SZEMPONT
A Rovatból

„Benne volt a kiköltözésünkben, hogy a gyerekeinket menekítsük” - Ádám és Barbara Bajorországban kezdtek új életet

Azt mondják, az első félév a gyerekeknek sem volt könnyű, mára viszont beilleszkedtek. Nagyobb figyelem, rugalmasság, nyugalom - sorolják a különbségeket. Új sorozatunkban külföldre költöző családokat mutatunk be.

Link másolása

Iskolabezárások, tanárhiány, leszakadó épületek: iskolába járni Magyarországon jelenleg nagyon más, mint 15-20 éve volt, pedig már akkor is úgy éreztük, hogy lenne min javítani. Az osztrák határ mentén élők egyre nagyobb számban íratják gyerekeiket ausztriai iskolákba, az alapítványi- és magániskolákban alig lehet férőhelyhez jutni, aki teheti, egy ideje próbálja kimenekíteni tanköteles fiát-lányát az államilag (alul)finanszírozott oktatási intézményekből.

Vannak, akik kicsiket lépnek, mások jóval nagyobbat ugranak.

Olyan családokat kerestünk, akik az országot is elhagyták azért, hogy a gyerekeiknek minőségibb oktatást és egy másik jövőt nyújthassanak.

Ádám és Barbara Bajorországig ment ezért. Arról beszélgettünk, hogy milyenek a tapasztalataik a két ország oktatási rendszerét összehasonlítva. Valóban beszélhetünk-e összeomlásról otthon, mi az, ami külföldön különösen jó, példaértékű, említésre méltó. És a legfontosabb, hogy mi volt a motivációjuk, amikor kiköltöztek.

- Ádám: Azt, hogy összeomlik valami, mindenki úgy képzeli el, mint egy nagy kataklizmát, látványos valamit, mint amikor fizikailag leomlik egy iskola. Szerintem meg nem ilyen. Az egészségügy szerintem már összeomlott, mert nem működik rendesen, és igen, az oktatással is vannak komoly problémák.

Benne volt a kiköltözésünkben, hogy a gyerekeinket menekítsük, mert nagyrészt őket akartuk kivinni az országból.

Lehet, hogy gyerek nélkül még nem költöztünk volna. De nem csak az oktatásról volt szó, hanem a teljes társadalmi közhangulatról. A választások előtt úgy voltunk, hogy ha nyer a Fidesz, akkor teljesen reménytelen lesz a következő tíz, vagy nem is tudom hány év, úgyhogy költözünk. Ha nem, akkor még maradunk és megpróbáljuk otthon. Akkoriban teleplakátolta az országot a Fidesz a Veszélyesek felirattal. A gyerekek ettől megrémültek. A fiam kérdezte, hogy "mi veszélyes? Apa, veszély van?" Szóval nem csak az oktatás színvonala volt ami döntött, hanem a teljes társadalmi közhangulat, ami ma Magyarországot jellemzi. Az egészségügy, az oktatás és a politika együtt.

Ádám és Barbara másfajta jövőt szeretett volna adni a gyerekeiknek

- Mi alapján választottatok országot?

- Ádám: Egyrészt szempont volt, hogy valamennyire közel legyen. Otthon maradtak a szüleink, testvéreink, tehát fontos volt, hogy autóval egy nap alatt otthon legyünk, ezért nem akartunk messzebb menni Németországnál. Az országválasztás praktikus oldala az volt, hogy az állampolgárság megszerzése Ausztriával összehasonlítva Németországban egyszerűbb, rövidebb idő, kevesebb kritérium van (például nem kell leadni a régi állampolgárságodat). Plusz van egy ismerősünk, aki itt él és ő segített sok mindenben. Nagyon jókat mondott a környékről, és tényleg jó itt.

- Év közben mozdultatok, vagy megvártátok a tanév végét?

- Barbara: Megvártuk. A választások áprilisban voltak, és az eredményeket látva úgy voltunk vele, hogy sietni kell, mert szeptembertől már kint kéne kezdeni.

Eladtuk az otthoni házunkat, felszámoltuk végül is az otthoni életünket,

kerestünk itt albérletet, augusztusban jöttünk és szeptemberben kezdődött az iskola meg az óvoda.

- Mennyire volt nehéz oktatási intézményt találni Németországban?

- Ádám: Kettéválasztanám óvodára és iskolára a dolgot. Az iskola az kötelező, és olyan nincs, hogy nem jár a gyerek. Itt is tankötelezettség van 16 éves korig. Az óvoda viszont nem kötelező - ellentétben Magyarországgal -, sok helyről lehet hallani, hogy akár egy évig is várnak a szülők férőhelyre, nekünk szerencsénk volt, mert egyből bejutottunk. 50 méternyire van tőlünk az óvoda.

- Barbara: Be kellett jelölnünk, hogy hová szeretnénk járatni a gyereket, hát nekünk kb mindegy volt, mert nem ismertünk egy óvodát sem. Ettől a közelitől kicsit tartottunk, mert egyházi fenntartású.

- Miben nyilvánul meg a hétköznapokban az egyházi fenntartás?

- Barbara: Nem sok mindenben. Az istentisztelet sem kötelező. Ha akarsz, mész, ha akarsz nem.

- Ádám: Van egy muszlim kislány, és amikor volt az évzáró istentisztelet, egyáltalán nem erőltették, hogy bármiben részt vegyen.

Annak ellenére, hogy egyházi fenntartású, sokkal toleránsabbnak látom a hozzáállásukat.

Amikor volt a pride hónap, akkor például egy szivárványos zászló volt a templom mellett kirakva... Itt nincs bigott vallásosság, mégis a része az életüknek a vallás.

- Barbara: És nem keverik a politikával.

- Ádám: És nem erőltetik rá a gyerekekre sem, annak ellenére, hogy egyházi óvoda.

- Gondolom, a gyerekek nem beszéltek igazán jól németül, amikor kiköltöztetek.

- Ádám: Semennyire nem beszéltek németül. De kaptak segítséget. Az iskolákban vannak olyan osztályok, melyekbe azok a gyerekek kerülnek, akiket integrálni akarnak.

- Barbara: Olyan iskolába kerültünk, ahol van egy úgynevezett Deutsch plus, azaz a külföldi gyerekek idegen nyelvként tanulják a németet. Emiatt nincs több órájuk, készségtárgyak vagy etika helyett teszik be ezeket a nyelvi órákat.

- Ádám: Az óvodában más a rendszer, a kislányunk úgy kapott ingyenes német oktatást, hogy a közeli iskolába vittük hetente egyszer tanulni.

- Barbara: Itt annyi a külföldi, hogy azzal, hogy nem beszélték a nyelvet, szerencsére nem lógtak ki a sorból.

- Ádám: Igen, fel van az oktatási rendszer erre készülve, és a fiunk most már nagyon jól beszél németül.

- Hogy fogadták a gyerekek a változást?

- Barbara: Mindenki azt mondja, hogy a gyerekeknek ez könnyű, mert rugalmasak, ami így is van, de ezzel együtt is nehéz. A kisfiunk otthon könnyen barátkozott, a nyelvi nehézségek miatt itt az első félévben nem nagyon volt kivel játszania. Volt egy kislány, aki ugyanabban a cipőben járt mint ő, és kézzel-lábbal beszélgetve játszottak egymással. Mégis szeret iskolába járni, mert a tanító néni nagyon jó fej és nagyon kedves, emiatt nem volt problémánk. Az óvodában más a helyzet, bár a kislányunk egyébként is zárkózottabb alkat. Ami nagyon kellemesen meglepett bennünket az óvodában, az az alvás.

A magyar óvodában kötelező volt másfél órát feküdniük akkor is, ha nem tudtak aludni. Próbáltam beszélni az óvónőkkel, de kategorikusan elutasították, hogy a gyerekemnek ne kelljen másfél órát a plafont bámulnia. Itt viszont nincs ez a kötelező alvás.

Ez egy kicsi óvoda, két csoport van összesen. Egy könnyebbségünk volt még, hogy a másik csoportban az egyik óvónéni magyar, ő tudott segíteni, ha a kislányunk valamiben nem tudta magát kifejezni.

- Hány évesek a gyerekek?

- Ádám: A kislányunk most lett 6 éves, a fiunk 8.

- Egy év eltelt. A fiatok járt Magyarországon is iskolába. Mit tapasztaltatok, mik a különbségek a két iskolarendszer között?

- Ádám: Több példát is mondhatok, ami hirtelen eszembe jut, az az orvosi igazolás kérdése. Itt megbíznak a szülőkben. Magyarországon amikor beteg volt a gyerek, ha az orvos rá se nézett, akkor is muszáj volt igazolást írnia. Ezt itt nem követelik meg. Elhiszik a szülőknek, hogy beteg a gyerek, hogy otthon kell maradnia és azt is, amikor meggyógyul. Amit szigorúan vesznek, hogy gyerek ne maradjon ki az iskolából.

Ha te reggel nyolcig nem jelented be, hogy a gyereked beteg és nem tud aznap menni, először próbálnak telefonon elérni, ha nem sikerül, értesítik a rendőrséget, akik kijönnek a házhoz.

Ez a rendszer a gyerekek biztonságát szolgálja.

- Barbara: De ha nem betegség miatt akarod otthon tartani, ahhoz valami nagyon nagy indok kell, és külön kell engedélyeztetni az igazgatóval.

- Ádám: Ha mondjuk a gyereket szeretnéd elvinni iskolaidőben Mallorcára nyaralni, akkor a repülőtéren, ahol az első hatósággal találkozol, visszafordítják, mondván hogy mit keres itt ez a gyerek, amikor iskolában kellene lennie.

- Barbara: A másik különbség, amit nagyon szeretünk itt, az az önállóságra nevelés. Otthon el sem tudtam képzelni, hogy hány évig kell majd a gyereket minden nap az iskolába hordani. Nem volt olyan az infrastruktúra, hogy biztonságban el tudott volna jutni nélkülünk oda. Itt elsős koruktól egyedül járnak az iskolába. Amikor ide jöttünk, és megláttuk, hogy a 6-7 éves gyerekek egyedül mennek reggelente, az nagyon furcsa volt.

- Ádám: Már mi is lekísérjük a buszmegállóig, ott felszáll a buszra és együtt mennek a többiekkel. Itt a közbiztonság elég jó,

társadalmi szinten is nagyon odafigyelnek a gyerekekre, hogy biztonságban legyenek. Az iskolában pedig konkrétan azt kérik, hogy a szülők ne hordozzák őket kocsival.

- Barbara: Az is nagy különbség, hogy itt az általános iskola csak négy évig tart.

- Ez a nálunk megszokott alsó tagozat?

- Ádám: Igen, és utána a jótanuló mehet gimnáziumba, a közepes szakközépiskolába, a gyengébbek szakiskolába. Tehát negyedikben már döntenek a gyerekről. Van persze átjárás később, csak nehezebb. Érdekesség még, hogy általános iskolában nem egy tanár viszi végig a gyerekeket, hanem más tanít az első két évben és más a második kettőben. De ez nem minden tartományban van így.

- Hány tanító van a gyerekekkel napközben?

- Barbara: Egy tanító néni van, ő szinte mindent tanít. A napközi viszont teljesen más. Otthon két tanítója volt az osztálynak, az egyik a napközis tanító volt, a másik pedig a többit csinálta. Itt ez máshogyan van. A napközi teljesen külön intézmény, és fizetős. Ott nem az iskolai személyzet dolgozik, hanem gondozók.

- Ádám: Ha a tankönyveket nézzük, azok sokkal minőségibbek. Otthon meg voltunk ütközve azon, hogy a gyereknek ódivatú, idejétmúlt dolgokat tanítottak. Kifejezéseket, amiket már senki nem használ, a rajzokat nem lehetett felismerni a könyveiben. Úgy látjuk, hogy itt jobb minőségűek a tankönyvek. Valószínűleg megvan a szabad tankönyvválasztás lehetősége is a tanárnak.

A rugalmasság sok minden másra is jellemző. Például, ha a tanító úgy látja, hogy az osztálynak több időre lenne szüksége matematikából, akkor több matek órát tart.

Az, hogy egy nap hány órájuk lehet, az szabott, de a tanár állítja össze, hogy egy-egy héten mire van szüksége inkább a gyerekeknek. Ha lemaradtak matekból, akkor több matekra, ha németből, akkor arra fektet nagyobb hangsúlyt. Kreativitásra, csapatmunkára nevelnek. Például letáborozott egy cirkusz az iskola mellett, és megbeszélték, hogy a gyerekek odamehetnek, megnézhetik, és csinálhatnak egy cirkusz-projektet, és nagyon lelkesek voltak ettől, egy hétig csak ezt tanulták, és a végén előadtak egy műsort a szülőknek.

Az oktatás jobban reflektál a valóban szükséges készségekre, a gyerekeket önállóságra és kreativitásra nevelik.

- Barbara: Plusz megtanítják arra is, hogy reálisan tudják értékelni magukat, hogy felismerjék a saját gyengeségeiket és erősségeiket. Például ha van egy dolgozat, ott minden feladat mellett be kell jelölni, hogy szerinte hogy sikerült megoldani: könnyű volt, vagy nehéz. Félévkor személyes értékelést kaptunk, ahol ott ült a tanár, a gyerek és mi, és beszélgettünk a tantárgyakról, és az egyéb, az iskolai élettel kapcsolatos dolgokról. Mennyire barátságos, aktív, segítőkész a fiunk, mindenben ő értékelte magát először, aztán a tanító is elmondta, hogyan látja ő. A végén közösen a gyerek és a tanító felállítottak egy célt, amit év végégig el kellett érni.

- Ezt minden egyes tanulóval megcsinálja a tanár? Hány fősek az osztályok?

- Ádám: Huszonnégyen vannak, a tanár azt mondta, hogy ez évről évre változó. A lányom osztályában csak tizenöten vannak. Ez kis létszám, lehet, hogy helyi sajátosság, lehet, hogy általános, nem tudjuk.

- Nyilván az első évben voltak nehézségei a fiatoknak. Hogy éreztétek, kapott támogatást az iskolától?

- Ádám: Maximálisan. Például vegyük a németet, ami a legegyértelműbb nehézség. Ő dönthette el, hogy a nyelvi órák után áll-e már olyan szinten, hogy a többiekkel együtt rendes német órára menjen. Ott eleve egy jeggyel jobbat kapott, mint a német anyanyelvűek.

- Barbara: A hétköznapokban is nagyon figyeltek rá.

Mondta itthon, hogy mindig mindent megért. Kérdeztem, hogy értheted meg, ha nem is tudsz németül? Azt mondta, hogy ezt ő sem érti, hogy hogyan, de úgy el tudta magyarázni neki a tanító néni a feladatokat, hogy megértette.

Külön figyelnek arra, hogy azok is be tudjanak vonódni az órákba, akik még nem értik jól a nyelvet.

- Tapasztaltatok olyat, hogy szorong az iskolával kapcsolatban?

- Barbara: Egyszer két kislány elkezdte csúfolni, nekünk is egy-két hét után mondta csak el, amikor nem tudta őket leállítani. Akkor szóltam az osztályfőnöknek, hogy segítsen a helyzet megoldásában. Az osztályfőnök kitalált feladatokat az egész osztálynak, ami a szociális érzékenyítésre ment rá, odafigyelt rá, és megszűnt a probléma.

- Ádám: Az egy lényeges információ, hogy nem azért csúfolták, mert magyar, hiszen ők is bevándorlók.

A gyerekek a pályaudvaron búcsúznak a nagynénjüktől, aki meglátogatta őket Bajorországban

- Barbara: A fiunk egyszer megfogalmazta, hogy nem is érti, de itt, ebben az iskolában nincsenek verekedősök, vagy akik rosszul viselkednek, és zavarják az órát. Ilyen gyerek Magyarországon sok volt, annyira, hogy akadt, akit el is kellett távolítani az iskolából, mert egyáltalán nem tudtak vele mit kezdeni, olyan agresszív volt. Itt ilyen nincs.

- Mit kérnek a szülőktől az iskolába, mit kell beküldeni a gyerekkel?

- Ádám: Amit otthonról hallunk, hogy kifesteni az iskolát, ilyesmi, az itt nincs. Otthon mindent meg kellett vennünk, wc papírt, szalvétát, zsebkendőt, szappan, fénymásolópapírt, itt semmi ilyet nem kérnek.

- Barbara: Amikor év elején megkaptuk a tanszerlistát, hogy mire lesz szükség, az fél oldal volt. Otthon az előző évben két és fél A4-es oldal volt teleírva. Itt csak tollat, ollót, füzetet, rajzlapot kell venni. Egyéb dolgokat, amit a technikai órán használnak, azt nem. A testnevelés órán olyan pólóba megy, amilyenbe akar, csak legyen egy kényelmes edzőcipője. Illetve egyáltalán nincs évnyitó, fehér blúzzal és sötét nadrággal, itt ilyesmi nincs.

- Ott eszik a fiatok az iskolában?

- Barbara: Csak ebédet. A többit azt neked kell bevinni.

- Ha megnézitek, az étkeztetés ára hogy viszonyul a magyarhoz?

- Ádám: Árban valamivel drágább, mint otthon, cserébe az ételek minősége jobb. Bio-alapanyagokból minőségi ételeket főznek, minden nap van saláta, gyümölcs is. Hetente hal. Nem jelent gondot, ha valaki vega vagy nem eszik pl. disznóhúst.

- Barbara: Itt a reggelit is a gyerekek viszik be maguknak, így minden szülő azt csomagol, amit a gyereke szeret. Magyarországon az óvodába tilos volt bevinni bármilyen ételt, és mindenki ugyanazt kapta, ha szerette, ha nem. Többnyire péksüteményt, vagy egy szelet kenyeret.

- Összességében hogy érzitek, megérte a váltás?

- Barbara: Igen. Az iskola-óvoda szempontjából mindenképpen, és a saját életünket tekintve is. Persze kicsit még kívülállók vagyunk, ismerkedni, új emberekkel kapcsolatot teremteni nem könnyű nekünk sem, de reméljük, hogy az is jobb lesz idővel.

- Ádám: Főleg, hogy olvassuk, hogy otthon mennyire eldurvult a helyzet. Miután kijöttünk, akkor kezdődtek a sztrájkok, láttuk, hogy a fiunk iskolája is le van szalagozva, szomorú volt látni az egészet. Elképzeltük, hogy a gyerekünknek most meg kellene magyarázni, hogy miért van ez…

Így is valamennyire bevonódtak, muszáj volt elmondanunk nekik a maguk szintjén, hogy mi ez az egész, miért jöttünk ki, mi baj van otthon, de ha maradtunk volna, ezt át kellene élniük.

Arról nem is beszélve, hogy milyen a tanárok lelkiállapota. Itt nincsenek megnyomorítva, frusztrálva. A pedagógusok általában jókedvűek, kiegyensúlyozottak, és ez talán fontosabb, mint a praktikus részek, amiket felsoroltunk. Hogy a gyereket milyen pedagógus oktatja, kivel van együtt egész nap. A hétköznapi embereken is látjuk azt, amit a tanárokról mondtam. Ahogy közlekednek, ahogy válaszolnak, nem érzed azt az ingerültséget, megkeseredettséget és frusztráltságot magad körül. De hát nyilván ennek megvan az oka.

- Vannak kint magyar kapcsolataitok?

- Barbara: A barátnőm, ő az egyetlen barátunk, meg az ő barátaival tartjuk a kapcsolatot. Egyébként elvétve találkozunk egy-egy magyarral.

- Ádám: Látod a szerbeket, törököket, akik bandáznak, a magyarok annyira nem keresik egymás társaságát.

De az fura, hogy a magyarságomat itt jobban meg tudom élni, mint Magyarországon.

- Könnyebb messzebbről szeretni?

- Ádám: Lehet. Igen.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Suhajda Szilárd felesége: Nem szeretném, hogy Szilárd testét lehozzák az Everestről
Legindi Tímea több okot is mondott, amiért úgy döntött, hogy a serpák a most induló akciójuk során ne hozzák le a férje holttestét. A nepáli hatóságok szeretnék megtisztítani a hegyet a sok hátrahagyott hulladéktól, és több holttestet is lehoznának.

Link másolása

Nem hozzák le Suhajda Szilárd testét a Mount Everestről - ezt özvegye, Legindi Tímea mondta el a Blikknek.

A magyar hegymászó 2023. májusában indult a 8848 méter magas csúcsra, de életét vesztette. Utoljára 23-án adott életjeleket magáról. A holttestét nem találták meg.

A nepáli hatóságok most úgy döntöttek, hogy megtisztítják a hegyet a sok szeméttől, hulladéktől, amit az expedíciók hagytak maguk után. A serpák feladatai között állítólag az is szerepelt, hogy öt alpinista testét is hozzák le. Suhajda Szilárd neve is felmerült, de felesége cáfolta, közölte, hogy erről szó sem lehet.

"Nem szeretném, hogy Szilárd testét lehozzák az Everestről, ez az én személyes elhatározásom és döntésem. Több ok is áll emögött. Egyrészt a keresés során nem találták meg a testét. Másrészt egy ilyen kutatóexpedíció nagyon nehéz, akik megpróbálkoznának vele, önmagukat is veszélybe sodorhatják"

- mondta a lapnak.

Hozzátette: ritka, hogy egy-egy hegymászó holttestét a családtagok megpróbálják lehozatni. Előfordult azonban, például, mikor egy amerikai mászó családja egy hagyatéki ügy miatt indított expedíciót. De ha nincs ilyen ok, vagy vallási meggyőződés, akkor felesleges bolygatni az ott elhunyt személy testét.

Egy ilyen küldetés szinte emberfeletti és nagyon veszélyes. Egy példát is elmesélt: korábban a Broad Peak (8051 méter) csúcs első magassági táborából – ez az alaptábor fölött elhelyezkedő első tábor – egy magatehetetlen hegymászó mentése – akiért több mint egytucatnyian indultak el – csaknem egy napba telt, ennyi idő alatt sikerült visszavinni az alaptáborba. És ez még nem is a csúcsrégióban történt.

A most útnak induló serpák fő feladata a hegy megtisztítása, ebben a nepáli hadsereg 18 katonája is segíti őket. 2019 óta 110 tonna hulladékot hoztak le a Himalájából. Az idei terv szerint 10 tonnányi szeméttől szabadítanák meg a hegyet. A legtöbb hulladék a táboroknál van, mert az expedíciók a felszereléseiket általában ott hagyják, így az üres, széltépte sátrak, oxigénpalackok fent maradnak.

A lap megjegyzi, hogy 2023-ban Suhajda Szilárd emlékére a Szemlő-hegyi barlang feletti parkban tartottak búcsúztatót. Özvegye idén várhatóan a közösségi oldalán emlékezik meg férje elvesztésének első évfordulójáról.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán Magyar Péterről: A Fidesz helyében nem lennék annyira nyugodt, hogy ebből ők jól jönnek ki
Magyar Péter az elmúlt napokban bebizonyította, hogy vidéken is lehet aktivizálni az embereket. A Political Capital alapítója szerint Magyar furcsa keveréke a celebnek és a politikusnak, aki átveszi a Fidesz szimbólumrendszerét és retorikáját.

Link másolása

Békés után Baranya és Tolna településeit is végigjárta Magyar Péter, a Facebook oldalán a kampány minden percét élőben közvetítve.

Az eddigi országjárásán olyat mutatott fel, amit nagyon régen nem tudott ellenzéki párt elérni: tömegeket, vidéken.

A nem egészen három hónapja feltűnt politikus mára az egyik legnagyobb ellenzéki erő vezetőjévé vált, sőt, az Iránytű felmérése szerint ma már a TISZA Párt a leginkább támogatott ellenzéki párt. Mindeközben Magyar az EP-választásokra szintén rekordidő alatt olyan jelöltlistát állított, melyet bármelyik párt megirigyelhetne, ha a diplomák számát, a nyelvtudást és a szakképzettséget nézzük. A magyar belpolitikát fenekestül felforgató eseményekről Somogyi Zoltánnal, a Political Capital alapítójával beszélgettünk.

– Pécsen gyakorlatilag teljesen megtelt a Széchenyi tér Magyar Péter beszéde alatt, de máshol is sokan voltak rá kíváncsiak. Mennyire látszik ez profibbnak, mint ahogy elindult?

– Régóta azt halljuk a hivatalos ellenzéki erőktől, hogy vidékre nem érdemes menni. A propaganda megszállta a vidéket, ott nincs lehetőség.

Ehhez képest jön valaki, aki felborítja ezt az egészet, és azt mondja, hogy tessék, elmegyünk vidékre. És igenis érdekli a vidéket a politika, ott is vannak ellenzéki emberek, igenis, lehet aktivizálni az embereket.

Ez nagyon érdekes a Magyar Péter jelenségben, hogy megmutatja, igenis lehet így is politizálni. Annyira jól használja a különböző marketing elemeket, marketing technikákat, hogy ebből arra lehet következtetni, hogy profi, felkészült csapattal csinálja a kampányt.

– Ez a felkészült csapat a legnagyobb rejtély az egészben. Erről semmit nem tudunk hivatalosan. Vagy tudhatunk már valamit?

– Nem. De az biztos, hogy átgondolt tevékenység zajlik, és profi csapat van mögötte.

– Mégis, mi az ő titka? Mit csinál másként?

– Vannak azért sajátosságai. Például a bennfentesség. Az, hogy ő belülről jön, és ismeri ezt a világot, amiről beszél, és ez hitelesíti minden mondatát, hogy ő ott volt, meg ott van, és hallotta és látja az eseményeket. Ez alapvetően más dimenzió, mint az ellenzéki pártoké, akik mondhatnak dolgokat, de mondjuk amit mondanak, azok nem biztos, hogy hitelesek. Ha például bármelyik ellenzéki szereplő azt mondta volna, hogy Kocsis Máté és Dúró Dóra hetente egyeztet egymással, akkor az csak olyan keretben hangzott volna el, hogy ezt egy olyan valaki mondja, akinek fogalma sincs erről, csak megvádolja a kormányt, meg az ellenzékinek kikiáltott, kormánnyal együttműködő politikust. Viszont azzal, hogy Magyar Péter mondja ezt, akár így van, akár úgy, akár egyeztet egymással Kocsis Máté és Dúró Dóra, akár nem, hitelességgel tudja mondani. Hiszen onnan jön,

abból a világból jön, neki emlékei vannak arról, történetei vannak arról, így sokkal jobban elhiszik neki, amiket a kormányzat körüli dolgokról állít és mond.

Ő mindezt azzal hitelesíti, hogy ott volt, benne élt, benne volt, és ez nagyon nagy erő, ami neki megvan, és az ellenzéknek nincsen. Amikor Hadházy Ákos azzal jön elő, hogy „lebuktató” fotókat közöl Magyar Péterről, hogy tavaly a miniszterelnök feleségével és a MOL elnökével valamilyen közös partin volt, akkor azt nem érti meg, hogy pontosan ez az ereje Magyar Péternek, hogy ő ott volt és onnan jött. Ezzel nemhogy kritizálni nem lehet, de ez az, ami az emberek számára reményt ad, hogy az ellenséget, az ördögöt talán csak az tudja legyőzni, aki ismeri a technikáit, ismeri azt, hogyan dolgozik. És Magyar Péterben ez benne van.

Emellett valami egészen furcsa keveréke Magyar a celebnek, meg a politikusnak.

Ilyen típusú jelenséget nagyon régen láttunk, hogy valaki így vegye fel a vele szemben jövő kritikákat. Egyrészt építkezik belőle. Azt mondja, jó, kiplakátoltatok, rám költöttetek sok tíz-százmillió forintokat, akkor ezt használjuk úgy, ahogy az aikidóban, ahol a másik energiáját, erejét használjuk fel védekezésre. Alakítsuk át a mi erőnkké és a mi energiánkká. Megvádoltatok azzal, hogy női a napszemüvegem? Hát akkor elárverezem a napszemüvegemet! Lehet licitálni rá napokig. Ha bármilyen támadás éri, bárhonnan, nagyon egyszerűen vág vissza. Ha a kormányzati oldalról támadja valaki, annyit mond, hogy az milliárdos a másik oldalon. Nem cizellál, az egészet egyetlen egyszerű csomagba rakja bele. Azok próbálják őt elhallgattatni, akik az állami pénzekből milliárdosokká váltak. És ez az egyetlenegy üzenet pontosan elég ahhoz, hogy minden vele szembeni támadást a hívei, a tábora, az ellenzékiek úgy éljenek meg, hogy na igen,

nyilvánvalóan azért támadják, mert veszélyes, és nekünk az az ember kell politikusnak, aki veszélyes.

Az eddigi puhány ellenzékiségből elegük van, ami négyévente semmilyen eredményt nem hozott, és végre van valaki, aki nem puhány, hanem kemény, és nyilván azért támadják, mert veszélyes. „Na, ez a jó, nekünk ez kell” – mondja az ellenzéki szavazók egy jókora része.

– Magyar Péter a Fidesztől, tehát a fideszes technikákból is másolt valamit?

– Sokféle helyről lehet érezni a mintát. Akár Trump kampányát nézzük Amerikában, onnan is átvett, de ha a Fidesz kampányait nézzük, ezt a végtelenül egyszerű, lebutított, primitív kampányt, ugyanilyen eszközökkel vág vissza.

Végtelenül egyszerű, lebutított, primitív választ ad a vele szembeni támadásokra, meg az ország helyzetére, ami miatt ő politikussá vált, de akár a saját családi ügyére, akár a kegyelmi ügyre is nagyon egyszerű üzeneteket fogalmaz meg.

Emellett használja azokat a vizuális elemeket, amit a politikai marketingben, meg egyáltalán a marketingben technikaként tanítanak. Lásd például a platós autót, piros-fehér-zöldre festve. Átveszi a Fidesztől a szimbólumrendszerét. Eddig a Fidesz mondta azt, hogy ő mennyire nemzeti. Magyar Péter átveszi ezeket a szimbólumokat, és a legnagyobb természetességgel állítja be a magyar emberek ellenségeként a kormányt, akikkel szemben ő a magyarok érdekében akar kormányváltást elérni.

Tehát pont ugyanazon a területen mozog, ahol a Fidesz. Én a Fidesz helyében nem lennék annyira nyugodt, hogy ebből ők jól jönnek ki.

Most azt mondja a Fidesz, hogy csak az ellenzéknek árt Magyar Péter. A számokból sem ezt látom, de magából a politikából sem ez következik.

– Nemrég jött ki a Závecz Research-től egy mérés, egy másik pedig az Iránytű Intézettől. Ezek eléggé mást mérnek, akár a Fidesz népszerűségét nézzük, akár azt, hogy most Magyar Péter pártja vagy a DK a népszerűbb. Mi lehet ennek az oka?

– Egyrészt az, hogy Magyarországon a közvélemény-kutatásokat nem a legprofesszionálisabban végzik el. Ennél azért lehetne professzionálisabban kutatni. Németországban a kutatóintézetek általában tizedes számok között vitatkoznak, Magyarországon meg fél-egymillió szavazó nagyságrendű a tévesztés lehetősége. Mindezt úgy mondom, hogy az egyik kutatóintézet vezetője három évig tanított nekem kutatásmódszertant az egyetemen, és kiválóan tette ezt, a másiknak a vezetőjét is nagyon jól ismerem. Tehát én semmilyen rossz szándékot nem feltételezek róluk. Egyetlen egy dolgot igen, azt, hogy annyira kevés pénz van Magyarországon a közvélemény-kutatásokra is, hogy senki nem mer egy nagyon professzionálisan felépített közvélemény-kutató céget működtetni, ezért bizonyos szempontból vakrepüléseket vagyunk kénytelenek végrehajtani. Végül is

hitkérdéssé teszik, hogy például a legutóbbi két kutatás közül melyiket fogadjuk el.

Tehát az ellenzékiek is meg tudják találni maguknak azt a kutatóintézetet, amit el tudnak fogadni, és a kormánypártiak is egy másikat.

– És akkor itt van Magyar Péter, aki meg azt mondja, hogy 26 százalékon állnak.

– A két kutatás közül Magyar Péter is elővette azt, ami neki kedvezőbb, és azt mondta, hogy 26 százalékon állnak. Ha a Fideszt kérdeznénk, elmondják, hogy ők 50 százalékon állnak. Ezek ilyen szempontból politikai mondások, mindenki megtalálja a magának legjobb adatot, és azt mondja, hogy azon áll. Ez a kicsikre is igaz, akik néhány százalékon állnak, mindig találnak valami olyan kutatást, ami bejutást mutat, jó eredményt mutat, és akkor arra hivatkoznak. Igazából szerintem nincs ember, aki meg tudná mondani, hogy mi zajlik a magyar politikában.

Egy valamiben biztos vagyok, hogy Magyar Péter nagyon jól áll, az tuti. De neki, ha 16 százalékon állna, az is jó lenne. Ha 8 százalékon, az is.

És ha valaki 26 százalékra állítja be, akkor az is jó, hiszen pár hónappal ezelőtt nem is volt ismert, nem volt politikai tényező. Ilyen szempontból az ő elfogadottsága, ismertsége és népszerűsége példátlan.

– Teljesen szokatlan módon nyilvános pályázattal castingolt az EP-választásra, és elég impozáns csapat jött össze. Hogyan tudott pillanatok alatt ennyi valóban magasan kvalifikált embert összeszedni, akik ráadásul jól is kommunikáltak a bemutatkozójukban?

– Én azt a részét, hogy jelentkeznek emberek, még simán el tudom képzelni, mert ilyen helyzetre nagyon sokan jelentkeznek. De az idő nagyon rövid volt, ezért azt már nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy hogyan lehet ennyi idő alatt ennyi jelentkezést feldolgozni?

Az egész ott hibádzik, hogy biztosan nem volt idő arra, hogy a beadott jelentkezéseket tömegével fel lehessen dolgozni.

Ehhez képest pedig tényleg nagyon jók lettek a bemutatkozó videók. Nyilván maga az, hogy tessék pályázni, és pályázat útján az Európai Parlamentbe kijutni, ez egy nagyon jó marketing technika, ugyanakkor valljuk be, végtelenül populista is. De hogy is van az, hogy ő konkrétan azt mondja, hogy az Európai Néppártba igyekszik? Az Európai Néppárt azért mégiscsak egy politikai közösség. Impozáns jelöltekkel állt ki, de kipróbált emberek-e? Akik eddig nem politizáltak, hogy tudnak politikát csinálni, művelni, értik-e a politikai tevékenységet? Azt is azért érdemes egy kicsit lentebbről kezdeni. Persze ugyanakkor fantasztikusan jól néz ki ez a politikai megoldás. Üzenetnek egyáltalán nem rossz.

Ha esetleg előre fel voltak készülve, és tudták, hogy van 5-10 jó jelöltjük, akiknek előre megcsinálták a videóit, akkor bizony bebolondították a többi embert, de közben ezzel a bebolondítással egy óriási politikai marketingfogást végeztek.

Ha az igazi jelölteket ismerik, és azok jól fognak szerepelni, mert már kipróbáltak valamilyen területen, vagy valahogy közelebb vannak a párthoz, mint azt gondolnánk, akkor ez egy nagyszerű, ügyes húzás volt.

– Magyar azt is mondja, hogy ha elég jól szerepelnek, akkor előrehozott választást fognak követelni. Ezt közjogilag nehéz elképzelni. Vagy születhet olyan eredmény, hogy tényleg napirendre kerül?

– Közjogilag nem, de politikai értelemben igen. Megrendíthet egy kormányt a politikai népszerűségvesztés, az biztos. Feltéve, ha olyan ellenzék társul vele, amelyik ezt ki tudja használni. 2006-ban a Gyurcsány-beszéd, és utána az önkormányzati választás elvesztése megrendítette a Gyurcsány-kormányt, nem is tudott abból visszajönni. Az előrehozott választások követelése azért is érdekes, mert ezt Dobrev Klára egy hete üzente meg, és úgy tűnik, hogy Magyar inkább ebből a vitorlából akarja kifogni a szelet azáltal, hogy ő is felvállalja ezt a politikai követelést. Ettől teljesen függetlenül,

ha a Fidesz mondjuk 40 százalék alatt szerepel a választásokon, azaz a szavazók kevesebb mint 40 százaléka támogatná a Fidesz politikáját, az megrendítené Orbán pártját.

Nem mondom, hogy feltétlen előrehozott választáshoz vezetne, de az biztos, hogy megrendítő erejű lenne a Fidesz számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter Leslie Mandoki születésnapján Orbán Viktorral és Rogán Antallal együtt vett részt, ott olyanokat hallott, amiről azóta sem beszél
Magyar Péter 2007-ben kezdett kiábrándulni a Fideszből, a folyamat végül Leslie Mandoki születésnapján tetőzött. Azt azonban nem árulta el, hogy miket mondott ott neki Orbán és Rogán.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 28.


Link másolása

Három olyan közéleti pillanatot is felidézett Puzsér Róbert kérésére Magyar Péter, ami kiverte nála a biztosítékot. A kritikus és a Tisza Párt alelnöke szombaton beszélgetett egymással három órán keresztül, a Hard Talk során elhangzottakat a Telex foglalta össze.

Magyar Péter elsőként 2007-et említette, amikor a Fidesz szerinte ellopta az őszödi beszéd után kirobbant tüntetések áldozatainak szánt pénzt.

„Hogyha képesek ellopni a saját tüntetésükön megsérülteknek összegyűjtött adományokat is, akkor mire képesek még?”

– idézte fel Magyar akkori gondolatait. Szerinte ez az időszak erős nyomot hagyott: szerinte akik még ma hisznek a Fideszben, azok azért hisznek, mert Gyurcsányt nem akarják.

Másodikként azt említette, amikor 2021-ben viharveszély miatt lemondták az augusztus 20-i tűzijátékot, röviddel később pedig leváltották a meteorológiai szolgálat (akkor OMSZ, ma HungaroMet) vezetőjét. Magyar ekkor írt „egy felháborodott Facebook-posztot [a kirúgás ellen], amit a fél Fidesz belájkolt”, mégis leszóltak neki akkori feleségén, Varga Juditon keresztül, hogy nincs igaza. A 2022-es választáson pedig már „orrbefogva akart szavazni” a Kutyapártra, „de aztán bejöttek a gyerekek, szóltak, hogy azt nem lehet, ha az anyukájuk fideszes. Behúzták ők az X-et.”

A harmadik pillanatnak pedig Leslie Mandoki születésnapját nevezte, ahol Orbán Viktorral és Rogán Antallal ült egy asztalnál. Magyar Péter azt mondta, hogy a bulin olyan dolgokat hallott, amelyeknek a részleteit végül inkább nem osztotta meg a közönséggel.

A háromórás beszélgetés során Magyar Péter részletesebben is beszélt a miniszterelnökről:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Tiszta terror ez az ország!” – Szinte minden lakó elmenne a Diószegi utcai házakból, de a jövőtől is félnek
A kormány által kisajátításra kijelölt bérházak katasztrofális állapotban vannak, azonban egyelőre nem világos, hová lehetne költöztetni a 210 családot. Lakókkal beszélgettünk és Pikó András polgármestert is megkérdeztük.

Link másolása

Két héttel ezelőtt egy parlament elé benyújtott salátatörvényből derült ki, hogy akár ötszáz embernek is el kell hagynia az otthonát a budapesti VIII. kerületben, mert otthonaik helyén bővítenék a Nemzeti Közszolgálati Egyetem campusát.

A törvénytervezet az önkormányzatot legalább annyira váratlanul érte, mint a lakókat. Múlt héten tüntetést is tartottak, de egyelőre nem látszik arra utaló jel, hogy az állam visszakozna.

Elmentünk az érintett bérházakba, hogy megkérdezzük az ott élőket, mit szólnak a kormány tervéhez, és milyennek érzik a kilátásaikat.

„Nézzen szét! Maga szívesen élne itt?”

„400 ezer forintom van benne a lakás felújításában, mert azt gondoltam, hogy a határozatlan idejű szerződésem miatt bármeddig maradhatok, így idővel megtérül a befektetés. Fel se fogtam még agyilag ezt az egészet. Mire jó ez, miért pont mi?” – fakad ki Tünde, akit a Diószegi utca 22. lépcsőházában szólítunk meg.

Arra kér, hogy ne fotózzuk. „Tiszta terror ez az ország, az ember nem tudja magát felvállalni, mert a munkája vagy az otthona bánja!”

18 éve él itt, a határozatlan idejű bérleti szerződés azt jelenti, hogy akár élete végéig is itt lakhatna, de el is cserélheti a lakást, a fia pedig örökölheti utána. És ha az önkormányzat felajánlja neki, olcsóbban meg is vásárolhatja. A lakbér mindehhez havi 13 ezer forint.

Szomszédja, akivel épp beszélget, még a keresztnevét sem árulja el. A helyzetet kétféleképpen látják. Tünde szerint a polgármester, Pikó András idejött és azt mondta, hogy a kormány azzal fenyegetőzik: meghiúsítják az önkormányzat eredeti fejlesztési tervét (a DIÓ 2030 program keretében újult volna meg a mostani ügyben érintett épületek többsége).

A szomszéd viszont kijavítja: „Nem fenyegetőzött a kormány, mindössze más tervük van a területtel. Ezért októberig adtak haladékot az önkormányzatnak, hogy elhelyezzék ezt a több mint 200 embert. De mivel nekik nincs ennyi ingatlanjuk, Pikó azt mondta, hogy a többieket lehet, hogy utcára teszik. Kocsis Máté viszont erre annyit reagált a tévében, hogy minden rendben lesz, Pikó András csak ne riogassa és ne tartsa hintában a lakókat.”

Hisznek Kocsisnak? – kérdezem, mire egyikük bólogat, másikuk csak annyit mond, nem hisz ő egyiknek sem. „Amíg Kocsis Máté volt itt, azért elkezdett fejlődni a kerület, az elmúlt négy évben viszont nem sok minden történt” – teszik hozzá egyetértésben.

A névtelenséget kérő lakó alapvetően örül annak, hogy kiköltöztetik őket, persze csak akkor, ha nem kerülnek utcára. „Nézzen szét! Maga szívesen élne itt?” – teszi fel a kérdést. Bízik benne, hogy ennél csak jobb jöhet majd: reményei szerint az értékbecslő olyan árat mond majd, aminek köszönhetően jobb cserelakást kapnak.

Az udvar másik végében egy nő épp az ajtaja előtt tesz-vesz. Ő se szeretné, ha fotóznánk, és a nevét se mondja meg. Annyit árul csak el, hogy az Oltalom Karitatív Egyesület alkalmazottja, ők bérlik neki a lakást az önkormányzattól, ezért nincs nagyon beleszólása a történésekbe.

Attól nem tart, hogy hajléktalanná válik, sőt kicsit még örült is a hírnek, hátha jobb helyre kerül, mert „ezek az udvari lakások mind vizesek és penészesek.”

„A férjem tavaly halt meg a tüdeje miatt, a szomszédaim már korábban, ők is asztmásak voltak. Kértem már cserét, vannak itt a házban a felső szinten jobb állapotú üres lakások. Még azt is felajánlottam, hogy a saját pénzemen felújítom az egyiket, de elutasították a kérésemet.”

„Ez a ház lassan 30 éve el van felejtve”

A Diószegi utca 24-be nem sikerül bejutnunk, a 26-ban pedig csak egy család van otthon, de ők sem szeretnének nyilatkozni. A 28-as számú ház udvara is teljesen kihalt, az egyik lakásba bekopogva viszont sikerrel járunk. Ernő nyit ajtót – mint kiderül 63 éves, 2006 óta él itt. Épp felújítást tervezett, de a történtek miatt inkább letett róla.

„Megmondom őszintén, nem nagyon szeretnék innen elmenni. Nagyon jó a közösség, ebben az udvarban a legjobb az egész környéken. Nincsen veszekedés, összetartunk.”

Nemrég tartottak egy gyűlést, ahol emlékei szerint az hangzott el, hogy augusztusig mindenkinek el kell hagynia a lakását. Csereingatlanról nem esett szó.

„Nem tudom, mi fog történni. Beteg voltam sokáig, kórházban is kezeltek, és sajnos elmaradtam néhány havi lakbérrel. Nagyon remélem, hogy emiatt nem indulok rosszabb helyzetből.”

Hozzáteszi azt is, hogy bár két szakmája van, így is nagyon fél az utcára kerüléstől. Már csak heten laknak a házban, közülük ketten szeretnének elmenni, a többiek maradnának.

Ernő szerint már az ideköltözése óta mondják, hogy le fogják bontani a házat, de eddig semmi nem történt. Most viszont úgy érzi, tényleg bontani fognak, annyira sűrűn járkálnak be hozzájuk a terepfelmérő szakemberek.

A nagyjából 100 méterrel arrébb található Sárkány utca 1-et szintén kisajátítaná a kormány. A kapuban nagyobb társaság pakol be épp egy autó csomagtartójába. Sietnek, de beengednek bennünket a házba, hátha találunk olyat, aki szóba elegyedik velünk.

Az emeleti gangon két férfi beszélget, nyilatkozni nem akarnak, de tanácsot adnak, hová kopogjunk be. Hetvenes nő nyit ajtót, Júliának hívják, a fiával és a menyével él a 37 négyzetméteres, másfél szobás lakásban.

„Mindenem minden évben tönkremegy. A falakat újra kell glettelni, a parkettával foglalkozni sincs értelme, annyira ázik a lakás. Ha arrébb tudnám húzni az ágyat, meglátnák, milyen penészes mögötte is a fal.”

A házban számítottak rá, hogy valami történni fog, igazából már nagyon várták is. De nem így, ennyire hirtelen módon: ez mindenkit arconcsapásként ért, „kivannak teljesen idegileg” – fogalmaz. Nem lát rá esélyt, hogy végül maradhatnak, de szerinte értelme se lenne, mert süllyed a ház.

„22 éves korom óta önkormányzati bérlakásom van, az V. kerületben születtem és ott éltem negyven évig, azóta itt vagyok Józsefvárosban. A lakóközösség sajnos nem annyira jó, 100-ból talán 40 százalékos” – meséli.

Olyan helyre szeretne költözni, ahol jobban összetartanak a szomszédok, de mindenképp a környéken maradna, mert rengeteg szállal kötődik ide.

A polgármester nemrég ebbe a házba is ellátogatott, de szerinte lényegében csak annyit mondott, hogy nincs elég cserelakás, őket is váratlanul érte az egész. Nagyon sajnálja a lakókat, megpróbálnak megoldást találni, ugyanakkor nem tud ígérni semmi biztosat.

Júlia nem túl optimista. „Ez a ház 30 éve, amióta itt lakom, el van felejtve. Tök mindegy, ki vezette épp a kerületet. A tető lassan beszakad, a padló süllyed, minden rohad. Fogalmam sincs, mi lesz.”

Pikó: Bárhogy is alakul, jövő tavaszig senkinek nem kell költöznie

„A törvény a jelenlegi formájában szerintünk több ponton sérti az alkotmányt, az Európa Tanács önkormányzati chartáját, illetve a jogalkotási törvényt is” – állítja Pikó András józsefvárosi polgármester.

Az önkormányzat is a sajtóból értesült a törvénytervezetről, semmilyen előzetes tájékoztatást nem kaptak, de minden erejükkel azon lesznek, hogy megakadályozzák az elfogadását a május 3-ra tervezett parlamenti szavazáson.

Ha ez mégis megtörténne, a lakók október 31-én veszítenék el a bérlői jogviszonyukat, innentől fogva 90 napjuk lesz, hogy vagy elfogadjanak egy felajánlott cserelakást, vagy ezzel arányos mértékű kárpótlást kapjanak. Ugyanakkor november 1-jén életbe lép a kilakoltatási moratórium, ami azt jelenti, hogy bárhogyan is alakul az ügy, jövő tavaszig senkinek nem kell az akarata ellenére költöznie.

A polgármester szerint ugyanakkor még ilyen határidővel is teljesen felesleges volna a lakókat kiköltöztetni, hiszen ha vannak is tervek a terület jövőjéről, azok még biztosan nincsenek olyan állapotban, ami indokolttá tenné a sietséget. Ezért ha végül el is fogadják a törvényt, az önkormányzat célja az lesz, hogy kapjanak további haladékot,

Szeretnék továbbá azt is, hogy az állam olyan pénzbeli megváltást fizessen, ami lehetővé teszi, hogy az önkormányzat mind a 210 családnak, akik jelenleg a bérlői, másik bérlakást vásárolhasson. Az elvárás ezzel szemben az, hogy nem lehet sem rosszabb állapotú, sem kisebb alapterületű, mint ahol most élnek, valamint a bérleti díj mértéke is hasonló lenne.

A cserelakások költsége az önkormányzat számításai szerint nagyjából 17 milliárd forint, amiből 5 milliárd jár nekik a most üresen álló ingatlanokért (ugyanis a 10 bérházban számos nem használt, többségében romos állapotú lakás is található), 2 milliárd pedig a Dugonics utcai iskola szintén kisajátított épületéért. A fennmaradó összeg is arányban van a terület értékével, már csak az a kérdés, az állam is így gondolja-e.

Pikó emellett ahhoz is ragaszkodik, hogy ha lehetősége lesz tárgyalni a kormánnyal, akkor mellette ülhessenek a bérlők képviselői is.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk