Bod Péter Ákos Orbánról és Trumpról: Politikai gesztusokat, meghívást a Fehér Házba lehet kapni, minden más illúzió
Donald Trump radikálisan más világot képzel el a gazdaságpolitika területén is, mint elődje. Ígéretei között szerepel, hogy csökkenti a gazdagabbak adóját, és növeli a vámokat. Nemcsak a Kínából, hanem az Európából beáramló termékeket is vámokkal sújthatja.
Közben Orbán Viktor az EU-csúcson azt mondta, vodkával ünnepelte Kirgizisztánban Trump fantasztikus győzelmét, és óriási esélynek tartja, hogy olyan közeli szövetségben vannak, mint korábban soha. Hogyan hathat ránk mindaz, amit a következő amerikai elnök a gazdaságban tervez? És változtathat-e a következményeken az a személyes jó viszony, amit Orbán Viktor alakított ki Donald Trumppal az elmúlt években? Erről beszélgettünk Bod Péter Ákos egyetemi tanárral, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnökével.
– Milyen világra számíthatunk, ha Trump végrehajtja a kampány során tett gazdasági ígéreteit?
– Hogy ő lesz-e négy évig, nem tudhatjuk, mert a négy év nagyon hosszú idő. Ami ma tudható, hogy mit tett elnökként korábban, és hogy a kampányban milyen programot hirdetett meg. Az utóbbihoz érdemes hozzátenni, hogy az amerikai elnök, bár kétségkívül nagyon erős hatalmú pozíciót tölt be, de gazdasági ügyekben a hatásköre vegyes. Így a személyes ígéretek egy részét érdemes csak komolyan venni és beárazni. De azért nézzük azokat az ígéreteket, amelyek nagyon eltérnek ellenfele álláspontjától, és ami az amerikaiakat leginkább érdekli. Ez az adópolitika. Ez minket is érint. Áttételesen a következményei mindenképpen ránk is tartoznak. Lényegében a 2017-ben már elindított adócsökkentést rögzítené és terjesztené ki Trump. Ahhoz kell a törvényhozók támogatása, amely most könnyebbnek néz ki a szenátusi helyeket érintő választási eredmények fényében. Azonban lényeges kimondani, hogy adóügyekben és kiadási tételeknél nincs olyan típusú improvizálási és döntési képessége, mint mondjuk biztonsági kérdésekben, vagy akár a külkereskedelemben.
A korábbi elnöki ciklusában ezt érvényesítette Kínával szemben, azóta még eltökéltebb, tovább akarja emelni a vámtételeket. Ám megemlítette Európát is, miszerint drágán meg fogunk fizetni azért, „hogy ekkora külkereskedelmi többletünk van Amerikával szemben”.
Itt két gond van. Az egyik: a remélt vámbevételből nem lehet azt az adócsökkentést ellensúlyozni, amit tervez. A vám olyan állami bevételi forma, amelyet ha erősen érvényesítik, azaz megnehezítik, akár meggátolják a vám alá tartozó javak beáramlását, akkor nem lesz hatalmas vámbevétel, mivel hiába a nagyobb vámtétel, az importforgalom mérséklődése miatt nem keletkezik nagy bevétel. Lesz viszont költségvetési hiány. Az államháztartási deficitet valahogy finanszírozni kell, ez pedig azt jelenti, hogy az amerikai állam az állampapírokon keresztül elszív olyan forrásokat a világgazdaságból, amelyek máshol fognak hiányozni. Így aztán magasabbra kerül a kamatszint a világban egy ilyen amerikai politika nyomán, mint lenne kisebb deficit mellett.
A magyar államadósság a nemzeti össztermék 70-80 százaléka között van legalább, és ennek a finanszírozása már most is irdatlan drága. Az idén elképzelhető, hogy a nemzeti össztermék 4 vagy 5 százaléka rámegy csak a kamatfizetésre. Tehát a magas kamatszint esélye igen rossz hír, mert ez a költségvetésünket terheli. Továbbá azt is jelenti, hogy a lakásépítkezést fontolgatók, a beruházásra készülő kis és nagyvállalatok, főleg a kicsik számára megdrágul a hitel, ahhoz képest, mintha nem lenne ez a trumpi fordulat. Azért ezekből a bejelentésekből nem lehet pontosan megjósolni, hogy a kormányzati felelősség birtokában Trump meglépi-e mindezt, amit ígért, valamint a törvényhozói többség is egyetértenek egy ilyen intézkedéssorozattal. Nyilván januárig a számítások elkészülnek, és azokból kiderülhet, hogy
Nekik ugyanis az import drágulásán keresztül kevesebb termékre futná, amikor elmennek a Walmartba, hiszen egy sor termék többe kerül az import megdrágulása miatt. Ráadásul a törzsszavazói között sok a nem túl nagykeresetű.
– Ami szintén a gazdaságra erőteljesen kihat, hogy Trump hátraarcot csinálna a klímavédelemben. A győzelmi beszédében is elmondta, hogy több olajuk van, mint Szaúd-Arábiának vagy Oroszországnak. Azaz nem teheti meg, hogy a fosszilis ipart ne támogassa. Sem az ott dolgozó a munkavállalókat, se a nagyiparosokat sem hagyhatja cserben.
– Azért megemlítem, hogy a Biden-kormányzat is elég pragmatikusan viselkedett ezen a téren, nem ideologikusan. Az viszont igaz, hogy Trump láthatóan az egész klímaügyben nem hisz, „klímahisztit” emleget.
Ennek az olajcégek nyilván örülnek, mert sokkal kevesebb lesz az állami beavatkozás. Valószínű, hogy a republikánus kormányzat más területen is deregulációt hajt végre, tehát könnyíti a szabályozókat, és van olyan terület, ahol meg is van ennek a létjogosultsága, és elképzelhető, hogy a deregulálásnak gazdaságélénkítő hatása lehetne. De mindez azt is jelenti, hogy semmi erőfeszítést nem tesz a zöldítésért, a glóbusz megőrzéséért, ha az ütközne az energetikai szektor szempontjaival. Nem csoda, hogy a szektor nagy cégei igen lelkesen támogatták a kampányát. Láttuk, hogy az olajcégek részvényárfolyama rögtön megugrott győzelme hírére.
Azért azt nem tartom lefutottnak, hogy teljesen odadobják a gyeplőt az energiaszektornak. Mindenesetre ebben a vonatkozásban jól látszik a két oldal közötti óriási különbség az amerikai politikán belül, csak úgy, mint a migráció kezelésében. Ez is olyan terület, ami minket megint közvetlenül nem érint, de áttételesen hatással van a világra. Trump erőszakosan visszatelepítene embereket, amivel (félretéve az emberi jogi, humanitárius és erkölcsi részét, csak a gazdaságot nézve) munkaerőhiány idézne elő az amerikai gazdaságban, ami a munkaerő drágulását, és ezen keresztül amerikai árversenyképesség romlását hozná. Itt megint azt gondolom, hogy nem eszik olyan forrón a kását.
– Annál is inkább, mert a mostani Trump-programpontok nagy része már 2016-ban is ott volt, és akkor sem valósult meg jó néhány.
– Pedig abban még szerencséje volt, mert nagyon erős húzású időszakban volt elnök, egészen a Covidig. A jó konjunktúrát aztán a Covid megtörte, látszott is, hogy azt milyen rosszul kezelte. Most megint más a helyzet. Éppen erősen húz az amerikai gazdaság, meglepően jól teljesít, amiből az észlelési problémák, a gondolkodás lassúsága miatt a demokraták nem tudtak profitálni, noha teljes foglalkoztatás van, erős a gazdasági növekedés, az inflációs ütem leszállt. Ettől még a következő időszakban komoly teendői lesznek az új kormányzatnak, különösen akkor, ha az adócsökkentést komolyan veszi, mert ezzel egy újabb eladósodási és inflációs spirált indít meg.
– Orbán Viktor abszolút Trumpra tett fel mindent, miközben Magyarország Európa közepén van, az európai gazdasági közösség része. Viszont, ahogy elmondta, mindazok az intézkedések, melyeket Trump megcsinálna, ránk ugyanúgy hatni fog. Orbán viszont azt sejtette, hogy ő képes lesz Trumppal különmegállapodásokat kötni. Ez egyáltalán lehetséges, vagy ez csak retorika? Például uniós tagként nincs nemzeti vámpolitikánk.
– Teljesen világos, hogy Magyarországnak nincsen vámpolitikája, nincsen külkereskedelmi politikája, ugyanis nem lehet, mert egy közös piacnak vagyunk a részese, és ennek a közös piacnak vannak közös szabályai. Tehát, amit most a politikai körökből lehet hallani, hogy majd különmegállapodások lesznek, ezek gazdasági vonatkozásban illúziók. Ráadásul a magyar gazdaság mérete olyan csekély, hogy
Itt kizárólag Orbán saját körének az érdekeiről van szó. Az eddig megbeszéltből kiviláglott, hogy ha és amennyiben az a fajta gazdaságpolitika bekövetkezne, amire azért részben vagy egészben van esély, az Európát és benne a magyar gazdaságot alapvetően hátrányosan érinti. Mi erősen be vagyunk ékelve az európai értékláncokba. Hál' Istennek. Rossz volna belegondolni, mi történne akkor, ha az Európai Unió GDP-jének 1,1 százalékát kitevő gazdasági teljesítményünkkel kellene helytállni a világgazdaságban akkor, amikor vámügyek vannak, tömbösödés zajlik, a technológiai és biztonsági kockázatok nőnek. Ráadásul a republikánusok még határozottabban állítják a biztonsági kockázatokat a prioritásaik élére, mint a nemzetközi tárgyalásokban, fórumokban egy-két árnyalattal jobban bízó demokraták.
Politikai gesztusokat, meghívást a Fehér Házba lehet kapni, és talán kevesebb kioktatásban részesül majd az a kormánypolitika, amelyik az amerikai érdekeket és értékeket sokszor sértette. De közgazdászként, gazdasági elemzőként csak azt tudja az ember mondani, hogy minden más illúzió. Sőt, éppen a törékenységünk miatt a várható trumpi kockázatok már január 6. előtt is keményen sújtanak bennünket. Nem véletlen, hogy mi történt a forinttal a választás éjszakáján, mert a politikus mondhat a levegőbe sok mindent, aki azonban pénzen ül, végiggondolja, hogy milyen szelek fognak majd fújni. Bólintott, és azt gondolta, amit gondolt, de a forinttól az érdeklődés jelentősen elfordult.
