SZEMPONT

Bod Péter Ákos: 2026-ban az új parlament és az akkori kormány belenéz a kasszába, és nagyot fog nézni

2025-re világossá vált, hogy gazdaságilag zsákutcába vitték az országot, és a mostani voksvásárlással Orbán Viktor a következő két-három kormány mozgásterét is beszűkítheti - mondja a jegybank volt elnöke. Évértékelő sorozatunk témája ezúttal a magyar gazdaság.

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2025. december 29.

Orbán Viktor repülőrajtot ígért 2025-re, aztán a háború folytatására fogta ennek elmaradását. Az év második felére az is kiderült, nemhogy repülőrajt, gyakorlatilag gazdasági növekedés sem lett idén, vagyis folytatódott az elmúlt évek tendenciája. A kormány ennek ellenére választási költekezésbe kezdett, és ezúttal nemcsak egyszeri tételeket költenek el, hanem olyan adókedvezményeket, államilag támogatott hiteleket is beépítenek, amelyek hosszú távon is szűkíthetik a következő kormányok mozgásterét.

Évértékelő sorozatunk újabb részében a jegybank volt elnöke, Bod Péter Ákos elemzi a hazai gazdaságpolitika elmúlt évét, és a jövő évi kilátásokat.

— Egy éve ilyenkor hova vártuk a magyar gazdaságot? Látszott, ahova tartunk, vagy meglepetés volt önnek is, ami történt?

— A mérték tekintetében sajnos értek meglepetések. Egy évvel ezelőtt, akár professzionális elemzőként, akár személyes prognózissal azt lehetett látni, hogy a magyar gazdaság lefojtott állapotban van, és nem nagyon mutatkozik ok a felszabadulásra. Amikor a kormányzati szereplők egy idő után már komikusan ismételgették, hogy „most jön a nagy felpattanás, a szárnyalás”, akkor a hazai független kutatók, a külföldi elemzők és a nemzetközi szervezetek egybehangzóan mondták: nincsenek jelei igazi fordulatnak. De amikor azt halljuk, hogy idén is csak fél százalékkal nő a gazdaság, tudnunk kell: átlagszámról van szó. A magyar gazdaság sok ágazatból áll, sok-sok gazdasági szereplővel, akik teszik a dolgukat, és ha tudnak, lépnek előre, jobb időkben akár tempósan is, és szakterületenként most is eltérő mértékben.

Az országos teljesítmény pangása döntően a kormányzat miatt van.

Ami groteszk, mert évek óta, legalábbis szóban, mindent a növekedésnek rendelnek alá, miközben elhessegetik az egyensúlyhiányt emlegető kritikákat, mondván: „kinőjük a gondokat”. Ehhez képest 2022 nyarától számítva, három évből háromban, nem volt érdemi növekedés: a GDP a plusz egy és a mínusz egy sávban mozgott. Az idei adat plusz lesz, mármint a gyatra tavalyihoz mérve. Ebben nincs meglepetés. A mértékben igen: ennél azért jobb teljesítményre számítottunk. Az egyensúlyi helyzet pedig inkább romlott a várthoz képest: makacs az infláció és roppant nagy az államháztartás hiánya. Fontos még Magyarország nemzetközi pozicionálása: az Európai Unióval való viszony éleződött, tompítás és normalizálás helyett a kormányfő külföldi kalandos utakra indult. Ennek következményeit még nem látjuk át, de amit látni, az nem megnyugtató.

— Sok EU-pénz nem érkezik 2021 óta. Úgy tűnik, Magyarország nettó befizetővé vált. Mennyi élet van uniós források nélkül?

— Két pontosítás. Az egyik: nem az ország, hanem az államháztartás az, amely valóban olyan helyzetbe kerül 2025-ben, hogy az EU fenntartását szolgáló, természetesen kötelező befizetések összege talán meghaladja az államháztartásba idén beérkező uniós források mértékét. Államháztartást mondok, nem országot: az agrárpénzek, milliárd eurós nagyságrendben, továbbra is jönnek, és bizonyos alapokból a gazdasági szereplőkhöz is érkeznek összegek. A másik a fontosabb. Az EU-tagság közgazdasági mérlege nem csak a költségvetési elszámolásból áll, annál vannak sokkalta fontosabb ügyek. Az előttünk, 1995-ben EU-taggá váló Finnország, Svédország, Ausztria társadalma tudta, hogy országuk eleve nettó befizető lesz, hiszen a klub fenntartása pénzbe kerül.

A mérleg másik oldalán van viszont a 400 millió fogyasztót jelentő piac, a gazdasági biztonság, az oktatási és kulturális hozadék, és sok egyéb előny, amiket nehéz forintosítani. Pedig ezek a lényeges, nagy ügyek.

Nem véletlen, hogy a nem-tagok, például a velünk kötött szabadkereskedelmi megállapodás fejében Norvégia vagy Svájc is hozzájárul anyagilag Európa déli és keleti részének felzárkóztatásához, annyira fontos ezeknek az országoknak a nagy EU-piac, az uniós fogyasztókhoz való hozzáférés. A „Norvég Alapnak” nevezett forrásokról korábban sokat lehetett hallani, amikor az Orbán-kormány durcásan lemondott a társadalmi fejlődésünket szolgáló pénzbeli támogatásról, ha nem a kormány felügyelheti a civil alap teljes egészét. Ez az ügy egyébként jól mutatja a hatalom gyerekes és felelőtlen reflexét: amit nem tud közvetlenül kontrollálni, az nem kell. Szóval nem az uniós büdzsé velünk kapcsolatos mérlege a legfőbb előny, és nem az aggaszt önmagában, hogy az egyenlegünk most romlott.

A nagyobb gond az, hogy Magyarország uniós beágyazottsága recseg-ropog.

Csak egy példa: az uniós jogrend itteni megsértése miatt a magyar egyetemek korlátozottan vehetnek részt uniós programokban, a kutatói pályázatoknál is hátrányt szenvedünk, a tudomány és a kultúra széllel szemben megy. És bizony az ország külső megítélésének romlását minden külföldre járó érzi. Újabban jobb a bemutatkozáskor hozzátenni, hogy „civil vagyok, Budapestről jöttem”, a partner gyakran megkönnyebbül, mert a kormány híre...

— Az akkumulátoripar felé fordulás 2022–2023-ban gyorsult fel. Túlzás, hogy „minden határban gyár épül”, de a hatásai érezhetők, és a munkaerőt is egyre inkább külföldről hozzák. Mi a nettó mérleg, és mit tett ez 2025-höz?

— Az ipartörténet azt mutatja, és erről már a ’70-es évek végén, a ’80-as évek elején magam is írtam, hogy

ha egy ország a közepes fejlettségi szint kultúráját célozza, a legjobb esetben is legfeljebb kicsit lép előre.

Nagy eséllyel beragad, ahonnan nehéz felfelé mozdulni, viszont könnyű visszacsúszni. Most valami hasonlót tapasztaltunk, ami visszanyúlik a 2010-es évek elejére. Akkor a 2008-as pénzügyi válság után némileg érthető volt az újraiparosítási szándék, hogy felszívódjon a munkanélküliség. Az akkor meghirdetett „munkaalapú társadalom” azonban szómágia. A modern gazdaság ugyanis tudásalapú. A kormány a külföldi tőke betelepítésével akarta felszívni a magas munkanélküliséget, kinézve az amúgy is erős járműipart. Csakhogy a motorizáció számunkra legalkalmatlanabb területeire állt rá. A gumiabroncs-ipar energiaigényes, az abban elérendő „nagyhatalmi státusz” víziója ennyire importfüggő viszonyok között értelmetlen. A nagy energiaigény pedig nálunk akkor is tudhatóan nagy orosz függést jelentett. Most hasonló a helyzet az akkumulátorokkal: odáig rendben van, hogy a zöld átállásnak része az elektromos autózás felé fordulása, ahhoz pedig kell Európában is akkumulátor. Csakhogy ez a termék az értéklánc egyik legenergiaintenzívebb, nagytömegű, szállításigényes eleme.

Tengeri kikötővel és olcsóbb energiához jutással rendelkező országok: Lengyelország, Svédország, Németország, Franciaország erre alkalmasabbak. Nálunk ez zsákutca.

Az akkugyártás az ipari termelés statisztikát és a GDP-mutatót tudja javítani, de a nemzeti jövedelmet alig növeli, mert a hazai hozzáadott érték kicsi. A munkaerőn kívül minden import. Kutatás-fejlesztés? Nem jön. Egy kínai vagy koreai cég stratégiai funkciót nem telepít ide. Kínában több kutató él, mint a teljes magyar népesség. A munkanélküliség felszívása pedig nagyrészt megtörtént. Hogy milyen áron? Félmillió magyar elment Nyugatra. Van közmunka, noha az nem teljes értékű foglalkoztatás. Maradt még munkanélküliség, főleg Kelet-, Észak- és Dél-Magyarország egyes térségeiben, csakhogy a munkaerő-tartalékok egy része nehezen mozgósítható. Az ott élő potenciális munkavállalót leginkább a jól fejlődő kis és közepes cégek tudnák integrálni, ezzel szemben

egy gigagyár, amely ötezres munkáslétszámot igényel, nem tudja felszívni a távoli járások munkanélkülijeit, és inkább importálja a munkásokat.

Továbbá a feszes, hosszú műszakok kultúrája távol áll a magyar munkavállalók többségétől. Az iparban említenek nekünk extrém példákat: vannak gyárak, ahol a szalagmunka megszakítását korlátozzák, és felnőttpelenka alkalmazását várják el. Ilyen iparfejlesztéssel nem kerülünk az európai perifériáról a mag felé, miközben az észtek, szlovének, csehek már közelebb vannak.

— Az infrastruktúráról: vasút és energia. Gyors áruszállításról alig beszélhetünk, a pályák állapota rossz. A rezsicsökkentés pedig elhalasztott fejlesztéseket halmozott. Mekkora a kár, és mit okozott 2025-ben?

— Amikor a sajtó 4–5 ezer milliárd forint feletti idei deficitről ír, és jövőre az Államadósság Kezelő Központ finanszírozási tervében 5.400 milliárd forintot meghaladó újabb deficit áll, látnunk kell: a magyar állam tartósan és roppant nagy mértékben többet költ, mint amennyi a bevétele. Eközben mulasztások és halasztások halmozódnak. Az említett akkumulátorgyárak eddig késve épültek fel, és némelyik fél terheléssel működik, ám ha mindegyik beindult volna, az áramigényeket a jelenlegi energetikai rendszer nem bírná. Új erőmű az elmúlt évtizedben gyakorlatilag nem épült, és talán nem is kellene, ha a gazdaság energiahatékony, modernizált irányt vett volna, és a kormány nem az 1950-es évek iparpolitikáját akarná megismételni újabb kiadásban.

A helyzet tehát rosszabb annál is, mint amit a költségvetési számok mutatnak: el nem végzett feladatok gyűltek fel, amelyeket előbb-utóbb el kell végezni, hogy az ország működő- és fejlődőképes legyen.

Idén már a MÁV-nál is látványos problémák mutatkoztak, s bár a személy- és áruszállítás más logika, de a pályák állapota mindkettőt sújtja.

— Otthon Start: a 3 százalékos hitel megmozgatta az építőipart, és akár felhúzhatja a 2026-os számokat. Okos lépés volt ebből a szempontból?

— Az állami intervenció akkor jó, ha valami piaci zavart enyhít, vagy előmozdít szükséges folyamatot. Ez esetben inkább pótmegoldás. Igaz, hogy a lakásépítés üteme gyenge, az építőipari teljesítmény jó ideje gyenge, a beruházási volumen harmadik éve zsugorodik. Ilyenkor az okok értelmezésével kellene kezelni: miért nem ruháznak be a cégek, a háztartások miért nem építenek, újítanak, miért nem korszerűsítenek az energiaárakhoz igazodva? És miért ilyen magas a piaci kamatszint?

Nyugat-Európában lakáscélra, állami beavatkozás nélkül is 3 százalék körüli hiteleket adnak.

Ehhez képest nálunk az infláció és a kamatszint (az alapkamat 6,5%) kiemelkedően magas. A jegybank inflációt fékező kamatpolitikája ebben a helyzetben védhető, viszont a kormány ezzel párhuzamosan mesterségesen olcsó hitelt kínál 3 százalékon. Amikor a magyar állam a 10 éves kötvényeken kb. 6,9 százalékon finanszírozza az államháztartást, a 3 százalékos lakáshitel különbözetét a költségvetésnek kell állnia. Persze vannak nyertesei is ennek: akik belevágnak a lakásépítésbe, meg persze az építőipari cégek. De minden állami támogatásnál jön a spekuláció, a torzulás, a nem szándékolt hatás. Az a kisjövedelmű adófizető is, aki soha nem juthatna hitelhez, az áfán keresztül fizeti ki ezt és a többi támogatást.

Az egész illeszkedik a voksvásárló döntések sorába.

Tartalmi indokokat persze lehet találni, de lényegében politikailag motivált keresletélénkítés folyik, amelynek számláját a következő generációk fizetik.

— Apropo voksvásárlás: 2022-ben sok ilyen típusú juttatás egyszeri alkalom volt (a 13. havi nyugdíj előrehozása kivételével). Most viszont több esetben tartós ígéret marad a nyakunkon, ilyenek az élethosszig tartó adómentességek, új kedvezmények. Ez nem ássa alá a közteherviselés eszméjét? És mit kezdünk ezzel később, 2026–2027-ben, vagy akár tíz év múlva?

— A 2021–2022 közti kiköltekezés más jellegű volt. Akadt benne indokolt, például a nyugdíjak reálértékének alkalmi korrekciója, de már a fegyveres testületeknek adott „hat havi fegyverpénz” típusú juttatások politikai ízűek voltak akkor is. Aztán a 2022-es választás után jöttek a rejtett és kevésbé rejtett megszorítások: a kisadózók terheinek emelése, új különadók, árképzési beavatkozások, az „önkéntes” ármérséklés kikényszerítése. A gazdaság három év alatt sem szívta fel teljesen a korábbi kiköltekezést. Most is beindult egy halom állami kiadási program, amelyekre rakódnak tartós ígéretek, például széles körű személyi jövedelemadó-mentességek. Ezek a következő költségvetési évek mozgásterét is leszűkítik. Az adóbázis egy részéről a kormány előre lemondott a mandátuma vége felé, ami etikai kérdéseket is felvet, és fenntarthatatlanná teheti a büdzsét.

2026-ban az új parlament és az akkori kormány belenéz a kasszába, és nagyot fog nézni.

Hogy mit kezd ezzel, az majd ott dől el; de ez a konstrukció akár két-három kormány mozgásterét is beszűkítheti.

— Ha kitekintünk, látjuk nem volt törvényszerű ez az út, amit Magyarország bejárt. Nem kell messzire menni, Lengyelország példája mutat alternatívát: ha csak az infrastruktúra állapotát nézzük, ott a „100 perces városok” vasúti program 2030-ig ambiciózus célokat tűz ki. De a gazdaság általános állapota is összehasonlíthatatlanul jobb. Mi a különbség, mit mulasztottunk el?

— Ez újabb beszélgetés témája lehetne, de röviden: amit eddig 2025 kapcsán taglaltunk, illeszkedik egy hosszú folyamatba, amiről kimondható: rezsimépítés. Említettem, hogy a 2010-ben kormányra kerülők, visszakerülők, választ akartak adni az akkori fejlődési dilemmákra, amelyek egyébként az egész Kelet-Közép-Európai térség dilemmái voltak. De úgy látom, és már korábban is jeleztem: rossz a válasz nálunk. Nem csak én mondom. A V21 csoport, melyet volt kormányzati tisztségviselők alkotnak, vitairatot tett közzé „Szabadulás a zsákutcából” címmel. A zsákutca természete pedig olyan, hogy ha beleszaladtunk, ne nyomjuk tovább a gázt, hanem álljunk meg, tájékozódjunk, ha kell, tolassunk vissza, és keressük meg a kivezető utat.

2025–26 lényege, hogy ez a zsákutca már azoknak is világos, akik eddig hittek az eddigi gazdaságpolitikában, sőt, azok közül is egyre többeknek, akik csinálják.

Lehetett volna másként, hiszen 35 éve Magyarország a régió élvonalában volt, mára viszont sokan megelőztek minket. Ahol a verseny minimális feltételei adottak, ahol nem a kormány mondja meg, mit kell termelni, mennyi legyen az ár és az árrés, hanem a kereslet-kínálat, ott a szereplők, mérnökök, vállalkozók, munkavállalók, megtakarítók, a saját érdekük szerint, keményen dolgoznak. Ahol viszont kijelölik a „nyerteseket”, azaz eldöntik, hogy ki nyerjen az állami tenderen, ki építse a vasutat, ki kap 35 évre autópálya-koncessziót, ott kijelölik a vesztesek tömegét is. Nem idealizálom a többieket: a szlovákiai Mečiar-idők, a cseh kuponos privatizáció, a román fejlődés botlásai is ismertek.

De ahol hagyják az embereket és a gazdasági szereplőket érvényesülni, ahol élni hagyják a civil társadalmat, és az újságok megírhatják, amit látnak, ott egyszerűen jobb a hatásfok.

Ahol viszont erőkoncentráció van, mint nálunk, és nem vonták le a tanulságokat a szocializmus négy évtizedéből, amely hasonló ár- és piacpótló eszközökkel próbálta helyettesíteni a piacgazdaságot, ott lefullad a gazdaság. A mai mutatók azt jelzik, zsákutcába kerültünk. De nem reménytelen a helyzetünk: egyszerűen ki kell jönnünk onnan.

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KULT

„Nem Fenyő Miklós ellen, hanem Fenyő Miklósért csináljuk” – Áll a bál a Fenyő-emlékkoncertek körül

A legendás énekes gyermekei közleményben jelezték, hogy nem támogatják a december 14-re tervezett „Micsoda Buli” rendezvényt. A koncert zenei vezetője, Zsoldos Dedy szerint azonban nincs akadálya annak, hogy Fenyő Miklós dalait játsszák az eseményen.

KÉK HÍREK

Hegyoldalnak csapódott egy orosz katonai gép a Krímben, 29-en meghaltak

Egy Antonov An-26 típusú gép a Krím félsziget hegyvidéki részén, Bahcsiszaraj térségében zuhant le. Az orosz Nyomozó Bizottság a repülési szabályok megsértése miatt indított eljárást.

KÉK HÍREK

Megtalálták Borbás Marcsi januárban eltűnt munkatársának holttestét

A rendőrség megerősítette, hogy megtalálták a Gasztroangyal című műsor stábtagjának maradványait. A 36 éves férfi január végén tűnt el, ruháit Leányfalu közelében, a Duna-parton találták meg.

Címlapról ajánljuk

SZEMPONT

Megnevezte az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese, hogy kik állhatnak a Tisza Párt elleni titkosszolgálati akció mögött

Telkes András szerint egészen bizonyosnak tűnik, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal volt a „karmester” az egész történetben, és mindent előre tudtak. Szerinte a politikai ellenzék megfigyelése azt jelzi, hogy a hatalom megrendeléseit teljesítik.

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2026. március 31.

Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese a HVG-nek adott interjúban teljesen életszerűnek nevezte azt, amit Szabó Bence, a Nemzeti Nyomozóiroda (NNI) volt főnyomozója a Tisza Párt elleni titkosszolgálati akciókról mondott.

A volt hírszerző szerint egészen bizonyosnak tűnik, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) volt a „karmester” az egész történetben, és mindent előre tudtak. Ezt szerinte az is bizonyítja, hogy az AH főigazgatójának levele, amelyben hosszabb ideje tartó nyomozásról írt, lényegében lebuktatta a szolgálatot.

„Én nem tudom, mit lehet évekig nyomozni egy most 19 éves fiú után. Egy ilyen levelet egy felkészült elemző bármelyik szolgálatnál megír fél óra alatt” – fogalmazott Telkes, aki szerint a levél egy „nagy halom üres állítás, ami semmivel sincs alátámasztva”.

Szerinte egyetlen titkosszolgálat sem kezdene magától egy ilyen akcióba.

„Nincs olyan szolgálat, amely önmagától egy ilyen akcióba belekezdene, ilyet csak politikai utasításra indítanak el”

– jelentette ki. Úgy véli, ez azért lehetséges ma Magyarországon, mert a szolgálatok már nem nemzetbiztonsági, hanem állambiztonsági jelleggel működnek, amelyeket mindig a politika irányít. Ezzel szemben egy nemzetbiztonsági szolgálatot hagynak önállóan tevékenykedni, mert feltételezik róla, hogy képes felmérni a kockázatokat.

„Ebben az esetben is azért gondolom, hogy ezek állambiztonsági jellegű szolgálatok, mert egy demokráciában a politikai ellenzék nem lehet tárgya a titkosszolgálatok munkájának”

– mondta. Hozzátette, a titkosszolgálat akkor avatkozik be, amikor a rendszer már nem demokrácia, és a kormány egyenlőségjelet tesz az ellenzék és az ellenség közé.

„A magyar szolgálatok elsőszámú célpontja a hazai ellenzék lett”

– állítja a volt főigazgató-helyettes, aki szerint az akció a nemzetbiztonsági törvény lábbal tiprása.

Telkes András egyértelmű parancsnoki láncot feltételez az ügy mögött, szerinte egy ilyen akcióról a legfelső szinten is tudniuk kell.

Úgy gondolja, az ügyben érintett lehet a miniszterelnök, Rogán Antal miniszter, Bíró Marcell nemzetbiztonsági főtanácsadó, Farkas Örs államtitkár, valamint a szolgálatok vezetői.

A volt hírszerző szerint bár a titkosszolgálati és rendőrségi állomány döntő többsége az esküjéhez hű, és nem venne részt ilyesmiben, a parancsuralmi rendszerből nehéz kilépni. Úgy véli, valószínűleg kiválogattak egy lojális munkatársi csoportot a feladatra, akiknél nem kellett tartani kiszivárogtatástól. Felvetette, hogy az akciót fedőcégek vagy „baráti” biztonságtechnikai cégek bevonásával is végezhették.

„Az egész emlékeztet engem arra, ahogy az orosz szolgálatok – az SZVR, a GRU és az FSZB – használják a hackercsoportokat”

– tette hozzá, párhuzamot vonva az orosz módszerekkel, ahol bűnözői csoportokat is bevonnak a műveletekbe.

Az akció lebukását Telkes a dilettantizmusnak és a koordináció hiányának tulajdonítja. Úgy látja, a végrehajtók „egymásra futottak”, és nem volt megfelelő jogi felkészültség sem. A gyermekpornó vádját például semmivel nem alapozták meg, miközben szerinte léteznek olyan szoftverek, amelyekkel könnyedén elhelyezhettek volna ilyen tartalmakat a célpontok gépére.

„A dilettantizmus végigkísérte az egész folyamatot, állandóan keresték a megfelelő gyanúsításokat és azután azokhoz próbálták az »bizonyítékokat« összelapátolni”

– fogalmazott.

A „Henry” néven futó ügynököt szerinte ugyanaz a „hatalmi arrogancia” jellemezte, mint a Fideszt, és a beszervezés minden szakmai szabályát megszegték. Nem térképezték fel a célpont személyiségét, és a bratyizás is hiba volt. „Az ügynökkel nem lehet bratyizni” – szögezte le. A legsúlyosabb hibának mégis azt tartja, hogy Henry kulcsfontosságú információkat fecsegett ki a még nem megbízhatónak tartott célpontnak.

Az ukránkém-vádat bizonyítani hivatott videóval kapcsolatban Telkes azt mondta, „folyik a szerecsenmosdatás”, és megpróbálják elsikálni a szolgálatok saját szerepét. Szerinte ha az AH valóban külföldi kémtevékenységet észlelt volna, kötelessége lett volna értesíteni a Tisza Pártot.

„Az igazán gusztustalan azonban a 19 éves Gundalf kihallgatása”

– mondta, hozzátéve, hogy az AH-nak nincs rendőrségi jogosítványa, így a fiatalembernek nem lett volna kötelező részt vennie a kihallgatáson, ahol hatalmas pszichés nyomás alá helyezték. A volt hírszerző szerint a videóból egyértelműen kiderül, hogy Gundalf nem ügynök, és a kihallgatás célja a „gyanakvás csírájának elültetése” volt. Hősiesnek nevezte Gundalf és társa, Buddha tettét, akik bizonyítékot akartak szerezni, de lehallgatták őket. „Micsoda stresszhelyzet lehetett, hogy nincs kihez fordulni, mert nincs olyan hatóság, amely meghallgatná és megvédené őket?” – tette fel a kérdést.

Telkes András szerint a kormányzat politikája a Tiszával szemben két szálon futott: egy titkos és egy nyilvános szálon. Utóbbi része volt az eszkaláció, amelynek során a szolgálatokkal írattak meg olyan jelentéseket, melyek szerint Ukrajna fenyegeti a magyar kritikus infrastruktúrát vagy finanszírozza a pártot.

Úgy látja, később az orosz szál is megjelent, amikor „minden bizonnyal orosz segítséggel” megvágtak egy nyilatkozatot, hogy az Orbán-család elleni fenyegetésként lehessen bemutatni. Ebbe a láncba illesztette az ukrán pénzszállítók elleni akciót is, ami szerinte több bűncselekmény gyanúját is felveti. „Ennek lett volna a következő logikus lépése az Orbán elleni merénylet” – vázolta fel a lehetséges eszkalációs láncot.

A volt hírszerző szerint sok jel utal arra, hogy az oroszok beavatkoznak a magyar választási kampányba, de nem gondolja, hogy ez szolgálat-szolgálat szintű együttműködés lenne. Inkább azokkal léphetnek kapcsolatba, akik a propagandát és a kampányt irányítják. Úgy véli, a nyugati szolgálatok azóta figyelik Szijjártó Péter és más, orosz kapcsolattal gyanúsított személyek telefonjait, amióta kiderült, hogy Magyarország Szlovákia belügyeibe avatkozott. „Most pedig megkezdődött a csepegtetés, és valószínűnek tartom, hogy még előkerülnek hasonló dokumentumok” – jósolta.

Az akcióban a gyermekprostitúciós részleg bevonását azzal magyarázta, hogy a lehallgatásból kiderült, Henry megbukott, és gyorsan kellett cselekedni. „Ezért kérték ész nélkül az NNI-t hogy intézkedjen, nem akarták, hogy az egész nyilvánosságra kerüljön” – mondta. A cél szerinte a számítógépek gyors megszerzése volt, hogy bejussanak a Tisza rendszereibe, de ez a titkosítás miatt nem sikerült.

A Tisza Világ applikáció feltörésével kapcsolatban is valószínűnek tartja az AH közreműködését.

Egy esetleges rendszerváltás esetén egy független bizottság felállítását javasolja a törvénytelenségek feltárására, és a szolgálatok megtisztítását. Bár szerinte a papíralapú bizonyítékokat megpróbálhatják megsemmisíteni, a többszörösen tárolt dokumentumok eltüntetésének kicsi az esélye.

Telkes úgy látja, Pintér Sándor belügyminiszter „a partvonalra van szorítva” az ügyben, és valószínűleg nem is tudott róla. Szerinte a miniszterben nem bíznak, ezért vonnak be inkább olyan szerveket, mint a TEK vagy a NAV.

A jövővel kapcsolatban úgy vélekedett, ha a Fidesz nyeri a választást, Pintér távozik, és az ország tovább halad a „belaruszi úton”. „Ha a Fidesz győz, az egyben azt is jelenti, hogy tovább haladunk a belaruszi úton: a Nyugat bizalmát nem lehet visszaállítani, nincs más, mint menni ezen az úton, ami a szolgálatok szempontjából azt jelenti, hogy végleg bebetonozódik ez az állambiztonsági jellegük.”

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT

„Pjotr és én barátok vagyunk” – dalt írt a Carson Coma Szijjártóról és Lavrovról

A Carson Coma a Peti és én című slágerét dolgozta át a magyar és orosz külügyminiszter kapcsolatáról. A Pjotr és én című új verzióban a kémkedési ügyben emlegetett Gundalf is felbukkan.

KÉK HÍREK

Holtan találták meg a márciusban eltűnt maglódi apát

A férfi felesége a közösségi médiában jelentette be férje halálhírét. Bejegyzésében arra kérte a nyilvánosságot, hogy a gyermekeikre való tekintettel ne firtassák a történteket.

KÉK HÍREK

17 millió forintja bánta egy magyar nyugdíjasnak, hogy elhitte, a Szulejmán sztárja írt neki

Egy magát Burak Özçivit török színésznek kiadó csaló összesen 43 ezer eurót csalt ki egy magyar nőtől. Az asszony a megtakarításain felül barátaitól is kért kölcsön a befizetésekhez.

SZEMPONT

Brutális elvonások, politikai alapon osztott pénzek: így nullázta le a Fidesz 16 év alatt a magyar önkormányzatokat

Gémesi György szerint egy polgármesternek minden év gyomorgörccsel indul, mert nem tudja, miből finanszírozza az év végét. A kormány ugyanis több pénzt vett el a településektől, mint feladatot. Az önkormányzatiságból nem sok maradt. Mérlegen az elmúlt 16 év.

Fischer Gábor, Címlapkép: MTI/Szigetváry Zsolt - szmo.hu
2026. április 01.

Az 1989-es rendszerváltás egyik nagy vívmánya az önkormányzati rendszer megteremtése volt. Kezdetben az önkormányzatok több forrásból, és sokkal több jogkörrel igazgatták a helyi ügyeket, melyeket fokozatosan üresítettek ki az egymást követő kormányzatok. Az Orbán-korszak alatt mindez felgyorsult, az önkormányzatiságról a közéleti kérdésekben tájékozott embereknek jó eséllyel a forráshiány jut eszébe. Holott nem kellene, hogy így legyen, végsősoron ez az a terep, ahol nap mindannyian a mindennapjainkat éljük.

Mi történt a NER évei alatt ezzel a rendszerrel, és hogyan tovább. Korszakértékelő sorozatunkban Gémesi Györgyöt, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnökét kérdeztük, aki 1990 óta, vagyis 36 éve áll Gödöllő élén.

— Mi volt a helyzet az önkormányzatoknál 2010-ben, a startvonalon? Milyen problémákat kellett volna megoldani?

— Már akkor is súlyos alulfinanszírozottság volt. Volt néhány olyan feladat, ami állami feladat lett volna, de az önkormányzatok látták el, és a megvalósításához szükséges pénznek csak a fele érkezett meg. Tipikusan ilyen volt a közoktatás. De a települések nem azért akartak a közoktatástól megszabadulni, mert nem tudták ellátni a feladatot, hanem azért, mert az állam nem finanszírozta azt, és ez feszültséghez vezetett. Ettől függetlenül a teljes államosítás megtörtént. Sajnos a közoktatás területén az állam nem tudta költséghatékonyabban ellátni a feladatot, mint korábban az önkormányzatok, holott vagy ötvenmilliárd forinttal több pénzt fordított rá.

— Volt valamilyen ígéret vagy program a Fidesz részéről 2010-ben az önkormányzatokkal kapcsolatban?

— Ígéret volt bőven, egy jól működő önkormányzati rendszert ígértek. Ehhez képest

nagyon erőteljes centralizáció következett.

Pozitívum volt az adósságkonszolidáció, mert a települések a forráshiány miatt kényszerültek hitelfelvételre. De ezzel párhuzamosan az állam egyre több feladatot vont magához az oktatásban, az egészségügyben, a szociális területen, az okmányirodai ügyintézésben, a gépjárműügyekben és az építéshatóságban. Ez szűkítette az önkormányzatok mozgásterét, miközben nem járt jobb feladatellátással.

— A feladatok elvonásakor pénzt is vitt el az állam?

— Igen. A szakértők szerint összességében több pénzt vitt el, mint amennyit korábban ezekre a feladatokra költöttek. Ezt ma már nehéz pontosan utánkövetni, de legalább annyit elvitt, mint amennyit a rendszerre fordított.

— Úgy tudom, már a rendszerváltozás óta folyamatos tendencia volt, hogy az állami költségvetés egyre kevesebb pénzt hagyott az önkormányzatoknál. Ez a probléma tehát nem 2010-ben indult.

— Ez mindig kézenfekvő tartalék volt a költségvetés számára. Az MDF-kormány idején még 100 százalékos SZJA-visszatérítéssel indult a rendszer, később pedig a gépjárműadó és az iparűzési adó is saját bevételi forrást jelentett. Aztán fokozatosan kevesebb forrás maradt helyben. A Bokros-csomag komoly megszorítást hozott, majd 2009-ben a Bajnai-csomag is. Igaz, 1998 és 2002 között volt némi többletforrás, de az inkább a bérekben jelent meg.

A rendszer így fokozatosan kiüresedett: folyamatos elvonások voltak, miközben új feladatokat is kaptak az önkormányzatok, forrás nélkül.

— 2010 után újabb feladatok és pénzek kerültek ki a rendszerből. Mi maradt egyáltalán az önkormányzatiságból?

— Nem sok. Sok hivatal már nem önálló, 2000 fő alatt társulásokban látják el a hivatali munkát. Maradtak a köztisztviselők, az utak, járdák, vízelvezetés fenntartása mint alapfeladat, a szociális feladatok egy része, valamint a kulturális feladatok, amelyek viszont nagyon alulfinanszírozottak: az állam ezek költségének 10–15 százalékát sem adja oda. Emellett maradt az államigazgatási feladatok egy része is.

— Egy önkormányzat tehetőssége korábban nagyban függött az iparűzési adóbevételektől, ami nagy különbségeket okozott. Törekedett a rendszer valamiféle kiegyenlítésre, vagy a különbségek végig megmaradtak?

— A különbségek megmaradtak, de a szolidaritási hozzájárulás eredetileg azt a célt szolgálta, hogy a kis települések közszolgáltatásait és fejlesztését segítse. Ezzel önmagában nem volt baj, hiszen a nagyobb, adóerőképesebb településektől vonták el.

Csakhogy ez a hozzájárulás az eredeti 45–60 milliárdról 5-6 év alatt 400 milliárdra nőtt.

Ez elfogadhatatlanul magas, és már az erősebb gazdaságú településeket is megkopasztja. A fő probléma a mértéke.

— Létezik máshol a világon a szolidaritási hozzájáruláshoz hasonló konstrukció?

— Nem nagyon. A finanszírozási rendszerek eltérnek, de az ritka, hogy a településeket ilyen módon adóztatják. Egy bizonyos határig ez még védhető lenne. A Magyar Önkormányzatok Szövetsége azt javasolja, hogy egységesen az iparűzési adó 15 százaléka legyen, ami nagyjából 200 milliárdra csökkentené a jelenlegi 400 milliárdot. Ez már kezelhetőbb volna. Viszont

ez a pénz nem jut vissza a megjelölt célokra.

Azt feltételezzük, hogy a 400 milliárdból csak 10–15 százalék jut el ténylegesen a településekhez, a többi a központi költségvetés bevétele lesz.

— Gyakorlatilag akkor ez nem is szolidaritási hozzájárulás, hanem egyfajta...

— ...extra adó, amit az állam elvesz, és nem a megjelölt célra fordít.

— Ez mióta van ez a rendszer?

— 2017 óta létezik. A COVID idején viszont megfelezték a kis- és középvállalkozások iparűzési adóját, ami sok településnél gyakorlatilag a bevételek megfelezését jelentette. Voltak települések, amelyek kompenzációt kaptak, mások nem. A megyei jogú városok extra támogatást kaptak, a többi település nem. Visszatérő probléma, hogy

nem átlátható, mely települések kapnak támogatást.

Például a Magyar Falu Program esetében is inkább a kormánypárti települések jártak jól.

— Nem normatív alapon történnek ezek a támogatások?

— Így van. A finanszírozásban vannak anomáliák, és ezek hátterében a politikai hovatartozás áll. Korábban is létezett ilyen „csókos pénzrendszer”, de a Fidesz megjelenésével ez sokkal durvább lett.

— Létezik olyan önkormányzati lobbi vagy érdekképviseleti erő, ami tárgyalásra tudja bírni a központi hatalmat?

— Van az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa, de ez inkább kirakatszervezet. Érdemi egyeztetés alig van, inkább csak tájékoztatást kapunk. A tényleges befolyásunk nagyon csekély.

— Mit lehet mégis tenni?

— Nem tüntethetünk és nem is sztrájkolhatunk, mert választott tisztségviselők vagyunk. Nyilatkozunk, konferenciákat rendezünk, szövetségeket kötünk, civil szervezetekkel és szakszervezetekkel együtt lépünk fel. Van némi mozgástér, de a hatékonysága csekély.

— Amikor egy polgármester nem kormánypárti, de a képviselő-testület többsége igen, több helyen a fideszes testület polgármesteri jogköröket von magához. Hogyan lehetséges ez?

— A jogszabály bizonyos hatáskörök elvonását lehetővé teszi, de nem mindent. Az aláírási jogot és a település képviseletét nem lehet elvenni. Mégis vannak olyan helyzetek, amikor a kisebbségben lévő polgármestert így korlátozni tudják. Ez nem jó, mert a polgármester a település legközvetlenebb legitimációval rendelkező szereplője.

— Időnként felröppennek hírek arról, hogy bizonyos kistelepülések önkormányzatiságát megszüntetnék. Az biztos, hogy ahol mindenki mindenkit közelről ismer, probléma lehet a személyeskedés és az önkényeskedés. Ez lehet a megoldás?

— Ez létező probléma. Kellene egy erősebb szabályozás, ami ezt korlátozza. Nem egyszerű kérdés az sem, hogy jó-e ez a nagyon tagolt, 3100-3200 településes rendszer, de ezt a hatékonyság szempontjából végig kell gondolni. A településszám kérdése a jövőre nézve nem egyszerű.

— Mi a helyzet azokkal a településekkel, melyek az átlagnál gyorsabban növekednek? Ennek szabályozására fogadtatta el a parlamenttel Navracsics Tibor az identitásvédelmi törvényt.

— Ilyen például a közép-magyarországi régió, a balatoni övezet egy része és Nyugat-Magyarország is, ahol sokan külföldön dolgoznak, de itthon élnek. A települések nem bírják ezt szolgáltatásokkal. Megszületett ugyan ez a bizonyos identitásvédelmi törvény, de az

ezt a problémát nem tudta kezelni, viszont arra alkalmas volt, hogy adott esetben egy kisebbséget ki lehessen rekeszteni adott településről.

Ez így elfogadhatatlan, ezt a törvényt másképp kell megcsinálni, ha egyáltalán kell. Ha már törvényt alkotunk, akkor a túlnépesedést kellene kezelni vele. Mert az emberek odaköltöznek, ahova akarnak, ez önmagában rendben van, csak a településeknek ehhez infrastruktúrát kellene tudniuk biztosítani.

— Közben az önkormányzatok is hozzájárultak a túlnépesedéshez, amikor belterületbe vontak ingatlanokat.

— A külterületi telek és a belterületi telek ára között óriási különbség van, ezzel lehetett játszani. Ennek a következménye az lett, hogy egyes agglomerációs településeken már nem lehet normálisan élni, mert túlnépesedtek. Építési övezeteket hoztak létre, beköltöztek az emberek, de közben például bölcsődét már nem tudnak építeni, és nyaranta van olyan település, ahol még ivóvízkorlátozás is előfordul. Ha helyben maradna az adó, és azt fejlesztésre lehetne fordítani utakra, járdákra, oktatásra, szociális szolgáltatásokra, akkor a települések sokkal könnyebben tudnák kezelni a hirtelen megnövekedett lakosságszámot.

— Ha a választások után változások lennének, mi az, amit mindenképpen meg kellene oldani, milyen rendszer lenne ideális?

— A Magyar Önkormányzatok Szövetségének van egy elfogadott anyaga, ezt elküldtük a választáson induló pártoknak. A véleményünk szerint új önkormányzati törvényre van szükség. Ez nem dobná ki a régi rendszer értékeit, de újraszabályozná a feladat- és forrásmegosztást a települések és a kormány között, rendezné a középszintet, a régiót, és

visszaadna bizonyos feladatokat, például a közoktatás egy részét, a gyámügyet vagy az építéshatóságot.

Emellett a finanszírozást is újra kell gondolni. Vannak akut teendők 2026-ra, mert sok település nem fogja kibírni az év végéig, utána pedig a következő 5–10–15 év önkormányzati irányait kell kijelölni. A szolidaritási adó maradhat, csak ne ekkora összegben. A megyei közgyűlésekre pedig továbbra is szükség van, mert vannak olyan feladatok, amelyeket regionálisan lehet ellátni. Persze beszélni kell a kistérségekről, a járások együttműködéséről, a polgármesterek együttműködéséről és az önkormányzati középszintről. Itt a megfelelő nagyságrendet kell megtalálni.

— Volt valami visszajelzés bármelyik párt részéről ezzel az anyaggal kapcsolatban?

— Még nem, csak most küldtük el.

— Volt ráció abban, hogy öt évre hosszabbították az önkormányzatok mandátumát, így általában nem egyszerre vannak az önkormányzati és a parlamenti választások?

— Az ötéves ciklus jobb, mert az önkormányzati szint más mező, mint a parlamenti. Több idő, több körültekintés, több előkészítés kell, és kell idő arra is, hogy valaki bele tudjon nőni a feladatba.

— Ha a ’90-es évek elején felvázolt rendszert vesszük alapul, abból mennyi maradt meg az önkormányzatiságból, és mennyi lenne az ideális?

— Ma már másról szól a világ, ezért újra kell gondolni a rendszert. Vannak alapok, amelyeket nem lehet megváltoztatni, de sok mindent igen. Alapkérdés például, hogy az önkormányzati vagyon az államé-e. Ma az Alaptörvény szerint az önkormányzati vagyon a nemzeti vagyon része. Pedig 1990-ben külön önkormányzati vagyon volt: a községháza a községé volt, a település saját vagyonaként gyarapodott. Ha viszont minden az államé, akkor elvész az ösztönzés, hogy a helyiek a sajátjukból is fejlesszék a települést.

— Miben reménykedik az elkövetkezendő két-három évben? Mit szeretne látni egy év múlva, és mit öt év múlva?

— Azt, hogy a települések biztonságban tudjanak működni, az odatelepített feladatokat el tudják látni, és meglegyen ehhez az állami forrás.

Ne gyomorgörccsel kezdje az évet egy polgármester azért, mert nem tudja, miből finanszírozza az év végét.

Ezek pedig ne politikai alapon dőljenek el, hanem normatív forrásokból. Emellett annyi bevételt kellene helyben hagyni, amiből fejlődni is lehet. A mostani rendszerben a szolidaritási adó mellett minden iparűzési adótöbbletet is elvesz az állam. Ez valójában kettős adóztatás.

Korszakértékelő sorozatunk eddigi részei:

Kapcsolódó

Petschnig Mária Zita: A kormányzati politikában Orbán hatalommegtartási és vagyongyűjtési érdekei kerültek előtérbe

A Fidesz a legszegényebekkel egész egyszerűen nem törődött, miközben a gazdagok gyarapodása felgyorsult. A magyar társadalmat egyértelműen a dél-amerikai típusú fejlődési irányba vitték el – mondja a közgazdász. Mérlegen az elmúlt 16 év.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Több mint 11 ezer vesztegetési ügy miatt emeltek vádat 50 határrendész és 3 civil ellen

A Központi Nyomozó Főügyészség szerint a vádlottak az ártándi és nagykereki határátkelőkhöz kapcsolódó ügyben szerepelnek, a nyomozás még 2022 áprilisában indult. A vádirat alapján a rendőrök egy része rendszeresen és összehangoltan vett részt a korrupciós cselekményekben.

KÉK HÍREK

Súlyos autóbalesetet szenvedett Oszter Alexandra 16 éves fia, mentőhelikopterrel vitték kórházba

Egy személyautó és egy tehergépkocsi ütközött össze a 2-es főúton, a baleset egyetlen súlyos sérültje Oszter Sándor unokája. A 16 éves fiút három és fél órán át műtötték, majd két napot az intenzív osztályon töltött.

KÉK HÍREK

Fordulat Gálvölgyi János ügyében: Négy mentésirányítót gyanúsít a rendőrség

Lassan három évvel azután, hogy Gálvölgyi Jánoshoz nem küldtek mentőt, a rendőrség négy embert gyanúsítottként hallgatott ki. A gyanú foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés, vagyis azt vizsgálják, hogy a munkájuk során elkövetett mulasztással sodorták-e életveszélybe a színészt – számolt be róla kedd este az RTL Híradó.

SZEMPONT

Magyar Péter napi három órát alszik, azt sem tudja, mikor volt utoljára szabadnapos – videón a Tisza Párt vezetőjének egy napja

A Telex stábja egy teljes napon át követte a TISZA Párt alelnökének országjárását. A három megyét érintő körúton a politikus a választási esélyekről is beszélt még szombaton.

Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 01.

A Telex stábja két héttel a választás előtt egy teljes napot töltött Magyar Péterrel, végigkísérve országjárásának hat helyszínét három megyén keresztül. A nap hajnalban indult, és éjfél előtt ért véget.

A TISZA Párt elnöke elmondása szerint nem emlékszik, mikor volt utoljára szabadnapja. „Hát nem lesz már szünnap” – tette hozzá, jelezve, hogy a kampány hajrájában napi hat, hét, sőt akár nyolc-kilenc helyszínt is felkeresnek. A sűrű tempó megviseli, ezt maga is elismeri.

„Le vagyok amortizálódva, azt kell, hogy mondjam” – fogalmazott. A politikus azt is elárulja, hogy két hónapja tudott utoljára edzőterembe vagy futni menni.

Azt mesélte, hajnali kettőkkor feküdt le, de ötkor már fel is kelt. Ilyenkor szöveget ír, sajtót olvas, és néha már fél hétkor hívogatja a kollégáit.

A politikus még mindig maga kezeli a közösségi oldalait. Elmondása szerint a kormányoldalról már szinte mindenhonnan letiltották. „Egy év kellett nekik, hogy rájöjjenek, hogy amikor mindig odaszólok, akkor kiröhögik az oldalaikat több ezren” – mesélte, hozzátéve, hogy a miniszterelnök és a kormány hivatalos Facebook-oldala után nemrég az Instagram-oldalukról is letiltották.

A szombati nap első állomása Őrbottyán volt, ahol a helyi jelölt, Szimon Renáta nem kívánt nyilatkozni a stábnak. Magyar Péter ezzel kapcsolatban úgy reagált, hogy a jelöltjeik rengeteget nyilatkoztak már, de a párt kommunikációját a párt szervezi.

„Egyelőre még nem a sajtó szervezi a Tisza Pártnak a kommunikációját” – jelentette ki, majd hozzátette, hogy nem kellene a szabad sajtónak úgy tennie, mintha egy normálisan működő országban élnénk, ahol a médiafelületek 70 százalékát nem az állami propaganda tartja fenn. Ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy kormányra kerülésük esetén a megválasztott képviselők rendelkezésre fognak állni.

A nap folyamán robbant a hír, hogy a kormány nyilvánosságra hozott egy felvételt, amelyen a TISZA Párt egykori informatikusát hallgatják meg. Magyar Péter épp a kocsiban értesült a fejleményről.

„Pont maguk bizonyítják be, hogy mire használták a titkosszolgálatokat”

– reagált, felvetve a kérdést, ki oldotta fel a felvétel titkosítását, és hogyan kerülhetett az a kormány YouTube-csatornájára. Szerinte az ilyen anyagok kiszivárogtatása nevetségessé teszi a magyar titkosszolgálatokat.

A riport forgatása előtt három nappal jelent meg a Direkt36 interjúja Szabó Bencével, a Nemzeti Nyomozó Iroda egykori nyomozójával, aki arról beszélt, hogy a magyar titkosszolgálat próbálhatta meg bedönteni a TISZA Pártot. Magyar Péter ezt „game changernek”, fordulatot hozó pillanatnak nevezte.

Elmondása szerint több mint egy éve értesült a titkosszolgálati akcióról, de úgy döntöttek, kivárnak, és egy független igazságszolgáltatás és egy átvilágított nemzetbiztonság felállása után vizsgálják ki az ügyet. A fideszes vádra, hogy a pártjukban külföldi szolgálatoknak dolgozó emberek lehetnek, úgy reagált: „Minket nem a külföldi szolgálatok fenyegetnek, hanem a magyar szolgálatok jelenleg, akik pártutasításra járnak el.”

A kampány során Magyar többször is éles kritikával illette Orbán Viktort. A miniszterelnök győri kiabálásáról azt mondta: „ott látszott, hogy nála ott eltört valami.”

Szerinte a kormányfőt elzárták a valóságtól, és most szembesül azzal, hogy „már nagyon nincs vele az ország.”

A beszédeiben használt gúnynevekről, mint a „wannabe császár”, úgy vélekedett, hogy ezeket a politikai kommunikációban az emberek jobban megjegyzik, mint a milliárdos összegeket.

A nap során Gyálon, Tatabányán, Oroszlányban, Móron és Székesfehérváron is tartott lakossági fórumot, a helyszíneken támogatók és érdeklődők várták.

Magyar Péter a kampány érzelmi terhéről is beszélt. „Néha egyébként a bizalmat nehezebb elviselni lelkileg, mint az ordibálást, meg a gyűlöletet, mert az lepattan az emberről, de amikor egy ilyen nagy szeretetet, meg reményt érez az ember, az nagyon megható, és egyben megterhelő is” – mondta.

Amikor arról kérdezték, hogy vereség esetén beül-e majd a parlamentbe, magabiztosan válaszolt pártjai esélyeiről.

„Nem fog veszíteni a TISZA” – jelentette ki, hozzátéve, hogy szerinte a Fidesz „még csalással sem nagyon tud nyerni”, és lélekben már feladták a küzdelmet.

Úgy véli, a kormányváltás után az „iratmegsemmisítők még nagyobb kapacitásra kapcsolnak majd”.

A nap végén, Székesfehérváron Magyar megkérdezte a stábtól, hogy a miniszterelnökhöz is mennek-e egy hasonló egynapos forgatásra. A riporter elmondta, hogy keresték Orbán Viktor stábját, de visszautasították a kérésüket. „Sad story” – reagált Magyar Péter éjfél előtt nem sokkal.

Kapcsolódó

Magyar Péter: Elérkezett az a bizonyos megbillenés

A Tisza Párt vezetője politikai fordulatról beszélt a 21 Kutatóközpont legújabb felmérésére hivatkozva a választások előtt. Szerinte most jön a kampány legfontosabb időszaka, amikor minden segítség duplán számít.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

„Miattad lesz jövőm, és lesznek gyerekeim” – Videón a mentés: Elsodorta a víz, majd egy 21 méteres sziklafalon rekedt egy nő San Franciscóban a Csendes-óceán partján

A helyi tűzoltóság egyik munkatársa kötélen ereszkedett le hozzá. Végül egy speciális hám segítségével biztonságban felhúzták a bajba jutott nőt, aki a megmentőjét megölelve mondott köszönetet neki.

KULT

Veszélybe került a pénisze a szúnyogok miatt, és 22 év után hagyta ott a feleségét egy fiatalabb színésznőért – 45 dolog, amit nem tudtál az 55 éves Ewan McGregorról

Danny Boyle rendező tette sztárrá, mégsem állt vele szóba 10 évig, annyira megsértődött, amiért Leonardo DiCapriónak adta A part főszerepét. Hasonló érdekességek következnek…

KÉK HÍREK

„Két bátor léleknek köszönhetem az életemet” – A Dancing with the Stars táncosa szerint a két elhunyt pilótának köszönheti, hogy túlélte a LaGuardia-i repülőgép-balesetet

Charlotte Jørgensen, a Dancing with the Stars profi táncosa is az Air Canada 8646-os járatának fedélzetén utazott. A New York-i balesetben a gép két pilótája meghalt, és 39 embert szállítottak kórházba.

SZEMPONT

Török Gábor: Az elmúlt időszakban a legpontosabb méréseket produkáló két intézet tévedhet ekkorát?

A politikai elemző a 21 Kutatóközpont és a Medián legfrissebb felméréseire reagált Facebook-posztjában. A két intézet egyaránt a Tisza Párt erősödését és közel 20 százalékpontos, vagy azt meghaladó előnyét mérte a Fidesszel szemben.

Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 01.

Török Gábor a Facebookon reagált a 21 Kutatóközpont friss felmérésére. Mint írta, a kutatás tulajdonképpen ugyanazt mérte, mint pár napja a Medián: az elmúlt hetekben tovább erősödő Tiszát és közel 20 százalékpontos különbséget. A politikai elemző szerint az óriási kampányzaj, az állandó győzelmi jelentések és a kavargó hamisított eredmények közepette is érdemes realistának lenni.

Posztjában feltette a kérdést:

„De legyünk realisták: az elmúlt időszakban (a Medián évtizedek óta, a 21K a legutóbbi EP-választáson) a legpontosabb méréseket produkáló két intézet tévedhet ekkorát?”

Török Gábor szerint „ha ezeknek a kutatásoknak csak a fele igaz/pontos, akkor bizony már csupán a Tisza győzelmének a mértéke kérdéses”.

A 21 Kutatóközpont szerda reggel publikált felmérése a teljes mintában 12 százalékpontos Tisza-előnyt regisztrált. A Mi Hazánk 6 százalékon, a DK és az MKKP 1-1 százalékon áll.

A kutatóintézet március 25-én nyilvánosságra hozott adatai szerint nemcsak országosan, de több, korábban fideszesnek számító választókerületben is a Tisza Párt jelöltje vezet, például a bajai központú Bács 6-os körzetben 49–45, illetve 50–45 arányban. A kutatásuk rekordmagas, 83 százalékos részvételi hajlandóságot is jelzett, a Tisza-tábor különösen mobilizáltnak tűnik.

A Medián egy hete publikált kutatása alapján a TISZA növelni tudta az előnyét a februári méréshez képest, a teljes népesség körében 46 százalék, a pártot választani tudóknál 56, a biztos szavazó pártválasztók körében pedig 58 százalék az eredményük. A Fidesznél ezek a számok 30, 36, illetve 35 százalék, ami azt is jelenti, hogy csökkent a szavazóik száma.

A 21 Kutatóközpont friss felmérésére már Magyar Péter is reagált:

Kapcsolódó

Magyar Péter: Elérkezett az a bizonyos megbillenés