SZEMPONT
A Rovatból

Deliága Éva: A magyar iskola nem gyermekbarát

190 ezren kattintottak az egyik írására, 10 ezer lájkot, 13 ezer megosztást kapott. Megkérdeztük a gyermekpszichológust, hogy miért és hogyan betegíti meg a magyar gyerekeket az iskola.


Miért írta meg azt a Facebook-posztot?

A pszichológiai ismeretterjesztés mindig is fontos volt nekem, már az egyetemen is aktív voltam, és máig azt gondolom, hogy sok olyan ismeret gyűlt össze tudományos ismeretek, amelyeket érdemes lenne szélesebb körben is megosztani. A politika távol áll tőlem, de a családokon keresztül begyűrűzik hozzám is, most például az iskola, az oktatás ügye. Ezt a témát jóval korábban meg akartam írni, de egy időre félretettem. Korábban voltam iskolapszichológus is, most pedig a magánrendelésemre egészen különböző családok érkeznek a gyerekeikkel, egészen hasonló problémákkal. A cikk végül félóra alatt született meg, egy reggel rohanva írtam.

De nem gondolta volna, hogy ilyen népszerű lesz…

Dehogyis, egymillió ember láthatta a posztot, 190 ezren kattintottak rá, tízezer lájk, 13 ezer megosztás. Eddig a legnépszerűbb posztom a relatíve kicsi, 4 ezres oldalamon 131 lájkot kapott, és én annak is nagyon örültem. Ráadásul, ennek a posztnak a népszerűségét a kommentek is bizonyítják, rengeteg olyan példát hoztak, olyan történetekkel gazdagodtam, amelyek nagyon hasznosak voltak, és sajnos alátámasztják azt, amit írtam.

Vekerdy Tamás hosszú ideje mondja, hogy az iskola betegít. Mióta ilyen a magyar iskola?

Én amióta emlékszem, mindig volt baj vele, az utóbbi években talán jobban a felszínre kerültek a problémák. A mai iskola ugyanaz, mint 30 évvel ezelőtt. Ugyanabban a rendszerben, ugyanazzal a szemlélettel szocializálódott pedagógusok tanítanak most is. Nem varrnám az elmúlt hat év nyakába a dolgot, a problémák évtizedekkel ezelőtt kezdődtek, az persze nyilvánvaló, hogy a legutóbbi a változások nem a jó irányba mutatnak, és nem oldják meg a magyar iskola problémáit.

Érettségi - Matematika írásbeli

A mostani pedagógus-demonstrációk valami újat hoztak be ebbe a történetbe: kimondták, hogy az iskola nem a gyerekek érdekében működik. Hogy látja ezt?

"
Az iskola túlterheli, szorongóvá teszi a gyerekeket, feleslegesen hozza őket versenyhelyzetbe, megfelelési kényszert okoz náluk. A magyar iskola nem gyermekbarát.
Névjegy

"2004 óta, okleveles pszichológus diplomám megszerzése óta foglalkozom gyermekekkel és családjaikkal. Szakmai munkám során dolgoztam állami gondoskodásban élő hátrányos helyzetű, deviáns kamaszokkal, nehéz élethelyzetben lévő családok kiskorú gyermekeivel. Több, mint 9 évig dolgoztam óvodában, preventív célú szűréseket, képességfelméréseket végezve. Számtalan alkalommal működtem együtt családsegítő, pedagógus, gyermekpszichiáter, neurológus, logopédus, fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus kollégákkal. Szemléletem családközpontú, a szülőkkel folytatott hatékony együttműködés a kulcsa a gyermek pszichés egészségének helyreállításához. 2009 óta magánrendelés keretei között fogadom a hozzám fordulókat. Több száz sikeresen lezárt együttműködés tapasztalatával segítek továbbra is a hozzám fordulóknak. Életkori sajátosságból fakadó nevelési nehézségek kezelése, csakúgy, mint zavaró viselkedéses tünetek gyökerének felfedése és kezelése, mind a munkám részét képezik. Legfontosabb szempontom mindig a gyermek érdekének figyelembe vétele, az ő támogatása, pszichológiai eszközökkel való segítése.

Konfliktusokat helyez a családba is?

Igen, nagyon belefolyik az iskola a családok életébe. Hozzám többnyire jól szituált, motivált szülők hozzák a gyermekeiket, akik szeretnének megoldást találni. Mind azt mondja, hogy tönkrevágja a házi feladat a hétvégéjüket. Fél nap könyörgés a lecke miatt, amelyet aztán félóra alatt megír a gyerek, de ezzel már tönkrement a nap, sírás, nyígás, nyúzás. És ezek még nem is azok a szülők, akiket a kommentelők is írtak, akik plusz terheket rónak a gyerekre, még jobban erősítve a megfelelési kényszert bennük. Az iskolából úgy jön haza a gyerek, hogy van lecke.

A szülők is tudnak azért plusz terhet róni a gyerekükre…

Én kívülállóként próbálok erre ránézni, és látom azt, hogy vannak jó és rossz pedagógusok, és emellett pedig ott van a szülő-gyerek kapcsolat. Nemcsak a szegény pedagógus van, aki szenved a rendszertől, vannak olyan tanárok is, akik nem könnyítik meg a gyerek dolgát, egyszerűen emberileg nem alkalmasak rá, terhesnek érzik a pedagógiai munkát, fárasztják őket a gyerekek. A szülő más kérdés: ha a szülő helyesen méri fel a gyerek képességeit, akkor egy hármast is a helyén tud kezelni, a gyerek mindent megtett, ez reális jegy. Más kérdés, hogy ebben a környezetben a gyerek nem tudja kihozni magából a maximumot. Mert nem olyan a rendszer.

Class of schoolchildren

Vekerdy professzor úr szerint a szülőnek mindig a gyerek érdekeit kell képviselnie akár az iskolával szemben is…

Én ezt úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy

"
a szülő ne az iskola értékrendjét vegye át a gyerekkel kapcsolatban. Lássa a gyerek értékeit az iskolán kívül is.

Ha az iskola rárak egy címkét a gyerekre, rossznak, szeleburdinak, rendetlenkedőnek látja, ennek ezer oka lehet. A családi környezetben lehet, hogy szuperül vigyáz a kistestvérére, megszereli a biciklit, elmegy pecázni a nagypapával, és fogott már halat. Tehát ne az egyetlen látásmód legyen az iskoláé, amellyel értékeljük a gyereket. Azt is látnunk kell, hogy ha jószívű, empatikus, ügyes valamiben, könnyen lehet, hogy sokkal nagyobb szerepe van az életben való beválás terén, mint az iskolai teljesítménynek, a jegyeknek. Az alsós éveknek nagyon nagy szerepük van a későbbi iskolai karrier során. Ami elsőben történik vele, meghatározza a tanuláshoz való viszonyát. Ha kíváncsian, érdeklődően, nagy mozgásigénnyel megáldva megy az iskolába, és ehhez képest a sok szabály, a magatartás jegy és fekete pont meg strigula és persze a frontális oktatás elveszi a kedvét, megszűnik a motiváció és frusztrált lesz, saját magát elkönyveli butának és tehetségtelennek. Ez aztán végigvonul a nyolc-tizenkét éven, rákerül egy útra, és ez az út lefelé vezet.

Sokan azt mondják, hogy ez a folyamat már az óvodában elkezdődik… Ezt ön is tapasztalja?

Ez érdekes. Az óvodában még nem érzem ennyire intenzívnek ezt. Sokszor iskolaéretlenül kerül be az iskolába. Az óvónők nem hívják fel a szülők figyelmét már ötéves korban, hogy fejlesztésre lehetne hordani a gyereket. Például pocsékul rajzol, fejletlen a kézközépcsont, ha a kis pálcikaembert is görcsösen rajzolja meg. Bekerül az iskolába, ahol elvárják, hogy precízen, intenzíven, gyorsan haladva betűket írjon két vonal közé. Én az óvoda és az iskola közti ugrást érzem túl nagynak.

d2

Erre szokták mondani, hogy nem a gyerek éretlen az iskolára, hanem az iskola a gyerekre…

Ez nagyon találó megfogalmazás. Semmi baj nem lenne azzal, hogy hatévesen menjenek iskolába, csak akkor az első osztályt hatéves gyerekre kell szabni. Most az van, hogy 6, 7, 7 és fél évesek vannak egy osztályban, másfél éves különbségek is vannak köztük, és ez még sokat számít ebben a korban. Lehetne egyfajta előkészítőt létrehozni, mint a free school Angliában, ahová ötévesen mehetnek a gyerekek, és amely nagyon jól megvalósítja az átmenetet az iskolába. Én látom, hogy azok a gyerekek, akik még maradnak egy évet az óvodában, nagyon unják, kinövik az óvodát, már kicsik a székek, kicsi a hely, nincsenek olyan ingerek, nem tudják őket lekötni. De sajnos az alternatíva,

"
az átlagos iskola nagyon szabályozza őket, túl nagy a fegyelem, kockásítani akarják őket, megbetegíti őket a rendszer, mert nem tud még végigülni 45 percet ebben a korban.

Mekkora lenne az ideális osztálylétszám?

Ó, hát ezt kommentekben is megkapom, hogy bezzeg a mi időnkben is ilyen sokan voltunk, igen, valóban, 35-38-an is akár, de ez nem volt jó. Persze, túléltük, de ez nem ideális. Annak idején nem éreztük ezt, de a mai eszemmel azt mondom, hogy a kisebb osztálylétszám felé, a differenciált oktatás felé kellene elmozdulni, 15-16 fővel ezt meg lehet valósítani, 30 fő fölött lehetetlen.

Kutatás

Deliága Éva az óvodás gyermekek és a mese kapcsolata témájú, pszichológiai kutatásához kér segítséget egy kérdőívvel. A kitöltésével (kb. 20 percet igényel) bárki segítheti a munkáját, a részvétel önkéntes, díjazásmentes és anonim. A határidő: 2016. május 31.

A kérdőív ezen a linken érhető el.

Én magukat az iskolaépületeket is többnyire lerobbant, kockaépületeknek látom, amelyek sötétek és nyomasztóak. Ez mennyire befolyásolja a gyerekeket?

Az iskola hangulata nagyon meghatározó. Ez rengeteget számít. Én sokszor látom azt, hogy régi épületekben is lehet jó hangulat, és viszonylag újakban is. Sokkal inkább a személyes kapcsolatokban, kötődésekben látom azt, hogy jó-e iskolába járni vagy sem. Ha a gyerek érzelmileg pozitívan kötődik a pedagógushoz, akkor sokkal jobban teljesít, mert egyszerűen jobban érzi magát az iskolában. Én itt látom a hiányt elsősorban. És ezt megint nehezebb 36 fős osztályban kialakítani.

Akkor az helytálló mondás, hogy ha a tanító néni jó, akkor minden jó?

Tulajdonképpen igen. Én minden gyereknek azt kívánnám, hogy ilyen tyúkanyó típusú tanító nénit kapjon, egy csomó szempont másodlagossá válik, ha a tanító néni megérti azt, hogy szeptemberben kis ovisokat kap, és nem iskolásokat, és egyfajta meghosszabbított gyermekkorrá alakítja az első osztályt. A külföldi példákból is azt látjuk, hogy az alsó tagozat végére kell írni, olvasni, számolni, és nem az első osztály végére, különösen nem karácsonyra. A feszített tempójú oktatás, leckékkel értelmetlen.

Mennyire érzi problémának a digitális képzettség szempontjából létrejött generációs szakadékot? A gyerekek, akik boszorkányos ügyességgel bánnak a kütyükkel, és a tanárok, szülők között, akik nem is nagyon értenek hozzájuk, és az a jobb eset, ha nem tiltják…

Látom, hogy a gyerekek el vannak árasztva vizuális ingerekkel, és ennek a becsatornázása az oktatásba nagyon gyerekcipőben jár. Már az ötlet csírája megvan, de nagyon kevés gyereket érint. Arra kellene törekedni, hogy a mai gyerekhez legyenek igazítva az eszközök. Ha nem szépek, esztétikusak a rajzok a könyvben, a gyereknek nem fog tetszeni, nem fogja érdekelni, hiszen a vizuális világa ennél ingergazdagabb, minden színes-szagos dolgot megkap máshonnan.

HMI Report

Mennyire igazodik a magyar iskola a valósághoz?

Külföldi példákat látunk arra, hogy a szemléletmód mennyire más, mennyivel pozitívabb. Felkelti a gyerek kíváncsiságát, épít az érdeklődésre, a kreativitására, és azt sugallja, hogy te jó vagy, meg tudod csinálni. A magyar iskolának nem ez a szemléletmódja…

"
Azt nézi, hogy mit nem tud a gyerek, hol hibázik. Nagyon kevéssé tudja felhasználni azt, amit már tud a gyerek, és rengeteg felesleges dolgot tanít, a lexikális tudás túlhangsúlyos, holott ma már elszaladt emellett a világ.

Azt kellene tanítani, hogy hol tudom megkeresni az információt, ez hasznosabb, mint arra törekedni, hogy mindent megtanuljunk. Ez ugyanis lehetetlen, frusztráló és kontraproduktív.

Tanítani és tanulni is meg kéne újra tanulnunk?

Igen. Sok diáknak nincs módszere arra, hogy miképp tanuljon. Ennek a következménye az, hogy a szülők vért izzadva tanulnak a gyerekkel, ráadásul sokszor még a szülők is érthetetlennek tartanak egy szöveges matekpéldát, mert úgy van megfogalmazva. Nagyon sokan mesélik ezt nekem. És persze ekkor van az, hogy ötödikben sem tud magától tanulni a gyerek, mert nincs rá módszere, és innentől hamar kezelhetetlenné válik az egész. Gyakorlatilag nem hatékony, időpazarló módon próbálnak bemagolni szövegeket, jobb híján, és ez kíséri végig őket az iskolán. És az anyag mennyisége csak egyre növekszik, tehát a ráfordított idő és energia is. Arról nem is beszélve, hogy önálló gondolkodást, egyéni látásmódot nem vár el az iskola, nem érdekli a gyerek véleménye, a divergens gondolkodás ismeretlen.

Túl vannak terhelve?

Rettenetesen, 4-5 dolgozat, felelés egy nap, amelyek ráadásul csak közelítőleg vagy annyira sem tudják felmérni a gyerek tudását. A gyerekek ráadásul nem a tudásért, hanem a vizsgára tanulnak. Hatékonyan, célirányosan tanulnak, csak azt, ami feltétlen szükséges, és a legkönnyebben megússzák vele a számonkérést. Azt, amit az életben produkálni kell, egy önéletrajzot megírni, állásinterjún részt venni, előadni magam, azt az önbizalmat, rutint nem adja meg az iskola, bár felelés van bőven, de az egészen más célt szolgál. Annak, hogy valaki kettes, hármas az iskolában, megpecsételheti a sorsát, aztán egyszer csak kiderülhet, hogy kiváló vállalkozó lesz, beválik egy olyan területen, amelyre senki nem is gondolt.

Milyen ön szerint az ideális iskola, ahová ön is szívesen járatná a gyermekét?

Én csak reménykedem, hogy lesznek ilyen iskolák. Nagyon fontos legyen, hogy meghatározzák a szakemberek, hogy milyen az az iskola, amely megfelelő egy hatéves számára, mi az, amire képes a gyermek, ehhez mérjük az elvárásokat.

Nem kell megtanulni fél év alatt olvasni, ráadásul sok más módon is ki tudja fejezni magát a gyermek, tánccal, mozgással, rajzzal, énekkel. Legyen differenciált oktatás. Legyen segítsége a pedagógusnak, legyenek pedagógiai asszisztensek, több figyelem jusson egy gyerekre. Legyen kisebb az osztálylétszám.

"
Én azt szeretném, ha nem sérülne az iskolában a gyermekem, legyen olyan mozgékony, érdeklődő és kíváncsi, mint most. Azt is szeretném, ha lenne sikerélménye, kapjon reális visszajelzést, ha valamiben nem olyan jó, hogy tudna ebben fejlődni.

Támogatnám, ha nem lenne címkézés, ne legyenek átléphetetlen kategóriák, legyen mindenféle értéknek helye, ha valamiben eleve ügyes, azt értékeljék. Ha valaki gondoskodó, ha jól mászik kötélre, ha valaki gyorsan tanul verset, az mind legyen érték. Legyen az iskolának nagy udvara, mozogjanak sokat. Eldönthesse a szülő, hogy mikor viszi haza a gyereket, figyeljenek oda rá, amikor ott van, tolerálják a különbözőségeket, például a menzán, ha ételallergiája van. És persze mindez legyen ingyenes, hogy ne zárjunk ki ebből olyanokat, akik nem tudnak havi 100 ezer forintot kifizetni ezért. Legyenek képzett, motivált pedagógusok, akik meg vannak becsülve, szeressék a gyerekeket, a munkájukat, legyenek eszközeik, felejtsék el a frontális oktatást, ne büntessék a gyereket, mert mozgékony, mert csacsog. Szóval legyen gyermekközpontú az iskola.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Ligeti Miklós: Most már a NER-ben nem vesződnek a színjátékkal, ez színtiszta pártpropaganda
Bár Magyar Péter cáfolta, hogy a Tiszának lennének adóemelési tervei, elindult az ezzel kapcsolatos plakátkampány, méghozzá adófizetői pénzből. A Transparency International szerint egyre kevesebb energiája van a NER-nek arra, hogy a korábbi álcát fenntartsa maga körül.


Elindult a 4 milliárdos plakátkampány a Tisza állítólagos adóemelési terveiről, amit Magyar Péter már többször megcáfolt. Az óriásplakátokon az Európai Bizottság elnöke látható, aki marionettbábukkal bábozik valakikkel, és azzal buzdítanak a nemzeti konzultációban való részvételre, hogy „Brüsszel bábjai adót akarnak emelni." Bár a plakátokon név szerint nem említik a Tiszát, ez az üzenet rímel a Fidesz és a kormány fő üzenetére Magyar Péterrel szemben, a kormány oldalán pedig már a címből kiderül, hogy adófizetői pénzből "Tisza adóemelési terveiről" konzultálnak.

Hogyan nevezheti ezt a kormány tájékoztató kampánynak, és miért nem lép közbe a Választási Bizottság? Erről beszélgettünk Ligeti Miklóssal, a Transparency International Magyarország korrupcióellenes civil szervezet jogi igazgatójával.

– A most az utcákat elárasztó plakátok hivatalosan nemzeti konzultációt hirdetnek, azaz a kormány működéséhez kapcsolódnak, de közben a kormány honlapján egyértelművé teszik, hogy mindez a Tisza párt elleni választási kampány része, azaz pártérdeket szolgál. Hogyan lehet ezt ilyen nyíltan felvállalni?

– Valójában, amit megvalósulni látunk, ami kibontakozik az elmúlt pár évben, az csak őszintévé teszi a NER-t. Ugyanis a NER, egymásra épülő hazugságok rendszere. Azt bábozzák el, hogy ez demokrácia meg jogállam. Hol tesznek hozzá jelzőket, hogy illiberális, vagy azt magyarázzák, hogy a jogállam az, mint olyan, az nem is megfogható jelenség, de azért ez itt demokrácia, meg jogállam, ahol nem is bajlódnak a különösebb részletezéssel. Valójában ez a rengeteg manőver mind azt hivatott elfedni, hogy Magyarországon nem jól működnek a dolgok. Viszont az elmúlt pár évben, amióta nem jönnek az uniós források, meg a szűk két évben, mióta a Tisza mozgalom és Magyar Péter színre lépett,

egyre kevesebb energiája van a NER-nek arra, hogy ezt az álcát fenntartsa maga körül.

Így aztán azok a jelenségek, amikre eleinte csak az olyan éber szemű kritikus civilek, mint amilyen a Transparency International Magyarország is, később meg már külső megfigyelők is, például az EBESZ mutatott rá, például, hogy összefolyik a párt és az állam működése, nem lehet elhatárolni a közkiadásokat, a közpénzeket, a párt kampánypénzeitől, a párt, a Fidesz érdekében álló propagandatevékenységtől, mára már nyíltan zajlanak. Most már a NER-ben vagy nem vesződnek a színjátékkal, vagy nem veszik észre már, hogy elfelejtették a kötelező tánclépéseket végigjárni, mindenesetre nincsen energia erre.

– Miért?

– Ez egyfajta posztkommunista pártállami működés. Nincsen ugyan beleírva az alkotmányba, ami 1989-ig benne volt, hogy a párt azaz az MSZMP a társadalom vezető ereje, és hogy nem is létezik olyan, hogy hatalommegosztás, mert ebből következően minden hatalmat gyakorol. Lényegében most is az van, hogy a NER, a rezsim fennmaradásának,

a Fidesz hatalomban tartásának az érdeke mindent felülír,

és kisebb-nagyobb módosításokkal, csiszolgatásokkal ehhez a gyakorlathoz idomították a jogszabályokat is. Például amit 2014-ben még színtiszta jogsértésként tudott megfogalmazni a Transparency International Magyarország, hogy a kormányzati szervek és önkormányzatok folytatnak a kormánypárt, a Fidesz érdekében kampánytevékenységet a választást megelőző időszakban, nem csak abban az 50 napban, ami a szavazás előtt van, hanem az azt megelőző fél évben, például plakátolnak, meg különféle rendezvényeket szerveznek, az mostanra bekerült a választási eljárási törvénybe, hogy a kampányszabályok, a tilalmak nem vonatkoznak a kormány által folytatott lakossági tájékoztató tevékenységre.

– Mennyiben kormányzati tájékoztatás a kampánytevékenység?

– Úgy, hogy a hatóságok, a választási bizottság, választási iroda, adatvédelmi hatóság egyáltalán nem vizsgálja, hogy ez az úgynevezett lakossági tájékoztatás, mindig konkrétan a Fidesz és a kormány üzeneteit közvetítő propagandatevékenységben nyilvánul meg plakátokon, vagy éppen olyan kéretlen email üzenetekben, amin keresztül például a kormány Ukrajnával, Oroszországgal kapcsolatos álláspontja ömlik a COVID vészhelyzeti információs csatornán is. Tehát elmosódik az a választóvonal, ami a kormányzó pártot és a kormányt, az államot és a pártot elválasztja egymástól.

– Perképesek ezek a határátlépések?

– Nem lehet mindent mindig bíróságon érvényesíteni. De még a jelenlegi szabályok szerint is, amikről határozottan lehet állítani, hogy kifejezetten annak a gyakorlatnak a jogi megtámogatásához vannak igazítva, amit a Fidesz folytat, ami a NER-nek a működési sajátossága, ezek mellett is lehetne észlelni és szankcionálni ezeket a rossz gyakorlatokat. Attól, mert a lakossági tájékoztató tevékenységre nem vonatkoznak a kampányszabályok, még

a Nemzeti Választási Iroda mondhatná azt, hogy az nem lakossági tájékoztató tevékenység, hogy tudta-e ön, hogy Soros György, von der Leyen, Manfred Weber meg Zelenszkij összeesküdtek arra, hogy átoperáltatják az összes óvodást fiúból lánnyá vagy lányból fiúvá, és elveszik a munkahelyeinket, megerőszakolják a feleségeinket.

Ez színtiszta pártpropaganda. Erre mondhatnák azt az arra hivatottak, hogy az a lakossági tájékoztatás, hogy tessék kezet mosni, mert fertőző betegségek vannak, vagy tessék felvenni az oltást, mert járványhelyzet van. A Nemzeti Adatvédelmi- és Információs Hatóság is mondhatta volna azt, hogy az személyes adattal visszaélés, hogy kéretlen, kormánypropaganda üzenettel bombázza a COVID infóra feliratkozó polgárokat a hatalom. Azaz még ezek mellett a szabályok mellett is lehetne sokkal jobb működést elérni és szankcionálni ezeket a vadhajtásokat. Nyilván a tiszta helyzet az lenne, ha tilos lenne az, ami tilos. Azaz a jogszabályok meg is tiltanák azt, amit nem illik csinálni, és ezeknek a tilalmaknak érvényt szereznének azok a szervek, hivatalok, amelyeknek az a dolga, hogy ezeket a szabályokat alkalmazzák a gyakorlatban.

– Hoztak egy törvényt, hogy korlátlanul lehet kampánycélra pénzt költeni, ennek mi lehetett a célja?

– Ennek több oka is lehet. Azon, hogy korlátlan a kampányköltés, annyira nem kell meglepődni. Gyakorlatilag majdhogynem az volt a főszabály, hogy a kampányokra elkölthető pénzmennyiségnek nincs felső határa, mert kampányköltési plafon csak a nemzeti, azaz a hazai parlamenti választásra vonatkozott, az Európai Parlamentire soha, igaz, hogy annak a kampányfelhajtása is sokkal kisebb volt, de az önkormányzati választásokra se vonatkozott soha a kampányköltési limit, pedig a polgármester-választás, önkormányzati választás az nem kevésbé jelentős, mint a parlamenti választások. Ráadásul a parlamenti választási kampányok költési plafonját sem tartották soha tiszteletben. Ez 98-tól 2010-ig 1 millió forint volt, és már 98-ban sem 1 milliót költöttek jelöltenként, azóta meg az inflációval növelt 5 milliós plafon volt egészen mostanáig. Tehát

ennek inkább szimbolikus jelentősége volt.

Természetesen a Transparency International Magyarország ellenzi, hogy eltörölték ezt a szabályt, mert így már formai értelemben sem lehet számonkérni az érintett politikai szereplőkön, hogy túlköltik magukat.

– Korábban azt is megfigyeltük, hogy a kampányba a kormánypárti oldalon magukat civilnek mondó szervezetek is bekapcsolódtak, melyekre eleve nem vonatkoztak a kampánypénz költési szabályok.

– Azért tartja fenn a Fidesz ezt a háromosztatú kampányolást, azaz van egyrészt az állam, a kormányoldali kiadás, tehát amikor elmossa a párt és az állam közötti határokat, másrészt vannak az úgynevezett harmadik szervezetek, tehát a kampány kiszervezése, például a CÖF, és harmadrészt van a párt maga, mert ez bejött. Ez működött ‘14-ben, ‘18-ban, ‘22-ben, az ellenőrző hatóságok erre vannak szoktatva, tudják, hogy az Állami Számvevőszéknek, a Kincstárnak, a választási szerveknek hol kell becsukni a szemüket. Az emberek is hitelesebben fogadnak el egy üzenetet, ha az a magas autoritású kormánytól érkezik, és nem valamely párttól.

– Ezek szerint ez várható a mostani kampánynál is?

– Még valószínűleg a Fidesz maga sem tudja, mekkora öngólt rúgott a kampányplafon eltörlésével, mert így a Tiszától sem tudják majd kérdezni, miből van ez a nagy költés, meg hogy ki van a háttérben. Tehát ezzel a Tiszát is bátorítják arra, hogy bármilyen fundraising megengedett, tessék csak költeni, amennyi tetszik.

– Milyen hatása lehet az eddigi háromosztatú modellre, hogy megszűnt a politikai hirdetések lehetősége a Metánál és a Youtube-on is?

– Azt még nem tudjuk, hogy ezt pontosan hogyan fogja kezelni a Fidesz, tudomásul veszi-e, vagy megpróbálja trükökkel megkerülni a hirdetési tilalmat. Tény, hogy mintha tényleg kevesebbet látnék én is ezekből a megafonos, és hasonló hirdetésekből, de azért azt fontos látni, hogy a kampányfeladatok megosztása, a háromosztatúság nem csak a Facebookra meg a Youtube-ra terjed ki. A CÖF-nek is volt mindig nagyon masszív plakátolása, és nem csak funkcionális, hanem a kreatív tartalom szerint is megoszlottak a feladatok. A Fidesz és a kormány alapvetően a pozitív üzeneteket, vitte a korábbi választási kampányokban. Például, hogy megvédjük az országot, illetve a 22-es kampány során volt egy „népszavazás” az LMBTQ közösséggel szemben, akkor is a kormány népszavazási üzenetét egy gyermekét ölelő anya képe jelent meg. A CÖF-nél pedig volt a negatív mini Feri, és a bohóckampány, tehát a lejárató, a gegeskedő negatív kampány jutott a CÖF-re.

– Ezek szerint, amit elmondott, ez ellen nem is nagyon lehet mit tenni, mert papíron minden törvényes és szabályos?

– Meg vannak hajlítva a jogszabályok, azaz beütötték a jogszabályi szövetbe azokat a lyukakat, amiken keresztül a megengedő hatósági gyakorlat ezt a megoldást elfogadhatóvá teszi.

De nem igaz, hogy minden jogszerű, csak most azt játsszák az államhatalmi szervek, hogy a jog az olyan homályos, az olyan sokféle értelmezést tesz lehetővé, és az ő értelmezésük pedig az, hogy itt minden rendben van.

Tehát az Állami Számvevőszék mércéjével mérve a CÖF-jelenséget ugyanúgy meg kellett volna küldeni sok százmilliós, milliárdos fizetési kötelezettséget eredményező vizsgálatokkal, és szankciókkal, ahogy a Márki-Zay Péter vezette ellenzéki összefogást is megküldték, csak persze szelektív a látásuk, van egy látótérkiesés az esetükben, az MMM-et látják, a CÖF-öt meg nem. Persze az MMM-nél amatőrök voltak a szervezők, mert személyi szervezeti összefonódásokat tartottak fenn. A CÖF ügyesebb volt, mert a cöfös plakáton nem szerepelt kormánypolitikusnak a neve, meg nem ugyanazt a telefonszámot, e-mail címet, bejelentett székhelyeket használták. Tehát, ehhez azért kell egy masszív, vastag, szándékos, önmagában is jogsértő félrenézés, tudatos rossz jogalkalmazás.

– Ez mennyiben tekinthető választási csalásnak?

– Nem, nem az. A választási csalás, ezt el kell fogadni, az individuális magatartásokra van elképzelve, mint hogy a büntetőjog maga is individuális magatartásokra van méretezve alapvetően. Biztos vannak olyan mozzanatai, amelyek beleillenek a választás rendje elleni bűncselekménybe, vagy akár a hivatali visszaélésbe, vagy közfeladati helyzetben elkövetett visszaélésbe, de

amikor az állam tudatosan rosszul működik, azaz a közjó helyett a párt érdekeit, a nemzet helyett a rezsim céljait szolgálja, akkor arra nagyon nehéz büntetőjogi megoldást találni, büntetőjogi választ adni.

Tehát azt igazolni, hogy az a járási hivatalvezető, vagy polgármester, vagy számvevő tanácsos, vagy a választási irodának az az osztályvezetője, aki nem indított vizsgálatot a CÖF ellen, hogy az kifejezetten azért cselekedett vagy tartózkodott a cselekvéstől, hogy ezáltal a Fidesznek előnyt biztosítson, és az MSZP-nek, meg a Tiszának hátrányt okozzon. Szóval sajnos nagyon nehéz, elkötelezettebb, felkészültebb nyomozói, ügyészi munka mellett is igazolni, hogy egy-egy ilyen fogaskeréknek a magatartása minden mozzanatában fedi a büntetőtörvényi tényállást.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Vera nagyon rémült, vajon attól fél, hogy plusz adót kell fizetnie, vagy hogy kiderül, nem is létezik?
A humorista szerint „az AI-magyarok rettegnek a Tisza-adó terveitől”.


Pottyondy Edina újabb YouTube-videóban mondta el véleményét a magyar közélet aktuális eseményeiről. Szerinte „a kormánynak nem a kutatás-fejlesztés, az informatika-oktatás a fontos, inkább a forradalmi technológiát igénytelenül »összemekkmesterkedett«, általános iskolás színvonalú bullying-videók készítésére használják” a mesterséges intelligenicát.

Felhívta a figyelmet arra, hogy „már az utca emberét is digitálisan tenyésztik” azokban a klipekben, amelyekben a "Tisza-adó" lehetséges következményeit vetíti előre a kormánypárt. Ebben például elhangzik, hogy a "Vera" nevű tanárnő 33 ezer forinttal kevesebbet keresne havonta.

„Az AI-magyarok rettegnek a Tisza-adó terveitől. Vera nagyon rémült, vajon attól fél, hogy plusz adót kell fizetnie, vagy hogy kiderül, nem is létezik?”

– tette fel a kérdést Pottyondy Edina.

A humorista beszélt a most megjelent 1242 - A Nyugat kapujában című történelmi filmről is.

„Bizonyos szempontból ez a film zseniális alkotás. Van egy alaphelyzet, amin nehéz változtatni, hiszen a tatárok kiirtották az ország felét. És van egy másik alaphelyzet, amin szintén nehéz változtatni:

az Orbán-kormány olyan szolgaian dörgölőzik a keleti nagyhatalmakhoz, mint Mari néni vádlija a kanos kutyához.

Tehát egyszerre kell szeretni keleti testvéreinket és valahogy elsunyulni, hogy kardélre hányták a fél országot.”

Pottyondy szerint ez a lehetetlennek tűnő feladat teljesült is a filmben: a magyar sorstragédia miatti kesergés helyett „egy kifejezetten pozitív, optimista üzenetre fókuszál és a középpontba egy karizmatikus vezetőt állít. Nem IV. Bélát, hanem Batu kánt”.

„A »Batu kán a mi hősünk« olyan csavar, amire magyar ember nem tud felkészülni. Mintha egy izraeli iskoláscsoport megnézne egy holokauszt-filmet, ahol Hitler megmenti a zsidókat”

– mondja.

Végül szót ejt K. Endre, a kegyelmi ügy egyik főszereplőjének könyvéről is, majd így zárja a videóját: „Ha van rokon a családban, aki még mindig fideszes, vidd már el a tatárjárást romantizáló filmre, vagy vedd meg neki K. Endre romantikus regényét, hátha feléled benne a magyar virtus!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Varga Judit visszatérésének lebegtetése arra jó, hogy provokálják Magyar Pétert
Az elemző nem tartja valószínűnek, hogy tényleg politikai pozícióba is helyeznék a kegyelmi botrányba belebukott volt igazságügyi minisztert, mert annak nagy kockázatai lennének a Fideszre nézve is, amely ráadásul ismét a gyermekvédelmi ügyekkel küzd.


Gulyás Gergely a jövő héten találkozik Varga Judittal, hogy személyesen kérdezze meg tőle, mit gondol a visszatéréséről. A miniszter ezt a Kormányinfón árulta el. A Fideszben egyre többen beszélnek arról, hogy terveik vannak a kegyelmi botrányba belebukott volt igazságügyi miniszterrel, akiről Orbán Viktor a nyáron azt mondta, ritkán bukkan fel olyan született tehetség, mint ő, és 4-8 év múlva képes lett volna az országot vezetni. „Juditban miniszterelnöki képességek voltak” - fogalmazott a kormányfő. Magyar Péter Varga Judit esetleges visszatérésének hírére úgy reagált, nincs beleszólása abba, hogy „a Fidesz kivel, milyen felállásban akarja elveszíteni a választást jövőre”, de azt tudja, hogy „Varga pontosan érzi, mi a három gyermekünk érdeke”.

Miért próbálja a Fidesz visszahozni Varga Juditot, kockáztatva azt, hogy újra reflektorfénybe kerül a kegyelmi botrány? És mennyit árthattak a pártnak az elmúlt hetek gyermekvédelemmel kapcsolatos botrányai: a bizonyíték nélküli Zsolti bácsizás, és a Szőlő utcai javítóintézet volt igazgatójával kapcsolatos rengeteg megválaszolatlan kérdés? Somogyi Zoltán szociológussal beszélgettünk.

– Mennyi az esélye Varga Judit visszatérésének?

– Most úgy érzem, hogy inkább nem merik meglépni, mint igen, de provokációnak simán jó. Ugyanis abban a pillanatban, ahogy Varga komoly politikai szereplővé válna, olyan kérdéseket tenne fel neki a magyar nyilvánosság, amelyek Magyar Pétertől függetlenül a kormány számára kellemetlenek. Mi van a végrehajtókkal, a végrehajtói kamara maffiaszerű működésével? Hogyan adtak át döntéseket az államtitkárnak, és milyen módon vettek részt benne? Mi a helyzet a Pegazus-szoftverrel, a lehallgatott magánemberekkel szembeni állami jogsértéssel? És ott van a kegyelmi ügy maga: miért írta alá? Ezeket a kérdéseket a Fidesznek nem érdeke kinyitni.

– Az miért érdeke, hogy Varga Juditról, mint visszatérőről beszéljenek?

– Arra jó, hogy provokálják Magyar Pétert ezzel a dologgal: a volt felesége hiteles állításokat tehet Magyar Péter személyiségével kapcsolatban.

Varga, még ha nem is kerül vissza semmilyen pozícióba sem, jelenlétével tud Magyar Péterről beszélni.

Ha visszalépne egy hivatalos politikai pozícióba, akkor újságírók fogják kérdezni nap mint nap.

– A minden bizonyítékot nélkülöző „Zsolti bácsi” történet talán kezd elcsendesedni, de magának a Szőlő utcai ügynek is sok tisztázatlan pontja van. Sokat veszíthet ezzel a Fidesz?

– Ez a téma a magyar társadalom számára elfogadhatatlan, függetlenül attól, hogy jobbról vagy balról nézik: a gyermekekkel szembeni szexuális abúzust a legtöbben nagyon egyértelműen elítélik. Ha ez egy állami intézményrendszerhez kötődhet, ahol az állam felelős a gyerekekért, és esetleg kormányzati politikusokhoz is, az a kormány számára felmérhetetlenül veszélyes. Láttuk a parlamentben, hogy Semjén Zsolt azért állt fel, mert Simicskó István a Fidesz és a KDNP nevében nem védte meg eléggé őt. A kormánypártiak igyekeznek a lehető legtávolabbra tolni maguktól az ügyet; később olyan radikális nyilatkozatok is elhangzottak, amelyekkel igyekeztek maximális távolságot tartani: halálbüntetésről, négyrét vágásról, kasztrálásról beszéltek.

Ennek a gyermekvédelmi ügynek valószínűleg jóval nagyobb a látenciája: nem tudjuk, ki mikor áll elő új tanúval vagy információval.

Ez az ügy nem egy egyszerűen lezárható történet, bármikor egy új információ újra aktualitást adhat neki.

– Múlt vasárnap megszólalt a Kossuth téri tüntetésen Látó János is, de semmi konkrétumot nem mondott az üggyel kapcsolatban.

– Látó János szerepe egyelőre mellékszál, ha fontos elemként került is be a képbe. A lényeg az, mennyire áttekinthető a gyermekvédelmi intézményrendszer. Amíg nem átlátható, addig a kormánypártiaknak nincs olyan pozíciójuk, amiből hitelesen tudnák cáfolni az ellenzék vádjait.

Ha az ellenzék hitelesen mondhatja, hogy a gyermekvédelem nincs biztonságos kezekben, akkor abból sok igaztalan pletyka és vád is elindulhat.

Miközben mindezeket tények is erősítik: tudható, hogy az intézményrendszerből egyes államilag gondozott lányok később, az intézményen belülről szervezett prostitúcióban végezték.

– A héten Jámbor András megpróbálta megemeltetni a napi 1500 forintos fejkvótát, amit a gyermekotthonokban élő gyerekek étkeztetésére forditanak, 4500 forintra. A fideszes képviselők nem szóltak hozzá, hanem leszavazták az egészet. Később a kormánypárt saját ötletként hozta vissza.

– Igen, másnap be is hozták a saját javaslatukat...

– De addig az erről készített 23 perces videó egy nap alatt hatalmas nézettséget ért el.

– A Fidesz sosem fogad el ellenzéki javaslatokat, nehogy az ellenzék kampányolhasson velük. A kormánypárt eddig sem engedett az ellenzéknek olyan ügyet, amivel az ellenzék kampányolhatna. Inkább ők viszik át a javaslatot, csak az úgy lassabb, hiszen reaktív. Azonban ebben az ügyben korábban, Magyar Péter megerősödése óta bármikor léphettek volna, hiszen látható probléma volt.

Az emberek számára sokkal érzékenyebb a gyermekbántalmazás kérdése, mint például egy késés a közlekedésben,

és erre lett volna a kormánypártnak több, mint egy éve, hogy változtasson a helyzeten.

– A Tisza Párt mintha távolabb tartaná magát a témától...

– Igen, mert van saját témája. Viszont lehalkította ez a téma egy időre „a Tisza adót akar emelni” kampányt, ami jót tesz nekik.

– Két hete Závecz Tibor azt mondta, október 23 körül láthatunk méréseket arról, kitől mit vitt, vagy mit hozott például a Zsolti bácsi ügy.

– Az aktuális mérések persze érdekelnek minket, elemzőket, de az embereket talán kevésbé. Sokkal inkább az számít, hogy október 23-án ki hány embert visz az utcára. Az lesz a mennyiségi verseny: Magyar Péter rendezvényein hányan vannak, és Orbán Viktor rendezvényein hányan.

– Orbán Viktornak most nincs szerencséje október 23-ával: az Európai Tanács ülése miatt fél napot nem lesz itt. Ez hátrány lehet?

– Az a fél-, vagy egy óra számít, amikor ő beszél, és az valószínűleg belefér a napba. De a legfontosabb most tényleg az lesz, hogy ki milyen mennyiségben tudja a sajátjait az utcára vinni, hogy ezzel megmutassa az erejét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„15 éves teljhatalom után ők torolnak meg? Mit?” – Tüntetőket kérdeztünk a Zsolt bácsi-ügy kezeléséről
A legtöbbek szerint nincs mit megtorolnia a kormánynak az ellenzéken, inkább a felderített ügyekkel kellene foglalkozniuk. Van, aki szerint a tüntetések is kezdenek túl egyformák lenni.


Ahogy arról tegnap beszámoltunk, tüntetést tartott a budapesti Kossuth téren Puzsér Róbert és a Polgári Ellenállás. Az eredetileg Megbékélésmenetnek szervezett megmozdulás időközben, Juhász Péter kihallgatása miatt a volt politikus melletti kiállássá alakult, ahol 21 felszólaló és előadó lépett a színpadra.

A helyszínen járt a Szeretlek Magyarország stábja is, hogy megkérdezze a jelenlévőket, mi a véleményük a Szőlő utcai helyzet és Zsolt bácsi körül kialakult turbulens közéleti levegőről, és mit várnak a tüntetéstől.

A színpadon felszólalók közül végül senki nem fedte fel, ki a Juhász videójában elhangzó "Zsolt bácsi", aminek az egyik tüntető örült, mert szerinte ha ott kiderült volna a személye, könnyen lincseléssé fokozódhatott volna a hangulat.

A megtorlásról a megkérdezettek többsége úgy vélekedett, hogy nincs mit megtorolnia a kormánynak. Egy fiatal tüntető azt kérdezte:

„15 éves tejhatalom után ők torolnak meg? Mit? Hol?”

Szerinte az egész csak egy blöff, amit immár havonta bedobnak. Volt olyan is, aki radikálisabban fogalmazott: „Náci tempó, náci szöveg, a Gestapo szokott megtorolni, nem a demokratikus állam.” Megint más az ötvenes évek kommunista rendszeréhez hasonlította a megtorlás emlegetését.

Jámbor András országgyűlési képviselő kameránknak is elmondta: szerinte hiba volt, amit Arató Gergely a Parlamentben tett, vagyis hogy megnevezte és felkérdezte Semjén Zsoltot. Ugyanakkor hozzátette: ennél százszor nagyobb bűnöket látni a politikai túloldalon.

Volt, aki stábunknak mesélte el, hogy személyes ismerőse az Alföldi utcai gyerekotthonban 12 évesen úgynevezett "welcome-verést kapott" – erről koldulás közben számolt be neki.

Juhász Péter szerint 20 éve tudni hasonló ügyekről, de a hatóságok általában többet zaklatják azokat, akik az ügyeket felderítik, mint akik elkövetik.

Ugyanakkor néhány fiatal arról is beszélt, hogy kicsit már repetatív, hogy mindig ugyanazon koerográfia szerint zajlanak a megmozdulások. Ennek ellenére szerinte kinn lenni „hazafias kötelesség”. Arról, hogy milyen módszerekkel leváltani a Fideszt, azt mondták: a politikát „a Fidesz züllesztette le idáig, de akkor a saját játékukban kell megverni őket – ilyen egyszerű”.


Link másolása
KÖVESS MINKET: