Csernobil után néhány héttel a szovjet-magyar barátságvonattal átvittek Kijeven – 13 éves voltam

Szerda este jelentette be Magyar Péter, hogy már idén 100 000 forintos iskolakezdési támogatásban részesül több százezer gyerek. A miniszterelnök csütörtökön délelőtt egy videóban ismertette, hogy kik lesznek jogosultak a kétszer 50 ezer forintos részletben érkező támogatásra.

A gyors bevezetés érdekében a támogatást már meglévő jogosultságokhoz kötötték, például a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményhez. Ez azt jelenti, hogy minden iskolás gyermek, aki rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül, automatikusan jogosult lesz a 100 ezer forintos támogatásra.

Ezen felül a támogatásra jogosultak lesznek az emelt összegű családi pótlékban részesülő, tartósan beteg vagy súlyos fogyatékossággal élő gyermekek, a sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekek, valamint a Dobbantó programban és a műhelyiskolai képzésben részt vevő fiatalok is. Minden, egyszülős családban nevelkedő gyermek is megkapja a támogatást, ahogy a gyermekvédelmi intézményben vagy nevelőszülőknél élők is.

A miniszterelnök videója alatt azonban nem mindenki örül egyformán a híreknek.

„Szuper. Vagyis aki tisztességesen dolgozik (de nem milliós a fizetése) és tényleg a gyerekre költené az most sem kap semmit...” – írta egy kommentelő. Egy másik nagyon hasonló véleményen volt:

Akadt olyan is, aki ennél is indulatosabban fejezte ki véleményét: „Mintha azt ígérte volna a Tisza, hogy MINDEN gyerek kap 100 ezer forintos iskolakezdési támogatást!!!?? MOST pedig diszkrimináltan, csak rászorultság alapon támogatja a gyerekeket? Kicsit mellébeszéltek, vagy csak elfelejtettem az ígéreteket, vagy lehet, hogy én nem értettem jól? Hmm, ezek szerint lesz még egy-két mézes madzag, úgy érzem.”

Ugyanezt három szóban foglalta össze másvalaki: „Nem ezt ígérte!”

Egy másik hozzászóló ennél konstruktívabban állt a bejelentéshez, és azt írta:

Ugyanakkor legalább ennyien hálálkodnak Magyar Péternek, amiért nekik jut majd a támogatásból.

Ehhez hasonló hozzászólásokból is több száz gyűlt már össze: „Csodálatos gondoskodás, köszönöm, köszönjük miniszterelnök Úr!”

„Kicsit minden károgó nézzen magába. Mit vártok két hónap kormányzás után egy szétrabolt ország új kormányától? Aki megkapja, az egy kicsit úgy érezheti, hogy egyszer (talán életében először) nem hagyja cserben a rendszer. Tudjátok mi jár mindenkinek? A szája” – foglalta össze a videó alatt kialakult kommentháborút egy hozzászóló.

Kedd estére már 120 településen kellett vízkorlátozásokat bevezetni Magyar Péter szerint a rendkívüli hőhullám miatt. A miniszterelnök azt kérte, ezekben a napokban senki ne locsoljon a kertben, ne mosson autót, ne töltse a medencéjét. A Honvédség is besegít, lajtoskocsikkal osztanak vizet több településen. A Fővárosi Vízművek korábban elismerte, hogy „pengeélen táncol a vízellátás”. Az elöregedett hálózat miatt amúgy is mindennaposak a csőtörések. A kormány egy új államtitkárság felállításával és jelentős, részben uniós forrásból finanszírozott beruházásokkal igyekszik kezelni a helyzetet.

Számíthatunk-e tartós vízhiányra, ha így folytatódik a nyár? Miért ilyen olcsó a víz, és milyen ára van a befagyasztott díjaknak? A rendkívüli helyzetben felmerülő kérdésekről Kurdi Viktorral, a Magyar Víziközmű Szövetség (MaVíz) elnökével beszélgettünk.

— Most még csak június van, de már itt egy durva hőhullám. Két oldalról van nyomás a rendszeren: a meleg miatti többletfogyasztás és a régóta tartó szárazság. Mi most a helyzet?

— A folyók és a talajvíz szintje közvetlenül nem hat a magyarországi víziközmű-szolgáltatásra. Az ország vízigényét alapvetően mélyfúrású kutakból, karsztvizekből és a Duna melletti parti szűrésű kutakból elégítjük ki. A problémát három tényező okozza. Az egyik az agglomerációs hatás, amikor a nagyvárosból kiköltöznek a környező területekre, ahol 50-60-70 évvel ezelőtt egy kistelepülési, falusi szerkezetű víziközmű-hálózat épült ki. Miközben a nagyvárosokban kapacitás szabadul fel, ugyanakkor az agglomerációban sokkal nagyobb vízigény jelentkezik.

— Hány éve nem követik le a fejlesztések a megváltozott körülményeket?

— Erről szerintem országos adat nincsen. A solymári eset volt talán a legelső, amelyik ráirányította a figyelmet a problémára. Emellett a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalnak volt egy jelentése, amely azt taglalta, melyek azok a víziközmű-rendszerek, amelyek az év 300 napján is a kapacitásuk 80%-a fölött működnek. Ebből látható volt egyrészt az agglomerációs rész, másrészt pedig néhány tucat olyan rendszer, ahol a kapacitások előbb-utóbb szűkösek lesznek.

A talajvízszint süllyed, ami azt is jelenti, hogy a házaknál lévő fúrt kutak kiapadtak. Mivel a víziközmű-szolgáltatás megfizethető, sokan a kútjaik felhagyása után a csapvízhez nyúlnak, és ezzel próbálják locsolni a gyepet, életben tartani a növényeket. Ezért van az, hogy nemcsak a hőmérsékleti rekordok dőlnek meg, hanem a vízművek arról számolnak be, hogy a napi vízigények is országos, vagy akár többéves csúcsokat döntenek.

— Meddig tartható fenn ez a helyzet? Számíthatunk-e tartós vízhiányra egyes területeken, tekintve, hogy még a nyár elején járunk?

— Úgy gondolom, hogy az ország 20 ezer vízműves munkatársa és a vízműves cégek rendelkeznek azokkal a kapacitásokkal, hogy tartós vízhiányos helyzet ne álljon elő. Olyan előállhat, hogy egy műszaki hiba, csőtörés vagy vihar utáni áramszünet miatt egyes települések néhány órára nem kapnak vizet, de tartós vízhiányos állapotra nem számítok. A mostani helyzet azért különleges, mert tizedik napja tart.

Amikor egy vízmű azt látja, hogy napok óta nem tudja reggelre ideális szintre feltölteni a víztornyot, akkor kiszámolhatja, hogy mikor ürül le a rendszer, és a magasabban fekvő területeken mikor szűnik meg a vízszolgáltatás. Itt jön az a gondolat, hogy rá kellene venni a lakosságot a szolidaritásra. Aki mélyebb területen lakik, ne fordítsa a vizet a pázsit automata öntözésére, mert a fentebb lévő utcákban már az alapvető tisztálkodásra és ivásra sem lesz víz.

— Én is felhagytam a gyep locsolásával, nyírásával, így mindenféle növények nőnek a kertemben, ráadásul zöldek is. Az utcánkban, akik nyírják a gyepet, ha nem locsolják, ami volt is, rég kiszáradt. Lehetett kérni a szolgáltatótól locsolási kedvezményt, ami nem éppen a spórolásra ösztönöz.

— Így van, teljesen igaza van, és jól megérti az idők szavát, azt mondom, „innovátor kategóriába tartozik”. Én a Homokhátságon élek, és látom magam körül, hogyan adják fel a tulajdonosok a pázsitokat. Abszolút felszabadító volt Gajdos miniszter úr májusi akciója a „vágatlan májussal”. Én is megcsináltam, nem gondoztam az előkertemet, hagytam nőni, és a második hét után elkezdtem gyönyörködni a vadvirágokban.

— Beszéljünk a rezsicsökkentésről. Mennyibe kerül jelenleg az ivóvíz, és ebből mennyit fizet meg a lakosság?

— Ha a teljes ivóvíz- és csatornaszolgáltatást nézzük, az ágazat bevétele három részre osztható. Egyharmadát a lakosság fizeti, egyharmadát a nem lakossági szektor, a maradék egyharmad pedig állami támogatás. Idén például 150 milliárd forint költségvetési támogatás került a víziközművek büdzséjébe.

2010-es árszinten vannak a vízdíjak. A lakossági vízdíjak elvesztették azt az értéküket, amely alapján a szolgáltatás rekonstrukciója, fejlesztése biztosítható lenne. A megfizethetőség oldaláról nézve, 15 éve egy átlagos magyar család a jövedelmének 3-3,5%-át költötte víz- és csatornaszámlára. Ma ez a szám 0,8%.

— Milyen megoldást tartana elfogadhatónak a díjak rendezésére?

— A főpolgármester úr múlt héten azt nyilatkozta, hogy szeretné, ha az önkormányzatok visszakapnák a díjmegállapítási jogukat. Régen ez így volt, ennek eredménye a ma is érvényben lévő ezerféle lakossági vízdíj. A legolcsóbb talán 76 forint, a legdrágább 670. Ez nem reális és nem is igazságos. Szerintem az a fontos, hogy a megfelelő színvonalú vízszolgáltatás indokolt költségeit a MEKH határozza meg, a miniszter pedig hirdesse ki. Utána szülessen szakpolitikai döntés arról, hogy ebből ki mennyit fizet.

— Az ivóvíz horribilis százaléka elszivárog a csövekből, a rendszer állapota miatt. Hogyan lehetne rávenni a szolgáltatókat a fejlesztésekre?

— A víziközmű-szolgáltatókat nem kell erre rávenni. Ők a vagyontulajdonos, az önkormányzatok és a magyar állam birtokában lévő rendszereket működtetik. A szolgáltató cégek rendelkeznek a fejlesztési elképzelésekkel. A vagyontulajdonos és a szakpolitikai szabályozó feladata, hogy megteremtse ehhez a forrásokat.

Ezt a lemaradást az utóbbi évtizedekben szedtük össze. A leküzdéséhez átfogó, országos víziközmű-rekonstrukciós programra van szükség, ami nem egy-három-öt év alatt fog megvalósulni. Egy átfogó programmal 10-15 éves távlatban érhetjük utol azt a műszaki színvonalat, hogy ne menjen pocsékba az ivóvíz 20-25%-a, ami ma elszivárog.

— Ha lenne egy kiegyensúlyozottabb vízügyi politika, hány év múlva bírnánk ki egy hosszabb hőhullámot a lakossághoz intézett felhívások nélkül?

— Három év.

— Tehát három év múlva egy két-három hetes hőhullám alatt már nem a lajtoskocsikról szólnának a hírek?

— A hároméves időtávra a szükséges forrást 300-500 milliárd forintra becsülöm. Ez nem egy kutatott érték, csak az én iparági szakértői becslésem. Tizenöt évre vetítve 3000-5000 milliárdról beszélünk. Ha az első három évben rendelkezésre állna ez a plusz 300-500 milliárd forint, akkor három év múlva ilyenkor már arról beszélhetnénk, hogy a lajtoskocsizás és az ehhez hasonló problémák egy hőhullám alatt nem merülnek fel az országban.

— A kormány partner ebben? Van kommunikáció a döntéshozókkal?

— Igen, van kommunikáció és szakmai egyetértés is. A mai helyzet ráirányította a figyelmet arra, hogy

Itt nem arról van szó, hogy „én fizetek egy szolgáltatásért, kinyitom a csapot és csak folyjon”, hanem arról, hogy mindenkinek látnia kell: egy véges természeti erőforrással való felelős gazdálkodásról van szó. Ebbe bele kell érteni a családokat, a nyugdíjasokat, az ipart, a szakpolitikát, mindenkit. Azt gondolom, hogy ezeket az ingerküszöböket most átütöttük, és ez szükséges ahhoz, hogy hosszú távon a gyerekeinknek is legyen normális vízinfrastruktúrája.

Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója volt a Magyar Közöny Podcast vendége, ahol a NER utáni elszámoltatás jogi és gyakorlati kihívásairól beszélt. A jogász kitért a NAV új vezetőjének kinevezésére, Hajdu János volt TEK-főnök ügyére, a vagyonvisszaszerzés lehetséges módjaira, valamint arra, hogy szerinte miért nem érdemes Orbán Viktor esetleges felelősségre vonását társadalmi közérzethez kötni.

A NAV új vezetőjének kinevezésével kapcsolatban Ligeti Miklós elmondta, nem szabad meglepődni a döntésen, mert a rendőri vezetésben is hasonló folyamatok zajlottak le, ahol jellemzően a korábbi helyettesek léptek előre a folytonosság biztosítása érdekében. Ugyanakkor hozzátette, hogy ő személy szerint jobban örült volna egy, a rendszeren kívülről érkező vezetőnek.

„Én is boldogabb lennék, hogyha mondjuk a Készenléti Rendőrség, a Nemzeti Nyomozó Iroda vagy az Országos Rendőr-főkapitányság élére nem olyasvalaki kerülne, aki a rendszerben edződött” – fogalmazott.

A NAV esetét szerinte különösen érzékennyé teszi a 2014-es kitiltási botrány és az intézmény korrupciógyanús ügyekben való érintettsége. Úgy véli, a NAV bizonyíthatja a NER-es folytonosság megszakadását azzal, ha például Lázár Jánossal szemben lefolytat egy eredményes vagyonosodási vizsgálatot.

Ligeti szerint Hajdu végtelenül lojális Orbán Viktorhoz, akinek a karrierjét köszönheti, ezért valószínűtlen, hogy rá vallana. „Orbán Viktornak köszönheti, hogy 2010-ben, mint egykor leszerelt rendőrőrnagy, hirtelen dandárdábornokként folytathatta a karrierjét, és kapott egy önálló rendőrséget.” Hajdu altábornagyként szerelt le, nála magasabb rendfokozatot csak Pintér Sándor ért el.

„Hajdu Jánosról azt feltételezni, hogy egyszer csak előáll a farbával, és azt mondja, hogy én még tiltakoztam is, de muszáj volt megtenni, mert a Viktor azt mondta, hogy a haza ezt követeli, erre semmi sem utal.”

Hozzátette, bárki is találta ki az akciót, az egy súlyos bűncselekmény, amiből szerinte nagyon nehéz kimászni, és nehéz elképzelni, hogy a végső döntést nem a NER legfelsőbb politikai vezetése hozta meg.

Ugyanakkor az biztos szerinte, ha egyszer valaki feláll, és azt mondja, ez „nem is én voltam, hanem a Viktor volt”, akkor annak lesz következménye.

Magyar Péter kormányának eddigi intézkedései közül Ligeti kiemelte az Európai Ügyészséghez való csatlakozást és a közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA-k) visszavételét. A Transparency álláspontja szerint az összes ilyen alapítványt azonnal fel kellene számolni. Különösen kockázatosnak nevezte az Óbudai Egyetemet működtető Rudolf Kálmán Alapítványt, amely egy magántőkealap-kezelőn keresztül „masszívan benne van a NER-es, bizniszes hátországban”. Szerinte itt azonnal állami biztost kellene kinevezni a vagyonvesztés megakadályozására.

A tervezett vagyonvisszaszerzési hivatalról szólva Ligeti Miklós elmondta, jó iránynak tartja a létrehozását, de a szervezetnek a jelenlegi tervezetnél erősebb jogkörökre van szüksége. A jogász szerint a NER-t lehet ugyan maffiaállamnak vagy Cosa Nostrának nevezni, de ezek a definíciók nem segítenek a jogi megoldásban. A legnagyobb kihívásnak azt tartja, hogy a formailag érvényes szerződésekkel szerzett, de jogtalan vagyont hogyan lehet visszaszerezni a jogállami keretek között.

A Transparency javaslata szerint nem elég, ha a hivatal bíróságon támadhatja meg a szerződéseket, mert az túl lassú. „Nekünk az a – még a hivatal ötleténél is – formabontó elképzelésünk, hogy a hivatalt magát kell feljogosítani arra, hogy megállapítsa egy-egy szerződés érvénytelenségét” – fejtette ki.

Ligeti szerint a jog nem védheti azokat, akik jogtalanság útján gazdagodtak meg. „A lopott szajréra a tolvaj nem szerezhet tulajdont. A jogtalanul felhalmozott vagyon megvédésére az államnak, és nem a jogtalanul meggazdagodónak van joga” – szögezte le.

A Transparency International jelenleg is több nagy ügyön dolgozik – mondta el Ligeti. „Két nagyobb horderejű ügyön dolgozunk, nemsokára magántőkealapok témában fogunk nyilvánosság elé lépni, feljelentés, illetve Állami Számvevőszéki vizsgálat kezdeményezését fontolgatjuk” – árulta el.

Öt magántőkealapot vizsgáltak, amelyekbe százmilliárdos nagyságrendben került közvagyon, és úgy látják, a befektetések nem feleltek meg a jogi előírásoknak, ami felveti a hűtlen kezelés gyanúját. Emellett egy hároméves pereskedés eredményeként megszerzett 42 titkos kormányhatározatot is vizsgálnak, amelyekben szintén közpénzmilliárdok sorsáról dönthettek.

A NER összeomlásának gyorsaságával kapcsolatban kifejtette, hogy a magukat örökkévalónak gondoló rendszerek a merevségük miatt törékenyek.

„Sokkal kisebb – tulajdonképpen nem is létező – a hajlandóság a NER-kegyelt oligarchákban arra, hogy a lopott szajrét a NER-es értelemben vett „magasztos” célok és érdekek fenntartására és védelmére bevessék” – állapította meg.

Az interjú végén Ligeti Miklós egyértelművé tette, hogy Orbán Viktor esetleges felelősségre vonása nem lehet politikai mérlegelés kérdése. Szerinte ha felmerül a megalapozott gyanú, akkor az elszámoltatásnak meg kell történnie, függetlenül a társadalmi hangulattól.

„Jogászként erre nekem nagyon egyszerű a válaszom. Ha Orbán Viktorral szemben megfogalmazódik a személyét érintő, megalapozott bűncselekmény-gyanú – akár az aranykonvoj-ügyben, akár más ügyben –, akkor mindegy, mi a társadalmi közérzület, mert a jog parancsa egyértelmű: bűn nem maradhat büntetlenül, akit bűncselekmény gyanúja terhel, azzal szemben el kell járni. Tehát itt nincs kivétel, és a NER bukásával az első számú reményünk az, hogy a törvény előtti egyenlőség visszatér az országba.”

Horváth József, a nemrég megszűnt Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet volt kutatási igazgatója az Ultrahang csatornának adott interjút, amelyben állítása szerint először és utoljára beszélt a múltjáról és az őt ért vádakról. Mint mondta, azért döntött a megszólalás mellett, mert a parlamentben és a médiában is szerinte „nyilvánvaló hazugságokat, méghozzá otromba hazugságokat” terjesztenek róla, és 37 évnyi hallgatás után úgy érezte, elég volt.

Horváth azt állítja, hogy 1984-ben, középiskolai tanárként egy újsághirdetésre jelentkezett, amelyben a Belügyminisztérium keresett fiatal diplomásokat „érdekes munkára”.

Családi hátteréről szólva kiemelte, hogy kitelepített kulák családból származik, ahol nem volt párttag, és ő maga is szegénységben nőtt fel. A kiválasztási folyamat hónapokig tartott, és a végén derült ki számára, hogy a titkosszolgálathoz kerülhet.

„Amikor közölték a felvételt, megkérdezték, hova mennék: mondtam, nyomozói munkát szeretnék, nem közlekedésrendészetet. Erre közölték: ők másra gondoltak – titkosszolgálatra. A tudatlanok magabiztosságával bólintottam. Akkor azt mondták: akinek humán diplomája van, az a III/III.-hoz megy, akinek reál végzettsége, az a III/II.-höz.”

Horváth szerint a a III/I. a hírszerzés volt a „top” kategória; a III/II. a kémelhárítás, a sor végén a belső elhárítás, a III/III. állt. Utánuk a technikai-támogató egységek jöttek. A III/III.-nál szerinte nem volt „Kádár-gyerek”. A III/II.-nél és a III/I.-nél viszont sok ismert név tűnt fel – itt Medgyessy Péter nevét hozta példaként.

Ezután megtanították nekik az alapokat: hogyan kell fényképezni, ujjlenyomatot venni; milyen találkozótípusok vannak – biztosító találkozó, pillanattalálkozó –, hogyan figyelnek meg, hogyan építik fel a fedést. Fél év után mindenki eldönthette, marad-e.

Horváth József 1986-ban alhadnagyként csatlakozott a BM III/III-as Főcsoportfőnökséghez. A vádakra reagálva, miszerint a kommunista rendszer végén állt a hatalom szolgálatába, azt mondta, az ő korosztálya egy kísérlet része volt, amellyel polgári diplomásokat, egyfajta „vérfrissítést” akartak behozni a rendszerbe.

A konkrét munkájáról azt állította, hogy kezdő, „zöldfülű” operatív tisztként nem volt tartótiszt. „Nem zsaroltam, nem szerveztem be senkit – nem azért, mert hős vagyok, hanem mert a státuszomból adódóan nem is tehettem volna. Ügyet nem kezdeményezhettem, nem javasolhattam. A szolgálatnál – bár egyre inkább látszott belül is, hogy rendszerváltozás jön – nem rúgták fel azt a protokollt, hogy 3–5 év, mire valakit „elengednek” önálló munkára. Így 1986–88 között alapvetően segédmunkákat végeztem.”

Munkája elmondása szerint főként elemzői volt: dossziékat olvasott és háttéranyagokat írt, emellett például egy utcasarkon kellett figyelnie. „Például késő este egy lépcsőház bejáratánál „szobrozni”, és ha valaki jön, öt percre feltartani. Más terület is „kölcsönkért”, mert a mozgásom nem volt katonás”.

Az interjúban kitért a Dunagate-botrányhoz kapcsolódó iratmegsemmisítések vádjára is, amelyet Ungváry Krisztián fogalmazott meg vele szemben. A történész azt állította, Horváth és társai Ócsán égethették el a páncélszekrényükben tartott állambiztonsági iratokat, például a saját munkadossziéikat.

Horváth József ezt határozottan tagadta. „Én 2010-ig életemben nem jártam Ócsán. 2010 után jártam ott először, amikor a katonai szolgálathoz kerültem” – mondta, hozzátéve, hogy mivel nem volt önálló ügye és nem tartott ügynököt, így munkadossziéja sem volt, amit meg kellett volna semmisíteni. Azt is elmondta, hogy a III/III-nál – más területekkel ellentétben – nem volt orosz összekötő, így szerinte az a feltételezés is valószínűtlen, hogy az iratokat tömegesen Moszkvába szállították volna.

Elmondta, hogy szovjet mintát követve minden „kapcsolatnak” (ügynöknek) háromféle dossziéja volt: munkadosszié, személyi dosszié, és az ügyiratok. Ha a tartótiszt megsemmisítette a munkadossziét, és az ügyiratok is eltűntek, maradhatott a hírhedt „6-os karton” – azon alapadatok vannak (név, fedőnév stb.).

A rendszerváltás után, 1990-ben átvették a megalakuló Nemzetbiztonsági Hivatalhoz. A III/I. és III/II. szakemberei közül szerinte sokan maradtak – a legfelső vezetés kivételével. „A III/III.-tól, ha jól emlékszem, talán 5–6 embert vettek át – köztük engem is –, a 28–30 éves korosztályból, többszörös szűrés után.”

1992-ben szolgálatok közti munkacsoport alakult, amely a miniszterelnök számára érkező információkat elemezte–értékelte – őt is oda delegálták.

Karrierje során volt osztályvezető, majd a Horn-kormány alatt, 1995-ben főosztályvezetőnek nevezték ki. 1998-ban, az első Orbán-kormány idején lett a hivatal műveleti főigazgató-helyettese. Ezt azzal magyarázta, hogy a kormányváltás után a miniszter mellé delegálták, ahol fél évig látták a munkáját, és ezután kapta a felkérést.

Azt állította, sosem tanult szovjet akadémiákon, és először 2000-ben járt Moszkvában, ahol főigazgató-helyettesként Vlagyimir Putyinnal tárgyalt, aki korábban, 1998 és 1999 között vezette az FSZB-t. A találkozó után a tolmács szerint az orosz protokollos a fogai közt csak annyit mondott: „Akkor jó a nyilvántartásunk.”

„A rendszerváltozás után talán az egyik legszámottevőbb, oroszok elleni sikeres realizálás az én vezetői tevékenységemhez kötődik” – állította Horváth, hozzátéve, hogy lebuktatott orosz ügynököket, akik a magyar érdekeket sértették.

Kövér Lászlóról, mint a titkosszolgálatokat 1998 és 2000 között felügyelő tárca nélküli miniszterről azt mondta, soha nem kapott tőle politikai megrendelést.

Szerinte Kövért egyedül az érdekelte, hogy a szolgálatok hatékonyak és eredményesek legyenek, és az ő minisztersége alatt történt az első komoly fizetésemelés a szolgálatoknál.

2002-ben, a kormányváltás után 42 évesen nyugdíjazták. Ezt követően a magánszférában helyezkedett el, és megalapította a később sokat emlegetett UD Zrt.-t.

„A lehallgatott beszélgetésben az hangzott el, hogy „bemegyek a Mac-könyvtárba”, de akkor még nem voltak ennyire elterjedtek a laptopok, és ezt a feldolgozók „MEH-könyvtárnak”, a Miniszterelnöki Hivatal könyvtárának értették” - állította. Szerinte ebből lett „behatolás a MEH adatbázisába”.

Horvátj úgy gondolja, a hatósági fellépés valódi oka az volt, hogy cége egy védett kommunikációs rendszert biztosított egy nagy magyar vállalatnak, amelyet éppen egy orosz hátterű cég akart felvásárolni.

Az MDF megfigyelésével és a párt belső ügyeibe való beavatkozással kapcsolatos vádakat is tagadta. 2008-ban előkerült egy felvétel, amin Csányi Sándorral beszélt Horváth cégtársa arról, hogy kaptak egy megkeresést Orbán Viktor bizalmasától, Tombor Andrástól arra, dolgozzanak rá az MDF-re. Elhangzik az is, hogy „levágott fejet kéne küldeni Dávid Ibolyának”. Ez a felvétel valahaogy eljotott az MDF elnökéhez, aki nyilvánosságra hozta. Horváth most azt mondta, hogy naponta több száz hívást bonyolítottak, „kiragadtak pár mondatot”, és a beszélgetés pikírtségét nem vették figyelembe.

Állítása szerint a legnagyobb megrendelőjük az OTP volt, ezért egyeztettek Csányi Sándorral a megkeresésről, de valójában semmi sem történt. „Bűncselekmény hiányában 2 hónapon belül megszüntettek mindent velem kapcsolatban. 2012-ben a Belügyminisztériumtól kártérítést is kaptunk” - tette még hozzá. Ugyanakkor a 2 milliárdos árbevételű cégük a támadások miatt teljesen lenullázódott.

2010 után a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatnál kapott pozíciót. A Hende Csaba akkori honvédelmi miniszter lehallgatásával kapcsolatos vádakról azt mondta, az egy belső intrika eredménye volt. Állítása szerint a miniszteri irodában még a Horn-kormány idején elhelyeztek egy azóta már működésképtelen lehallgató eszközt, és ezt használták fel ellene a belső riválisai.

Az interjúban tisztázta azt a gyakori tévedést is, hogy összekeverik őt a III/III-as csoportfőnökség egykori vezetőjével, akit szintén Horváth Józsefnek hívtak.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal létrehozását védelmébe vette, mondván, az nem orosz, hanem inkább amerikai és francia mintára jött létre, és az ilyen intézmények fontosak egy ország szuverenitásának védelmében. Állítása szerint az ő lojalitása nem pártokhoz, hanem az országhoz kötődik. A jövőjéről annyit mondott, „most egyelőre majd kipihenem magam, egy kicsit igyekszem regenerálódni, aztán mivel már valódi nyugdíjas korúvá váltam, a normál nyugdíjamat folyósítani fogják.”