Elsodorta a víruspánik Európát, és ez irtózatosan sokba fog kerülni
Felmerül egy kérdés: mi lett volna, ha véletlen egyszer Európa a britekre hallgat (és Amerika is, noha ott volt erre némi affinitás, de választási évben ott se mernek kockáztatni...)?
- A legfontosabb, hogy működjön a gazdaság, a társadalom, az emberi kapcsolatok, és nézzük meg, mi a legkisebb veszteség, hogy lehetne a legolcsóbban megúszni ezt a járványt.
- Iszonyúan nehéz döntés, de végig kell számolni, hogy ha nem a vírus megállítására (és ezzel a gazdaság és a társadalom bedöntésére) voksolunk, akkor mi az, amit be lehet vállalni, újfent mondom, közösen, és hogy lehet küzdeni azért, hogy ez emberéletben, betegek számában, egészségügyi kapacitásban minél kisebb veszteséggel járjon.
- Kiállni, és egységesen, baromi őszintén elmondani, hogy mi a helyzet, ez a két opció van, ezzel és ezzel járhatnak, és mi azt vállaljuk, hogy a második mellett döntünk, és el is mondjuk, miért.
- Mivel a társadalom 2/3-a meg fog fertőződni, ezek egy jó része beteg is lesz, viszont leginkább a 60 fölöttiek és a krónikus betegségben szenvedők veszélyeztetettek, ezért az ő életük megmentésére, állapotuk javítására, és bizony az elkülönítésükre kell törekedni. Erre sok pénzt kell költeni, meg kell erősíteni az egészségügyet, a civil és szociális szférát, munkát lehet adni sok embernek, hogy segítsen az időseken, betegeken orvosként, ápolóként, szociális munkásként, bevásárlással, ügyintézéssel, vagy akár csak pár jó szóval.
- Mindez sokba kerül, de egyfelől messze nem annyiba, mint a most bekövetkező válság, másfelől erősítené a szolidaritást, harmadrészt pedig nem esik ki a munkából sok millió ember, (a nyugdíjasok nagy része amúgy is inaktív) nem áll le a gazdaság, nem omlik össze a társadalom, még munkahely is teremtődne. Megmaradna a kereslet és a fogyasztás, nem kellene közben és utólag iszonyatos pénzeket elkölteni dotációra, hitelkiváltásra, megmentésre, bedőlt cégek után kármentésre, munkanélküliek ellátására.
- Számolni lehet azzal is, hogy az európai ember (legalábbis a nagy részük) a görög-római-keresztény kultúrájával alkalmatlan arra, hogy annyira lojális legyen az államhatalomhoz, mint az ázsiai. Nem bírja ki, hogy otthon üljön hónapokig, belátva, hogy ez az út vezet a járvány megfékezéséhez. Pláne, ha nem látja be, mert kérdez, kétkedik, és nem bízik a hatalomban. Vagy nem annyian, amennyinek kellene, nincs meg a critical mass. És nincs kínai diktatúra sem. Vannak viszont több száz éve kapitalista módon működő, sikeres gazdaságok, társadalmak, amelyek nem viselik el azt, hogy leálljon az élet, már most hallani olyan hangokat a holland, skandináv politikusok szájából, hogy ezt nem lehet április elejénél tovább tartani. Akkor meg minek?
- Tehát nem tesszük ki a társadalom egészét annak, hogy karanténba kerüljön, otthon ücsörögjön, rettegjen, hogy mikor szűnik meg a munkája (vagy már meg is szűnt), mikor talál újra megint, mi lesz a gyerekével a bezárt iskolák miatt, mikor kapja el a betegséget, és a többi. Egy félelem maradna csak, ami nem kevés, de össze sem vethető mindezzel, pláne, hogy így is félünk tőle kellően: mi lesz a nagyszülőkkel, az idősebb generációval? De ha mástól nem kell félni, és nincs karantén, nagy erőket lehetne átcsoportosítani ennek a célnak az érdekében. És akkor minimálisra lehetne szorítani a személyes és társadalmi tragédiákat.
Most ugyanis jó eséllyel a következőknek nézünk elébe, és nem látszik, hogy másfelé vezetne út:
- Összeomló egészségügy és szociális szféra
- Olyan gazdasági válság, amire még nem nagyon volt példa
- Széteső Európai Unió
- Bezárkózó nemzetállamok
- Atomjaira hulló társadalom, szembeállítva egymással dolgozót és inaktívat, fiatalt és időst, akinek van tartaléka és akinek nincs, gyereket és felnőttet, családon belül mindenkit, akiknek egy fedél alatt vagy épp elkülönítve kell kihúznia heteken keresztül.
És ami nem látszik még, de egyáltalán nem elképzelhetetlen:
- megbukó politikai elit és rendszerek
- kisebb polgári engedetlenségek, lázadások, tömegtüntetések
- a populista szélsőjobb és -bal diadala
- kijárási tilalom, a hadseregek bevetése/tartós szükségállapot címén diktatorikussá váló (vagy már most ilyen jeleket mutató) politikai erők kezébe kerül a hatalom, vagy ha kormányon vannak, ott lesznek egy évtizedig még legalább
Még egyszer mondom, nem tudom biztosan, hogy ez ideális megoldás lenne-e. Lehet, hogy pár kormány ebbe is belebukna, lehet, hogy válság lenne ez esetben is. De hogy legalább lett volna pár napig vita, elmélkedés, átgondolás és közös megoldások, az biztos. És nem a fertőzötteket számlálnánk egyesével meg a halottakat, nem hazudoznának és/vagy szerencsétlenkednének a tagországok, nem omlana ránk a gazdaság, hanem minden nap a működésről, a megoldásokról és a segítségről szólna.
Szerintem az unió bebizonyíthatta volna, hogy létezik, egységes, és hatékony, valamint szolidáris. Amiért létrehozták egykor.
Így most sötét hónapoknak nézünk elébe, és akkor még Amerikáról nem is beszéltünk, ha az USA is leáll, akkor az egész atlanti erőtér és gazdaság leáll, és akkor a válságból kilábaló Kína (és a távol-keleti gazdasági régió) felemelkedésének és diadalának lehetünk tanúi. Pedig Európa nagy lehetőség előtt állt, az izolacionista politika felé hajló Amerikával, a bukdácsoló Kínával és az alacsony olajárba épp belebukni készülő orosz rezsimmel szemben sikeres alternatívát mutathatott volna fel.