Érthet bármihez, ha mozgássérült, nincs rá szükség
Hiába van szakképesítésük vagy akár felsőfokú végzettségük, a mozgássérülteknek mégis minimális esélyeik vannak, hogy elhelyezkedjenek a a munkaerőpiacon. A védett munkahelyek csak az állami támogatásra hajtanak, de nem foglalkoznak a mozgássérült dolgozóikkal, a nyílt munkaerőpiacra pedig csak az jut be, akinek óriási szerencséje van.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 30 092 olyan mozgássérült van, aki képes valamilyen munkavégzésre, ebből 5398-an munkanélküliek. Ha egy mozgásában korlátozott ember dolgozni szeretne, mert nem tudja eltartani magát a fogyatékossága után kapott támogatásból vagy csak szeretne ő is a dolgozó társadalmunk tagjává válni, három lehetősége van: szociális intézmények, védett munkahelyek, nyílt munkaerőpiac.
Lehet munkára jelentkezni szociális intézményekbe, munkarehabilitáció és fejlesztő felkészítő foglalkozás címszó alatt. A szociális intézményekben történő foglalkoztatást az különbözteti meg a védett munkahelyektől és a nyílt munkaerőpiactól, hogy a munka végzése a szociális intézményen belül történik. Gyakorlatilag az adott intézmény karbantartásáról, takarításáról, környezetének gondozásáról beszélhetünk. A fejlesztő felkészítő foglalkozás annyiban tesz többet hozzá, hogy a munkahely akár az intézményen kívül is lehet, de a foglalkoztatás a szociális intézmény szakmai programja alapján zajlik.
Ezek az intézmények, bár nevükben azt tükrözik, hogy történik valamiféle fejlesztés, ami később lehetővé teszi, hogy akár a nyílt munkaerőpiacon is elhelyezkedjenek, valójában ez a létra legalja, ahonnan nem is lehet feljebb jutni. Kovács Ágnes, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének elnöke szerint ezekben az intézményekben, noha van foglalkoztatás, ritka a fejlesztés. Ez egyben azt is jelenti, hogy a gyakorlatban alig van átjárhatóság az egyes szintek között. Ha valakit munkarehabilitációra sorolnak be az állapota vagy képességei alapján, nem sok esélye van arra, hogy a fejlesztésnek köszönhetően eggyel feljebb léphessen, a foglalkoztatás más szintjeire.
Kovács Ágnes azt mondja: azért is maradhat el a szociális intézményekben a fejlesztés, mert a tevékenység finanszírozása jelentősen elmarad az elvárttól, 2010 óta nem változott az állami támogatás mértéke. 2017 áprilisától részben változik a rendszer és a finanszírozása is.
A létra eggyel magasabban lévő fokán, a védett munkahelyeken sem jobb a helyzet. Juhász Csaba távmunkában dolgozik egy védett munkahelyen, amelynek a nevét az ő kérésére nem írhatjuk le. Hét éve dolgozik a cégnél adatrögzítőként távmunkában. A cég a honlapján azt hirdeti, hogy védett munkahelyként céljuk, hogy a mozgássérült emberek képességeit fejlesszék és a nyílt munkaerőpiacra integrálják őket. Csaba csak nevet: fejlesztésről szó sincs, sőt olyan rossz a cégen belüli kommunikáció, hogy ő a mai napig nem tudja, hogy ki a tényleges főnöke, de a cégnél dolgozók sem tudnak Csabáról, fogalmuk sincs, hogy van egy mozgássérült távmunkásuk. A munkatársaihoz képest messze ő rendelkezik a legmagasabb végzettséggel és motivációval, szerinte ezért is alkalmazták távmunkában, mert nem tudtak ezzel a motiváltsággal mit kezdeni. Csabának ez különösen fáj, mert ő többek között azért is szeretett volna dolgozni, hogy legyen miért minden nap felkelnie, végre vele is történjen valami, hogy egy közösséghez tartozhasson. Ehhez képest a cég néha ugyan küld neki munkát, de sokszor ez valamiért elmarad, Csaba pedig várja otthon az emailt, nem mer elmenni sehova, nehogy akkor érkezzen az aznapi feladat. Hiába kérdezi őket, hogy van-e munka, csinálhat-e valamit, nem szokott választ kapni.
"Azért nem működik a foglalkoztatás, mert alapvető dolgokat nem biztosítanak. Tőlük nem lehet elvárni, hogy tartsák veled a kapcsolatot, csak a támogatást akarják lenyúlni az államtól" - utal Csaba arra a bértámogatásra, amelyet a mozgássérült alkalmazottak után kapnak a cégek.
Nem rég olyan is előfordult, hogy nem kapta meg a havi bérét, mert megfeledkeztek róla a cégnél. Csaba csak reméli, hogy többet ilyen nem fordul elő, mert úgy érzi, hogy nincs is joga szólni az elmaradt bér miatt, ha az adott hónapban tényleg alig dolgozott. Tegyük hozzá: önhibáján kívül.
– mondja elkeseredéssel a hangjában. Másfél év reménytelen munkakeresés után a munkaügyi központ találta neki ezt a helyet, és akkor még nagyon örültek is neki, mert hat és fél hónap után leállították volna a munkakeresési támogatást, így semmi esély nem lett volna munkát szereznie. Eredetileg Csaba a nyílt munkaerőpiacon szeretett volna álláshoz jutni, nem pedig védett munkahelyen, de állítása szerint mozgássérültként a legnehezebb munkát találni, mert a munkáltatóknak meg kellene oldani az akadálymentesítést, ezért gyakorlatilag ki vannak rekesztve a munka világából. Csabának már van egy informatikus könyvtáros végzettsége, de jelenleg is tanul a BME-n humán szaktanácsadónak, hogy később a hozzá hasonló, tenni és dolgozni akaró mozgássérülteknek segíthessen. Amíg azonban nem talál új munkahelyet, addig kénytelen a jelenlegi cégnél maradni, ami iránt mind ezek ellenére is hálát érez.
Krajnyák Gergely hat éve egy snowboard baleset miatt került tolószékbe, a baleset előtt a MÁV-nál volt jegyvizsgáló, de még ma is ennél a cégnél dolgozik a Nyugati pályaudvar információs pultjában. Az információt kérő utasok észre se veszik, hogy Gergő mozgássérült, hiszen a pult miatt nem látszik, hogy kerekesszékben vagy csak egy széken ül
Gergő, a MÁV büszke dolgozója | Fotó: Hajdú D. András
Gergő azt állítja, hogy semmi negatívumot nem tudna mondani a cégről, mert amikor a baleset történt, akkor rögtön keresték, hogy mi van vele, hogy van, és ami a legfontosabb: visszavárták dolgozni. Még akkor is visszavárták és szívesen látták, amikor már kiderült, hogy Gergő deréktól lefelé lebénult. Kialakítottak neki akadálymentes mosdót, és a mai napig segítenek neki bármiben, ha kéri. Gergő szerint azért is van óriási szerencséje a munkahelyével, mert a MÁV munkásszállóján élhet minimális összegért, és a cég jóvoltából akadálymentesen. El kell viselnie a közös fürdőt és azt, hogy nem egyedül él, de nem akar albérletbe menni, mert csak nagyon nehezen vagy elképesztően drágán találna olyan lakást, ami akadálymentesített, így pedig a megmaradt pénzt a rehabilitációra fordíthatja. A MÁV a munkaidőben is engedett Gergőnek, aki kikötötte, hogy csak négy órában szeretne dolgozni, hogy délutánonként tudjon gyógytornára járni.
"A cég egy jackpot volt, hogy mindenben segítenek nekem. De a legtöbb cég nem ilyen. Azért is nehezebb mozgássérültként munkát találni, mert jóval kevesebb akadálymentesített hely van. Pont, mint az albérletek esetében. Nehéz hozzájutni, drágább is a mulatság. Tehát innentől kezdve azt mondják, hogy nem alkalmazzuk, mert csak gondunk van" – mesél arról, hogy milyen mozgássérültként a munka világában.
Gergő szerint hiába az állami támogatás a mozgássérült dolgozók után, a cégeket még ez sem inspirálja, mert sokkal egyszerűbb egy "lábon járót" alkalmazni, mivel nem kell neki külön mosdót kiépíteni és megoldani az esetlegesen felmerülő problémáit.
Kovács Ágnes, a MEOSZ elnöke szerint ennek nem szabadna így lennie. "A nyílt munkaerőpiacon az adott munkakörhöz szükséges képességek, készségek és ismeretek megléte alapján kellene felvenni valakit és nem a támogatás miatt. Az sem elfogadható, hogy két potenciális munkavállaló közötti választás esetén a fogyatékosság legyen a döntő tényező az elutasításkor" – mondja Kovács Ágnes.
Amikor Gergő dolgozik, észre sem lehet venni, hogy mozgássérült. | Hajdú D. András
Amikor Gergőtől azt kérdezzük, hogy vajon a MÁV, akkor is alkalmazta-e volna, ha a baleset előtt nem dolgozik náluk, és már eleve mint mozgássérült keresi fel őket.
"Esélytelen, ha most így jelentkeznék, hogy sziasztok, kerekesszékes vagyok. Igazából magamon kívül nem is tudok több kerekesszékesről a cégnél. Nekem szerencsém volt ezzel" – vágja rá rögtön a választ.
Gergő azt mondja, hogy mozgássérültként leginkább úgy lehet munkához jutni, ha más mozgássérültekkel kialakítasz olyan kapcsolatot, hogy szóljanak neked, ha van valahol egy megüresedett pozíció.
"A munkavállaláshoz tényleg kell egy körrel rendelkezned, mert különben vesztesnek érezheted magad a munkaerőpiacon, mivel hátrányos helyzetből indulsz. Igazából lehet végzettséged, de majdnem mindenkinek van már hasonló. Egy egészségesnek is megvan ugyanaz a tudása, és úgy terhelik, ahogy akarják."
Gergő nagyon sok olyan esetről is hallott, hogy egy adott munkahelyre csak be van jelentve a mozgássérült, de még csak dolgoznia sem kell. A mozgássérült megkapja a minimálbért, a munkáltató pedig a támogatást, és így mindenki jól jár.
Korábban évekig nem változott az akkreditált bértámogatás összege, emiatt inkább csak 4-6 órában foglalkoztatták a fogyatékos munkavállalókat. Az akkreditált foglalkoztatás után járó bértámogatás az idén végre emelkedett, 34 milliárd helyett 39 milliárd forintot kapnak erre a célra a munkáltatók. A nyílt munkaerőpiacon általában kevés mozgáskorlátozott munkavállalót alkalmaznak érdemi munkára – mondta Kovács Ágnes.
Schiller-Kertész Tamás, a MOTEX Ipari és Szolgáltató Rehabilitációs Kft. vezetője szerint a támogatás emelése egyáltalán nem olyan örömteli fejlemény, mint amilyennek tűnik. Attól, hogy emelik az akkreditált bértámogatást a fogyatékkal élő munkavállalóknak sem a bére, sem a munkaóráik száma nem fog megváltozni. Ugyanis az állami támogatás nem csupán a bérekre vonatkozik, hanem magára a foglalkoztatásra adják, amibe beletartozik a segítőszemély alkalmazása és az adminisztráció is. Ez önmagában még nem lenne baj, de a probléma ott keresendő, hogy a megnövekedett támogatást nem fordítják a bérekre és eszükben sincs magasabb óraszámban alkalmazni a fogyatékkal élőket, mert a támogatásból megmaradt pénzt a cégek előszeretettel vágják zsebre.
"A cégek ellopják a fogyatékkal élőktől a pénzt, hiába ad az állam többet, ők ebből nem látnak semmit. Ugyanúgy 40 ezer forint körül van a nettó jövedelmük" – mondja Schiller-Kertész Tamás.
via Abcúg
