Bod Péter Ákos a kormány gazdaság-politikájáról: Nem kell kerülgetni, ennek semmi közgazdasági alapja nincs
400 forint közelében áll az euró, tavaly 0,9 százalékkal csökkent a GDP, a kormány pedig közölte, hogy nem fogja tartani az idei költségvetési hiánycélt. Egyre több elemző gondolja úgy, hogy 2024-ben a vártnál magasabb lehet az infláció, és kisebb a gazdasági növekedés.
A rossz hírek okairól beszélgettünk a jegybank volt elnökével, Bod Péter Ákossal.
– Keddi hír, hogy a KSH szerint tavaly egyértelmű csökkent a GDP Magyarországon. Mennyire rossz a helyzet?
– Igen, a KSH kihozta a második becslését. Itt minden adat becslés, mert még lehetnek kiigazítások. Tavaly valóban recesszió volt. Ha csak egyszerűen megszámoljuk, akkor mínusz 0,9 százalék a csökkenés. Hogyha beleszámoljuk, hogy eltérő számú munkanap volt, akkor 0,7 százalék.
A többiek, bár nem nem túl nagy mértékben, de mégis pozitív szaldóval zárták 2023-at. Emellé társult tavaly egy Európa-rekorder infláció. Ebben fölényesen Magyarország hozta a legmagasabb számot az éves inflációt tekintve. És valóban, amint Varga Mihály úr bevallotta, noha már lehetett sejteni, és Nagy miniszter valahol egy rendezvényen már ezt nyilvánosságra is hozta, a tavalyi igen magas deficit után, ami a mostani tudásunk szerint 6,5 százalékos volt körülbelül,
Azért fogalmazok így, mert a gazdasági adatok óriási részére nincsen direkt ráhatása a kormánynak, az infláció több millió gazdasági szereplő egymásra hatásából adódik. A költségvetési egyenleg az egyetlen, amelyik politikai akarat kérdése. Hiszen a kiadásról elvileg törvény, de mindenképpen joganyag intézkedik. Nálunk alapvetően nem törvény, hanem a különböző rendkívüli állapotok miatt gyors kormányzati döntés, de mégiscsak jog van mögötte és politikai erő. Tehát, hogy mennyi egy országban a költségvetési egyenleg, legalábbis az elsődleges egyenleg, tehát a folyó bevételek, folyó kiadások, az politikai akarat kérdése. Láthatóan nincs arra politikai akarat Magyarországon most márciusban, hogy idén a tavaly ősszel megtervezett mértékű deficitet állítsák elő, várhatóan annál nagyobb lesz. Hát igen, ismét választási évben vagyunk.
– A Portfolióban megjelent elemzés szerint az, hogy végül is egyáltalán ilyen növekedési adatok születtek, nagyban befolyásolta az a szerencsés körülmény, hogy a tavalyelőtti aszályos év után tavaly jó éve volt a mezőgazdaságnak. Ha ez a mezőgazdasági többletteljesítmény nincs, akkor sokkal durvább lett volna ez a szám.
– Igen, két tényező mentette meg a magyar gazdaságot attól, hogy egy 4 százalék körüli visszaesés legyen. Ugyanis a recesszió csak annyit jelent, hogy az előző év alatt vannak a számok, de a visszaesés vagy a válság az ennél súlyosabb. Ez a 4 százalék valószínűleg nagyon nagy visszaesés lett volna, de szerencsére, amint mondta, a mezőgazdaságban nagyon jó termés volt a kellő csapadék miatt, és ez egybeesett a világpiaci árak igen magasra emelkedésével, ami persze kellemetlen ügy a fogyasztónak, de ha az ár magas, és a megtermelt mennyiség nagy, a kettő szorzata csodákat tud hozni.
Ilyen egyébként nem szokott lenni, pláne egy fejlett gazdaságú országban, mert az output, a teljesítmény nem szokott ennyire ugrálni. Ez nem is biztos, hogy olyan jó hír. De tény, hogy ez az egyetlen tényező is rengeteget lendített. A másik tényező statisztikai, erről kevesebbet beszélnek, de elmondom. A GDP-nek, tehát a bruttó hazai terméknek a számításában benne van a nettó export. Amikor a külkereskedelmi mérleg pozitív, tehát több a kivitel, mint a behozatal, az hozzátesz ehhez a mutatóhoz, de amikor a behozatal dübörög, az csökkenti a GDP mutatót. A tavalyi év azért volt sajátos, mert az export nem dübörgött, de
Úgyhogy paradox módon emiatt a nagyon gyengécske, recessziós gazdaság miatt állt elő ez a kiviteli pozíciójavulás. Tehát nem arról van szó, hogy a magyar gazdaság felpörgött, sőt, egész meglepő, de az ipar gyengécske volt 2023-ban, és nem nagyon látszik az első hetek alapján, hogy ez idén sokkal jobb lenne. Szóval, van két tényező, egy önmagában gyenge gazdaság és egy gyenge import, és akkor egy nagy importvisszaesés javít a mutatón. De azért rögtön hozzáteszem, hogy persze ez nem javít az életünkön, azaz ez elég speciális tényező, és remélhetőleg nem marad fenn sokáig, hiszen ha a beruházások mégiscsak magukhoz térnek, akkor annak lesz importtartalma. Szóval két speciális tényezőnek köszönhetjük, hogy csak 1 százalékot el nem érő szinten zsugorodott a gazdaság. Ez volt 2023.
– És akkor most itt vagyunk 2024-ben, ami választási év. Nagy Márton miniszter hosszasan beszélt tegnap a magas nyomású gazdaság előnyös hatásairól. Mit gondol erről?
– Korábban már bebizonyosodott, hogy ez nagyon veszélyes, kockázatos, nagyrészt előre kiszámíthatóan kellemetlen hatású gazdaságélénkítés, és
Fel akarja pörgetni a gazdaságot, a költekezést egy olyan időszakban, amikor a magyar gazdaság pénzügyi helyzete amúgy is rozoga, amíg lehet, és amíg nem lódul neki az infláció. Nem csoda, hogy a jegybank elnöke, és a jegybank hivatalos megszólalásai megpróbálják megfékezni ezt a szándékot.
De az is megeshet, és nem tudom, ez jó vagy rossz fordulat, de nem lehetetlen, hogy a tőkepiacok már az év során jeleznek, hogy nem bírják ezt a költekezést finanszírozni. És ha nagyon megnő a kamatteher, akkor talán valakiben megszólal a lelkiismeret, és feladja ezt a gyorsítási mániát. Uszkorenyie, mondta annak idején a Gorbacsov elvtárs, a glasznoszty és a peresztrojka mellett ez volt a harmadik, a gyorsítás. Na, az rögtön beleütközött a realitásba. Úgyhogy remélem, hogy még egyszer nem követik el ezt a hibát. Ugyanis
– Érdekes számomra az, hogy Matolcsy György, aki a magasnyomású gazdaság egyik atyja volt nálunk, milyen határozottan szembefordult ezzel a koncepcióval az elmúlt években.
– Valóban ezt a high pressure economyt, először ő forszírozta. Akkor némileg több remény volt arra, hogy nem lesz nagyon nagy baj belőle, mert az infláció még elég mélyen volt. Az emberek nem számítottak túl nagy inflációra, és még volt némi munkaerő-tartalék. Tehát rázúdíthatták az olcsó pénzt a vállalatokra, amíg lehetett abban reménykedni, hogy azok felveszik a munkanélkülieket, és az árak nem lódulnak neki.
De most itt van egy új generáció. A hallgatóim, a fiatalok nem láttak még kétszámjegyű inflációt, tehát most félnek tőle, ezért is óriási kockázat az inflációval való játék.
Talán ez is oka lehet annak, hogy Matolcsy elnök úr most a kritikusok közé csatlakozik. És talán az is, hogy lejár jövőre a mandátuma, és nincs újraválasztási lehetősége.
– Ki fogja mindennek az árát megfizetni?
– Azt látjuk, hogy a forintkamatok elég magasak, tehát ezt fizeti a magyar állam, és a magyar állam mögött ott áll az adófizető. És hogyha a külső piacokon, devizapiacokon veszik fel, az sem kerül kevesebbe. Januárban bocsátott ki több mint kétmilliárdos összegben kötvényt a magyar állam, ha jól emlékszem, dollárban öt-, talán héttized százalék volt a kamatszint, 12 éven keresztül. Tehát majdnem mindent meg lehet finanszíroztatni a pénztulajdonosokkal, de ez nincs ingyen. Ez a kötvény nagyon drága. És ez még a jobbik eset, mert ha Eximbank lép ki, azaz a magyar minisztérium egyik háttérszervezete, az még drágábban von be forrást. Ezek nagyon drága források, és ezek megterhelik a következő éveket.
Bár az egészségügyre sem valami sokat költ, de mindenesetre ez egy nagyon jelentős összeg, és ezek az összegek csak nőni fognak, ha tovább dagad az adósság. Ezért is van az, hogy ki milyen formában, de felemeli a hangját. Egyelőre, az Iparkamara hétfői rendezvénye alapján a döntéshozók nem figyelnek ezekre a hangokra. De hát én csak abben tudok reménykedni, hogy viszonylag hamar eljön a június kilencedike, a választás napja. És tizedikétől akár fel lehet fedezni a realitást is.
– Sikerült ezt felfedezni 2022-ben is.
– Igen, a megnyert választás után jött a KATA és egyéb, ezért is vagyok viszonylag könnyű jóslási helyzetben. Ha addig kibírja a dolog, valahogy elzötyög, akkor
Nekem ez a feltételezésem, és ez a jobbik eshetőség. Mert a rosszabbik az, hogy előbb történik valamilyen pénzügyi zavar, malőr, leminősítés, bármi. De ne fessük az ördögöt a falra.