SZEMPONT
A Rovatból

Bod Péter Ákos: A rezsicsökkentés borzasztóan káros, itt van a történelmi pillanat az árak és a tarifák újraszabályozására

A volt jegybankelnök szerint a mostani energiaválság egyértelművé tette, hogy alkalmazkodni kell a klímaváltozáshoz, ésszerűen kellene gazdálkodni az energiával, a vízzel. Például sávos árképzéssel, okos mérőkkel kellene takarékosságra ösztöntözni az embereket és a cégeket..
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. augusztus 06.



Napok óta a teljes leállás szélén táncol a Paksi Atomerőmű, ahol a hűtéshez használt víz hiánya, a Duna példátlanul alacsony vízszintje miatt a teljesítmény nagy része már kiesett. Az energiaválságban a kormány a lakosság és a cégek segítségét kérte: önkéntes fogyasztáscsökkentést vár el a legkritikusabb órákban, délután 5 és este 10 óra között, de egy rendelettel azt is előkészítette, hogy szükség esetén az állam kötelezhesse a legnagyobb fogyasztókat a termelésük korlátozására. Erre egyelőre nem volt szükség, de jelenleg senki sem tudja megmondani, meddig tarthat a mostani vészhelyzet, mikor mérséklődik az aszály és emelkedik meg tartósan a vízszint.

Mennyibe kerülhet az országnak a mostani energiaválság? Milyen következményekre kell felkészülni rövid- és hosszabb távon? Akadályozza-e a rezsicsökkentés, hogy a lakosság alkalmazkodjon a klímaváltozás következményeihez? Milyen alternatívák merülhetnek fel? Erről beszélgettünk Bod Péter Ákos közgadásszal, a Magyar Nemzeti Bank volt elnökével.

— Hogyan hat ki az energiaválság a gazdaság növekedésére?

— Érdemes különválasztani a rövid távú hatásokat és a hosszú távú, stratégiai ügyeket. Az ötven milliárd forintos eddigi kárra vonatkozó kormányzati becslések a rövid távra szólnak, abból a feltételezésből kiindulva, hogy a mostani helyzet átmeneti. A gazdasági veszteségek felbecslésénél támaszkodhatunk korábbi súlyos aszályos esetekre, mint amilyen 2022-ben előállt. A vízhiányt tekintve 2018-ban is volt már hasonló helyzet, ami akkor majdnem az atomerőmű leállításához vezetett. A korábbi tapasztalatok alapján tehát készíthető becslés. A gazdasági hatások mellett fellépnek egyéb, súlyos bajok, így ilyenkor megnő a halálozás. Maradva a gazdasági hatásoknál: most az a rendkívüli, hogy kieshet a magyar energiamixből az, amit mindenki évtizedeken át adottságnak vett: az atomerőmű áramtermelése. Az atomenergiát sokan nem szeretik, de vannak előnyei a szén vagy olaj elégetésével szemben, és viszonylag gazdaságos, valamint előnyének mondtuk, hogy a működése az időjárástól nem függ. Ez utóbbi alaptétel már évekkel ezelőtt megbukott. A most kialakult drámai helyzet aztán átvezet a hosszabb távú kérdésekhez.

— Ha először a rövidtávra koncentrálunk, mennyibe kerülhet az a költségvetésnek és a cégeknek az, ami most történik?

— Egy nagyon fontos erőmű termelésének a kiesése megnöveli az importigényt. Hogy az majd mennyibe kerül, nehéz megmondani, mivel az áram piaci termék, az ára piaci hatásokra ingadozik.

Ha csak egy-két hétről van szó, a többet-költség valóban tízmilliárdos nagyságrendű. Ha hosszabb ideig tart a szükséghelyzet, akkor nyilván sokkal több.

A másik oldalon ott vannak a felhasználói oldalt érintő hatások, a kényszerű alkalmazkodás költségei. A nagy energiafogyasztók azzal szembesülnek, hogy vagy önkéntesen fogják vissza a termelésükkel, működésükkel járó energiafelhasználást, vagy kiteszik magukat annak, hogy az állam kényszerből korlátozást vezet be. A kisebb áram-felhasználás az iparban, szolgáltató szektorokban termelési, szolgáltatási kiesést eredményez. Ehhez társul az aszály, a hőség. Hogy mind ez majd miként jelenik meg a nemzetgazdasági teljesítménymutatókban, a foglalkoztatásban, az államháztartás állapotában, annak mértéke nagyon függ az időjárás további alakulásától. Ám felveti azt a kérdést, amit már régen fel kellett volna tennie a társadalomnak, a kormánynak: ha van klímaváltozás – amit letagadni bűn, még ha volt is ilyen politikai törekvés –, akkor hogyan tudunk, akarunk ahhoz ésszerűen alkalmazkodni.

— Most tűzoltás folyik, a cégek sorra vezetik be az önkorlátozásokat, hogy ne omoljon össze az áramellátás. Mennyire sikeres ez?

— Egy példa, a Sparban, ahol tegnap reggel vásároltam Balatonfüreden, már leállították a hűtőfelület egy részét, az árucikkeket éppen átcsoportosították, kevesebb pultot hűtenek. Ez így helyes, mindenhez lehet valamiképp alkalmazkodni, ez esetben úgy, hogy a szolgáltató átcsoportosít és összevonja a hűtőfelületet. Az üzemekben le lehet állítani az áramfogyasztás csúcsidőszakára eső műszakokat, átütemezve azokat más időszakra. Esetleg akár későbbi hetekre tolhatók át az energiaigényes munkák.

Az alkalmazkodás hatékonyságától függően a nemzetgazdasági veszteség lehet kisebb, de hogy veszteség van, az biztos.

A mértékét nehéz megbecsülni, de volt nemrég olyan súlyosan aszályos év, amikor a GDP növekedéséből egyedül a mezőgazdaság több mint 1%-ot vitt el. Nemrég egy rendezvényen találkoztam Bóna miniszter úrral, az általa elmondottak is megerősítették, hogy a magyar mezőgazdaság jelenlegi állapotában a főbb kultúrákban idén nagy lesz a veszteség. Ez pedig átvisz minket arra a kérdésre, hogy miért pont ezek a főbb terménykultúráink? Miért ennyire energia- és vízigényes az iparszerkezet? Az életmódunk? Miért nem ösztönöz ésszerű takarékosságra a fogyasztói árak, rezsitarifák rendszere?

— Egy új kormányrendelet alapján, ha tovább romlik a helyzet, a cégeket rá is kényszeríthetik a termelésük visszafogására, és ezért a vállalkozások még kártérítést sem kérhetnek. Érteni vélem a logikát, de vajon ez indokolt beavatkozás lehet?

— Igen, és ez mindig is így volt. Gyerekkoromból emlékszem, hogy volt szénszünet. Amikor fizikai hiány lép fel egy országban stratégiai termékből, a kormányzatnak kötelessége ahhoz igazítani a felhasználást. Hozzáteszem, a hozzáigazításnak van hatósági és ár-eszközökkel történő módja is.

Ha nem környezetvédelmi szempontból értelmetlen, közgazdaságilag káros és szociálisan érzéketlen árrendszert csináltak volna rezsicsökkentés néven, hanem értelmes sávos árképzéssel, majd idővel az okos mérőórák alkalmazásával teszik érdekeltté a családokat, akkor most nem csupán hazafias kötelességre kellene hivatkozni, hogy este öt órakor ne fogyasszanak sok energiát.

Ha abban a sávban háromszoros lenne az lakossági ár, akkor akár szereti valaki a kormányt, akár nem, a saját érdeke alapján igazodna a helyzethez.

— De van joga a kormányzatnak ilyen típusú beavatkozásra?

— Természetesen van. A másik opció ugyanis az, hogy a túlzott fogyasztás miatt egy merev rendszerben a kínálat gyengesége, kiesése vagy bizonytalansága vészhelyzetet állít elő, ami óriási társadalmi, gazdasági és egyéb költségeket okozhat. Ezt meg kell előzni. Erre a kormánynak van felhatalmazása, sőt ez a kötelezettsége.

Amikor 2018 őszén a Duna leapadt, és centikre voltunk a paksi atomerőmű leállításától, legkésőbb akkor rá kellett volna nézni, hogy létezik-e egy modern, végrehajtható vészforgatókönyv.

Ilyenkor ugyanis el kell dönteni, kiket kell leginkább megvédeni, és kiket nem lehet. Ahol nagy áramfogyasztású termelés folyik, ott lehet a legtöbbet megtakarítani, és a termelés kényszerű visszafogásával lehet megóvni a lakosságot. A háztartások nyilván nincsenek kellően felkészülve a kiesésekre. Bár zárójelben jegyzem meg, a polgárnak is fel kellene készülni arra, hogy az alapvető infrastruktúrában lehetnek kiesések, zavarok. Az ötvenes éveket említettem, és nem túlzó az összehasonlítás: akkor inkább kapacitáshiány indokolta a hatósági beavatkozásra, most pedig részben a kapacitáskiesés, részben a keresleti oldal elfutása. Elektromosság mindenhez kell, a folyóvizet mindenki adottságnak veszi. Pedig előállhat kényszerhelyzet, és akkor a hatóság feladata a sorrendiség kijelölése.

— Nem most jött el a lélektani pillanat, amikor el lehetne engedni a rezsicsökkentést? Hiszen egyre egyértelműbb, hogy észszerűtlen és akadályozza a kilábalást.

— Valóban, a mostani helyzet is rámutat, hogy a rezsicsökkentésnek nevezett szerencsétlen hatósági árrendszer választási termék volt, nem pedig értelmes gazdaságpolitikai vagy szociális szabályozás. Nyertes választási szlogen, amely nyomán sajnálatos módon a felhasználók, a családok milliói nem váltak anyagilag érdekeltté az ésszerű viselkedésben.

Ez borzasztóan káros. A kutatók és elemzők régóta mondják, hogy az állami árszabályozás ezen szerencsétlen konstrukciójától meg kell szabadulni.

Ehelyett az elmúlt évtizedben az Orbán-kormány ráerősített arra a társadalmi elvárásra, hogy valakik a változásoktól védjék meg őket. Miközben itt arról van szó, hogy ésszerűen kellene gazdálkodni a természeti javakkal, az energiával, vízzel. Ráadásul, mivel a választópolgár számára kedvezőnek látszó rezsitarifák rögzítése nyomán a szolgáltató cégek egy része veszteségessé vált, bizonytalan állami támogatásból tartotta fenn magát, nem maradt vállalati jövedelem a szükséges beruházásokra. Évek alatt óriási elhalasztott fejlesztések tornyosultak fel mindmára. Ez a mostani pillanat változásért kiált. Az egész magyar infrastruktúra-fejlesztést végig kell gondolni, mert új helyzet van, ideértve az új klimatikus viszonyokat és másfelől szerencsére az új technológiai megoldásokat.

— Mivel lenne most könnyebb, ha az Orbán-kormány annak idején másképp áll a kérdéshez?

— Ha a mérőórák és a számlázási rendszer már a 21. század tízes éveinek színvonalát elérte volna mostanra, akkor nem ennyire drámai lenne a helyzet. Rugalmas árazási rendszer esetén, a modern folyamatszabályozási technológia alapján jönne egy elektronikus jel, hogy melyik idősávban lesz kisebb a villanyszámla, mikor érdemes a mosógépet bekapcsolni. Európa sok országában a „smart metering” már elterjedt, máshol még csak most válik tömegessé. Az uniós helyreállítási alap (RRF) fő támogatási projektjei között szerepelt az energiatakarékosság és a digitalizáció összekapcsolása. Az előző kormány politikai vagy személyes okokból hagyta volna elszalasztani a lehetőséget. Felelőtlen és érthetetlen magatartást tanúsított ebben is az Orbán-kormány.

— Akkor a Tisza miért nem vezeti ki most a rezsicsökkentést?

— Itt van a pillanat. Én is azt gondolom, hogy

ez az a történelmi helyzet, amikor nem kell tovább érveket keresni a cselekvésre, hanem a fennálló, sajnos elég hátrányos technológiai viszonyok között kell a kormányzatnak újraszabályoznia az árakat, tarifákat.

Feltételezem, hogy ezen dolgoznak, és az intézkedéseket hamarosan meghozzák.

— Az Európai Unió régóta az elektrifikáció felé tart a fosszilis energia visszaszorítása érdekében. Hol tartunk ebben?

— Nagyot lépett előre Európa az elmúlt években. A társadalmi és gazdasági célok között persze mindig van ütközés. Ahol háborús veszély van, ott a környezetvédelem háttérbe szorul, mert az életben maradás az elsődleges, a biztonságpolitikai szempontok versenyre kelnek a zöld vonatkozásokkal. Az elektromos átállási célok rövid távon keményen ütközhetnek foglalkoztatási, gazdaságossági, geopolitikai megfontolásokkal. De a komoly fejlődési trendek folytatódni fognak.

A mostani drámai vízügyi és energetikai helyzetünk arra figyelmeztet, hogy az ellátó rendszerek rugalmassága és fenntarthatósága pont annyira fontos, mint a kapacitása

. Végül pedig a fogyasztásról, és rólunk, fogyasztókról: ezek a krízisek talán segítenek tudatosítani a laikusokban is, hogy ésszerűen kell gazdálkodni. Az üzleti élet is most teherpróba alá kerül. A jól vezetett cégeknél mindig van üzemfolytonossági, fenntarthatósági terv. Látom is, hogy a felelős vállalatok nem kormányzati felszólításra, hanem saját önérdekből azonnal átállítják a termelést: áttérnek a home office-ra, vagy félreteszik azokat a termékcsoportokat, amelyeknek nagyon nagy az erőforrásigénye.

— Ugyanakkor most dízelbuszokat állít be a főváros a trolik helyett. Hiába ösztönözzük az elektromos autókat és hőszivattyúkat, ha egy ilyen helyzetben az a válasz, hogy nincs elég áram.

— Itt a rövid és a hosszú táv ütközése történik. Ha az energiamixből kiesik egy jelentős egység a környezeti kényszerhelyzet miatt, akkor átmenetileg vissza kell nyúlni egyéb technológiákhoz. Ez kicsit olyan, mint amikor áramszünet esetén belép az aggregátor: pótmegoldás, de amint helyreáll az energiaellátás, leállítják. A stratégiai irány világos, de taktikai okokból néha vissza kell lépni. A mostani kényszerhelyzet nem változtat azon a tendencián, hogy a fosszilis energiahordozók helyett a megújulók felé halad Európa, benne hazánk. Azt azonban hozzáteszem, hogy amíg a megújulók ciklikusságát – nevezetesen, hogy a nap- és szélerőművek csak akkor termelnek, ha süt a nap vagy fúj a szél – nem oldjuk meg tárolókkal és egyéb műszaki megoldásokkal, addig megeshet, hogy sajnos vissza kell nyúlni korábbi technológiákhoz.

Ám a lényeg, az olaj- és gázégetés korszakának le kell zárulnia.

A tomboló nyárban talán könnyebb megértetni: itt a klímaváltozás, amit alapvetően az emberiség eddigi életmódja idézett elő. A fennmaradásunkat szolgáló stratégiai célokat Magyarországnak is követnie kell.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Annyit értenek a nukleáris energiához, mint ló a mozijegyhez” – a Paksi Atomerőmű fideszes vezetését bírálta a volt MVM-főnök
Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek egykori vezérigazgatója élesen bírálta a paksi atomerőmű jelenlegi vezetését. Szerinte a menedzsment szakmai felkészültsége nem megfelelő, a létesítményt valójában a kétezer fős szakmai stáb működteti.


Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek korábbi vezérigazgatója az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt arról a 2018-as leveléről, amelyben már akkor a paksi atomerőmű hűtési problémáira és a Paks II projekt aggályaira hívta fel a figyelmet. A volt MVM-vezér szerint a 2018-as figyelmeztetései bejöttek. Azt mondta, nem örül ennek. A Süli János akkori miniszternek írt levelében két kulcsmondat szerepel, az egyik, hogy „jelenleg üzemelő Paks I végletekig kihasználja a Duna folyóvíz adta hűtési lehetőségeket”, a másik pedig, hogy „egyszerűen nincs és nem is lesz megfelelő mennyiségű víz a Dunában.”

Mártha szerint „az a baj, hogy szerintem most sokkal nagyobb a gond, mint amit a levélben leírtam.”

Kifejtette, hogy a Paks I atomerőmű jelenleg a nyolc turbinából eggyel, a négy reaktorból pedig egy csökkentett teljesítményűvel üzemel, ami egyáltalán nem felel meg a tervezett működési állapotnak. Bár az orosz gépkönyvek említik ezt a lehetőséget, de nem heteken vagy hónapokon át tartó üzemre tervezték. A helyzetet egy hasonlattal írta le:

„Ez olyan, mintha egy Forma 1-es autóval a budapesti belvárosban döcögnénk, megállással indulva, 5 km/órás sebességgel.”

A paksi szakemberek munkáját zseniálisnak nevezte, akik ebben a helyzetben is képesek működtetni az erőművet. Ugyanakkor élesen bírálta az atomerőmű jelenlegi vezetését.

Úgy fogalmazott, az erőmű egy félkatonai szervezet, amelynek élén jelenleg „egy bukott fideszes energiahivatali elnök [Horváth Péter Jánosra gondol - a szerk.] ül, és a felügyelő bizottság élén pedig egy Fidesz által indított országgyűlési képviselő, aki úgy tudom, hogy nem nyerte meg a körzetét [itt pedig Steiner Attilára].”

„Ők ketten szerintem annyit értenek a nukleáris energetikához, mint ló a mozijegyhez. Nem ők viszik a művet. Az a kétezer ember viszi, aki ott éjjel-nappal azon dolgozik, hogy ez az egy turbina és az a fél reaktor terhelés működjön.”

Mártha szerint a kormányzati kommunikáció is ezt tükrözi, mivel a miniszterelnök helyszíni látogatásai során nem a felsővezetőkkel, hanem a műszaki vezérhelyettessel mutatkozik. Úgy véli, egy atomerőmű esetében nem szerencsés, ha törések vannak a menedzsment és a szakszemélyzet között.

A jelenlegi, csökkentett teljesítményű üzemmód fenntarthatóságával kapcsolatban bizonytalanságát fejezte ki. Azt mondta, a blokkvezérlő mérnökök bravúrja, hogy a rendszer így is működik, de abban nem biztos, hogy ez hetekig vagy hónapokig tartható.

A legnagyobb veszélynek azt tartja, ha az utolsó blokk is leállna. „Ha ne adj isten Paks leáll, mert elfogy a víz, akkor egy 2000 megawattos termelőberendezés átfordul az ország egyik legnagyobb fogyasztójává.”

Míg egy működő blokk képes „megfűteni” a másikat az újraindításhoz, a teljes leállás és kihűlés utáni újraindítás rendkívül nehézkes lenne. Egy régi példát említett: „Ez utoljára több mint 40 éve ezelőtt indult el hideg állapotból, ahhoz külön kazánparkot építettek a szovjetek, és arról a kazánparkról fűtötték meg az első reaktort.” Hozzátette, hogy ezt a kazánparkot már évtizedekkel ezelőtt lebontották.

A jelenlegi helyzetet, amikor a Duna vízszintje centikre van a leállástól, „hajmeresztő pillanatnak” nevezte.

A reaktorok élettartamára is káros a gyakori leállítás és újraindítás. Az orosz tervek szerint ezeket a blokkokat folyamatos, teljes terhelésű üzemre tervezték, a le- és felterhelés fogyasztja az élettartamukat. Emlékeztetett, hogy a románok a cernavodai atomerőműnél hasonló problémákkal küzdenek, és négy uszályt süllyesztettek el a Dunában, hogy egy mesterséges küszöbbel megemeljék a vízszintet.

Mártha Imre beszélt egy lehetséges megoldási javaslatról is, amelyen a budapesti közüzemek a Műszaki Egyetemmel közösen dolgoznak.

A projekt célja egy 120 kilométeres távvezeték kiépítése Paks és Budapest között, a Duna nyomvonalán, amellyel az atomerőmű hulladékhőjét lehetne eljuttatni Budapestre és az útba eső városokba távfűtési célra.

Ez szerinte Pakson is segítene, mert a jelenleg a Dunába engedett hőt hasznosítani lehetne. Konkrét becslést is mondott: „A mi számításaink szerint, ami még nagyon előzetes, egy ilyen 150-200 megawatt hőt, teljesítményt ilyenkor is el lehetne hozni, ami most egyébként az élethalál közötti különbség.” Hangsúlyozta, hogy ez egy többéves projekt.

A Paks II beruházás kapcsán megismételte korábbi aggályait. Szerinte a jelenlegi helyzetben a Dunába már egyetlen megawattnyi plusz hőteljesítményt sem lehetne beengedni, ezért Paks II esetében elkerülhetetlen lesz hűtőtornyok építése. Ez a Heller-Forgó-féle technológia ismert és működő, de megépítése az egész projekt újratervezését, újraengedélyeztetését és jelentős költségnövekedést vonna maga után.

A nagyméretű atomerőművek építését mára elavult koncepciónak tartja, a Paks II projektet egy kihalásra ítélt mamuthoz hasonlította.

Felidézte, hogy már évekkel ezelőtt megjósolta, hogy az Európai Unió a tiltott állami támogatás és a szabványok miatt sem fogja engedélyezni a projektet az eredeti formájában.

„Most olyan érdekes, hogy én ezt megmondtam, csak senki nem hitte el.”

Ehelyett a Paks I blokkok üzemidejének meghosszabbítását tartaná a legfontosabbnak, akár 80 éves korig, ahogy arra amerikai példák is vannak. Kritizálta a kormány korábbi „szélerőmű frászát”, mondván, ha az elmúlt 16 évben épültek volna szélerőművek, azok most jelentősen kiegészíthetnék a napelemparkokat, és könnyebb helyzetben lenne az ország.

Teljes interjú:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Nem térdeltünk le a Bayer előtt” – Zugló polgármestere szerint miattuk bukhatja el a NER-es cég a 300 milliárdos üzletet
Rózsa András, Zugló polgármestere szerint a Bosnyák téri irodakomplexum-beruházás egy túlárazott „ingatlanmutyi” volt. A polgármester állítja, a Bayer Construct nem állapodott meg a kerülettel, ezért a kormány jogszerűen állhat el a 300 milliárdos üzlettől.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



Rózsa András, Zugló polgármestere az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt a Bosnyák téri irodakomplexum körüli helyzetről, miután Magyar Péter kormánya bejelentette, hogy eláll a vásárlástól és visszaköveteli a 300 milliárd forintos vételárat. A polgármester szerint az épületek teljesen készen állnak, de üresen fognak maradni.

„Készen vannak, be vannak rendezve az oda érkező állami hivatalok részére. Úgy tudom, hogy konkrétan a növények, a fogas, minden be van téve. Kulcsra kész az egész” – mondta Rózsa András, aki hozzátette, hogy az épületeket jelenleg is őrzik és a környezetét gondozzák. A polgármester kiemelte, hogy a kerületnek semmi köze a fenntartási költségekhez, mivel az önkormányzatot a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás minden fázisából kizárták.

Szerinte „Zugló és a zuglóiak abszolút elszenvedői ezeknek a NER-es projekteknek, elsősorban ennek a gigaberuházásnak.”

Rózsa András felidézte, hogy az állam és a beruházó Bayer Construct közötti elővásárlási szerződésben eredetileg szerepelt egy kitétel, miszerint a cégnek meg kell állapodnia a zuglói önkormányzattal. Ez a feltétel azonban Rózsa állítása szerint később kikerült a dokumentumból, ami szerinte lényegében lenullázta a kerület tárgyalási pozícióját. A polgármester elmondta, hogy tárgyalt a céggel a kerület kompenzációjáról, mivel a beruházás túlépítettsége minden helyi szabályozást áthágott.

„Egy nagyon nem gáláns ajánlatot adott a Bayer Construct, amit tavaly decemberben elutasított a képviselőtestület, én magam is leszavaztam, és ezt javasoltam a képviselőtestületnek: nem térdelünk le a Bayer előtt, nem adtuk el magunkat fillérekért, hanem fenntartjuk azt, hogy Zuglónak jár a kárpótlás, a zuglóiaknak jár a jóvátétel” – fogalmazott.

A beruházás a kerület mindennapi életére is komoly terhet rótt volna Rózsa András szerint, mivel a közlekedési és parkolási infrastruktúra fejlesztése elmaradt.

A polgármester szerint a helyzetet jól példázza egy általa abszurdnak nevezett eset.

„A pofátlanság tetőfoka volt, amikor az egyik állami hivatal, amely ide költözött volna, írásban megkereste a zuglói önkormányzatot, hogy tudunk-e nekik parkolóhelyeket biztosítani. Úgy építették meg ezt az irodakomplexumot, hogy pontosan tudták, óriási közlekedési és parkolási terhelés lesz a környéken, és nem biztosítottak megfelelő számú parkolóhelyet”

– mondta a polgármester.

Úgy véli, ez a projekt „az abszolút koronája annak a szörnyűségnek, amit a Fidesz és a NER vitt véghez Zuglóval”. Rózsa András élesen bírálta a beruházás hátterét, szerinte az nem szólt másról, mint a profit maximalizálásáról.

„Ez egy ingatlanmutyi. Az egész történet egy hatalmas nagy ingatlanmutyi. Itt arról szólt a történet, hogy a mi becsléseink alapján nagyjából százmilliárd forintot akartak kivenni ebből” – jelentette ki.

Hozzátette, hogy a kormány döntése helyes volt, de felelősséggel is jár, mivel foglalkozniuk kell az épületek sorsával és Zugló kárpótlásával.

A polgármester szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a Bayer Construct visszafizeti a 300 milliárd forintot.

„Úgy számolom, hogy a projekt felépítése körülbelül 150 milliárd forintba kerülhetett, ennyit ténylegesen ráköltöttek munkabérre, anyagra. Ez a pénz már nincs meg”

– magyarázta. Úgy látja, elhúzódó pereskedésre kell számítani.

Az épületek jövőbeli hasznosításával kapcsolatban felmerült a diákszállás vagy kollégium lehetősége. „Ilyen mennyiségű irodára szerintem senkinek nincs szüksége” – tette még hozzá.

A polgármester kifejtette, mi ad szilárd jogi alapot a kormánynak a szerződés felbontására.

„A magyar állam eláll a vásárlástól. Leginkább azért, mert a zuglói önkormányzat nem tudott megállapodni a Bayer Construct-tal, mert nem adtuk meg magunkat könnyen, és így az elővásárlási jogunk fennmaradt, ez pedig egy súlyos hiba volt a Bayer Construct részéről” – mondta.

Minden más szerződéses pontot szerinte lehet vitatni, de „az elővásárlási jog az kőkemény”. Úgy véli, a Bayer Construct részéről hiba volt, hogy nem egyeztek meg időben a kerülettel, és hozzátette: „pici mohóak voltak.”

A Dürer Park beruházása a polgármester szerint már lefutott ügy, hiszen oda beköltöztek az állami szervek. A Bosnyák tér esetében azonban még lát lehetőséget a kerület számára. Reményét fejezte ki, hogy az ügyletből visszaszerzett pénzből megvalósulhatna a 4-es metró régóta ígért meghosszabbítása a Bosnyák térig. „Erre voltak tervek is, tehát ezek készen vannak, és tovább kell tervezni Újpalotáig a 4-es metró meghosszabbítását. Ez egy olyan kompenzáció lenne a kerületnek, ami tényleg jár.”

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Szél Bernadett: A szakma tudta, és figyelmeztette a kormányt, hogy nem fogja bírni a Duna, de a Fidesz egy ponton túl masszívan a klímacélok ellen harcolt
Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő a Fidesz-kormányok felelősségét firtatja a jelenlegi energiaválságban. Szerinte a Duna rekordalacsony vízállása és a paksi atomerőmű leterhelése előre látható volt, de a figyelmeztetéseket lesöpörték.
M.M. / Fotó: - szmo.hu
2026. augusztus 06.



Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő szerint a mostani hőség, aszály és a Duna rekordalacsony vízállása miatti energia- és vízellátási válság nem az elmúlt hetek, hanem az elmúlt tizenhat év kormányzati mulasztásainak az eredménye.

Posztjában úgy fogalmaz, a Fidesznek „tizenhat éve volt” felkészíteni az országot, méghozzá „kétharmaddal, rendeleti kormányzással, ezermilliárdnyi uniós forrással és gyakorlatilag korlátlan politikai hatalommal”.

Írását azzal kezdi, hogy miközben „az ellenzéki Fidesz épp négy hetet kér számon Magyar Péteren”, ő „tizenhat évet” kér számon a Fideszen. Hangsúlyozza, hogy nem utólag okoskodik, hiszen parlamenti dokumentumok és bírósági ítéletek sora bizonyítja, hogy időben jelezte a veszélyeket.

Úgy látja, a Fidesz-kormányok mindenben válságot láttak – a migrációtól a genderkérdésig –, „csak az egyetlen valós problémával nem voltak hajlandók foglalkozni: az elkerülhetetlenül begyűrűző klímaválsággal és a szükséges alkalmazkodással!”.

A jelenlegi helyzetet úgy írja le, hogy „a hőség, az aszály, a Duna katasztrofálisan alacsony vízállása és túlmelegedése, valamint az energia- és vízellátási gondok egyszerre omlanak rá Magyarországra”. Felidézi a fideszes politikusok nyilatkozatait: Bóka János szerint „erre fel kellett volna készülni”, amire Szél azt javasolja, „írja fel szépen magának a tükörre”. Németh Balázs megjegyzésére, miszerint már nyár elején lehetett látni hogy baj lesz, azt írja: „Nem 2010 lehetett látni, hogy baj lesz.”

Rétvári Bence felvetésére pedig, miszerint a kormánynak négy hete volt cselekedni, úgy reagál: „Nem, az előző kormánynak 16 éve és RENGETEG PÉNZE lett volna cselekedni.”

A volt képviselő felidézi, hogy már 2014-ben felhívta a figyelmet a paksi bővítés hűtővízigényével és a Duna alacsony vízállásával járó kockázatokra. Szerinte

„A SZAKMA TUDTA, és FIGYELMEZTETTE A KORMÁNYT, hogy nem fogja bírni a Duna; ők is tudták.”

A kormány válasza erre szerinte nem egy nyílt vita volt, hanem a szerződések titkosítása és az adatok elzárása. Emlékeztetett, hogy Orbán Viktor „az évszázad üzletének”, Lázár János pedig „az elmúlt negyven év legjobb bizniszének” nevezte Paks II-t.

Szél kitér arra is, hogy a szakma egy diverzifikált energiamixet javasolt. 2015-ben törvényjavaslatot nyújtott be a napelemekre és szélerőművekre kivetett környezetvédelmi termékdíj eltörléséért, mivel abszurdnak tartotta, hogy a kormány „környezetszennyező termékként” adóztatja a tiszta energiát. A Fidesz ezt lesöpörte.

Később képviselőtársaival együtt tízmilliárdokat javasoltak a környezetvédelmi és vízügyi rendszer megerősítésére, de ezeket a módosításokat is elutasították, sőt, „hangosan falkában röhögték ki” a javaslattevőket.

Írt a lakossági energetikai korszerűsítések elmaradásáról is: egy 150 milliárd forintos uniós programból hárommillió háztartás újulhatott volna meg, de Lázár János közölte, a forrásokat inkább állami épületekre fordítják.

Ezzel a Fidesz szerinte „nemcsak támogatást vett el a családoktól. Elvette annak lehetőségét is, hogy Magyarország kevesebb energiát fogyasztó, válságállóbb ország legyen.”

A szélerőműveket szerinte „gyakorlatilag betiltották”, és megemlíti, hogy 2019-ben hiába kérdezett rá a Nemzeti Energia- és Klímatervvel kapcsolatban a hálózatfejlesztés szükségességére, amiről a kormány is tudta, hogy elengedhetetlen lenne. „Vagyis pontosan tudták, mit kellene megcsinálni. Mégsem csinálták meg.”

Szóba hozta a Mátrai Erőmű 2020-as állami megvásárlását is, ami miatt feljelentést tett. Úgy látja, „egy pénzügyileg kivéreztetett, veszteséges, jelentős környezetvédelmi kötelezettségekkel terhelt erőművet vettünk vissza az adófizetők pénzéből”.

A volt képviselő szerint a Fidesz nemcsak nem foglalkozott a problémával, de egy ponton túl „masszívan a klímacélok ellen harcolt”.

Felidézi, amikor Orbán Viktor 2019-ben megvétózta az EU 2050-es klímasemlegességi célját, Gulyás Gergely válasza az volt: „Nincs ok a sietségre”, egy fideszes bizottsági elnök pedig úgy reagált: „Nem kerget bennünket a tatár.”

Szél bírósághoz fordult a vétó előkészítő anyagainak kiadásáért, és első fokon nyert is. Amikor pedig azt kérte, Orbán Viktor számoljon be a vétóról a parlamentben, „Kövér László segítségével inkább átírták a törvényt”, és megszüntették a miniszterelnök beszámolási kötelezettségét. A Fidesz–KDNP képviselői a klímaválságról kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülést is bojkottálták.

Szél szerint a Fidesz „leépítette azt az intézményrendszert is, amelynek az országot fel kellett volna készítenie”, például megszüntették az önálló környezetvédelmi minisztériumot. A 2010-ben még 400 fős tárca kapacitása egy 70 fős államtitkárságra olvadt.

Még Áder Jánost is kérte, hogy lépjen közbe, de szerinte „elnök úr inkább Kék Bolygózott a Kossuth rádióban; a pénzt köszöni, ennyike.”

Posztját azzal zárja, hogy az autokrácia „elveszi az állam tanulási képességét is”.

Szerinte a Fidesz tizenhat év alatt „nem felkészítette, hanem kiszolgáltatottabbá tette Magyarországot”. Úgy véli, most úgy tesznek, mintha az ország története négy hete kezdődött volna. „Nem, nem és nem” – írja, majd hozzáteszi: „Itt vagyok, ott voltam, emlékszem és esélyük sincs arra, hogy elfelejtsük.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor: Magyar Pétert csak egyvalaki tudja megállítani
A politikus szerint sem az ellenzék, sem a sajtó nem képes megállítani a kétharmados többséggel kormányzó Magyar Pétert. Úgy véli, egyedül a Tisza Párt saját szavazóbázisa tudná korlátok közé szorítani a miniszterelnököt, ha jeleznék elégedetlenségüket.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Médiapiac című műsorban fejtette ki véleményét Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, aki eredetileg a halál témájáról beszélt volna, de a közelmúlt eseményei miatt inkább az aktuálpolitikára terelődött a szó. A politikus a beszélgetés elején azonnal reagált arra a hírre, hogy visszavonták az M1 Híradó újonnan kinevezett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének megbízatását, miután Magyar Péter miniszterelnök egy kommentben fejezte ki nemtetszését.

Vona szerint már a két név, Hajdú Gábor és Borsa Miklós felmerülése is hiba volt a közmédia megújítása kapcsán. Úgy véli, a másik, talán még súlyosabb hiba, hogy a miniszterelnök kommentje kellett a döntés visszavonásához.

„A miniszterelnök ezek szerint lényegében kézi vezérléssel, bemondásra tud beavatkozni a kommentben, még csak nem is egy hivatalos levélben vagy egy magántelefonhívásban, hanem kommentben, nyilvánosan teszi helyre, »a közszolgálati tévét«” – fogalmazott.

Szerinte ez a lépés nem a demokratikus érzésünket erősíti. „ Magyar Péter miniszterelnökként mindent kézben akar tartani, és mindent ő akar irányítani és korrigálni, ha szükséges” – mondta.

Mélyebb, rendszerszintű gondot lát az ügyben.

„Itt az igazi, súlyos probléma most nemcsak az, hogy kommunikációsan ez egy rosszul kezelt konfliktus, hanem egy működési elv, egy antidemokratikus működési elv jelenik meg így a szőnyeg alól”

– jelentette ki. Szerinte ha ez a fajta „kommentben kormányzás” lesz a norma, az hosszabb távon komoly problémákat vet fel.

A Tisza Párt fejlődési ívét is kritikával illette, mondván, a párt nem kormányzásra, hanem egy rendszer leváltására kapott kétharmados felhatalmazást. Szerinte egy semmiből jött, tapasztalatlan politikusokból álló pártnak két év alatt nem lehet felkészülni egy kétharmados kormányzásra.

„Nincs meg az a szamárlétra sem, hogy elindulsz, kialakítod a saját értékrendedet, programodat, bejutsz az Országgyűlésbe, növekedsz, kudarcokkal szembesülsz, hanem lényegében egyből, szinte a semmiből. És szerintem ez a fajta unorthodox szervezetfejlődés, vagy közösségfejlődés, előbb-utóbb benyújtja a számlát” – magyarázta.

A kialakult vízválság kapcsán a politikai egység hiányát emelte ki. Felvetette, hogy a pártok frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót is tarthattak volna, hogy a nemzeti egység képét mutassák. „Mi lett volna, hogyha ebben a helyzetben a parlamenti pártok frakcióvezetői azt mondják, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy tudjuk, mindannyiunk »hardcore« szavazóinak nem fog tetszeni, hogy itt áll mellettem a másik, de most egy olyan helyzet van, hogy ezt be kell nyelnie a saját szavazóbázisunknak, és mi itt most közösen vagyunk” – vázolta fel a lehetőséget. Véleménye szerint ezek az „out of the box” kilépések hiányoznak a magyar politikából.

Élesen bírálta a jelenlegi politikai kultúrát, amelyet „keresleti politikának” nevezett, ahol a pártok azt nézik, mit akarnak hallani az emberek, ahelyett, hogy „kínálati politikát” folytatnának, azaz valódi programokkal és értékrenddel állnának elő. Szerinte a miniszterelnököt egyedül a saját szavazóbázisa állíthatná meg, ha jeleznék, hogy bizonyos lépések már nem elfogadhatók számukra.

„Most Magyar Pétert én nem tudom megállítani, te se, a sajtó se, senki nem tudja, kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani: a Tisza szavazóbázisa. Nekik kellene ilyenkor jelezni, hogy ez nem oké” – mondta.
A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk