Budapesti Ilona a Brain Baron: „Vigyáznunk kell, milyen döntéseket engedünk át a gépeknek”
- A 1 Million Women to Tech (kb. Egymillió nőt a technikába) azzal a céllal jött létre, hogy 2020-ig 1 millió nőnek biztosítson ingyenes képzést. Ez azt sugallja, hogy még mindig nem túl jó a nők helyzete ezen a téren.
- Igen, és sajnos nem fogjuk elérni, 30 ezernél tartunk, és nem nagyon tudunk tovább menni. De megtettük, amit lehet. Egyébként nem is így indult, hogy 1 Million Woman to Tech. Ezt elmondom, mert ez még másutt nem jelent meg. Úgy kezdődött, hogy tavaly Oxfordban mesterfokozatot szereztem, majd az Oxford Entrepreneurs nevű csapat vezetője lettem. Szerveztünk egy nemzetközi konferenciát. 804 jelentkező között 57 nő volt. Próbáltunk tenni valamit, hogy ne legyen ennyire szegregált a program. Végigtelefonáltunk és e-maileztünk minden számítástechnikai egyetemi tanszéket Európában, hogyha tudnak, küldjenek nőket.
57-ről sikerült 97-re feltornászni ezt a számot, és hihetetlen, mennyi munka volt benne.
Lement a konferencia, és gondolkozni kezdtünk: Oxfordban vagyunk, „über” liberálisak vagyunk, volt, akinek fizettünk, hogy eljöjjön és még így sem sikerült több nőt bevonni. Mit lehetne tenni? Ekkor hirdettem meg a Summer of Code-ot (kb. a Kódolás nyara), hogy 300 nőt vonjunk be. Ez egy rövid tanfolyam és hackertalálkozó volt. Már az is történelmi lett volna, hiszen Oxford sem tudott 300 nőt összeszedni. Amikor a felhívást kitettünk a netre, a nők elkezdték megosztani. Három hónap alatt 145 országból 19 950-en jelentkeztek, hogy szeretnének részt venni ebben. Látszott, hogy ez már rég nem a Summer of Code, megkérdeztük, mi legyen a neve, és ők, a Facebook csoportunk választotta, hogy legyen a nevünk 1 Million Women to Tech. De hát én programozó vagyok, nem üzletember, nagyon nehéz. Több nő van ebben a programban, mint amennyi a BME-n, a Corvinuson, a Hardvardon vagy az MIT Stanfordon tanul. Persze jóval alacsonyabb az átlag képzettség, van akinek nagyon nehéz számítógéphez, internethez jutnia, egészen mások a kihívások. Az 1 milliót el fogjuk érni, ha nem is mi, de az összes hasonló képzéssel közösen igen. A kérdés inkább az, mikor érjük el azt, hogy ez már ne legyen kérdés. Ma már például nem kérdés, hogy akár fiad, akár lányod van, járhat iskolába. De száz éve ez még egyáltalán nem volt magától értetődő.
- Annak mi az oka, hogy a kitűzött egy millióhoz képest csak 30 ezernél tartanak? Nehéz elég érdeklődőt találni?
- Nem nehéz, hiszen mint mondtam is, a kitűzött 300-hoz képest majdnem 20 000 jelentkezett. A szükségleteiket viszont nem olyan könnyű kielégíteni. Erőforráshiány van. Ember és pénzhiány. Egyébként nagy a lemorzsolódás is. Azt tapasztaljuk, hogy azok tudták elvégezni a képzést, akiket megfizettek ezért. A többiek megcsinálják az egy hetes programot. De 800 óra az alapszint és 2000 óra, hogy valaki programozóként alkalmazható legyen valahol. Az nagyon sok, nem mindenki tudja bevállalni.
- Magyarországon van partnerük?
- Dolgozunk rajta. A Black Rocknál pályáztunk támogatásért, de még várjuk az eredményt. Az adatbázisunkban egyébként körülbelül 300 magyarországi nő szerepel, akik valamilyen formában kapcsolatba léptek velünk.
- Milyen a világmegoszlás? Hol a legrosszabb a helyzet, illetve honnan érkezik a legtöbb jelentkező?
- A honlapunkon van egy térkép, amin látni lehet a megoszlást. Természetesen a legtöbben az USA-ból és Nagy Britanniából érkeznek. Indiai is elég erős. De a térképen erősen kiütközik Nigéria. Aki a startupok világában járatos az tudja, hogy Nigéria eszméletlen fejlődésnek indult. Szerintem az ennek az oka, hogy felszabadították a telekommunikációs ipart, ezért hatalmas verseny indult. A cégek nyomják le az árat, viszont a szolgáltatások jó minőségűek, különben a vásárlók elmennek.
Nigériából 2000 nő vesz részt a programban.
Nézzük meg Etiópiát: az egyik legtörekvőbb afrikai ország, a befektetők imádják. De a telekommunikáció állami monopóliumban van. Az embereknek nagyon nehéz jó minőségű internethez jutni akár telefonon, akár számítógépen, ezért nehéz bekapcsolódniuk a nemzetközi keringésbe. Úgyhogy ez a kis térképünk nagyon jól leképezi azt, hogy a világ melyik részén milyen sok az angolul tudó, és mennyire jó az internet hozzáférés. Viszont az is fontos, hogy ezek az abszolút jelentkezés számok. Ha viszont ezt összevetjük az adott országok lakosságával, megkapjuk, hogy az ország népességéhez képest milyen arányban lehet az embereket bevonni. Ebben az összehasonlításban viszont Finnország nyer. Egymillió nőre jut ötven jelentkező. Magyarországon körülbelül öt.
- A Brain Baron két programban is érintett. Az első címe „Robot Rights and Wrongs”(kb. A robotok előnyei és hátrányai), ahol Gary Smith-szel vitázott a mesterséges intelligenciáról.
- Igen, de nehéz volt, mert nagyon sok mindenben egyetértettünk.
- Gary Smith azt állítja, nem az a veszély, ha a számítógépek okosabbak lennének nálunk, hanem hogy azt hisszük, okosabbak nálunk. Ön hogy vélekedik erről a témakörről?
- Én azt képviseltem, hogy az AI viszonylag gyorsan fog a világban elterjedni, és nagyon sok mindent át fog venni, ő azt mondja, hogy ez a folyamat lassabb lesz. Ami nagyon tetszik az ő munkásságában az az, hogy ő matematikailag és statisztikailag közelít meg mindent. Mindig meg tudja mondani, hogy a „big data” hol szúrta el a dolgot. Milyen feltételezésekben téved azért, mert nem vesz valamit észre. Ugyanis az emberi intuíciót figyelmen kívül hagyja, mivel nincs rá adat. Ez pedig veszélyes, mert lassan a gépekre bízzuk annak eldöntését, hogy ki menjen börtönben, hogy valaki mennyi hitelt vehet föl, hogy ki juthat be nyugdíjas otthonban, mennyi egészségbiztosítást kell fizetni.
Veszélyes ezeket a döntéseket átadni a robotnak, mert ezzel az mondjuk, hogy a gép okosabb. Pedig nincs mindig így.
Igen, több adathoz hozzáfér, gyorsabb, de nagyon vigyáznunk kell, hogy milyen döntéseket engedünk át nekik.
- Annyiból érdekes ez a felvetés, hogy pont a bírósági gyakorlatban azért az emberi döntéseknél is van hiba lehetőség. Időről időre mindig felmerülnek olyan esetek, ahol kiderül, hogy valakit ártatlanul ítéltek el.
- Nagyon jó, hogy most elkezdődtek ezek a viták. Például amíg a számítógépek nem léptek be Amerikában a bűnügyekbe, addig nem nagyon beszéltünk arról, hogy bizonyos etnikai csoportoknak 50%-kal nagyobb az esélye adott bűncselekményért börtönbe jutni, mint a fehéreknek. Ezt eddig nem elemezték, nem voltak rá statisztikák, de most a gépek ezt is felszínre hozták.
- A mesterséges intelligenciákkal kapcsolatban van egy általános félelem, amit leginkább a sci-fi könyvek és filmek táplálnak, hogy egyszer csak majd átveszik a hatalmat a világon. Mennyire reális veszély ez?
- Amit én látok egyelőre, hogy nagyon-nagyon okos papagájokat készítettünk. Nagyon jó válaszokat tudnak adni adott problémákra. Most láttam először egy olyan kutatást, ami nagyon izgalmas, mert próbálnak az általános intelligencia felé közelíteni. A problémát még nem tudja kiválasztani, de a környezetet megváltoztatja. De sem Gary sem én nem gondoljuk, hogy nagyon gyorsan bekövetkezne, hogy az AI képes lesz önállóan cselekedni.
Én a robotoktól jobban félek. A mosógép is robot, de az egy helyben van, nem tud kárt okozni. De a humanoidok megfoghatnak egy kést, neki mehetnek valakinek, vagy belecsap egy villám és meghibásodik... szóval jobban félek a fizikailag mozgó dolgoktól, mint attól hogy a számítógép hirtelen önmagától tud majd honlapot építeni. Az kifejezetten jó lenne.
- Úgy gondolom, az igazi félelem a kettő kombinációjától van, tehát olyan robotok, amelyek mesterséges intelligenciával rendelkeznek.
- Most ezen gondolkoznak a kutatók is, hogy ezek hogy folynak majd össze. Ezért is hívják ezt forradalomnak. Van ugye a kiterjesztett valóság, a virtuális valóság, van a robotika, jönnek a drónok – hogy mind ez hogyan fog találkozni, ezt nem tudjuk.
- A másik program, amiben érdekelt, a digitális bankolásról szól. Hogyan maradjunk anonimek a digitális korban? Tényleg, hogyan?
- Puccsoljunk be minden mostani vezetőt, legyen anarchia, indítsunk mindent újra, akkor talán lehet valamit kezdeni. Nagyon nehéz lesz ebben a világban anonim maradni, hiszen arról szól minden szabályozás, hogy mindenkit szeretnének felülvizsgálni. Európában van arra törekvés, hogy az emberek a saját adatai tulajdonosai legyenek. Amerikában például, ha tizenöt év után bemegyek a körzeti orvoshoz, hogy adja ki az adataimat, mert el szeretnék utazni egy másik országba, akkor nem férek hozzá mindenhez. Mert nem egy értelmű, hogy melyik adat kié, ki férhet hozzá.
Az átlagember azt hiszi, hogy ez nem az ő problémája, pedig nagyon is az.
Amerikában például elfogadták azt a törvényt, hogy az internet szolgáltató minden adatot rögzíthet rólunk, és utána azt eladhatja. És az mind az ő adata, mi hozzá sem férhetünk. Ha valaki erre nem figyel, és például utazás közben nem figyel rá, hogy az adatai védve legyenek, akkor akaratlanul is pénzt keres ezeknek a cégeknek. Ezt nagyon veszélyesnek tartom, és ez rajtunk múlik, hogy ezt ne fogadjuk el.