News here
hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Czutor Zoltán: Halálos döfést kapott a popzene

Mi a baj a tehetségkutató műsorokkal? Mi az oka a Budapest-vidék ellentétnek? És mitől lehetne jobb hely Magyarország?

Link másolása

hirdetés

Névjegy

Czutor Zoltán zeneszerző, szövegíró, előadó, tanár. 1983-ban kezdett zenélni Szegeden Volent Zsolttal és Miklós Tiborral, az együttes neve Ropi volt. Ez a felállás lett az 1989-ben alakult Nyers magja.

A Nyers első albuma 1995-ben jelent meg Elmúltak a buta zenék címmel. A következő évben jelent meg a Béna című album, Zoltán pedig az Egyesült Államokban próbált stúdiózenészként dolgozni. Visszatérése után folytatta a munkát a Nyerssel. Hiába voltak sikeresek és népszerűek, "feloldhatatlan ellentétek" miatt a zenekar 2005-ben feloszlott - azóta csak egy-egy kiviételes alkalomra állnak újra össze.

Zoltán a Nyers feloszlása után új együttest alapított. A Belmondo zenekarhoz olyan tagokat toborzott, akik "szerettek volna valami mást, valami újat kipróbálni; jó értelemben vett popzenét játszani, ami után még tükörbe lehet nézni." 2009-től felsőoktatási intézményekben és magániskolákban tanít. 2011-ben lett az Artisjus vezetőségi tagja.

- Milyen érzés volt az egri Beatles Múzeum májusi megnyitóján zenélni?

hirdetés

- Nagyon fontos volt. Eleve nekem bármikor jó Beatlest játszani. Olyan szinten meghatározta a zenei fejlődésemet, a szocializációmat, ízlésemet, olyan szinten befolyásolta a könnyűzenéhez való hozzáállásomat, ami kikerülhetetlen. Szeretem visszaadni a Beatles számaiból áradó érzést. Annyira fontosak számomra, hogy például ezért nem jártam még soha Angliában. Sokáig emiatt nem mentem el Paul McCartney-koncertre sem, pedig lett volna rá lehetőségem. Tudom, hogy komikusan hangzik, de nem akarok azzal szembesülni, hogy mi nem vagyunk haverok a még élő Beatles tagokkal.

Nagyon kedves zenész barátaim meghívására mégis eljutottam tavalyelőtt Bécsbe, egy Paul McCartney-fellépésre. Szíven ütött, lenyűgözött. A mellettem állók mondták, hogy koncert elejétől a végéig sírtam. Tényleg az van ezzel a csávóval, meg az összes Beatles-taggal, amit gondolok: kikerülhetetlenek és meghatározók, 6-8 év alatt olyan életművet dobtak össze, amelyet azóta sem tud senki felülmúlni.

- Volt más ennyire meghatározó az életedben?

- Megközelítőleg sem. Pedig a szüleim nem csak Beatlest hallgattak, hanem sok mást is: Rolling Stonest, Led Zeppelint, Pink Floydot, Dire Straits-et, vagy éppen a korabeli tánczenéket, diszkót is.

Belmondo - You've Got To Hide Your Love Away (The Beatles cover)

- A szüleid hatására kezdtél el zenélni?

- Valószínűleg igen, bár sem az apám, sem az anyám nem zenész. Ettől függetlenül nagyon muzikális család a miénk, gyakran hallottam például otthon kétszólamú éneklést, és remek zenéket hallgattunk. Ez az örökség egyszerre áldás és átok. Ebben a világban erős zenei esztétikai igényességgel bírni nem jelent túl jó kilátásokat az elfogadottság szempontjából. Gyakorlatilag dagonyázunk a bunkóságban,

"
sokkal egyszerűbb annak, aki mondjuk italodiszkón vagy a 3+2 együttesen nőtt fel, mert érzi, hogy mi kell a tömegeknek.

Mindig a játékot kerestem, a popzenében is, és soha nem gondoltam, hogy nem akarok popzenét játszani, soha nem gondoltam, hogy ne akarnék szórakoztatni, extázist kiváltani, sőt, pontosan ezt akartam azzal, amit bármikor írtam és csináltam, a Nyerssel és a Belmondóval, vagy önállóan is.

- Hogyan gondolsz vissza az indulásra, a nyolcvanas évekre, a Nyersre?

- A Nyers előtt már két másik zenekarban játszottam, a Ropiban és a Steal Hillben – utóbbi azért érdekes, mert félórás metal opusokat írtunk, majd sehol sem léptünk fel. Aztán jött a Nyers, és elkezdtünk játszani: összeraktuk a metált funky elemekkel, groove-okkal. Egyéb zenei motívumokkal, vokálokkal kísérleteztünk, szövegekkel játszottunk, elképesztő elmebetegségeink voltak. Nekünk akkor úgy tűnt, ez a popzene.

- Jobb, izgalmasabb volt a rendszerváltozás környékén játszani?

- Technikai szempontból sokkal rosszabb. Egy elektromos gitárnak vagy egy dobfelszerelésnek ettől függetlenül hatalmas nimbusza volt, csodálatos dolognak számított, mivel ilyen eszközökhöz nehezebben lehetett hozzájutni.

Mi volt jobb? Olyan idők jártak, hogy ha tudtad, hogy valahol koncert van, különösebb hirdetés nélkül összeverődött 200-300 ember. Még Ropi néven toltuk, 14 évesek voltunk, és az első koncert, amit a szegedi Vasutas Művházban, a Kapcában tartottunk, teltházas volt.

Nyers - Bármi a divat

- Gondoltátok, hogy a Nyerssel országosan ismertek lesztek?

- Annyira naivak voltunk, hogy azt gondoltuk, simán világsztárok is lehetnénk. Az ember általában azért kezd kiskamasz korában rock&rollt játszani, hogy sikeres világsztár legyen. Olyan, mint amikor az ember a születendő gyermekét várja, és van egy elképzelése arról, hogy milyen lesz, de nyilván mindenben más, az ember mégis sokkal jobban szereti, mint azt, akit várt előtte. Így alakult a zenekar karrierje is: nagyon más lett, mint amit elterveztünk, de nagyon jó érzéssel gondolunk vissza rá, és nagyon szeretjük a mai napig.

Érzékletesen fejezi ki egy zenész barátom mondása mai állapotokat: ha minden van, akkor semmi nincs. Most minden van. Előveszed a telefonodat, bármire azonnal rá tudsz keresni, de nem tudsz nagyot durrantani semmivel sem. Zenével legalábbis biztosan nem. A zene elvesztette ezt a fajta titokzatosságát és a progresszív, előremutató, komoly ideológiai meghatározó jellegét, amellyel az 1950-es, 1960-as évektől az 1990-es évek elejéig, közepéig bírt. A kilencvenes évek végére ez már teljesen eltűnt.

- Mire gondolsz, milyen most a popzene?

- Ügyek vannak, amik bevonzanak néhány száz vagy ezer embert. Életérzések, amelyek persze korábban is voltak, de ezek egészen felszínesek, közhelyesek. A mai zenék a menekülést, az elbújást, az önáltatást erősítik: buli van! Azt látom, talán a nyolcvanas, kilencvenes évektől vált általánossá, hogy a zeneipar pénzemberei és megmondói már nem a létező, alulról kinőtt zenei produkciókból válogattak, nem azt karolták fel, és nem azok mögé tettek apparátust, hanem

statisztikák és grafikonok alapján kezdték összerakni a produkciókat, mesterséges formációkat kreáltak piaci elvárások alapján. Kábé ott kapott halálos döfést a popzene és rockzene.

- Ezért nem szereted a tehetségkutatókat?

- Már bocsánat, de milyen tehetségeket keresünk? Az, hogy valakinek jó énekhangja van, az tényleg egyféle tehetség, de körülbelül ennyi. Ezek a tehetségkutatók erről szólnak, megállnak az eszköznél. Hol vannak a művek, amelyeket előadnak? Hol a mondanivaló? A jelenkori tehetségkutatók úgy működnek, mint amikor valaki a hangszerboltban válogat, megtalálja a legjobb gitárt, azután kifizeti és hazaviszi. De a zene nem lehet csupán attól jó, mert találtunk egy jó gitárt és azon játszunk.

czutor1

- Szerinted léteznek megélhetési zenészek?

- Határozottan, és egyre több ilyet látok. Zenész körökben is az egzisztenciálisan sikeres zenészek a véleményvezérek,

"
egyfajta látványos szellemi eltunyulást tapasztalok.

Én több évtizeden át abban a tudatban voltam, hogy a zenészség intellektuális foglalkozás. 2015 Magyarországán én erről már egyáltalán nem vagyok meggyőződve. De ez nem zenei, hanem összkulturális kérdés.

- Ebből milyen kiút lehet? Az Artisjusnál te, mint vezetőségi tag, tudsz valamit tenni?

- Az Artisjus feladata ebben nem túl sok, maximum annyi, hogy megpróbáljuk erősíteni azt a jogi keretrendszert, amely a művészeket segíti, hogy minél több kultúrára fordítható összeg legyen, és a jogdíjakból minél kevesebb pénzt vegyenek el adó vagy más levonás formájában.

Csak felülről lehet a jelenlegi helyzeten változtatni, ám ehhez a média és a politika közös akarata kell. Ahhoz, hogy a zene cool legyen, nem jó út, hogy a heti két ének-zene órából csak egy maradjon az iskolákban, és azon is köpőcsövezzenek a diákok, mert érvénytelen, őket nem érdeklő, anakronisztikus dolgokkal foglalkoznak ahelyett, ami a zenében igazán érdekes. Valahogy kapcsolatot kellene találni a zene, az éneklés, a muzsika és a mindennapi élet között. Legalább olyan kapcsolatot, amilyen más, fejlettebb popkultúrájú európai országokban van.

- Mit lehetne tenni a zenei kultúra erősödéséért?

- Magyarországon a lakosság kb. 2 százaléka állítja magáról, hogy tud valamilyen hangszeren játszani, míg a skandináv országokban ez az arány a 40 százalékot is elérheti. Óriási különbség! Ott eleve úgy nőnek fel, hogy az óvodában, iskolában a hangszeres tanítás mellett a próbalehetőség is adott. Minden évben kötelező hangszerválasztás van. A testnevelés óra sem azért van, hogy mindenkiből olimpiai bajnok legyen, de legalább sport- és egészségszerető emberekké válhatnak a gyerekek. A zenét sem azért kell oktatni, hogy mindenkiből művész, hanem hogy legalább zeneértő, zeneszerető közönség legyen.

A zene olyan atavisztikus kulturális elem, amely semmi mással nem hasonlítható össze. A zene sok mindent jelent az ember életében: lelki kielégülést, az öröm és a bánat megélését, szórakozást, intellektuális élményt, katarzist.

"
A zene a legbunkóbb ember életének is része.

Az intellektust, az emberi fantáziát, a játékosságot és az adni akarást kellene olyan pozícióba helyezni a közvélekedésben, amely nálunk sosem volt igazán a helyén. Ez lehetne a jövő útja Magyarországon.

Belmondo - Rocksztár

- Mit értesz ezen?

- Montpellier-ben, Franciaországban például elképesztően pezsgő a kulturális élet. Nem csinálnak ügyet abból, hogy odaadjanak egy villamost vagy egy tűzfalat a képzőművészeknek, hogy tessék, fessék tele. Minden érdekes és minden fontos számukra a köztéri szobroktól a játszóterekig. Minden héten fiesta van a belvárosban, a főtéren, mindenki kihozza magával a kis elemózsiáját, az egész város táncol, nevet, haverkodik. Ilyen itt valamiért elképzelhetetlen.

És akkor rájössz, hogy nincs értelme külön a francia konyháról beszélgetni, mert inkább francia hozzáállás van, és ez az élet minden területét átszövi. Ezért nincs értelme arról beszélgetni, hogy támogassuk a zenét, ennél sokkal általánosabb értékeket kellene felemelni ahhoz, hogy a zenéről szóló közvélekedés is megváltozzon.

- Zenészek, írók képesek befolyásolni ezeket a folyamatokat és megváltoztatni a tendenciát?

- Semmiképpen sem úgy, hogy közben a kereskedelmi média képviselői és a politikusok gátlástalannak, műveletlennek és tájékozatlannak bizonyulnak. Jó kérdés, hogy ezt számon kérhetjük-e?

- Erre azt mondhatja, aki a kereskedelmi médiában dolgozik, hogy adott a távirányító vagy a tévé kapcsolója, ki lehet kapcsolni.

- Ez azért álságos, mert az utóbbi 20 évben, aki szórakozni akart, nem nagyon nézett mást, mint a Magyar Televízió adásait és RTL Klubot. Nyilván nem fogsz egész nap National Geographicot nézni.

Létezik egy elemi, minimálisan elvárható morális felelősség, amit nem lehet lerázni azzal, hogy "az emberek ezt akarják". Ha ezt az elfogadhatatlan gondolatmenetet követjük, elég gyorsan eljutnánk oda, hogy akkor legyen pornó a tévében, mert ez a legnépszerűbb, és nyilvános kivégzés élőben, mert azt úgyis sokan megnéznék. Vannak elemi ösztönök, amelyeket nem szolgálunk ki, mert azzal beláthatatlan károkat okozunk.

- Akadt feladat, amelyet morális indokkal utasítottál vissza?

- Természetesen, például szövegírást, vagy valamilyen ügyben való részvételt. Annak, hogy először a zeneszerzők egyesületébe, később az Artisjus elnökségébe beválasztottak, az egyik oka az lehetett, hogy nem megyek bele olyan szituációkba, amelyeket a felfogásommal összeegyeztethetetlennek tartok.

Belmondo - Nőj már fel!

- Ki lehet most is törni vidékről ebben a Budapest-centrikus országban?

"
- Szerintem az elmaradottságot a vidék köszönheti magának.

Nem a fővárost hibáztatom azért, hogy szegediként ide költöztem. Budapest soha nem követeli meg magának ezt a pozíciót. A vidék mond le erről a lehetőségről. Hiába indítanál mozgalmat, elhal, mert – néhány örömteli kivételtől eltekintve – Budapesttől távolabb egyszerűen nincs rá igény.

Száz évvel ezelőtt, a békebeli időkben feltűnően prosperált a vidék, és olyan városok, mint Hódmezővásárhely vagy Szabadka, vagy akár Nagyvárad, meghatározó kulturális központok lehettek a zenében, irodalomban, képzőművészetben is.

- Mitől lehetne jobb hely Magyarország?

- Szeressük magunkat. Ez nyilván evidens. De akkor olyat mondok, ami tőlem lehet, hogy kicsit furcsa lesz, mert olyan szlogent érzek magaménak, amely egy számomra nem túl szimpatikus párt jelmondata volt – Széchenyi István nyomán. "Merjünk nagyok lenni, merjünk nagyot álmodni." Széchenyi Istvánnak igaza volt. És ha a Fidesz ezt képviselné most, én lennék a legnagyobb fideszes.

"
Ennek az országnak ez hiányzik: merjünk nagyok lenni.

- Mi mindenben kellene nagyoknak lennünk nekünk, magyaroknak?

Merjünk bocsánatot kérni, ha hibáztunk, ha valakit megbántottunk, ha szabálytalanságot követtünk el például a közlekedésben! Merjünk udvariasak lenni, merjünk adni magunkból és ne csak elvárjunk – akár anyagiakról, akár az időnkről vagy a figyelmünkről van szó!

Merjünk szeretni, és ne keményítsük meg a szívünket! A férfiaknak pedig azt üzenném, hogy merjenek családot alapítani, megnősülni, gyermeket vállalni és maradandót alkotni!

Ha tetszett az interjú, nyomj egy lájkot!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
A legízléstelenebb mondatot a németek kapták Orbántól Tusványoson
A gázzal kapcsolatban a náci Németországra célozgatni viszonylag ritkán szokás már a világpolitikában.

Link másolása

hirdetés

Orbán Viktor sok minden más mellett a gáz- és energiaellátásról is beszélt, hosszas fejtegetésbe kezdett arról, hogy hogy veri szét Amerika és Európa a nagyszerű gázösszeköttetést az oroszokkal. Eközben egy félmondat erejéig egy viccesnek szánt történelmi utalást is megeresztett a németek felé.

Arról beszélt épp, hogy

"az EU mindenkinek kötelezően csökkenteni akarja 15 százalékkal a gázfogyasztását. Nem látom, hogy hogy kényszerítik ki. Bár erre van német know-how... Régebbről, úgy értem..."

Nos, a gázzal kapcsolatban a náci Németországra célozgatni viszonylag ritkán szokás már a világpolitikában, pláne egy olyan ország részéről, amelynek messze a legfontosabb partnere a mai Németország, minden tekintetben.

Itt a videó, 1.02.10-től tessék hallgatni:

hirdetés

A beszédben amúgy Orbán elkanyarodott a migráció kapcsán a fajelmélet felé is.

A miniszterelnök szerint az internacionalista baloldal csele, hogy Európában eleve kevert népesség él. Orbán azt mondta, ez szemfényvesztés. Van, ahol európai és Európán kívüli népek keverednek, és

van, ahol európai népek keverednek, mint a Kárpát-medence. A kettő között szerinte nagy különbség van.

„Mi nem vagyunk kevert fajúak, és nem is akarunk azok lenni” – hangsúlyozta a miniszterelnök.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Holoda Attila: Hány házat tudtunk volna leszigetelni abból a több ezer milliárdból, amiket ostobaságokra költött el a kormány?
Presztizsberuházások helyett családok milliói kaphattak volna energiahatékonysági támogatást, ezzel elkerülhető lett volna a mostani pánik és kapkodás. Interjú.

Link másolása

hirdetés

– Indulatos Facebook-bejegyzéssel reagált a bejelentett konkrét rezsiárakra, amiben hazugsággal vádolja a kormányt. Miért?

– Én tényeket írtam le. Orbán még márciusban azt mondta, hogy nem a háború miatt magasak az árak. Most már azt mondja, hogy a háború miatt. Az internet nem felejt. Szijjártó 700 millió köbméter gázért kiment Moszkvába kuncsorogni, miközben a kormányhatározat úgy szól, hogy a piacról kell szereznie. A piac nem csak Moszkva. És hogy miért kell 700 millió köbméter? Le sem írtam, de el tudom árulni. Azért, mert amikor tavaly elkezdődött az áremelkedés, akkor felszabadítottak a stratégiai tárolókból 600 millió köbmétert, mert az korábban még olcsóbban lett betárolva. Azt most vissza kell tenni, az hiányzik a stratégiai tartalékból.

Olyan, hogy „lakossági piaci ár”, nem létezik. Vagy piaci ár van, vagy más.

Kitaláltak egy fogalmat, amire mindenki már úgy hivatkozik, mint létező dologra, holott ilyen nincs.

– Mi a reális ár?

– Reális ár, ilyen sincs. Magyarországon 19 földgázkereskedő dolgozik, más és más helyen és időben vásárol. Ha most vásárolok a piacon, az a reális ár, amennyiért most tudok kapni. De az MVM tavaly, tavalyelőtt vásárolt, nem tudom mennyit és nem tudom, mennyiért. Szeretném, ha megértené mindenki, nincsen olyan, hogy reális ár.

hirdetés
Illetve akkor lehetne egy reális árat kialakítani, ha az MVM az Energiahivatallal megosztaná az elmúlt időszak szerződéseit, árakat, mennyiségeket és abból számolnák ki az árat. De erről szó nincs.

Dobálóznak ezzel a „lakossági piaci árral”, meg persze nyomják, hogy „bezzeg, ha az ellenzék nyerte volna a választást, akkor...” . És a megmondóemberek már árakat is mutogatnak, hogy mennyi lenne a gáz akkor. Holott szó sem volt erről. Az ellenzék nem akarta eltörölni a rezsicsökkentést, arról volt szó, hogy átalakítjuk. De az átalakítás például arról is szólt volna, hogy több tömbösített sávot hozunk létre, amikben a fogyasztók a fogyasztási arány szerint egyre magasabb és magasabb progresszív árat fizetnek. De nem arról volt szó, hogy kitalálunk egy ilyet, hogy „lakossági piaci ár”. Ez nem létezik.

– Mi az oka a gáz hétszeres emelésének, miközben az áram díja csak közel háromszorosára növekedik?

– Nem tudom. A kormány, illetve az Energiahivatal az ehhez szükséges háttérszámításokról nem mondott az égvilágon semmit. Innentől kezdve egy dolog feltételezhető: a költségvetésen keletkezett lyukak betömése a kizárólagos motiváció, amit az indokolatlanul fenntartott rezsicsökkentés, illetve a kampányra elszórt 1500 milliárd forint okozott. Az erre az évre tervezett hiánycélnak már a 92 százalékát meghaladtuk, holott még csak július van. Tehát elfogyott a pénz. Ez az oka.

Azt is írom a korábban idézett Facebook-bejegyzésemben, hogy lett a 10 forint körüli paksi áram árból a sokszorosa? Eddig folyamatosan azzal dicsekedtek, hogy Paks a világ legjobb üzlete, a miniszterelnök meggyőződése, hogy a nukleáris energia olcsó.

Ez egy új építésű erőmű esetében nem igaz, de egy ilyen lassan 50 éves erőműnél, ahol már amortizációs költség nincsen rajta, valóban, sokkal olcsóbb az áram.

De akkor azt miért nem adják a lakosságnak? És akkor a villanyhoz nem kellett volna hozzányúlni. De akkor nem tudták volna tömködni a büdzsé lukait. Ezért.

– Érdemesebb már villannyal fűteni?

– Önmagában az, hogy a villamosenergia és a gáz ára között ekkora különbség van, az árulkodó arra nézve, hogy itt valami susmus van, mert egyébként a villamos energia és a gáz ára össze van kötve. Ha ilyen mozgás van, akkor vagy a hétszeres sok, vagy a kétszeres kevés. De ha már itt tartunk, nem reális megoldás az sem, hogy most mindenki alakítson ki villanyfűtést. Ahhoz jó sok áram kell, ami egy átlagos házban nemigen áll rendelkezésre. A bővítés meg jó sokba kerül. Vagy tegyen fel napelemet? Aki megteheti? Olyan kereslet jelentkezett hirtelen a napelemforgalmazóknál, hogy ki sem tudják elégíteni.

– Ha a rezsicsökkentés helyett a lakosságra fokozatosan ráeresztik a valódi energiaárakat, már 2012-től, nem lehet, hogy a lakosság egy része inkább költött volna energetikai beruházásokra, mint ahogyan nem tette?

– Mindenféle állami árszabályozás, ami azt sugallja, hogy „nem kell nektek az energiával foglalkozni, majd a jóságos kormány megvéd benneteket”, az a takarékosság és az önálló cselekvés ellen hat. Márpedig 10 éve ezt halljuk. Miközben rossz az energiahatékonysági rendszere az épületeknek. Rossz az energiahatékonysági rendszere az eszközöknek, amiket használunk. A kazánoknak, fűtőeszközöknek, konvektoroknak. Ezeknél sokkal korszerűbbek vannak. De most hirtelen rászabadítani a valóságot az emberekre, azzal, hogy „cseréljétek le a komplett fűtési rendszereteket, mert korszerűtlen”, hát gratulálok. Az is árulkodó, hogy Gulyás Gergely, amikor megkérdezték, hogy takarékoskodik-e, azt a választ adta, hogy két héttel ezelőtt még nem jutott eszébe, de most már odafigyel és lekapcsolja a villanyt. Elég nagy szégyennek tartom, hogy egy miniszter nyilvánosan elismeri, hogy ő nem takarékoskodott az energiával.

Hozzáteszem, hogy a 2011-es energiastratégiát már a fideszes többségű országgyűlés fogadta el, abban benne van, hogy az épületeink 70 százalékánál az energia 40 százaléka veszendőbe megy, és szükséges az energiahatékonyság növelése.

Nem választottuk le a távhőrendszereket, hogy egyedileg szabályozhatóak legyenek a lakások. Ehelyett még most is azt látjuk, hogy a nagy lakótelepeken télen nyitva vannak az ablakok, mert megfőnek az emberek a melegtől. Papoljunk ezeknek az embereknek a takarékosságról?

Ahelyett, hogy erre költöttünk volna, mindenféle ostoba infrastruktúrára ment el a pénz, például a földalatti gáztárolót megvettük. De minek? Nyilván azért, hogy tudjanak vele manipulálni, ahogy az elején elmondtam, a 700 millió köbméterrel. Ha kezemben van az eszköz, én mondom meg, mennyi az ára. Ha az összes pékség az enyém, akkor adhatom háromhatvanért a kenyeret és visszahoztam a kádár korszakot, hurrá. Csak persze ennek az árát majd máshol vissza kell venni.

– Átaludtuk a felkészülési időt?

Az emberek nem érezték, hogy az olcsó energia korszakának vége van. Volt a Fidesznek egy Európai Parlamenti választási programja 2009-ben (az utolsó választási program, amit leírtak), és annak az energetikai részében olvasható ez a mondat:

„vége az olcsó energia korszakának”.

Takarékoskodni kell az energiával, hatékonyabban kell felhasználni. Aztán kormányra kerültek, jött a rezsicsökkentés, és elfelejtették azt, amit ők maguk írtak le. Nincs olcsó energia. Nem lesz olcsóbb a megújuló energia sem, mert annak is van megtérülési ideje.

2.19. Energiapolitika

AZ ENERGIA BIZTONSÁGPOLITIKAI KÉRDÉSSÉ VÁLTAz energiahordozók világszintű felhasználása ugrásszerűen emelkedő tendenciát mutat. Figyelembe véve, hogy a hagyományos módon kitermelhető készletek végesek, kijelenthetjük, hogy vége az olcsó energia korszakának. Az energia kérdése a nemzetközi politikai élet egyik központi témájává lépett elő. A korábbiakhoz képest fokozottabb mértékben befolyásolja az egyes államok biztonságról és szuverenitásról alkotott felfogását.

- Fidesz, Európai Parlamenti képviselőválasztási program, 2009

Persze ha valaki most telepít napelemet, az örülhet, mert az a mostani magas árak miatt rövidebb idő alatt megtérül.

De eltelt 12 év! Hány napelemet telepíthettünk volna már? Hány házat tudtunk volna leszigetelni? Abból a több ezer milliárdból, amiket ostobaságokra költött el a kormány, mi mindenre futotta volna!

Ha csak odaadtuk volna az embereknek, hogy tessék, szigeteld a házadat. Már azzal is jobban jártunk volna, megtakarítottuk volna az energia nagy részét. A édesanyám házát felújítottuk, egy sima kádár-kockát. 35 százalékkal csökkent a gáz felhasználása. 35-tel! Egy sima szigeteléssel ennyit spóroltunk.

A minap kérdeztem egy nénit: „mennyit tetszik fogyasztani?” Azt válaszolta, hogy olyan ötezer forint körül. Megismételtem a kérdést: „mennyit tetszik fogyasztani?” Nem tudja, hogy mennyit fogyaszt.

Forintokról beszélnek, ahelyett, hogy tudnának kilowattórával, köbméterrel számolni.

Csak néznek, nem értik. Azt mondják nem erről volt szó. Hogy azt mondták nekik, olcsó lesz az energia. Persze, mert több, mint tíz éve ezt mondják Orbánék.

– Informatikailag bírni fogják a szolgáltatók egy teljesen más számlázási algoritmust ennyi idő alatt üzembe helyezni?

– Valószínűleg igen, de nem is ez a kérdés. Hanem az, hogy mennyivel beljebb lennénk, ha az okosrendszereket elterjesztették volna. Nem lenne kérdés, hogy most kinek van átalánya, vagy ki diktál. Ennyi év alatt már mindenhol lehetne okosmérő. Az okosmérők segítségével a szolgáltató személyre szabott csomagokat tudna ajánlani a fogyasztóknak, pont úgy ahogy a mobilszolgáltatóknál megszoktuk.

De jelenleg nincs is lehetőség fogyasztói csomagokra, hiszen egy kormányrendelet szabályozza az árakat és kész.

Hátra megyünk, nem előre.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
„Mi ebből nem kérünk!” – a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója Orbán Viktor fajkeveredéses beszédéről
Gáspárik Attila azt mondja, tiltakozó petíciójuk megjelenése után aggódó üzenetek sorát kapták, hogy vigyázzanak magukra, mert bosszúálló a magyarországi hatalom, és megkeserítheti az életüket.
Fischer Gábor - szmo.hu
2022. július 30.


Link másolása

hirdetés

Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde a fajok keveredéséről tett kijelentései miatt különösen emlékezetesre sikerült. A zsidó szervezetek mellett megszólalt az ügyben az amerikai külügy, és edélyi értelmiségiek is petíciót írtak, amit Eckstein-Kovács Péter, Fosztó László, Gáspárik Attila, Magyari Nándor László, neves és elismert romániai magyar értelmiségiek indítottak. Gáspárik Attilával, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatójával beszélgettünk az ügyről.

– Hadd adjam a naivat. Ide Magyarországra az a kép jut el a romániai magyarokról, hogy ők fenntartás nélkül Orbán Viktor támogatói. És akkor jönnek Önök...

– Mivel a médiatúlsúly a Fidesz kezében van még Erdélyben is, ezért természetes, hogy nem jutnak ki innen azok a hangok, melyek másképp látják a világot. Az utóbbi időben sokat voltam Felvidéken, és tapasztalatom szerint az ottani emberek is teljesen másképp látják a világot, mint ahogy azt láttatni szeretné a magyar kormánypárt. Viszont azt gondolom, hogy

Erdélyben többségben vannak azok, akik képesek különbséget tenni egy gazdasági struktúra (állam) és egy érzelmi struktúra (nemzet) között.

Nekem természetes, hogy adót fizetek egy országba, ahol azért szolgáltatásokat kapok. És ez nem Magyarország. Ha Magyarországon fizetnék adót, akkor ott szólnék bele a dolgokba. Ám ugyanezt elvárjuk, akármelyik EU-tag országtól, hogy

ne jöjjön ide a területünkre, mint egy gyarmatra, ne osszon ki minket, ne oktrojálja ránk a véleményét, ne beszéljen a nevünkben.

Most megint ez történt. Nagyon sok jóérzésű román embert is zavart, hogy egy ilyen nagyon-nagyon rossz, az amerikai külügy szerint egyenesen megbocsáthatatlan üzenetet összemosnak egy erdélyi településsel. Megint Tusnád. És az embernek már gyomorgörcse lesz akkor is, ha csak kirándulna arrafelé. „Jaj, igen, itt mondták ki ezt-azt-amazt”. Mi ebből nem kérünk! Mi most megszólaltunk, és már ezer felett van az aláírók száma, de biztos vagyok benne, hogy a normalitás a határon túl többségben van.

hirdetés

Elhatárolódunk a rasszista beszédtől!

A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor hagyománya visszanyúlik a rendszerváltozás első évtízedéig, amikor a romániai magyar és román, illetve magyarországi politikusok és értelmiségiek együtt keresték a közös megértés és cselekvés lehetőségét. Ebben a táborban megfordult sok demokratikusan gondolkodó, és az emberi jogok és méltóság tisztelete iránt elkötelezett közszereplő.

Ennek a hagyománynak örökösének állítja magát a Tusnádfürdőn rendezett úgynevezett Tusványosi Tábor. A tábor jellege az idők folyamán sokban megváltozott, egyre inkább a Fidesz rendezvényévé vált, amelynek rituális záróelőadását Orbán Viktor tartja, pártelnökként vagy, mint idén is, Magyarország miniszterelnökeként.

Az egyoldalú politikai üzenetek, ideológiai elfogultság, sőt, pártpropaganda színterévé váló rendezvény keretei között is kirívó az a hangnem, amelyen Orbán Viktor idei előadásában megszólalt, olyan fajelméleti, rasszista fejtegetésbe bocsátkozva, amelyet vissza kell utasítanunk.

Emberi „fajok” nem léteznek, hiszen mindahányan a Homo Sapienshez, mint egységes fajhoz tartozunk. A Nyugat hanyatlásának víziója, amelyet a beszéd fölvázolt, ahol „kevert fajú” poszt-Nyugat áll szemben a közép-európai nemzetállamok nem keveredő népességével, a második világháborúhoz és a holokauszthoz vezető korszak retorikáját idézi föl.

Egy ilyen tartalomnak és beszédmódnak nincs mit keresnie abban az erdélyi magyar nyilvánosságban, amely évszázadok óta az etnikai, vallási tolerancia színhelyeként gondol saját magára.

Az, hogy a politikai képviseletünk és az erdélyi magyar média túlnyomó része cinkosan hallgat, egyáltalán nem szolgálja a romániai magyarok érdekeit. Ennek eredményeként a romániai nyilvánosságban úgy jelenik meg egész közösségünk, mint akik egy ilyen beszédet elfogadnak, netán egyetértenek vele, vagy támogatnak. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozunk!

Elvárjuk, hogy az RMDSZ vezetői szólaljanak meg, és határolódjanak el Orbán Viktor előadásának fajelméleti, rasszista érvelésétől!

Kezdeményezők: Eckstein-Kovács Péter, Fosztó László, Gáspárik Attila, Magyari Nándor László

– Tagja a Pluralizmus Erdélyben nevű Facebook-csoportnak. Ön is említette, hogy az erdélyi sajtó többsége a magyarországi kormány alá rendelődött. Hogy tudott ez megtörténni?

– Nem vagyok közgazdász, de valószínű, hogy ma médiát csak az olvasókból fenntartani nem lehet. Külső támogatás kell. Kézenfekvő, hogy ez a hirdetési piac legyen, de az erdélyi sajtó a szűk keresztmetszete miatt soha nem tudott jelentős hirdetésfelvelővé válni. Persze láttam kreatív megoldást, Szlovákiában: a pozsonyi Új Szóban szlovák nyelvű mellékletet jelentet meg az egyik multi. De nálunk ez az út nem volt járható. Maradtak a direkt támogatások, a hatalmasoktól. Kezdetben az RMDSZ csurrantott-cseppentett valami támogatást, majd a magyarországi politikának lett feladata eltartani a romániai magyar sajtót, gondolom más határon túli sajtótermékeket is.

Az pedig régi hagyomány a magyarnál, hogy „én fizetek, én húzatom”. Azt a hatalom pedig nem szereti, ha a pénzéért még vegzálják is.

Mivel a jelenlegi hatalom semmi, még jobbító szándékú kritikai hangos sem tűr. Az nekik már ellenséges. Azt már le kell győzni, meg kell alázni. Tehát az évek során felvásárolták az itteni sajtót, de a pénzeket nemcsak adták, hanem a médiát is sajátjukévá tették. Ehhez hozzájárult, hogy az MTI-t ingyenessé tették. Magyarországon is bezártak a független hírügynökségek. Az MTI meg igencsak megszűri a híreket, amiket kiad. A romániai magyar sajtó is ezt használja. Médiát tanító kollégáimmal a napokban néztük, hogy a marosvásárhelyi helyi lapot el tudná tartani a közönsége, de ők is, 30-ból 22 esetben MTI hírt közölnek. Még át sem fogalmazzák, amiből az a komikus helyzet alakul ki időnként, hogy miközben az újság szerkesztősége a színháztól 800 méterre van, az MTI hírét átvéve úgy írnak a vásárhelyi színházról, ahogy azt a magyarországi hírolvasónak fogalmazták meg, hogy értsék ott is; tehát mint egy távoli intézményről. Több dolog kellett, hogy idáig süllyedjünk, kellett a magyar hatalom, de kellett az itteni médiamunkások gyengesége is.

– Nézzük a petíciót kiváltó nyilatkozatot. Milyen reakciókat tapasztalt? És mit reagált a romániai magyar politikai osztály?

– Egészen durva kommentek is érkeznek, de kaptam aggódó üzeneteket is, hogy nem kellene, vigyázzunk magunkra, mert bosszúálló a magyarországi hatalom, és a vele cinkosságot vállaló RMDSZ is. Megkeserítheti az életemet. Ez igaz. De meddig lehet elmenni?

Én már megéltem egy diktatúrát, nincs türelmem meg időm sem kivárni egy másik végét, valamit tenni kell.

El kell mondanom mindenkinek, hogy az ember szabadnak születik, elmondhatja a véleményét szabadon és ugyanúgy dönthet a saját sorsáról is. Európai polgárként átlátható döntéseket akarok. Nem szeretem azt, amikor egy nyaralóhelyen két sátor előtt valaki kinyilatkoztat olyanokat, ami sok embernek rossz, sok emberben félelmet kelt. Másokban meg félelmetes múltbéli tapasztalatokat hív elő. Másrészről az ügyben már megszólalt Klaus Iohannis államfő is, határozottan kikérte a véleményét az RMDSZ-nek, személyesen Kelemen Hunornak. Azt mondja, hogy elfogadhatatlan, ami elhangzott bizonyos mondatokban Tusnádfürdőn, és az, hogy ehhez a román kormány miniszterei és fő tisztségviselői tapsoltak, ez nyilvánosan, nem zárt ajtók mögött, meg kell beszélni. Ezzel kényszerhelyzetbe hozta Kelemen Hunort és az RMDSZ-t.

A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ha a román politika nem látott volna inkább ellenséget a romániai magyarságban, hanem ehelyett felkarolta volna azt, és pozitívan diszkriminálva helyzetbe hozza, gazdasági és kulturális befektetésekkel, akkor az erdélyi magyarság egy része sem kívül keresné a boldogságot. Ezt a küzdelmet, amit 32 éve folytatunk, meglovagolta a magyar kormány a szép beszédével, azzal a retorikával, hogy „majd mi segítünk”.

Most már ott tartunk, hogy egy olyan intézményt is a magyar kormány tagjai avatnak látványosan, ami többségében román forrásból épült.

Ha 8-10 éve az RMDSZ kiáll és azt mondja, hogy működjünk együtt, de ez a mi játszmánk, az meg a tiétek, ha a romániai magyar sajtót sikerült volna piaci alapokra helyezni és nem lehetett volna péterfillérekért megvásárolni, akkor nem lenne most ez a helyzet.

– A beszélgetésünk elején világos határvonalat húzott a kulturális identitás (nemzethez tartozás) és a közjogi státus (adott államhoz tartozás) között. Nem is vette fel a magyar állampolgárságot, a fent elmondott okokból. Ugyanakkor meg úgy fogalmaz, hogy nem akar még egy diktatúrát, miközben Önöknél nincs diktatúra.

– Nincs. De a légiesített határok miatt ezek az emberek és ezek a kérdések bejönnek hozzánk is. Engem leginkább az zavar, hogy az én területemre jön valaki és olyanokat mond, amivel aztán engem is azonosítanak. És hiába mondom, hogy „én kérem Tusnádra kirándulni járok, vagy védeni az ősi növényvilágot, vagy szemetet szedni a turisták után”, de sajnos Tusnádot a következő 30-40 évben ezzel fogják azonosítani. Az illiberalizmussal, és mindennel, ami ott hangzott el.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Családi ebéden 15-ből 12 ember fertőződött meg – Gyorsan terjed a Covid, de gyorsan múlik is
Hazautaztam Angliából egy hétre és pozitív lettem. Családot látogattam, osztálytalálkozón jártam és a 92 éves anyukámmal voltam, amikor kiderült, megfertőződtem.

Link másolása

hirdetés

Majdnem két év telt el azóta, hogy először lettem covidos. Azóta volt 3 oltásom is.

Június elején Olaszországból csak FFP2-es maszkkal engedtek felszállni a repülőre, Pescaraban a buszon mindenki maszkban utazott.

A hónap végén eltörölték a kötelező maszkviselést a repülőn, de a buszon még a többség hordta. Furcsa volt, feleslegesnek tűnt, bár tudtam, hogy az olaszok nehezen felejtik az első hibájukat. Azt reméltem, a hosszú szigorítások, lezárások után a nagy melegben nem kell újra Covidtól tartani. Amikor Angliában ismerőstől hallottam, hogy megkapta, csodálkoztam, de nem éreztem, hogy óvnom kellene magam. A házaspár egyik tagja észrevétlenül esett át rajta, a másikat viszont ágynak döntötte.

Bő egy hét múlva Magyarországra utaztam, meglátogattam betegeket, gyereket. Vidéken két nővéremet, fiait és unokáit is végigpuszilgattam, nem volt jele betegségnek. Aztán az osztálytalálkozón is osztottam a puszikat, akkor sem volt semmi különös érzésem.

Pesten a 92 éves anyukámat kivittem az idősek otthonából pár napra egy apartmanba. Remekül éreztük magunkat, de másnap a férjem is érkezett volna. Mivel ő Ukrajnába, Donbaszba készült, kértem tőle, hogy hozza el az angliai tesztünket otthonról, mert a torokgyulladásom elbizonytalanított. Mielőtt megérkezett volna, gyorsan vettem a gyógyszertárban egy tesztet, nehogy megfertőzzem.

Azt mondták, ha negatív, ne vegyem biztosra. Pozitív lett.

A férjem így nem jöhetett hozzánk.

hirdetés
Ijesztő volt, hogy hány emberrel találkoztam, mikor és hol fertőződhettem meg. Rémes volt bevallani mindenhol, hogy bocsánat, de bárkit megfertőzhettem. A fő aggodalmam anyukám állapota volt, akivel egy ágyban aludtam, hogy a közelben legyek, ha bármire szüksége van.

Ha már karantén kell neki is, jobb, ha mellettem marad, de ha még nem kapta el, jobb lenne, ha visszamenne az idősotthonba. Na, az egy nagy kérdés. A bátyám már nem fogja visszavinni, mert épp szülni készült a menye, aki mellett sokat vannak. Én elvileg nem mehetek ki, de akkor mit tehetek?

A torokkaparáson, orrduguláson, orrfolyáson kívül csak idegileg viselt meg a betegség. Magamat nem féltettem, csak az idős anyukámat, a férjemet, aki természetesen egészségesen akart Ukrajnába jutni, és féltettem a gyerekeket és mindenkit, akinek betegsége volt.

Megkérdeztem az ismerőseimet, ők átestek-e már újra a Covidon. Sokan túl vannak rajta az elmúlt hetekben.

Volt iskolatársam édesanyja például 70. születésnapján örült, hogy két év múlva végre újra együtt lehet a család. 15-en voltak, 12-en lettek koronavírusosak.

Volt akinek lázzal, köhögés nélkül, másnak láz nélkül, köhögéssel. Volt, akinek két hétig tartott, de a többség 5 nap múlva negatív volt.

Szerettem volna hivatalos adatot kapni a terjedésről, de Müller Cecíliáék most sem állnak szóba az újságíróval. A heti egy adathalmaz marad, ebből kihagynám a felesleges számokat, a lényeg, hogy egy hét alatt 14 ezer megbetegedésről tudnak (és mennyiről nem, mert például én sem hívtam orvost), 1340-en vannak kórházban, ami a tizede annak, ami a legrosszabb időszakokban volt. 19-en vannak most lélegeztetőgépen, ez is töredéke a legsúlyosabb időszaknak.

Nyíregyházán,- aminek a közelében voltam -, úgy tűnik, készül valami. A sóstói úti kórházban újra kialakították a Covid-részleget. Hatvanban a teljes kórház területén látogatási tilalom van. Mindkét kórházat megkerestem levélben, de ők sem válaszolnak.

A Whitelab budapesti tesztelőt is kérdeztem, ők sem akarnak nyilatkozni. Azt mondják, az ő számaik nem alkalmasak a vírushelyzet megítélésére.

A környezetemben lévő fertőzöttek alapján azt mondanám, nincs nagy baj. Legnagyobb meglepetésemre, az anyukám el sem kapta tőlem, pedig 3 napot töltöttünk együtt.

Két problémát érzékelek. Az egyik a fejetlenség, hogy a terjedésről nincs világos tájékoztatás, miközben bizonyos szigorítások vannak.

A Pesti úti otthonban például 8 napra kell karanténba zárni azt a lakót, aki beteggel találkozott. Az én édesanyámat tehát újra magánnyal büntették, hiába tartunk már a harmadik negatív tesztnél (persze ott is csak gyorsteszt van, úgy tűnik, ők sem gondolják komolynak a problémát).

Értem, nagyon meg kell óvnunk a lakókat. Akkor, kérem, kérjék meg őket, hogy maszkban járjanak ki a boltba. Addig pedig ne kötelezzék az ápolókat maszk-használatra. A logikátlan szabályozás nemcsak nevetséges, hanem káros is. Egy idős embernek nem szabad hosszú időre egyedül lennie, és mozognia kell, amíg bír. Az otthonban a Covid előtt még rengeteg program volt a lakóknak, ma már csak hetente, kéthetente egy torna maradt. Arra sincs ember, aki lekísérné az édesanyámat a cicákat megetetni.

Az információhiány azért is furcsa, mert a kórházak készülnek. Van okuk, vagy csak túlreagálják a helyzetet? Lesz végre központi tájékoztatás, hogyan védhetjük meg a betegeket, mit kell tudnunk a mostani fertőzésekről?

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: