SZEMPONT
A Rovatból

Céget alapítani ott, ahonnan mások csak menekülnek

Az Igazgyöngy Alapítvány társadalmi vállalkozásában a legnagyobb szegénységben élő emberek dolgoznak, mégsem akarják, hogy sajnálatból vegyék meg a termékeiket.
Szurovecz Illés írása az Abcúgon, képek: Végh László - szmo.hu
2019. április 30.



Amint van pár szabad percük, már hímzik is a madaras, űrhajós és házikós mintákat, amiket aztán tornazsákokra, mobiltokokra és neszesszerekre varrnak, majd az interneten próbálják eladni. Az idén húszéves Igazgyöngy Alapítvány társadalmi vállalkozásában a legnagyobb szegénységben élő emberek dolgoznak, mégsem akarják, hogy sajnálatból vegyék meg a termékeiket. Ha sikeres márkát faragnak a SZUNO-ból, önfenntartóvá válhatnak, a plusz pénz, az alkotás öröme, a sikerélmény és a tanulás pedig talán a jövőjükre is hatással lesz.

Tizenöt-húsz évvel ezelőtt még L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője is azt hitte, hogy egy jó iskola képes lefaragni a gyerekek otthonról hozott hátrányait. Aztán telt-múlt az idő, és világossá vált, hogy kitalálhat bármilyen alternatív oktatási koncepciót, alapíthat művészeti iskolát, ettől még egyetlen halmozottan hátrányos helyzetű gyereknek se lesz jövőképe.

“Rájöttünk, hogy az iskolában kapott fejlesztést leamortizálja az otthoni közeg, hiszen a család teljesen más üzeneteket, értékrendet közvetít a gyerek felé”

– mondta L. Ritók az alapítvány berettyóújfalui központjában, ahonnan összesen 27 települést érnek el, ebből hat helyen iskolát is működtetnek. Kilátástalan körülmények közt élő emberekkel dolgoznak, akár olyan zsákfalvakban mint a román határ közelében fekvő Told, ahol még egy kocsmát is képtelenség nyereségesen működtetni. Néhány éve már bemutattuk, hogyan kezdődött itt az idillteremtés néhány kerti pottyantós felállításával.

“Nem lehet elvárni, hogy egy olyan családban, ahol nincs kultúrája a mesélésnek vagy a beszélgetésnek, teljesítsék azt, amit az iskola kér irodalomismeretben vagy kommunikációban”.

Ezért nagyjából tíz éve úgy döntöttek, szorosabbra fűzik a kapcsolatot a családokkal, és feltérképezik, mi minden áll annak a hátterében, hogy a gyerekek a képzetlen, nyomorban élő szüleik életútját ismétlik.

Így vált az Igazgyöngy iskolafenntartóból olyan szervezetté, amely a közösségfejlesztéstől az adósságkezelésen át a munkahelyteremtésig egy sor területen segíti a Berettyóújfalu környékén élő szegényeket. L. Ritók és munkatársai mára alaposan kiképezték magukat olyan témákban, amelyek távol esnek a tanítástól vagy a mindennapos segítő munkától. Feltárták, milyen különbségek vannak az oláh cigány családok és a romungrók mentalitása, életvitele, kommunikációja között, igyekeznek kezelni a köztük levő feszültségeket. Figyelnek a tősgyökeres falusiak és a betelepülők közti ellentétekre, vagy a hivatalok és a roma családok viszonyára. Ismerik a gyermekvédelem, a bűnözés, a prostitúció vagy a kábítószer körüli problémákat, és minden olyan veszélyt, amely az általuk elért családokra leselkedik.

Közben társadalmi vállalkozást is indítottak, hogy munkahelyet teremtsenek ott, ahol épeszű ember sosem fog céget alapítani, olyan embereknek, akiktől máshol inkább gyorsan megszabadulnak. Ez mostanra annyira kinőtte magát, hogy az Igazgyöngynél üzleti tervekben, marketingben és brandépítésben kezdtek gondolkodni. Egy PR-cég, a DekoRatio Branding & Design Studio lett a pro bono partnerük abban, hogy jobban tudják értékesíteni a helyi asszonyok hímzéseiből készült táskákat, mobiltartókat és pénztárcákat. A márka neve SZUNO lett, ami cigányul álmot jelent, a köré épített kampányt pedig egy budapesti belvárosi stúdióban mutatták be néhány héttel ezelőtt.

De jó-e, ha egy alapítvány ebbe az irányba fordul, mit lehet elérni egy ilyen társadalmi vállalkozással, és miért fontos, hogy az emberek ne szánalomból vegyék meg a szegénységben élők kézműves termékeit?

Milliós tartozások miatt nem vállalnak munkát

“Rossz úthálózat, hiányzó infrastruktúra, bűnözés, képzetlenség” – sorolta L. Ritók, mennyi minden akadályozza, hogy bárki jó ötletnek lássa vállalkozást indítani Toldon és környékén. A mostani, munkaerőhiányos helyzetben persze nem lehetetlen elhelyezkedni: akik könnyebben mozognak, akár távolabbi településeken is munkát vállalnak, és nem is keresnek rosszul.

“Egy építkezésen dolgozva akár napi 15 ezer forintot is kapnak, egy társadalmi vállalkozás nem tudja felvenni ezzel a versenyt, még akkor sem, ha minimálbért kínál. De nem mobilizálható mindenki, mindig van, aki otthon marad a faluban, velük is kezdeni kellene valamit”.

Ráadásul akik el is mennek dolgozni, legfeljebb hónapokig tartó munkákat találnak, és “amíg utána fel nem élik az ott megkeresett pénzt, nem is motiváltak a munkakeresésre”. Ezek többnyire nem legális foglalkoztatások, L. Ritók szerint iszonyatosan sokan dolgoznak feketén. “Újabb gond az is, hogy szinte mindenkinek van valamilyen tartozása, többnyire személyi kölcsönök és rezsihátralékok miatt, akár milliós nagyságrendben. Ha hivatalosan munkát vállalnak, azonnal észreveszik őket a behajtócégek, és elvonják a fizetésük 30-50 százalékát. Felveszünk valakit 149 ezer forinttal, és máris elveszíti a fizetése egy részét. Ha viszont feketén dolgozik, rejtve marad, ezért sokan inkább ezt választják”. A feketemunkán keresett pénz azonnal ott van az ember zsebében, “társadalombiztosítással vagy nyugdíjjal kapcsolatos tudatosság pedig egyáltalán nincs”.

Az Igazgyöngy társadalmi vállalkozásában főleg azokra építenek, akiknek esélyük sincs messzire utazni a munka miatt. Ilyen a nők többsége, főleg a kisgyerekes anyák, akik nem tehetik meg, hogy elmennek egy másik faluba, hiszen akkor nem érnének oda délután az óvodába vagy az iskolába a gyerekért.

Kezdettől fogva nők dolgoznak a SZUNO-projektben is, de L. Ritók szerint ez nem tudatos döntés eredménye, talán inkább azért lehet, mert nőként ő is előbb szót tudott érteni a kisgyerekes anyákkal. “A hímzéssel elsősorban őket lehetett megszólítani. Ahogy a gyerekeknél a művészeti iskolában, a felnőtteknél is az alkotást akartam középpontba helyezni. Ez a sikerélmény miatt fontos. Persze a kertben is együtt tudunk örülni, ha kihajt vagy szépen növekszik valami, de az alkotás kicsit más. Tökéletes terep az önbecsülés és a szociális kompetenciák fejlesztése szempontjából”.

A SZUNO-ban résztvevő nők a gyerekek iskolai rajzaiból dolgoznak: az azokon előforduló mintákat hímzik ki, és ezek kerülnek rá mindenféle kiegészítőkre, például hátizsákokra vagy pénztárcákra. “Az elején egy sort én hímeztem, egy sort ők. Nehezen indult, de lassan belejöttek” – mondta L. Ritók.

“Egyrészt persze örülnek, hogy plusz jövedelemhez jutnak, másrészt látom, mennyire büszkék magukra, amikor felteszünk egy-egy terméket a Facebook-oldalunkra, és megismerik, hogy azt ők készítették. Ez sokat jelent számukra”.

Ha van pár szabad perc, indulhat a hímzés

Szalai Imréné Angéla nem csak gondozott veteményeskertjéről ismert a faluban, de régi motorosnak számít a SZUNO-projektben is. Amikor egy szerdai délutánon találkoztunk vele, akkor is épp egy csőrét lógató gólyát próbált kihímezni a készen kapott minta segítségével. A húgával, lányával és unokáival egy kétszobás házban élő Angéla számára jól jön a plusz pénz, ráadásul ezt a munkát otthon is el tudja végezni, amikor éppen van néhány szabad perce.

Ha elég időt tud rászánni, hetente négy-öt mintát is kihímez, amiért darabonként négyszáz vagy nyolcszáz forintot kap, attól függően, hogy mekkora mintáról van szó. 4600 forint értékű minta kihímzése után az alapítvány bejelenti egy nap munkaviszonyra.

A hímzéshez szükséges mintákat Gyetvai Piroska szociális dizájner készíti, aki 2014-ben végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) textil szakán.

“Az én feladatom a minták és a termékek tervezése, ezen kívül a munkafolyamatok betanítása és koordinálása. A gyerekrajzok alapján hímzésmintákat és más, kézzel festett mintákat tervezek, de a munkám legfontosabb része a betanítás és a koordinálás. Ez fejlesztő tevékenység, amely során figyelembe veszem, kik dolgoznak a projektben, és az ő készségeikhez, képességeikhez igazítva találom ki a munkafolyamatokat, amelyek idővel egyre összetettebbek lesznek. Ettől szociális ez a tervezői munka”– mondta Gyetvai Piroska szociális dizájner, aki a Heves megyei Pélyből jár Toldra dolgozni heti 20 órában.

Mivel ő is hátrányos helyzetű térségből származik, eleve fogékony a társadalmilag érzékeny témákra, úgyhogy már az egyetemen is próbált ilyen feladatokat találni magának. Egy ideig például egy olyan alapítványnak dolgozott, amely fémezett fóliák, például csipszes zacskók újrahasznosításával foglalkozott. “Fél éven át terveztük és fejlesztettük az ezekből készült termékeket”.

Korábbi évfolyamtársai közül egyetlen embert ismer, aki a diplomaszerzés után szociális irányba ment tovább. Szerinte nem véletlen, hogy ő is egy nehéz helyzetben levő régióból, Miskolcról származik.

“Az itteni munkám nemcsak a művészetről szól, hanem arról is, hogyan kell kommunikálni, elfogadni egymást különböző szociális nehézségekkel, társadalmi problémákkal küzdő emberekkel. Az egyetemen sosem kellett a lélekkel foglalkoznunk, itt viszont ez is nagyon fontos”.

Az általa készített minták kerülnek aztán a hímzőasszonyokhoz, majd a kézzel készült hímzések két varrónőhöz, akik korábban közmunkásként dolgoztak. Ők készítik el a Piroska által tervezett, kész SZUNO-termékeket, amiket aztán bárki megrendelhet az interneten.

Ne szánalomból vegyék meg!

A néhány éve működő SZUNO-projekt mostanában fordult igazán komolyra, amikor úgy döntöttek, profi kampányt rendelnek mellé, és önálló márkát próbálnak építeni belőle. Ezzel az a céljuk, hogy ne csak olyanok rendeljenek a táskákból, neszesszerekből és más holmikból, akik szegény embereken akarnak segíteni, hanem olyanok is, akiket ez egyáltalán nem érdekel, egyszerűen csak szeretik a minőségi és egyedi dolgokat.

“Akkor értettem meg, mennyire fontos ez a fókusz, amikor lehetőséget kaptunk Brüsszelben, az Európai Parlament egyik épületében árulni a termékeinket egy karácsonyi vásárban. A mellettünk levő pultnál gyöngyörű, kézzel készített dobozokat láttam, és csak a bennük levő kártyáról tudtam meg, hogy egy harmadik világbeli asztalost támogathatok a vásárlásommal. Egy másik pultnál Ázsiában készült kasmír kendőket árultak, szintén hátrányos helyzetű emberek munkáit. De ezeket nem szánalomból vették meg a vásárlók, hanem mert hibátlan termékek voltak. Mi is ezt akarjuk elérni” – mondta L. Ritók, akit néhány éve a világ legnagyobb társadalmi vállalkozóit összefogó Ashoka tagjai közé is beválasztottak.

“Ha szociális üzenettel akarjuk eladni a termékeinket, akkor mindig az emberek jószándékára, segítőkészségére kell számítanunk. Azt gondoljuk, hogy gyorsabb és nagyobb üzleti sikert érhetünk el, ha magát a terméket állítjuk a középpontba”.

Szerinte azokban a programokban, amelyekben hátrányos helyzetű embereket foglalkoztatnak, és kézműves termékeket készítenek, ez nem egy tisztázott szempont, ezért sokszor használhatatlan, esztétikailag kifogásolható termékeket árulnak, azzal számolva, hogy majd szociális érzékenységből fizetnek érte. Ha viszont sikerülne igazán vonzóvá tenni a SZUNO-t, azzal hosszú távon önfenntartóvá válna a vállalkozás. Ettől még messze vannak, egyelőre a bekerülési költségek bő egyharmadát finanszírozzák az eladásokból, a többit még az alapítványnak kell kipótolnia.

“Ettől függetlenül a mi társadalmi vállalkozásunkban nem a textil holmi az igazi termék. Ez csak egy eszköz, hogy embereket hozzunk helyzetbe, ellássuk őket munkával és kompetenciával, és talán másfajta jövőkép bontakozzon ki előttük. Ez a küldetésünk, de attól még ezt fenn kell tartanunk valamiből”.

A 12-13 évesekben már látszik a szép jövő

Az Igazgyöngyben a SZUNO mellett lekvárt és préselt tüzelőanyagot, brikettet is készítenek társadalmi vállalkozásban, illetve van kertjük és asztalosműhelyük is, ezzel a férfiakat is bekapcsolják a kézművesmunkába. L. Ritók szeretné, ha előbb-utóbb a többi tevékenységük is a SZUNO-hoz hasonló szintre jutna, és azokat is önfenntartóvá tehetnék.

A társadalmi vállalkozásban végzett munka jó esetben tényleg változást hoz az emberek életébe, ami L. Ritók szerint “jelentheti azt, hogy hosszú távon mobilissá válnak és elköltöznek, máshol keresnek munkát a családjukkal, de azt is, hogy nálunk dolgoznak, és fix, tervezhető jövedelmet kapnak”. Viszont fontosnak tartja, hogy a vállalkozás nem önmagában áll, hanem kiegészíti az összes többi tevékenységüket a művészeti képzéstől a közösségfejlesztésig. “Pont az a munkánk lényege, hogy nem lehet belőle egy valamit kiemelni, minden eleme támogatja egymást. Ezt sokan nem értik, és egy-egy részt próbálnak csak átvenni, ami önmagában nem hoz fenntartható, beépülő eredményt. A komplexitás biztosíthat csak valós megoldást”.

“Vannak olyan távlati céljaink is, hogy az Igazgyöngy, amennyire lehet, vonuljon ki a toldiak életéből, és az általunk felkészített helyiek végezzék a mostani feladatainkat. Viszont látnunk kell, hogy ezt a mostani felnőtt generációval nem tudjuk megcsinálni. Ugyanakkor ott a tanodánk, ahol a 12-13 éves gyerekek közt érzékelhetően vannak olyanok, akik másfajta jövőt képzelnek el maguknak. Nem azt látják maguk előtt, hogy a biharkeresztesi középiskolából kiesve, 16 évesen is lehet gyereket vállalni, aztán otthon maradni, hanem hogy normális szakmát szerezzenek. Ha lesz köztük olyan, aki akár működtetni tudja a webshopunkat, vagy megszervezni azt a munkát, amit most mi csinálunk, az már egy fenntartható vállalkozás lesz”.

Ez viszont egy nagyon lassú folyamat, L. Ritók szerint, ha azonnal kapna 500 millió forintot vállalkozásfejlesztésre, nyilván könnyebb lenne a munkája, de akkor sem haladna gyorsabban. “Azért, mert ez a probléma generációkon át lett ekkora, és a megoldáshoz is hosszú távú munka szükséges. Nem lehet sürgetni, a szemléletváltás nem egyik pillanatról a másikra történik. Biztosan fennmaradó változást pedig nem lehet kikényszerített, csakis fejlesztett módon. Ehhez pedig idő és türelem kell.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Annyit értenek a nukleáris energiához, mint ló a mozijegyhez” – a Paksi Atomerőmű fideszes vezetését bírálta a volt MVM-főnök
Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek egykori vezérigazgatója élesen bírálta a paksi atomerőmű jelenlegi vezetését. Szerinte a menedzsment szakmai felkészültsége nem megfelelő, a létesítményt valójában a kétezer fős szakmai stáb működteti.


Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek korábbi vezérigazgatója az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt arról a 2018-as leveléről, amelyben már akkor a paksi atomerőmű hűtési problémáira és a Paks II projekt aggályaira hívta fel a figyelmet. A volt MVM-vezér szerint a 2018-as figyelmeztetései bejöttek. Azt mondta, nem örül ennek. A Süli János akkori miniszternek írt levelében két kulcsmondat szerepel, az egyik, hogy „jelenleg üzemelő Paks I végletekig kihasználja a Duna folyóvíz adta hűtési lehetőségeket”, a másik pedig, hogy „egyszerűen nincs és nem is lesz megfelelő mennyiségű víz a Dunában.”

Mártha szerint „az a baj, hogy szerintem most sokkal nagyobb a gond, mint amit a levélben leírtam.”

Kifejtette, hogy a Paks I atomerőmű jelenleg a nyolc turbinából eggyel, a négy reaktorból pedig egy csökkentett teljesítményűvel üzemel, ami egyáltalán nem felel meg a tervezett működési állapotnak. Bár az orosz gépkönyvek említik ezt a lehetőséget, de nem heteken vagy hónapokon át tartó üzemre tervezték. A helyzetet egy hasonlattal írta le:

„Ez olyan, mintha egy Forma 1-es autóval a budapesti belvárosban döcögnénk, megállással indulva, 5 km/órás sebességgel.”

A paksi szakemberek munkáját zseniálisnak nevezte, akik ebben a helyzetben is képesek működtetni az erőművet. Ugyanakkor élesen bírálta az atomerőmű jelenlegi vezetését.

Úgy fogalmazott, az erőmű egy félkatonai szervezet, amelynek élén jelenleg „egy bukott fideszes energiahivatali elnök [Horváth Péter Jánosra gondol - a szerk.] ül, és a felügyelő bizottság élén pedig egy Fidesz által indított országgyűlési képviselő, aki úgy tudom, hogy nem nyerte meg a körzetét [itt pedig Steiner Attilára].”

„Ők ketten szerintem annyit értenek a nukleáris energetikához, mint ló a mozijegyhez. Nem ők viszik a művet. Az a kétezer ember viszi, aki ott éjjel-nappal azon dolgozik, hogy ez az egy turbina és az a fél reaktor terhelés működjön.”

Mártha szerint a kormányzati kommunikáció is ezt tükrözi, mivel a miniszterelnök helyszíni látogatásai során nem a felsővezetőkkel, hanem a műszaki vezérhelyettessel mutatkozik. Úgy véli, egy atomerőmű esetében nem szerencsés, ha törések vannak a menedzsment és a szakszemélyzet között.

A jelenlegi, csökkentett teljesítményű üzemmód fenntarthatóságával kapcsolatban bizonytalanságát fejezte ki. Azt mondta, a blokkvezérlő mérnökök bravúrja, hogy a rendszer így is működik, de abban nem biztos, hogy ez hetekig vagy hónapokig tartható.

A legnagyobb veszélynek azt tartja, ha az utolsó blokk is leállna. „Ha ne adj isten Paks leáll, mert elfogy a víz, akkor egy 2000 megawattos termelőberendezés átfordul az ország egyik legnagyobb fogyasztójává.”

Míg egy működő blokk képes „megfűteni” a másikat az újraindításhoz, a teljes leállás és kihűlés utáni újraindítás rendkívül nehézkes lenne. Egy régi példát említett: „Ez utoljára több mint 40 éve ezelőtt indult el hideg állapotból, ahhoz külön kazánparkot építettek a szovjetek, és arról a kazánparkról fűtötték meg az első reaktort.” Hozzátette, hogy ezt a kazánparkot már évtizedekkel ezelőtt lebontották.

A jelenlegi helyzetet, amikor a Duna vízszintje centikre van a leállástól, „hajmeresztő pillanatnak” nevezte.

A reaktorok élettartamára is káros a gyakori leállítás és újraindítás. Az orosz tervek szerint ezeket a blokkokat folyamatos, teljes terhelésű üzemre tervezték, a le- és felterhelés fogyasztja az élettartamukat. Emlékeztetett, hogy a románok a cernavodai atomerőműnél hasonló problémákkal küzdenek, és négy uszályt süllyesztettek el a Dunában, hogy egy mesterséges küszöbbel megemeljék a vízszintet.

Mártha Imre beszélt egy lehetséges megoldási javaslatról is, amelyen a budapesti közüzemek a Műszaki Egyetemmel közösen dolgoznak.

A projekt célja egy 120 kilométeres távvezeték kiépítése Paks és Budapest között, a Duna nyomvonalán, amellyel az atomerőmű hulladékhőjét lehetne eljuttatni Budapestre és az útba eső városokba távfűtési célra.

Ez szerinte Pakson is segítene, mert a jelenleg a Dunába engedett hőt hasznosítani lehetne. Konkrét becslést is mondott: „A mi számításaink szerint, ami még nagyon előzetes, egy ilyen 150-200 megawatt hőt, teljesítményt ilyenkor is el lehetne hozni, ami most egyébként az élethalál közötti különbség.” Hangsúlyozta, hogy ez egy többéves projekt.

A Paks II beruházás kapcsán megismételte korábbi aggályait. Szerinte a jelenlegi helyzetben a Dunába már egyetlen megawattnyi plusz hőteljesítményt sem lehetne beengedni, ezért Paks II esetében elkerülhetetlen lesz hűtőtornyok építése. Ez a Heller-Forgó-féle technológia ismert és működő, de megépítése az egész projekt újratervezését, újraengedélyeztetését és jelentős költségnövekedést vonna maga után.

A nagyméretű atomerőművek építését mára elavult koncepciónak tartja, a Paks II projektet egy kihalásra ítélt mamuthoz hasonlította.

Felidézte, hogy már évekkel ezelőtt megjósolta, hogy az Európai Unió a tiltott állami támogatás és a szabványok miatt sem fogja engedélyezni a projektet az eredeti formájában.

„Most olyan érdekes, hogy én ezt megmondtam, csak senki nem hitte el.”

Ehelyett a Paks I blokkok üzemidejének meghosszabbítását tartaná a legfontosabbnak, akár 80 éves korig, ahogy arra amerikai példák is vannak. Kritizálta a kormány korábbi „szélerőmű frászát”, mondván, ha az elmúlt 16 évben épültek volna szélerőművek, azok most jelentősen kiegészíthetnék a napelemparkokat, és könnyebb helyzetben lenne az ország.

Teljes interjú:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Szél Bernadett: A szakma tudta, és figyelmeztette a kormányt, hogy nem fogja bírni a Duna, de a Fidesz egy ponton túl masszívan a klímacélok ellen harcolt
Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő a Fidesz-kormányok felelősségét firtatja a jelenlegi energiaválságban. Szerinte a Duna rekordalacsony vízállása és a paksi atomerőmű leterhelése előre látható volt, de a figyelmeztetéseket lesöpörték.
M.M. / Fotó: - szmo.hu
2026. augusztus 06.



Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő szerint a mostani hőség, aszály és a Duna rekordalacsony vízállása miatti energia- és vízellátási válság nem az elmúlt hetek, hanem az elmúlt tizenhat év kormányzati mulasztásainak az eredménye.

Posztjában úgy fogalmaz, a Fidesznek „tizenhat éve volt” felkészíteni az országot, méghozzá „kétharmaddal, rendeleti kormányzással, ezermilliárdnyi uniós forrással és gyakorlatilag korlátlan politikai hatalommal”.

Írását azzal kezdi, hogy miközben „az ellenzéki Fidesz épp négy hetet kér számon Magyar Péteren”, ő „tizenhat évet” kér számon a Fideszen. Hangsúlyozza, hogy nem utólag okoskodik, hiszen parlamenti dokumentumok és bírósági ítéletek sora bizonyítja, hogy időben jelezte a veszélyeket.

Úgy látja, a Fidesz-kormányok mindenben válságot láttak – a migrációtól a genderkérdésig –, „csak az egyetlen valós problémával nem voltak hajlandók foglalkozni: az elkerülhetetlenül begyűrűző klímaválsággal és a szükséges alkalmazkodással!”.

A jelenlegi helyzetet úgy írja le, hogy „a hőség, az aszály, a Duna katasztrofálisan alacsony vízállása és túlmelegedése, valamint az energia- és vízellátási gondok egyszerre omlanak rá Magyarországra”. Felidézi a fideszes politikusok nyilatkozatait: Bóka János szerint „erre fel kellett volna készülni”, amire Szél azt javasolja, „írja fel szépen magának a tükörre”. Németh Balázs megjegyzésére, miszerint már nyár elején lehetett látni hogy baj lesz, azt írja: „Nem 2010 lehetett látni, hogy baj lesz.”

Rétvári Bence felvetésére pedig, miszerint a kormánynak négy hete volt cselekedni, úgy reagál: „Nem, az előző kormánynak 16 éve és RENGETEG PÉNZE lett volna cselekedni.”

A volt képviselő felidézi, hogy már 2014-ben felhívta a figyelmet a paksi bővítés hűtővízigényével és a Duna alacsony vízállásával járó kockázatokra. Szerinte

„A SZAKMA TUDTA, és FIGYELMEZTETTE A KORMÁNYT, hogy nem fogja bírni a Duna; ők is tudták.”

A kormány válasza erre szerinte nem egy nyílt vita volt, hanem a szerződések titkosítása és az adatok elzárása. Emlékeztetett, hogy Orbán Viktor „az évszázad üzletének”, Lázár János pedig „az elmúlt negyven év legjobb bizniszének” nevezte Paks II-t.

Szél kitér arra is, hogy a szakma egy diverzifikált energiamixet javasolt. 2015-ben törvényjavaslatot nyújtott be a napelemekre és szélerőművekre kivetett környezetvédelmi termékdíj eltörléséért, mivel abszurdnak tartotta, hogy a kormány „környezetszennyező termékként” adóztatja a tiszta energiát. A Fidesz ezt lesöpörte.

Később képviselőtársaival együtt tízmilliárdokat javasoltak a környezetvédelmi és vízügyi rendszer megerősítésére, de ezeket a módosításokat is elutasították, sőt, „hangosan falkában röhögték ki” a javaslattevőket.

Írt a lakossági energetikai korszerűsítések elmaradásáról is: egy 150 milliárd forintos uniós programból hárommillió háztartás újulhatott volna meg, de Lázár János közölte, a forrásokat inkább állami épületekre fordítják.

Ezzel a Fidesz szerinte „nemcsak támogatást vett el a családoktól. Elvette annak lehetőségét is, hogy Magyarország kevesebb energiát fogyasztó, válságállóbb ország legyen.”

A szélerőműveket szerinte „gyakorlatilag betiltották”, és megemlíti, hogy 2019-ben hiába kérdezett rá a Nemzeti Energia- és Klímatervvel kapcsolatban a hálózatfejlesztés szükségességére, amiről a kormány is tudta, hogy elengedhetetlen lenne. „Vagyis pontosan tudták, mit kellene megcsinálni. Mégsem csinálták meg.”

Szóba hozta a Mátrai Erőmű 2020-as állami megvásárlását is, ami miatt feljelentést tett. Úgy látja, „egy pénzügyileg kivéreztetett, veszteséges, jelentős környezetvédelmi kötelezettségekkel terhelt erőművet vettünk vissza az adófizetők pénzéből”.

A volt képviselő szerint a Fidesz nemcsak nem foglalkozott a problémával, de egy ponton túl „masszívan a klímacélok ellen harcolt”.

Felidézi, amikor Orbán Viktor 2019-ben megvétózta az EU 2050-es klímasemlegességi célját, Gulyás Gergely válasza az volt: „Nincs ok a sietségre”, egy fideszes bizottsági elnök pedig úgy reagált: „Nem kerget bennünket a tatár.”

Szél bírósághoz fordult a vétó előkészítő anyagainak kiadásáért, és első fokon nyert is. Amikor pedig azt kérte, Orbán Viktor számoljon be a vétóról a parlamentben, „Kövér László segítségével inkább átírták a törvényt”, és megszüntették a miniszterelnök beszámolási kötelezettségét. A Fidesz–KDNP képviselői a klímaválságról kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülést is bojkottálták.

Szél szerint a Fidesz „leépítette azt az intézményrendszert is, amelynek az országot fel kellett volna készítenie”, például megszüntették az önálló környezetvédelmi minisztériumot. A 2010-ben még 400 fős tárca kapacitása egy 70 fős államtitkárságra olvadt.

Még Áder Jánost is kérte, hogy lépjen közbe, de szerinte „elnök úr inkább Kék Bolygózott a Kossuth rádióban; a pénzt köszöni, ennyike.”

Posztját azzal zárja, hogy az autokrácia „elveszi az állam tanulási képességét is”.

Szerinte a Fidesz tizenhat év alatt „nem felkészítette, hanem kiszolgáltatottabbá tette Magyarországot”. Úgy véli, most úgy tesznek, mintha az ország története négy hete kezdődött volna. „Nem, nem és nem” – írja, majd hozzáteszi: „Itt vagyok, ott voltam, emlékszem és esélyük sincs arra, hogy elfelejtsük.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor: Magyar Pétert csak egyvalaki tudja megállítani
A politikus szerint sem az ellenzék, sem a sajtó nem képes megállítani a kétharmados többséggel kormányzó Magyar Pétert. Úgy véli, egyedül a Tisza Párt saját szavazóbázisa tudná korlátok közé szorítani a miniszterelnököt, ha jeleznék elégedetlenségüket.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Médiapiac című műsorban fejtette ki véleményét Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, aki eredetileg a halál témájáról beszélt volna, de a közelmúlt eseményei miatt inkább az aktuálpolitikára terelődött a szó. A politikus a beszélgetés elején azonnal reagált arra a hírre, hogy visszavonták az M1 Híradó újonnan kinevezett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének megbízatását, miután Magyar Péter miniszterelnök egy kommentben fejezte ki nemtetszését.

Vona szerint már a két név, Hajdú Gábor és Borsa Miklós felmerülése is hiba volt a közmédia megújítása kapcsán. Úgy véli, a másik, talán még súlyosabb hiba, hogy a miniszterelnök kommentje kellett a döntés visszavonásához.

„A miniszterelnök ezek szerint lényegében kézi vezérléssel, bemondásra tud beavatkozni a kommentben, még csak nem is egy hivatalos levélben vagy egy magántelefonhívásban, hanem kommentben, nyilvánosan teszi helyre, »a közszolgálati tévét«” – fogalmazott.

Szerinte ez a lépés nem a demokratikus érzésünket erősíti. „ Magyar Péter miniszterelnökként mindent kézben akar tartani, és mindent ő akar irányítani és korrigálni, ha szükséges” – mondta.

Mélyebb, rendszerszintű gondot lát az ügyben.

„Itt az igazi, súlyos probléma most nemcsak az, hogy kommunikációsan ez egy rosszul kezelt konfliktus, hanem egy működési elv, egy antidemokratikus működési elv jelenik meg így a szőnyeg alól”

– jelentette ki. Szerinte ha ez a fajta „kommentben kormányzás” lesz a norma, az hosszabb távon komoly problémákat vet fel.

A Tisza Párt fejlődési ívét is kritikával illette, mondván, a párt nem kormányzásra, hanem egy rendszer leváltására kapott kétharmados felhatalmazást. Szerinte egy semmiből jött, tapasztalatlan politikusokból álló pártnak két év alatt nem lehet felkészülni egy kétharmados kormányzásra.

„Nincs meg az a szamárlétra sem, hogy elindulsz, kialakítod a saját értékrendedet, programodat, bejutsz az Országgyűlésbe, növekedsz, kudarcokkal szembesülsz, hanem lényegében egyből, szinte a semmiből. És szerintem ez a fajta unorthodox szervezetfejlődés, vagy közösségfejlődés, előbb-utóbb benyújtja a számlát” – magyarázta.

A kialakult vízválság kapcsán a politikai egység hiányát emelte ki. Felvetette, hogy a pártok frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót is tarthattak volna, hogy a nemzeti egység képét mutassák. „Mi lett volna, hogyha ebben a helyzetben a parlamenti pártok frakcióvezetői azt mondják, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy tudjuk, mindannyiunk »hardcore« szavazóinak nem fog tetszeni, hogy itt áll mellettem a másik, de most egy olyan helyzet van, hogy ezt be kell nyelnie a saját szavazóbázisunknak, és mi itt most közösen vagyunk” – vázolta fel a lehetőséget. Véleménye szerint ezek az „out of the box” kilépések hiányoznak a magyar politikából.

Élesen bírálta a jelenlegi politikai kultúrát, amelyet „keresleti politikának” nevezett, ahol a pártok azt nézik, mit akarnak hallani az emberek, ahelyett, hogy „kínálati politikát” folytatnának, azaz valódi programokkal és értékrenddel állnának elő. Szerinte a miniszterelnököt egyedül a saját szavazóbázisa állíthatná meg, ha jeleznék, hogy bizonyos lépések már nem elfogadhatók számukra.

„Most Magyar Pétert én nem tudom megállítani, te se, a sajtó se, senki nem tudja, kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani: a Tisza szavazóbázisa. Nekik kellene ilyenkor jelezni, hogy ez nem oké” – mondta.
A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
24.hu: Az összes profitot kivette Paksból az állam az utóbbi 16 évben, a szakértő szerint „pénz nélkül, letolt gatyával áll” az atomerőmű
A 24.hu összesítése szerint a Paksi Atomerőműből 16 év alatt közel 200 milliárd forint nyereséget vett ki az állam, saját forrás nélkül hagyva az üzemeltető céget. Perger András szerint pedig költség lenne bőven.


Tizenhat év alatt csaknem 200 milliárd forintnyi nyereséget vett ki az állam a Paksi Atomerőműből, miközben az új kormány szerint egy mindössze 10 milliárd forintos beruházás elmaradása közrejátszott abban, hogy most blokkokat kellett leállítani, a kieső áramot pedig drága importból kell pótolni – írja a 24.hu.

Számításaik szerint az ország áramellátásának harmadát adó létesítményből az utolsó fillérig kivették a profitot, így a cégnek nem maradt saját forrása a fejlesztésekre.

A portál összesítése szerint 2010 és 2025 között a Paksi Atomerőmű Zrt. bő 197 milliárd forint adózott eredményt termelt, amit a tulajdonos MVM minden évben teljes egészében osztalékként fizetett ki az államnak.

Ráadásul a rezsicsökkentés bevezetése után a cég bevételei jelentősen megcsappantak. 2012-ben még 28,3 milliárd, legutóbb 2025-ben már csak 3 milliárd forint volt a nyereség, és ezt az állam maradéktalanul ki is vette a cégből.

Perger András, az Energiaklub energiaprogram-vezetője a lapnak úgy értékelte a helyzetet, hogy az atomerőmű „most itt áll pénz nélkül, letolt gatyával.”

Hozzátette, a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a paksi blokkok üzemidejének meghosszabbítása a becslések szerint legalább 600 milliárd forintos beruházást igényelne, amire a cégnek jelenleg nincs félretett forrása.

A szakértő szerint Paksi Atomerőműből kivont nyereség nem egyedi eset, a gyakorlat az egész MVM-csoportra jellemző. A kormány rendszeresen nyúlt az állami energetikai cég tartalékaihoz, ha a költségvetésnek pénzre van szüksége.

2023-ban például 309 milliárd forint osztalékelőleget fizettetett ki az MVM-mel, 2025 novemberében pedig újabb 131,5 milliárd forintot vont el a vállalattól.

A mostani leállások miatt szükségessé vált áramimport költsége a hírek szerint tízmilliárdos nagyságrendű lehet, ami nagyjából megegyezik azzal az összeggel, amiből az új szivattyútelep megépítésével megelőzhették volna a problémát - hangoztatta korábban az energetikai miniszter, Kapitány István.

A szakértő ennél azért óvatosabban fogalmazott:

Szerinte logikusan felvethető kérdés: van-e összefüggés a teljes egészében elvont nyereség és a jelenlegi helyzet között.

A blokkok leállításának közvetlen oka Duna rekordalacsony vízállása volt. Július végén a kritikus vízszint és a magas vízhőmérséklet miatt az atomerőmű már nem tudott elegendő hűtővizet felhasználni a környezetvédelmi előírások betartása mellett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk