Évtizedes kudarcok után újra tanulhatnak
A továbbtanulás gondolata akkor került fényévekre, amikor a háromból a legidősebb gyerekéről, a fiáról, kiderült, hogy autista. Nikolett szeretett volna fia fejlesztésében aktívan részt venni, ezért kénytelen volt otthagyni call center vezetői állását, ahol a munkaadója nem engedélyezte a rugalmasabb munkavégzést, például, hogy ha szükséges, Nikolett otthonról dolgozhasson.
Amikor a gyerekek óvodába, bölcsődébe kerültek, a fiatal családanya akkor tudott csak újra a saját ambícióival foglalkozni. Ekkorra kirajzolódott előtte, hogy mivel szeretne foglalkozni. Mivel kisfia miatt az autizmussal kapcsolatban sok mindent megtanult, úgy döntött, gyógypedagógussá képzi magát, hogy maga segíthessen fián és fejleszthessen hozzá hasonló gyerekeket. A CEU kurzusára is azért jött, mert szeretett volna kicsit belekóstolni az egyetemi életbe.
Amikor beszélgettünk, Nikolettnek a táskájában lapult az értesítés, hogy felvették a Szegedi Tudományegyetem gyógypedagógia szakára, amit szeptemberben, levelező képzésben kezd el.
“Háromszor próbálkoztam, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán, de a túl magas pontszámok miatt egyszer sem jutottam be. ’94-ben érettségiztem, így nincs emelt szintű érettségim, bukom azokat a pontokat. Idén úgy gondoltam, elengedem a budapesti, nappalis képzést, és felvételizem máshova is. Végtelenül boldog vagyok, hogy sikerült.”
Rég rájött: nem normális, ha embereket kilakoltatnak, mert a bérükből nem jön ki a rezsi
Nem ez volt az első alkalom, hogy Dobos Krisztina a formális oktatáson kívül tanult a társadalom működéséről. A Közélet Iskolája, egy állampolgári oktatással és elnyomott csoportok politikai megerősítésével is foglalkozó civil szervezet aktív tagjaként a fiatal nő sok olyan beszélgetésnek volt már részese, amik a társadalmi egyenlőtlenségekről vagy az egyén szabadságáról szóltak.
Az ilyen beszélgetések reményében jelentkezett a Socrates Programba is, és mert aktivista ismerősei közül többen tanulnak vagy dolgoznak a Budapestről oktatási programjait épp Bécsbe költöztető CEU-n.
Krisztina ruhaipari végzettséggel rendelkezik, az érettségi után szerzett szakképesítést, és leginkább azért nem ment tovább, mert – a cikk elején már idézett Ágneshez hasonlóan – nem volt meg ehhez a kellő önbizalma.
“Ott volt a gát, nem hittem el, hogy sikerülhet. Megfutamodtam.”
Beszélgetésünk során látszott, hogy Krisztina nagyon tudatos a saját társadalmi helyzetével kapcsolatban. Ha úgy tetszik, erős osztálytudata van. Azt mondta, problémának is érzi, hogy ez a bérmunkából élő tömegek körében kiveszőben van. A társadalomtudományokhoz így sajátos viszony fűzi.
“Valahogy megerősítik, hogy amit egész fiatal koromtól kezdtem el gondolni a világról, az nem hülyeség. Hogy jól gondolom, hogy a kapitalizmussal valami nincsen rendben. Valahogy nincs rendben, hogy embereket kilakoltatnak, vagy elzárják a vizet, mert az ember nem fizette meg az árát. Jó, de akkor nézzünk már mögé, hogy miért nem tudta megfizetni! És akkor mindig jönnek azzal, hogy takarékoskodj, gondoskodj magadról, mikor ma Magyarországon a fizetés sokaknak hónap végén elfogy. Vége, nincs több. Hova takarékoskodjon? Nem azért éli föl, mert pazarol. Hanem mert a munkájáért olyan keveset kap. Ezek a dolgok nincsenek rendben.
Az élete folyamatos félelem a lecsúszástól, a gondolkodás felszabadítja
A hatvanas évei elején járó Kovács Mária Magdolna mindennapjai a kilakoltatástól való félelemben telnek. Mária évekkel ezelőtt hitelcsapdába került, ezért a korábban vásárolt budapesti lakását elárverezték a feje fölül. Amíg azonban a kiürítési eljárás folyamatban van, marad a lakásban, mert nyugdíjaskor előtt álló munkanélküliként nem sok esélye lenne a fővárosban albérletet találni. Az elárverezett lakás új tulajdonosa már az eljárás vége előtt házon kívül tudta volna Máriát, ezért egyszer fogta magát, és leszerelte a lakás bejárati ajtaját, és később az összes többi ajtót, amivel Mária pótolni próbálta a bejáratit.
Mária ekkor fordult segítségért A Város Mindenkié csoporthoz, akik közösségi gyűjtéssel összeszedték neki az ajtó visszaépítéséhez szükséges pénzt. Azóta Mária is újra el tud menni otthonról anélkül, hogy attól kéne félnie, kirabolják. Még mindig nem tudja viszont, hová fog költözni, ha tényleg utoléri a kilakoltatás.
Az eredetileg vágó végzettségű, a kilencvenes években több filmet is jegyző Kovács Mária Magdolna szintén az AVM-en keresztül találkozott a CEU Socrates Programjával, és a záróünnepségen felolvasott köszönőlevele szerint azért jelentkezett, mert kíváncsi volt, hogyan gondolkodnak a szabadságról és más társadalmi kérdésekről mások.
“Ingerszegény környezetben élek, saját gondolkodás-paneljeimet ismerem, sőt valamelyest talán már unom is”
– írta. Ezért is örült, hogy a kurzus alkalmai nem előadások, hanem inkább beszélgetős szemináriumok voltak. “Nem csak a tanárok, hanem a tanulók nézeteit is megismerhettem. Ami közös bennünk, az igazságosság iránti vágyunk, a CEU iránti szolidaritás, tanulási igény, felelősségérzet, fejlődni akarás.”
A kurzus Hannah Arendtről, a személyes és politikai szabadság viszonyáról is gondolkodó német származású filozófusról szóló része volt Máriára a legnagyobb hatással.
"Amikor az otthontalanságról és az oltalom hiányáról beszéltek, mélyen megérintett, mert számomra ez élettapasztalat. Sok mindennel kiegészíthetném még: a félelemmel, a kapcsolatok tönkremenésével, megvetéssel, és a többi. A “semmim sincs, mégis létezem” átélésével. Elkezdtem olvasni a könyvet, könnyű, olvasmányos stílus, és azt veszem magamon észre, hogy lelassulok, majd visszatérek a könyv elejére. Minden mondatot meg akarok érteni, a teljes mélységében. Mintha a velem történteket ő fogalmazta volna meg helyettem. A zsigereimben éreztem a szavak igazságtartalmát.
Írt a belső szabadságról is. Régen ezt a szabadságelvet választottam, azt vallottam, hogy csak önmagam felett van hatalmam, s eszerint éltem. Mára elfelejtettem, de mégis beépült a személyiségembe. Köszönöm, hogy emlékezhettem régi önmagamra. Engem ez vezetett el a szabadsághoz. Ez volt az út, amit a kurzus által bejártam, s talán egyszer eljutok a társadalomhoz is."
