„Azért éltetik a sahot, mert ez egy olyan jelszó, ami a rezsimnek odavág” - szakértő az iráni tüntetéshullámról
Péntek este is több tízezer ember tüntetett Iránban, annak ellenére, hogy a hatalom már legalább 30 tüntetőt megöletett, és híradások szerint az egész országban lekapcsolták az internetet. A tüntetések december végén a vágtató infláció miatt robbantak ki, de a tömeg egy része most már nyíltan rendszerváltást követel, 47 évvel az iráni forradalom után megbuktatnák az Iszlám Köztársaságot. Sokan azt skandálják, hogy „Halál a diktátorra!” és „Éljen a sah!”. A megmozdulások átterjedtek számos vidéki városra is. A tüntetők több helyen autókat, kukákat gyújtottak fel, de épületek is lánga borultak.
Hogy megértsük az ottani helyzetet, nézőpontot kell váltani, mert nyugati fogalmakkal nehezen írható le a perzsa társadalom és politika. N. Rózsa Erzsébet, iranisztikus, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa segített nekünk ebben.
— Mi az, ami az utcára vitte az embereket?
— A mostani tüntetések közvetlen kiváltó ok a riál leértékelődése. Tavaly nyár közepén, a 12 napos háború környékén egy dollár 800-850 ezer riál volt, most pedig másfél millió. Azt is hozzá kell tenni, hogy a riál árfolyama évtizedek óta folyamatosan inog. A bazár szempontjából az a legrosszabb, hogy kiszámíthatatlan, tehát nem leesik valahova és ott van fixen, hanem folyamatosan ingadozik. Iránban az elmúlt 15-20 évben egyszer már levágtak hat nullát a riálról, és most megint szó volt arról, hogy további négyet esetleg levágnának. Ráadásul többféle árfolyam volt hivatalosan életben Iránban, más a különböző üzleti szektoroknak, más a magánszférának, magánszemélyek részére és más az állami, hivatalos szférában. Ez is sok problémát okozott.
Vannak olyan szereplők és források is, amelyekre még magának az államnak sincs rálátása. Például a nagy vallási alapítványoknak még adóbevallást sem kell tenniük arról, hogy mivel rendelkeznek, senki nem látja át. Végül, az évtizedek óta Iránnal szemben hozott szankcióknak is nagyon komoly hatása van.
— 2022-ben elsősorban emberi jogi kérdések, a nők helyzete miatt robbantak ki tüntetések. A teokratikus rendszer most a megélhetési problémák miatt került válságba?
— A megélhetési okok nagyon konkrétak. Olyannyira, hogy amikor 2024-ben a jelenlegi iráni elnök, a végrehajtó hatalom feje, Maszúd Pezeskiján hivatalba lépett, az első pillanattól kezdve a gazdaság valamilyen szintű átalakítását jelölte meg programjában, éppen a társadalmi feszültségek enyhítése érdekében. Ez azonban nem történt meg. Viszont amikor a tüntetések megkezdődtek, meglepő módon az iráni kormányzat, maga az elnök, sőt, maga Khamenei ajatollah is azt mondta, hogy a tüntetések legitimek.
Az adminisztráció tárgyalásokat kezdeményezett a tüntetőkkel. Ez nagyon fontos momentum volt. Továbbá Pezeskiján elnök bejelentette, hogy a március 21-től induló új iráni évre készített költségvetést felül kell vizsgálni a társadalom megélhetési gondjainak orvoslása szempontjából.
— Eközben a felvételeken már a rendszer elleni felkelés képeit látjuk: az Iszlám Köztársaság zászlóit tépik le, vallási jelképeket semmisítenek meg. Ez már túlmutat a gazdasági követeléseken.
— Nyilván, ahogy haladnak előre a tüntetések, ezek az elemek is megjelennek, és immár a rendszer berendezkedésével kapcsolatban is megfogalmazódnak kritikák, de változatlanul nem gondolnám, hogy csak és kizárólag ez a mérvadó. Abban pedig, hogy ön mit lát és én mit látok, egyáltalán nem vagyok biztos. Ez az AI hatása. Elkezdtek jönni olyan képsorok is, hogy a rendszer, az államapparátus mellett is beindultak a tüntetések. Ami engem még óvatosabbá tesz: a Facebook feldobott egy képet, miszerint Iszfahánban, a főtéren hatalmas tüntetés van.
Hát ilyen nincsen. Ha ön kimegy a Parlament elé a térre, rögtön tudni fogja, ha a teret a negyedére húzzák össze, és 25 ház helyett csak 3 van ott. Tehát tudom én, hogy mit látok, amit nekem közvetítenek? Nem tudom. És még egy dolgot mondanék azzal kapcsolatban, hogy mit tudunk és mit nem. Amikor minden média azt írja, hogy az internetet államilag elvágták, ez lehet, hogy így van, de még ma reggel is jöttek üzenetek Iránban levő iráni kollégáimtól.
— Kinek állhat érdekében, hogy ilyen módon manipulálja a valóságot?
— Én azt gondolom, hogy mindenkinek. Tavaly Iránt támadás érte, egy 12 napos háborúról volt szó. Donald Trump most sorra jelenti be, hogy kit akar erőből legyőzni. Venezuelából az elnököt eltávolította, de ez nem jelentett rendszerváltást, mert az elnök mögötti egész apparátus ott maradt. Miközben ott is nagyon komoly társadalmi igény volt az elnök távozására. De megfenyegette Iránt is, hogy amennyiben a kormányzat a tüntetők közé lő, akkor beavatkoznak. Hogyan? Ezt sem lehet tudni. Mindenesetre kívülről igen nagy nyomás alatt van az Iszlám Köztársaság, belül pedig zajlik ez a tagadhatatlan, hatalmas elégedetlenségi hullám.
— Hogy élnek az emberek Iránban?
— Meglepődne, ha ellátogatna Iránba. Miközben a 2022-es tüntetések a nők helyzetét emelték be a fókuszba,
Vezethetnek autót, repülőgépet, sporteseményeken vehetnek részt. Ha elmegy a Közel-Keleten bármilyen egyetemre, nem csak Iránban, sokkal több nőt lát, mint férfit, diákok és egyetemi oktatók között is.
— És az ön által ismert irániak mit mondanak, mit látnak, mit érzékelnek a történtekből?
— Mindenki óvatos, próbálja kitalálni, hogy most mi történik. A gazdasági helyzet, ami a gyújtószikra, volt nagyon komoly tényező. De itt is valószínűleg sok minden összejátszik, mint ahogy 2022-ben mindenki azt mondta, hogy a hidzsáb és a nők miatt van minden, és igen, az is ott volt, de sok minden más is. Ma, ha ránéz a térképre, megnézi a híreket, azt fogja látni, hogy a legnagyobb tüntetések Ilám tartományban vannak, amely Irán iraki határán fekszik. Ez a kurd területekhez tartozik. De miért pont itt? Igaz azonban, hogy
2022 után viszont kiderült, hogy voltak olyan kisvárosok, ahol egyetlen tüntetésre sem került sor. Ez is azt mutatja, hogy nagyon nehéz így kívülről bármit is mondani. Az biztos, hogy ezek a tüntetések egyelőre nem hagynak alább, a kormányzat próbál valamit lépni a gondok enyhítése érdekében, és megjelentek a kormányzat melletti tüntetések is.
— Ami számomra meglepő volt, az az, hogy megjelentek kifejezetten Izrael- és nyugatbarát jelszavak is.
— Szerintem ez nem jellemző.
— Én elég sok olyat láttam...
— Attól is függ, milyen oldalakat néz az ember, nyilván az algoritmus azt dobja fel. Egyre több hír érkezik arról, hogy az Egyesült Államokból és Izraelből milyen tartalmakat közölnek, miközben az iráni média nyilván a maga szempontjából ad tájékoztatást. De hogy a tüntetők Izrael-barát jelszavakat skandálnának Iránban, őszintén szólva nehezen tudom elképzelni. Aminek egyik oka, hogy a nyáron Izrael megtámadta Iránt, amely támadásba az Egyesült Államok is becsatlakozott. A 12 napos háborúban száznál több civil áldozat is esett. Viszont a 46 éve az Egyesült Államokban élő trónörökös ebben a helyzetben Izraelbe látogatott és Netanjahu izraeli miniszterelnökkel tárgyalt, ami az iráni nép számára végképp elfogadhatatlan volt. A monarchiának az iszlám forradalom óta nem sok támogatója volt Iránban. Ennek persze lehet az is az oka, hogy a rendszer ezeket nem engedte szóhoz jutni. Másrészt viszont, amikor az iszlám forradalom zajlott, Irán lakossága 39 millió volt, most pedig 90 millió fölött van.
De az az igazság, hogy a demokrácia sem a monarchiában gondolkodik, igaz?
— Én még emlékszem arra a bizonyos iráni forradalomra, ami nem iszlám forradalomnak indult, csak megjelent Khomeini és ellopta a show-t. Azt is tudom, hogy előtte a Pahlavi-rendszer sem volt demokrácia. Akik most a sah nevét skandálják, úgy képzelik, hogy visszajön a sah, illetve a fia, a trónörökös, és akkor Irán alkotmányos demokrácia lesz?
— Nem úgy képzelik el, hogy visszajön a sah. Nincs ilyen verzió.
— De lehet hallani, hogy azt skandálják: éljen a király.
— Igen, de erről azt is mondják, hogy azért éltetik a sahot, mert ez egy olyan jelszó, ami a rezsimnek odavág. A sah és az apja a modernizációt felülről akarta rákényszeríteni egy olyan lakosságra, amely sokkal kontervatívabb, a hagyományokhoz ragaszkodóbb, és nagyobb részben vidéken élő lakosság volt. Sokan nem akartak ebben részt venni. Mohamed Reza Pahlavi ikertestvére a visszaemlékezéseiben leírja, hogy amikor az apjuk,
Gondoljon bele, hogy ez a modernizáló sahnak a felesége volt, nem egy vidéken élő, visszahúzódó öregasszony. A vallásnak ma is jelentős szerepe van a társadalom életében, még akkor is, ha a fiatalok gyakran lazábban értelmezik. De az emámzádékben, az imámok családtagjainak a sírjánál mindig rengetegen vannak, miközben a mecsetekben, általában jóval kevesebben. De a vallási ünnepek ma is hatalmas tömegekben zajlanak.
— Mennyire töredezett az iráni társadalom? Tudjuk, hogy nemcsak muszlimok élnek ott, hanem több irányzat és más vallások képviselői is.
— Nagyon kevesen. A legfrissebb adatok szerint Irán lakossága ma mintegy 90-92 millió fő. Ebből 89% síita muszlim, majdnem 10% szunnita muszlim, főleg a kurdok és a beludzsok között. Marad egy százalék, amiben zoroasztriánusok (az iszlám előtti iráni vallás követői), zsidók, asszír-káldeus keresztények, valamint északi és déli örmények vannak. A keresztények 300-400 ezren lehetnek, és vannak hírek, melyek szerint megnőtt az áttérések száma. Ez azonban szerintem nem mérvadó. Ami nagyon fontos, hogy
Működnek a zsinagógáik, békében élnek és gyakorolják a vallásukat, ahogy a keresztények is. Vannak zsidó zarándokhelyek is, például Eszternek és Mordechájnak a sírja Hamadánban, ami mellett egy kis zsinagóga is működik, vagy Dániel próféta sírja, ami szintén zarándokhely, mivel az iszlám minden korábbi prófétát elismer.
— A '79-es forradalomhoz képest most egy lényegesen városiasabb, modernebb társadalom van Iránban. Amit elmondott, abból az tűnik ki, hogy nyugati fogalmakkal nem leírható, ami ott történik. Bármi is lesz a végkimenetel, az valószínűleg nem egy olyan demokrácia lesz, mint amit mi annak tartunk.
— A tüntetésekben nagyon jól látszik, hogy nincs egységes ellenzék, nincs összefogás. Nem úgy zajlanak az események, mint 2022-ben Teheránban, hogy egy helyen összegyűlt mindenki, hanem a város különböző részein, különböző városokban vannak kisebb-nagyobb megmozdulások.
Az is érdekes, hogy az Amerikában élő iráni diaszpóra túlnyomó része is egyetért azzal, hogy Iránban változás kell, de „el a kezekkel Irántól”, ne kívülről avatkozzanak be.
Ha valaki azt mondja, hogy nincs semmi átalakulás, az téved, mert nagyon sok minden változik. A síita iszlámban az egyik legfontosabb elem, hogy a vezetőt el kell fogadja a tömeg. Tömegtámogatás kell. Démosz, demokrácia? Nem. De mégiscsak. Például amikor Pezeskiján indult 2024-ben, a rendszer valójában mást preferált volna a második fordulóban. De mivel a többség Pezeskijánra szavazott, ő lett az elnök. Pezeskiján szakmáját tekintve kardiológus, de volt egészségügyi miniszter is, és a Legfőbb Vezető híve, de ennek ellenére egészen más színt hozott. Az iráni vezetők többször is nyilatkozták a napokban, hogy hajlandók tárgyalni a Nyugattal, de csak akkor, ha tárgyaló félként kezelik őket, diktátumot nem fogadnak el. A másik nagyon fontos dolog, hogy
Irán egy nemzetállam. A nyári háború alatt valaki, aki pedig kifejezetten nem szerette a rezsimet, úgy fogalmazott: „We have postponed our anger against the regime.” Most meg vagyunk támadva, most el innen, majd később folytatjuk.
— Tehát még semmi nem dőlt el.
— Én szerintem lassú átalakulás lesz. A gazdasági nehézségek és a mindennapi élet apróságai tekintetében szerintem elég sok változás volt és van. Fiatalodik az ország is.
