SZEMPONT
A Rovatból

Bod Péter Ákos: 2026-ban az új parlament és az akkori kormány belenéz a kasszába, és nagyot fog nézni

2025-re világossá vált, hogy gazdaságilag zsákutcába vitték az országot, és a mostani voksvásárlással Orbán Viktor a következő két-három kormány mozgásterét is beszűkítheti - mondja a jegybank volt elnöke. Évértékelő sorozatunk témája ezúttal a magyar gazdaság.


Orbán Viktor repülőrajtot ígért 2025-re, aztán a háború folytatására fogta ennek elmaradását. Az év második felére az is kiderült, nemhogy repülőrajt, gyakorlatilag gazdasági növekedés sem lett idén, vagyis folytatódott az elmúlt évek tendenciája. A kormány ennek ellenére választási költekezésbe kezdett, és ezúttal nemcsak egyszeri tételeket költenek el, hanem olyan adókedvezményeket, államilag támogatott hiteleket is beépítenek, amelyek hosszú távon is szűkíthetik a következő kormányok mozgásterét.

Évértékelő sorozatunk újabb részében a jegybank volt elnöke, Bod Péter Ákos elemzi a hazai gazdaságpolitika elmúlt évét, és a jövő évi kilátásokat.

— Egy éve ilyenkor hova vártuk a magyar gazdaságot? Látszott, ahova tartunk, vagy meglepetés volt önnek is, ami történt?

— A mérték tekintetében sajnos értek meglepetések. Egy évvel ezelőtt, akár professzionális elemzőként, akár személyes prognózissal azt lehetett látni, hogy a magyar gazdaság lefojtott állapotban van, és nem nagyon mutatkozik ok a felszabadulásra. Amikor a kormányzati szereplők egy idő után már komikusan ismételgették, hogy „most jön a nagy felpattanás, a szárnyalás”, akkor a hazai független kutatók, a külföldi elemzők és a nemzetközi szervezetek egybehangzóan mondták: nincsenek jelei igazi fordulatnak. De amikor azt halljuk, hogy idén is csak fél százalékkal nő a gazdaság, tudnunk kell: átlagszámról van szó. A magyar gazdaság sok ágazatból áll, sok-sok gazdasági szereplővel, akik teszik a dolgukat, és ha tudnak, lépnek előre, jobb időkben akár tempósan is, és szakterületenként most is eltérő mértékben.

Az országos teljesítmény pangása döntően a kormányzat miatt van.

Ami groteszk, mert évek óta, legalábbis szóban, mindent a növekedésnek rendelnek alá, miközben elhessegetik az egyensúlyhiányt emlegető kritikákat, mondván: „kinőjük a gondokat”. Ehhez képest 2022 nyarától számítva, három évből háromban, nem volt érdemi növekedés: a GDP a plusz egy és a mínusz egy sávban mozgott. Az idei adat plusz lesz, mármint a gyatra tavalyihoz mérve. Ebben nincs meglepetés. A mértékben igen: ennél azért jobb teljesítményre számítottunk. Az egyensúlyi helyzet pedig inkább romlott a várthoz képest: makacs az infláció és roppant nagy az államháztartás hiánya. Fontos még Magyarország nemzetközi pozicionálása: az Európai Unióval való viszony éleződött, tompítás és normalizálás helyett a kormányfő külföldi kalandos utakra indult. Ennek következményeit még nem látjuk át, de amit látni, az nem megnyugtató.

— Sok EU-pénz nem érkezik 2021 óta. Úgy tűnik, Magyarország nettó befizetővé vált. Mennyi élet van uniós források nélkül?

— Két pontosítás. Az egyik: nem az ország, hanem az államháztartás az, amely valóban olyan helyzetbe kerül 2025-ben, hogy az EU fenntartását szolgáló, természetesen kötelező befizetések összege talán meghaladja az államháztartásba idén beérkező uniós források mértékét. Államháztartást mondok, nem országot: az agrárpénzek, milliárd eurós nagyságrendben, továbbra is jönnek, és bizonyos alapokból a gazdasági szereplőkhöz is érkeznek összegek. A másik a fontosabb. Az EU-tagság közgazdasági mérlege nem csak a költségvetési elszámolásból áll, annál vannak sokkalta fontosabb ügyek. Az előttünk, 1995-ben EU-taggá váló Finnország, Svédország, Ausztria társadalma tudta, hogy országuk eleve nettó befizető lesz, hiszen a klub fenntartása pénzbe kerül.

A mérleg másik oldalán van viszont a 400 millió fogyasztót jelentő piac, a gazdasági biztonság, az oktatási és kulturális hozadék, és sok egyéb előny, amiket nehéz forintosítani. Pedig ezek a lényeges, nagy ügyek.

Nem véletlen, hogy a nem-tagok, például a velünk kötött szabadkereskedelmi megállapodás fejében Norvégia vagy Svájc is hozzájárul anyagilag Európa déli és keleti részének felzárkóztatásához, annyira fontos ezeknek az országoknak a nagy EU-piac, az uniós fogyasztókhoz való hozzáférés. A „Norvég Alapnak” nevezett forrásokról korábban sokat lehetett hallani, amikor az Orbán-kormány durcásan lemondott a társadalmi fejlődésünket szolgáló pénzbeli támogatásról, ha nem a kormány felügyelheti a civil alap teljes egészét. Ez az ügy egyébként jól mutatja a hatalom gyerekes és felelőtlen reflexét: amit nem tud közvetlenül kontrollálni, az nem kell. Szóval nem az uniós büdzsé velünk kapcsolatos mérlege a legfőbb előny, és nem az aggaszt önmagában, hogy az egyenlegünk most romlott.

A nagyobb gond az, hogy Magyarország uniós beágyazottsága recseg-ropog.

Csak egy példa: az uniós jogrend itteni megsértése miatt a magyar egyetemek korlátozottan vehetnek részt uniós programokban, a kutatói pályázatoknál is hátrányt szenvedünk, a tudomány és a kultúra széllel szemben megy. És bizony az ország külső megítélésének romlását minden külföldre járó érzi. Újabban jobb a bemutatkozáskor hozzátenni, hogy „civil vagyok, Budapestről jöttem”, a partner gyakran megkönnyebbül, mert a kormány híre...

— Az akkumulátoripar felé fordulás 2022–2023-ban gyorsult fel. Túlzás, hogy „minden határban gyár épül”, de a hatásai érezhetők, és a munkaerőt is egyre inkább külföldről hozzák. Mi a nettó mérleg, és mit tett ez 2025-höz?

— Az ipartörténet azt mutatja, és erről már a ’70-es évek végén, a ’80-as évek elején magam is írtam, hogy

ha egy ország a közepes fejlettségi szint kultúráját célozza, a legjobb esetben is legfeljebb kicsit lép előre.

Nagy eséllyel beragad, ahonnan nehéz felfelé mozdulni, viszont könnyű visszacsúszni. Most valami hasonlót tapasztaltunk, ami visszanyúlik a 2010-es évek elejére. Akkor a 2008-as pénzügyi válság után némileg érthető volt az újraiparosítási szándék, hogy felszívódjon a munkanélküliség. Az akkor meghirdetett „munkaalapú társadalom” azonban szómágia. A modern gazdaság ugyanis tudásalapú. A kormány a külföldi tőke betelepítésével akarta felszívni a magas munkanélküliséget, kinézve az amúgy is erős járműipart. Csakhogy a motorizáció számunkra legalkalmatlanabb területeire állt rá. A gumiabroncs-ipar energiaigényes, az abban elérendő „nagyhatalmi státusz” víziója ennyire importfüggő viszonyok között értelmetlen. A nagy energiaigény pedig nálunk akkor is tudhatóan nagy orosz függést jelentett. Most hasonló a helyzet az akkumulátorokkal: odáig rendben van, hogy a zöld átállásnak része az elektromos autózás felé fordulása, ahhoz pedig kell Európában is akkumulátor. Csakhogy ez a termék az értéklánc egyik legenergiaintenzívebb, nagytömegű, szállításigényes eleme.

Tengeri kikötővel és olcsóbb energiához jutással rendelkező országok: Lengyelország, Svédország, Németország, Franciaország erre alkalmasabbak. Nálunk ez zsákutca.

Az akkugyártás az ipari termelés statisztikát és a GDP-mutatót tudja javítani, de a nemzeti jövedelmet alig növeli, mert a hazai hozzáadott érték kicsi. A munkaerőn kívül minden import. Kutatás-fejlesztés? Nem jön. Egy kínai vagy koreai cég stratégiai funkciót nem telepít ide. Kínában több kutató él, mint a teljes magyar népesség. A munkanélküliség felszívása pedig nagyrészt megtörtént. Hogy milyen áron? Félmillió magyar elment Nyugatra. Van közmunka, noha az nem teljes értékű foglalkoztatás. Maradt még munkanélküliség, főleg Kelet-, Észak- és Dél-Magyarország egyes térségeiben, csakhogy a munkaerő-tartalékok egy része nehezen mozgósítható. Az ott élő potenciális munkavállalót leginkább a jól fejlődő kis és közepes cégek tudnák integrálni, ezzel szemben

egy gigagyár, amely ötezres munkáslétszámot igényel, nem tudja felszívni a távoli járások munkanélkülijeit, és inkább importálja a munkásokat.

Továbbá a feszes, hosszú műszakok kultúrája távol áll a magyar munkavállalók többségétől. Az iparban említenek nekünk extrém példákat: vannak gyárak, ahol a szalagmunka megszakítását korlátozzák, és felnőttpelenka alkalmazását várják el. Ilyen iparfejlesztéssel nem kerülünk az európai perifériáról a mag felé, miközben az észtek, szlovének, csehek már közelebb vannak.

— Az infrastruktúráról: vasút és energia. Gyors áruszállításról alig beszélhetünk, a pályák állapota rossz. A rezsicsökkentés pedig elhalasztott fejlesztéseket halmozott. Mekkora a kár, és mit okozott 2025-ben?

— Amikor a sajtó 4–5 ezer milliárd forint feletti idei deficitről ír, és jövőre az Államadósság Kezelő Központ finanszírozási tervében 5.400 milliárd forintot meghaladó újabb deficit áll, látnunk kell: a magyar állam tartósan és roppant nagy mértékben többet költ, mint amennyi a bevétele. Eközben mulasztások és halasztások halmozódnak. Az említett akkumulátorgyárak eddig késve épültek fel, és némelyik fél terheléssel működik, ám ha mindegyik beindult volna, az áramigényeket a jelenlegi energetikai rendszer nem bírná. Új erőmű az elmúlt évtizedben gyakorlatilag nem épült, és talán nem is kellene, ha a gazdaság energiahatékony, modernizált irányt vett volna, és a kormány nem az 1950-es évek iparpolitikáját akarná megismételni újabb kiadásban.

A helyzet tehát rosszabb annál is, mint amit a költségvetési számok mutatnak: el nem végzett feladatok gyűltek fel, amelyeket előbb-utóbb el kell végezni, hogy az ország működő- és fejlődőképes legyen.

Idén már a MÁV-nál is látványos problémák mutatkoztak, s bár a személy- és áruszállítás más logika, de a pályák állapota mindkettőt sújtja.

— Otthon Start: a 3 százalékos hitel megmozgatta az építőipart, és akár felhúzhatja a 2026-os számokat. Okos lépés volt ebből a szempontból?

— Az állami intervenció akkor jó, ha valami piaci zavart enyhít, vagy előmozdít szükséges folyamatot. Ez esetben inkább pótmegoldás. Igaz, hogy a lakásépítés üteme gyenge, az építőipari teljesítmény jó ideje gyenge, a beruházási volumen harmadik éve zsugorodik. Ilyenkor az okok értelmezésével kellene kezelni: miért nem ruháznak be a cégek, a háztartások miért nem építenek, újítanak, miért nem korszerűsítenek az energiaárakhoz igazodva? És miért ilyen magas a piaci kamatszint?

Nyugat-Európában lakáscélra, állami beavatkozás nélkül is 3 százalék körüli hiteleket adnak.

Ehhez képest nálunk az infláció és a kamatszint (az alapkamat 6,5%) kiemelkedően magas. A jegybank inflációt fékező kamatpolitikája ebben a helyzetben védhető, viszont a kormány ezzel párhuzamosan mesterségesen olcsó hitelt kínál 3 százalékon. Amikor a magyar állam a 10 éves kötvényeken kb. 6,9 százalékon finanszírozza az államháztartást, a 3 százalékos lakáshitel különbözetét a költségvetésnek kell állnia. Persze vannak nyertesei is ennek: akik belevágnak a lakásépítésbe, meg persze az építőipari cégek. De minden állami támogatásnál jön a spekuláció, a torzulás, a nem szándékolt hatás. Az a kisjövedelmű adófizető is, aki soha nem juthatna hitelhez, az áfán keresztül fizeti ki ezt és a többi támogatást.

Az egész illeszkedik a voks­vásárló döntések sorába.

Tartalmi indokokat persze lehet találni, de lényegében politikailag motivált keresletélénkítés folyik, amelynek számláját a következő generációk fizetik.

— Apropo voks­vásárlás: 2022-ben sok ilyen típusú juttatás egyszeri alkalom volt (a 13. havi nyugdíj előrehozása kivételével). Most viszont több esetben tartós ígéret marad a nyakunkon, ilyenek az élethosszig tartó adómentességek, új kedvezmények. Ez nem ássa alá a közteherviselés eszméjét? És mit kezdünk ezzel később, 2026–2027-ben, vagy akár tíz év múlva?

— A 2021–2022 közti kiköltekezés más jellegű volt. Akadt benne indokolt, például a nyugdíjak reálértékének alkalmi korrekciója, de már a fegyveres testületeknek adott „hat havi fegyverpénz” típusú juttatások politikai ízűek voltak akkor is. Aztán a 2022-es választás után jöttek a rejtett és kevésbé rejtett megszorítások: a kisadózók terheinek emelése, új különadók, árképzési beavatkozások, az „önkéntes” ármérséklés kikényszerítése. A gazdaság három év alatt sem szívta fel teljesen a korábbi kiköltekezést. Most is beindult egy halom állami kiadási program, amelyekre rakódnak tartós ígéretek, például széles körű személyi jövedelemadó-mentességek. Ezek a következő költségvetési évek mozgásterét is leszűkítik. Az adóbázis egy részéről a kormány előre lemondott a mandátuma vége felé, ami etikai kérdéseket is felvet, és fenntarthatatlanná teheti a büdzsét.

2026-ban az új parlament és az akkori kormány belenéz a kasszába, és nagyot fog nézni.

Hogy mit kezd ezzel, az majd ott dől el; de ez a konstrukció akár két-három kormány mozgásterét is beszűkítheti.

— Ha kitekintünk, látjuk nem volt törvényszerű ez az út, amit Magyarország bejárt. Nem kell messzire menni, Lengyelország példája mutat alternatívát: ha csak az infrastruktúra állapotát nézzük, ott a „100 perces városok” vasúti program 2030-ig ambiciózus célokat tűz ki. De a gazdaság általános állapota is összehasonlíthatatlanul jobb. Mi a különbség, mit mulasztottunk el?

— Ez újabb beszélgetés témája lehetne, de röviden: amit eddig 2025 kapcsán taglaltunk, illeszkedik egy hosszú folyamatba, amiről kimondható: rezsimépítés. Említettem, hogy a 2010-ben kormányra kerülők, visszakerülők, választ akartak adni az akkori fejlődési dilemmákra, amelyek egyébként az egész Kelet-Közép-Európai térség dilemmái voltak. De úgy látom, és már korábban is jeleztem: rossz a válasz nálunk. Nem csak én mondom. A V21 csoport, melyet volt kormányzati tisztségviselők alkotnak, vitairatot tett közzé „Szabadulás a zsákutcából” címmel. A zsákutca természete pedig olyan, hogy ha beleszaladtunk, ne nyomjuk tovább a gázt, hanem álljunk meg, tájékozódjunk, ha kell, tolassunk vissza, és keressük meg a kivezető utat.

2025–26 lényege, hogy ez a zsákutca már azoknak is világos, akik eddig hittek az eddigi gazdaságpolitikában, sőt, azok közül is egyre többeknek, akik csinálják.

Lehetett volna másként, hiszen 35 éve Magyarország a régió élvonalában volt, mára viszont sokan megelőztek minket. Ahol a verseny minimális feltételei adottak, ahol nem a kormány mondja meg, mit kell termelni, mennyi legyen az ár és az árrés, hanem a kereslet-kínálat, ott a szereplők, mérnökök, vállalkozók, munkavállalók, megtakarítók, a saját érdekük szerint, keményen dolgoznak. Ahol viszont kijelölik a „nyerteseket”, azaz eldöntik, hogy ki nyerjen az állami tenderen, ki építse a vasutat, ki kap 35 évre autópálya-koncessziót, ott kijelölik a vesztesek tömegét is. Nem idealizálom a többieket: a szlovákiai Mečiar-idők, a cseh kuponos privatizáció, a román fejlődés botlásai is ismertek.

De ahol hagyják az embereket és a gazdasági szereplőket érvényesülni, ahol élni hagyják a civil társadalmat, és az újságok megírhatják, amit látnak, ott egyszerűen jobb a hatásfok.

Ahol viszont erőkoncentráció van, mint nálunk, és nem vonták le a tanulságokat a szocializmus négy évtizedéből, amely hasonló ár- és piacpótló eszközökkel próbálta helyettesíteni a piacgazdaságot, ott lefullad a gazdaság. A mai mutatók azt jelzik, zsákutcába kerültünk. De nem reménytelen a helyzetünk: egyszerűen ki kell jönnünk onnan.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor az ágybotrányról: Ez már Orbán Viktor politikai örökségének a része lesz
A politológus szerint egy ilyen ügy nem maradhat következmények nélkül a miniszterelnökre nézve sem. Akkor is a nevéhez fog tapadni, ha az eszköz végül a hatalom megtartásában segít.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 12.



Török Gábor politikai elemző a Facebook-oldalán tett közzé néhány gondolatot a magyar politikai kampányok állapotáról és Magyar Péterrel szemben napok óta lebegtetett, magánéleti jellegű ügy lehetséges hatásairól. Bejegyzése elején megjegyzi, hogy bár egy elemzőnek szerinte nem dolga a moralizálás, a közélet „romlása, hanyatlása kiüti a szemet”. Úgy látja, a mostani helyzet új fejezetet nyithat a kampánytémák történetében.

„Régen a kampányokban arra vártunk, hogy Horn Gyula leül-e Orbán Viktorral vitatkozni, vagy mik lesznek a pártok nagy ígéretei, most meg, ugye, erre... Persze, voltak már magánéleti jellegű kampánytémák, minden oldal tudja sorolni, de azért ez esélyes arra, hogy új fejezetet nyisson” – írja a radnaoimark.hu oldalon két nappal ezelőtt megjelent rejtélyes ágy kapcsán.

Az ügy lehetséges hatásairól szólva az elemző kifejti, hogy az alapvetően a tartalomtól és az arra adott reakcióktól függ. Úgy véli, a léc és az ingerküszöb is magasan van, de létezhet olyan tartalom, ami már védhetetlen. „Egy választási kampányban minden veszteség/nyereség számít, ha csak párszázezer embert megmozdít, a rendezőnek már megérte. De ha nem éri el ezt a szintet, akkor onnantól kezdve minden attól függ, hogy mit kezdenek vele a felek. Lehet hatástalanítani, visszafordítani, átértelmezni és még egy csomó mindent. Onnantól olyanná válik, mint az eddigi témák” – állapítja meg.

Török Gábor szerint nem szabad azt gondolni, hogy egy ilyen ügy a kormányoldal számára teljesen veszélytelen lenne. Úgy véli, a többség azt gondolhatja, hogy egy ilyen fajsúlyú téma Orbán Viktor hozzájárulása nélkül nem kerülhetne elő.

„Ha valóban kikerül végül valami a nyilvánosságba, ez már – nyilván a főszereplők mellett és után – a politikai emlékezetben összekapcsolódik a miniszterelnök nevével is. Bizonyára lesznek, akik ünneplik majd érte, de akárhogy is, ez a politikai örökségének a része lesz. Egy olyan országban, ahol a politikusok szeretik azt a látszatot kelteni, hogy ismerik a határokat (...), ez nem biztos, hogy szívesen vállalt következmény – akkor sem, ha az eszköz végül a hatalmi kérdés megoldásában segíteni fog”

– fogalmaz.

Végül egy kampánytechnikai gondolatot is megosztott. Emlékeztetett, hogy a Fidesz a múltban az ellenfeleket érintő nagy ügyeket előre keretezni szokta. „Most, ha valóban az jön, ami, akkor két dolog lett volna a Fidesz érdeke: előhangolni és a manipuláció viszontvádját gyengíteni, de legalább nem erősíteni. Érdekes módon egyik sem történt meg, sőt, még a legutóbbi hetekben is mesterséges intelligenciával készült videók sokaságával állt elő a kormányfő is. Ha van egy ilyen »all in« felvételük, akkor éppen a mesterséges intelligencia elleni harc élharcosának kellett volna lenniük, hogy a megtámadott kevésbé sikeresen tudja ezt az érvet használni. De pont ellenkezőleg: mintha a Fidesz ágyazott volna meg annak, hogy a közvélemény mindent az AI számlájára írjon akkor is, ha nem az. Ez legalábbis furcsa” – zárja gondolatait Török Gábor.

Az elemző már korábban is foglalkozott a honlapon felbukkant ággyal:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Holnap valószínűleg kiderül pár új dolog a politikusokról és a választóikról is
A politikai elemző arra reagált röviden, hogy Magyar Péter és a Tisza Párt ellen a jelek szerint intim jellegű lejárató kampány indulhat szerdán.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 10.



Rövid posztban reagált kedd este Török Gábor arra, hogy szerdán intim lejárató kampány indulhat Magyar Péter ellen.

„Ami a hírek szerint holnap jön, az - ha tényleg jön - többek között arra is alkalmas lehet, hogy belássuk: a politika megfigyelése, elemzése tényleg nem matematika, sokkal inkább embertan” - írta a Facebookon a politikai elemző. Mindezt hosszabban is kifejtette:

„Emberek cselekszenek, döntenek, választanak jó vagy rossz, szép vagy csúnya eszközöket, támadnak és reagálnak, sikeresen vagy sikertelenül - és ezt, valamint az ezekre adott szavazói válaszokat, előzetesen tudni és számítani szinte lehetetlen, legfeljebb "gondolni" lehet (valamit).”

„Mára ennyit, aztán holnap - ha tényleg az jön, amit gondolunk - valószínűleg kiderül pár új dolog a politikusokról és a választóikról is”

- zárta sorait Török Gábor.

Az elemző azután osztotta meg gondolatait követőivel, hogy előbb elindult a radnaimark.hu oldal, amin egy széttúrt ágy látható, és egy felirat: Coming Soon, vagyis magyarul hamarosan. Nem sokkal ezután Magyar Péter arról posztolt, hogy régóta zsarolják és fenyegetik videófelvételekkel, lejáratással. A Tisza Párt vezetője szerint február 11-én, vagyis éppen a Partizánnak adott interjúja második évfordulóján jelenhet meg róla egy felvétel, amin az akkori barátnőjével látható intim helyzetben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Szokatlan bőrbetegségek, rejtélyes immunrendszeri problémák – egy gödi aktivista a Samsung-gyár eltitkolt veszélyeiről
A kormányhivatal azt állítja, minden rendben, de a helyiek szerint az őket jogosan megillető információkat sem adják ki. Kecskés Krisztina szerint meg kellene vizsgálni az akkumulátorgyár közelében élők egészségügyi állapotát.


A kormányhivatal szerint a gödi Samsung-gyár „működése nem veszélyeztette a környezetet”, ők pedig mindig eljártak az esetleges szabálytalanságokkal szemben, „szakmai alapon, mindenfajta politikai befolyástól mentesen”. Így reagáltak a Telex hétfői oknyomozó cikkére, amely szerint a kormánynak a titkosszolgálatot is be kellett vetnie, hogy kiderüljön, igazat mondanak-e a dél-koreaiak, majd miután egyértelműen kiderült, hogy mérgezik a dolgozókat, „nemzetgazdasági érdekből” úgy döntöttek, hogy nem záratják be a gyárat, és hallgatnak a felmerült problémákról. Szijjártó Péter egy nap hallgatás után szemenszedett hazugságnak nevezte, hogy lobbizott volna a gyár további működéséért, Orbán Viktor pedig egyetlen ezzel kapcsolatos kérdésre sem válaszolt szentendrei fóruma előtt.

A GÖD-Ért Egyesület évek óta küzd azért, hogy minél több adatot megszerezzen a hatóságok ellenőrzései során talált szabálytalanságokról, de folyamatosan falakba ütköznek. Az egyesület alapító tagjával, Kecskés Krisztinával beszélgettünk.

— Volt új információ a Telex cikkében, amit eddig nem tudtak, vagy csak sejtettek?

— Az volt új, hogy a kormány tudtával történt mindez a rengeteg szabálytalanság.

Magukról a szennyezésekről folyamatosan tudtunk, egyrészt mi magunk nyomoztuk ki őket, másrészt adatigényléssel szereztük meg az információkat.

Rengeteg büntetést szabtak ki a Samsungra az elmúlt évek alatt, ezeket 2018 óta próbáltuk adatigénylésekkel és minden lehetséges módon megszerezni, és fel is vannak tüntetve a honlapunkon. Ott bárki megnézheti, hogy milyen munkaügyi, környezetszennyezési, zaj- és más témákban, munkavédelmi, biztonsági kérdések miatt szabtak ki büntetéseket a Samsungra.

— Tudomásuk volt arról, hogy a gyárban a szennyezőanyagok határértékének 520-szorosát is mérték?

— Konkrétan erről nem, hiszen a büntetést kiszabó határozatokból csak maga a büntetés ténye és típusa derült ki. Arról volt tudomásunk, ami miatt feljelentést is tettünk, hogy fekete por van a gyár tetején, és hogy zajszennyezés van. Ezekre bizonyító jegyzőkönyveket is beadtunk. A konkrét számokról tehát nem volt információnk, hiszen ezek nem nyilvános adatok.

— Arról sem tudtak, hogy a menedzsment azokat a dolgozókat, akik már sok szennyezőanyagot szívtak be, más részlegbe helyezte át?

— Nagyon sok dologról hallottunk, amit ott dolgozók elmeséltek nekünk. De ehhez senki nem adta, nem adhatta a nevét, hiszen általában titoktartási nyilatkozatot írattak velük alá, ezért mi ezeket az adatokat nem is tehettük közzé. Mi csak olyan információkat hoztunk nyilvánosságra, amelyek általunk is bizonyítottak voltak. De hallottunk arról, hogy mennyire nem kímélik a bent dolgozókat.

— Gondolom, még most is kapcsolatban vannak ottani dolgozókkal.

— Igen, de mi nem ezen az úton haladunk. Mint egyesület és mint magánemberek is, kifejezetten a magyar jogszabályok alapján a hatóságokat faggattuk, bombáztuk beadványokkal, adatigénylésekkel. Azok az információk, amiket mi közzé tudtunk tenni, a magyar jogrend alapján megszerezhetőek. Éppen az a nagy baj, hogy

az utóbbi egy évben már a jogszabály szerint minket megillető, teljesen jogos információkat sem adják ki hatóságok és a kormányhivatal.

Pont az a Pest Vármegyei Kormányhivatal, amelyik most közzétett egy közleményt, hogy ők mindent a legnagyobb rendben tesznek. Ez egy teljesen valótlan állítás, sajnos.

— Akkor sem adják ki az adatokat, ha azok közérdekűek, például a környéken élők egészségéről szólnak? Az állampolgárnak joga van az egészségével kapcsolatos összes információhoz.

— Olyannyira nem, hogy én személyesen is sok adatigénylést nyújtottam be az évek során, mivel a gyár hatásterületén élő ügyfél vagyok, már 2023-ban megszerzett ún. „ügyféli jogállással”. Ennek ellenére volt, hogy a Környezetvédelmi főosztály Zajvédelmi osztálya az előre leegyeztetett iratbetekintést is megtagadta előlem.

A legfrissebbet is visszadobták. Mindig találnak valamilyen okot,

aktuális kúriai döntést vagy újabb ÁKR (Általános Közigazgatási Rendtartás) paragrafust, amire hivatkozva elutasítanak. Most felszólítottak, hogy igazoljam, hogy ügyfél vagyok, és hogy egyébként is csak iratbetekintésre lenne jogosultságom. Ezt a kérelmet most újra beadtam, de még nem jött rá válasz. Az általam kikért, és most az atlatszo.hu által már perre vitt adatigényléseknek is az a tartalma, ami nagyon is ránk tartozik: szerettük volna tudni, hogy az október 7-i bírósági ítélet után a kormányhivatal milyen határozatot hozott, milyen ellenőrzéseket végzett azzal kapcsolatban, hogy a Samsung betartja-e az ítéletet, miután megszűnt a környezethasználati engedélye. Ezeket az információkat nem adják ki nekünk.

— Önök végeztek saját méréseket a környéken, vagy egészségügyi felméréseket a lakosság körében?

— Az egészségügyi felmérés nagyon bonyolult, ahhoz orvos és egészségügyi intézményi partnerek kellenének, netán állami akarat. De a szennyezések felderítésében mi voltunk az elsők: 2022-ben mi találtunk NMP-t a kertek kútjainak vizében, azokat a vizsgálatokat mi végeztettük. Itt az én szomszédomban is találtak, a gyártól 600 méterre. Zajmérési jegyzőkönyveket nyújtottunk be, amelyek a nagyon erős, jogszabálysértő zajszennyezést bizonyították. Nem arról van szó, hogy egy kicsit valami zúg néha, és az valakit zavar, hanem hogy általában éjjel hajnali háromkor felébrednek a lakók, és öt óráig egyfolytában a morajt hallgatják, vagy a mindenféle váratlanul felerősödő és impulzusos ipari zajokat. Ezt mi többször bizonyítottuk igazságügyi szakértői jegyzőkönyvekkel.

Az, hogy ez a gyár szennyez, számunkra egyáltalán nem kérdés, viszont a hatóság ezeket egyáltalán nem vizsgálta ki.

A kormányhivatal mai közleménye, mely szerint mindent a legnagyobb rendben tettek, arról

ki merem jelenteni, hogy hazugság.

Az első években még csak-csak: eleinte azt írták, hogy elrendelték a zajcsökkentő intézkedéseket. A jámbor lakosság másfél éveket várt, hogy a Samsung majd végrehajtja három ütemben az előírt intézkedéseket, de nem javult a helyzet. Később volt még egy ilyen sorozat, de annak a végén sem csökkent a zaj, hiszen közben folyamatosan telepítették az új zajforrásokat. A hatóság azóta már ki sem vizsgálja a benyújtott panaszainkat, amiből ezernél több érkezett a városból, azaz csak az egyesületnek ennyiről van tudomása az elmúlt évekből. Amikor benyújtunk egy hivatalos mérési jegyzőkönyvet arról, hogy éjszakai zajhatárérték-túllépés van, arra az a válasz, hogy cserébe bemutatnak egy Samsung által végzett mérést, amely szerint minden megfelelő. Ilyen szinten teszi a dolgát a hatóság, ami elképesztő.

— Ismer olyan embert, akinek egészségkárosodása, megbetegedése lett?

— Igen, ismerek, de nyilván nem árulhatom el, csak annyit, hogy

vannak például szokatlan típusú bőrproblémák, bőrpanaszok, amelyekkel gödiek járnak a Mária utcai Bőrklinikára. Tudok olyanról is akinél immunrendszeri problémák jelentkeztek, aminek nincs magyarázata.

De egyelőre nincs az az orvos közel s távol, aki azt mondaná, hogy ez igazolhatóan a Samsung miatt van. A zajjal kapcsolatban én felkerestem az orvosomat, és elmondtam neki, hogy évek óta olyan stresszállapotot idéz elő ez a helyzet, hogy éjszaka nem lehet pihenni, nem lehet normálisan aludni, és hogy ettől kimerültek vagyunk. Azt mondta, hogy ő ezt tudja, látja is rajtam, azt is, hogy a vérnyomásom is megemelkedett, ám ő hiába ír erről egy papírt, az nem lesz bizonyíték, vagy legalábbis nem egy erős bizonyíték, hiszen előtte nem mértem fel, hogy milyen az, amikor teljesen jól vagyok, vagyis milyen volt a normális egészségi állapotom.

A megoldás az lehetne például, hogy a gyár egy kilométeres körzetében élő embereket megvizsgálják:

vagy a kormányhivatal előír egy ilyen széleskörű vizsgálatot, vagy a Samsung azt mondja, kicsit gyanús vagyok magamnak, hogy itt néha különböző anyagok kerültek a talajba és a levegőbe, ezért a kétségek eloszlatása céljából végezzünk egy egészségügyi felmérést a lakosság körében.

— A Samsung SDI nemrég 133 milliárd forintot kapott a kormánytól. Tudják, hogy ezt a pénzt mire kapta és mire költi?

— Bizonyára a fejlesztésekre. Folyamatban van a bővítés, aminek a környezethasználati engedélyezési eljárásához szerdai határidővel lehet lakossági észrevételeket beküldeni. Bizonyára arra kapta a támogatást a gyár, hogy tovább bővüljön. Mindez akkor történik, amikor a kormány tökéletesen tisztában van vele, hogy a lakosság ellenállása egyre fokozódik. Ráadásul akkor ítélték oda ezt az összeget szemrebbenés nélkül, amikor a bíróság éppen visszavonta a gyár környezethasználati engedélyét, vagyis éppen fellélegezhettünk volna, remélve, hogy valami változhat.

— Arról van tudomásuk, hogy ebből a 133 milliárd forintból valamennyit a hiányosságok felszámolására akarnak fordítani?

— Egyáltalán nem, és semmiféle kormányzati kommunikáció nem is kapcsolódott ehhez, különösen, hogy ez még a mostani konkrét esetek kirobbanása előtt történt, tehát ez a pénz egészen más célt szolgált. Soha fel nem merült, hogy látszat CSR-tevékenység (babacsomagok és játszótér) helyett a Samsung bármilyen érdemi intézkedést tenne a lakosság védelmében. Hogy egy fontos példát mondjak: az egyesületünk a megalakulása, 2020 óta küzd azért, hogy véderdő létesüljön a város és a gyár közé (Van egy erre alkalmas 4-500 méteres parlagon lévő terület.). De erre sem a kormány, sem a Samsung nem mutat semmiféle hajlandóságot. Ez teljesen döbbenetes, hiszen a fák megköthetnék a sokszorosára nőtt szén-dioxid-kibocsátást, és a talajban legalább részben akadályozná a Duna felé tartó szennyezésekett. Mivel a gyár magasabban fekszik, mint a város, minden a Duna felé tart, tehát a kertjeink alatt halad át bármiféle esetleges szennyezés, akár egy ipari balesetből adódóan is.

— Önök nyújtottak be észrevételt a bővítéshez, hogy azt a környezet- és egészségvédelmi szempontoknak megfelelően építsék meg?

— A Göd-ÉRT Egyesület minden lehetséges fordulóban benyújtott nagyon komoly, szakértői véleményekkel megerősített anyagokat. Hivatalból kaptunk is rá valamiféle választ, erre mi ismét jeleztük a ki nem vizsgált problémákat, aztán mégis minden további nélkül kiadták az engedélyt.

— Mit remélnek attól, hogy a Telex most megjelentette ezt a cikket?

— Ha távolabbi jövőbe nézünk, reméljük, hogy a Samsung európai megrendelői, azok az autógyárak, akik innen veszik az autóikba a „zöld” akkumulátorokat, elgondolkodnak azon, mennyire szeretnének egy ilyen céggel a jövőben együttműködni. Emellett reménykedünk abban, hogy lesznek változások az országban. Ami az akkumulátoriparban hirtelen, pár év alatt nagyon sok településsel megtörtént, abban kell, hogy legyen változás, hiszen egyre több helyen tapasztalják ugyanezt, hogy a kormányhivatal nem a lakosok érdekében lép fel. És még egy dologban reménykedünk: hogy a gödi lakosok, akiknek egy része eddig nem észlelte, vagy nem akart tudomást venni a problémáról, jobban elgondolkodnak azon, mennyire vagyunk mi is veszélyben. Hiszen

senki nem lehet olyan naiv, hogy azt gondolja, hogy ami a gyáron belül ilyen koncentrációban jelen van a levegőben, az nem jut ki.

Nagyon úgy tűnik, hogy az elmúlt években mi már nagyon sok NMP-t és más, levegőbe kerülő veszélyes anyagot is elszenvedtünk.

— A Szuverenitásvédelmi Hivatal 2024 szeptemberében elkezdte vizsgálni az egyesületüket. Együttműködtek Lánczi Tamás hivatalával?

— Nem. Küldtünk egy olyan választ, amelyben elmondtuk, hogy a teljes tevékenységünk nyilvános, a mérlegbeszámolóink, és minden tevékenységünk elérhető a honlapunkon és nyilvános felületeinken. Olyan szinten alaptalan és döbbenetes volt a vád, aminek nyilván a megfélemlítés volt a célja, hogy visszautasítottuk. A mai napig felháborítónak tartjuk, hogy egy civil emberekből álló egyesülettel szemben, akinek a támogatói szintén gödi lakosok vagy környező szimpatizánsok, akik a személyes jövedelmükből adakoznak, egyáltalán elő mertek állni ilyen váddal.

— Mit gondol, miért kerültek a hivatal látókörébe?

— Mi voltunk az elsők, akik azzal a céllal alakultunk meg, hogy az akkumulátorgyárak visszásságait felderítsük, mivel személyesen érintett minket. Aki mindig ott van a hatóságok nyakán, beadványokat nyújt be, demonstrációval tiltakozik, tiltakozik minden lehetséges csatornán, az nyilván nem tetszik a hatalomnak.

— Úgy gondolja, hogy a saját és a környezetük egészségének megóvása szuverenitásvédelmi kérdés?

— Nem, ez egy normális állampolgári viselkedés. De úgy tűnik, hogy a hatalomnak ez nem tetszik. Nyilván nem örülnek, ahogy a Telexet is már mindenféle büntetésekkel és feljelentésekkel fenyegetik.

— Sikerült megfélemlíteni Önöket?

— Igazából nem, mert nem találtak volna semmit.

— Volt olyan hatása a hivatal fellépésének, ami eltántorított embereket Önöktől?

— Nem. Sőt! Hiszen annyira jogszerűen és átláthatóan működünk, sokan ismernek minket személyesen is, és látják, hogy az egyetlen célunk az egészségünk és a jogbiztonság megőrzése. Szóval azt kell mondjam, inkább több támogatónk lett, és még több szimpatizánsunk. Bár nagyon sokan – akárcsak önvédelemből is – hallgatnak a Samsung-témáról a városban, de amikor megnyertük a pert a gyár működésének felfüggesztésére vonatkozóan, akkor meglepően sokan gratuláltak! Akkor éreztük meg, hogy amivel 7 éve küzdünk, nappalokat és éjszakákat sem kímélve, annak legalább van elismerése.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: Ha a kormány valóban szexvideóval próbálja majd lejáratni Magyar Pétert, az tényleg orosz minta lesz
Egy 27 évvel ezelőtti orosz botrány ismétlődhet meg az Oroszország-szakértő szerint, amivel egy kényelmetlen főügyészt némítottak el. Szerinte az egyik legfőbb kérdés, hogy az állami média részt vesz-e a lejáratásban, és hogy a nemzetbiztonsági szolgálatoknak milyen szerepük volt vagy lesz a történetben.
DKA - szmo.hu
2026. február 11.



„Ha a kormány valóban szexvideóval próbálja majd lejáratni Magyar Pétert, az szerinte „tényleg orosz minta lesz - szó szerint” – írja Rácz András történész, Oroszország-szakértő a Facebook-oldalán. Emlékeztetett arra, hogy

Oroszországban már történt egy sok szempontból elég hasonló eset.

A szakértő felidézte, hogy 1999 kora tavaszán az orosz belpolitika mély válságban volt, az ország az 1998-as részleges államcsődből próbált kilábalni, az infláció 35%-os volt, a lakosságot pedig irritálták a Borisz Jelcin elnökhöz köthető korrupciós botrányok. Az országot ekkor már egyre inkább az elnökhöz közel álló oligarchák irányították, és a korrupcióból kivették a részüket az elnök családtagjai is.

„De volt egy bökkenő, mégpedig a főügyész, Jurij Szkuratov” – írja Rácz, aki szerint bár Szkuratov sem volt szent. A kilencvenes évek végére az ügyészség közel jutott ahhoz, hogy elkezdje feltárni több, Jelcin elnökhöz közel álló, fontos állami vezető korrupciós ügyeit. Szkuratov vizsgálataiban érintve volt Vlagyimir Putyin, az FSZB akkori vezetője is.

Rácz András úgy folytatja: „ráadásul 1999 februárjában Szkuratov feltárta egy, még orosz léptékkel is pofátlan korrupciós séma létezését: ez volt a FIMACO nevű vállalat, amin keresztül az orosz felsővezetés az IMF-től kapott hitelekből közel 50 milliárd (!) dollárnyi pénzt talicskázott ki offshore számlákra 1993-tól kezdve. Szkuratov az információkat átadta a svájci főügyésznek, Carla del Ponténak is - és várható volt, hogy óriási botrány robban majd ki.”

A történész szerint Szkuratov ezután, 1999 februárjában hirtelen bejelentette lemondását, amit később visszavont, jelezve, hogy nyomást gyakorolhattak rá. A sorsa másfél hónappal később pecsételődött meg.

„1999 áprilisában Vlagyimir Putyin FSzB igazgató és Szergej Sztyepasin belügyminiszter közösen tartottak egy sajtótájékoztatót, amin beszámoltak egy, a főügyészt érintő magánéleti botrányról, konkrétan egy szaunában készült szexvideóról. Az állami irányítás alatt álló RTR televízió le is hozott főműsoridőben néhány képkockát a felvételből. A képeken egy Szkuratov főügyészre eléggé hasonlító férfi élvezte két, jóval fiatalabb nő társaságát, akik közül egyik sem a felesége volt...”

Ezek után Szkuratov pozíciója tarthatatlanná vált, Jelcinnek pedig lett ürügye a leváltására. Ahogy a szakértő fogalmazott, az állami erőszakszervezeteket és az állami médiát használták egy kényelmetlenné vált politikai szereplő nyilvános megszégyenítésére és elmozdítására.

Rácz András mindezt annak kapcsán írta, hogy a „fél NER-média” azon gondolkodik, milyen videó jelenhet meg Magyar Péterről. A TISZA elnöke ugyanis kedden azt írta Facebookon, hogy a párt alelnökének, Radnai Márknak a nevével fémjelzett weboldalt – melyen csupán egy szobát mutató kamerafelvétel látható, középpontban egy franciaággyal és széttúrt ágyneművel, és egy coming soon (hamarosan következik) felirattal – azért hozhatták létre, hogy őt lejárassák. Úgy sejti, egy olyan felvételt terveznek nyilvánosságra hozni róla, amelyen a volt barátnőjével látható intim együttlét közben.

Rácz András úgy véli, a valódi kérdés az lesz, hogy az állami média részt vesz-e a lejáratásban, és hogy a nemzetbiztonsági szolgálatoknak milyen szerepük volt vagy lesz a történetben.

Harmadik kérdésként azt teszi fel, hogy „akarunk-e olyan politikusok vezetése alatt élni, akik elfogadható eszköznek tartják a politikai ellenfelek szexvideókkal történő lejáratását.”

A történész szerint ugyanis kétség sem férhet hozzá, hogy ahogyan az orosz főügyész elleni lejáratás, úgy a Magyar Péter ellen esetlegesen készülő akció sem valósulhatna meg a legfelsőbb politikai vezetés utasítása nélkül.


Link másolása
KÖVESS MINKET: