Eszterék négy gyerekkel költöztek Finnországba: „Nem akartam, hogy a gyerekeimet bedarálja az, ami otthon van”

Már hétfőn sokan hozzájutottak az állampapírban tartott pénzükhöz, valamint annak kiugróan magas kamatához, és a következő hetekben még több prémium magyar állampapír jár le, összesen nagyjából 3000 milliárd forint értékben. Természetesen a Kincstárnak fontos, mi lesz ennek az összegnek a sorsa, hiszen ha sikerül a befektetőket megnyerni, hogy továbbra is állampapírban tartsák a pénzüket, azzal tovább tudják finanszírozni a költségvetést. Ugyanakkor Nagy Márton gazdasági miniszter abban is bízik, hogy költeni kezdenek az emberek, mert az államnak az azután kivetett adókbevételekre is égető szüksége van.

Közben az állampapírok kamatai drasztikusan vissszaestek, így sokan fontolgatják, hogy másfajta megtakarítási formát választanak. De milyen lehetősége van azoknak, akik néhány millió forintot tartottak eddig állampapírban? Erről beszélgettünk Argyelán Józseffel, a Bankmonitor elemzőjével.

– Nagy Márton azt mondta, hogy őrület lesz, annyi állampapír jár le, és ők majd gondoskodnak arról, hogy ezek a megfelelő helyre kerüljenek. De a befektetőnek mi lesz ez a megfelelő?

– Nem is feltétlenül a lejárat miatt lesz őrület, de ráadásul a prémium állampapíroknál nagyon komoly kamatfizetési összeg is áll előttünk. Az idei évben 1200 milliárd forint kamatfizetés lesz a prémium állampapírok esetében, ennek nagy része az év első négy hónapjában. Ehhez csatlakozik még egyébként 500 milliárd forint lejárat, tehát

Miért annyira rendkívüli ez a dolog? Az állampapíroknál, a prémium állampapír inflációkövető, ami azt jelenti, hogy az infláció mértékére fizet valamekkora felárat, a mostani kamatfizetések pedig még a 2023-as infláció utániak. Márpedig a 2023-as éves átlagos áremelkedés 17,6 százalék volt. Tehát itt 17,85 és 19,2 százalék közötti kifizetésekre lehet számítani. Kérdés, hogy mit kezdenek a befektetők a kifizetett összegekkel. Nyilván lesz, aki azt mondja, hogy elfogyasztja, elkölti, ez nem gondolom, hogy probléma a kormánynak, személy szerint Nagy Mártonnak sem, hiszen ez a fogyasztást serkenti.

– Ugyanakkor eddig az látszott, hogy emberek óvatosan fogyasztanak, és akinek eddig volt megtakarítása, valószínűleg ezután sem szeretne biztonsági háló nélkül maradni. Ők mit tehetnek?

– Az államkincstár számára a cél az, hogy az állam működését finanszírozza, és az ehhez szükséges forrásokat előteremtse. Azok, akik eddig állampapírban tartották a pénzüket, a pozitív tapasztalatok miatt jó eséllyel újra állampapírt vesznek. Viszont a mostani ajánlatok, a kedvezőbb inflációs körülmények köszönhetően, messze elmaradnak ettől a 17-18-19 százalékos kamatoktól.

– Tegyük fel, van 3 millió forintom. Mit tegyek vele, ha okosan akarom befektetni?

– Hogy egyszerűbben számolhassuk, a Prémium Magyar Állampapír új sorozatát, a PMÁP 2033/I-et veszem alapul. Tegyük fel, ebben van 3 millió forintja. Az utolsó év kamatát vonom a vizsgálat alá, és egy évvel tekintek előre.

A kérdéses papír január 20-án fizetett kamatot, évi 17,85% összegben, a 3 millió Ft-ra vetítve ez 535.500 Ft kamatot jelent (adó az állampapírokat nem terheli). Több lehetőség is lehetéges. Például megtartja a kérdéses prémium állampapírt. Az új kamat 3,95%, így 2026. január 20-án 118.500 Ft kamatfizetésre kerülhetne sor.

Emellett az előző év kamatát is be lehet fektetni. Ha a Fix Magyar Állampapírt (FixMÁP) választaná, akkor annak kamata évi 6,5%, így az előző évi 535.500 Ft a kamatokkal növelten 570.308 Ft lenne. Ha ekkor pénzzé tenné a befektetését, akkor jelen ismereteink szerint ennek 1% költsége lenne a Kincstárnál,

Azt is megteheti, hogy a teljes állományt áthelyezi FixMÁP-ba. A visszaváltást követően 3.505.500 Ft kerülne be a FixMÁP-ba, melynek éves kamata 6,5%. Az első év végén a befektetés értéke 3.733.358 Ft lenne.

Ha úgy döntene, hogy devizára váltja, akkor 3.505.500 Ft-ot lehetne átváltani más devizára. Itt is lehetne befektetést indítani, hiszen euróban például elérhető állampapír is (EMÁP), ekkor a befektetés kamata a 3 havi EURIBOR (Euro Interbank Offered Rate rövidítése, azaz Európai irányadó bankközi kamatláb) alapján változhat. A mutató aktuális, január 20-i értéke 2,667%. Nyilván itt a HUF/EUR árfolyam változása is hatással van a befektetés értékére, tavaly például az MNB árfolyama alapján a forint 7,3%-ot gyengült az euróval szemben, ez a befektetés forintban kifejezett hozamában megjelenik.

A bankbetétek között még mindig igen alacsony kamatot látni. Elvétve lehet találni kisebb pénzintézeteknél 3-5%-os kamatot. Azonban érdemes figyelni a magasabb kamatért elvárt esetleges feltételekre is. A betét után kamatadót és szochot is kell fizetni, így

Szóba jöhetnek még egyéb befektetési alapok, egyedi részvények. Itt befektetési alaptól, részvénytől függően komolyabb hozamokat is lehetett tavaly elérni. Azonban az ilyen típusú befektetések kockázata teljesen más szinten van, mint egy lakossági állampapíré. A múltbeli hozamok semmilyen garanciát nem jelentenek a jövőbeni nyereségekre, sőt adott esetben még veszteséget is termelhetnek az ilyen megtakarítások bizonyos időtávokon. Éppen ezért ezeket a befektetések azok számára lehetnek jók, akik képesek nagyobb kockázatot vállalni a magasabb hozam reményében.

– Lehetséges, hogy az állam, ösztönzendő a befektetőket, hogy továbbra is állampapírban tartsák a pénzüket, és ezzel az államadósságot finanszírozzák, valamilyen vonzóbb termékkel áll elő?

– Már történtek is ilyen típusú elmozdulások, amik vonzóbbá tették az állampapírokat, de ez még nem jelent meg feltétlenül kamatban. Amit eddig láttunk, az az, hogy elindult egy applikáció, ami az állampapírcserét mint ügylettípust, nagyon megkönnyíti. Ez azt jelenti, hogy amennyiben valaki úgy dönt, hogy visszavált egy állampapírt a kincstárnál, az applikáció felajánl alternatívákat, amit pár kattintással meg lehet vásárolni, tehát ezzel igyekeznek bent tartani a befektetőket a Kincstáron belül valamilyen más állampapír formájában. Illetve erre utaló jel az is, hogy

Viszont a vásárolható maximális összeget megemelték 50 millió forintról 200 ezer millió forintra, vagyis egy befektető egy szolgáltatónál nagyobb állományt vásárolhat. Ez miért fontos? Mert ezáltal azok a befektetők, akiknek nagy összegű prémium áll a papírjukon, és úgy döntenek, hogy visszaváltják ezt az állományt, nem ütközhetnek emiatt korlátba egy másik állampapír vásárlása során. Vélhetően ezért emelték vissza ezt a limitet, hogy az ilyen típusú visszaváltásoknál az új állampapír vásárlásnak ne legyen ilyen típusú összegkorlátja. Egyelőre ezek a lépések történtek meg.

Ez azt jelenti, ha valaki más állampapírt választ, akkor esetleg olcsóbban tudna visszaváltani, mintha kilépne és elhagyná az államkincstárt. Ilyen jellegű konkrét híreket ugyan még nem lehet hallani, de vélhetően megvan a forgatókönyve a Kincstárnak minden eshetőségre.

210 milliárd eurónyi orosz vagyon kerülhet vissza Putyinhoz, ha jövő péntekig az uniós tagállamok nem döntenek a szankciók meghosszabbításáról. Ennek egyetlen akadálya van: Orbán Viktor, aki blokkolja a döntést. Pénteken a nagykövetek tanácskozásán éppen ezért nem született megállapodás. Hétfőn a külügyminiszterek szavaznak, utána pedig sajtóhírek szerint akár rendkívüli uniós csúcsot is összehívhatnak, külön azért, hogy meggyőzzék a magyar miniszterelnököt.

Orbán Viktor az állami rádióban ahhoz kötötte a jóváhagyását, hogy induljon újra az orosz gázszállítás Ukrajnán keresztül, és Kijev garantálja azt is, hogy nem támadja meg a Déli Áramlatot, valamint az orosz olajszállításban sem lesz fennakadás. Korábban ennél is keményebb volt a magyar álláspont, de időközben kiderült, Donald Trump sem szankcióellenes. Az új amerikai elnök ugyanis újabb szankciók bevezetésével fenyegeti Putyint, amennyiben nem hajlandó tárgyalni a békéről. Lattmann Tamás nemzetközi jogászt kérdeztük a helyzetről.

– Úgy tűnik, hogy az Európai Unióban komoly gond lehet Orbán Viktor ellenállásából.

– Az biztos, hogy ez egységes európai uniós döntést igényel, és ha egy tagállam bármilyen oknál fogva úgy dönt, hogy vétóz, akkor ez azt jelenti, hogy a közös uniós akciónak vége van. Persze ezt ki lehet váltani egyéni, tagállami szinteken hozott döntésekkel. Tehát a szankciórendszer meg tud maradni, mert az Európai Unió 26 tagállama mondhatja, hogy ők államként továbbra is szankció alatt tartják Oroszországot. Nyilván ez már nem egy uniós akció lesz, ami politikailag kevésbé néz ki jól, de alapvetően a kárt, amit okoznak Oroszországnak, fenn lehet tartani.

Számomra nem is igazából érthető, hogy tudták ezt ennyire benézni. Miből gondolták azt valakik Orbán Viktor környékén, hogy Trump valami másfajta külpolitikát fog csinálni? Ezzel igazából tovább gyengül a magyar külpolitikai pozíció, pedig Orbánék abban reménykedtek, hogy a Trumppal való szorosabb együttműködés felerősíti majd Magyarország befolyását az Európai Unión belül, de azon kívül is. Csak hát amikor Trump álláspontja sokkal inkább az Európai Unió közös álláspontjához áll közel, semmint Orbán Viktoréhoz, akkor ez nem fog megtörténni. Úgy érzem, hogy sikerült egy politikai zsákutcába lavíroznia magát a magyar kormánynak.

– Ha Oroszország úgysem jut hozzá a pénzhez, mert a szankciók Magyarország nélkül is érvényben tarthatóak, akkor miért éri meg továbbra is vétóval fenyegetni?

– Nem éri meg. Csak az van, hogy nem tehetnek mást. Orbán Viktor nem állhat ki a magyar választók elé, és nem mondhatja azt, hogy „meggondoltuk magunkat, mégse csináljuk.” Mert

Pedig igazából ezt kellene mondania, de nyilván ilyet még nem láttunk a magyar politikában.

– Mit tehet most? Tartózkodnak, nem szavaznak, Orbán Viktor megint kimegy kávézni?

– Nem vagyok a kormány tanácsadója, és nem is szeretnék az lenni, de a legegyszerűbb és legkevésbé fájdalmas megoldás az lenne, ha ezt az egész témát gyorsan lerendeznék. Az uniós csúcs meg fog történni, mert ezt már nem lehet lefújni. Ezen az uniós csúcson Orbán Viktor megállapodhat a többi miniszterelnökkel abban, hogy a következő külügyminiszteri találkozón, illetve az Európai Tanács találkozóján, ahol a külügyminiszterek fognak ebben a kérdésben szavazni, ott Szijjártó Péter nem fog vétózni.

Így finoman tudja jelezni azt, hogy amit elfogadott az Európai Unió, abban ő nem akar részt venni. Erre pontosan azért van lehetőség, hogy ezt a nagyon szigorú kompromisszumhoz kötöttséget a rendszer egy kicsit oldja. Az úgynevezett konstruktív tartózkodás intézménye pont erre való, hogy egy államnak ne kelljen megszavazni valamit, amit nem akar. Ha Orbánnak a Putyinnal való kapcsolat ennyire fontos, akkor ezt így megteheti.

Volt az a legendás kávézó-kivonulás története. Azon az európai csúcson nem került sor tényleges szavazásra, amiről Orbán Viktor kivonult kávézni. Az nem egy szavazás volt igazából, hanem csak egy megállapodás. Ennek a konstruktív tartózkodásnak egy speciális mutációját mutatta akkor be az Európai Tanács, hogy Orbán Viktor nem szavazott nemmel, hanem megivott egy kávét. Hasonló játékot el lehet játszani most is. Például a külügyminiszterek tanácsán vagy amikor tényleg egy szavazás van, akkor ott egy konstruktív tartózkodást alkalmaz majd a magyar kormány. Nem fog nemmel szavazni, de igennel sem, és ennek az eredménye, hogy az elfogadott döntés Magyarországra nézve nem kötelező. Magyarország amúgy sem vesz részt ténylegesen az Oroszországgal szembeni szankciókban. Tudtommal nincsen jelentős orosz vagyon Magyarországon lefoglalva, ami szankció alá lenne vonva, ezért ez Magyarország számára fájdalommentesen megtehető.

Tehát a magyar állam számára ez hagy kellő mozgásteret Oroszország irányába is, miközben az Európai Unióban nem kell töréspontig elvinni ezt a kérdést. A kérdés az, hogy a többi uniós tagállam ezzel tud-e együtt menni. El tudják-e azt fogadni, hogy belemennek egy ilyen megoldásba, vagy ragaszkodnak ahhoz, hogy mindenképpen kemény szavazás legyen, és akkor Orbán Viktornak teríteni kell a lapjait. Szerintem most az Európai Unióban senkinek nem érdeke, hogy így történjen, tehát az előző forgatókönyv megjátszható.

– Korábban voltaj olyan sejtetések, hogy Orbánék valamilyen pénzt kérnének a vétótól való elállás ellenében. De egyáltalán van most Magyarország vagy a magyar diplomácia olyan pozícióban, hogy ilyeneket kérjen, vagy alku tárgyává tegyen?

– Szerintem nincsen, és igazából régóta nincsen. Évek óta azt látjuk, hogy Orbán Viktor hadovál össze-vissza, mondogatja a nagy szólamokat, hogy majd megerősödik, és az elért eredményei, amiket valamiféle képzelt erőpozícióból, vétóval fenyegetve el tud érni, komoly eredmények. Azonban nem sikerült elérnie például akár a jogállamisági eljárás leállítását, a kondicionalitási eljárás leállítását sem, pedig még azzal is fenyegetőzött, hogy a 2020-as hétéves költségvetési tárgyalásoknak sarokpontjává tette, hogy megvétózza a hétéves költségvetést, ha a kondicionalitási eljárást nem felejti el nagyon gyorsan az EU. Ehhez képest az lett, hogy maradt a kondicionalitási eljárás.

Nagy stratégiai eredményt Orbán Viktor most sem fog tudni elérni. Most megint arról beszél, hogy a következő hétéves költségvetési tárgyalásokon is elkezd majd vétózni. Tehát nem erős a magyar külpolitikai pozíció, sőt, egyre gyengébb, egyre rosszabb. Ezt szerintem Orbán Viktor is nagyon jól tudja, ezért is volt kénytelen belemenni 2020-ban is olyan kompromisszumba, ami csak rövid távú eredményt biztosított számára. És ez most sem lesz másképpen.

Kevés ember van, aki arra szeretne kelni, hogy vadidegen emberek ácsorognak a kertjében, egy halom törmelék és tégla között. Márpedig pontosan ez történt Mekkey Rékával, Rákospalotán. Erről egy Facebook-bejegyzésben számolt be.

„Meseszerű arra ébredni, hogy az ember lánya telkének hátsó téglakerítését a szomszédos telek felől szétverték, a telek hátsó fertályát térdig törmelék borítja, amiben 3-4 vadidegen egyén otthonosan gázol. AZ ÉN TELKEMEN!” - írta.

A házból sem mert kimenni, inkább hívta a rendőrséget. A rendőrök megállapították, hogy nem történt bűncselekmény, „mivel azok az emberek csak dolgoznak.”

A szóban forgó emberek a telekszomszédnál, az önkormányzati tulajdonú ingatlanban ugyanis bontani kezdték a telekhatáron lévő falat.

- kommentálta Réka a történteket, hozzátéve, hogy a szomszédos ingatlan meglehetősen kétes és problémás lakóközösségű, és mivel ott nem zárják a kaput, a hátsó utca felől szabad a bejárás. „Kerítés MAJD lesz valamikor.”

Réka mindezek miatt e-mailben feljelentést tett ismeretlen tettes ellen birtokháborítás és szándékos rongálás miatt, értesítette a jegyzőt, haladéktalan intézkedést kérve, és a polgármestert is megpróbálta elérni, sikertelenül. Visszahívást ígértek. Aztán eljött az este.

Amikor az önkormányzattól megkérdezte, mégis hogyan történhetett meg, hogy anélkül kezdtek bármilyen munkálatokba, hogy az érintett tulajdonosokkal egyeztettek volna, Azt a választ kapta, hogy előre kiküldtek egy értesítést. Ám ez soha nem érkezett meg hozzá.

Aztán ez a rejtély is megoldódott. A Facebook-posztjára reagálva egy közelben lakó hölgy jelezte, hogy

Mindenesetre Réka el volt készülve, hogy hosszú háborúskodás kezdődik, csüggesztő éjszakai őrködésekkel.

Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor másnap reggel a Palota Holding Zrt-től, ami a helyi vagyonkezelő, telefonon megkeresték, hogy szeretnék megbeszélni az ügyet. Amikor a helyszínre érkezett a cég képviselője, stílusosan a szomszéd telek felől közelített, ám ő volt az első, aki megkérdezte, átlépheti-e a telekhatárt. Végre első kézből tudhatta meg a tulajdonos, mi is történt a telke határán.

Az épületről készült képeken látszik is, hogy végig van a fal repedve. Látszanak olyan helyek, ahol nincsenek kötésben a téglák, ami teljesen szakszerűtlen munkára utal, nem csoda, hogy szétesett az egész. Ezek után megállapították, hogy gyenge a fal minősége, és elhatározták, hogy megkezdik ennek a bontását, „ami egy nagy hiba volt, mert azon túl, hogy erről semmiféle tájékoztatást nem adtak, a munkálatokat megelőzően mindenképpen személyes birtokvédelmet kellett volna biztosítaniuk számunkra, mert pontosan a fal gyenge minőségéből adódóan szerintem várható volt, hogy le fog omlani.”

Itt azonban váratlan fordulatot vett a történet. Az oly sokszor megszokott parttalan vita helyett a vagyonkezelő munkatársa a helyszínen elismerte a hibát, és megállapodott Rékával, hogy még azon a napon egy ideiglenes kerítést húznak fel a telekhatártól két méterrel beljebb, hogy a munkálatok alatt megvédjék a tulajdonosok birtokát, és nem utolsósorban az ott lakó kutyákat is végre biztonsággal ki tudják engedni a kertbe. Ezen felül még azt is megígérték, hogy a telekre áthullott építési törmeléket eltávolítják, és végleges megoldásként egy betonfalat húznak fel a telekhatárra.

Megkérdeztük a Palota Holding Zrt. munkatársát például arról, hogyan mehetett ennyire félre az értesítés, és követtek-e el a meglátásuk szerint szakmai hibát. Ő ugyan nyilatkozott, de az interjú megjelenéséhez már nem járultak hozzá.

Szenvedélyes hangú bejegyzést tett közzé a Facebookon Pálinkás József atomfizikus, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, az első Orbán-kormány oktatási minisztere. A bejegyzés apropóját az adta, hogy a tankerületi központok ajánlást tettek közzé, melyben az javasolták a középiskolák vezetőinek, hogy a központi írásbeli felvételiken határozzanak meg minimális pontszámot. Habár csak ajánlásról volt szó, több iskola, köztük a Toldy Ferenc Gimnázium, a XXII. kerületi Budai Nagy Antal Gimnázium és a II. kerületi Móricz Zsigmond Gimnázium kötelezővé tette a minimumpontszámokat a saját felvételi rendszerében.

A tudós akadémikus legfőképpen azt kifogásolta, hogy ez a rendszer szerinte megkülönböztetéshez, szegregációhoz vezet. „Szegény és alacsony iskolázottságú szülők gyermekei nemhogy egyetemre, de már gimnáziumba sem kerülhetnek be. Előttük a közmunkás, betanított munkás, esetleg szakmunkás életpálya állhat csupán. Kegyetlen és ostoba rendszer” – írja posztjában a volt oktatási miniszter. Pálinkás Józseffel beszélgettünk.

– Önnek van arról információja, hogy mely iskolák tették kötelezővé a minimálpontokat, és nem csak ajánlásként tekintenek rá?

– Nem tudom megmondani, csak azt láttam, hogy a Klebelsberg Központok vagy tankerületi központok ajánlást fogalmaztak meg, és néhány iskola pedig - gondolom, ezt jó szántából vagy nem jó szántából - kötelezővé tette.

– Már évek óta az a helyzet, hogy ha valaki sikerrel akar letenni egy középiskolai felvételit, akkor ott előkerülnek a magántanárok.

– Én egy nagyvárosban élek, Debrecenben, és a környezetemben csak olyat láttam, akit magántanárok készítenek föl. Ez így rossz, ahogy van. Most érkeztünk el szerintem arra a pontra, hogy ezzel szembe kellene nézni. Szerintem a rendszert alapvetően meg kell változtatni, és az iskolákra bízni azt, hogy felvételi elbeszélgetést tartsanak, amin meg tudják ítélni, hogy az adott tanulónak érdemes-e most gimnáziumba menni vagy nem. Ilyen döntést kell hozni valakinek. Természetesen a szülő hozza meg ezt elsősorban, de nyilván az iskola is tehet javaslatot, illetve az iskola is állíthat fel követelményeket. A pillanatnyilag meglévő formális követelmények a stresszen kívül csak arra jók, hogy a magántanári biznisz virágozzék.

– Jól értem, hogy arra gondol, inkább a gyermekek személyiségét kellene feltérképezni, és nem a konkrét tárgyi tudását?

– Pontosan. Amikor én felvételiztem a középiskolába, akkor egy elbeszélgetés volt, ahol sok mindent megkérdeztek, de nem arra voltak kíváncsiak, hogy tudok-e fejben gyököt vonni, vagy arra, hogy tudom-e a másodfokú egyenlet megoldóképletét, vagy egyéb konkrét tudásra, hanem azt nézték meg, hogy van-e olyan affinitásom, szellemi érdeklődésem, ami elegendő ahhoz, hogy valaki gimnáziumban tanuljon. Egy ilyen beszélgetésben, amire nem is lehet felkészülni, sokkal kiegyensúlyozottabban deríthetné fel a diák alkalmasságát a gimnázium. A mostani rendszerben azokból a tárgyakból különórára is járnak, amelyek szükségesek a felvételihez, viszont amikről meg tudják, hogy nincs belőle felvételi, azokat teljesen elhanyagolják.

Rossznak tartom, hogy középiskolába, majd az egyetemre készülő diákok előre kiszámolgatják, mit kell nekik teljesíteni ahhoz, hogy bejussanak az adott helyre, és azután semmi mással nem foglalkoznak, csak azzal, hogy az adott helyre bejussanak. Sokkal jobb lenne, ha egy általánosabb képességet, érdeklődést felmérő felvételi elbeszélgetés lenne, és ezt nyugodtan rá lehetne bízni az iskolákra. Központilag szervezünk meg mindent. Ez egyrészt sokba kerül, másrészt értelmetlen. Hiszen például valamelyik budapesti, – ahogy szokták mondani, „elit” – gimnáziumba jelentkező gyerekeknek egész más a szociokulturális összetételük, mint mondjuk egy alföldi kisvárosi iskolába járó gyerekeknek.

– Ehhez nagyon-nagyon felkészült pedagógusok, tanárok kellenek, ha nem egy ötfokú skála szerint a tényszerű tudást, hanem a személyiséget kell feltérképezni.

– Ha egyre kevésbé számítunk a tanárok személyes kompetenciájára, akkor egyre kisebb is lesz a személyes kompetenciájuk. Ha a tanároknak feladatot adunk, és érzik, az ő felelősségük, hogy kik kerülnek be abba az iskolába, akkor szerintem ez működni fog. Nyilván lesznek, akik ilyen-olyan protekcióval kerülnek be, de most is vannak, csak most különtanárok révén kerülnek be.

Természetesen nem mindenki. Minden rendszerben lesz gond és lesz hiba, de a szülőket és a gyerekeket sokkal inkább a tényleges ismeretszerzés és érdeklődés felé fordítaná, mint ez a mostani rendszer.

– A bejegyzésében írt arról az esélyegyenlőtlenségről, ami a mostani rendszerbe bele van kódolva. Tehát, aki megteheti, az felkészíti a gyermekét, akinek nincsen erre pénze, az hátrányba kerül. Amit ön javasol, abban viszont az lehet a veszély, hogy nagyon sok a szubjektív, vagy legalábbis nem pontozható elem, és így óhatatlanul megkérdőjelezhető egy-egy döntés.

– Igenis, a döntések szubjektívek. Később is találkozni fog mindenki szubjektív döntésekkel. Az csak álom, vagy illúzió, hogy mindent pontosan mérni lehet, és akkor majd a hajszálpontos mérések alapján a legmegfelelőbbeket felvesszük. Ezzel a módszerrel sem tudják kiválasztani a legmegfelelőbbeket.

Persze ezt egzaktul bizonyítani, mint egy matematikai tételt, nem lehet, de senki nem gondolja komolyan, hogy a mostani felvételi képes pontosan megmérni, hogy ki mennyire alkalmas a gimnáziumi tanulmányokra. Lehet, hogy valaki éppen azért teljesít rosszul, mert aznap rossz napja volt. Egy személyes elbeszélgetésnél még ez is jobban kiderül, mint egy ilyen központilag összeállított felvételinél. Nem kell attól félni szerintem, hogy az emberek szubjektív döntéseket hoznak. Naponta hozunk több száz szubjektív döntést.

– Mit gondol, mi lehetett a cél egy ilyen ajánlás megfogalmazásával?

– Pontosan nem tudom, de a véleményem szerint ma Magyarországon van egy nagyon erős szándék arra, hogy a gimnáziumba felvételizők számát csökkentsék, hogy többen menjenek a szakképzésbe. Szerintem ez nem jó, mert az életünk során fiatal korunkban tudunk a leginkább tanulni, tehát azt mondani, hogy „nem baj, ha most nem tanul, majd később tanulni fog”, nem igaz. Amit kihagy tinédzser korában az ember, azt nem nagyon fogja később behozni. Azt gondolom, hogy pillanatnyilag a nem létező oktatáspolitikának, de inkább a gazdaságpolitikának az a célja, hogy minél többen válasszák a szakképző intézményeket. De hát gondolja el, ha a középiskolákban vagy a gimnáziumokban nincsenek szaktanárok, akkor milyen szaktanárok vannak a szakmunkásképzőben? És

Ha korlátozzuk, hogy kialakuljanak ezek a készségek, képességek, akkor még a szakmunkásállomány is sokkal rosszabb lesz. Ma bizonyos feladatok elvégzéséhez olyan készségek, adott esetben olyan tudás vagy a tudás megszerzésének a képessége kell, amit az egyetemi alapképzés tud biztosítani. Nem állítom, hogy mindenkinek egyetemi mesterképzésre kell járni, de mondjuk egy hároméves egyetemi alapképzés, például gépész szakon, alkalmasabbá tesz valakit arra, hogy akár autószerelő, akár gázszerelő, akár villanyszerelő legyen, mert a mai rendszerek kezelése, üzembe helyezése sokkal-sokkal több tudást kíván, mint 30-40-50 évvel ezelőtt.

– Az is friss hír, hogy néhány egyetemen csökkentették az állami finanszírozású helyek számát. Ez mind-mind az ellen megy, amit Ön javasol.

– Sajnos igen. Az államilag finanszírozott egyetemi képzési helyek csökkentése, az állam oktatásból való kivonulásának egy lépése. Az állam az utóbbi tíz évben jelentős mértékben kivonult azokból a feladatokból, amiket kétségtelenül sokat átvett egy bizonyos időszakban, mert azt gondolták, hogy az állam majd mindent ellát.

Most Magyarországon nagyon alacsony a 35 és a 45 közötti korosztályban az egyetemet végzettek száma, ezért sem tartom jónak, hogy ezt megteszik. Ráadásul meggondolatlanul teszik, vagy éppenséggel meggondoltan, de rossz irányba. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, amely az ország legjobb egyeteme, 20 százalékkal csökkentettek, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, amely pedig az országban az egyik leggyengébb egyetem, ott pedig 10 százalékkal növeltek. Tehát emögött az intézkedés mögött aligha valamiféle minőségi vagy a sokszor hangoztatott versenyképességi meggondolás áll, inkább azt érzékelem, hogy egyfajta ideológiai meggondolás érhető tetten. Azt gondolják, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen majd olyan tanárokat képeznek, akik a jelenleg regnáló hatalom ideológiai elképzeléseinek, ha van nekik ilyen, jobban megfelelnek.

– Az ideológiával nem lehet jól lakni.

– Van azért, aki jól lakik vele, ha nem is közvetlenül, de azért jól keres azzal, hogy ostobaságokat ír meg mond, ami tetszik a hatalomnak.

– Ezzel nem tudok vitatkozni. Mindazonáltal azt mondom, hogy ideológiával nem lehet jól lakni, de egy magasabb hozzáadott érték versenyképesebbé tudná tenni az országot, és fejlettebbé. De hogy lesz így magasabb hozzáadott érték, ha egyre kevesebb a gimnazista, és egyre kevesebb lesz, aki egyetemre járhat?

– Erre mondom azt, hogy nem jó az irány, valakinek szólni kellene a mindent is eldöntő miniszterelnöknek, hogy ez nem jó irány.

De ha arra is képes, hogy kitaláljon valami újat, ha arra is képes, hogy egy magasabb hozzáadott értéket produkáljon ahhoz a termékhez, szolgáltatáshoz, amit az ország létrehoz, akkor sokkal nagyobb lesz az a megtermelt érték, amit a magyarok hozzáadnak. Hangsúlyozom, hogy ma bármilyen termék előállítása bonyolult, mert esetleg nem egy országban történik. De az a döntő, hogy adott országban mennyit tesznek hozzá ahhoz, ami majd annak a terméknek a végső értéke lesz. Ha egy autónak 25 millió forint az ára, viszont ahhoz egy országban csak 1 millió forintot tesznek hozzá, akkor csak annyi marad az országban, de ha ötöt, akkor annyi marad az országban, és ha tizet, akkor annyi. Bár megint csak egzaktul bizonyítani nem lehet, de azért valójában a józan ész azt diktálja, hogy minél képzettebb emberek tesznek hozzá bármihez, a termékhez, szolgáltatáshoz, annál nagyobb lesz ez a hozzáadott érték. Valamikor Parragh László volt ennek a „képezzünk szakmunkásokat” dolognak a nagy zászlóvivője. Úgy látom, nincs már a kormányzat körül.

Megint csak hadd mondjak egy példát. Amikor én egyetemre kerültem, akkor nagyjából a végzős évfolyam 8 százalékát vették fel az adott évben. Most tudja, hány százaléka megy külföldi egyetemre az adott évben végzőknek? 8,5 százaléka! Tehát elveszítjük a legjobbakat. Változtatni kellene a képzésen is, sok tekintetben sokkal személyesebbé tenni a képzést, sokkal jobban odafigyelni az egyes diákokra, ellentétben azzal a módszerrel, hogy kiáll valaki, elmond valamit, aztán menjenek dolgukra.

– Ön megírta azt a bejegyzését, és most mi lesz? Azon kívül, hogy 328 megosztásnál jár eddig.

– Nézze, azt gondolom, ha néha megszólalok, vannak talán, akik figyelnek rá, és mások is megszólalnak. A változás csak úgy következik be, ha elég sok ember részben igényli a változást, részben akarja a változást, részben javasolja a változást. Tehát ha sokan megszólalnak ebben a dologban, akkor el kell gondolkodnia az állam irányításának és az iskolák irányításának azon, hogy változtatni kellene, mert erre sokan azt mondják, hogy nem jó – olyanok is, akiknek van konkrét tapasztalatuk az oktatásban, vagy akik elég sok időt eltöltöttek ebben ahhoz, hogy legyen tapasztalatuk arról, hogy mi a hatékony és mi a kevésbé hatékony. Szerintem egy sokkal kevésbé a konkrét tananyagra fókuszáló, a kreativitást előtérbe helyező iskola sokkal hatékonyabb lenne, mint a jelenlegi oktatási rendszer. Sokszor el kell mondani, és azt gondolom, hogy akkor az ország döntéshozói is előbb-utóbb elgondolkodnak ezen, vagy ha nem gondolkodnak el, hát akkor jönnek mások, akik majd talán jobb rendszert működtetnek.