„Ez egy egyszemélyes diktatúra” – a szerbiai tüntetésekbe akár bele is bukhat Orbán Viktor egyik fő szövetségese
Ezekben az órákban is diákok ezrei menetelnek Belgrádból Újvidék felé, ahol november elsején leomlott a vasútállomás egy része. 15 ember halt meg, közöttük kisgyerekek és egy ismert szerbiai focista is.
Azóta nem csitulnak a kedélyek, sőt, a tüntetéshullám egyre duzzadni látszik. Az egyetemisták blokád alá vették az egyetemeket, és folyamatosan az utcán vannak. Miután kedden a kormánypárt aktivistái megtámadták a tiltakozókat, lemondott a szerb miniszterelnök, Vučević is. Azonban sem ez, sem a tragédia miatti vádemelések nem voltak elegendőek, hogy az emberek hazamenjenek. A tiltakozási hullámban nagy szerepet játszó egyetemisták már általános sztrájkra szólítanak fel, és Aleksandar Vucic elnök távozását követelik. Megbukhat-e a szerbiai rezsim? Bódis Gábort, Budapesten élő szerbiai születésű újságírót kérdeztük.
– Az újvidéki tragédia önmagában nem lett volna elégséges egy ekkora földinduláshoz, ami Szerbiában zajlik. De mi az, ami ide vezetett?
– Szerbiában Milošević bukása után egy felemás, demokratikusnak tűnő rendszer alakult ki, mígnem 2012-ben visszakerültek Milošević legközelebbi munkatársai hatalomba, elsősorban a mostani államfő, Aleksandar Vučić. Ezek után
A mostanit megelőzően a legnagyobb felháborodás akkor tört ki, amikor, főleg német segítséggel, egy brit-ausztrál bányászati cég rábukkant egy nagy lítiumlelőhelyre. A lítium a legfontosabb nyersanyag, amely a mostani elektromos autók akkumulátorához kell. Ez azonban kiváltotta az ottaniak tiltakozását, amelynek környezetvédelmi okai voltak elsősorban, de azt is figyelembe kell venni, hogy a hatalom nyomásgyakorlása és médiafölénye egészen nagy oroszbarátságot, jobban mondva Putyin-barátságot szült a szerbiai közvéleményben, így a bánya kapcsán a „Nyugat felé való behódolás” ellen is tiltakoztak. A tüntetések lassan lecsitultak, de aztán jött az újvidéki tragédia, amely szorosan köthető az egész rendszer romlottságához és a korrupcióhoz. Ez kínai beruházás, a Budapest–Belgrád vasútvonalról beszélünk, amelynek egy része volt az újvidéki vasútállomás felújítása is. Azonban a felújításkor itt kispórolták az anyagokat. Ezenkívül megnövekedtek a költségek, 3 millió euróról 16 millióra. Miután bebizonyosodott, hogy életveszélyesen újították fel, ez jó táptalajt adott az általános elégedetlenségnek.
A fordulat akkor következett be, amikor november 20. körül a Színművészeti Akadémia három diákját megverte a rohamrendőrség. Erre a Színművészeti Akadémia diáksága tüntetni kezdett, és viharos gyorsasággal csatlakozott hozzá a többi egyetem. Most már több mint 60 kar áll blokád alatt, vesztegzár alatt, az egyetemisták ott élnek, ott alszanak, nincs tanítás, nincs vizsga, a hatóság szigorú fenyegetései ellenére sem, és szerveződnek a tüntetések. Jelen pillanatban a belgrádi egyetemisták elindultak Belgrádból, hogy szombatra Újvidékre érjenek, és ott lezárják a három Duna-hidat.
– A hatalom még mindig úgy gondolja, hogy erőből oldja meg ezt a helyzetet?
– Most már az engedékeny hang dominál, hiszen feláldozta két, mondhatni kulcsfontosságú emberét is a szerb államfő, a miniszterelnök Vučevićet és az újvidéki polgármestert,akiknek még közük is lehetne az újvidéki vasútállomáson történt tragédiához, hiszen az előző és a mostani polgármesterről van szó. De ez teljesen lényegtelen ebben az ügyben, hiszen itt Aleksandar Vučić csupán menti a menthetőt, csakis azért, hogy az elégedetlenség hulláma ne sodorja el őt is.
– El tudja sodorni?
– Megvan rá az esély. Az a bökkenő, hogy most
Több ezer egyetemistáról van szó, de ha nyilatkoznak is, akkor név nélkül nyilatkoznak. Viszont a szervezettség arra utal, hogy igenis van valamilyen szervezet. Ők bázisdemokráciát építenek, az egyetemi karokon gyűléseken szavaznak minden további lépésükről. Ráadásul az államfővel nem is akarnak szóba állni. Az az érvelésük, hogy Szerbiában is, akárcsak Magyarországon, az államfőnek főleg protokolláris mandátuma van. Tehát nem neki, hanem az ügyészségnek és a közintézményeknek címezik a követeléseket, például azt, hogy hozzák nyilvánosságra az újvidéki vasútállomás felújításának teljes dokumentációját. Ezt háromszor próbálta Vučić nyilvánosságra hozni, de egyszer sem sikerült teljesen. Még mindig hiányzik az iratokból sok lényeges dokumentum. Tehát nem tudni pontosan, mi történt.
– Hogy bukhat bele Vučić?
– Szerbiában nem lehet kizárni a véres összetűzéseket.
Milošević így bukott meg. Nem azért, mert százezrek voltak a belgrádi utcákon, hanem mert a titkosrendőrség vezetője megegyezett az ellenzék vezetőjével egy dzsipben 2000. október 5-én. Tehát ez a forgatókönyv is elképzelhető, de az is, hogy Vučić ismét megússza, mert a Nyugat azt szereti legjobban, hogy semmi ne történjen Szerbiában, termeljék ki a lítiumot. Ebben a pillanatban ennek van a legnagyobb esélye, de minden más forgatókönyv is elképzelhető.
– Van valamilyen kormányképes ellenzéki erő, amely alternatívaként felválthatja a jelenlegi kormányzatot?
– Nincs. A szerb ellenzék ebben a pillanatban pont úgy néz ki, mint a magyarországi óellenzék. Teljesen passzív. Részt vesznek a tüntetéseken, de teljesen passzívak. Vučić éppen ezért akarja kiírni a választásokat: mivel az egyetemisták nem képeznek politikai erőt, így neki ismét az óellenzékkel kell versenyeznie, és ezt simán megnyeri, természetesen az általa kreált választási körülmények között.
– Érdekes, amit mondott, hogy az egyetemisták azt mondják, hogy Vučićnak csak protokolláris hatalma van, holott ő azért sokkal fontosabb aktor a politikában. Jól gondolom?
– Ő az egyedüli szereplője a politikának. Ez egy egyszemélyes diktatúra. Mindenről ő dönt. Az egy vicc, hogy a miniszterelnök és az újvidéki polgármester lemondott. Nem ők mondtak le, hanem nyilván Vučić mondta nekik, hogy itt az ideje távozni, ennyi volt az egész. Abszolút róla szól az egész szerbiai belpolitikai élet. Egy hiperaktív emberről van szó, és van egy köztelevíziónak csúfolt állami televízió. Emellett van még négy kereskedelmi televízió, amelyek mind a rezsim szolgálatában állnak, és minden egyes nap főműsoridőben Aleksandar Vučić megjelenik, magyarázza a bizonyítványát, fenyeget, könyörög, amit csak kíván a közönség.
– Mi tartja hatalomban Vučić rendszerét?
– Szintén az oligarchák és a hatalmas médiabefolyás, akárcsak Magyarországon. Az a réteg, amely csak az állami televíziót és az említett kereskedelmi csatornákat nézi, nem is tudja, hogy tüntetések vannak Szerbiában. Számukra minden a legnagyobb rendben van, a nyugdíj érkezik rendesen, tehát minek kellene változtatni bármin is? Azaz a média és az oligarchák tartják fenn a rendszert.
– Alternatív forrásokból nem tudnak tájékozódni Szerbiában?
– Itt azért van egy különbség a magyarországi és a szerbiai helyzet között. Ott ugyanis létezik az N1 és a Nova Televízió, egy szerb dúsgazdag üzletember által alapított teljesen független televízió. Magyarországon ilyen nincs.
És ez a televízió most a legnagyobb nézettséget érte el a tüntetések alatt, hiszen élőben közvetítik az eseményeket. Ennek a vállalatnak van két napilapja is, valamint egy-egy hírportálja, amelyek szintén olvasottak. Tehát a szerbiai helyzet ebben a tekintetben egy picivel jobb.
– Milyen a szerbiai emberek hangulata? Reménykednek a változásban, vagy beletörődtek abba, hogy ennek is az lesz a vége, mint eddig bármikor?
– Szerintem ebben a pillanatban reménykednek. Még azt is hozzá kell tenni, hogy Szerbiában 150 településen voltak tömeges megmozdulások. Tehát olyan helyeken is, mint például Szabadka, ahol már messze nincs magyar többség, több ezres tüntetés volt. De a kisebb magyarlakta településeken is történtek megmozdulások. Azt tudjuk a magyarországi példákból is, hogy könnyebb Budapesten tüntetni, mint egy kisebb településen, ahol mindenki ismer mindenkit, és a polgármester pontosan tudja, hogy ki kicsoda. Ennek ellenére most ezekben a városokban is történtek demonstrációk. Tehát szerintem jelenleg a lakosság nagyobb része reménykedik abban, hogy lesz valamilyen változás.
