prcikk: A bucsai tömeggyilkosság részleteiről írt helyszíni riportot a New York Times | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

A bucsai tömeggyilkosság részleteiről írt helyszíni riportot a New York Times

A megrázó tudósításban megszólal a bucsai halottkém, aki több mint 100 civil áldozatra bukkant rá csapatával. A többségüket szerinte az orosz visszavonulás előtt öltek meg.


A Kijev melletti Bucsa a 21. század harmadik évtizedében olyan szimbólummá válhat, mint a II. világháború idején a franciaországi Oradour, vagy a csehszlovákiai Lidice, ahol a nácik megtorlásul lemészároltak egy egész falut. De említhetnénk 1968-ból My Lait is a vietnami háborúból. Immár nemcsak az az orosz állítás nem igaz, hogy Ukrajnában csakis katonai célpontokat és infrastruktúrákat lőnek, egy szörnyű tömeggyilkosságra is fény derült, miután az orosz haderők megkezdték visszavonulásukat az ukrán főváros körzetéből.

A temetetlen áldozatokról, a kétségbeesett hozzátartozókról megrázó helyszíni riportot készített a New York Times.

Az egyik első áldozat az 56 éves Tetjana Pomazanko volt, aki egyszerűen csak kinézett a háza kerítésénél. A katonák tüzet nyitottak rá, a nő azonnal meghalt.

Holtteste ott van a kertjükben, 76 éves édesanyja műanyagokkal és fadarabokkal takarta be. Egyik iskolatársa szerint a támadók mindenre és mindenkire lőttek, akit megláttak.

A több hétig tartó harcok után visszavonuló oroszok halottak százait hagyták maguk után, Bucsa lakói még mindig keresik szeretteiket az utakon, az udvarokon, és egyre több a bizonyíték arra, hogy szándékosan és válogatás nélkül gyilkoltak meg civileket.

Szerhij Kaplisnij bucsai halottkém február 24-től, az invázió kezdetétől március 10-ig dolgozott, majd elmenekült. A múlt héten tért vissza. Az amerikai lapnak elmondta, hogy csapatával több mint 100 holttestet szedtek össze a harcok alatt és után.

Mielőtt elhagyta volna a várost, 57 embert temetett el, közülük 42-nek lőtt sebek, repeszek okozták a halálát. Kaplisnij elmondta, hogy távozása előtt megkért egy markológép-kezelőt, hogy ásson egy tömegsírt a templom udvarában. Mivel a halottasházban nem volt áram, más megoldás nem volt. Végül 40 embert temettek ide.

Visszatérve iszonyú látvány fogadta: egy nagy rakás szemetet hordtak rá a holttestekre. Az egyik oldalról két pár cipő és egy kar, egy másik sarokból egy kéz kandikált elő.

A halottkém még aznap 30 további holttestet talált egy fehér furgonban. Közülük 13-an hátra kötözött kezű férfiak voltak, akiket közelről fejbe lőttek.

Kaplisnij feltételezése szerint foglyok lehettek, akiket az orosz visszavonulás előtt öltek meg. Valamennyien civilek voltak.

A helyiek szerint az oroszok is súlyos veszteségeket szenvedtek már az első napon. Bucsa főutcája járhatatlanná vált a kilőtt orosz tankok és harcjárművek, a lezuhant kábelek és az égő hulladékok miatt, miután egy orosz menetoszlopot dróntámadás ért. Az utca egyik felén több ház is lángba borult, de a robbanást túlélő néhány orosz katona bemenekült az udvarokba.

A dróntámadás után egy héttel, március 4-én jött az orosz erősítés és foglalták el Bucsát.

Az orosz tankok leálltak a főbb csomópontokban, majd a katonák házról házra jártak. Egy háromemeletes villában rendezték be főhadiszállásukat, a tulajdonos Davidovics házaspár a pincébe kényszerült. Elmondásuk szerint a katonák között voltak 40 év körüliek és tapasztaltaknak tűntek.

Elfoglalták a felső emeleti szobákat és az ablakokból tüzeltek az utcára.

„Csak lőttek, csak lőttek. Iszonyú rendetlenséget csináltak és loptak” – mondja Roman Davidovics. Felesége szerint főleg harisnyákat és trikókat vittek el, de kihurcoltak két széfet is az udvarra és összetörték őket.

Voltak közöttük fiatalok is, köztük egy 19 éves, aki elmondta nekik: az a vágya, hogy megsebesüljön és hazaküldjék. „Megértette, hogy ők megszállók” – tette hozzá az asszony.

Egy 45 éves szobrászt két napig egy fémoszlophoz kötözve tartottak. Verték, azt akarták kiszedni belőle, hogy hol vannak az ukrán katonák és hogy tagja-e az önkéntes Területi Véderőnek? Háta és combjai még akkor is vörös és fekete zúzódásokkal voltak tele, amikor a New York Times újságírójával találkozott.

Bucsában eddig összesen 410 civil áldozatot találtak.

Az ukrán hírszerzés kedden azt közölte, nagy azonosították a bucsai vérengzés felelősét, azt a parancsnokot, aki az ide küldött egységet vezette. A 64-es gépesített lövészzászlóalj parancsnoka Aszanbekovics alezredes volt. Ami ott történt, az minden bizonnyal háborús bűncselekmény.

Az ott történtekre válaszul Litvánia kiutasította az orosz nagykövetet, majd Észtországgal együtt az orosz konzulátust is bezáratta. Csak az elmúlt két napban 140 orosz diplomatát utasítottak ki európai országokból, Olaszország 30, Dánia 15, Svédország 3, Portugália és Románia pedig 10-10 orosz diplomata hazaküldéséről döntött. Magyarország eddig egyetlen orosz diplomatát sem utasított ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Ha a Fidesz csalni próbál, akkor itt kő kövön nem fog maradni, az biztos” – Mit gondolnak a Tisza-szimpatizánsok a választás előtt?
Elkísértük Magyar Pétert a kampány utolsó hetének első állomásaira, és a Tisza-szimpatizánsait arról kérdeztük, mire számítanak a vasárnapi választáson.
F. O. / Fotó: SZMO - szmo.hu
2026. április 08.



Magyar Péter országjárásának utolsó állomásain kiderült, az emberek többsége nemcsak sima Tisza-győzelmet vár, egyre többen bíznak a kétharmadban is.

„Száz százalék, hogy a Tisza kétharmaddal nyer” - jelentette ki az egyik szimpatizáns.

Az optimizmust az országos elégedetlenséggel magyarázták. „Szétrabolták az országot” – fogalmazott az egyik megszólaló, aki szerint az egészségügy romokban van, a kormány pedig csak a felvett hitelekből osztogat.

Ez a közhangulat egybevágott a választás előtti utolsó közvélemény-kutatásokkal is. A Medián friss mandátumbecslése például a Tisza Párt számára akár a kétharmados győzelmet is lehetségesnek tartotta, míg az Iránytű Intézet felmérése egyértelmű kormányváltó hangulatot és Tisza-előnyt mutatott ki a biztos szavazók körében.

A Fidesz a kampányhajrában nemzetközi segítséggel is próbált mozgósítani. Amikor a riportban az amerikai alelnök, J. D. Vance budapesti látogatásáról kérdeztük az embereket, a legtöbben szkeptikusan reagáltak.

„Szerintem ezen a süllyedő hajón már nem nagyon tudnak segíteni”

– mondta egyikük, van, aki pedig úgy látja, „aki a Tisza mellett döntött, az már így marad”.

Arról is megkérdeztük az embereket, mit várnak a választás utánra, ha a Fidesz veszít. A válaszolók többsége békés hatalomátadásra számít. Van, aki szerint egy ennyi ideje kormányzó párttól elvárható, hogy a vereséget is el tudja viselni, más úgy fogalmazott, bízik benne, hogy Orbán Viktor „megembereli magát, és át fogja adni a hatalmat”. A legkeményebb álláspontot egy férfi fogalmazta meg, aki szerint

„ha a Fidesz csalni próbál, „akkor itt kő kövön nem fog maradni, az biztos. Akkor én is ott leszek Pesten.”

A teljes riport


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András az Orbán–Putyin-hangfelvételről: A magyar miniszterelnök porig alázta saját magát és az országot is
A külpolitikai szakértő a tegnap nyilvánosságra került telefonleirat alapján történelmi párhuzamot vont a Kádár-korszak és a jelenlegi magyar–orosz viszony között. Rácz András szerint míg Kádár János az idő múlásával egyre szuverénebbé vált, Orbán Viktor éppen az ellenkező irányba halad, és vinné magával Magyarországot is.


Rácz András külpolitikai szakértő szerint egy esetleges budapesti Trump–Putyin találkozó reményében „a magyar miniszterelnök porig alázta saját magát és az országot is”. A szakértő a tegnap kiszivárgott, 2025. október 17-i Orbán–Putyin-telefonbeszélgetés leiratára reagált egy Facebook-posztban.

A szakértő azzal indítja bejegyzését, hogy idézi Orbán Viktor szavait, amelyeket Vlagyimir Putyinhoz intézett: „Nagyon örülök, hogy újra személyesen találkozhatunk. Bármiben, amiben segítségre lehetek, rendelkezésre állok.” Rácz András erre úgy reagált: „Én pedig csak kapkodom a levegőt.”

A poszt írója szerint a legnagyobb problémát az jelenti, ahogy a miniszterelnök a saját szerepét láttatja.

„Az, hogy a folyamatosan a magyar szuverenitásról papoló miniszterelnök eközben magát egérhez hasonlítja, aki segít a nagy orosz oroszlánnak (orosz-lánnak), az már tényleg csak a betetőzése ennek a beszélgetésnek” – írja.

A szakértő úgy látja, a magyar miniszterelnököt kizárólag a formai siker motiválja. „A magyar miniszterelnök a földig hajolva udvarolt az orosz elnöknek, tényleg lemegy kutyába (pontosabban: egérbe) csak azért, hogy Budapesten lehessen egy csúcstalálkozó. A tartalom nem is érdekli, kizárólag a forma számít: »Hadd legyek én a közvetítő, légyszi-légyszi...!«” – fogalmaz.

Rácz András szerint azonban egy ilyen találkozó nem hozná el a békét, mivel úgy véli, „sajnos egyelőre lényegében nulla a valószínűsége, hogy egy Putyin-Trump találkozó elvezethetne az ukrajnai háború lezárásához, Moszkva ugyanis nem tárgyalásos rendezésre, hanem katonai győzelemre törekszik.”

A szakértő azt is kifogásolja, hogy a leirat alapján a megbeszélésről pont az érintettek maradnának ki.

„Ehelyett a magyar miniszterelnök boldogan gazsulál ahhoz, hogy a két nagyhatalom megegyezzen Ukrajna sorsáról Kijev feje felett” – írja a posztban.

Rácz szerint ez a hozzáállás a magyar történelem legfájóbb pontjait idézi. „Aki egy kicsit is ismeri a magyar történelmet, annak persze rögtön eszébe juthat akár Trianon, akár a párizsi békék, akár 1956, ahol a nagyhatalmak történetesen Magyarország feje felett egyeztek meg a magyarok sorsáról...” – von párhuzamot.

Állítása szerint a Kádár-korszak vezetői sem voltak ennyire szervilisek Moszkvával. „Magyar állami vezető valószínűleg soha nem volt ennyire szívélyes, soha nem hajolt ennyire mélyre Moszkva előtt, mint most Orbán Putyinnal szemben.”

„Tényleg, még Kádár sem.”

Rácz úgy látja, míg Kádár az idő előrehaladtával egyre szuverénebb tudott lenni, „Orbán nem, ő éppen az ellenkező irányban halad – és vinné magával a hazánkat is.”

A szakértő a kormánymédia reakcióit is elemzi. Szerinte „sokatmondó, hogy a kormánymédia meg sem próbálta cáfolni a beszélgetés valódiságát.” Ehelyett – írja – „siránkoznak, hogy ez valamiféle külső beavatkozás a magyar szuverenitásba – miközben ezt a szuverenitást éppen Orbán Viktor helyezte konkrétan Putyin lábai elé.” A helyzet iróniáját adja szerinte, hogy „valahol pedig felsír egy Lánczi Tamás a 6,2 milliárd forintba kerülő Szuverenitásvédelmi Hivatal élén...”

Bejegyzését Rácz András ezzel a mondattal zárja: „Egy vicc lett mostanra ez az egész. Egy szomorú, elkeserítő, megalázó vicc. Ideje, hogy véget érjen végre. Négy nap még...”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor egy friss kutatás miatt idézte fel Márki-Zay hírhedt mondatát Orbán Viktorról
A politikai elemző a Medián legújabb mandátumbecslését vetette össze a 2022-es méréssel. Török Gábor az ellenzék akkori miniszterelnök-jelöltjének akkori szavaira is emlékeztetett.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 08.



Török Gábor politikai elemző Facebook-posztjában állította párhuzamba a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet négy évvel ezelőtti és legfrissebb mandátumbecslését.

A Medián friss mandátumbecslése szerint a Tisza Pártnak 138-143 képviselője lehet az Országgyűlésben, vagyis sima kétharmados többségre számíthat. A közvélemény-kutató a 2022-es választást megelőző becslése 71 mandátumot mért az egyesült ellenzéknek, a Fidesznek pedig 128 helyet jósolt. Akkor a Fidesz végül 135 mandátumot szerzett, az egyesült ellenzék pedig 57-et, vagyis

a többi közvélemény-kutatóhoz képest a Medián olyan minimálisat tévedett, hogy ha a négy évvel ezelőtti hibahatárt hozza most is, az még mindig kétharmadot jelentene a Tiszának.

Török Gábor a posztban Márki-Zay Pétert idézte, minden bizonnyal arra utalva, hogy bárkit is hozzanak majd ki vesztesnek, az nem fogadja el könnyen az eredményeket: „

Ha Orbán Viktor tervezte volna ezt a kutatást, és azt, hogy mikor és hol jelenjen meg, pontosan ugyanezt csinálta volna. És ami úgy néz ki, mintha Orbán Viktor csinálta volna, azt sokszor tényleg Orbán Viktor csinálja”

– mondta Márki-Zay Péter négy évvel ezelőtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Telkes András: Közeledünk a törésponthoz és Orbánék már nem tudnak visszafordulni, ezért léptek a nyugati titkosszolgálatok
Példátlan dolog, hogy egy EU-s külügyminiszter rendszeresen tájékoztasson egy ellenséges hatalmat - mondja az információs Hivatal volt főigazgató-helyettese. A nyugati szövetségesek szerinte felmérték, hogy az Orbán-rendszer már képtelen konszolidálódni.


Titkosszolgálati akciók terepévé vált a magyar választási kampány. Először arról érkeztek hírek, hogy az oroszok készülnek a választás befolyásolására, most pedig egymás után jelennek meg magyar kormányzati szereplők lehallgatott beszélgetései. Ezekből az a kép rajzolódik ki, hogy Orbán Viktor és Szijjártó Péter rendkívül szívélyes viszonyt ápol az orosz vezetőkkel. Orbán Viktor például a barátjának nevezi Putyint, és egy kisegérhez hasonlítja Magyarországot, amely felajánlja segítségét az orosz oroszlánnak. A magyar külügyminiszter pedig nemcsak tájékoztatja Lavrovot arról, mi hangzott el az Unió külügyi tanácsainak bizonyos ülésein, de egy dokumentum megszerzésében is segítséget ígér.

Mennyire szokatlan, hogy ilyen hangnemben beszélnek a nem nyilvános csatornákon egy uniós tagállam vezetői az oroszokkal? Átlépheti-e ez a törvényesség határát? És mennyire gyakori, hogy nyugati titkosszolgálatok indítsanak ennyire nyilvánvaló ellenakciót? Erről beszélgettünk Telkes Andrással, az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettesével.

— Ez már a sokadik kiszivárogtatás. Mi történik?

— Ez a Washington Post cikkével kezdődött, ahol megszellőztették a miniszterelnök elleni lehetséges önmerényletet. Ezzel egy időben jött a VSquare-en az első lehallgatott beszélgetés. Nekem most már úgy tűnik, hogy a dolgot két részre lehet bontani. Az egyik, hogy voltak olyan ügyek, félig-meddig titkosszolgálati hátterű akciók, amelyeket a kormány nagyon szeretett volna használni és a nyilvánosság felé elsütni. A másik pedig, hogy voltak olyan történések, amelyeket rettenetesen szeretett volna titokban tartani. Ebbe az utóbbi sorozatba tartozik ez a beszélgetéssorozat is, ami tegnap kiegészült a miniszterelnök Putyinnal folytatott beszélgetésének leiratával. Nekem az az érzésem, hogy

miután kiderült, milyen titkosszolgálati hátterű akciók folynak a választás befolyásolása érdekében, és kiderült az is, hogy van egy viszonylag jelentős orosz részvétel is ebben, a nyugati (legalábbis papíron) szövetséges hírszerző és titkosszolgálatok úgy döntöttek, ideje szivárogtatni.

Egyrészt, hogy ellensúlyozzák azt, ami Magyarországon történik, másrészt, hogy az emberek nagyjából tisztában legyenek azzal, mi a magyar kormánynak a valóságos külpolitikája. A kettő között van egy jelentős különbség. Az, ahogy a kormány és az oroszok próbálják befolyásolni a magyar választásokat, általában fals hírekre épül. Gondolok itt például az Ukrajna elleni hisztériára, vagy arra, hogy milyen álprofil-hálózatokkal próbálják erősíteni a kormányzati narratívát. A másik oldal, amit most látunk, egyszerűen a rendelkezésükre álló tényanyagból csepegtet, egyre nagyobb mértékben és egyre súlyosabb mondandóval. Ez egy új mintázat, korábban ez nem nagyon volt gyakorlat. De úgy látom, azért választhatták ezt az utat, mert ha megírják, hogy mi történik a begyűjtött információk alapján, akkor ezt a fajta orosz tevékenységet jó eséllyel meg tudják akadályozni.

Például a miniszterelnök elleni merényletterv megszellőztetése azt a célt szolgálta, hogy ezt már ne legyen érdemes megcsinálni.

A beszélgetések nyilvánosságra hozatala pedig inkább azt jelenti, hogy akadályozni akarják ezt a tevékenységet a továbbiakban, illetve képbe akarják hozni a választókat. Még talán azt kellene hozzátenni ehhez, hogy az első beszélgetés, amit nyilvánosságra hoztak, 2020-as volt. Azóta a nyilvánosságra hozott anyagokkal időben is egyre közelebb kerülünk, és a mondandójuk is egyre súlyosabb. Ez az egész azt bizonyítja számomra, hogy amikor Szijjártó első alkalommal fennakadt a horgon egy Lavrov-beszélgetés kapcsán, onnantól kezdve a nyugati szolgálatok szakmai szempontból szükségesnek láthatták, hogy ne csak Lavrovval, hanem Szijjártóval is foglalkozzanak.

Ezért azt feltételezem, hogy itt ennél még sokkal vaskosabb akták is vannak, és esetleg sokkal súlyosabb mondatok is nyilvánosságra kerülhetnek még a választás előtt.

Ez már most felveti azt a kérdést, hogy mindaz, ami történt, nem ütközik-e a Btk. 261/a. paragrafusa szerinti, az Európai Unió intézményei elleni kémkedés körébe. Korábban csak a sima kémkedés szerepelt a Btk. 261. paragrafusában, ezt később kiegészítették az Európai Unió intézményei elleni kémkedéssel, ami az Európai Parlamentet, az Európai Tanácsot és az Európai Bizottságot jelenti. Ezek a tartalmak, amelyek továbbkerültek Lavrovhoz, felvetik a lehetőségét annak, hogy esetleg valami ilyesmi nem történt-e.

— Mi a szokásos eljárás ilyenkor? Ha kompromittáló anyagok kerülnek rögzítésre, mint itt Szijjártó esetében, legelőször nem szembesítik az érintettet, hátha jobb belátásra lehet bírni? Vagy rögtön a nyilvános szivárogtatás következik?

— Itt eltelt közben öt év. Ez egy példátlan dolog. Korábban nem volt olyan, hogy egy EU-s külügyminiszter rendszerszerűen tájékoztassa a szövetségen belüli kérdésekről egy ma már ellenséges hatalmat. Még az is felmerül bennem, hogy NATO-val kapcsolatos szivárogtatások nem fognak-e napvilágra kerülni. Mert gondolom, ha EU-témában voltak szivárogtatások, akkor bőven lehettek a NATO területén is.

Szerintem ez egy teljesen váratlan helyzet volt a nyugati szolgálatoknak és politikusoknak is, hogy egyikük folyamatosan tájékoztatja az orosz felet.

Látok ebben részben valami tanácstalanságot, részben pedig azt, hogy ezt azért nem akarták ország-világ számára szétkürtölni. Gondolom, próbálták inkább politikai úton lebeszélni a magyar vezetést arról, hogy ennyire oroszbarát álláspontja legyen. És most, amikor közeledünk a törésponthoz, akkor döntöttek végül úgy, hogy ezt az utat választják.

Ebben valószínűleg benne van az az értékelés is, hogy ma már az Orbán-rendszer nem tudna konszolidálódni, ha esetleg megnyernék a választást. Nem várható, hogy visszasorolódnának Európába és betartanák a szabályokat.

A rendszer túl messzire ment az autokrácia útján ahhoz, hogy visszafordulhasson. Ez is közrejátszhatott abban, hogy végül ezt az utat választották. De ez egy abszolút nóvum, korábban ilyen léptékű és jellegű szivárogtatásokra nem volt példa.

— Például számomra mai napig rejtély, hogy miért kellett egy évig lebegtetni a svéd NATO-tagságot...

— Valóban, ott is van néhány nagyon kritikus kérdés. De kíváncsi vagyok arra is, hogy amikor még csak készülőben volt az orosz–ukrán háború, az ott megosztott információkból mennyi mehetett tovább az oroszokhoz. Ez az oroszok számára kulcskérdés lehetett, hogy a NATO-ban hogyan látják a dolgokat, melyik tagállam milyen információkat birtokol, kinek mi a pozíciója. Ez is hatással lehetett arra, hogy meghozták azt a döntést, hogy mégiscsak támadni fognak. Ott sokkal vaskosabb biztonságpolitikai kérdések is felmerülhettek.

— Nem lett volna okosabb korábban szivárogtatni ezeket az információkat?

— Lehet, hogy okosabb lett volna, de akkor valószínűleg nem érték volna el azt a hatást, amit most, mert akkor még nem volt olyan a társadalmi ingerküszöb. Én nem gondolom, hogy a választókat alapvetően külpolitikai kérdések érdekelnék elsősorban, ez inkább egy hozzáadott hatás, ami az ingadozó választók magatartását esetleg módosíthatja.

Ezt még egy dolog erősíti. Az utóbbi időszakban a kormányzat majdnem az összes titkosszolgálati akciójával megbukott.

Legyen az a pénzszállító, az Orbán elleni fenyegetés Omelcsenko, nyugdíjas tábornok meghamisított nyilatkozata alapján, vagy a Tisza informatikusainak beszervezési kísérlete. Ha ehhez hozzáteszem a beszélgetéseket Orbán–Putyin, és Szijjártó–Lavrov, meg az energiaügyi miniszterhelyettes között, azt az összbenyomást keltik, hogy a kormányzat nagyon kapkodó és dilettáns módon csinál valamit. Itt nem önmagában annak van hatása, hogy mik az egyes konkrét lépések, mert az ember csak kapkodja a fejét, hanem az az összbenyomás, hogy az egész amolyan balfék, hozzá nem értő módon történik. Összességében ez a benyomás módosíthat az ingadozó választók egy részének a magatartásán.

— Ha a Tisza Párt esetleg nyer, ezek az anyagok, vagy a még súlyosabb, egyelőre nyilvánosságra nem hozottak, szerepet játszhatnak abban, hogy pacifikálják az Orbán-rendszert egy viszonylag konfliktusmentes távozás érdekében?

— Nem tudom, hogy ez a megfontolás benne van-e. De az egészen biztos, hogy ha valaki megtesz egy büntetőfeljelentést, akkor azt hiszem, nagy valószínűséggel meg is indulna ennek alapján az eljárás.

— Ez nem közvádas bűncselekmény?

— Ez csak közvádas lehet.

— Az ügyészség ezt nem indíthatja el hivatalból?

— A jelen helyzetben nem; egy választás után minden más lehet. Ha rendszerváltás van, akkor nagy valószínűséggel azt gondolom, hogy igen, akkor elkezdődnek ezzel kapcsolatos büntetőeljárások is.

— És akkor egy nyomozás kideríthetné, ki mennyire érintett. Ott vannak Szijjártó beszélgetései, de már Orbán Viktorról is van érdekes felvétel. Bár abban az esetben a felajánlkozáson kívül konkrétumokról nem volt szó, ez értelmezhető a Btk. szerint?

— Ez eléggé ismeretlen terület.

Az 1990 óta zajló történelemben nem nagyon volt olyan egy európai országban, hogy a miniszterelnök és a külügyminisztere egy alapvetően ellenérdekű, sőt ellenséges országgal ilyen kapcsolatba keveredjen.

Volt olyan, hogy a német kancellár mellé beszerveztek valakit, aki szállította az információkat, de ilyen prominens politikus hivatali idejében ilyesmi nem nagyon fordult elő az 1990 utáni történelemben.

— Ha a választások után változás történik és nyomozás indul, a magyar vizsgálati szervek elkérhetik bizonyítékként a többi információt azoktól a külföldi szolgálatoktól, amelyek ezeket a beszélgetéseket rögzítették?

— Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy a magyar hatóságok és a magyar titkosszolgálatok legalább valamilyen szinten visszanyerjék a nyugati partnerek bizalmát. Ehhez néhány gyakorlati lépést is kellene tenni. Például kézzelfoghatóan és látványosan megerősíteni, vagy újraépíteni Magyarországon a kémelhárítást. Itt arról van szó, hogy ezek nagy valószínűséggel titkosszolgálati anyagok. Ott pedig az alapvető kérdés, hogy a bizalmon túl a forrásvédelem nem indokolja-e azt, hogy ne adják át ezeket. De ha már ennyit kiszivárogtattak, akkor azt hiszem, ha visszaépül a bizalmi viszony, megtörténhet, hogy magyar megkeresésre mégiscsak átadják őket.

— Azt mondja, újra kellene szervezni a magyar titkosszolgálatokat. Ez elég régi adósság, mert 1989 után a szolgálatokat valójában nem alakították át kellő mélységig.

— Ezt azért vitatnám. Azt gondolom, hogy ’90-ben egy nagyon alapos átalakítás volt. Azoknak az embereknek a többségétől, akik direktben állambiztonsági feladatokat láttak el, tehát a hazai másként gondolkodókkal és a belső ellenzékkel foglalkoztak, az ő abszolút többségüktől megváltak a szolgálatok. Persze van egy-egy prominens, aki még feltűnik a nyilvánosság előtt. De teljesen megváltozott a szolgálatok feladatrendszere, és azóta eltelt 34 év, a munkatársi gárda is megújult.

Nekem sokkal inkább az a benyomásom, hogy a munkatársak többsége összeszorított szájjal végzi a feladatait, és inkább a tiszti esküjéhez próbálna hű maradni, azaz a köztársaságot védeni, nem pedig az éppen adott kormány hatalmát.

Az a megosztottság, ami megvan a társadalomban, megvan a titkosszolgálatokon belül is, csak más arányokban. Én azt gondolom, hogy a csendes többség nem szereti azt, amit csinálnia kell. De mindenhol vannak, akik nem szeretik a kormányt, meg akik inkább pártolják. Azt hiszem, azokkal kellene inkább foglalkozni, akik a jelenlegi felállásban, különösen az utóbbi időszakban, kifejezetten állambiztonsági jellegű feladatok megtervezésében, eldöntésében és végrehajtásában vettek aktívan részt. Ha egy ilyen jellegű megtisztulás lezajlik, utána egyéb jogállami garanciák mellett, például törvényességi felügyelet, a különösen érzékeny eszközök bírói engedélyezésének bevezetése az igazságügyminiszter helyett, számos olyan intézkedést lehet hozni, amivel a jogállami működést helyre lehet állítani. A baj az, hogy a működés fő csapásiránya a nemzetbiztonsági jellegből átalakult állambiztonsági jellegűvé. Nem abban az értelemben, hogy jön a fekete autó, mert hatósági jogosítványok nincsenek. De abban az értelemben mindenképpen, hogy a munka fő tárgyává az ellenzék, az újságírók és a civilek váltak.

Ez alapvetően állambiztonsági jellegű munkát jelent. Ezt azonnal meg kell szüntetni, és akik ebben oroszlánrészt vállaltak, azoktól meg kellene válnia a szolgálatoknak.

Annyit talán érdemes hozzátenni, hogy a szolgálatok sosem maguktól jutnak arra, hogy ilyen feladatokat lássanak el, ez mindig a politikai döntéshozóktól függ. Itt pedig úgy néz ki, hogy a miniszterelnökkel az élen, a propagandaminiszteren át az történik, hogy amit a szolgálatok termelnek, az rögtön hasznosítható a propagandában, és ez teljes összeférhetetlenség.

— Ezt láttuk is a Gundalf-ügyben is, amikor azonnal kikerült a fiatal informatikus meghallgatása.

— Ez tarthatatlan jogállami szempontból. Ott van az egész vezetési lánc, a nemzetbiztonsági főtanácsadótól a polgári szolgálatok irányításáért felelős államtitkárig (ez a politikai szint), ők hozzák meg a döntéseket, hogy milyen feladatokat kell végrehajtani. Például, hogy be kell dönteni a Tisza Párt informatikáját: ezek az igények politikai szinten születnek meg. És aztán ott van a szolgálatok vezetése, felső vezetése, és azok a szakmai vezetők, akik ebben részt vesznek. De van itt még egy komponens: kik hajtották végre ezt a feladatot. Részben ott vannak azok a munkatársak, akik nyíltan vagy valamilyen fedőmunkakörből, fedőcégnél végezhetnek ilyet.

Kialakult itt a szolgálatok körül egy úgynevezett baráti cégháló. Volt titkosszolgálati munkatársak és vezetők, akik ilyen cégeket alapítottak vagy csatlakoztak hozzájuk.

És mivel ők az Orbán-rendszerben szocializálódtak, ha hozzájuk kéréssel fordulnak, akkor adott esetben el is láthatnak ilyen feladatokat. Innen lehetett az például, ami kiderült a Tiszás IT-sok megkörnyékezése esetében, hogy egyszerre több csoport is dolgozott, és mivel nem volt kellő koordináció, egymásra futhattak.

— Jól sejtem, hogy a Tisza Párt elleni akciók a jelenleg hatályos törvényekkel is szembemennek, tehát bűncselekménynek minősülnek?

— Abszolút. Először is, a nemzetbiztonsági törvényt semmilyen formában nem tartják be, hiszen az nem ad felhatalmazást arra, hogy a belső ellenzéken dolgozzanak. Itt van rögtön az első alapos törvénysértés. Aztán jön az összes többi: a személyes adatokkal való visszaélés. Például amikor a Gundalf-ügyben a meghallgatásról úgy került ki a videó, hogy a hangot nem torzították el, tehát az érintett felismerhetővé vált.

Az pedig egyenesen példátlan, hogy valakitől titoktartási nyilatkozatot kérnek, aztán szó nélkül kipakolják az anyagot az internetre.

És ide tartozik az is, ha például hozzáférést kérnek a Tisza Párt adataihoz, mert az adatkezelési szempontból is számos kérdést vet fel. Itt felmerül a hamis vád kérdése is. Eleve az egész munkafolyamat a talpáról a feje tetejére állt. Egy titkosszolgálati vagy rendőrhatósági eljárás, nyomozás, felderítés esetén először össze kell szedni a tényanyagot, meg kell állapítani, hogy az bizonyít-e valamit, és csak utána lehet következtetésekre jutni és tényállást megállapítani. Ezzel szemben itt minden esetben azt láttuk, hogy először volt a tényállás, és utána kellett hozzá összegereblyézni a bizonyítékokat. Ez volt az ukrán pénzszállítók esetében, és ez volt a Gundalf-ügyben is. Először jött a gyerekpornó vádja, miközben mindenki tudta, hogy nincs ilyen, de meg kellett próbálni összekotorni valamit. Utána következett az, hogy az érintett esetleg kémkedésbe keveredett, de arról is kiderült, hogy nem. Végül eszkábálták össze a haditechnikai eszközzel való visszaélés vádját, ami abból állt, hogy egy sima derékszíjba applikáltak egy kisméretű kamerát.

Ezek mind rettentő kínosan összeeszkábált, fabrikált dolgok voltak. Mint A tanúban: először volt az ítélet, és utána kellett hozzá bizonyítékokat szerezni.

— A szolgálatok átszervezéséhez és a szakszerű, törvényes működés helyreállításához kell-e kétharmadot igénylő törvénymódosítás? Mennyi időt vehet igénybe egy ilyen átszervezés?

— A nemzetbiztonsági törvényhez csak kétharmaddal lehet hozzányúlni. Ez a törvény szabályozza azt is, hogy milyen szolgálatok vannak Magyarországon. Ebben szerepel például a Nemzeti Információs Központ, ami kicsit mindenki fölött álló, szaknyelven információfúziós szervezet. Ők kapnak meg minden információt. Azt hiszem, egy ilyesmire nincs feltétlenül szükség Magyarországon, azért sem, mert a fogantatásától kezdve politikai célokat volt kénytelen szolgálni, kiváltképp 2024-től. Tehát hozzá kellene nyúlni a szolgálatok szerkezetéhez, számához, és ez a nemzetbiztonsági törvény módosításával lehetséges. Itt kellene újból megteremteni a jogállami működés feltételeit.

De számos hatékony intézkedést pillanatok alatt meg lehet hozni kétharmad nélkül is.

A végrehajtó hatalom részéről ezeket a tevékenységeket azonnal le lehet állítani, és a szolgálatokat vissza lehet állítani a nemzetbiztonsági feladatokra. Arra, hogy az egész országot fenyegető kockázatokkal foglalkozzanak, ne pedig azzal, hogy az éppen adott hatalmat politikailag mi fenyegeti. Emellett a személyi összetételt illetően is meg lehet csinálni a megtisztulást. Ráadásul a finanszírozást is lehet úgy módosítani, hogy azok a szervezetek kapják meg a működésükhöz szükséges forrásokat, amelyeknek a munkájára a későbbiekben tényleg szükség van. Amelyeket pedig a törvényhozás később módosítana vagy megszüntetne, szűkebb keretekből gazdálkodnának a törvény módosításáig.

— A bizalom helyreállítása mennyi időt vehet igénybe?

— Hatalmas károkat okoztak. Egyrészt azzal, ahogy és amilyen célokra működtették a szolgálatokat, másrészt például azzal, hogy a Gundalf-ügy videóját kirakták az internetre. Ezek után új munkatársakat beszervezni, vagy bárkitől elvárni, hogy segítse a szolgálatokat, igen nehéz lesz. Azt gondolom, ha sikerül gyorsan helyreállítani a normális, a szövetségesi érdekeknek és viszonyoknak megfelelő kémelhárítást, és ebben eredményeket felmutatni, az egy komoly lépés lehet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk