van épp?

– Természetesen lehet ilyen hatása. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy

ezek az összegek nem elsősorban ingatlanvásárlásra fognak elmenni, hanem vagy – logikus módon – hiteltörlesztésre, vagy lakásfelújításra

Néhány évvel ezelőtt volt egy olyan lakásfelújítási támogatás, amikor gyerekes családok tudtak jelentős összegeket felvenni, akkor is láthattuk, hogy ezek a pénzek nem a családoknál csapódtak le, hanem sokkal inkább például a burkolónál vagy a barkácsáruházakban: megugrottak az alapanyag- és építőanyagárak, ahogy a munkadíjak is. Emellett, ha ezek a pénzek kikerülnek a lakásfelújítási piacra, az növelheti az inflációt is.

– Apropó: az utóbbi évek magas – olykor rekorder – inflációja mennyire érintette ezeket a megtakarításokat?

– A megtakarítások sem tudták követni a 2022-es inflációt. De tavaly az önkéntes nyugdíjpénztárak is jobban tudtak teljesíteni, rekordhozamokat értek el, és az idén is jól álnak. Úgy tűnik, remélhetőleg rövid távon ki tudják heverni ezt a nehéz időszakot.

– A lehetőség egy évig, 2025. január elsejétől december 31-ig él. Milyen hosszú távú hatásokra lehet számítani, ami bőven túlmutat ezen az időszakon?

– Azt gondolom, ennek az intézkedésnek az öngondoskodásra van rossz hatása. Ez egy üzenet, hogy ez a kormány azt gondolja, nem igazán fontosak a nyugdíjcélú megtakarítások. Máshogy kell az embereknek gondoskodniuk az idős korukról, nem pedig rendszeres, kis összegű megtakarítással – hanem például ingatlanvásárlással.

Szerintem ez nagyon rossz üzenet,

mert mindenhol a környező világban az a jó módszer, ha az ember fiatalon elkezd kisebb összegekben megtakarítani, félretesz, hogy nyugdíjas korban, amikor nem képes már elég jövedelmet szerezni, erre támaszkodhasson, kiegészíthesse a befolyó összeget, fedezhesse az extra egészségügyi költségeket. Ez a láb összességében nagyon hiányzik a rendszerből.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk