prcikk: Balogh László 2025-ről: Nem emlékszem olyan évre, amikor két ekkora keresleti hullám is lecsapott volna a magyar lakáspiacra | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Balogh László 2025-ről: Nem emlékszem olyan évre, amikor két ekkora keresleti hullám is lecsapott volna a magyar lakáspiacra

Ez meg is látszott az árakon: az ingatlanok országosan nagyjából 18–20 százalékkal drágulhattak, Budapesten akár 22 százalékkal is. Közben az albérletpiac lejtőre került. Évértékelő sorozatunk következő részében a téma az ingatlanpiac.


Idén sok címlapsztorit generált az ingatlanpiac: január-februrában az állampapírról váltók hoztak izgalmakat, aztán július elején bejelentették az Otthon Startot, ami őszre hatalmas ingatlanpiaci robbanást okozott. A kormány azt kommunikálta, nem hiszik, hogy az Otthon Starttól jobban drágulnának a lakások, mint egyébként, a vevők azonban mást tapasztaltak. Közben az albérletpiacon homlokegyenest ellenkező folyamatok zajlottak le, ott csökkenésnek indultak az albérletárak.

Évértékelő sorozatunk következő részében 2025 fordulatairól beszélgettünk Balogh Lászlóval, az ingatlan.com vezető elemzőjével, és röviden szóba került az is: mi várható jövőre.

— Erre számított az ingatlanpiac 2024 végén?

— Szerintem nem. Voltak sejtések a 2025-ös évről 2024 végén, mert már a második félévben, nagyjából július–augusztus környékén érezhető volt, hogy ahogy az ország kezd kikecmeregni az inflációs sokkból, úgy az addig kiemelkedő hozamot biztosító állampapír-befektetési forma sem lesz örökké ennyire vonzó. Ilyenkor a „slágerbefektetésekbe” áramló tömegek szét is szoktak szóródni. Amikor a korábbi favorit már nem annyira csábító, a befektetők más irányokba indulnak, vagy visszatérnek azokhoz az eszközökhöz, amelyekben otthonosabban mozognak, illetve az adott körülmények között nagyobb fantáziát látnak.Már 2024 július–augusztusától látszott, hogy 2025 eleje az ingatlanbefektetőkről fog szólni. Folyamatosan nőtt a kereslet, főleg a nagyvárosokban és Budapesten, a befektetési „slágertermékek”, vagyis a kis garzonok és az új építésű ingatlanok iránt. Ezzel párhuzamosan a legolcsóbb ingatlanok iránti érdeklődés is megugrott. Amikor 2025 január–februárjában megrohamozták a piacot a befektetők, a klasszikus vevők is sajátos kényszerhelyzetbe kerültek: sokan attól tartottak, hogy ha túl sokáig kivárnak, kiárazódnak, ami többeknél meg is történt, mivel

az első félévben év/év alapon 20 százalék fölé gyorsult a drágulás a fővárosban és a nagyobb városokban. Az országos lakásárindex is tíz százalék fölé kúszott,

amíg 2023-ban a piac inkább egyensúlyozott. Érdekesség, hogy ez a befektetői hullám már május–júniusra lecsengett: a keresleti dinamika és az áremelkedés üteme is lassult.

– És akkor jött az Otthon Start...

– Éppen kezdett volna fellélegezni a piac, amikor július elején bejelentették az Otthon Start Programot. Ez újabb nagy lökést adott a keresletnek, de már egy másik szegmensben. Ez nem a befektetőket célozta, hanem az első lakásukat megvásárlókat. Budapesten a 1,5 millió forintos négyzetméterár-korlát sok, korábban befektetői slágerlokációt kiszorított a 3 százalékos hitel által finanszírozható körből, mert a négyzetméterárak a júliusi bejelentés idején is bőven 1,4 millió forint körül jártak. Innentől a 3 százalékos hitel lett a mérce, hiszen a 6–7 százalékos legjobb piaci kamatokhoz képest ez kevesebb, mint fele akkora havi kötelezettséget jelent.

A program ugyan a fiatal első lakásvásárlókat célozta, de elég szélesre tárta a kaput: például 50–50 százalékos tulajdoni aránnyal is fel lehet venni, ha a kérelmezőnek nincs másik ingatlantulajdona.

A keresleti roham először augusztusban tetőzött, a tényleges tranzakciók papíron inkább szeptemberben jelentek meg, hiszen akkor indult a program. Nem meglepő, hogy minden új állami támogatás indulásakor van egy „hype”. Klasszikus példa a 2019 júliusában bevezetett Babaváró kölcsön. Emlékezetes, hogy kismamák hosszú sora állt a NEAK-nál, hogy a szükséges igazolással minél előbb beadhassák a hitelkérelmet. Most is hasonló történt: az első nagy keresleti hullám október közepére már lecsengőben volt. Nem tudni, ez meddig tart, év végén amúgy is gyengébb a piac, november–december hagyományosan nem a legerősebb időszak, rövidülnek a nappalok, egy családi ház alapos bejárása már munkaidő után macerás, az ünnepi szezon pedig másra tereli a figyelmet.

Ha eddig összegezzük 2025-öt: én nem emlékszem olyan naptári évre, amikor két ekkora keresleti hullám is lecsapott volna a magyar lakáspiacra. Ez az árakban és a forgalomban is nyomot hagyott.

Szerintem 2025 legalább 160 ezer adásvételt hozott, ha nem többet. Az árak országosan nagyjából 18–20 százalékkal emelkedhettek, Budapesten akár 22 százalékkal is. Ami még „megbolondította” az év végét: sorra jöttek az Otthon Startos, nagy volumenű lakásépítési bejelentések. Volt már olyan budapesti kerület, ahol paneláron lehetett új lakást venni. Ennek a lokációs köre várhatóan sűrűsödik, főleg Budapesten, de a vidéki nagyvárosokban is. Új helyzet, hogy a 1,5 milliós négyzetméterár-keret az új lakásokra is vonatkozik, ez pedig

komoly dilemmát okoz a vevőknek, hogy vegyenek-e most panelt vagy téglalakást 1,5 milliós négyzetméteráron, és költözzenek azonnal, vagy merjenek lekötni egy új lakást hitelre, amire lehet, hogy 1–2 évet várni kell?

2026 februárjától már hitelre is meg lehet venni a most piacra kerőlő új projekteket, de a kivárás tényleg nem könnyű döntés. Közben gyakorlatilag minden nap előkerült az Otthon Start neve a sajtóban. Ezzel párhuzamosan azonban más fronton is történtek dolgok. 2025 nyarától hatályba lépett a helyi önazonosság védelméről szóló törvény, ami lehetővé teszi, hogy az önkormányzatok korlátozzák a beköltözést vagy a lakásszám-növekedést. Először kisebb vidéki településeken jelent meg ez az eszköztár, például Rajkán, Győrújbaráton, aztán már nagyobb városok határmenti területein is, majd Buda oldalán, később pedig a XVI. kerület is bekapcsolódott. Úgy látom, ez a trend 2026-ban is folytatódhat. Egy másik fontos fejlemény az Airbnb-szabályozás. Eddig nem kavart akkora port, mert 2025–2026-ra amúgy is moratórium volt érvényben Budapesten, vagyis új engedélyt nem lehetett szerezni. Az első fecske a VI. kerület: ott a kiadható napok számát a gyakorlatban nullára viszik le 2026. január 1-jétől.

Ez ellehetetleníti az Airbnb-zést a kerületben.

Hallani, hogy a VII. és az I. kerület is fontolgat hasonló lépéseket. Emiatt 2026-ban a szabályozói oldal, nemcsak kormányzati, hanem önkormányzati szinten is alaposan felforgathatja a lakáspiacot. És közben jönnek az új lakások is.

– Mi a helyzet az albérletekkel?

– Az albérletpiacon évek óta nem látott mély hullámvölgy alakult ki. Amit az Otthon Startról, a nagyvárosok rekordszintű keresletéről, forgalmáról és áremelkedéséről elmondtunk, az a bérleti piacon negatív előjellel érvényesül: csökken a kereslet, bővül a kínálat, mert sok bérlő inkább vásárlásban gondolkodik. Fura helyzet ez, mert 2025 elején még épp a befektetők voltak azok, akik amíg a rövid távú kiadásra moratórium volt, átmenetileg hosszú távra adták volna bérbe a lakásaikat.

Ez a piac most meghátrált. A 2025-ös, de talán a 2026-os év sem az ingatlanbefektetők sikertörténeteként fog bekerülni a történelemkönyvekbe.

Az alapbérleti díjak folyamatosan csökkennek: a KSH–ingatlan.com lakbérindexe két egymást követő hónapban is mérséklődést jelzett Budapesten és országosan. Ilyet utoljára a COVID első hullámában, 2020 november–decemberében láttunk. Ez arra utal, hogy 2026-ban több, eddig megszokott törvényszerűségünk mehet a kukába, és új szabályokhoz kell alkalmazkodnia eladónak, vevőnek egyaránt.

– Mégpedig?

– El tudok képzelni árkorrekciókat a nagyvárosokban, főleg a drágább településeken, ahol a 1,5 milliós négyzetméterár már több szegmens jellemzője lett. De ezt óvatosan mondom. Árkorrekcióban nem válsághelyzetben eddig legfeljebb reménykedhettek a vevők: ha az eladók nem voltak lépéskényszerben, nem vitték lejjebb az árat. Most az új lakásdömping, amikor ténylegesen meg is épülnek ezek a lakások, reális alternatívává teheti az új vételt a használtal szemben. Hogy ez mikor történik meg? Majd meglátjuk. Röviden ennyit tudok mondani a 2025-ös évről.

— Az új Otthon Start-projektek egy része egyelőre csak papíron létezik. A tervek alapján sok lesz a magasabb ház, mert így jön ki a matek a 1,5 milliós négyzetméterárnál. Ezek kevésbé „szép lakóparkok”, inkább klasszikus lakótelepek lesznek?

— Igen, ezt én is így látom.

Modern lakótelepek épülnek, sok lakással, megfizethető áron, ez valóban a ’70–80-as évek lakótelepeire hajaz.

A nagyvárosokban ez tűnik költséghatékony megoldásnak. Kisebb településeken viszont várhatóan kertvárosias beépítés jön: ikerházas lakóparkok, jellemzően 40–50 millió forint körüli áron, ez is belefér a program kereteibe. Az Otthon Start-projektek eleve úgy készülnek, hogy a megfizethetőség a fő cél. Vagy magasabb házakkal lehet operálni, vagy előregyártott elemekkel, vagy funkcióváltással – minden fejlesztő a maga „szent grálját” keresi. A bejelentések jönnek szépen, volumenben is sokat jelenthetnek, aztán kiderül, hol, mi és milyen ütemben épül meg. Az a jövő zenéje.

— És mi várható 2026-ban? Lesz folytatása a 2025-ös nagy drágulásnak?

— Nem hiszem, hogy áremelkedésben 2026 másolná 2025-öt. Ezt nagy valószínűséggel ki lehet zárni. Ugyanakkor nem vállalok „kőbe vésett” jóslatokat: rengeteg erő hat a 2026-os lakáspiacra. Választási év lesz, amely az „álmoskönyvek” szerint a választás előtti időszakban élénkebb piacot hoz. Az Otthon Start tovább fűtheti a keresletet, és januártól, amikor amúgy is új erőre kap a piac, már ott lesznek az új lakások is mint vonzó alternatíva. Ugyanakkor ezek mellett bizonytalanságok is vannak.

Akár árkorrekciót is jöhet a használtpiacon, főleg Budapesten.

De ha 5–10–20 éves távon nézzük, az ingatlanárak jellemzően felfelé mennek. Ennek oka, hogy a nominális keresetek és a lakásárak változása között nagyon erős, 96 százalékos korrelációt találtunk: ha nőnek a fizetések, az hitelezési csatornán át támaszt ad az áraknak. Ha valakinek 20 ezer forinttal nő a nettója, már lehet, hogy 10–20 ezerrel nagyobb törlesztőt bír el; hosszú futamidővel ez nagyobb felvehető hitelt és magasabb megfizethető vételárat jelent. A nominális nettó jövedelmek pedig ritkán csökkennek, ezért mondom, hogy hosszabb távon az árak emelkedése valószínű. Persze sok a „kontra” érv is: a magyar és az uniós gazdaság teljesítménye most nem lobog a szélben, finoman szólva. A geopolitika, a béke vagy háború kérdése a kamatszinteken és az infláción át nagyon komolyan hat a piacra. Röviden: nagy a bizonytalanság. Ma úgy érzem, a ködön át nagyjából egy negyedévre látok előre. Az első negyedév tempós lehet: ott van például a közszférában dolgozóknak szánt egymilliós juttatás is, ami biztosan hajtja a keresletet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Brutális elvonások, politikai alapon osztott pénzek: így nullázta le a Fidesz 16 év alatt a magyar önkormányzatokat
Gémesi György szerint egy polgármesternek minden év gyomorgörccsel indul, mert nem tudja, miből finanszírozza az év végét. A kormány ugyanis több pénzt vett el a településektől, mint feladatot. Az önkormányzatiságból nem sok maradt. Mérlegen az elmúlt 16 év.


Az 1989-es rendszerváltás egyik nagy vívmánya az önkormányzati rendszer megteremtése volt. Kezdetben az önkormányzatok több forrásból, és sokkal több jogkörrel igazgatták a helyi ügyeket, melyeket fokozatosan üresítettek ki az egymást követő kormányzatok. Az Orbán-korszak alatt mindez felgyorsult, az önkormányzatiságról a közéleti kérdésekben tájékozott embereknek jó eséllyel a forráshiány jut eszébe. Holott nem kellene, hogy így legyen, végsősoron ez az a terep, ahol nap mindannyian a mindennapjainkat éljük.

Mi történt a NER évei alatt ezzel a rendszerrel, és hogyan tovább. Korszakértékelő sorozatunkban Gémesi Györgyöt, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnökét kérdeztük, aki 1990 óta, vagyis 36 éve áll Gödöllő élén.

— Mi volt a helyzet az önkormányzatoknál 2010-ben, a startvonalon? Milyen problémákat kellett volna megoldani?

— Már akkor is súlyos alulfinanszírozottság volt. Volt néhány olyan feladat, ami állami feladat lett volna, de az önkormányzatok látták el, és a megvalósításához szükséges pénznek csak a fele érkezett meg. Tipikusan ilyen volt a közoktatás. De a települések nem azért akartak a közoktatástól megszabadulni, mert nem tudták ellátni a feladatot, hanem azért, mert az állam nem finanszírozta azt, és ez feszültséghez vezetett. Ettől függetlenül a teljes államosítás megtörtént. Sajnos a közoktatás területén az állam nem tudta költséghatékonyabban ellátni a feladatot, mint korábban az önkormányzatok, holott vagy ötvenmilliárd forinttal több pénzt fordított rá.

— Volt valamilyen ígéret vagy program a Fidesz részéről 2010-ben az önkormányzatokkal kapcsolatban?

— Ígéret volt bőven, egy jól működő önkormányzati rendszert ígértek. Ehhez képest

nagyon erőteljes centralizáció következett.

Pozitívum volt az adósságkonszolidáció, mert a települések a forráshiány miatt kényszerültek hitelfelvételre. De ezzel párhuzamosan az állam egyre több feladatot vont magához az oktatásban, az egészségügyben, a szociális területen, az okmányirodai ügyintézésben, a gépjárműügyekben és az építéshatóságban. Ez szűkítette az önkormányzatok mozgásterét, miközben nem járt jobb feladatellátással.

— A feladatok elvonásakor pénzt is vitt el az állam?

— Igen. A szakértők szerint összességében több pénzt vitt el, mint amennyit korábban ezekre a feladatokra költöttek. Ezt ma már nehéz pontosan utánkövetni, de legalább annyit elvitt, mint amennyit a rendszerre fordított.

— Úgy tudom, már a rendszerváltozás óta folyamatos tendencia volt, hogy az állami költségvetés egyre kevesebb pénzt hagyott az önkormányzatoknál. Ez a probléma tehát nem 2010-ben indult.

— Ez mindig kézenfekvő tartalék volt a költségvetés számára. Az MDF-kormány idején még 100 százalékos SZJA-visszatérítéssel indult a rendszer, később pedig a gépjárműadó és az iparűzési adó is saját bevételi forrást jelentett. Aztán fokozatosan kevesebb forrás maradt helyben. A Bokros-csomag komoly megszorítást hozott, majd 2009-ben a Bajnai-csomag is. Igaz, 1998 és 2002 között volt némi többletforrás, de az inkább a bérekben jelent meg.

A rendszer így fokozatosan kiüresedett: folyamatos elvonások voltak, miközben új feladatokat is kaptak az önkormányzatok, forrás nélkül.

— 2010 után újabb feladatok és pénzek kerültek ki a rendszerből. Mi maradt egyáltalán az önkormányzatiságból?

— Nem sok. Sok hivatal már nem önálló, 2000 fő alatt társulásokban látják el a hivatali munkát. Maradtak a köztisztviselők, az utak, járdák, vízelvezetés fenntartása mint alapfeladat, a szociális feladatok egy része, valamint a kulturális feladatok, amelyek viszont nagyon alulfinanszírozottak: az állam ezek költségének 10–15 százalékát sem adja oda. Emellett maradt az államigazgatási feladatok egy része is.

— Egy önkormányzat tehetőssége korábban nagyban függött az iparűzési adóbevételektől, ami nagy különbségeket okozott. Törekedett a rendszer valamiféle kiegyenlítésre, vagy a különbségek végig megmaradtak?

— A különbségek megmaradtak, de a szolidaritási hozzájárulás eredetileg azt a célt szolgálta, hogy a kis települések közszolgáltatásait és fejlesztését segítse. Ezzel önmagában nem volt baj, hiszen a nagyobb, adóerőképesebb településektől vonták el.

Csakhogy ez a hozzájárulás az eredeti 45–60 milliárdról 5-6 év alatt 400 milliárdra nőtt.

Ez elfogadhatatlanul magas, és már az erősebb gazdaságú településeket is megkopasztja. A fő probléma a mértéke.

— Létezik máshol a világon a szolidaritási hozzájáruláshoz hasonló konstrukció?

— Nem nagyon. A finanszírozási rendszerek eltérnek, de az ritka, hogy a településeket ilyen módon adóztatják. Egy bizonyos határig ez még védhető lenne. A Magyar Önkormányzatok Szövetsége azt javasolja, hogy egységesen az iparűzési adó 15 százaléka legyen, ami nagyjából 200 milliárdra csökkentené a jelenlegi 400 milliárdot. Ez már kezelhetőbb volna. Viszont

ez a pénz nem jut vissza a megjelölt célokra.

Azt feltételezzük, hogy a 400 milliárdból csak 10–15 százalék jut el ténylegesen a településekhez, a többi a központi költségvetés bevétele lesz.

— Gyakorlatilag akkor ez nem is szolidaritási hozzájárulás, hanem egyfajta...

— ...extra adó, amit az állam elvesz, és nem a megjelölt célra fordít.

— Ez mióta van ez a rendszer?

— 2017 óta létezik. A COVID idején viszont megfelezték a kis- és középvállalkozások iparűzési adóját, ami sok településnél gyakorlatilag a bevételek megfelezését jelentette. Voltak települések, amelyek kompenzációt kaptak, mások nem. A megyei jogú városok extra támogatást kaptak, a többi település nem. Visszatérő probléma, hogy

nem átlátható, mely települések kapnak támogatást.

Például a Magyar Falu Program esetében is inkább a kormánypárti települések jártak jól.

— Nem normatív alapon történnek ezek a támogatások?

— Így van. A finanszírozásban vannak anomáliák, és ezek hátterében a politikai hovatartozás áll. Korábban is létezett ilyen „csókos pénzrendszer”, de a Fidesz megjelenésével ez sokkal durvább lett.

— Létezik olyan önkormányzati lobbi vagy érdekképviseleti erő, ami tárgyalásra tudja bírni a központi hatalmat?

— Van az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa, de ez inkább kirakatszervezet. Érdemi egyeztetés alig van, inkább csak tájékoztatást kapunk. A tényleges befolyásunk nagyon csekély.

— Mit lehet mégis tenni?

— Nem tüntethetünk és nem is sztrájkolhatunk, mert választott tisztségviselők vagyunk. Nyilatkozunk, konferenciákat rendezünk, szövetségeket kötünk, civil szervezetekkel és szakszervezetekkel együtt lépünk fel. Van némi mozgástér, de a hatékonysága csekély.

— Amikor egy polgármester nem kormánypárti, de a képviselő-testület többsége igen, több helyen a fideszes testület polgármesteri jogköröket von magához. Hogyan lehetséges ez?

— A jogszabály bizonyos hatáskörök elvonását lehetővé teszi, de nem mindent. Az aláírási jogot és a település képviseletét nem lehet elvenni. Mégis vannak olyan helyzetek, amikor a kisebbségben lévő polgármestert így korlátozni tudják. Ez nem jó, mert a polgármester a település legközvetlenebb legitimációval rendelkező szereplője.

— Időnként felröppennek hírek arról, hogy bizonyos kistelepülések önkormányzatiságát megszüntetnék. Az biztos, hogy ahol mindenki mindenkit közelről ismer, probléma lehet a személyeskedés és az önkényeskedés. Ez lehet a megoldás?

— Ez létező probléma. Kellene egy erősebb szabályozás, ami ezt korlátozza. Nem egyszerű kérdés az sem, hogy jó-e ez a nagyon tagolt, 3100-3200 településes rendszer, de ezt a hatékonyság szempontjából végig kell gondolni. A településszám kérdése a jövőre nézve nem egyszerű.

— Mi a helyzet azokkal a településekkel, melyek az átlagnál gyorsabban növekednek? Ennek szabályozására fogadtatta el a parlamenttel Navracsics Tibor az identitásvédelmi törvényt.

— Ilyen például a közép-magyarországi régió, a balatoni övezet egy része és Nyugat-Magyarország is, ahol sokan külföldön dolgoznak, de itthon élnek. A települések nem bírják ezt szolgáltatásokkal. Megszületett ugyan ez a bizonyos identitásvédelmi törvény, de az

ezt a problémát nem tudta kezelni, viszont arra alkalmas volt, hogy adott esetben egy kisebbséget ki lehessen rekeszteni adott településről.

Ez így elfogadhatatlan, ezt a törvényt másképp kell megcsinálni, ha egyáltalán kell. Ha már törvényt alkotunk, akkor a túlnépesedést kellene kezelni vele. Mert az emberek odaköltöznek, ahova akarnak, ez önmagában rendben van, csak a településeknek ehhez infrastruktúrát kellene tudniuk biztosítani.

— Közben az önkormányzatok is hozzájárultak a túlnépesedéshez, amikor belterületbe vontak ingatlanokat.

— A külterületi telek és a belterületi telek ára között óriási különbség van, ezzel lehetett játszani. Ennek a következménye az lett, hogy egyes agglomerációs településeken már nem lehet normálisan élni, mert túlnépesedtek. Építési övezeteket hoztak létre, beköltöztek az emberek, de közben például bölcsődét már nem tudnak építeni, és nyaranta van olyan település, ahol még ivóvízkorlátozás is előfordul. Ha helyben maradna az adó, és azt fejlesztésre lehetne fordítani utakra, járdákra, oktatásra, szociális szolgáltatásokra, akkor a települések sokkal könnyebben tudnák kezelni a hirtelen megnövekedett lakosságszámot.

— Ha a választások után változások lennének, mi az, amit mindenképpen meg kellene oldani, milyen rendszer lenne ideális?

— A Magyar Önkormányzatok Szövetségének van egy elfogadott anyaga, ezt elküldtük a választáson induló pártoknak. A véleményünk szerint új önkormányzati törvényre van szükség. Ez nem dobná ki a régi rendszer értékeit, de újraszabályozná a feladat- és forrásmegosztást a települések és a kormány között, rendezné a középszintet, a régiót, és

visszaadna bizonyos feladatokat, például a közoktatás egy részét, a gyámügyet vagy az építéshatóságot.

Emellett a finanszírozást is újra kell gondolni. Vannak akut teendők 2026-ra, mert sok település nem fogja kibírni az év végéig, utána pedig a következő 5–10–15 év önkormányzati irányait kell kijelölni. A szolidaritási adó maradhat, csak ne ekkora összegben. A megyei közgyűlésekre pedig továbbra is szükség van, mert vannak olyan feladatok, amelyeket regionálisan lehet ellátni. Persze beszélni kell a kistérségekről, a járások együttműködéséről, a polgármesterek együttműködéséről és az önkormányzati középszintről. Itt a megfelelő nagyságrendet kell megtalálni.

— Volt valami visszajelzés bármelyik párt részéről ezzel az anyaggal kapcsolatban?

— Még nem, csak most küldtük el.

— Volt ráció abban, hogy öt évre hosszabbították az önkormányzatok mandátumát, így általában nem egyszerre vannak az önkormányzati és a parlamenti választások?

— Az ötéves ciklus jobb, mert az önkormányzati szint más mező, mint a parlamenti. Több idő, több körültekintés, több előkészítés kell, és kell idő arra is, hogy valaki bele tudjon nőni a feladatba.

— Ha a ’90-es évek elején felvázolt rendszert vesszük alapul, abból mennyi maradt meg az önkormányzatiságból, és mennyi lenne az ideális?

— Ma már másról szól a világ, ezért újra kell gondolni a rendszert. Vannak alapok, amelyeket nem lehet megváltoztatni, de sok mindent igen. Alapkérdés például, hogy az önkormányzati vagyon az államé-e. Ma az Alaptörvény szerint az önkormányzati vagyon a nemzeti vagyon része. Pedig 1990-ben külön önkormányzati vagyon volt: a községháza a községé volt, a település saját vagyonaként gyarapodott. Ha viszont minden az államé, akkor elvész az ösztönzés, hogy a helyiek a sajátjukból is fejlesszék a települést.

— Miben reménykedik az elkövetkezendő két-három évben? Mit szeretne látni egy év múlva, és mit öt év múlva?

— Azt, hogy a települések biztonságban tudjanak működni, az odatelepített feladatokat el tudják látni, és meglegyen ehhez az állami forrás.

Ne gyomorgörccsel kezdje az évet egy polgármester azért, mert nem tudja, miből finanszírozza az év végét.

Ezek pedig ne politikai alapon dőljenek el, hanem normatív forrásokból. Emellett annyi bevételt kellene helyben hagyni, amiből fejlődni is lehet. A mostani rendszerben a szolidaritási adó mellett minden iparűzési adótöbbletet is elvesz az állam. Ez valójában kettős adóztatás.

Korszakértékelő sorozatunk eddigi részei:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter napi három órát alszik, azt sem tudja, mikor volt utoljára szabadnapos – videón a Tisza Párt vezetőjének egy napja
A Telex stábja egy teljes napon át követte a TISZA Párt alelnökének országjárását. A három megyét érintő körúton a politikus a választási esélyekről is beszélt még szombaton.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 01.



A Telex stábja két héttel a választás előtt egy teljes napot töltött Magyar Péterrel, végigkísérve országjárásának hat helyszínét három megyén keresztül. A nap hajnalban indult, és éjfél előtt ért véget.

A TISZA Párt elnöke elmondása szerint nem emlékszik, mikor volt utoljára szabadnapja. „Hát nem lesz már szünnap” – tette hozzá, jelezve, hogy a kampány hajrájában napi hat, hét, sőt akár nyolc-kilenc helyszínt is felkeresnek. A sűrű tempó megviseli, ezt maga is elismeri.

„Le vagyok amortizálódva, azt kell, hogy mondjam” – fogalmazott. A politikus azt is elárulja, hogy két hónapja tudott utoljára edzőterembe vagy futni menni.

Azt mesélte, hajnali kettőkkor feküdt le, de ötkor már fel is kelt. Ilyenkor szöveget ír, sajtót olvas, és néha már fél hétkor hívogatja a kollégáit.

A politikus még mindig maga kezeli a közösségi oldalait. Elmondása szerint a kormányoldalról már szinte mindenhonnan letiltották. „Egy év kellett nekik, hogy rájöjjenek, hogy amikor mindig odaszólok, akkor kiröhögik az oldalaikat több ezren” – mesélte, hozzátéve, hogy a miniszterelnök és a kormány hivatalos Facebook-oldala után nemrég az Instagram-oldalukról is letiltották.

A szombati nap első állomása Őrbottyán volt, ahol a helyi jelölt, Szimon Renáta nem kívánt nyilatkozni a stábnak. Magyar Péter ezzel kapcsolatban úgy reagált, hogy a jelöltjeik rengeteget nyilatkoztak már, de a párt kommunikációját a párt szervezi.

„Egyelőre még nem a sajtó szervezi a Tisza Pártnak a kommunikációját” – jelentette ki, majd hozzátette, hogy nem kellene a szabad sajtónak úgy tennie, mintha egy normálisan működő országban élnénk, ahol a médiafelületek 70 százalékát nem az állami propaganda tartja fenn. Ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy kormányra kerülésük esetén a megválasztott képviselők rendelkezésre fognak állni.

A nap folyamán robbant a hír, hogy a kormány nyilvánosságra hozott egy felvételt, amelyen a TISZA Párt egykori informatikusát hallgatják meg. Magyar Péter épp a kocsiban értesült a fejleményről.

„Pont maguk bizonyítják be, hogy mire használták a titkosszolgálatokat”

– reagált, felvetve a kérdést, ki oldotta fel a felvétel titkosítását, és hogyan kerülhetett az a kormány YouTube-csatornájára. Szerinte az ilyen anyagok kiszivárogtatása nevetségessé teszi a magyar titkosszolgálatokat.

A riport forgatása előtt három nappal jelent meg a Direkt36 interjúja Szabó Bencével, a Nemzeti Nyomozó Iroda egykori nyomozójával, aki arról beszélt, hogy a magyar titkosszolgálat próbálhatta meg bedönteni a TISZA Pártot. Magyar Péter ezt „game changernek”, fordulatot hozó pillanatnak nevezte.

Elmondása szerint több mint egy éve értesült a titkosszolgálati akcióról, de úgy döntöttek, kivárnak, és egy független igazságszolgáltatás és egy átvilágított nemzetbiztonság felállása után vizsgálják ki az ügyet. A fideszes vádra, hogy a pártjukban külföldi szolgálatoknak dolgozó emberek lehetnek, úgy reagált: „Minket nem a külföldi szolgálatok fenyegetnek, hanem a magyar szolgálatok jelenleg, akik pártutasításra járnak el.”

A kampány során Magyar többször is éles kritikával illette Orbán Viktort. A miniszterelnök győri kiabálásáról azt mondta: „ott látszott, hogy nála ott eltört valami.”

Szerinte a kormányfőt elzárták a valóságtól, és most szembesül azzal, hogy „már nagyon nincs vele az ország.”

A beszédeiben használt gúnynevekről, mint a „wannabe császár”, úgy vélekedett, hogy ezeket a politikai kommunikációban az emberek jobban megjegyzik, mint a milliárdos összegeket.

A nap során Gyálon, Tatabányán, Oroszlányban, Móron és Székesfehérváron is tartott lakossági fórumot, a helyszíneken támogatók és érdeklődők várták.

Magyar Péter a kampány érzelmi terhéről is beszélt. „Néha egyébként a bizalmat nehezebb elviselni lelkileg, mint az ordibálást, meg a gyűlöletet, mert az lepattan az emberről, de amikor egy ilyen nagy szeretetet, meg reményt érez az ember, az nagyon megható, és egyben megterhelő is” – mondta.

Amikor arról kérdezték, hogy vereség esetén beül-e majd a parlamentbe, magabiztosan válaszolt pártjai esélyeiről.

„Nem fog veszíteni a TISZA” – jelentette ki, hozzátéve, hogy szerinte a Fidesz „még csalással sem nagyon tud nyerni”, és lélekben már feladták a küzdelmet.

Úgy véli, a kormányváltás után az „iratmegsemmisítők még nagyobb kapacitásra kapcsolnak majd”.

A nap végén, Székesfehérváron Magyar megkérdezte a stábtól, hogy a miniszterelnökhöz is mennek-e egy hasonló egynapos forgatásra. A riporter elmondta, hogy keresték Orbán Viktor stábját, de visszautasították a kérésüket. „Sad story” – reagált Magyar Péter éjfél előtt nem sokkal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Az elmúlt időszakban a legpontosabb méréseket produkáló két intézet tévedhet ekkorát?
A politikai elemző a 21 Kutatóközpont és a Medián legfrissebb felméréseire reagált Facebook-posztjában. A két intézet egyaránt a Tisza Párt erősödését és közel 20 százalékpontos, vagy azt meghaladó előnyét mérte a Fidesszel szemben.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 01.



Török Gábor a Facebookon reagált a 21 Kutatóközpont friss felmérésére. Mint írta, a kutatás tulajdonképpen ugyanazt mérte, mint pár napja a Medián: az elmúlt hetekben tovább erősödő Tiszát és közel 20 százalékpontos különbséget. A politikai elemző szerint az óriási kampányzaj, az állandó győzelmi jelentések és a kavargó hamisított eredmények közepette is érdemes realistának lenni.

Posztjában feltette a kérdést:

„De legyünk realisták: az elmúlt időszakban (a Medián évtizedek óta, a 21K a legutóbbi EP-választáson) a legpontosabb méréseket produkáló két intézet tévedhet ekkorát?”

Török Gábor szerint „ha ezeknek a kutatásoknak csak a fele igaz/pontos, akkor bizony már csupán a Tisza győzelmének a mértéke kérdéses”.

A 21 Kutatóközpont szerda reggel publikált felmérése a teljes mintában 12 százalékpontos Tisza-előnyt regisztrált. A Mi Hazánk 6 százalékon, a DK és az MKKP 1-1 százalékon áll.

A kutatóintézet március 25-én nyilvánosságra hozott adatai szerint nemcsak országosan, de több, korábban fideszesnek számító választókerületben is a Tisza Párt jelöltje vezet, például a bajai központú Bács 6-os körzetben 49–45, illetve 50–45 arányban. A kutatásuk rekordmagas, 83 százalékos részvételi hajlandóságot is jelzett, a Tisza-tábor különösen mobilizáltnak tűnik.

A Medián egy hete publikált kutatása alapján a TISZA növelni tudta az előnyét a februári méréshez képest, a teljes népesség körében 46 százalék, a pártot választani tudóknál 56, a biztos szavazó pártválasztók körében pedig 58 százalék az eredményük. A Fidesznél ezek a számok 30, 36, illetve 35 százalék, ami azt is jelenti, hogy csökkent a szavazóik száma.

A 21 Kutatóközpont friss felmérésére már Magyar Péter is reagált:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Egy volt rendőr százados tálalt ki: A rendőrség egy „politikai harapófogóban van”, a győri események pedig ennek a tünetei
Bartha Károly volt rendőr százados a győri események kapcsán a testületre nehezedő politikai nyomásról beszélt. „Van olyan helyzet, amikor nincs jó döntés. A győri helyzetben például nincsen jó döntés, mert bármit csinálsz, szorulni fogsz.” Ilyenkor a kisebbik rosszat választják, mondta.


A rendőrség egy „politikai harapófogóban van”, a győri események pedig ennek a tünetei – állítja egy, a HVG-nek nyilatkozó volt rendőr százados. Bartha Károly szerint a testület kétségbeesetten próbál kimaradni a politikai csatározásokból, de ez nem mindig lehetséges. Az Orbán Viktor országjárásán feltűnt fekete ruhás csoporttal kapcsolatban úgy fogalmazott: tevékenységük ugyanolyan rendbontás volt, mint amit bárki más csinál.

Bartha Károly századosként szerelt le a rendőrségtől, ahol többek között a Készenléti Rendőrségnél és a BRFK sajtóosztályán is dolgozott. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen írt szakdolgozata éppen a politikai rendezvények tömegkezeléséről szólt. A Covid-járvány alatt hagyta ott a testületet, ezt a döntését egy folyamat lezárásának nevezte.

„Amikor a 24.hu-nak beszéltem erről, akkor úgy hivatkoztam erre, mint egy bántalmazó párkapcsolatra, aminek a végén az ember azt mondja, hogy ez most már végképp többet visz, mint hoz” – fogalmazott. Azt mondta, nem akart 40 évesen gyomorfekélyben meghalni.

A volt százados nemrég egy videóban állt ki Szabó Bence, volt rendőr nyomozó mellett. Ezt azzal indokolta, hogy felháborította, ahogy Pintér Sándor belügyminiszter beszélt Szabó Bencéről.

„Én azt gondolom, hogy Szabó Bence egy kiváló rendőrtiszt, egy olyan nyomozó, aki tényleg hisz abban, amit csinál, szívvel-lélekkel teszi, és akár önmaga, az egzisztenciája és a teljes jövője, karrierje feláldozásával is kiáll az igazság mellett” – mondta Barta, aki szerint a kérdés az, hogy „milyen rendőrökre van szükség, ha nem ilyenekre?”

Bartha Károly szerint a rendőrségen belüli problémás működés, amiről a videójában beszélt, valójában csak egy tünet. „A betegség az, hogy maga a rendőrség egy politikai harapófogóban van” – állítja. Ezt úgy írta le, hogy a kormányoldal nevezi ki a rendőri vezetőket, az ellenzék pedig a rendőrségen keresztül támadja a kormányt, így a testület a politikai csatározás színterévé válik. Úgy véli, a rendőrséget ki kellene emelni ebből a helyzetből, a vezetőket nem a politikának kellene kineveznie, és nem is nekik kellene elszámolással tartozniuk.

A győri eseményeket is ennek a helyzetnek a következményeként látja. Szerinte a rendőrség „mindenáron megpróbál kimaradni ebből a helyzetből”, ami kampányidőszakban különösen nehéz. Hozzátette: „Csak van olyan helyzet, amikor nincs jó döntés. A győri helyzetben például nincsen jó döntés, mert bármit csinálsz, szorulni fogsz.” Ilyenkor a kisebbik rosszat választják, mondta.

Bár az ORFK közleménye szerint a politikai rendezvények biztosítása a szervező felelőssége, Barta szerint Győrben megalapozottan lehetett számítani ellentüntetőkre, hiszen eddig mindenhol megjelentek. A biztonsági szolgálat jogszerűen eljárhatott volna a rendzavarókkal szemben, de szerinte ami Győrben történt, az nem ez volt. Azt látni, hogy a biztonsági szolgálattól elkülönülten megjelent egy csoport, akik „azonos ruházatban vannak, szándék- és akarategységben cselekszenek”, és kifejezetten tagadták, hogy a hivatalos biztosításhoz tartoznának.

„Ráadásul volt, aki az arcát is eltakarta. Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy nyilvános rendezvényen ez jogsértés” – emelte ki a volt százados. Szerinte egyértelműen megállapítható, hogy ezek az emberek nem tartoztak a rendezvényhez. „Innentől kezdve az a tevékenység, amit végeztek, kvázi ugyanolyan rendbontás, mint amit bárki más csinál.”

Bartha Károly szerint az, hogy nem láttak egyenruhásokat a helyszínen, nem jelenti azt, hogy nem voltak ott, lehettek tartalékban vagy civilben. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a rendezvényen részt vett Magyarország első számú védett vezetője, akit korábban meg is fenyegettek. „Most egy ilyen helyzetben Orbán Viktor kiáll a színpadra, és nincs ott, csak a Valton? Kérdezem én. Ott volt egy hadsereg, jó. Csak nem láttátok” – fogalmazott.

Arra a kérdésre, hogy egy civil ruhás rendőrnek mikor kell beavatkoznia, azt mondta, a jogi határ a bűncselekmény vagy szabálysértés észlelése. „Akkor a szabálysértési törvény és a Btk. alapján fel kell lépni. Az muszáj. De amíg valaki csak csúnyán néz ki…” – magyarázta. A csoportos garázdasággal kapcsolatban elmondta, hogy ahhoz legalább három fő kell, és olyan kihívó, közösségellenes magatartás, ami másokban riadalmat kelt. De hangsúlyozta, minden esetet egyedileg kell vizsgálni.

A rendőrségi sajtóosztály működéséről, ahol maga is dolgozott, azt mondta, a testület próbál kimaradni a nehéz helyzetekből. Ha a sajtó kérdez, a rendőrség sokszor védekezik, mert támadást feltételez.

„Az a probléma a politikai harapófogó, amiben a rendőrség van. Egyrészt meg kell felelniük az elvárásoknak – a videóban említett dolgok mind a megfelelési kényszerből fakadnak. Másrészt pedig próbálják kimozogni, kivédeni az ellenzék támadásait, ahelyett, hogy a dolgukkal foglalkoznának”

– fejtette ki.

A politikai nyomás egyik eszközeként említette, hogy a parancsnoki láncban egy osztályvezetőt indoklás nélkül el lehet mozdítani. Arra a kérdésre, hogy látott-e erre példát, igennel felelt. „A lényeg, hogy ha valami nem tetszik, fel lehet állítani” – tette hozzá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk