KULT
A Rovatból

Egy magyar gitárzseni, aki elhitte az amerikai álmot

Megnéztük Hajdú Eszter: Siess haza, vár a mama! című filmjét, amely Barta Tamás „disszidálásáról”, édesanyával való „hangos levelezéséről” és végül máig tisztázatlan haláláról szól.


„Előbb fagynak meg a szavak.

előbb csalhatod meg magad.

Előbb felejted el neved,

mint elengedném két kezed”

(Barta Tamás – Adamis Anna: Vallomás)

1973. Kamaszkorom legszebb tavasza. A béke, a zene, a szerelem háromszögében éltem, mint egy 17 éves, messzikedvű magyar fiú, aki lélekben hippinek képzelni magát. És annak az állapotnak szerves része volt a Locomotiv GT, mint a fenti dal is.

Hódmezővásárhelyen éltem akkor, ott hallottam őket először élőben a Petőfi Művelődési Házban. És akkor lett egy újabb zenekar a világhírűek, a Cream, a Doors, a Led Zeppelin, a Who és az Omega mellett, amelyeket amatőr zenészként példaképemnek tekinthettem. Néhány könnyebb darabjukat meg is próbáltuk lejátszani, nem állítom, hogy teljes sikerrel...

Tehát kezdettől fogva nagy izgalommal követtem őket, hiszen hangzásokkal, hangszertudásukkal, szokatlan dallamaikkal és ritmusképleteikkel olyan lökést adtak a magyar progresszív zenének, amelyhez hasonlót csak a Syriusnak és a Mininek köszönhetünk. Aztán az első magyar szupergroup négyesfogata – Presser Gábor, Frenreisz Károly, Barta Tamás, Laux József csak két lemezig bírta együtt (de azok a maguk módján tökéletesek voltak) – majd egy személycsere után (Kareszt Somló Tamás váltotta fel) a harmadik lemezük letisztultabb, könnyebben befogadható lett, de így is irányadók maradtak. Sőt, a Bummm! című, éppen 1973-ban megjelent albumukat sokan a mai napig legjobb munkájuknak tartották. Máig ennek a borítójában őrzök összehajtogatva ennek a formációnak egy nagy, piros hátterű poszterét, amelyre kortársaim bizonyára jól emlékeznek.

Ennek a korszaknak volt a pillére egy szép arcú, elegáns, rendkívüli tehetségű gitáros, Barta Tamás, aki „elhitte az amerikai álmot”. Ezt éppen Somló Tamás mondja Hajdú Eszter Siess haza, vár a mama! című filmjében, amely a muzsikus „disszidálásáról” – fiatalabb olvasók kedvéért: illegális módon külföldön maradásáról - édesanyával való „hangos levelezéséről”, végül máig tisztázatlan haláláról szól.

Amerikai álom? Különös a zene világa: abban nincsen semmi meglepő, ha egy magyar operaénekes, egy karmester vagy egy zongoraművész fergeteges sikert arat a tengeren túlon, akár több évre is marasztalják. Egy magyar jazz- vagy etno-zenész is szívesen látott vendég lehet az Államokban, néhány koncert erejéig. A rock-zene teljesen más. Még a nyugat-európaiaknak is valami egészen különlegeset kell nyújtaniuk, olyan a hazai kínálat. Az Elbától keletre fekvő országok zenészei – különösen a rendszerváltás előtt – elsősorban kuriózumnak számítottak, és bár a Locomotív GT még elkapta a nagy fesztiválkorszak utolsó hullámait, és koncertjeikkel felvették a versenyt az amerikaiakkal, arra mégsem számíthattak reálisan, hogy amerikai sztárokká váljanak.

Ez volt Barta Tamás tévedése, akinek különösen kijutott a dicsérő kritikákból. Volt, hogy játékát Terry Kath-éhez, a Chicago gitárosáéhoz hasonlították, ő pedig kétségkívül benne volt hangszerével az amerikai top 10-ben. A sors kegyetlen tréfája, hogy mindketten lőfegyver áldozatai lettek, csak Kath-tel saját, véletlenül elsütött pisztolya végzett.

Barta Tamás az a fajta muzsikus volt, aki nem tépte szét magát a színpadon, nem csinált lélegzetelállító show-t, játéka volt maga a jelenléte. Természetes könnyedségű virtuóz volt, aki otthonosan mozgott a látványos szólókban és a finoman előkúszó motívumokban, a blues-ban, a boogie-ban: hallgassuk meg egymás után a Hej, én szólok hozzád-ot, A kötéltáncos álmát, a Kék asszonyt és az Ő még csak most 14-et, amelynek szövegéből vették a film címét.

Vegyük elő a Képzelt riport... lemezét, és figyeljük azokat a leheletfinom gitár-végszavakat, amiket ad például a Valaki mondja meg-ben, az Add, hogy mégegyszer-ben vagy az ölelkező akkordokat a Vinnélek, vinnélek-ben. Vagy emlékszünk még a második album, a Ringasd el magad nyitódalára, a Cirkuszra, erre a négy és fél perces több tételes gyöngyszemre?

De Bartától nem állt tőle a romantika, mint a fent idézett Vallomásban és a humor sem. És álljunk meg egy pillanatra.

„Minden út visz valahová,

lehet, hogy jó felé,

lehet, hogy nem.

De mindenkinek el kell indulni valamerre.

De hogy ez az út majd merre menne,

mégsem kérdezem.

Elkerülni sorsom úgysem tudnám,

mert sorsom a végzetem.”

(Barta-Adamis: Csavargók angyala)

Ebben a vidám, bendzsós country-dalban utólag van valami hátborzongató. „Mintha állandóan menekült volna” – mondja a filmben Presser Gábor. Lehet, hogy Anna éppen erre érzett rá? És azt is elmondják a fiúk, akik közül Lauxra és Somlóra már szintén csak emlékezhetünk, hogy ha Tomi a fejébe vett valamit, akkor azt megcsinálta. Ilyen volt számára Amerika. Az ő 74-es „disszidálása” után két évvel „Blöró” is lepattant, de ő józanabbul mérte fel lehetőségeit: stúdiózenészként és hangmérnökként dolgozott, és közben a legmenőbb amerikai bestseller írókat épített ki kapcsolatokat, melyekre alapozva hazatérése után sikeres könyvkiadót hozott létre. Tominak ez a szerencse nem adatott meg. Ugyanabban az évben, 1982-ben halt meg, mint a másik magyar gitárfenomén, a más módon önsorsrontó Radics Béla.

És benne van ebben a filmben a létező szocializmus egyik legostobább törvényének, a „disszidálásnak” embertelensége, mert a rendszer ideológiájába nem fért bele, hogy valakinek nem jó a „világok legjobbika”, és minden áron el akar menni, és nem akar a hivatalos kiutazási engedélyben megjelent időpontban hazatérni. Így szakadtak szét családok évekre, évtizedekre, talán örökre.

Pedig Barta Tamás és édesanyja nagyon ragaszkodtak egymáshoz, és a zenésznek ez sem volt elég visszatartó erő. A mai generációknak, amelyek a modern technológiának köszönhetően még szinte akkor is „testközelben” tudnak maradni, ha szétszóródtak a világ négy égtája felé, ez felfoghatatlan. És benne van ebben a filmben a magyar holokauszt tragédiája: Barta Józsefnének, aki elvesztette egész családját és néhány hónappal fia távozása előtt férje is meghalt, Tamás maradt az egyetlen kötődése. És amikor Edit asszony hosszú, megalázó procedúra után végre kijuthatott hozzá, mielőtt hazaindult, érezte, tudta és ki is mondta, hogy utoljára látják egymást.

Barta maga is rájött, hogy nem a paradicsomba érkezett. Egyik hangkazettán el is mondja: nem gazdag akar lenni, csak boldog. Édesanyját is győzködi: ne ássa el magát élve 55 évesen, keressen új boldogságot. Ez a párbeszéd mutatja meg, hogy ekkor már nem csak egy óceán állt közöttük...

A film legdrámaibb pillanatai, amikor már egymásban táplálnak bűntudatot és amikor Tomi rájön, hogy számára vége a zenének, amire addig az egész életét feltette.

Már-már úgy tűnik, minden rendbe jön: a zenész Hollywood közeli házából és a hawaii „mennyországból” jelentkezik, anyja megtalálta újra élete párját. Majd két pisztolylövést hallunk, és csak az értesítés érkezik Budapestre Barta Tamás haláláról.

Hogy mi történt valójában, nem tudjuk és a filmből sem derül ki. Van egy önmagában is furcsa halotti bizonyítvány, egy ezzel ellentmondó rendőrségi jelentés, vannak gyanúk, vannak gyanúsítottak, vannak, akik ma is félnek, de Hajdú Eszter oknyomozásának mozaikjai nem állnak össze.

A Siess haza, vár a mama! egy jobb sorsra érdemes művész szomorú, ám erősen vázlatos portréja. Bár éppen művészi nagyságából, kreativitásából látunk-hallunk a legkevesebbet. Talán Barta Tamás megérdemelne egy olyan filmet – nyersanyag van hozzá bőségesen – amelyben a ma is mértékadó gitárzsenit ismerheti meg az utókor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Bakacsi Béla
A népszerű táncdalénekes felejthetetlen dalai mellett menedzserként többek között Presser Gáborral, Koncz Zsuzsával, Zoránnal és az R-Go-val is együtt dolgozott. 83 éves volt.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. szeptember 23.



83 éves korában elhunyt Bakacsi Béla táncdalénekes, zenei menedzser – tudatta a művész Facebook-oldalán a lánya.

Bakacsi Béla 1942-ben született Újpesten. 1961-ben tűnt fel a Ki mit tud?-ban, ahol kategóriájának győztese lett. A következő évben képviselhette hazánkat a Helsinkiben megrendezésre kerülő Világifjúsági Találkozón (VIT) is. 1966-ban az elsőként megrendezett Táncdalfesztivál közönségdíjasa lett.

A 70-es években főleg külföldön kamatoztatta tehetségét. A rendszerváltás után megalapította az Akkord Kulturális Szolgáltató Irodát, koncertszervezéssel és menedzseléssel foglalkozott 2011-ig. Közben rövid ideig könnyűzenei könyvkiadással is. Együtt dolgozott többek között Komár Lászlóval, Zoránnal, Szigeti Ferenccel, Koncz Zsuzsával, Presser Gáborral és a Locomotiv GT-vel, a Fonográf együttessel, a V’Moto-Rockkal, a Hungáriával és az R-GO–val is.

Bakacsi Béla számos feldolgozást is énekelt: olyan dalokat ismerhettünk meg magyarul az előadásában, mint a mint a Quando-quando, O Sole Mio, Quando m'innamoro, a My Way vagy az Ave Maria.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Colin Farrell, Margot Robbie és a nulla kémia esete – A Mágikus, merész, meseszép utazás se nem mágikus, se nem merész, és a meseszéptől is távol van
Talán a Modoros, mesterkélt, mézesmázos utazás találóbb cím lett volna. Legalább a jó szándék megvolt…


A csak szimplán Kogonada művésznéven futó, szöuli születésű, amerikai rendező-forgatókönyvíró (aki Park Joong Eun néven született) új filmjét sokan várták, mivel számtalan videóesszéjével, rövidfilmjével, valamint az első két egész estés darabjával, a 2017-es Columbusszal és a 2021-es Búcsú Yangtóllal rengeteg rajongót szerzett a független filmes szférában. Ráadásul most nagy stúdiófilmet (Sony) forgathatott két világsztárral (Colin Farrell és Margot Robbie), méghozzá egy olyan zsánerben (romantikus fantasy), amelyhez abszolút megvolt az érzékenysége, és ami képileg is tágas játszóteret biztosít számára.

A Mágikus, merész, meseszép utazás lehetett volna a következő Az élet csodaszép (1946), Nagy hal (2003), Ház a tónál (2006) vagy Időről időre (2013).

Úgy tűnik azonban, hogy Kogonada csak akkor jó, ha ő maga írja a saját sztorijait, most először fordult elő ugyanis, hogy más szkriptjéből dolgozott: Seth Reiss eredeti forgatókönyve adta fel a leckét rendezőnknek, akinek bele is tört a bicskája a papíron minden bizonnyal mágikusnak tűnő, a vásznon azonban keményen feszengős giccsbe forduló történetbe.

David (Farrell) épp egy esküvőre készül, ám a kocsija kerékbilincset kap, egy gyanúsan elhelyezett röplap pedig egy furcsa autókölcsönzőbe vezeti, ahol Phoebe Waller-Bridge és Kevin Kline egy igen kínosan jópofizó, de legalább rettenetesen humortalan jelenetben rátukmálnak egy régi autót s hozzá egy GPS-t. Az esküvőn David megismerkedik Sarah-val (Robbie), és rögtön fellángol köztük valami, aminek persze ilyen gyorsan még nem engednek, így más férfi megy fel az est végén Sarah szobájába. Másnap azonban lerobban a lány kocsija, a személy szerint Davidhez beszélő GPS pedig arra utasítja, hogy vegye fel őt, majd különböző, a természetben álló ajtókhoz irányítja őket, amelyeken belépve valamelyikük múltjában találják magukat, az életük egy-egy fontos pontján, ami érzelmileg anno nagy hatással volt rájuk.

Szóval a címbeli utazás ezt a kis túrát fejezi ki, amelynek során egyik ajtótól autóznak a másikig, azokban újraélik életük egy korábbi fejezetét, két ajtó között pedig eszmét cserélnek az élményeikről, magukról, a párkapcsolataikról, a családjukról, az élethez való hozzáállásukról.

S talán mindeközben szövődik köztük valami komoly, ami már régen kijárt volna nekik.

Leírva tényleg nem fest rosszul, ebből azért valóban ki lehetett hozni valami mágikusat, merészet és meseszépet, ráadásul két csúcsszínészt sikerült megnyerni hozzá, akik amúgy bármit el tudnak játszani. Vagy mégsem? A kémiát, vibrálást kettejük között legalábbis nem sikerült érzékeltetniük…

A film első fele kifejezetten kellemetlen jelenetekkel bombázza a nézőt. Érezni, hogy Kogonada próbálja ezt az egészet megtölteni varázslattal (kapásból el kell engedjük a valóságot, szóval, ha valakinek ez nem megy, már itt elveszett), de inkább csak modoros és mesterkélt képsorok sorjáznak megállás nélkül.

Az iskolai musicalszcéna talán a csúcs, ami annyira cuki és jópofa akar lenni, hogy egyszerűen nevetségessé válik.

Mindennek tetejébe valamilyen furcsa oknál fogva a forgatókönyv tele van trágár beszéddel (lehet, hogy ezt akarta jelenteni a címbeli merész?), a káromkodásokat azonban egy ilyen műfajú film idegen testként veti ki magából, és csak fokozza a nézőkben már erősen felgyülemlett zavartságot.

Szerencsére azért pozitívum is akad, hiszen Kogonada egyáltalán nem tehetségtelen filmes, ő még egy ilyen félrement projektben is képes megvillanni, még ha csak egy rövid időre is. A Mágikus, merész, meseszép utazás második fele már sokkal nézhetőbb, ha úgy tetszik, jobb, mint az első, ekkorra kezdenek elfogyni a kínos cukiskodások és álbölcsességek, valamint a felesleges trágárkodás, sőt, időnként néhány egészen szép és megható jelenetet is kapunk.

Az egyik ilyen, működő drámai mélységgel bíró, jól megírt pillanat a kórházi beszélgetés David és az apja (Hamish Linklater) között, David születésekor.

Vagy említhetnénk még Sarah és az anyja (Lily Rabe) közös jelenetét is. Szomorkásak, de őszinték, és nem hatnak álságosnak. Kár, hogy nem ilyenekkel volt tele a film.

A Mágikus, merész, meseszép utazás az év egyik nagy, akár Oscar-várományos filmje is lehetett volna az alkotókból kiindulva, épp ezért nagy csalódás, hogy végül egy ízig-vérig giccses és hamisan merengő, a nézőkből foggal-körömmel könnyet kicsikarni próbáló kudarc lett belőle.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A Pogány Induló új klipjében Marsi Anikó is feltűnik
Szirmai Marcell hatalmas stábbal készült új produkciója máris komoly nézettséget ért el, és a legfelkapottabb zenék toplistájára került.


A szegedi születésű Szirmai Marcell, művésznevén Pogány Induló új klippel jelentkezett. A Fonogram- és Artisjus-díjas magyar rapper egy nap alatt máris felkerült a legfelkapottabb zenék listájára, kedd este már a harmadik helyen állt.

Legújabb, sokszereplős klipjében egy rövid időre feltűnik Marsi Anikó is, aki egy tévéhiradóban beszélt arról, hogy Szirmai Marcell egy borfesztiválon "vállalhatatlanul" viselkedett.

A kommentelők szerint a dal és a klip is "zseniális, brutál, ütős" lett.

VIDEÓ: Pogány Induló - Lelkem, Nyugodj!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Itt a búcsú ideje! A Downton Abbey: A nagy finálé lordjai, ladyjei és személyzete utoljára rabolják el a szívünket
A 2010-ben indult sorozat után 15 évvel megérkezett a mozifilmes franchise harmadik, egyben záróepizódja, a rajongóknak pedig jó hír: örömkönnyek hullanak majd a mozikban!


2010-ben indult világhódító útjára a Downton Abbey című sorozat, amely Julian Fellowes kreálmánya, a színészből forgatókönyvíróvá vált alkotóé, aki korábban olyan filmek szkriptjeiért volt felelős, mint pl. a 2001-es Gosford Park (ez volt az első mozifilmje, és rögtön Oscar-díjat kapott érte a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában), a Hiúság vására (2004), a Cserbenhagyás (2005), Az ifjú Viktória királynő (2009), Az utazó (2010) vagy a 2013-as Rómeó és Júlia. Vagyis tisztán látható, hogy a kosztümös, történelmi darabok és az angol arisztokraták életének bemutatása szó szerint előkelő helyet foglaltak el az érdeklődési körében. A Downton Abbey megalkotásához minden bizonnyal a Gosford Parkból vett ihletet, tekintve, hogy abban is egy angol nemesi ház mindennapjaiba nyertünk betekintést az arisztokrata család és a cselédek szemszögéből, bár ott egy Agatha Christie-szerű gyilkossági ügy volt a középpontban, szóval egy vérbeli „ki tette”-film pergett a szemeink előtt, a Downton Abbey mindebből csak a közeget vette át.

A 2010 és 2015 között hat évadot megélt széria gyorsan óriási rajongótáborra tett szert, így, amikor bejelentették, hogy a sorozat lezárulta után négy évvel, 2019-ben egy egész estés Downton Abbey-film kerül a mozik vásznaira, a fanok repesni kezdtek a boldogságtól.

A Crawley família és udvartartásának sztorija folytatódik! Nem is volt meglepő, hogy az első mozifilm óriási sikert aratott: a 13 millió dolláros költségeire világszinten 194,6 milliót keresett csak a vásznakról.

Három évet kellett várni a folytatásra, amelynek mozis szereplésének az időközben lezajlott Covid-járvány nyilván nem tett jót, de a Downton Abbey: Egy új korszak (2022) még így is összegyűjtött 92,6 millió dollárt. S mivel úgy tűnik, a magyaron kívül, úgy tűnik, az angol igazság is három, ezért Crawley-ék sem kerülhették el a trilógiává duzzadást, így újabb három év után most került mozikba az utolsó epizódnak ígért A nagy finálé.

Sajnos időközben a sorozat és a filmek egyik legnépszerűbb karakterét, a Lady Violet Crawley-t alakító Maggie Smith 2024. szeptember 27-én, 89 évesen elhunyt, így a harmadik részben már nem tudott részt venni, s hozzájárulni csípős beszólásaival a nagy egészhez.

A nagy finálé azonban természetesen nem feledkezett meg róla, és tisztelettel adózik több jelenetben is a karakter s egyben a kétszeres Oscar-díjas színésznő előtt.

Az új sztori szerint egyébként 1930-ban Londonban a Crawley család – Mary (Michelle Dockery) – kivételével megnézi a Guy Dexter (Dominic West) főszereplésével készült új Noel Coward-darabot (Arty Froushan). A színfalak mögött találkoznak Dexterrel, Cowarddal és a korábbi Downton-i komornyikkal, Thomas Barrow-val (Robert James Collier), aki most Dexter asszisztense és élettársa. Másnap a Crawley család Lady Petersfield (Joely Richardson) bálján tartózkodik, amikor hírt kapnak Mary és Henry Talbot válásáról. Lady Petersfield arra kényszeríti Maryt, hogy azonnal távozzon, mert a királyi család tagjai is várhatók, és egy elvált nő ne hozzon szégyent a házára.

Robert (Hugh Bonneville) és Cora (Elizabeth McGovern) visszatérnek Downton Abbey-be, míg Mary a Grantham Házban marad, hogy fogadja Cora bátyját, Harold Levinsont (Paul Giamatti) Amerikából. Haroldot Gus Sambrook (Alessandro Nivola), egy pénzügyi tanácsadó kíséri, aki állítólag megmentette Haroldot az anyagi csődtől azzal, hogy a Wall Street-i tőzsdekrach előtt kivonta a befektetéseit a tőzsdéről.

Sambrook és Mary azonnal vonzódni kezdenek egymáshoz, és hamarosan az ágyban kötnek ki.

A társaság ezután Downton Abbey-be utazik, ahol Harold Cora megdöbbenésére elárulja, hogy rossz befektetésekkel elszórta az anyjuk vagyonát. Így Downton megmaradt pénzét szeretné befektetni, hogy megtérüljenek a veszteségei, és visszafizethesse az adósságát Sambrooknak.

És ez még csak az alapsztori, hiszen ahány karakter, annyi sors és annyi történet, márpedig karakterből van elég a Downton Abbey-ben. Olyan sok, hogy egy mozifilm 124 perce alatt nem is juthat elegendő idő mindenkire, így nem is tud igazi mélységbe menni Fellowes forgatókönyve. Amit azonban a franchise rajongói megszoktak és megszerettek, azt tokkal-vonóval hozza így is. Kellemes néznivaló marad A nagy finálé, amelyben nem sok konfliktus adódik, de ha mégis, azok is viszonylag gyorsan megoldódnak. Negatív karakterből sem találni sokat, ebben a világban szinte mindenki kedves és szimpatikus, a nemesek jól bánnak a cselédekkel, és megbecsülik őket, akik szintén felnéznek a munkaadóikra.

A Downton Abbey sikere és népszerűsége nem is feltétlenül a szenzációhajhászásban és a hatalmas fordulatokban keresendő.

Sokkal inkább abban, hogy a nézők megszerették ezeket a karaktereket, így szívesen lesnek bele a mindennapjaikba, és úgy érezhetik, mintha ők is családtagok lennének, akár az arisztokraták, akár a személyzet berkeiben.

A nagy finálé sem hoz forradalmat a franchise-on belül, nincs benne semmi olyasmi, amit ne láttunk már volna a sorozat hat évada vagy az eddigi két mozifilm alatt, mégis széles mosollyal nézik majd végig a rajongók, mert az a bizonyos Downton Abbey-varázslat ezúttal is tisztán érezhető a kastély falai között.


Link másolása
KÖVESS MINKET: