SZEMPONT
A Rovatból

„Első osztályban minden gyereknek van egy hete, ami csak róla szól” - Eszter mesél az amerikai oktatási rendszerről

Már a kicsiket is megtanítják prezentálni, a szülők bemehetnek velük ebédelni, és ha baj van, terapeuta foglalkozik a gyerekekkel. A kiköltöző magyarok külföldi oktatási rendszerben szerzett tapasztalatairól szóló sorozatunkat az Egyesült Államokkal folytatjuk.


Eszter nyolc éve költözött ki férjével az Egyesült Államokba, két lányuk már kint született, de mivel maga is nagyon fiatal, élénken él benne minden, ami a magyar iskolákban történt vele.

Saját tapasztalatait összehasonlítva a kintiekkel, egy dolgot fogalmaz meg újra és újra: nagyon jó az amerikai oktatási rendszerben diáknak lenni.

Különösen annak fényében mondja ezt, hogy családjával egy krízisen is keresztülment az utolsó évben, az iskola pedig példaértékűen állt a helyzethez, végig a család és a gyerekek segítségére volt.

- Mi a véleményed az amerikai oktatási rendszerről?

- Ebben én nagyon markáns véleményt fogalmazok meg: már gimnazistaként összehasonlítottam a magyar rendszert az amerikaival, és már akkor úgy gondoltam, hogy nem szeretném a saját gyerekemet magyar iskolába járatni. Már akkor is az amerikai iskolákkal szemeztem. Igazából találtam is egyet, Diósdon van egy keresztény amerikai iskola, ami lényegesen kevesebbe kerül, mint a Nagykovácsiban lévő. Nyáron családi okokból felmerült a hazatelepülés lehetősége is, akkor oda mentek volna tanulni a gyerekek.

- Hogy épül fel kint az oktatás?

- Az első év a kindergarten, utána 12 évfolyamos iskola következik, ami három részre tagozódik: low-, middle- és high schoolra. Aki augusztus elsejéig betölti az ötödik évét, az mehet kindergartenbe, amiről én a németes kifejezés miatt azt hittem, hogy óvoda, de nagyot tévedtem. Ez nem óvoda, hanem a magyar első osztálynak felel meg. Itt tanulnak meg írni, olvasni, számolni. Komoly is a követelmény: aki nem tanul meg olvasni, az nem megy tovább elsőbe.

- Az idősebbik lányod most hányadikos?

- Most másodikos, így neki ez a harmadik éve ebben az iskolában.

- A kisebbik?

- Ő most lett ötéves, de nem kezdte el a kindergartent, hanem ugyanannak az iskolának van egy academy preschoolja, és oda jár. Azt el kell mondjam, hogy ők magániskolába járnak, ez itt az Egyesült Államokban egyáltalán nem különleges. A különbség nem nagy az állami- és a magániskolák között, de nekem fontos volt, hogy keresztény iskolában tanuljanak, és ezt találtuk. A keresztény iskolák közt is van két irány, itt nem apácák és szerzetesek tanítanak, ez a lazább, a mission school. Egy héten egyszer van mise, de egyébként normál iskolaként funkcionál. Nekünk számított, hogy a tanárok keresztények. De akár állami az iskola, akár vallásos, elképesztően patriótának nevelik a gyerekeket. Minden iskolának van egy amerikai futball-csapata, a mi iskolánkban az a Patriots, szóval nem csak az amerikai identitást nevelik bele a gyerekekbe, de azt is, hogy ők melyik focicsapathoz tartoznak, esetünkben te egy Patriot vagy - tanítják nekik. Ez nagyon szépen erősíti a csapatszellemet.

- Amerikában sokat hallani az iskolai lövöldözésekről. Nálatok téma-e ez egyáltalán, és ha igen, hogyan védekezik az iskola?

- Az ilyen hírek engem is mindig nagyon megijesztenek. Pár éve a mi iskolánkban lezárták az összes külső bejáratot, nem lehet csak úgy besétálni az épületbe, csöngetni kell, és akkor engednek be, ha látják, hogy te vagy az. Aztán van nálunk egy rendőr is, aki folyamatosan bent tartózkodik az iskolában, akit szintén nagyon szeretnek a gyerekek. Ő ott van akkor is, amikor nyílt nap van, az ajtóban áll, arcról ismer mindenkit, pedig több százan járunk ebbe az iskolába.

- Milyen felszereltségű a suli?

- Érdekesség, hogy a környékünkön lévő állami iskolák modernebbek, mint a miénk. Elképesztően jól felszereltek. Itt, Amerikában adót fizetsz a helyi önkormányzatnak a ház után, amiben élsz, akár bérlő, akár tulajdonos vagy. Annak egy részéből tartják fenn az iskolákat, és mivel ez egy jó környék, jut elég pénz rájuk. Elképesztően felszerelt épületeik vannak, sportlétesítményeik, ilyesmi.

- A magyar viszonyokkal összehasonlítva tudsz példát mondani?

- Ami a leginkább egyszerűsíti az életem, hogy semmit nem kell a gyereknek megvennem, hanem mindent megkap az iskolában. Úgy kezdi az évet, hogy ott van a padon a műanyag doboz, ami tele van a megfelelő színű ceruzákkal, zsírkrétákkal, filcekkel, füzetek vannak, minden gyerek kap iPad-et, ezt szerencsére nem hozhatja haza még.

Nincsenek tankönyvek, iPad-en dolgoznak, meg fénymásolt papírokon adja oda a tanár az adott anyagot. Minden héten megkapjuk az összes papírt, amin dolgozott. Van egy „csütörtök-dosszié”, akkor küldik haza a heti munkákat,

egy része visszamegy - ezek a felmérések, amit láttamoznom kell -, más részét itthon hagyhatja. De harmadik osztályig nincs osztályzás sem. Csak tájékoztatnak.

- Milyen következményei vannak a rosszul sikerült felméréseknek?

- Vannak olyan tesztek, amelyeket az egész országban kötelező megírni. Az a MAP teszt. Az egyik része nyelvi és művészeti-, a másik matematikai képességeket mér. Az eredményt rögzítik év elején, januárban és áprilisban. Nekünk nem volt ezzel soha gondunk, így igazából nem tudom, mi történne, ha nem jó eredményt írna a gyerek. De ez a teszt nagyon izgalmas. Az iPad-en csinálják, és úgy tervezték meg a programot, hogy ne tudjanak egymásról másolni.

A kérdések ugyanis egyénre szabottak. Az alapján adja a következő kérdést a rendszer, hogy a gyerek hogy válaszol az előző kérdésekre. Nehezíti, vagy könnyíti azokat. Ha sokat ront, egyszerűbb kérdéseket kap, ha jók a válaszai, egyre nehezebb kérdéseket kap a programtól.

A végén egy diagramot kapunk, azon látszik, hogy mennyi pontot ért el a lányom, mennyi az átlag az iskolában, mennyi az átlag a környéken és mennyi országosan.

- A tanár akkor nem is értékel?

- De, az sem marad el. Van évente 4 szülői, és ami nekem nagyon tetszik, hogy nem úgy vannak, mint Magyarországon, hogy kiáll a tanár és elmondja az összes szülő előtt a dolgokat. Itt egy egész napot szánnak arra, hogy találkozz a tanárral és ezen a napon nincs is tanítás. Előre be kell foglalnod az időpontodat és kettesben lehetsz a tanárral. Kicsit olyan, mint otthon a fogadóóra, csak több időt szánnak a szülőkre, és el is kell rá menni. Év elején van egy nap, amikor bemutatkoznak egymásnak a családok és a tanárok, az esemény neve: Ismerd meg a tanárodat. Ilyenkor a tanár megmutatja a tantermet, ad a gyereknek ajándékcsomagot, mesét, nyalókát, azután kezdődik csak az első nappal a tanítás. A második héten van egy frontális szülői értekezlet, akkor ismertetik a tanévben fontos dolgokat, elvárásokat, mi hogy lesz. Olyankor találkozhatsz a többi szülővel is. Az első ilyen nap nekem hatalmas élmény volt. Ültem abban a szép, színes, kidíszített osztályteremben, egy tökéletes osztálytermet képzelj el, ott volt a tanár, az asszisztens, hallgattam őket és úgy mentem haza, hogy én legszívesebben visszamennék az iskolába újra diáknak, annyira jó lenne itt tanulni. Azt éreztem, hogy nagyon jó a gyerekemnek, amiért ide járhat, mert ez egy tök jó iskola.

Karácsony előtti mézeskalács-projekt az iskolában

- Hány tanár van a gyerekekkel nap közben?

- A mi iskolánkban kindergartenben és első osztályban folyamatosan két ember van a gyerekekkel, egy tanító és egy asszisztens, az osztály pedig 16 fős. Második osztálytól egy tanárral mennek tovább, és egy asszisztens jut 3-4 tizenhat fős osztályra. Ami még nagy különbség a hazai rendszerhez képest, hogy

itt a tanárok egyetlen évfolyamra kapják csak meg a gyerekeket. Aki elsősöket tanít, az nem viszi tovább őket másodikba, hanem a következő évben megint elsősöket tanít.

A másodikos sem viszi az osztályát harmadikba.

- Minden évben más tanár tanítja az osztályt?

- Nem egészen. Nem csak a tanárok cserélődnek le (ami egyébként szomorú, mert annyira jók, hogy fájdalmas a búcsú), az osztályok összetétele is minden évben más.

- Maguk a gyerekek? Ezt hogy keverik ki?

- Ezt sosem tudjuk, de olyan érzésem van, hogy a nehezebb eseteket szétszórják az évfolyamon. Év végén leülnek az előző évi tanárok és a következő évi tanárok, és egyenként végigmennek a névsoron és szétosztják a gyerekeket az évfolyam 4 osztályába.

- Minden tanévben új osztálytársai lesznek a gyerekeknek?

- Igen, de azért van egy pár, aki megmarad. Ez minden évben izgalmas, augusztus elsején tudjuk meg, hogy ki a tanár és kik lesznek az osztálytársak. Arra azért figyelnek, hogy legalább egy barátja ott legyen mindenkinek, ne szeparáljanak senkit el teljesen.

- Legendás az amerikai filmekből ismert iskolai ebédlő. Bent esznek a gyerekeid?

- A mi iskolánkban helyben főzik az ételt, és nagyon odafigyelnek a különböző allergiákra, például semmiféle mogyorós dolog nem mehet be az épületbe. Még egy nutellás szendvics sem. A lányomnak tejallergiája van, ezt az iskolai nővérnek év elején kell jelezni, és akkor külön tálcán kap mindent az ebédnél.

Jó ételek vannak, ezt onnan tudom, hogy a szülők is bemehetnek ebédelni a gyerekeikkel. Nagyon élvezi a gyerek, amikor megleped őt, beállsz vele a sorba, ha mennek ebédelni, és te is ott eszel.

- Próbálom elképzelni: tudod, hogy egykor mennek majd enni, akkor bemész a suliba és az iskolai menzán együtt esztek, majd mindenki megy a dolgára?

- Körülbelül. A portán bejelentkezel, öt dollárt fizetsz, és együtt ehettek. De tényleg nagyon jó ebéd van öt dollárért. Én nem szoktam szólni a lányomnak előre, mindig meglepem. Pontosan lehet tudni, hogy hánykor mennek, és nagyon élvezi ezeket az alkalmakat.

- Vannak délutáni foglalkozások?

- Az iskola 8-15 óráig tart, kivéve a szerdákat, akkor reggel 9-kor kezdenek, de nem csak nálunk, ez általános. Azoknak a családoknak, ahol mind a két szülő dolgozik és háromkor nem tudják hazavinni a gyereket, biztosítanak iskola utáni felügyeletet este 6-ig. Addig lefoglalják őket, vannak játszóterek, tornaterem, néha filmet néznek. Az állami iskolákban a délutáni foglalkozások ingyenesek, nálunk fizetős mind. Egyébként itt a kicsiknél még nincs igazán nagy kínálat, az a nagyobbaknál jellemző. Később lehet jelentkezni majd művészeti foglalkozásokra és sportra. Nagyon jól felszerelt sportlétesítményei vannak az intézményeknek. Én azt látom, hogy a gyerekek szeretnek iskolába járni. Az enyémek alig várják, hogy mehessenek. Nagyon jó hely az iskola.

- Milyen tantárgyaik vannak?

- Van testnevelés, természettudomány, persze olvasás és írás, de még főzést is tanulnak, olyankor a konyhán főznek-sütnek. Művészeti óráik is vannak, és szerdánként bibliaóra.

- Milyenek a tanárok?

- Eddig minden évben nagyon jókat kaptunk. Az első osztályos tanárnője egy nagyon tapasztalt, idősebb nő volt, akinek az volt az utolsó tanéve.

Mégis, nagyon jó érzés volt látni, hogy itt egy idősebb tanár, aki évtizedek óta tanít, nem egy kiégett, unott ember. Nem hogy utálja már a gyerekeket, de ő a legjobb tanár, akit kaphatsz, mert annyira sok tapasztalata van.

Ő a legnyugodtabb, legrendesebb, egy kincs a tanári karban. Ezért teljesen nyugodtan bízom rá a gyerekemet, mert tudom, hogy csak épülni és kapni tud tőle, tudom, hogy vele jó neki.

- Ez olyan idillinek hangzik, ezek szerint nincsenek is problémák?

- Ezt nem mondanám, már nekünk is volt gondunk. Azt például nem gondoltam volna, hogy első osztályban is lesznek bullingolások a gyerekek között. Az egyik kislány ugyanis épp a lányomat nézte ki magának. Ezt úgy vettem észre, hogy hirtelen nem akart iskolába menni. Kérdezgettem, hogy mi a baj, és nagy nehezen kiszedtem belőle, hogy az egyik kislány miket mond és csinál. Az iskola ezt példaértékűen kezelte. Minden oktatási intézménynek korcsoportok szerint van terapeutája. Amikor reggel bementem vele az iskolába, beszéltünk a tanárral, aztán a lányom beszélt a terapeutával, és már úgy tudtam eljönni, hogy nyugodt lehettem a dolog miatt. Beszéltek a másik kislánnyal, bevonták a szüleit is, a pszichológus akkor is megfigyelte őket, amikor később kimentek szünetekre, heteken keresztül foglalkoztak a problémával, hogy lássák, biztosan megoldódott a helyzet. Olyan terapeutájuk van, aki rá tudja venni a gyerekemet arra, hogy megnyíljon, még jobban, mint én. Ez nagy biztonságot ad. Annyira jól kezelték a szituációt, hogy azóta a lányom és a kislány nagyon jó barátnők lettek.

Nem hagyják magukra a gyerekeket a problémáikkal

- A gyerek is szólhat a tanárnak, ha problémái vannak, vagy elvárás, hogy rajtatok keresztül érkezzen a jelzés?

- Egyáltalán nem. Elég, ha azt mondja, hogy ma nem érzem jól magam, szeretnék Mrs. Hack-kel beszélni, akkor megoldják, hogy tudjon az iskolapszichológussal beszélni. Én már csak abból tudom, hogy a lányom nála járt, hogy váratlanul kapok egy emailt, amiben tájékoztat, hogy volt egy megbeszélésük, elmondja, hogy hogy van a gyerek. Ez nekem nagyon nagy segítség. Különösen az után, amin átmentünk.

Az, hogy a lányaink jól vannak, az nagy részben az iskolának köszönhető. Amikor kiderült, hogy válunk, onnantól külön figyelmet szenteltek nekik és az egész témát nagyon diszkréten kezelték.

A tanárnője, a terapeuta és az igazgató is odafigyelt rá. Jó volt, hogy tudott kivel beszélgetni azokról a dolgokról, amikről velünk nem. Idén már másik tanára van, egy háromgyerekes nő, aki mozaikcsaládban él, egy végtelenül aranyos ember. Ezt a hozzáállást én nem tapasztaltam Magyarországon. Annak ellenére, hogy voltak jó tanáraim, de azt hiszem, talán a közeg nem olyan otthon, hogy a tanárokat motiváltan tartaná.

- Mit tudnál még kiemelni, ami nagyon más, mint Magyarországon?

- Nagyon gyakorlatias a rendszer. Vegyük az első osztályt. Úgy épül fel, hogy év végére a gyereknek össze kell raknia egy projektet és a projektre épül rá a tanítás. A lányom témája az volt, hogy ki kellett választania egy állatot, annak kellett utánanéznie, és írnia egy könyvet, amit aztán év végén prezentált. Ebben a könyvben különböző információk voltak az állatról. A rajzóráikon különböző illusztrációt készített ehhez, tehát több tantárgy tananyaga is erre az egy projektre épült rá. De ennek kapcsán megtanulta, hogyan kell információkat keresni, hogy kell azt felhasználni, hogy kell összerakni egy prezentációt, az milyen részekből áll, és azt is, hogy hogyan adja elő az összes szülő előtt. Mert ez volt a történet vége. Ott ültem a többi szülő között amikor az én szégyenlős gyerekem prezentált, és nagyon büszke voltam rá, hogy mennyire szépen tud előadni. Mert közben erre is megtanították. Hogy legyen képes mások előtt beszélni. És szerintem ez nagyon hiányzik a magyar oktatási rendszerből.

- Egy szégyenlős gyereket nagyon nehéz lehet rávenni a szereplésre...

- Megvan a módszerük rá. Év közben ugyanis folyamatosan prezentálnak az osztálytársaik előtt. Már 3 éves koruktól ezt csinálják, akkor vannak a „mutasd meg és mesélj róla” órák, minden héten.

Kapnak egy zsákot egy betűvel, másnap be kell vinni otthonról valamit a zsákban, ami azzal a betűvel kezdődik. Meg kell mutatni és beszélni kell róla, bemutatni a többieknek. Vagyis prezentálni.

Első osztályban pedig minden gyereknek van egy hete, ami csak róla szól. Ez nálunk úgy zajlott, hogy az első napra össze kellett raknunk egy kartonon egy bemutatót, a lányom betett képeket magáról, a családjáról, honnan jöttem, mit csináltam, mit szeretek - ezt prezentálta is. A második napon az ő kedvenc könyvéből olvasott fel a tanító. Volt egy nap, amikor mikrofont kapott a kezébe, és kérdésekre kellett válaszolnia, és mindenkinek kellett kérdezni, az utolsó napon pedig beültették középre és az összes osztálytársának mondania kellett valami pozitív dolgot, ami a lányomról szól. Egy ilyen közegben felnőni nagyon nagy dolog. Nem csoda, hogy annyira magabiztosak az amerikaiak. Azért, mert ezt egész kicsi korban elkezdik felépíteni bennük.

Kicsit más egy olyan oktatási rendszerben tanulni, ahol mind a gyerekek, mind a tanárod arra törekszik, hogy elismerő szavakat mondjon neked, és nem úgy zajlanak a dolgok, ahogy én nőttem fel.

Még ha azt is akarják kifejezni, hogy lehet, hogy valamiben javítanod kellene, akkor is a pozitívumokkal kezdik. Nagyon szeretem az oktatási rendszert itt. Azt, hogy majd a végtermék mi lesz, azt nem tudom még. Persze nem hiszem, hogy azért, mert itt már 5 évesen olvasnak, okosabb 18 éveseket fognak kinevelni.

- A lányaid kétnyelvűek?

- Teljes mértékben. Kicsit tartottam is tőle, hogy oldják ezt meg. Mi itthon csak magyarul beszéltünk, ezért tökéletesen beszélnek magyarul. Angolul a közösségben és a barátoktól tanultak meg. Heti kétszer négy órát jártak közösségbe 2 éves koruktól kezdve. Persze találkoztunk angol anyanyelvű barátokkal, a tévé angolul szólt itthon, valahogy rájuk ragadt. Mind a kettőjük késve kezdett el beszélni, de a gyerekorvos mondta, hogy ne izguljak, ha két nyelvű közegben vannak, akkor később szólalnak majd meg. Aztán amikor elkezdtek végre beszélni, egyszerre használták mind a két nyelvet, úgy, hogy különbséget tudtak tenni, hogy kihez milyen nyelven szóljanak. De ők egymással már angolul beszélgetnek. Ezt is mondta előre a szakember: mivel a kortársaikkal angolul beszélnek, ezért egymással is így fognak. Azt azért nem élvezem, amikor a gyerek kijavítja az angolomat, de nagyon aranyosan csinálja, és hát ő már jobban tudja nálam.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos a NER-luxizásról: Olyan emberektől is kapok képeket, akik elvileg közel állnak ezekhez a körökhöz, mégis őszintén felháborítja őket, amit látnak
Ha nem lenne Matolcsyné vagy Rogán Antal feleségei, esetleg Ráhel, akkor eszébe sem jutna, hogy létezik Birkin táska - mondja a független képviselő, aki szerint a célja nem a hergelés, hanem annak bemutatása, mit is jelentenek az ellopott milliárdok.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. július 10.



400 ezres borjúbőr Church's cipő, 1 milliós Dolce & Gabbana nadrág, 5 milliós Cartier nyaklánc, 29 milliós Cartier óra, 120 milliós Hermès Birkin táska... Sorozatosan mér csapásokat a NER-világ ékszerekkel és luxuscikkekkel kirakott világára Hadházy Ákos.

De miért szaporodtak meg ennyire ezek a fotók? Honnan jönnek a képek? Miért van egyre nagyobb visszhangjuk? És hogyan reagálnak a szereplők? A NER-luxizás tanulságairól beszélgettünk.

– Újabb és újabb posztokat tesz közzé, amelyekben különböző NER-közeli szereplők ruházatát, ékszereit, kiegészítőit vizsgálja. Akad köztük néhány igazán figyelemre méltó darab is, és az biztos, hogy egyik sem olcsó. Miként lehet ezek nyomára bukkanni, és hogyan lehet ezeket beárazni?

– Skrabski Fruzsina, aki Novák Katalin szakértői bizottságának tagja volt, egyszer kiírta, hogy ha nem lennék én, akkor ő nem is értené ezeket a luxusmárkákat, sőt, talán nem is tudná, hogy léteznek ilyenek. Magamról is ezt kell mondanom:

ha nem lenne Matolcsyné, vagy Rogán Antal feleségei, esetleg Ráhel, akkor eszembe sem jutna, hogy léteznek ilyen táskák vagy papucsok.

Természetesen nem vagyok ezek szakértője. Például azt sem tudtam, hogy létezik olyan, hogy Birkin táska.

– De akkor hogy találja meg ezeket?

– Elolvasom a nekem küldött üzeneteket. Szerencsére nagyon sokan megtisztelnek azzal, hogy elküldik a véleményüket, információikat. Vannak honfitársaink, akik figyelemmel követik a hölgyek és olykor urak saját maguk által posztolt Instagram- vagy Facebook-bejegyzéseit, és akik tényleg értenek ezekhez a kiegészítőkhöz. Ők hívják fel a figyelmemet ezekre, és ők küldik el a fotókat is.

Ma már vannak képfelismerő szolgáltatások, így ellenőrizni is tudom az információkat.

Ráadásul gyakran mellékelik a linkeket is, amelyek alapján meggyőződhetek róla, hogy az adott darab tényleg annyiba kerül.

– Annak idején, talán a 2010-es évek közepén Habony Árpád táskája volt az első ilyen megdöbbentő eset, de az talán csak pár százezer forintos tétel volt. Azóta viszont jócskán más a szint a NER-es luxusholmik piacán...

– Különösen annak fényében, hogy a Fidesz annak idején támadta az előző kormányt, mondván, hogy luxuskormány. Ehhez képest most ez tényleg visszás. Persze minden alkalommal el kell mondanom: nem az a baj, ha valaki gazdag. Az viszont már problémás, ha ezzel hivalkodik, az ízléstelen és helytelen. De ami igazán visszatetsző, az az, hogy

olyanok hivalkodnak a vagyonukkal, akik ezt a vagyont nyilvánvalóan a politikai kapcsolataiknak köszönhetik.

És még valami: korábban is posztoltam hasonló tartalmakat, és azoknak is volt visszhangja, de messze nem akkora, mint most. Ez azt mutatja, hogy talán van egyfajta változás a levegőben, egyre többen döbbennek rá, hogy ez így nincs rendben. Valószínűleg ez összefügg azzal is, hogy az általános életszínvonal nem emelkedik, sőt, inkább csökken, a magyar gazdaságot sokkal mélyebben érintette a válság, mint azokat az országokat, ahol kompetens, demokratikusan működő kormányok vannak.

– Úgy tűnik, két dolog mozgatja meg igazán az embereket. Az egyik az infláció, a napi megélhetés költségei, a másik pedig ezek a fényűző javak. Ami a kettő felett van, például a több százmilliárdos vagyonok, az már túl elvont számukra. Könnyebb felfogni egy egymillió forintos nadrágot Mészáros Lőrinc feleségén, mint 1400 milliárd forintot a család zsebében.

– Szokták mondani, hogy hergelem az embereket, de szeretném, ha megértenék, mit jelentenek azok az ellopott milliárdok, amelyekről régóta beszélek. Ezek a „néhány milliós” papucsok, táskák, ruhák jobban megragadják az emberek figyelmét, mert kézzelfoghatóbbak. Az ellopott milliárdokat nehezebb felfogni, mert azok olyan nagyságrendek, amelyekhez nem vagyunk hozzászokva.

Matolcsy feleségének Birkin táskáit, vagy azokat a lakásokat, luxusvillákat, amiket bemutattam, valóban könnyebb megérteni, mint azt a több százmilliárd forintot, amit az adófizetői pénzekből kisíboltak.

Rendszert kell váltani. Tudni kell ezekről. A rendszerváltásnak ma nem azt kellene jelentenie, hogy visszatérünk a kommunizmushoz vagy a szocializmushoz, hanem azt, hogy legyen következménye a dolgoknak. Az ellopott állami százmilliárdoknak, ezermilliárdoknak is következménye kell, hogy legyen.

– Lázár János tavasszal honosította meg a „luxizás” kifejezést a politikában. Mintha összebeszéltek volna...

– Valószínűleg nem ez volt a szándéka, de úgy gondoltam, ha már szóba hozta, akkor menjünk rá erre a témára. Ez egy véletlennek tűnő, de mégis helyes kommunikációs fogás lehetett a részéről.

– Nem gondolja, hogy Lázár ezzel a húzással ki akarta fogni a szelet az ön vitorlájából?

– Nem volt világos akkor sem, és most sem az, miért hozta ezt szóba. A Fidesznél ritkán történik bármi véletlenül. És ami véletlennek tűnik, az sem biztos, hogy az. Az is lehet, hogy Lázár saját magát akarta ezzel fényezni, de az is, hogy a kritikusabb fideszes szavazókat akarta megszólítani. Most sem vagyok biztos benne, hogy eljutunk oda, mint a kínai kommunista párt, amely időnként példát statuál, ha nő az elégedetlenség. Lehet, hogy ez annak volt az előjele, de nem látjuk a folytatást.

Nem tűnik úgy, hogy Mészáros Lőrinc ideje lejárt volna, és Matolcsyt sem vonták felelősségre.

Az igaz, hogy a kis Matolcsy Dubaiba távozott, az apjáról viszont nem tudunk biztosat, de lehet valóságalapja annak, hogy amnesztiát kaptak.

– Amióta közöl divat- és ékszerposztokat, tapasztalt valamit? Rejtőzködőbbek lettek a NER szereplői? Visszafogottabbak?

– Vannak jelei annak, hogy egyesek próbálnak óvatosabbak lenni. Csakhogy ezek a képek el vannak mentve. Egyébként olyan emberektől is kapok képeket, akik elvileg közel állnak ezekhez a körökhöz, mégis őszintén felháborítja őket, amit látnak.

– Ez új fejlemény, hogy szivárogtatnak, hiszen korábban a rezsim egy zárt rendszer volt.

– Korábban is előfordult, én akkor is közöltem ilyen képeket. Csak akkor nem volt akkora visszhangja. Sok esetben nem is tudom név szerint, hogy kitől származnak a képek. Ez mutatja, hogy nem arról van szó, hogy valaki jó pontot akar szerezni egy esetleges új hatalomnál. Egyszerűen még azokat is felháborítják ezek a dolgok, akik benne vannak ebben a közegben.

– Itt a nyár, indulnak a jachtok a Földközi-tengeren. Vagy lehet, hogy idén mégiscsak megfogadják Gulyás Gergely tanácsát, hogy „kevesebb yacht, több szerénység”?

– A yachtokról nem tudok, de ha megnézzük, hogy Mészáros Lőrinc hogyan utazott New Yorkba meccset nézni, hogyan repült magánhelikopterrel a reptérre, és milyen luxusszállodában szállt meg (abban, ahol Kevin a „Reszkessetek, betörők!”-ből is megszállt), az nem arra utal, hogy megértették volna, mi a probléma. Vagy ott van Mészáros Andrea, aki „fanyalgókról” beszélt, miközben

ötmilliós nyakláncban jelentette be, hogy 200 millió forintot osztanak szét nyaralási támogatásként.

Az, hogy ezt egy 850 ezer forintos szoknyában tette, nem éppen szerénységre vall.

– Próbálta már kiszámítani, hogy mondjuk a Matolcsy család ökológiai lábnyomát hogyan lehetne „ledolgozni”? Hány éven át kellene nekem például PET palackot gyűjteni és tömegközlekedéssel járnom és komposztálnom, hogy lenullázzam azt, amit ők elhasználnak egy kéthetes nyaralás alatt?

– Ez nagyon nehéz, de amikor ilyen összegekről beszélünk, érdemes kiszámolni, hogy egy átlagos bérrel hány ezer évig kellene dolgozni, hogy valaki ilyen vagyonhoz jusson. Ilyenkor nagyon tanulságos történelmi párhuzamokat lehet levonni.

– Van még „tartalékban” ilyen képe vagy története? Mikor jön ki az új anyag?

– Lehet, hogy már a héten kiteszünk egy újabbat.

– Azt mondta, „kiteszünk”. Többes számban. Hányan dolgoznak ezen?

– Van egy kis stábom, akik segítenek a munkában. Például az árak ellenőrzésében, mert ahogy mondtam, nem vagyok ezek szakértője. Néha magam is megdöbbenek, és megkérem a kollégákat, hogy nézzenek utána. Sajnos a legtöbbször kiderül: az ár tényleg annyi.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor a jövő évi választásról: Reménytelen lesz majd elmagyaráznom azoknak, akik csak annyit olvasnak, hogy szerintem a Fidesz nyer jövőre
A politikai elemző egy több szempontot figyelembe vevő értékelés után árulja el, hogy mit gondol, ki és milyen arányban nyerhet a 2026-os választáson.


Török Gábor a közösségi oldalán közzétett egy többféle szempontot elemző előrejelzést arról, hogy mi várható szerinte a 2026-os választáson. A politikai elemző szerint azonban a jelenlegi információkat vette alapul, és ezekből vont le következtetéseket. Arra is felhívta a figyelmet, hogy mindezek folyamatosan változnak majd, ezért a prognózisát rendszeresen frissíteni kell majd.

Azt írta:

"Miután az előző posztban arról írtam, hogy a politikai elemzés és az előrejelzés milyen viszonyban állnak egymással, és hogy utóbbit - számos ok miatt - nem érdemes igazán komolyan venni, most mégis előállok egy prognózissal.

Ez az előrejelzés azonban - bár bizonyára sokaknak ez lesz csak fontos vagy érdekes - nem arról szól, hogy ki nyeri meg a következő választást, hanem arról, hogy mit tudunk ma a helyzetről, és ez alapján mi látszik valószínűnek.

Nem a végkövetkeztetéssel érdemes tehát vitatkozni, mert az tényleg szubjektív és bizonytalan, hanem azzal, hogy mi számíthat és ami számíthat, ott ma mit látunk.

Ez tehát egy pillanatkép, amit mondjuk havonta érdemes lesz majd frissíteni, annak fényében, ami már addigra mögöttünk lesz. Jó hír: ahogy haladunk majd előre az időben, egyre okosabbak leszünk, hiszen ami ma beláthatatlan jövő, akkor már politikai tudás lesz.

Majd hozzátette:

"Mindezt persze nehéz - vagyis reménytelen - lesz majd elmagyaráznom azoknak, akik csak annyit olvasnak, hogy szerintem a Fidesz nyer jövőre, de ez pont egy olyan szépsége/élvezete az elemző szakmának, amit kár lenne kihagyni."

Török szerint bár a TISZA Párt jelenleg vezet, és ha most lenne a választás, akkor több szavazatot kaphatnának, de a jövő évi választásig még sok minden befolyásolja a végeredményt. Többek között a jelöltek személye, a kommunikáció, a propagandára költhető keret, a gazdasági helyzet, és a még hátralévő időszakban kiosztható pénzek is. Mindezeket figyelembe véve úgy látja, hogy a Fidesznek van esélye a nyerésre. Azt is megírta, mi kellene ahhoz, hogy a TISZA Párt legyen a nyerő.

Részletek itt:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Három napja áram nélkül Pomázon: olvadozó mélyhűtők, csend, romantikus vacsora gyertyafénynél
A postás, mint régen, felkiabál a házaknál, ahova levél érkezett. Három betonoszlopot is kidöntött a szél, várni kellett a speciális munkagépekre, majd arra, hogy megkössön a beton. A polgármester szerint van tanulság, amit érdemes levonni.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. július 11.



„Ha áram van, minden van” – így szólt a kilencvenes évek egyik hirdetése. De mi van, ha nincs? A pomázi Erkel Ferenc, Liszt Ferenc és Kodály Zoltán utcában hétfőn ment el az áram, és csütörtök délutánig sem jött vissza.

Az utcák csendesek, ahogy egy kertvároshoz illik. Ha nem tudnám, hogy itt már harmadik napja ez a helyzet, semmi sem tűnne fel. Szülők sétáltatják gyermekeiket, nyugdíjasok beszélgetnek a házak előtt. Máshol éppen autót szerelnek a ház előtt. Nyugalom van, szinte idilli. Persze, amikor szóba kerül az áramszünet, kiderül, már nagyon várják, hogy vége legyen a nomád életnek.

A legtöbben ki sem merik nyitni a fagyasztót, reménykedve abban, hogy a hőszigetelése még tartja a hűvösséget, és talán nem romlanak meg a benne tárolt ételek.

Azért némi kétségem támad, hogy több mint 72 óra után mi lehet a hűtőkben, az a néhány centis hőszigetelés ekkora csodákra nem képes, de nem akarom elkeseríteni beszélgetőtársaimat.

Egy nyugdíjas nő mesél a viharról: az utcában is fákat csavart ki, a szomszédja most is darabolja az udvarán, szerencsére az épületekben nem esett kár. Előkerültek a gyertyák, és várnak, más nem is tudnak csinálni. Két férfi a garázsuk előtt szerel egy Skodát. Éppen a vége felé járnak. Megkérdem, hogyan tudnak dolgozni áram nélkül? Kiderül, hogy akkumulátoros szerszámaik vannak, szerencsére a lámpa is akkuval megy, és fel is volt töltve. Amúgy a szerelésnek lassan a végére érnek, kell az autó, az idősebb férfi azzal jár dolgozni. Ott tudja tölteni a telefonját.

A postás csengő híján felkiabál a házakba – meséli nevetve, könyékig olajosan. Rákérdezek, hogyan tud így megfürdeni, mielőtt dolgozni indul? Van még egy kicsi meleg víz a bojlerban, takarékoskodnak, de ha elfogy, marad a hideg víz.

Odébb, egy másik garázs előtt fiatal nő takarít éppen. Megszólítom. Kiderül, a 13 éves lánya éppen táborban van, így hát az otthoni kalandtáborból kimaradt. Az áramszünet romantikus oldaláról mesél.

Esténként gyertyafényes vacsorát rendeznek a férjével, nincs zaj, nincsenek ingerek, internet sincs, közösségi média sincs, lelassult és elnyugodott minden.

„De íme, itt jő” - mintha egy színdarab lenne, megérkezik a férje egy nagy csokor vörös rózsával. Átadja a feleségének, megölelik egymást. Nem tudom nem megkérdezni, hogy a romantikus vacsoráknak köszönhető-e a csokor, de nem – szerinte neki van a legcsodálatosabb felesége, egyébként is hozott volna most neki. Home office-ban dolgozna, de pont erre a hétre vett ki szabadságot, nincs izgulás tehát emiatt sem.

A garázsok előtt kisebb aggregátor, valaki innen oldja meg az áramellátását, nyilván korlátozottan. Amikor le akarom fényképezni a készüléket, az emeletről rám kiabálnak, hogy nincsen ehhez jogom. Hiába magyarázom, hogy nem a tolvaj, hanem az újságíró vagyok, nem sikerül meggyőznöm a lekiabálót.

Sokkal barátságosabb egy idős asszony. Számára az áramszünet a mindenki által említett hűtőgondok mellett leginkább a tévé hiányát jelenti, ami nem is fog megoldódni egyhamar.

Az áram ugyan visszajön most már talán hamarosan, de a szintén leszakadt kommunikációs kábeleket csak később kötik vissza, az nem az áramszolgáltató feladata.

Az utca végében most is dolgoznak: előbb az oszlopot kell felállítani, utána az áramszolgáltató vezetékeit helyezik rá vissza, és csak utána jöhetnek a társbérlők: a televíziós és internetszolgáltatók.

Pomáz polgármesterével, Leidinger István azt mondja, hogy összesen kilenc helyen volt áramkimaradás a településen, egy 20 kilovoltos vezeték szakadása miatt. Ezekből mára már csak a zeneszerzőkről elnevezett utcák maradtak. Ott ugyanis két villanyoszlopot is kidöntött a szél, tehát a helyi vezeték is elszakadt. És itt jön a nagy gond: a villanyoszlop visszahelyezésekor betonozásra is szükség van.

A beton elvileg 28 nap alatt köt meg teljesen, a szilárdsága 50 százalékát is csak három nap után éri el.

Megfelelő adalékokkal ezen lehet valamennyit gyorsítani. Végül szárazbetonnal és megfelelő eljárással sikerült ezt pár napra rövidíteni. Ha sikerül az oszlopot körbebetonozni, és az stabil lesz, akkor lehet szó arról, hogy a vezetékekkel biztonságosan megterheljék az oszlopot. Ezt eldönteni, hogy mikor lehetséges, a szakemberek dolga.

És hogy mik a tanulságok?

„A 112-es rendszer gyakorlatilag összeomlott, és telefonálni nem lehetett, a telekommunikációs rendszerek összeomlottak, ha hétfőn 15 és 19 óra között valakinek mentőt kellett volna hívni vagy kigyulladt volna a háza valakinek villámcsapás következtében, nem tudott volna segítséget hívni” - mondja a polgármester. Emellett szerinte a tűzoltóság kommunikációja is összeomlott, az úgynevezett EDR-rendszer, amit használnak, az sem működött.

A legkritikusabb órákban az a megoldás maradt, hogy az embereknek be kellett sétálni a tűzoltóságra segítséget kérni.

További tanulság az, hogy a gallyazásokat akár lakossági tiltakozások ellenére is el kell végezni, nem szabad hagyni, hogy a távvezetékeket a fák veszélyeztessék. Vannak jogszabályok, szabályok, amik előírják, hogy mekkora védőtávolságot kell biztosítani az adott vezetékek körül, ahova nem ültethető fa, hogy a szolgáltatás zavartalanul tudjon működni. Ha ez nincs meg, akkor történik az, ami most történt.

Arra a kérdésemre, hogy lesz-e erre pénz, a polgármester annyit tudott mondani, hogy „jó kérdés”.

„Nem tudom még, hogy honnan, de erre pénzt kell fordítanunk, és át kell gondolnunk a védelmi struktúrát.”

A polgármester szerint itt lakosságnak is van feladata: villamos vezetékek alá ne ültessenek fákat, mert annak bizony ilyen következményei lehetnek.

Rákérdezek arra is, hogy az események után összeülnek-e a településvezető kollégákkal és a katasztrófavédelemmel, hogy átbeszéljék a tapasztalatokat, amire a polgármester egy vallomással válaszol.

„Előző életemben tűzoltóparancsnok voltam, és minden olyan nagyobb esemény után, ami hozott tanulságokat, én mindig készítettem egy összefoglaló jelentést javaslatokkal, hogy mit kellene átgondolni. Ugyanezt fogom csinálni, és ezt természetesen el fogjuk küldeni a Belügyminisztérium felé, a kormányzat felé, mert ezekkel bizony foglalkozni kell.”

Vissza az Erkel utcába: a kanyaron túl munkagépek. Már éppen levonulóban vannak. Áll az oszlop, a vezetékek is felkerültek már. Ezek szerint kellőképpen megkötött a beton. Néhány utcabeli kérdezgeti a szakembereket: mikor lesz készen a vezeték? Készen vannak, ők már végeztek – hangzik a válasz –, most már az E.ON dolga, hogy visszakapcsolja a vezetéket. Még nagyon sok helyen dolgoznak ezek a brigádok, tehát arra még várni kell egy kicsikét.

Az új oszlop mellett a földön fekszik a kettétört régi. A földön darabokban a televíziós kábelek. Még sok idő, amíg minden helyreáll Pomázon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Fotók: Fagyoskodva indult az EFOTT - gumicsizmában, kabátban buliztak a sárban a fesztiválozók
A lenge nyári szettek egyelőre a táskákban várják, hogy előkerülhessenek, a fesztivál első napján ugyanis még érezhető volt az utóbbi napok időjárása.


A lehűlés közepén, szerdán indult a 2025-ös EFOTT Fesztivál a Velencei-tónál. A tipikus, rövid, lenge fesztiválos szettek viszont egyelőre még a táskák alján maradtak.

A sukorói fesztivál első napján ugyanis még érezhető volt az előző napok időjárása: júliushoz képes elképesztően hideg volt, kellett bizony a hosszúnadrág, a pulcsi, a kabát, sőt még a gumicsizma is, hiszen napok óta esett már.

A hangulat azért visszahozott némi nyári életérzést, bulizni ugyanis így is lehetett, ráadásul a jelmezes fesztiválozók is örülhettek, hiszen legalább nem sültek meg a különféle szettekben. A Mikulás-jelmez pedig még találó is volt.

Mutatjuk fotósunk, Nagy Bogi képeit az első napról:


Link másolása
KÖVESS MINKET: