SZEMPONT
A Rovatból

Behozhatatlan hátrányból indulnak a vidéki egyetemisták

Dolgozniuk kell az egyetem mellett vagy diákhitelt felvenniük, hogy finanszírozzák a megélhetésüket, ami sokszor a májkrémes kenyérig és a SPAR-os felvágottig terjed.
Fődi Kitti, Abcúg, fotók: Magócsi Márton - szmo.hu
2018. január 12.



Még ha örökségként nem is hullik egy lakás a budapesti hallgatók  ölébe, akkor is az egyetem évei alatt otthon élhetnek a szüleikkel vagy bármikor hazaköltözhetnek, ha nem tudják fizetni az albérletet. A vidékieknél nem is kérdés, hogy dolgozniuk kell az egyetem mellett vagy diákhitelt felvenniük, hogy finanszírozzák a megélhetésüket, ami sokszor a májkrémes kenyérig és a SPAR-os felvágottig terjed.

"Amikor jelentkeztem Budapestre, akkor nem igazán gondoltam végig az anyagi részét. Amikor tényleg  felvettek, akkor jött a nagy bum, hogy Úristen, miből fogok megélni, miből fogom én ezt finanszírozni." – meséli Horváth Marin egyetemista.

A külföldi példákkal ellentétben, a vidéki egyetemek korántsem olyan népszerűek, mint a budapestiek. Az eduline.hu szerint 2016-ban az egyetemisták 57 százaléka, azaz tízből hatan a fővárosban tanultak.

Ha valaki vidékiként úgy dönt, hogy Budapesten tanul tovább, akkor 15-20 évnyi, de akár élete végéig tartó anyagi hátránnyal indul azzal szemben, akinek a családja eleve a fővárosban él. A budapestiek mögött a legtöbb esetben ott áll egy támogató család, rokonok vagy örökség révén könnyebben jutnak fővárosi lakáshoz, ha nem szeretnének az egyetem alatt is a szüleikkel élni. Ha pedig mégsem tudják kifizetni az albérletet, akkor bármikor, következmények nélkül visszaköltözhetnek a családhoz.

A vidékiek erről mind lemondanak, ha Budapestre költöznek. Legtöbbször azért mennek Pestre, mert csak ott tanulhatják azt, amit szeretnének vagy több a munkalehetőség, de van, akit egyszerűen csak a nagyvárosi élet vonz. Jobb esetben őket is támogatják otthonról a szüleik, de ez jóval nagyobb anyagi kiadást jelent, mintha egy háztartásban élnének. Sokszor a kollégium az egyetlen út ezeknek a fiataloknak, az albérlet a magas bérleti díj miatt szóba sem jöhet. Ők azok az egyetemisták, akik rákényszerülnek arra, hogy rész- vagy akár teljes időben munkát vállaljanak, ami pedig a tanulás rovására megy, épp arra, ami miatt eljöttek otthonról.

Munka tanulás helyett

Horváth Marin magyar-matematika tanári mesterszakon tanul az ELTE-n, mellette pedig főállásban tanít egy gimnáziumban mint matek tanár. Marin egy Pécs melletti faluból jött fel, hogy itt végezze a mesterszakot, egyrészt vonzotta a budapesti élet, másrészt pedig egyedül az ELTE-n van olyan szak, amin később doktorit szeretne csinálni. A szülei átlagos keresetűek, az édesanyja a MÁV-nál dolgozik, az édesapja pedig vállalkozó, de még ez sem elég ahhoz, hogy a fiuk budapesti tanulmányait támogassák. Marin diákhitellel indított, most pedig teljes állást kénytelen vállalni, hogy azt a minimális életszínvonalat finanszírozza, ami Budapesten tarthatja.

1

Horváth Marin

Szerencsére felvették a kollégiumba, de a szülei nem igazán támogatták, csak a 15 ezer forintos kollégiumi díjat fizették neki, ezért néha bevállalt egy-egy éjszakai pohárszedést, és ötvenezer forintos diákhitelt vett fel.

„Ez a diákhitel se volt akkora összeg, hogy mindenre elég legyen, de szerencsére olyan szüleim vannak, hogy ha a hónap végén mondtam, hogy kellene valamennyi, hogy kihúzzam addig, amíg jön szoctám vagy valami, akkor nagy-nagy viták árán, de azért kaptam pénzt” – mondja.

Diákhitelből és a tizenhat ezer forintos szociális támogatásból húzta egészen tavaly áprilisig, amikor az óriási tanárhiány miatt végzettség nélkül is felvették egy iskolába matek tanárnak. Eleinte csak részmunkaidőre, de most már heti húsz órája van, hat osztályt visz, ráadásul osztályfőnök is. Mindezt 140 ezer forintért, amiből már úgy-ahogy meg tud élni.

Marin szerint ez az összeg csak arra elég, hogy az alapvető kiadásuk után csak a Sparos párizsit és a kenyeret vegye meg, de normális, egészséges életet már nem tudna élni, pláne nem albérletben.

„Hatalmas hátrányban vagyunk azokkal szemben, akik budapestiek. Ez megkérdőjelezhetetlen. Nagyon sok szaktársamon látom, hogy nekik van idejük könyvtárba járni, ezt elolvasni, azt elolvasni. Ők nincsenek rákényszerülve arra, hogy elmenjenek dolgozni. Sokkal jobban tudnak teljesíteni, elmenni konferenciára, kutatni, mert van idejük” – magyarázza Marin.

Marin a munkája miatt már jobb anyagi helyzetben van, de a teljes állás meggátolja abban, ami miatt úgy döntött, hogy feljön Budapestre. Az egyetem előadásait egyáltalán nem látogatja, szemináriumokra csak akkor jut be, ha szerencsés időpontban hirdetik meg. A tanárok próbálnak megértők lenni vele, de sokszor taktikáznia kell, hogy több ideje legyen leadni egy-egy beadandót, mert az iskolában a gyerekeknek nem mondhatja, hogy nem volt ideje a dolgozatokat kijavítani, mert beadandót írt.

„Sokszor a tanulás kárára megy a munka. Tökre szeretnék jól tanulni, nagyon érdekel az, amit tanulok, de már az a cél, hogy meglegyen a kettes, és erre állatira nem vagyok büszke, de muszáj valamit dolgoznom. Ennek pedig az az ára, hogy azzal kell taktikázni, hogy hogyan lehet könnyebbséget szerezni az egyetemen. Nekem nagyon rossz, hogy ezt kell csinálnom, és akkor onnan indultunk, hogy vidék, de ez egészen idáig vezet, hogy ilyeneket kell sajnos csinálni” – fogalmaz.

Marin nem tud kevesebb munkát vállalni az iskolában, mert ő az egyetlen matek tanár, ezért gyakorlatilag belekényszerült a teljes munkaidőbe. A 22-es csapdája, hogy még előnyt sem tud azokkal szemben szerezni, akik később kezdenek el dolgozni, mint ő, mert bár két év után át lehet kerülni magasabb bérkategóriába, csakhogy azt a végzés évétől, nem pedig a munkavállalástól számítják. Marin szerint az ő esetében behozhatatlan az az anyagi hátrány, amibe a budapestiekkel szemben került, mert az egyetem végeztével neki a diákhitelt is el kell kezdenie törleszteni.

Berényi Ildikó a szüleivel él a 17. kerületben egy nagy kertes házban, most egy OKJ-s tanfolyamot végez, de még az egyetemet sem fejezte be teljesen. Neki abból a szempontból szerencséje van, hogy ellentétben a vidéki egyetemistákkal, nem kell a lakhatásán és az étkezésén aggódnia. Természetesen ő is vágyik arra, hogy önállósuljon, de tisztában van vele, hogy ha tanulni szeretne, akkor az a legegyszerűbb, ha otthon marad. Ildikó anyukája a BKK-nál dolgozik, az édesapja pedig festő-mázoló. Nem lenne pénzük arra, hogy albérletet fizessenek a lányuknak.

2

Berényi Ildikó

Ildikónak ugyan néha a szemére hányják a szülei, hogy ideje lenne saját talpra állnia, de a lány az iskola mellett maximum részmunkaidőt tudna vállalni, ami nem lenne elég az albérletre. Ennek ellenére Ildikó szeretne dolgozni, mert nem akar a szüleitől pénzt kérni, ha ruhára van szüksége vagy moziba akar menni. Ő viszont abban a biztos tudatban él, hogy ha nem sikerül munkát találni, akkor sem történik tragédia, hiszen a szülei segítik. A vidéki csoporttársain viszont ő is sokszor látta, hogy számolgatniuk kell a hónap végén.

„Szerencsére gyakorlatilag nem kell költenem semmire, étel van itthon, az egy nagyon nagy előny. Maximum ha sokáig vagyok benn a városban, akkor eszem egy szendvicset. Rendszeresen nem kell költenem ételre, mert tudom, hogy ha hazajövök, akkor van itthon mit enni és akkor legfeljebb nem eszem egész nap” – meséli a 23 éves lány.

Albérletbe vidékiként

Csatári Flóra Sopron környékéről jött egy értelmiségi családból, most pedig a doktoriját csinálja. Amikor feljött, akkor nem is volt kérdés, hogy kollégiumba menjen, mert az albérletet nem tudták volna fizetni a szülei, ezért ha nem vették volna fel, nem jött volna Budapestre. Három évet töltött a kollégiumban, most pedig a barátjával lakik albérletben. Csak később realizálta, hogy mekkora kiváltság, hogy ő vidékiként fel tudott jönni a fővárosba tanulni.

Flóra szülei tudatosan készültek az egyetemre, kiskorától kezdve félre raktak neki, így összegyűlt egy nagyobb összeg, ami a tanulmányai kezdetére volt elég. Ebből gazdálkodott Flóra amennyire tudott, mert azt eldöntötte, hogy mindenképpen megpróbál megállni a saját lábán.

3

Csatári Flóra

„Elég jól beleláttam az anyagi helyzetükbe, az ember 18-19 évesen is feléri ésszel, hogy ha az én havi megélhetésem felét nekik kell kigazdálkodniuk, akkor az az otthoni háztartásból fog hiányozni, mert persze nem eszem otthon, de mondjuk a házunk nem lett kisebb, annak a rezsije nem lett olcsóbb” – meséli.

Flóra ezért az egyetem mellett munkát vállalt, például az oktatási hivatalnak javított kompetencia teszteket, illetve egy pályázatokat író cégnek dolgozott. Flóra az étkezéseken spórolt a legtöbbet, az egyetem első évében nagyon alacsony költségvetésen élt. Amikor viszont elhatározta, hogy szeretne elkezdeni táncolni, akkor komoly tervezést igényelt, hogy hogy gazdálkodja ki a heti egy táncóra árát. A szülei is próbálták segíteni, ahol tudták, ha valamire nagyon szüksége volt, de nem tudta megvenni.

Flóra a doktori iskolában 140 ezer forintot kap ösztöndíjként és jelenleg a barátjával lakik albérletben. Szerinte a budapestieknek is megvan a maguk keresztje, hogy nem tudnak önállósodni, de sokkal nagyobb anyagi biztonságban élnek, mint a vidékiek.

„Attól függetlenül, hogy valaki pesti, még messze nem lesz jobb módú, csak van mögötte egy szociális védőháló. A stresszfaktora kevesebb, mert én nagyon tisztában vagyok azzal, hogy ha elveszítem a munkámat, akkor haza kell költöznöm Sopronba, több száz kilométerre az itteni életemtől és a barátaimtól. Persze van védőháló mögöttem is, csak az másfajta. Egy pesti, ha ott is hagyja a szüleit és elmegy albérletbe, bármikor hazaköltözhet, attól még nem kell egy teljesen új életet kezdenie.”

Egy hónapig májkrémes kenyér

Van olyan is a vidékről jött egyetemisták között, aki kitart amellett, hogy tanulni jött a fővárosba, és nem megy el mellette dolgozni. Lukács Ede (a riportalany nevét kérésére megváltoztattuk) a diákhitel mellett döntött, miután egy év után otthagyta a veszprémi főiskolát, hogy az ELTE-n tanulhasson irodalomtudományt. A 24 éves fiú kollégiumban lakik, Várpalotáról jött nehéz anyagi körülmények közül. A szülei egyáltalán nem tudják támogatni, mert a saját megélhetésük is gondot jelent. Ede szerint ő nem csak a budapestiekhez, hanem a vidékiekhez képest is hátrányban van.

Ede először azért ment Veszprémbe, mert a szülei az anyagiak miatt megpróbálták visszatartani, de a fiú eldöntötte, hogy Budapesten akar tanulni, pedig akkor még bele se gondolt, hogy miből fog megélni. Az egyetem elején a 40 ezer forintos diákhitelből és a nagypapájától kapott havi 20 ezer forintból próbált boldogulni, ehhez jött még hozzá a nagyjából tizenöt ezer forintos szociális támogatás. Azzal próbált spórolni, hogy 300 forintért csak kenyeret és párizsit vett.

Egy évben két hónapban azonban a szoctám sem jön, ilyenkor Edének izgulnia kell, nem igazán tud mit enni. Volt olyan hónap, amit csak májkrémes kenyérrel élt túl, mert hiába ment el nyári munkára, a fizetés is csak egy hónappal később érkezett meg. Az egyik nyarat például úgy vészelte át, hogy hazaköltözött, hogy ne kelljen a 18 ezer forintos kollégiumi díjat kifizetnie.

Ede nem akar az egyetem mellett dolgozni, mert szeretne doktorira felvételizni, a munka pedig a tanulás kárára menne. Alkalmi munkákat vállal csak el, egyszer például egy golfpályán dolgozott 10 ezer forintért, most pedig folyóiratoknak kritikákat szokott írni nagyjából szintén 10 ezer forintért. A jó tanulmányi eredményeinek köszönhetően megnyert ösztöndíjakból is folyik be valamennyi pénz, amelyekből most elég jól boldogul. Tavaly nyáron pedig egy gyárban dolgozott, mert nem szeretett volna hazamenni Várpalotára.

„Megkérdezte tőlem egy 15 éves nyári diákmunkás srác, hogy te mire gyűjtesz. Mondtam neki, hogy hát kajára, baszd meg” – meséli Ede.

Edének a diákhitel miatt nagyjából 1,5-2 milliós adóssága gyűlt össze, amit fél évvel az egyetem befejezése után el kell kezdenie törleszteni. Szerinte emiatt nagyjából 15-20 év hátrányba került a társaival szemben, de azt is elképzelhetőnek tartja, hogy ezt a hátrányt sosem lesz képes behozni.

A budapestiek közül is talán a legszerencsésebbnek mondható Veress Anna (a riportalany nevét kérésére megváltoztattuk), aki bár budapesti, már nem a szüleivel él, hanem a nagymamája lakásában, ahol csak a rezsiért kell fizetnie. Anna átlagos keresetű családból származik, az édesapja vállalkozó, az édesanyja pedig nem dolgozik, mégis saját lakásban lakhat, mert a nagymamája már túl idős ahhoz, hogy egyedül éljen.

Annának ezért maximum havi 50 ezer forintos kiadása van, amiben benne van a rezsi és a kaja. Ezt egyelőre a szüleitől kapja, mert az egyetem első félévében nem tudott elmenni dolgozni, de már 18 éves korában eldöntötte, hogy nem akar a szülei terhére lenni. A következő félévben úgy alakította az órarendjét, hogy tudjon mellette dolgozni, hogy legalább az egyetemi tandíjat maga tudja fizetni.

„Nekem rosszul esik, hogy ennyi pénzt szánnak rám és nem szerencsésnek érzem maga, hanem nem merem másoknak mondani, mert tudom, hogy mit gondolnak erről. Én tudom, hogy nem ilyen vagyok, hogy mindent megkapok és mindenért pénzt kérek. Nem akarok a nagyanyám lakásában élni, hanem majd pénzt akarok szerezni és a saját lakásomban élni” – mondja Anna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Ligeti Miklós: Most már a NER-ben nem vesződnek a színjátékkal, ez színtiszta pártpropaganda
Bár Magyar Péter cáfolta, hogy a Tiszának lennének adóemelési tervei, elindult az ezzel kapcsolatos plakátkampány, méghozzá adófizetői pénzből. A Transparency International szerint egyre kevesebb energiája van a NER-nek arra, hogy a korábbi álcát fenntartsa maga körül.


Elindult a 4 milliárdos plakátkampány a Tisza állítólagos adóemelési terveiről, amit Magyar Péter már többször megcáfolt. Az óriásplakátokon az Európai Bizottság elnöke látható, aki marionettbábukkal bábozik valakikkel, és azzal buzdítanak a nemzeti konzultációban való részvételre, hogy „Brüsszel bábjai adót akarnak emelni." Bár a plakátokon név szerint nem említik a Tiszát, ez az üzenet rímel a Fidesz és a kormány fő üzenetére Magyar Péterrel szemben, a kormány oldalán pedig már a címből kiderül, hogy adófizetői pénzből "Tisza adóemelési terveiről" konzultálnak.

Hogyan nevezheti ezt a kormány tájékoztató kampánynak, és miért nem lép közbe a Választási Bizottság? Erről beszélgettünk Ligeti Miklóssal, a Transparency International Magyarország korrupcióellenes civil szervezet jogi igazgatójával.

– A most az utcákat elárasztó plakátok hivatalosan nemzeti konzultációt hirdetnek, azaz a kormány működéséhez kapcsolódnak, de közben a kormány honlapján egyértelművé teszik, hogy mindez a Tisza párt elleni választási kampány része, azaz pártérdeket szolgál. Hogyan lehet ezt ilyen nyíltan felvállalni?

– Valójában, amit megvalósulni látunk, ami kibontakozik az elmúlt pár évben, az csak őszintévé teszi a NER-t. Ugyanis a NER, egymásra épülő hazugságok rendszere. Azt bábozzák el, hogy ez demokrácia meg jogállam. Hol tesznek hozzá jelzőket, hogy illiberális, vagy azt magyarázzák, hogy a jogállam az, mint olyan, az nem is megfogható jelenség, de azért ez itt demokrácia, meg jogállam, ahol nem is bajlódnak a különösebb részletezéssel. Valójában ez a rengeteg manőver mind azt hivatott elfedni, hogy Magyarországon nem jól működnek a dolgok. Viszont az elmúlt pár évben, amióta nem jönnek az uniós források, meg a szűk két évben, mióta a Tisza mozgalom és Magyar Péter színre lépett,

egyre kevesebb energiája van a NER-nek arra, hogy ezt az álcát fenntartsa maga körül.

Így aztán azok a jelenségek, amikre eleinte csak az olyan éber szemű kritikus civilek, mint amilyen a Transparency International Magyarország is, később meg már külső megfigyelők is, például az EBESZ mutatott rá, például, hogy összefolyik a párt és az állam működése, nem lehet elhatárolni a közkiadásokat, a közpénzeket, a párt kampánypénzeitől, a párt, a Fidesz érdekében álló propagandatevékenységtől, mára már nyíltan zajlanak. Most már a NER-ben vagy nem vesződnek a színjátékkal, vagy nem veszik észre már, hogy elfelejtették a kötelező tánclépéseket végigjárni, mindenesetre nincsen energia erre.

– Miért?

– Ez egyfajta posztkommunista pártállami működés. Nincsen ugyan beleírva az alkotmányba, ami 1989-ig benne volt, hogy a párt azaz az MSZMP a társadalom vezető ereje, és hogy nem is létezik olyan, hogy hatalommegosztás, mert ebből következően minden hatalmat gyakorol. Lényegében most is az van, hogy a NER, a rezsim fennmaradásának,

a Fidesz hatalomban tartásának az érdeke mindent felülír,

és kisebb-nagyobb módosításokkal, csiszolgatásokkal ehhez a gyakorlathoz idomították a jogszabályokat is. Például amit 2014-ben még színtiszta jogsértésként tudott megfogalmazni a Transparency International Magyarország, hogy a kormányzati szervek és önkormányzatok folytatnak a kormánypárt, a Fidesz érdekében kampánytevékenységet a választást megelőző időszakban, nem csak abban az 50 napban, ami a szavazás előtt van, hanem az azt megelőző fél évben, például plakátolnak, meg különféle rendezvényeket szerveznek, az mostanra bekerült a választási eljárási törvénybe, hogy a kampányszabályok, a tilalmak nem vonatkoznak a kormány által folytatott lakossági tájékoztató tevékenységre.

– Mennyiben kormányzati tájékoztatás a kampánytevékenység?

– Úgy, hogy a hatóságok, a választási bizottság, választási iroda, adatvédelmi hatóság egyáltalán nem vizsgálja, hogy ez az úgynevezett lakossági tájékoztatás, mindig konkrétan a Fidesz és a kormány üzeneteit közvetítő propagandatevékenységben nyilvánul meg plakátokon, vagy éppen olyan kéretlen email üzenetekben, amin keresztül például a kormány Ukrajnával, Oroszországgal kapcsolatos álláspontja ömlik a COVID vészhelyzeti információs csatornán is. Tehát elmosódik az a választóvonal, ami a kormányzó pártot és a kormányt, az államot és a pártot elválasztja egymástól.

– Perképesek ezek a határátlépések?

– Nem lehet mindent mindig bíróságon érvényesíteni. De még a jelenlegi szabályok szerint is, amikről határozottan lehet állítani, hogy kifejezetten annak a gyakorlatnak a jogi megtámogatásához vannak igazítva, amit a Fidesz folytat, ami a NER-nek a működési sajátossága, ezek mellett is lehetne észlelni és szankcionálni ezeket a rossz gyakorlatokat. Attól, mert a lakossági tájékoztató tevékenységre nem vonatkoznak a kampányszabályok, még

a Nemzeti Választási Iroda mondhatná azt, hogy az nem lakossági tájékoztató tevékenység, hogy tudta-e ön, hogy Soros György, von der Leyen, Manfred Weber meg Zelenszkij összeesküdtek arra, hogy átoperáltatják az összes óvodást fiúból lánnyá vagy lányból fiúvá, és elveszik a munkahelyeinket, megerőszakolják a feleségeinket.

Ez színtiszta pártpropaganda. Erre mondhatnák azt az arra hivatottak, hogy az a lakossági tájékoztatás, hogy tessék kezet mosni, mert fertőző betegségek vannak, vagy tessék felvenni az oltást, mert járványhelyzet van. A Nemzeti Adatvédelmi- és Információs Hatóság is mondhatta volna azt, hogy az személyes adattal visszaélés, hogy kéretlen, kormánypropaganda üzenettel bombázza a COVID infóra feliratkozó polgárokat a hatalom. Azaz még ezek mellett a szabályok mellett is lehetne sokkal jobb működést elérni és szankcionálni ezeket a vadhajtásokat. Nyilván a tiszta helyzet az lenne, ha tilos lenne az, ami tilos. Azaz a jogszabályok meg is tiltanák azt, amit nem illik csinálni, és ezeknek a tilalmaknak érvényt szereznének azok a szervek, hivatalok, amelyeknek az a dolga, hogy ezeket a szabályokat alkalmazzák a gyakorlatban.

– Hoztak egy törvényt, hogy korlátlanul lehet kampánycélra pénzt költeni, ennek mi lehetett a célja?

– Ennek több oka is lehet. Azon, hogy korlátlan a kampányköltés, annyira nem kell meglepődni. Gyakorlatilag majdhogynem az volt a főszabály, hogy a kampányokra elkölthető pénzmennyiségnek nincs felső határa, mert kampányköltési plafon csak a nemzeti, azaz a hazai parlamenti választásra vonatkozott, az Európai Parlamentire soha, igaz, hogy annak a kampányfelhajtása is sokkal kisebb volt, de az önkormányzati választásokra se vonatkozott soha a kampányköltési limit, pedig a polgármester-választás, önkormányzati választás az nem kevésbé jelentős, mint a parlamenti választások. Ráadásul a parlamenti választási kampányok költési plafonját sem tartották soha tiszteletben. Ez 98-tól 2010-ig 1 millió forint volt, és már 98-ban sem 1 milliót költöttek jelöltenként, azóta meg az inflációval növelt 5 milliós plafon volt egészen mostanáig. Tehát

ennek inkább szimbolikus jelentősége volt.

Természetesen a Transparency International Magyarország ellenzi, hogy eltörölték ezt a szabályt, mert így már formai értelemben sem lehet számonkérni az érintett politikai szereplőkön, hogy túlköltik magukat.

– Korábban azt is megfigyeltük, hogy a kampányba a kormánypárti oldalon magukat civilnek mondó szervezetek is bekapcsolódtak, melyekre eleve nem vonatkoztak a kampánypénz költési szabályok.

– Azért tartja fenn a Fidesz ezt a háromosztatú kampányolást, azaz van egyrészt az állam, a kormányoldali kiadás, tehát amikor elmossa a párt és az állam közötti határokat, másrészt vannak az úgynevezett harmadik szervezetek, tehát a kampány kiszervezése, például a CÖF, és harmadrészt van a párt maga, mert ez bejött. Ez működött ‘14-ben, ‘18-ban, ‘22-ben, az ellenőrző hatóságok erre vannak szoktatva, tudják, hogy az Állami Számvevőszéknek, a Kincstárnak, a választási szerveknek hol kell becsukni a szemüket. Az emberek is hitelesebben fogadnak el egy üzenetet, ha az a magas autoritású kormánytól érkezik, és nem valamely párttól.

– Ezek szerint ez várható a mostani kampánynál is?

– Még valószínűleg a Fidesz maga sem tudja, mekkora öngólt rúgott a kampányplafon eltörlésével, mert így a Tiszától sem tudják majd kérdezni, miből van ez a nagy költés, meg hogy ki van a háttérben. Tehát ezzel a Tiszát is bátorítják arra, hogy bármilyen fundraising megengedett, tessék csak költeni, amennyi tetszik.

– Milyen hatása lehet az eddigi háromosztatú modellre, hogy megszűnt a politikai hirdetések lehetősége a Metánál és a Youtube-on is?

– Azt még nem tudjuk, hogy ezt pontosan hogyan fogja kezelni a Fidesz, tudomásul veszi-e, vagy megpróbálja trükökkel megkerülni a hirdetési tilalmat. Tény, hogy mintha tényleg kevesebbet látnék én is ezekből a megafonos, és hasonló hirdetésekből, de azért azt fontos látni, hogy a kampányfeladatok megosztása, a háromosztatúság nem csak a Facebookra meg a Youtube-ra terjed ki. A CÖF-nek is volt mindig nagyon masszív plakátolása, és nem csak funkcionális, hanem a kreatív tartalom szerint is megoszlottak a feladatok. A Fidesz és a kormány alapvetően a pozitív üzeneteket, vitte a korábbi választási kampányokban. Például, hogy megvédjük az országot, illetve a 22-es kampány során volt egy „népszavazás” az LMBTQ közösséggel szemben, akkor is a kormány népszavazási üzenetét egy gyermekét ölelő anya képe jelent meg. A CÖF-nél pedig volt a negatív mini Feri, és a bohóckampány, tehát a lejárató, a gegeskedő negatív kampány jutott a CÖF-re.

– Ezek szerint, amit elmondott, ez ellen nem is nagyon lehet mit tenni, mert papíron minden törvényes és szabályos?

– Meg vannak hajlítva a jogszabályok, azaz beütötték a jogszabályi szövetbe azokat a lyukakat, amiken keresztül a megengedő hatósági gyakorlat ezt a megoldást elfogadhatóvá teszi.

De nem igaz, hogy minden jogszerű, csak most azt játsszák az államhatalmi szervek, hogy a jog az olyan homályos, az olyan sokféle értelmezést tesz lehetővé, és az ő értelmezésük pedig az, hogy itt minden rendben van.

Tehát az Állami Számvevőszék mércéjével mérve a CÖF-jelenséget ugyanúgy meg kellett volna küldeni sok százmilliós, milliárdos fizetési kötelezettséget eredményező vizsgálatokkal, és szankciókkal, ahogy a Márki-Zay Péter vezette ellenzéki összefogást is megküldték, csak persze szelektív a látásuk, van egy látótérkiesés az esetükben, az MMM-et látják, a CÖF-öt meg nem. Persze az MMM-nél amatőrök voltak a szervezők, mert személyi szervezeti összefonódásokat tartottak fenn. A CÖF ügyesebb volt, mert a cöfös plakáton nem szerepelt kormánypolitikusnak a neve, meg nem ugyanazt a telefonszámot, e-mail címet, bejelentett székhelyeket használták. Tehát, ehhez azért kell egy masszív, vastag, szándékos, önmagában is jogsértő félrenézés, tudatos rossz jogalkalmazás.

– Ez mennyiben tekinthető választási csalásnak?

– Nem, nem az. A választási csalás, ezt el kell fogadni, az individuális magatartásokra van elképzelve, mint hogy a büntetőjog maga is individuális magatartásokra van méretezve alapvetően. Biztos vannak olyan mozzanatai, amelyek beleillenek a választás rendje elleni bűncselekménybe, vagy akár a hivatali visszaélésbe, vagy közfeladati helyzetben elkövetett visszaélésbe, de

amikor az állam tudatosan rosszul működik, azaz a közjó helyett a párt érdekeit, a nemzet helyett a rezsim céljait szolgálja, akkor arra nagyon nehéz büntetőjogi megoldást találni, büntetőjogi választ adni.

Tehát azt igazolni, hogy az a járási hivatalvezető, vagy polgármester, vagy számvevő tanácsos, vagy a választási irodának az az osztályvezetője, aki nem indított vizsgálatot a CÖF ellen, hogy az kifejezetten azért cselekedett vagy tartózkodott a cselekvéstől, hogy ezáltal a Fidesznek előnyt biztosítson, és az MSZP-nek, meg a Tiszának hátrányt okozzon. Szóval sajnos nagyon nehéz, elkötelezettebb, felkészültebb nyomozói, ügyészi munka mellett is igazolni, hogy egy-egy ilyen fogaskeréknek a magatartása minden mozzanatában fedi a büntetőtörvényi tényállást.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Vera nagyon rémült, vajon attól fél, hogy plusz adót kell fizetnie, vagy hogy kiderül, nem is létezik?
A humorista szerint „az AI-magyarok rettegnek a Tisza-adó terveitől”.


Pottyondy Edina újabb YouTube-videóban mondta el véleményét a magyar közélet aktuális eseményeiről. Szerinte „a kormánynak nem a kutatás-fejlesztés, az informatika-oktatás a fontos, inkább a forradalmi technológiát igénytelenül »összemekkmesterkedett«, általános iskolás színvonalú bullying-videók készítésére használják” a mesterséges intelligenicát.

Felhívta a figyelmet arra, hogy „már az utca emberét is digitálisan tenyésztik” azokban a klipekben, amelyekben a "Tisza-adó" lehetséges következményeit vetíti előre a kormánypárt. Ebben például elhangzik, hogy a "Vera" nevű tanárnő 33 ezer forinttal kevesebbet keresne havonta.

„Az AI-magyarok rettegnek a Tisza-adó terveitől. Vera nagyon rémült, vajon attól fél, hogy plusz adót kell fizetnie, vagy hogy kiderül, nem is létezik?”

– tette fel a kérdést Pottyondy Edina.

A humorista beszélt a most megjelent 1242 - A Nyugat kapujában című történelmi filmről is.

„Bizonyos szempontból ez a film zseniális alkotás. Van egy alaphelyzet, amin nehéz változtatni, hiszen a tatárok kiirtották az ország felét. És van egy másik alaphelyzet, amin szintén nehéz változtatni:

az Orbán-kormány olyan szolgaian dörgölőzik a keleti nagyhatalmakhoz, mint Mari néni vádlija a kanos kutyához.

Tehát egyszerre kell szeretni keleti testvéreinket és valahogy elsunyulni, hogy kardélre hányták a fél országot.”

Pottyondy szerint ez a lehetetlennek tűnő feladat teljesült is a filmben: a magyar sorstragédia miatti kesergés helyett „egy kifejezetten pozitív, optimista üzenetre fókuszál és a középpontba egy karizmatikus vezetőt állít. Nem IV. Bélát, hanem Batu kánt”.

„A »Batu kán a mi hősünk« olyan csavar, amire magyar ember nem tud felkészülni. Mintha egy izraeli iskoláscsoport megnézne egy holokauszt-filmet, ahol Hitler megmenti a zsidókat”

– mondja.

Végül szót ejt K. Endre, a kegyelmi ügy egyik főszereplőjének könyvéről is, majd így zárja a videóját: „Ha van rokon a családban, aki még mindig fideszes, vidd már el a tatárjárást romantizáló filmre, vagy vedd meg neki K. Endre romantikus regényét, hátha feléled benne a magyar virtus!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Varga Judit visszatérésének lebegtetése arra jó, hogy provokálják Magyar Pétert
Az elemző nem tartja valószínűnek, hogy tényleg politikai pozícióba is helyeznék a kegyelmi botrányba belebukott volt igazságügyi minisztert, mert annak nagy kockázatai lennének a Fideszre nézve is, amely ráadásul ismét a gyermekvédelmi ügyekkel küzd.


Gulyás Gergely a jövő héten találkozik Varga Judittal, hogy személyesen kérdezze meg tőle, mit gondol a visszatéréséről. A miniszter ezt a Kormányinfón árulta el. A Fideszben egyre többen beszélnek arról, hogy terveik vannak a kegyelmi botrányba belebukott volt igazságügyi miniszterrel, akiről Orbán Viktor a nyáron azt mondta, ritkán bukkan fel olyan született tehetség, mint ő, és 4-8 év múlva képes lett volna az országot vezetni. „Juditban miniszterelnöki képességek voltak” - fogalmazott a kormányfő. Magyar Péter Varga Judit esetleges visszatérésének hírére úgy reagált, nincs beleszólása abba, hogy „a Fidesz kivel, milyen felállásban akarja elveszíteni a választást jövőre”, de azt tudja, hogy „Varga pontosan érzi, mi a három gyermekünk érdeke”.

Miért próbálja a Fidesz visszahozni Varga Juditot, kockáztatva azt, hogy újra reflektorfénybe kerül a kegyelmi botrány? És mennyit árthattak a pártnak az elmúlt hetek gyermekvédelemmel kapcsolatos botrányai: a bizonyíték nélküli Zsolti bácsizás, és a Szőlő utcai javítóintézet volt igazgatójával kapcsolatos rengeteg megválaszolatlan kérdés? Somogyi Zoltán szociológussal beszélgettünk.

– Mennyi az esélye Varga Judit visszatérésének?

– Most úgy érzem, hogy inkább nem merik meglépni, mint igen, de provokációnak simán jó. Ugyanis abban a pillanatban, ahogy Varga komoly politikai szereplővé válna, olyan kérdéseket tenne fel neki a magyar nyilvánosság, amelyek Magyar Pétertől függetlenül a kormány számára kellemetlenek. Mi van a végrehajtókkal, a végrehajtói kamara maffiaszerű működésével? Hogyan adtak át döntéseket az államtitkárnak, és milyen módon vettek részt benne? Mi a helyzet a Pegazus-szoftverrel, a lehallgatott magánemberekkel szembeni állami jogsértéssel? És ott van a kegyelmi ügy maga: miért írta alá? Ezeket a kérdéseket a Fidesznek nem érdeke kinyitni.

– Az miért érdeke, hogy Varga Juditról, mint visszatérőről beszéljenek?

– Arra jó, hogy provokálják Magyar Pétert ezzel a dologgal: a volt felesége hiteles állításokat tehet Magyar Péter személyiségével kapcsolatban.

Varga, még ha nem is kerül vissza semmilyen pozícióba sem, jelenlétével tud Magyar Péterről beszélni.

Ha visszalépne egy hivatalos politikai pozícióba, akkor újságírók fogják kérdezni nap mint nap.

– A minden bizonyítékot nélkülöző „Zsolti bácsi” történet talán kezd elcsendesedni, de magának a Szőlő utcai ügynek is sok tisztázatlan pontja van. Sokat veszíthet ezzel a Fidesz?

– Ez a téma a magyar társadalom számára elfogadhatatlan, függetlenül attól, hogy jobbról vagy balról nézik: a gyermekekkel szembeni szexuális abúzust a legtöbben nagyon egyértelműen elítélik. Ha ez egy állami intézményrendszerhez kötődhet, ahol az állam felelős a gyerekekért, és esetleg kormányzati politikusokhoz is, az a kormány számára felmérhetetlenül veszélyes. Láttuk a parlamentben, hogy Semjén Zsolt azért állt fel, mert Simicskó István a Fidesz és a KDNP nevében nem védte meg eléggé őt. A kormánypártiak igyekeznek a lehető legtávolabbra tolni maguktól az ügyet; később olyan radikális nyilatkozatok is elhangzottak, amelyekkel igyekeztek maximális távolságot tartani: halálbüntetésről, négyrét vágásról, kasztrálásról beszéltek.

Ennek a gyermekvédelmi ügynek valószínűleg jóval nagyobb a látenciája: nem tudjuk, ki mikor áll elő új tanúval vagy információval.

Ez az ügy nem egy egyszerűen lezárható történet, bármikor egy új információ újra aktualitást adhat neki.

– Múlt vasárnap megszólalt a Kossuth téri tüntetésen Látó János is, de semmi konkrétumot nem mondott az üggyel kapcsolatban.

– Látó János szerepe egyelőre mellékszál, ha fontos elemként került is be a képbe. A lényeg az, mennyire áttekinthető a gyermekvédelmi intézményrendszer. Amíg nem átlátható, addig a kormánypártiaknak nincs olyan pozíciójuk, amiből hitelesen tudnák cáfolni az ellenzék vádjait.

Ha az ellenzék hitelesen mondhatja, hogy a gyermekvédelem nincs biztonságos kezekben, akkor abból sok igaztalan pletyka és vád is elindulhat.

Miközben mindezeket tények is erősítik: tudható, hogy az intézményrendszerből egyes államilag gondozott lányok később, az intézményen belülről szervezett prostitúcióban végezték.

– A héten Jámbor András megpróbálta megemeltetni a napi 1500 forintos fejkvótát, amit a gyermekotthonokban élő gyerekek étkeztetésére forditanak, 4500 forintra. A fideszes képviselők nem szóltak hozzá, hanem leszavazták az egészet. Később a kormánypárt saját ötletként hozta vissza.

– Igen, másnap be is hozták a saját javaslatukat...

– De addig az erről készített 23 perces videó egy nap alatt hatalmas nézettséget ért el.

– A Fidesz sosem fogad el ellenzéki javaslatokat, nehogy az ellenzék kampányolhasson velük. A kormánypárt eddig sem engedett az ellenzéknek olyan ügyet, amivel az ellenzék kampányolhatna. Inkább ők viszik át a javaslatot, csak az úgy lassabb, hiszen reaktív. Azonban ebben az ügyben korábban, Magyar Péter megerősödése óta bármikor léphettek volna, hiszen látható probléma volt.

Az emberek számára sokkal érzékenyebb a gyermekbántalmazás kérdése, mint például egy késés a közlekedésben,

és erre lett volna a kormánypártnak több, mint egy éve, hogy változtasson a helyzeten.

– A Tisza Párt mintha távolabb tartaná magát a témától...

– Igen, mert van saját témája. Viszont lehalkította ez a téma egy időre „a Tisza adót akar emelni” kampányt, ami jót tesz nekik.

– Két hete Závecz Tibor azt mondta, október 23 körül láthatunk méréseket arról, kitől mit vitt, vagy mit hozott például a Zsolti bácsi ügy.

– Az aktuális mérések persze érdekelnek minket, elemzőket, de az embereket talán kevésbé. Sokkal inkább az számít, hogy október 23-án ki hány embert visz az utcára. Az lesz a mennyiségi verseny: Magyar Péter rendezvényein hányan vannak, és Orbán Viktor rendezvényein hányan.

– Orbán Viktornak most nincs szerencséje október 23-ával: az Európai Tanács ülése miatt fél napot nem lesz itt. Ez hátrány lehet?

– Az a fél-, vagy egy óra számít, amikor ő beszél, és az valószínűleg belefér a napba. De a legfontosabb most tényleg az lesz, hogy ki milyen mennyiségben tudja a sajátjait az utcára vinni, hogy ezzel megmutassa az erejét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„15 éves teljhatalom után ők torolnak meg? Mit?” – Tüntetőket kérdeztünk a Zsolt bácsi-ügy kezeléséről
A legtöbbek szerint nincs mit megtorolnia a kormánynak az ellenzéken, inkább a felderített ügyekkel kellene foglalkozniuk. Van, aki szerint a tüntetések is kezdenek túl egyformák lenni.


Ahogy arról tegnap beszámoltunk, tüntetést tartott a budapesti Kossuth téren Puzsér Róbert és a Polgári Ellenállás. Az eredetileg Megbékélésmenetnek szervezett megmozdulás időközben, Juhász Péter kihallgatása miatt a volt politikus melletti kiállássá alakult, ahol 21 felszólaló és előadó lépett a színpadra.

A helyszínen járt a Szeretlek Magyarország stábja is, hogy megkérdezze a jelenlévőket, mi a véleményük a Szőlő utcai helyzet és Zsolt bácsi körül kialakult turbulens közéleti levegőről, és mit várnak a tüntetéstől.

A színpadon felszólalók közül végül senki nem fedte fel, ki a Juhász videójában elhangzó "Zsolt bácsi", aminek az egyik tüntető örült, mert szerinte ha ott kiderült volna a személye, könnyen lincseléssé fokozódhatott volna a hangulat.

A megtorlásról a megkérdezettek többsége úgy vélekedett, hogy nincs mit megtorolnia a kormánynak. Egy fiatal tüntető azt kérdezte:

„15 éves tejhatalom után ők torolnak meg? Mit? Hol?”

Szerinte az egész csak egy blöff, amit immár havonta bedobnak. Volt olyan is, aki radikálisabban fogalmazott: „Náci tempó, náci szöveg, a Gestapo szokott megtorolni, nem a demokratikus állam.” Megint más az ötvenes évek kommunista rendszeréhez hasonlította a megtorlás emlegetését.

Jámbor András országgyűlési képviselő kameránknak is elmondta: szerinte hiba volt, amit Arató Gergely a Parlamentben tett, vagyis hogy megnevezte és felkérdezte Semjén Zsoltot. Ugyanakkor hozzátette: ennél százszor nagyobb bűnöket látni a politikai túloldalon.

Volt, aki stábunknak mesélte el, hogy személyes ismerőse az Alföldi utcai gyerekotthonban 12 évesen úgynevezett "welcome-verést kapott" – erről koldulás közben számolt be neki.

Juhász Péter szerint 20 éve tudni hasonló ügyekről, de a hatóságok általában többet zaklatják azokat, akik az ügyeket felderítik, mint akik elkövetik.

Ugyanakkor néhány fiatal arról is beszélt, hogy kicsit már repetatív, hogy mindig ugyanazon koerográfia szerint zajlanak a megmozdulások. Ennek ellenére szerinte kinn lenni „hazafias kötelesség”. Arról, hogy milyen módszerekkel leváltani a Fideszt, azt mondták: a politikát „a Fidesz züllesztette le idáig, de akkor a saját játékukban kell megverni őket – ilyen egyszerű”.


Link másolása
KÖVESS MINKET: