Az ünnep nekik különlegesen nagy kihívás – három egyedülálló anya karácsonya
„Az ember nem úgy tervezi ám el az életét, hogy mindenre egyedül marad a gyerekével” - ezt gyakran hallani azoktól az anyáktól és apáktól, akik társ nélkül kénytelenek megbirkózni a gyermekük/gyermekeik felnevelésének gyakran igen fárasztó feladatával.
Több mint félmillió olyan család van Magyarországon amelyben egyetlen szülő gondoskodik a gyerekről. Ez a 2011-es népszámlálás adataiból derült ki. Az egyszülős családok 87 százalékában az anya marad egyedül a gyerekekkel. És csak minden nyolcadik egyszülős családban volt az apa az egyedüli szülő.
Katit a férje akkor hagyta ott, amikor a nő várandós volt a közös gyermekükkel, és a hatodik hónapban volt. Mondvacsinált ürüggyel lépett le, és évekig alig vagy egyáltalán nem látogatta meg a kisfiát. Katinak szerencséje volt, mert a szülei a közelben laktak, így időnként volt, aki vigyázott a kicsire, amíg ő dolgozott, bár így is magára maradt a legtöbb problémával: az éjszakai felébredésekkel, a fájó pocival, a betegségekkel, a bölcsődébe és óvodába szoktatással.
A kisfiú boldog és kiegyensúlyozott, Kati is boldog, még akkor is, ha nincs otthon kivel megbeszélnie, mi történt a kicsivel aznap, mit kért karácsonyra, mi bántja, ízlett-e neki az ebéd az oviban, mikor kell ünneplőben bevinni, és mikor kell befizetni a gyereknek az ebédet.
A karácsonyokat mindig Kati szüleivel töltik, hetekkel előtte készülnek rá, a lakás mézeskalács illatú, tele díszekkel, égőkkel. Néha kitesznek egy-egy posztot a Facebookra, hogy a rokonok, ismerősök lássák, minden rendben van.
Réka viszont a családja segítsége nélkül kommandózta végig gyermeke életének első néhány évét. Őt is magára hagyta a férje a babavárás közepén, Katival ellentétben viszont mellette nem állt ott a családja, mert az apja már meghalt, az anyja pedig sok száz kilométerre élt. Azt mondja, ha nem segítettek volna neki a barátai, nem bírta volna. A kisbabája születése után fél évvel kénytelen volt visszamenni dolgozni, teljesen egyedül kellett eltartania a picit. A baba bölcsis lett, ő pedig keményen tepert, és gyakran otthon is folytatta a munkát, miután a gyermekét lefektette aludni.
Hatalmas áldozatokat kellett ezért hoznia, és magánélete, párja sem volt, mert mindent a gyermeke felnevelésének és a munkának rendelt alá. A sok éves erőfeszítés gyümölcse most egy okos tini és egy álommeló.
Mártiék karácsonya
Egy-másfél éves volt Mártiék kislánya, amikor a párja elhagyta. Márti most özvegy édesanyjával él, mert két felnőtt csak jobban boldogul a hétköznapokban és az ünnepeken is.
Karácsonykor felváltva szerzik be az ajándékokat, felváltva vásárolnak be az ünnepekre, felváltva főznek és sütnek. A karácsonyfát előre feldíszítik Grétinek, ő már teljes pompájában látja, alatta a becsomagolt ajándékokkal.
A szentestét hármasban töltik, ajándékozás után vacsoráznak, megnéznek együtt egy karácsonyi filmet.
December 25-én átmennek a rokonokhoz, december 26-án pedig Gréti apai nagyszüleihez mennek, ahol vagy ott találják Gréti apukáját, vagy nem. Nem sűrűn találkoznak vele, az ünnepek alatt sem tartja fontosnak, hogy lássa a kislányát.
Azokban az egyszülős családokban, ahol a nagyszülők nem tudnak vagy nem akarnak segíteni, minden gond az egyetlen szülő nyakába szakad. Az ő kötelessége, hogy eltartsa mindkettejüket – mindannyiukat. Ő virraszt az ágynál, ha beteg a gyerek, ő viszi és hozza a gyereket, ő játszik vele, ő fegyelmezi.
Az ünnepek megszervezése és lebonyolítása is egyedül az ő feladata, és ez megterhelő, ha a szülő azt szeretné, hogy a gyerek semmiben ne szenvedjen hátrányt, hogy számára is olyan varázslatos élmény legyen a karácsony, mint amilyen a többi gyereknek. Az egyedülálló szülő szerzi be és dugja el az ajándékokat, ő szerez karácsonyfát, ő díszít, süt-főz.
Így menedzseli, ilyen szabályok alapján kettejük életét egy általános iskolás gyermek elvált édesanyja
1. Az egyik legfontosabb, hogy állandó készenlétben legyek. Amikor az édesapjával van a gyerek, bármilyen váratlan helyzet előadódhat, például egyszerűen csak haza szeretne jönni.
2. Ha a nagyszülőknél van, ugyanígy készenlétben állok. Nálam alapszabály, hogy ha bármi történik - mondjuk a gyerek megütötte a fejét játék közben -, akkor jelenésem van negyed órán belül. Ott kell tudni lenni.
3. Csak olyan munkát tudok vállalni, ahol rugalmas a munkavégzés, rugalmas a munkaidő, mivel a gyerek napközben csak rám számíthat. (A nagyszülők még aktívak.) A jelenlegi munkahelyemről nap közben is el tudok jönni, ha gond van, viszont éjjel, hétvégén és karácsonykor, szilveszterkor lehet pótolni otthoni munkával ezt, ami esetleg elmaradt.
4. Ha évente 2 alkalommal esetleg el kell utaznom, legalább 3 családtaggal beszélem meg, hogy álljon készenlétben.
5. Rugalmasnak kell lenni és meg kell tanulni lemondani a kevésbé fontos programokról, hogy a gyerek tudjon találkozni a váratlanul felbukkanó apukával, nagyszülővel.
6. Leckét hazahozni nem volt szabad, amíg napközis volt (mert anyja-apja tudok lenni, de már hogy tanára is legyek, azt nem tudom vállalni.)
7. Mesélek neki arról, hogy egyébként hogy képzeltem, képzelem az életünket (férfival, akihez odabújok este), és hogy milyen jó volt, amikor még apával ilyen volt a kapcsolatunk. Ez azért fontos, hogy ő majd szintén vágyjon erre, ne az egyszülős család legyen a minta.
8. A karácsony nehéz. Mindenütt ott kell lenni, nagyszülőknél (mindkét oldalon), rokonoknál. De sajnos sehol sem az igazi. Rossz érzés, amikor egyedül maradok otthon, mert a gyerek az apukájával tölti a karácsonyt.
9. A legfontosabb trükk: jóban kell lenni az apukával, az apuka családjával, sőt, az apuka új családjával is!
Mindig az a cél, hogy a gyereknek legyen apja is, ismerje őt és a nagyszülőket, és rendszeresen találkozzanak. Így nem is értékeli őket túl, reálisan mert látja a hibáikat is. És elegendő időt töltenek együtt ahhoz, hogy ők is kivegyék a részüket a gyermeknevelésből: ha olyat tesz, ők is leszidják, feltételeket szabnak, szabályokat hoznak. Nem tűnnek tökéletesnek.