Barátkozni tanítják az autista gyerekeket
A dühevő kukaszörny megeszi az autista gyerekek haragját, a papír pizza feltéteiből megtanulják, hogy mi kell ahhoz, hogy barátaik legyenek. Barátkozást, érzelemkimutatást, dühkezelést tanítanak autista gyerekeknek a Symbo Alapítványnál. A gyerekek olyan fogásokat sajátítatnak el, amelyekkel az iskolában is könnyebben beilleszkedhetnek.
Az autista emberek sokszor azért tudnak csak nehezen szociális kapcsolatokat kialakítani a körülöttük lévőkkel, mert nem ismerik fel azokat a technikákat, íratlan szabályokat, amikkel például barátkozni lehet. Az alapítvány különböző tanfolyamain a gyerekek kis csoportokban tanulnak meg az érzelmeikről beszélni, felismerni mások érzéseit, figyelni másokra és együttműködni velük, hogy ezekkel a stratégiákkal az iskolában és más közösségekben is könnyebben integrálódhassanak. Több, autistákkal foglalkozó alapítvány is indít programokat az integrációra, az egyik ilyenről mi is írtunk, de a Symbo Alapítvány módszerében különbözik ezektől: az autista gyerekeket készíti fel az integrációra saját eszközeivel.
,,Mi történt veled Lotti, hogy ilyen szomorúan jöttél vissza? – kérdezi Balázs, az egyik autista kisfiú, mikor Lotti lehajtott fejjel jön vissza a mosdóból a csoportterembe. A két gyógypedagógus nagyon megdicséri a kisfiút, amiért ilyen figyelmes volt és kedves.
,,Az autizmussal élő gyerekeknek az érzelemfelismerés, az érzelmekkel való munka nehezen megy. Ez nem azt jelenti, hogy nem éreznek semmit, hanem azt, hogy ezt nehezen tudják kommunikálni, nem tudják összekötni a fiziológiai érzésekkel és szituációkkal. Mi ezekhez adunk stratégiákat” – magyarázza Farkas Gyöngyi, aki Faragó Melindával közösen hozta létre az alapítványt.
A Symbóba 94 öt és tizenkét év közötti gyerek jár, közöttük a legtöbb aspergeres és autista, de van ADHD-s és olyan is, akinek nincs diagnózisa, de nehezen boldogul a szociális érintkezések során. Az alapítvány több tanfolyamot is kínál, amelyek 12 héten keresztül folynak házi feladatokkal és a szülők bevonásával.
Az Érzelmeink nyomában tanfolyamon olyan feladatokat rendeznek tizenkét, többnyire alapérzelem köré, amivel a gyerekek megtapasztalhatják, hogy milyen, amikor valaki boldog, fél vagy szorong. Ez az alapja a többi tanfolyamnak, amik már komplexebbek.
Az Egy csapat vagyunk tanfolyamon a gyerekek csapatkészségeket tanulnak, hogy hogyan kell türelmesen várakozni egymásra, segíteni a másiknak, együttműködni. Az Érzelmeink eszköztára kifejezetten az olyan gyerekeknek szól, akik gyakran szoronganak vagy dühkitörésektől szenvednek. Az alapítványnál dolgozó gyógypedagógusok stratégiákat tanítanak ezeknek a kezelésére, ilyen stratégia például az, ha a gyerekek megetetik a dühüket a dühevő kukaszörnnyel. A gyerekek lerajzolják a dühüket, amit aztán összegyűrve a szörny szájába dobnak. Ezeket a technikákat egy idő után otthon vagy az iskolában is maguktól alkalmazzák, például egy kisfiú egy régi tejfölös dobozból csinált magának szörnyet, amit mindenhova elcipelt.
"Tanítjuk a rugalmas gondolkodást, ami az autizmusban jellemzően nehezen megy. Voltak olyan visszajelzéseink, hogy egy kisgyerek, aki mindig ugyanazt reggelizte, egy reggel azt mondta: anya, én ma kipróbálok valami újat, mert rugalmas gondolkodó vagyok” – mesél Gyöngyi az elért eredményekről.
Olyan is volt, hogy nézőpontváltásról beszélgettek a foglalkozáson: az egyik kisfiú korábban bosszantotta az édesanyját azzal, hogy reggelente nagyon lassan öltözött fel, de a tanfolyam hatására egyik nap szó nélkül elkészült azzal a megjegyzéssel, hogy ő most nézőpontot váltott, beleképzelte magát az édesanyja helyzetébe.
Mi a legkisebbeknek szóló Érzelmeink nyomában című tanfolyamra látogatunk el a Király utcai lakásba, ahol két szobát alakítottak ki a csoportok számára pontgyűjtő táblákkal, játékokkal, zenés eszközökkel. Két kisfiú és két kislány ül a gyógypeadógusokkal egy körben, ahol egy pörgentyűs körtábla, úgynevezett érzelemkerék segítségével a gyerekek megmutatják, hogy jelen pillanatban hogy érzik magukat, aztán megkérdezik a társaiktól is. A csoport egyik szabálya, hogy amikor valaki más beszél, akkor csendben kell maradni és figyelni kell a másikra, aki ezt betartja, mosolygós fejet kap a neve alá a táblára. A nagyobbaknál már bonyolultabb, egyéni szabályok is vannak, például az, hogy kedvesek legyenek valakivel, amibe beletartozik, hogy nem tesznek megjegyzéseket másokra, figyelnek a hanglejtésre.
A gyerekek rendszeresen kapnak házi feladatot is, amiről a foglalkozáson is beszélgetnek. A szüleik segítségével le kell rajzolniuk az alapítvány saját munkafüzetébe, hogy a héten miért voltak boldogak, szomorúak, dühösek és szorongók. Az egyik kislány, Lotti például azért szorongott, mert félt, hogy lemarad a hétvégén a kedvenc meséjéről, szomorú pedig azért volt, mert az oviban elesett és koszos lett a nadrágja.
"Elmentünk a kisfiammal a játszótérre, ahol fel akarta venni egy kislánnyal a kapcsolatot, ezért rálépett a kezére. Nem is értettem, hogy miért csinálta, pedig ő csak nem tudta, hogyan kell ismerkedni. A tanfolyam nagyon nagy segítség volt, mert tanult olyan fogásokat, amiket tud alkalmazni, és most már ő is be tud kapcsolódni a játékba" – meséli az egyik anyuka, aki autizmus spektrum zavarral küzdő fiára vár az alapítvány konyhájában.
A kisfiú már két éve jár a Symbo tanfolyamaira, és szemmel látható a változás. Az óvodában barátai lettek, be tud kapcsolódni a játékokba, és kezelni tudja a dühét.
Az alapítvány munkatársai egyfajta mankót nyújtanak ezekben a társas szituációkban azzal, hogy a foglalkozások során például egy dühös kisgyereknek felajánlják, hogy gondoljon valami jóra, vagy csináljon valami olyan tevékenységet, amitől úgy érzi, megnyugszik. A gyerekek ezek közül a stratégiák közül azt választják ki, ami nekik a leginkább segít, de hosszú idő mire begyakorolják annyira, hogy egyedül, például az iskolában is tudják alkalmazni.
A foglalkozás második felében a négy ovisnak képeket és szituációkat mesélnek a gyógypedagógusok, amiből meg kell tippelniük, hogy mit éreznek a szereplők. Egy másik feladatban pedig mércén kell megjelölniük, hogy mi, mennyire teszi őket boldoggá, a tévézésnek mind a négy kisgyerek nagyon örül. A gyerekek könnyen veszik a feladatokat, a végén pedig jutalmat – matrciát vagy édességet – kapnak az összegyűjtött pontjaikért.
A nagyobb gyerekeknek már bonyolultabb dolgokat is tanítanak, például egy pizza rajzának segítségével, aminek a feltétjei jelölik mindazt, amire szükség van egy barátság kialakításához: együtt töltött idő, türelem, elfogadás. Megtanulják azt is, hogy mi az a kegyes hazugság, meddig lehet valakivel őszintének lenni, mi az, ami már sértő, hogyan helyezkedjenek a másik nézőpontjába.
Az alapítvány tanfolyamai ugyan fizetősek, mégis egyre több diagnosztizáló központ küldi ide a gyerekeket, még akkor is, ha nem állapítható meg egyértelműen autizmus. A módszer a gyerekeknél is több eredményt hozott. A szülők kérésére, akár az osztályközösségekben is tartanak foglalkozást, mert sokszor fordul elő, hogy hiába készítenek fel egy autista gyereket, ha az osztálytársak nem befogadók. Ezekkel a foglalkozásokkal el lehet érni, hogy egy marginalizálódott autista is újra az osztály része lehessen.
A tanfolyamok elengedhetetlen része a rendkívül részletes munkafüzet, amit az alapítvány maga készített. A munkafüzet részletesen ír a módszerekről, hogy a szülőknek is mankót nyújtson, miközben a gyerekek is használhatják arra, hogy belerajzolják az érzéseiket. Ez egyelőre csak egy Wordben szerkesztett összefűzött füzetke, de az alapítvány tagjai most gyűjtenek az adjukossze.hu-n arra, hogy könyvformát ölthessen. A munafüzet mind a pedagógusoknak, mind olyan szülőknek is érdekes lehet, akiknek nincs autista gyerekük, de azt szeretnék, hogy a gyerekük jó szociális kapcsolatokat tudjon kialakítani felnőtt korában.
