Budapesti Ilona a Brain Baron: „Vigyáznunk kell, milyen döntéseket engedünk át a gépeknek”

A 24.hu-n megjelent interjúban Prőhle Gergely, volt államtitkár és nagykövet fejtette ki véleményét a NER bukásáról, a Fidesz átalakulásáról és az ország előtt álló új lehetőségekről.

Kövér László választási eredményekre adott, Bayer Zsoltnak tett nyilatkozatát, miszerint „a sátán most csatát nyer, de a győzelem Jézus Krisztusé”, Prőhle úgy értékelte, hogy a politikai retorikába vészesen beszivárgott a „papos beszédmód”. Szerinte a közéleti szereplők néha liturgikus szerepet vesznek fel a közérdek szolgálata helyett. Azt pedig blaszfémiának tartja, amikor a Vadhajtásokat és a Nemzeti Sportot igeforrásként említik. A Fidesz szektásodásával kapcsolatos felvetésre úgy reagált, kétségtelen, hogy túl sok ügy vált hitkérdéssé. „Hogy ezt szektásodásnak nevezzük, vagy szélsőséges társadalmi megosztottságról beszélünk, végül is majdnem mindegy” – tette hozzá. Nem hinné, hogy a sátán győzött volna a választáson, szerinte súlyos felelősség terhel mindenkit, aki egy ekkora többséget diabolizál.

Arra a kérdésre, kire szavazott, nem adott egyértelmű választ, de hangsúlyozta, hogy az álláspontja világos: „Európához tartozunk, csakis ott van esélyünk a nemzeti érdekeink érvényesítésére.” Ebből következően a Moszkva vagy Európa dichotómiában mindig az Európai Unió mellett teszi le a voksát. A híreszteléseket, miszerint neve a Tisza Párt kormányalakításánál felmerült, nem tulajdonított különösebb jelentőséget, mondván, ismeri az újsághírek természetrajzát, és semmilyen felkérésről nincs szó.

Prőhle Gergely, aki magát többszörös helyettes államtitkárként, több kormány volt nagyköveteként és „egyszeresen bukott múzeumigazgatóként” jellemezte, beszélt a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) éléről való menesztéséről is. Elmondása szerint a PIM-ben egyfajta kulturális hídszerepre törekedett, de mindkét oldalról kapott kritikát. Kirúgásának története szerinte arról mesél, hogy a Fidesz a szélsőjobboldaliakat is a „nagy köpönyege alatt” akarta tudni.

A NER kultúrharcát azzal a koncepcióval azonosította, amivel Orbán Viktor megpróbálta egyesíteni „Pannóniát és Hunniát”, azaz a modernizálódó, polgári és a radikális, keleti mítoszokat éltető táborokat. Prőhle szerint ez a terv sokáig működött, de végül a rendszer elment „Hunniába”, és lényegében ezen bukott el a kormányzás. „Ugyanis a magyarok, főleg a fiatalok döntő többsége nem Hunniába, hanem Pannóniába vágyik” – állította. Ezzel szemben a mostani Országgyűlés alakulóülésének gesztusait, a különböző himnuszok és dalok közös éneklését a kulturális nyitás jeleként értékelte.

A Magyar Péter által ígért elszámoltatással kapcsolatban úgy véli, véget kell érnie a következmények nélküli ország időszakának, de óva intett attól, hogy az új kétharmad ugyanúgy viselkedjen, mint a régi. „Fontos, hogy senki ne azt érezze, hogy egyszer az egyik kétharmad foglal el mindent, aztán meg a másik kétharmad” – mondta, hozzátéve, hogy a cél a nemzeti konszenzus és a megbékélés kell, hogy legyen. A vagyonvisszaszerzés kapcsán a jogtudományban és az igazságszolgáltatásban bízik.

A NER kulturális lejtmenetének szimbólumaként értékelte, hogy a párt prominensei Fásy Zsülikét és Kis Grófót hallgatnak. Úgy látja, a Fidesz ezzel feladta azt a célját, hogy kulturális missziót töltsön be. Ezzel szemben méltatta azt az Orbán-kormányt, amely felújította a Zeneakadémiát és az Operaházat. A mélyszegénység problémáját is érintette, elképesztőnek nevezve, hogy Budapesttől harminc kilométerre „a harmadik világ van jelen”, és szerinte a felzárkóztatásnak be kell kerülnie a nemzeti minimumok közé.

A Fidesz és Orbán Viktor jövőjével kapcsolatban bizonytalanságát fejezte ki. Szerinte Orbán Viktor mumusként való felmutatása a Tisza Párt számára politikai eszköz lehet, így a volt miniszterelnök „az új Gyurcsány” szerepébe csúszhat. Az igazi árulást Prőhle szerint azok követték el, akik a polgári értékrend mögé bújva közvagyont talicskáztak ki. A luxuséletmód rengeteg választót idegenített el a Fidesztől.

A NER-ből való kiábrándulásának pillanatát is felidézte: „Amikor egyre gyakrabban kaptam azt a kérdést, hogy hogyan létezik az, hogy a miniszterelnök gyerekkori barátja és veje a két leggazdagabb ember az országban. Onnantól nem vállaltam ilyen fellépést.” Arra a kérdésre, miért nem tiltakozott hangosabban a korrupció ellen, őszintén válaszolt: „mert állami állásban dolgoztam, dolgozom, és nem szerettem volna, ha elküldenek.”

A kegyelmi ügyben Novák Katalint és Varga Juditot is egy olyan folyamat áldozatának tartja, amit nem ők kezdeményeztek. Kíváncsian várja, hogy a vizsgálóbizottság felállítása hoz-e új részleteket az ügyben, amelynek kirobbanása szerinte egy hihetetlen, filmszerű történet. A botrány hátterében álló Balog Zoltán református püspök szerepét kulcsfontosságúnak tartja.

Orbán Viktor nemzetközi elszigetelődését és bukását a folyamatos konfliktuskeresés és a tudatos provokációk számlájára írja. Szerinte a magyar álláspont annyira ellenszenvessé vált, hogy a fontos, érdemi kérdésekben is „lekevertek minket”. Különösen súlyos hibának tartotta, hogy a kormány az AfD elnökének, Alice Weidelnek államfői szintű fogadtatást biztosított, amivel súlyosan belegázolt a német belpolitikába. A legmegrázóbb mélypontnak Orbán azon mondatát tartja, miszerint a putyinozás komolytalan, és a közvetlen fenyegetés Brüsszel.

A Magyar Péter vezette új kormány külpolitikájával kapcsolatban bizakodó. A kinevezett külügyminisztert, Orbán Anitát kiváló szakembernek tartja, aki a Martonyi János-féle, szövetségépítésre alapuló külpolitika híve. Úgy véli, a nyugathoz tartozás mint érték karakteresebben fog megjelenni, de ez nem zárja ki a pragmatikus kapcsolatokat Oroszországgal vagy a keleti nyitás folytatását, de csakis a nyugati szövetségi rendszer keretein belül. Az ukrajnai háborúval kapcsolatban a legfontosabbnak a „húsdaráló” leállítását nevezte, és egy befagyott konfliktust tart a legvalószínűbb kimenetelnek.

6000 milliárd forintnyi uniós támogatás felszabadításáról született politikai döntés Magyar Péter és Ursula von der Leyen között. Bár ez nem jelenti azt, hogy ezt a pénzt automatikusan ki is fizetik, megnyílt az út az uniós pénzek hazahozatala előtt. Ez hatással lehet a magyar gazdaság helyzetére és az ország megítélésre is. Ugyanakkor Sulyok Tamás köztársasági elnök szerint alkotmányos válság fenyeget, miután Magyar Péter többszöri felszólítása ellenére sem volt hajlandó lemondani, és a miniszterelnök hétfőn azt közölte, egy hónapon belül az alaptörvény megváltoztatásával mozdítják el pozíciójából.

Hogyan hathat ez a konfliktus a Magyarországgal szembeni piaci bizalomra és a forint helyzetére? Mit jelent a múlt héten kötött uniós megállapodás, és mekkora esély van arra, hogy ez a 6 ezer milliárd forint valóban megérkezik? Erről beszélgettünk Bod Péter Ákos közgazdásszal, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnökével.

— 6000 milliárd forintról van szó. Jól értjük, hogy ez nem azt jelenti, hogy a pénz holnap megérkezik, hanem azt, hogy megnyílt a lehetőség a lehívására, mert megállapodtak a feltételekben?

— Igen, így van. A lehetséges maximális összeg önmagában meglepetés, mert azt gondolhattuk, hogy egy része gyakorlatilag elveszett, de a mostani tárgyalások eredményeként most még minden pénzért lehet dolgozni. Kell is, mert a kimenő kormány nem volt hajlandó – sem képes – teljesíteni a lehívási feltételeket. Pedig ezek teljesen egybevágnak azokkal, amelyekkel Magyarország belépett az Európai Unióba: jogállamiság, korrupció elleni fellépés, az európai jogrend betartása. Ezt várják el az EU-ban mindenkitől, és ezeket sértette meg sorozatosan, évek hosszú során át a korábbi magyar kormány.

Most úgy néz ki, hogy a von der Leyen–Magyar Péter megállapodás értelmében a lehető legjobb esetben a teljes összeghez előbb-utóbb hozzá lehet jutni.

— Mit jelent az, hogy „előbb-utóbb”?

— Itt különböző kategóriák vannak. Az egyik az úgynevezett RRF, tehát a Helyreállítási és Ellenállóképességi Alap, az EU rendkívüli, egyszeri pénzügyi konstrukciója, megszabott időtávval, amely mindenkinek lejár. Nemcsak Magyarországnak, hanem mindenkinek. Ez esetben jóindulattal sem lehet felmentést adni egy tagállam számára, a kormányváltásra vagy más belső okra hivatkozva, mert az összes többinél is vannak különböző elmaradások. Ezért a következő napokban óriási munkát kell elvégeznie a magyar kormányzatnak, majd annak a brüsszeli bürokráciának is, amelynek a munkatársai nyáron egyébként el szoktak menni nyaralni, mint minden rendes köztisztviselő.

Megeshet, hogy a projektpénzek egy részéhez már így sem lehet hozzáférni. Ám a csomagnak másik része a hitel. Az szintén nagyon fontos Magyarország számára, mert kedvezményes, uniós kondíciók szerinti hitelről van szó. A magyar államnak az eddigi devizaadósság törlesztése miatt szüksége van pénzre, és az Orbán-kormányok alatt egyre drágábban és rosszabb feltételekkel lehetett csak finanszírozni ezt a hatalmas államadósságot. Ez a hitel tehát lehívható, míg a másik rész, amely projektekből áll, technikailag bonyolultabb. Nehéz előre látni, hogy mennyi jól kidolgozott projektet sikerül benyújtani a következő hetekben, mennyit fognak elbírálni, és ha elfogadják, annak mekkora hányada fog megvalósulni. De mindezt elmondva az, hogy az áprilisi választások utáni magyar kormány kemény munkával képes visszaállítani a tagsági viszonyunkhoz szükséges, és a magunk számára is elsőrendűen fontos jogi keretet, önmagában óriási eredmény, és így fontosabb is, mint az a pénzalap, amikről most beszélünk.

— Maradjunk még az RRF-nél. Tudunk olyan projektekről, amelyeket az RRF-ből finanszíroztak volna, a magyar állam brüsszeli forrás híján már előfinanszírozta őket, és be is fejeződtek. Ilyenkor automatikus a lehívás?

— A projektek állásának, készültségi állapotuk megítéléséhez részletes technikai ismeret kellene. Ha a projekt rendben van, elkészült, elkezdték finanszírozni, és átadják az uniós apparátusnak, majd a jogi és pénzügyi vizsgálaton júliusban átmegy, akkor azt gondolom, hogy kipipálják, és a dolog rendben van.

Ezt kívülről nem lehet tudni, ezt talán még az sem tudja egészen, aki most a hivatalba bekerült. Abban azonban biztos vagyok, hogy a miniszterelnök éjjel-nappal hajtja ezt a pénzt, az apparátusnak nem sok nyaralása lesz Magyarországon.

— Az előző kormány a kieső uniós pénzeket drágább ázsiai vagy arab hitelekkel próbálta pótolni. Mennyit veszítettünk eddig csak emiatt?

— Rengeteget. Ha vesszük a lengyel vagy a cseh állam finanszírozási költségeit, nem Németországot mondom, a Szövetségi Köztársaság kamatfeltételeit, eddig is rengetegbe került eddig hozzájuk képest. Ez uniós hitelkerethez való hozzáférés eredményeként most már nem kell ezekhez a költséges forrásokhoz fordulni. Valamint nem kell próbálkozni azzal az úgynevezett amerikai védőhálóval sem, amit Orbán emlegetett. Ha valaha létrejött volna, amit kétlek, akkor is sokkal rosszabbak lettek volna a pénzügyi feltételei. Az említett veszteség mindenképpen százmilliárd forintos nagyságrendű tétel. Az már egy érdekes szakmai kérdés, hogy ha az RRF kedvezményes hitel bejön, van-e olyan most élő drága kölcsönszerződés, amit lehet előtörleszteni. Nem volna rossz, mert ismerünk olyat, ami 30 éves lejáratú, a 2050-es években jár le, majdnem 7%-os kamatozású dollárban.

A megtakarítás pontos mértékét így nem merem megtippelni, de arra a kérdésre, hogy ez jelent-e könnyítést a magyar államnak, a magyar adófizetőknek, az utca emberének, a válaszom az, hogy nagyon is.

— Csak hogy tisztán lássunk: ez nem azt jelentené, hogy az RRF-hitelből történne az előtörlesztés, hanem azáltal felszabaduló költségvetési forrásokat lehetne átcsoportosítani, igaz? Hiszen az EU nem finanszíroz közvetlenül államadósságot.

— Ha beérkezik a hitel, bekerül a devizatartalékba, viszont akkor annyival kevesebb hitelt kell felvenni a piacon, amikor a megelőző években felvett hitelek egy része lejár. És ahogy említettem, az is lehet, hogy a megnövekedett likviditásból a legdrágább hiteleket le lehet cserélni. Ezek összetett technikai ügyek, de a lényeg az, hogy a Magyar-kormány által elért kedvezményes uniós hitel, a 3,5 milliárd euró önmagában óriási könnyebbség.

A támogatási keret terhére pedig számukra nagyon fontos célokra lehetett pályázni, mint amilyen az energiatakarékosság, a digitalizáció, az infrastruktúra-fejlesztés. Tehát pont olyan területek, amikre így is, úgy is kellett volna költeni. Egyáltalán nem mindegy, hogy ez uniós támogatás keretéből történik, vagy a magyar adófizetőknek kell kigazdálkodniuk.

— Az új kormány megalakulása óta a forint árfolyama látványosan erősödött. Mivel ezek a pénzek euróban érkeznek, ez érinti a forint árfolyamát?

— Inkább azt mondanám, hogy a forint árfolyama azért erősödött meg látványosan a választást követően, mert a Magyarországot övező kockázatok egy része eltűnt. Ugyanis, ha Orbán maradt volna, akkor szédületes sebességgel robogtunk volna a pénzügyi csőd felé. Ennek vége. És bár az exportőrök most panaszkodnak a hirtelen megerősödő árfolyamra, de mindenki más számára azt is jelenti, hogy

Ezzel egy trend is megszakadt, hiszen az euróhoz képest a forint elvesztette értékének jelentős részét négy év alatt, és most ezt a négyéves veszteséget négy hét alatt visszaszedte a választást követő napokban. Erre jött most az uniós forrásokhoz való hozzáférésről szóló új hír

— Ilyen sokat számított ez a bejelentés?

— Nemcsak ez. Már a von der Leyen–Magyar Péter megállapodás bejelentése előtt is volt egy nagyon fontos fejlemény. Az új magyar kormány határozottan szóba hozta az uniós belső körnek számító eurózónába való belépést, amely szerepelt a Tisza választási programjában. A valutaunióba való bekerülés nemcsak devizacserét jelent, hanem azt is, hogy a magyar pénzügyminiszter majd ott ül azok között, akik a pénzügyeket intézik, és a Magyar Nemzeti Bank elnöke is képviseli Magyarországot az Európai Központi Bankban.

Az euró-átvétel azonban hosszú folyamat és a megvalósulása még messze van. Előbb az kell, hogy megszülessen a belépési céldátum, amit természetesen alapos pénzügyi elemzésnek és egyeztetésnek kell megelőznie, onnantól kezdve viszont a tagjelölt ország rákerül egyfajta fogyókúrára. Ez azt is jelenti, hogy a hivatalban levő kormány felhagy azzal az eddigi gyakorlattal, mi szerint a választási évben a költségvetést ebek harmincadjára dobja, ahogy azt az Orbán-kormány megtette ’18-ban, ’22-ben és '26-ban is. 2014-ben csak azért nem szállt el a költségvetés, mert akkor nem lévén komoly ellenzéke, nem kellett lábon megvenni a szavazópolgárt. A többi említett esetekben azonban a Fidesz nem habozott tönkretenni az államháztartást azért, hogy a választást megelőző hónapok átmeneti pénzbőségében népszerű legyen.

— Most azonban vége az aránylagos nyugalomnak, a kormányfő éles csörtéje a köztársasági elnökkel nem ronthat az eddigi bizalmon?

— Szerintem nem. A forint ereje mögött ott áll néhány alapvető, masszív tényező. A legfontosabb maga az euróátvétel napirendre kerülése. Az oda vezető pálya, ahogy említettem, olyan fogyókúra vagy inkább tréning, amelynek a végén pénzügyileg erősebb, válságállóbb lesz a gazdaság. Az új tagállamok közül heten már átestek ezen a folyamaton, és láthattuk, hogy az euróátvételi mindenhol árfolyamerősödéssel járt középtávon. Továbbá, amiről szintén szó esett, már idén, de főleg jövőre erősiti az árfolyamot az EU-alapok kifagyasztása. A mai üzleti érdeklődés Magyarország iránt nem egyszerűen szimpátia: azt jelenti, hogy ismét érdemesnek látszik befektetni ide, mivel a jogi, politikai bizonytalanságnak vége. Ami az aktuális politikai csatát illeti:

Lengyelország esetében zavaró a kettősség a politika csúcsan, ám az elnöknek ott szélesebb jogkörei vannak, politikailag jelentősebb tényező, mint a jelenlegi magyar köztársasági elnök. Emellett persze jobb lenne, ha a Sándor-palota mostani lakója belátná a helyzete tarthatatlanságát, és nem provokálná ki a jogi kikényszerítést.

Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő a Facebookon fejtette ki véleményét a Sulyok Tamás körüli vitáról, leszögezve, hogy az szerinte nem a személyről, hanem a köztársasági elnöki tisztség méltóságáról szól.

A poszt elején egyértelművé teszi álláspontját a sokak által feltett kérdésre: „Sokan kérdezik tőlem, hogy szerintem le kell-e mondania Sulyok Tamásnak. A válaszom: IGEN. És ha nem mond le, akkor az alkotmányos keretek között le kell váltani.”

Hangsúlyozza, hogy nem személyes okok vezérlik, és nem is Sulyokot tartja az egyedüli felelősnek. Szerinte az államfő egy olyan rendszer részeként került a pozíciójába, amelyben az elnöki tisztség az elmúlt 16 évben fokozatosan elvesztette eredeti szerepét.

Úgy látja, ez a politikai szerep sérült, és nem csak most.

„Nem akarom, hogy az új köztársasági elnökről a Parlament döntsön. Sem a Tisza 141 képviselője. Sem a Fidesz. Sem a Mi Hazánk. Mert

– írta.

Így a megoldást a közvetlen elnökválasztás bevezetésében látja, ahol a jelöltek megmérettethetik magukat a nemzet előtt. A posztot azzal zárja, hogy új kezdetre van szükség, nem Sulyok Tamás ellen, hanem az intézmény érdekében, hogy Magyarországnak újra olyan államfője legyen, akiben „nem egy párt emberét látja az ország, hanem a nemzet emberét.”

Magyar Péter miniszterelnök vasárnapi határidővel szólította fel Sulyok Tamást a lemondásra, aki egy interjúban közölte, hogy nem tesz eleget a kérésnek, mivel esküjéhez híven, az Alaptörvény keretei között jár el. Mivel az elnök a határidő lejárta után sem távozott, a kormány hétfőn bejelentette: alkotmánymódosítással távolítanák el a hivatalából.

Fekete-Győr András a közösségi oldalán reagált Toroczkai László hétfői, parlamenti felszólalására, amelyben a Mi Hazánk elnöke őt is megszólította. A vita azután indult, hogy Magyar Péter azt a kérdést tette fel, hogy ha a Fidesz, a KDNP és a Mi Hazánk között sokszor már csak az ültetési rend tesz különbséget, akkor miért nem ülnek egy frakcióban.

Fekete-Győr a posztjában köszönetet mondott Toroczkainak, amiért szerinte ismét bizonyította, miért van szükség mielőbbi ellenzékváltásra Magyarországon.

A politikus szerint az „orbáni ellenzék leváltása” legalább annyira kritikus feladat, mint amennyire az Orbán-kormány leváltása volt, mert egy stabil demokráciához normális, hiteles és párbeszédképes ellenzék is kell.

Azt írta, érthetetlen, miért sértődnek meg a Mi Hazánkban, ha a Fideszhez hasonló módszereik miatt valaki felteszi a kérdést: „pontosan hol végződik a Fidesz, és hol kezdődtök ti?”

Fekete-Győr szerint náluk „vannak gazdák, fiókpártok, előre kiosztott szerepek”, de abból, hogy a Mi Hazánk a megalakulása óta a Fidesz fiókpártjaként működik, nem következik, hogy mindenkinek politikai biodíszletnek kellene lennie. Úgy látja, a Mi Hazánknak nem a magyar demokrácia féltése miatt fáj az ellenzékváltás gondolata, hanem mert tudják, hogy ez róluk is szól.

A poszt végén kijelentette,

A bejegyzést egy utóirattal zárta: „Ui.: Addig is sok sikert kívánok a végrehajtási visszaéléseket vizsgáló bizottság vezetéséhez. Remélem, ott kevesebb energiát visz majd el a sértődött bohóckodás, és több marad a valódi munkára!”

Hétfőn az Országgyűlés ülésén Toroczkai László napirend előtt „Diktatúra épül” címmel szólalt fel, amire Magyar Péter többek között azzal reagált, hogy a végrehajtói visszaéléseket vizsgáló bizottságot éppen a Mi Hazánk elnöke vezetheti majd. A Tisza Párt és a Mi Hazánk közötti vita már a múlt keddi ülésen kiéleződött, amikor a miniszterelnök napirend előtti felszólalására mind a négy frakció reagált, és a „működő ellenzék” mibenlétéről alakult ki köztük vita. A konfliktus alapját részben az új parlamenti ülésrend adta, amely május 9-én vált nyilvánossá: ebben a Mi Hazánk a patkó bal szélén, a kormánypárti padsorok mellett kapott helyet, ami táptalajt adott a Fideszhez fűződő viszonyukat firtató kérdéseknek.