Egy kis alföldi falu lett az új Plattensee
A nő eleinte munkát is vállalt, Szegeden dolgozott a Britsh Petrolnál, de a gyerekek és a házfelújítás miatt ez nem működött, a férje pedig elég jól keres, hogy eltartsa az egész családot. Sandra egyedül újította fel a házat, alakított ki az egyik fészerben egy szobát a kisebbik lányának, és tette rendbe a melléképületet. Azért is csinált mindent egymaga, mert szerinte Magyarországon lehetetlen rendes szakembert találni. Hiába ígérte neki a szerelő, hogy másnap érkezik, várt rá egész nap, de végül sosem bukkant fel.
Egy hasonló rossz élménye nem meglepő módon az egészségügyből van.
"Húsz éve rosszullétek gyötörnek, de rájöttem, hogy mi lehet a bajom, ezért elment orvoshoz. Hat hét múlvára kaptam időpontot, elmondtam a doktornőnek, hogy mit feltételezek a betegségemről, mire ő kiröhögött. Azt gondoltam, hogy nem ért ehhez a betegséghez, ezért a recepción kértem egy másik orvost. Újra hat hét múlva kaptam időpontot, de amikor beléptem a rendelőbe, akkor ugyanaz az orvos fogadott. Ez az orvos viszont meg volt sértődve, amiért máshoz kértem magam, ezért egy szó nélkül otthagyott. Hollandiában ezért azonnal kirúgnának valakit, itt csak legyintettek, hogy az orvosok ilyenek"
– magyarázza felháborodva a nő.
Sandra szerint a magyar emberek kedvessége nagyon személyfüggő. Azt viszont észrevette, hogy ha magyarul szól a helyiekhez, akkor sokkal kedvesebbek és segítőkészek, míg ha angolul vagy hollandul beszél, akkor azonnal megrettennek. Azt nem tudja, hogy egész életében Magyarországon szeretne-e élni, mert Spanyolország is nagyon vonzza, de egyelőre szeretnek itt lenni.
Miközben az autópálya túloldalán, de még mindig Csengele tanyavilágához tartozó, holland férfi tanyájára igyekeznek, a falu központjában megállítunk néhány helybélit, hogy mondják el véleményüket az idegenekről.
"Szerintem az a vonzó nekik Magyarországban, hogy nekik itt semmiért nem kell küzdeniük, kapják a nyugdíjat, abból jól elvannak, élik az életüket. Én jól megvagyok velük, szeretem bennük ezt a rendmániásságot, sokaknak segítettem is lakásvételben, tolmácsoltam is nekik"
– magyarázza egy férfi, aki jól beszél németül, mert 18 évet élt kinn Németországban.
Egy másik idős férfi szerint is rendes németek laknak a faluban, úgy gondolja, hogy leginkább Németország keleti részéből jönnek ide, mert a nyugatiak ennél azért igényesebbek.
A boltos asszony sem talált semmi kivetnivalót, bár ő se angolul, se németül nem tud, mutogatni viszont igen, ha valamelyik külföldi jön be vásárolni. Azt mondja, aranyosak, kedvesek.
A semmi közepén, két másik tanya távoli szomszédságában találunk rá egy másik holland lakosra, aki nem szerette volna, hogy leírjuk a nevét vagy képet készítsünk róla, de kedvesen beinvitált minket a házába. Egyedül él itt egy libával, aki komoly házőrző szerepet tölt be, és hűségesen követi gazdáját, ahová csak megy a kertben. A tipikus kocka típusú parasztházon kicsit groteszknek hat a tetőre felszerelt napelem, amit a férfi csak annyival kommentál: ,,nem akarok úgy élni, mint egy magyar, úgy élek, mint egy holland.”
Az idős férfi angolul kicsit nehezen beszél, ezért néhány szót magyar szavakkal helyettesít. Négyszer fogott bele a magyar tanulásába, a helyi iskolába is járt a tanárnőhöz, aki a tanfolyamot indította, de nagyon nehéz volt, hogy németről még hollandra is le kellett fordítania a szavakat. Most viszont talált egy holland-magyar könyvet, abból tanul autodidakta módon, és valóban ott hever az asztalon egy magyar-holland szótár is jegyzetekkel együtt.
A ház belseje egyszerre emlékezteti őket a holland puritánságra és a magyar szedett-vetettségre. Az egyik falon egy nagy plakát lóg, amin különböző tehéntípusok vannak feltüntetve. A férfinak Hollandiában egy hatalmas tehénfarmja volt, de annyira megromlott a családjával a viszonya, hogy Magyarországra menekült. Az volt a lényeg, hogy minél messzebb legyen a hazájától, de azért annyira nem messze, hogy kocsival ne lehessen eljutni, mert repülni nem szeret. Románia is szóba jött, de végül beleszeretett a síkságba, megvette a házat, és nekilátott minden engedély beszerzésének, hogy itt is szarvasmarhatenyésztéssel foglalkozhasson. Mindez 6 éve kezdődött, és csak most ért a papírmunka végére, de időközben már fel is adta a tervét.
"Nagy terveim voltak, de Magyarországon ezt nagyon nehéz elkezdeni. Külföldiként nagyon nehéz olyan bizniszt csinálni itt, ami pénzt is hoz. Rengeteg vele a papírmunka, csak az öt évembe telt, hogy a telek a nevemre kerüljön, most pedig már túl öreg vagyok"
– mondja.
A tervek feladásához az is hozzájárul, hogy a férfi jövőre nyugdíjas lesz Hollandiában, ezért nem lesz szüksége egyéb bevételre. Bár a földterület már a nevén van, tehenek biztosan nem fognak legelészni rajta, ezért inkább akácfával ültette be.
Állítása szerint ő egyáltalán nem barátkozik a helyi külföldiekkel, mert inkább magyarokkal szeretne barátságot kötni. Ezzel elég jól is halad, ugyanis a helyi tollaslabda klub oszlopos tagja lett, ahova heti kétszer jár le, és ahonnan már rengeteg barátja van. Ottjártunkkor éppen holland süteményt készített az esti Mikulás bulira.
Szerinte az emberekkel nincs Magyarországon semmi gond, kivéve a munkásokat, akiknél csak sokára jött rá, hogy ha azt ígérik neki, hogy kedden jönnek dolgozni, akkor nem azt kell megkérdezni tőlük, hogy hány órára, hanem, hogy melyik évben.
Amikor megkérdezik arról, hogy visszaköltözne-e Hollandiába vagy valahova máshova, akkor magyarul válaszol nekünk.
,,Biztos, hogy nem.”