SZEMPONT
A Rovatból

Bod Péter Ákos az egymilliós átlagbérről: Ön az ifjú emberek naivitásával komolyan vesz valamit, amit nem kell komolyan venni

A volt jegybankelnök szerint az egymilliós átlagbért képtelenek lennének kifizetni a vállalkozások. Olyan, hogy gazdasági semlegesség pedig nem létezik. Aki ezt komolyan gondolja, az drámai, tragikus irányt jelöl ki, egyenes utat az Európai Unióból és a NATO-ból való kilépéshez.


Orbán Viktor itthon új gazdasági programot jelentett be, például egymillió forintos átlagbért, ezer eurós minimálbért, a lakáshoz jutás megkönnyítését, és a kis- és középvállalkozások támogatását ígéri. Konkrétum egyelőre kevés hangzott el, de a miniszterelnök a kiszivárgott hírek szerint az esztergomi Fidesz-frakcióülésen is szinte kizárólag erről beszélt, valamint a gazdasági semlegességről, ami szerint a legfontosabb elérendő cél.

Mit jelenthet a gazdasági semlegesség, jó lenne-e ez Magyarországnak, és komolyan vehetőek-e például az átlagbérrel és a minimálbérrel kapcsolatos kormányfői ígéretek? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Bod Péter Ákos egyetemi tanárral, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnökével.

– Mekkora a realitása Orbán Viktor legújabb gazdasági ígéreteinek, és van-e mindennek köze ahhoz, hogy Magyar Péter pártja egyre népszerűbb?

– Biztos, hogy a belpolitikai helyzet nagyot változott. De láttunk már ilyet. Amikor három évvel ezelőtt a Márki-Zay-jelenség veszélyesnek tűnt a kormánypártra nézve, akkor több ezer milliárd forintos pénzelköltést indított el a kormányzat. Akkor nem csupán beszélt szép dolgokat, hanem ténylegesen lett adócsökkentés, juttatás-emelés, vállalkozásfejlesztés, önkormányzati és állami nagyberuházások felgyorsítása. Nem is egyszerű végigmenni azokon az ösztönző intézkedéseken, amelyeket végrehajtottak azért, hogy az akkor kibontakozó ellenzéki összefogás támogatottságát mérsékeljék.

Most úgy néz ki, még erőteljesebb ellenfelük támadt, viszont az akkor elköltött pénz, ami nyilván nem térült meg, nagyon hiányzik, mostanra a magyar államháztartás igen rossz bőrben van.

Sosem volt egyensúlyban az elmúlt évtizedekben, de a hiánya bizonyos években elviselhető mértékű volt, bár finanszírozni akkor sem volt olcsó. Nos, a költségvetési hiány 2020 óta minden megengedett mértéket meghalad, az a bizonyos előírt 3 százalék csak vágy maradt az elmúlt öt évben, a megemelkedett hiány finanszírozása pedig egyre drágább. Most valóban születtek bejelentések különféle élénkítő-gyorsító célú intézkedésekről, de azért jó volna látni egy állami költségvetést. Nincs még, majd novemberben lesz. Mondjuk, a költségvetési törvényt sem lehet nagyon komolyan venni sajnos az utóbbi időben Magyarországon, de azért abban legalább elvileg számok vannak, elvileg kell lennie mögötte egy hatástanulmánynak: mekkora bevételt vár az intézkedésektől az állam, és akkor mekkora kiadási tételt vállal magára. Amíg nincs leírt költségvetés, addig minden csupán deklaráció, bejelentés. Az is, hogy majd a vállalkozók támogatást kapnak. Most éppen egy magyar üzletemberről, Demján Sándorról elnevezett program keretében.

Ilyen bejelentést azonban én egy tucatszor hallottam az elmúlt 30 évben: a vállalkozóknak rendre megígérik, hogy valamilyen forráshoz fognak jutni, ha jól alakul minden.

Tehát én azért visszafognám a lelkesedést, vagy akár a félelmet is. Lelkes lehet az ember, hogy de jó, hogy ezek a pénzek jönnek, de ott lehet a félelem is, hogy mibe fog kerülni az utókornak? Ezek a bejelentések a politikai színtéren születtek, és általában az szokott lenni sajnos már régebb óta, hogy előbb születik meg egy bejelentés, és csak utána kezd az apparátus osztani, szorozni, majd jönnek a szakminiszterek, vagy még alacsonyabb rangú tisztviselők, és elmondják, mi az, ami ebből valószínűleg bekerül a joganyagba vagy a költségvetésbe.

– És mit kezdjünk az egymillió forintos átlagbérrel?

– Ön az ifjú emberek naivitásával komolyan vesz valamit, melyről azt gondolom, hogy nem kell komolyan venni. Mondott a miniszterelnök valamit, ami kifejezi azt az óhaját, szándékát, törekvését, jóindulatát, hogy jó magas legyen a bérszint. Majd egy másik mondatában a vállalkozóknak tőkét ígért, hogy jobban fejlődjenek.

Már a mostani bérek is költségtételként gondot jelentenek a kisvállalkozóknál, ennek a dupláját, háromszorosát pedig egyszerűen képtelenek lennének kifizetni. Nem is lesz ebből egymillió forintos átlag.

Én már némi kis menekülőutat fel is fedeztem a szivárgó információkban. Ugyanis a miniszterelnök valami olyat mondott, hogy egymillió lesz, és ehhez megnyeri a társadalmi partnerek támogatását. Ez a félmondat arra utal, hogy a bérügyről meg kell kérdezni a munkaadókat és a munkavállalókat. A munkavállalókat nem szokták megkérdezni újabban, hiszen a szakszervezetet kimondottan kerüli a miniszterelnök. Nem is tudom, hogy egyáltalán találkozott-e a szervezett munkavállalók képviselőivel az elmúlt időszakban. A munkaadókkal azonban szokott együtt szerepelni, és a munkaadók is bármennyire lojálisak, azért nyilván el fogják mondani, hogy ezt nem viseli el a gazdaság. Akkor pedig kénytelen lesz majd a parlamentben, vagy valahol máshol, például a Várkert Bazárban, vagy egy kúria kertjében elmondani, hogy

bár ő jóindulattal ezt meg ezt szerette volna, de ezek a földhözragadt, anyagias vállalkozók nem voltak ezekhez kellő partnerek.

Most előre szaladtam a jövőbe, de oka van, hogy a bemondott kerek számokat óriási szkepszissel tekintek. A korábbi nagy ígéretek is csak részben, vagy nem valósultak meg, illetve statisztikai trükkök kellenek ahhoz, hogy a „sikert” ki lehessen pipálni. Például még a 2010-es választásokkor egymillió új hazai munkahelyet ígértek. Született elég sok, amint a 2008-as gazdasági válság levonult, meg persze százezrek elmentek külföldre. Na most, ha őket is itthoninak számítjuk, illetve a gyesen levőket aktívnak tekintjük (márpedig oda sorolják őket újabban), továbbá, ha a máshol aktív munkanélkülinek nevezett közmunkásokat besorolják foglalkoztatottnak (nem azok), akkor már majdnem összejönne tizen-x év alatt az az ígéret, amit egy optimista pillanatban kimondott a miniszterelnök. Ez egy példa arra, hogy hogyan viszonyuljunk ezekhez a deklarációkhoz.

– Jó, akkor most szándékosan tovább játszom a naiv ifjút. A meghirdetett gazdasági semlegesség nem valamiféle játéktér bővítés? Tudjuk, hogy a magyar gazdaság erősen kötődik a némethez, ami most bajban van. Lehet erre a gazdasági semlegesség egy megoldás?

– Én a semlegesség ügyét hazai használatú fogalomnak gondolom, illetve remélem, hogy az. Ugyanis, ha ezt komolyan gondolná a magyar kormányzat, az egyenes utat jelentene az Európai Unióból és a NATO-ból való kilépéshez. Hozzáteszem,

Strasbourgban ez a semlegesség szó a magyar miniszterelnöktől nem hangzott el. Miért? Ugyanis megvalósíthatatlan mindaddig, amíg Magyarország ezeken a szervezeteken belül van.

Egyébként a német függés nagy, de nem rettentő, és leginkább a feldolgozóipar egy szegmensére, a járműiparra vonatkozik. A német gazdaság az Európai Unió gazdaságának körülbelül egynegyedét teszi ki, ilyen értelemben fontos partner. De nekünk az egész EU az igazán fontos. De mondjuk ki világosan: a gazdasági semlegességnek közgazdasági, pénzügyi, technológiai értelme nincs, Magyarország esetében különösen nincs. Katonai semlegesség van, diplomáciai semlegesség van, viszont egyik sem vonatkozik ránk, mert népszavazással megerősített módon Magyarország nem semleges, a NATO-nak a szövetségese, tagja, az Európai Uniónak tagja.

Aki ezt komoly szándékkal mondja, drámai, tragikus irányt jelöl ki.

De tegyük fel, hogy nem ez az igazi cél, talán csak a hazai nagyközönségnek szól. Egy ilyen politikai mondásnak két funkcióját tudom elképzelni. Az egyik az, hogy van egy széles réteg, amelynek ez a fogalom tetszik, amelyben rezonál, hogy maradjunk ki, ne vállaljunk értékközösséget és kockázatokat Nyugat-Európával. Rezonál, és nemcsak a cinikus vagy kalmárszellemű kispolgárban. Tudni kell, hogy a harmadik útnak voltak nagyon színvonalas és mélyen gondolkodó képviselői, Németh Lászlótól kezdve Karácsony Sándoron át egészen az ’56-os pillanatokig, amikor még úgy nézett ki pár napig, hogy talán a semlegesség realitás lehet. Persze napok alatt kiderült, hogy nem az. Tehát talán ennek a „maradjunk ki a bajokból” szövegnek lehet valamilyen bemért médiahatása. Az új kormányszlogen másik funkciója pedig talán az, hogy

racionálisnak hangzó érvet, támaszt ad annak a gyakorlatnak, amit a kormány most muszájból csinál.

Kényszerűségből, hiszen az EU által felmutatott jogállamisági teszten nem bír átmenni a magyar kormányzat. Szerintem egyelőre nem is tesz elég erőfeszítést. Kényszerből hát olyanokhoz fordul pénzért, akiket nem foglalkoztatnak jogállamisági, demokratikus ügyek. Ezek azonban nyilván nagyon-nagyon más értékrendű rezsimek. Az európai értékrendhez képest gyakran felháborítóan korrupt és autoriter, elnyomó politikai rendszerekről van szó. Most kényszerűségből odafordul új pénzekért a magyar kormány, csakhogy ennek ne legyen kényszerjellege – mert ugyan, ki vallja be, hogy kényszer hatására cselekszik –, így a propaganda azt állítja a gyanútlan hallgatónak, hogy emögött stratégia van. Pedig lett volna, és talán még mindig lenne fogadókészség az EU-ban, hogy a kormány korrigáljon, és eleget tegyen a kritériumoknak.

Az uniós jóindulati tőkét azonban minden nap égeti, emészti a kormány.

És a nap végén föl kell venni a pénzt valahonnan.

– Ide sorolandók a kínaiak? Igaz, hogy tőlük éppen most elég nagy hitelt vettünk fel, de a kínaiak felé fordulás egy nagyon tudatos politika, már akkor elkezdődött, amikor még jöttek ide a pénzek szép számmal.

– Üzletelni lehet mindenkivel, ahogy Kínával is mindenki üzletelt, és még ma is, noha egyre óvatosabban. De a függés az más. És mégiscsak van mindennek erkölcsi, értékrendi vonatkozása. Milyen rezsimek felé jár évek óta a magyar külügyminiszter? Kínában, mondjuk, nem könnyű kereszténynek lenni. A muzulmán országokban sem. Azokban az „isztánokban”, amelyekkel most barátkozik a magyar kormányzat, nagyon nehéz kereszténynek lenni.

Hogyan is fér össze a nagy keleti barátkozás kormányszinten azzal, hogy itthon látványosan kereszténykedő a kormány?!

No, itt jönnek a propagandisták a magyarázattal: igen, igen, de mindemögött ott van egy nagy stratégia: ez pedig a gazdasági semlegesség, mert ez azt jelenti, hogy innen is átvesszük a jót, onnan is átvesszük a jót, higgyétek el, hogy ebből jó lesz. Én ezt gondolom a keleti közeledés legjóindulatúbb magyarázatának. Hallhatók kevésbé jóindulatú magyarázatok, amelyek úgy szólnak, hogy a világban meglévő korrupt rendszerekkel jó üzletelni, mert az üzletben bennelevő nem szokott rosszul járni. Ő maga nem, az ország azonban igen. És végül léteznek olyan magyarázatok is, hogy ez a semlegességi szöveg valóban a szövetségi rendszerből való kilépést, kiugrást, vagy kisodródást készíti elő. De az értelmezést nem akarom végiggondolni, mentális önvédelemből.

– Azt mondta, hogy a kormányzat minden nap égeti az uniós jóindulati tőkét. Az elmúlt heti strasbourgi események a nemzetek képzeletbeli tőzsdéjén mennyivel értékelték le Magyarországot?

– Nem tudom, hogy lehet-e mérni az azonnali és a középtávú hatást. Nyilván kellemetlen az azonnali, mert a feladat az lett volna, hogy a magyar elnökség bemutassa az elgondolását, és ahhoz támogatást kapjon, mert fontos témákat tűz a programjára. Az, hogy októbert írunk, de a bemutatás nem az elnökség indulásakor történt meg, hanem középidőben, mutatja, hogy ez egy nagyon különös félév. Már itt nem jól indul a dolog. Strasbourgban pedig alapvetően nem a magyar elnökség programjáról volt szó, hanem a magyar kormányról és annak vezetőjéről, ez is kellemetlen. Még ha a dicsérő szavak lettek volna többségben, akkor is furcsa lett volna, mert nem ez a rendeltetése egy ilyen rendezvénynek. A középtávú hatásról is fontos szólni, hiszen a magyar kormányzatnak fontos volt az a néhány téma, amit nagy apparátusi felkészüléssel előterjesztett, és most fel kell tennünk a kellemetlen kérdést: sikerült-e ezekben előrelépni.

Az olvasót csak emlékeztetem, hogy a versenyképesség és például a szabályozott migráció, továbbá a demográfia szerepelt a magyar kormány prioritási listáján. Eleve ironikus, hogy csupa olyan terület, ahol a magyar teljesítmény kifejezetten gyenge.

Talán arra nem gondolt senki, hogy ki lehet oktatni ezekben az ügyekben a társállamokat, azonban ha már ezeket nevezte meg súlyponti témának, jogos várakozás az, hogy érdemi vita lesz ezekről. Azonban a történések az Európai Parlamentben mindenről szóltak, csak arról nem, hogy hogyan lehetne versenyképesebb Európa, és hogyan lehetne például a gazdasági és nem gazdasági vándormozgásokat értelmesen terelni, vagy például hogyan lehetne a demográfiai helyzeten javítani, amelyet illetően a magyar viszonyok roppant szomorúak és aggasztóak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Küldje börtönbe, és majd meglátja, mi történik” - Iványi Gábor ügyében üzent a debreceni milliárdos Orbán Viktornak
Forronganak az indulatok az Iványi Gábor elleni vádemelés miatt. Felföldi József szerint a hatalom morális csődben van, innen már nincs lejjebb.


Felföldi József debreceni üzletember Facebook-posztban reagált arra, hogy az ügyészség vádat emelt Iványi Gábor lelkész és hét társa ellen. Bejegyzésében egyenesen Orbán Viktor miniszterelnöknek üzen, és az eseményt a kormányfő „morális csődjének utolsó mementójának” nevezi. Felföldi szerint „Innen már szerintem nincs lentebb.”

Az üzletember úgy látja, egy olyan 74 éves lelkipásztor kerülhet börtönbe, aki egész életében az elesetteket segítette, méghozzá egy „lökdösődésért”. Álláspontja szerint Iványiék csupán megvédték magukat egy „előre megrendelt kormányzati boszorkányüldözéssel” szemben, amikor a NAV munkatársai kutatást akartak tartani a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) központjában.

Felföldi szerint mindez éles ellentétben áll azzal, hogy más, a kormányhoz köthető ügyek szereplői szabadlábon vannak. „Bezzeg a pedofil Kaletától kezdve az MNB-t kifosztó Matolcsy-klánon át, a hivatalos nemzeti tolvajig (Mészáros Lölő) a teljes Fidesz-maffia szabadlábon élvezheti az életet” – írja, hozzátéve, hogy ez szerinte mindent elmond az Orbán-rezsimről.

A posztban Felföldi személyesen a miniszterelnököt szólítja meg, feltéve a kérdést:

„Mondja Viktor, ha belenéz a tükörbe, őszintén tud-e válaszolni arra a kérdésre, hogy mi maradt önben az egykori hitből és erkölcsből?”

Emlékezteti Orbánt, hogy egykor éppen Iványi Gáborra bízta gyermekei megkeresztelését, most pedig a parancsára mozgatott hatóságok „feszegetik az igazságszolgáltatás határait” vele szemben.

Az üzletember szerint Iványi Gábor azért vált a hatalom célpontjává, mert élő ellenpéldája mindannak, amit a kormány képvisel. Úgy véli, a lelkész megtestesíti az igazi kereszténységet.

„Nem véletlenül támadja őt. Ő egy élő példa. Egyben ellenpélda. Példa arra, mit is jelent kereszténynek lenni. És az önök tökéletes ellenpéldája. A kereszténység nem hatalom és nem félelem. A kereszténység nem egy elit klub.

Isten mindenkit szeret. Nem csak azokat akiket önök el- és befogadnak a társadalom szűk szegletéből. Iványi Gábor az élő parázsa mindannak, amiről ön és rendszere csak beszél. És aztán soha nem a szerint cselekednek.”

Felföldi azzal zárja sorait, hogy az emberek nem fogják hagyni, hogy Iványi életművét megsemmisítsék, és egyenesen figyelmezteti a miniszterelnököt. „Küldje börtönbe, és majd meglátja, mi történik.”

A Központi Nyomozó Főügyészség csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt emelt vádat Iványi Gábor és hét "társa", köztük Gurmai Zita (MSZP), Donáth Anna (Momentum) és Szél Bernadett volt országgyűlési képviselők ellen.

A vád szerint 2022. február 21-én, a NAV Dankó utcai székházban tartott házkutatása során erőszakosan próbálták megakadályozni a pénzügyőrök munkáját. Az ügyészség szerint a helyszínen lévők Iványit a NAV-osok sorfala felé kezdték tolni, hogy bejussanak az épületbe.

A hivatalos személy elleni erőszak bűntettéért a törvény szerint a csoport vezetőjére 5–10 év, míg a résztvevőkre 2–8 évig terjedő szabadságvesztés is kiszabható. Az ellenzéki politikusok és a MET képviselői az eljárást mindvégig politikailag motiváltnak nevezték, és tagadták, hogy erőszak történt volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Varga-Damm Andrea: A szentmártonkátai tragédia nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba
A volt parlamenti képviselő szerint pár nap után mindenki továbblép az ilyen tragédiák után, és nem vonják le a tanulságokat, ezzel pedig elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.


Varga-Damm Andrea volt országgyűlési képviselő a Facebookon fejtette ki véleményét a szentmártonkátai tragikus balesetről, amelyben öt fiatal vesztette életét.

Az ügyvéd szerint az ilyen esetek után a társadalom nem beszéli ki a valódi okokat, pedig szerinte „ennek nem szabadott volna megtörténnie, ha normálisan élték volna életüket azok, akik áldozatokká váltak.” Úgy véli, ha nem keresik az okokat és nem vonják le a tanulságokat, azzal elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.

A volt képviselő azt állítja, munkája miatt jól ismeri a települést, amely szerinte a nagyszerű emberek és az egészséges természeti környezet mellett „rendkívül fertőzött a bűncselekményektől.” Hozzáteszi, hogy szerinte a hatóságok mindent tudnak ezekről, de nem tesznek semmit, sőt, állítása szerint a rendőrség annyira korrupt volt, hogy tavaly rendőrkapitányt kellett cserélni. Szerinte a következmények nélküli bűnözői életvitel azt üzeni a fiataloknak, hogy bármi rosszat megtehetnek, és a bűnözésből több pénzt lehet keresni, mint a tanulásból vagy a munkából.

Varga-Damm úgy véli, a tragédia borítékolható volt, és nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba.

„Ez a tragédia akkor kezdődött, amikor a temetésre tarháló »apuka« autót vett a fiának, akinek nincs jogosítványa. – fogalmazott keményen.

Állítása szerint mindenki tudta a faluban, hogy a sofőrnek nincs jogosítványa, száguldozik, és sportot űz abból, hogy a vonatok előtt hajt át, a közösség mégsem tett semmit. Ő maga is többször látta ezt autót száguldozni, mintha egy őrült vezetné.

„A lakók pedig naponta nézhették végig mindezt. S nem tett ellene senki, semmit. »Apuka« sem vette el az autót” – állítja a volt parlamenti képviselő. Hozzáteszi, hogy az áldozatok hatan ültek be egy ötszemélyes autóba, miközben tudták, hogy „a sofőr ittas, és nincs jogosítványa” – az ittasságot egyébéként a rendőrség eddig nem erősítette meg.

Az ügyvéd szerint egy 24 éves embernek normális esetben nem tizenévesek a barátai, és ez csak akkor fordulhat elő, „ha kihasználja őket”. Megemlíti, hogy az áldozatok szülei azt mondták, nem tudtak hatni a gyerekeikre, hogy kerüljék a fiatalember társaságát. Úgy véli, a tragédiáért éppen ezért a sofőr volt felelős.

Varga-Damm Andrea azzal zárja a posztját, reméli, hogy Szentmártonkátán mindenki elgondolkodik, és „a bűnöző életvitelű családok” végre elnyerik méltó büntetésüket, hogy a jövőben a „jóravaló, rendes emberek” legyenek a példaképek.

Mint arról beszámoltunk, a szentmártonkátai tragédia kedden este 9 óra után történt Szentmártonkátán, a Vasútsoron található vasúti átjáróban. A Budapest felé tartó Tokaj InterCity ütközött egy autóval, amelyben hatan utaztak. A helyszínen életét vesztette a 24 éves sofőr, egy 15 és egy 17 éves fiú, valamint egy 18 és egy 30 éves férfi. A baleset egyetlen túlélője egy 18 éves lány, akit életveszélyes sérülésekkel szállítottak kórházba. A vonaton utazók közül senki sem sérült meg.

A MÁV tájékoztatása szerint a fénysorompó a baleset idején működött és tiltó jelzést mutatott. Az elsődleges vizsgálatok szerint az autó vezetője a lezárt félsorompót kikerülve hajtott a sínekre. A rendőrség több ember halálát okozó közúti baleset gondatlan okozása miatt indított eljárást ismeretlen tettes ellen.

Azt, hogy a sofőrnek nem volt jogosítványa, az édesapja mondta el, a hatóságok hivatalosan még nem erősítették meg, ahogy azt sem, hogy ittasan vezetett volna. A körülményeket a folyamatban lévő vizsgálat fogja tisztázni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: A TISZA adatbázisát nem kiszivárogtatták, hanem ellopták, valószínűleg egy hekkertámadás során
Az Oroszország-szakértő szerint a „szivárgás” szót tudatosan használja a kormánymédia, de egy ekkora adatbázis nyilvánosságra kerülése csak szándékos cselekmény eredménye lehet.


Rácz András történész és Oroszország-szakértő egy tízpontos elemzésben fejtette ki véleményét a TISZA Párt adatszivárgási ügyéről.

Szerinte az eset a magyar politikai intézményrendszer súlyos sérülése, egyértelmű szuverenitási és nemzetbiztonsági kérdés, amely a választások befolyásolására irányul.

Mint írta, a nemzetbiztonság és az állami szuverenitás védelmével foglalkozó intézményeknek „azonnali, kiemelten fontos dolguk van” a történtekkel.

A szakértő a Facebook-bejegyzésében hangsúlyozza, hogy

a TISZA adatbázisát nem „kiszivárogtatták”, hanem ellopták, valószínűleg egy hekkertámadás során.

Úgy véli, a „szivárgás” szó használata a kormánymédia részéről tudatos, mivel az gondatlanságot sugall, holott egy ekkora adatbázis nyilvánosságra kerülése szerinte csak szándékos cselekmény eredménye lehet. „Egy kétszázezres adatbázis teljes kikerülése a netre nem szivárgás, ilyen nem tud véletlenül történni. Ez csak szándékos lehetett” – írja Rácz András.

Elemzésében kitér arra, hogy a kormány és a TISZA Párt is külföldi szereplőt sejt az ügy mögött, ám míg a kormánymédia ukrán, addig Magyar Péter orosz érintettségről beszél.

Rácz András szerint a kormányzati narratíva egy komoly logikai bukfencet tartalmaz.

Úgy látja, Kijevnek egyáltalán nem állna érdekében kárt okozni a TISZA Pártnak, hiszen egy esetleges TISZA-kormány az EU-hoz való viszony normalizálására törekedne, ami Ukrajna számára is kedvező lenne az Orbán-kormány politikájával szemben.

„Ha egyáltalán igaz az, hogy van ukrán állami érintettség a Tisza Világ applikáció fejlesztése mögött, akkor igen nehezen érthető, hogy ugyanezennek az ukrán államnak miért lenne érdeke, hogy kárt okozzon annak a TISZA pártnak, aminek a rendszerét éppen fejleszti” – teszi fel a kérdést. Ezzel szemben Oroszországnak szerinte egyértelmű érdeke fűződne egy ilyen támadáshoz, hiszen azzal egyszerre gyengítené a Fidesz legfőbb kihívóját és rontaná Ukrajna reputációját is.

A történész gyanúsnak tartja a kormányzati propagandamédia reakcióidejét is. Állítása szerint az, hogy a kormánymédia egy hosszú ünnepi hétvégén, szinte órák alatt képes volt lehozni a hírt, ellenőrizni az adatok valódiságát és biztonságosságát, majd felépíteni egy teljes kampányt, rendkívül valószínűtlen.

„Összességében nagyon nehezen hiszem el, hogy ez spontánul alakult így péntek délutántól kezdve, és mindenki hirtelen megszakította a hosszú hétvégéjét, IT-sek, vezető kommunikátorok, döntéshozók, »talpas« propagandisták, stb” – fogalmaz. Sokkal valószínűbbnek tartja, hogy a kormányzat már jóval a nyilvánosságra kerülés előtt birtokában volt az adatoknak, és a netre való feltöltés csak a fedést szolgálta a már előre megtervezett kampány elindításához. „A kormányzat egy részében ez az adatsor valószínűleg már jóval péntek előtt megvolt, a netre való feltöltés pedig csak a fedést szolgálta” – írja.

Rácz András szerint árulkodó jel az is, hogy a Fidesz kommunikációjában és belső köreiben semmilyen jelét nem látni annak, hogy egy hasonló hekkertámadástól tartanának.

Nincsenek extra kiberbiztonsági óvintézkedések, ami arra utalhat, hogy a kormánypárt biztos abban, hogy a támadó kizárólag a politikai ellenfelüket célozta, és tőlük nem kell tartaniuk. Végezetül kiemeli, hogy a kormánymédia munkatársai teljes nyugalommal használják a jogellenesen megszerzett, különlegesen védett személyes adatokat, noha ez bűncselekménynek minősül.

„A propagandisták valamiért mégis teljes nyugalommal használják az adatbázisban szereplő neveket, pedig egyértelműen jogszerűtlen az egész”

– zárja posztját Rácz András, hozzátéve, hogy „ezzel – a jövőbeli esetleges büntetőjogi felelősségre-vonás mellett – saját magukat is beárazzák a kormánymédia munkatársai.

Az ügy előzménye, hogy október elején már napvilágot látott egy hír egy kisebb, mintegy húszezer nevet tartalmazó adatcsomag kikerüléséről a Tisza Világ applikációból, ami miatt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) hivatalból vizsgálatot indított. Ezt követte október 31-én egy jóval nagyobb, körülbelül 200 ezer adatsort tartalmazó fájl publikálása a LeakBase.la nevű oldalon. Az eseményekre reagálva Orbán Viktor november 3-án azonnali vizsgálatot rendelt el, a hatóságok pedig a nemzetbiztonsági szolgálatok és a Nemzeti Kiberbiztonsági Intézet bevonásával kezdték meg a tényfeltárást, jelezve, hogy „külföldi érintettség is valószínűsíthető”.

Az ügyben két fő narratíva csap össze. A Szuverenitásvédelmi Hivatal gyorsjelentésében ukrán hátterű fejlesztőcégek, például a kárpátaljai PettersonApps részvételét hangsúlyozta, amit a kormánypárti média azóta is napirenden tart. Ezzel szemben Magyar Péter és a TISZA Párt következetesen szervezett orosz hekkertámadásról beszél, amelynek célja a párt lejáratása. Egyik fél sem mutatott be eddig a nyilvánosság számára meggyőző technikai bizonyítékot az állításai alátámasztására.

Az ügy azóta új fordulatot vett, miután a kormánypárti oldalon elkezdték felhasználni a kiszivárgott adatokat. Németh Balázs, a Fidesz politikusa egy videóban egy TISZA-aktivista háza elől jelentkezett be, utalva arra, hogy ismeri a lakcímét, a Mandiner pedig arról írt, hogy a listán aktív bírák adatai is szerepelnek. Mivel a politikai véleménynyilvánítás különleges adatnak minősül, annak engedély nélküli terjesztése a Büntető Törvénykönyv szerint szabadságvesztéssel is büntethető.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Menczer Tamás: Hol vannak ezek az emberek? Miért nem állnak ki, és mondják el, mi történt?
A Fidesz kommunikációs igazgatója szerint Magyar Péternek magyarázatot kellene adnia a kikerült adatbázisban található ukrán nevekre. Szerinte azt is tőle kellene megkérdezni, miért állhatott az ukránoknak érdekükben ilyen nehéz helyzetbe hozni a Tiszát. Interjú.


Javában dúl a kampánycsata a Tiszától kikerült adatokkal kapcsolatban. A 200 ezres adatbázisban a kormány ukrán neveket talált, amit Orbán Viktor nemzetbiztonsági kockázatnak nevezett, és vizsgálatot rendelt el. Az azonban nem világos, hogy azt vizsgálják, kik szivárogtatták ki a Tisza Világ applikációjából a személyes adatokat, vagy azt, közük lehetett-e az applikáció működtetéséhez az ukránoknak, ahogy a kormánypárti politikusok sugallják.

Magyar Péter közben arról beszél, hónapok óta támadják a rendszereiket, amikből az adatokat ellopták, méghozzá azért, hogy így bizonytalanítsák el a Tisza szavazóit. Az ellenzéki párt elnöke az oroszokra gyanakszik, de bizonyítékot erre eddig nem mutatott be. A Fidesz kommunikációs igazgatóját kedd esti lakossági fóruma után kérdeztük.

– Mit gondol a Tisza Világ applikációból kikerült adatokról?

– Szerintem fontos, hogy a tényekből induljunk ki. Tény, hogy első körben 20 ezer, második körben 200 ezer magyar állampolgár személyes adatai szivárogtak ki. Tény, hogy a kiszivárgott információk között már első körben ott volt egy Miroslav Tokar nevű ember, a Tisza Világ applikáció adminisztrátoraként. Tény az is, hogy a másik kiszivárgásnál egy Andrij Futsur nevű ukrán fejlesztő adatai is megjelentek.

Van tehát két olyan ukrán személy, akik a PettersonApps nevű ukrán cégnél dolgoznak, és a kiszivárgott adatok szerint adminisztrátorként, fejlesztőként vagy tesztelőként részt vettek a Tisza Világ applikáció elkészítésében.

További tény, hogy a kiszivárgott adatok alapján Ukrajnában is tesztelték az alkalmazást. Ötödik tény, hogy Magyar Péter először letagadta az adatszivárgást, letagadta, hogy ukránokkal dolgozott, és azt is, hogy Ukrajnában tesztelték az alkalmazást. Ma már tudhatjuk, hogy ez nem így van. Azt állítom önnek, hogy ezeket az adatokat az ukránok kapták meg és vitték magukkal; 200 zezer magyar ember adata van egy háborúban álló ország szereplőinél – ez szuverenitási és nemzetbiztonsági kérdés.

– De kinek áll érdekében egy ilyen adatszivárgás? Érdekében állhat ez Ukrajnának? Ha az a céljuk, hogy Magyar Péter győzzön a választásokon, érdekükbe áll-e az ő pártját nehéz helyzetbe hozni egy ilyen kiszivárogtatással?

– Ezt kérdezzék meg Magyar Pétertől és a Tisza Párttól, akik nem vigyáztak 200 ezer magyar adatára, és akik ukránokkal dolgoznak.

– Tudjuk, hogy nem vigyáztak?

– Ha vigyáztak volna, feltételezem, nem szivárog ki 200 ezer magyar ember személyes adata az internetre. Tehát nem vigyáztak, és ukránokkal dolgoztak.

Hogy mi történt, azt mondják el ők.

Magyar Péter az egyetlen, aki meg tudná mondani, hogy Miroslav Tokar – akinek a nevét az első szivárgás óta ismerjük – hol van. Tokarnak volt egy bejelentett lakcíme, majd eltűnt, és letörölte magát a közösségi oldalakról. Magyar Péter ezzel az emberrel dolgozott – és azzal is, akiről ez most derült ki: Andriy Futsurral. Hol vannak ezek az emberek? Miért nem állnak ki, és mondják el, mi történt?

– Az ő nevük a kiszivárgott adatok között van?

– A 20 ezres csomagban Tokar neve adminisztrátorként szerepelt, és most egy másik ukráné, Andriy Futsuré is kiderült; ő is – a források szerint – tesztelőként, fejlesztőként vett részt.

– Az elmúlt európai választások során Franciaországtól Románián, Moldován át sok helyen oroszok avatkoztak be informatikai eszközökkel a választásokba. Nem lehet, hogy itt mégsem az ukránok állnak a háttérben?

–  Magyarország Közép-Európában van, nem a Holdon. Ha valaki azt gondolja, hogy itt nincsenek titkosszolgálati nyomásgyakorlási kísérletek minden égtáj felől, az téved. Természetesen a magyar titkosszolgálat dolga, hogy ezeket kivédje. Ha már az oroszokat említette: Angela Merkelt ki hallgatta le? Én úgy emlékszem, a demokrata vezetésű Egyesült Államok, Dánia segítségével – uniós és NATO-tagállamok. Csak ennyit arról, hogy minden égtáj felől érkeznek behatolási kísérletek.

De itt nem erről van szó: itt együttműködés volt az ukránokkal.

Ott vannak a nevek: Miroslav Tokar és Andrij Futsur. Miért nem áll ki Magyar Péter, és miért nem kérdezi meg tőlük valaki, hogy kik ők, hol vannak, miért szivárognak ki adatok?

–  Szijjártó Péter azt mondta, hogy ez a közelmúlt legnagyobb informatikai botránya. Ezt az a Szijjártó Péter mondta, akinek a külügyminisztériumába az orosz titkosszolgálat bejárkált.

– A legnagyobb politikai botrány az, hogy ők együttműködnek egy külföldi hatalommal, és kiszolgáltatják 200 ezer magyar állampolgár adatait. Mi soha ilyet nem csináltunk, és nem is fogunk.

– Igen, de a Külügyminisztériumból hosszú időn keresztül az orosz titkosszolgálatok azt vittek el, amit akartak.

– Ha ön mondja, akkor biztos, jobban tudja.

– Erről vannak most már nyilvánosságra került jelentések és levelek.

– Meghallgatnám a külügyminisztert. De mondom még egyszer: ha valahová valakik be akarnak hatolni, olyan van a világon folyamatosan; annak ellen kell állni, és el kell hárítani.

– Szijjártóék nem álltak ellen az oroszoknak.

– Maga így gondolja. De ha a titkosszolgálatok rést látnak, az a dolguk, hogy befalazzák. Ez nem ugyanaz, mint behívni egy másik ország titkosszolgálatát, és odaadni neki magyar állampolgárok adatait.

– Titkosszolgálati emberekről van szó?

– Én azt tudom, hogy applikációgyártó ukrán emberekről van szó, akiknek a cégvezetője az ukrán hadsereggel működik együtt dróntechnológiai és egyéb területeken.

– Igen, de ugyanez az ukrán cég a Kormányablakok részére is fejlesztett térképeket például.

– Lehet, de komolyan gondolja, hogy egy vak térkép egyenértékű 200 ezer magyar állampolgár adatainak átadásával? Ne vicceljen velem!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk