SZEMPONT
A Rovatból

„Az biztos, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok ebben nem fog részt venni” – tíz éve indult el a kínai Egy övezet - egy út kezdeményezés

Kína szempontjából már az is siker, hogy beszélnek róla, de a nemzetközi rend alapjait nem sikerült újraírni - mondja Eszterhal Viktor Kína-szakértő. Aki szerint érezni kell, hogy meddig lehet csinálni azt a balanszírozó politikát, amit a magyar kormány folytat.

Link másolása

Tíz éve hirdette meg Kína, Egy övezet-Egy út stratégiát, amellyel alternatívát akart kínálni a nyugati gazdasági hegemóniával szemben. Új Selyemútnak is nevezték, sokat beszéltek róla egy időben, de jó ideje úgy tűnik, a program megtorpant.

Eszterhai Viktorral, a Magyar Külügyi Intézet kutatási igazgatójával beszélgettünk Kína gazdasági és külpolitikai céljairól, és arról, mi lehet a magyar politika szerepe a nagyok játszmájában.

– Mi is ez az Egy övezet – Egy út program? Tíz éve hallottam róla először, de nagyon sokat azóta sem.

– A kínai elnök nem véletlenül Kazahsztánban jelentette be, hogy egy grandiózus programmal fogják újraírni Ázsia, Európa és Afrika kapcsolatrendszerét. Ez kezdetben egy nagyon vázlatos vízió volt, és nem teljesen lehetett tudni, hogy valójában mi is ez. Ahogy teltek az évek, egyre inkább átalakult egy nagy kínai stratégiává, amely alapvetően a kínai állam külpolitikai cselekvésének jó részét akarja becsatornázni, és az a lényege, hogy új kapcsolatokat hozzon létre, vagy a meglévő kapcsolatokat alakítsa újra. Egész konkrétan meg is nevezték, hogy mit értenek ez alatt. A politikáknak a harmonizációja, például a politikák egységesítését Afrikában, Európában, Ázsiában. Ide tartozik a pénzügyi együttműködés, a kereskedelmi kapcsolatok elmélyítése, az ehhez szükséges mechanizmusok kidolgozása, új infrastruktúra építése és a humán kapcsolatok elmélyítése. Ez lényegében azt jelenti, hogy

Kína egy olyan elképzeléssel állt elő, amely a nemzetközi rendet akarja újraírni.

És nem meglepő módon úgy akarja átírni, hogy az eddigi évszázadokkal ellentétben, amikor a Nyugat volt a nemzetközi rend epicentruma, a mostani elképzelés szerint ez Kína lesz. Ennek a nagy víziónak két nagy eleme van, az övezet a szárazföldi kapcsolatokra épít. A tengeri kapcsolatokat XXI. századi tengeri selyemútnak nevezik a történelmi analógia miatt. És persze, hogy teltek-múltak az évek, ez egyfajta nagy stratégiává vált, és minden, ami kínai projekt volt ezekben a régiókban, megkapta ezt a szlogent, hogy az az egy út-egy övezet kezdeményezéseként épül.

– Hogy jön a képbe Magyarország?

– Magyarországon pont a vízió jellege volt az izgalmas, hiszen azt ígérte, hogy a nemzetközi kapcsolatoknak az alapját írja át, és új kapcsolatok jönnek létre, és Magyarország, amely a Nyugat perifériája földrajzi és gazdasági értelemben is, abban bízott, hogy majd ebben az átalakuló viszonyrendszerben egyfajta híd lehet a különböző régiók között. Ezért volt Magyarországon ezzel kapcsolatban elég nagy figyelem, de elsősorban a politikai elit figyelmét értem ez alatt. A hétköznapi emberek nem ezzel keltek és feküdtek.

– A magyar külpolitikában, vagy gazdaságpolitikában megfogalmazódott a keleti nyitás. Ez a kínai törekvés nagyjából ugyanekkor jelenik meg ez. Ez egyfajta rezonálás volt a kínai törekvésekre, vagy itt két különálló szándék találkozott egy ponton?

– Két különálló szándék találkozott, de mindegyiknek ugyanaz az eredője, a 2008-as pénzügyi válság. Egészen addig a magyar elit számára a nyugati, atlanti centrikus gondolkodásnak semmilyen alternatívája nem volt a rendszerváltás után. Az EU-tagság, a NATO-hoz való csatlakozás volt az a prioritás, amely szinte minden politikai erőnek célja volt, és nem is lehetett ezen kívül gondolkozni. Ez adta meg azt az irányt, amerre az állam fejlődik, hogy milyen politikai rendszerünk van. Alapvetően a nyugati univerzumhoz tartoztunk. A 2008-as válság egy nyugati pénzügyi válság volt, alapvetően a nyugati társadalmakat, országokat érintette negatívan, és azok voltak kivételek, amelyek Ázsiával üzleteltek, pont azért, mert Ázsiát elkerülte nagyrészt ez a válság. Így a diverzifikált gazdasági kapcsolat képes volt alternatívát nyújtani. Az illúzióvesztés másik oka az volt, hogy a Nyugat nem nagyon tudta, mit kellene csinálni. Ráadásul volt egy pillanat, amikor az amerikai kormány is Kínához fordult.

Ez az itthoni elit egy része számára egyfajta törést jelentett, azt gondolták, hogy itt a nyugati hegemónia a vége,

diverzifikálni kell a kapcsolatokat, észre kell venni, hogy vannak új feltörekvő államok.

– Látjuk, hogy a gazdasági törekvések mellett a kulturális expanzió is megindult. Konfuciusz intézetek jelentek meg, és ezeket elég nagy összegekkel támogatják Kínából.

– Ezt alapvetően természetes folyamatnak látom. Van egy olyan állam, amely minden tekintetben felemelkedő nagyhatalom, gazdasági súlya, ha simán a GDP-t nézzük, nagyobb, mint az Európai Unióé. Naivitás lenne azt gondolni, hogy egy ilyen felemelkedő állam ne próbálna más szférában is nemzetközi befolyást építeni a gazdaságon túl. Nyilvánvalóan kulturálisan is megjelenik a nemzetközi térben.

– Nyugati szemmel furcsa a mikéntje. Az amerikai gazdasági és politikai hegemónia nem úgy teremtődött meg, hogy mondjuk az Egyesült Államok Walt Disney-intézeteket nyitott volna az országokban...

– Ha belegondolunk, hogy Európa egy része számára az Egyesült Államok a második világháborúban ellenség volt, akkor a Marshall-terv volt az, ami alapvetően megváltoztatta az attitűdöt az Egyesült Államokkal szemben. A Marshall-terv pedig egy központi állami program volt. Én nem gondolom, hogy a Marshall-terv és az Egy övezet–egy út között ne lennének hasonlóságok. Persze most több évtized távlatából visszanézve azt mondhatjuk, hogy a központi elem ma már nem olyan fontos, és nem kellettek Walt Disney-intézetek, de hát maga Marshall-terv, ugyanúgy kollektivitást épített. Ipari kapacitásokat, ami az Egyesült Államokban fölösleges volt, próbált kiexportálni.

Eszterhai Viktor PhD fokozatát 2018-ban szerezte az ELTE Új- és Jelenkori Egyetemes Történelem Doktori Programjában. 2014-2015 között a Balassi Intézet és a Chinese Government Scholarship Council közös államközi ösztöndíjprogramja keretében a pekingi Tsinghua Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének szenior vendégkutatója volt. 2017-ben a Fudan Development Institute ösztöndíjprogramja keretében egy hónapot töltött a sanghaji Fudan Egyetemen vendégkutatóként.

2015 júliusa és 2021 januárja között a Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet szenior kutatója volt. 2019 szeptembere és 2021 januárja között a Budapesti Corvinus Egyetem Földrajzi, Geoökonómiai és Fenntartható Fejlődési tanszékének az adjunktusa volt. 2021 januárja óta a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója. 2023-tól a Magyar Külügyi Intézet (MKI) kutatási igazgatója. Fő kutatási területei a kínai külpolitika kulturális jellemzői, Kína és Európa kapcsolata, valamint a nemzetközi kapcsolatok nem nyugati iskolái.

(forrás: Külügyi Intézet)

Nem akarom megkerülni, hogy Kínában a külpolitikai törekvések centralizáltak. Azt gondolom, hogy egyébként ez a kínai hatékonyságot sokszor nagyban rontja. Tehát ha a Konfuciusz intézetekről beszélhetünk, szerintem a kultúrának ez a központosítása nem vonzó.

Az európai kultúra számára az állam által szentesített kultúra az sokkal kevésbé vonzó, mintha az egyén választhat a különböző kulturális javak között.

Természetesen vannak egyéb kulturális javak is, amelyek megjelennek, de nyilvánvalóan az állam kitüntetett módon kiemel egy-egy kulcsszereplőt. Ez Európától idegen.

– Van-e ebben a programban még mindig akkora potenciál, mint amikor Kína meghirdette?

– Egy feladat a sikerességnek két ismérve lehet. Egyik az, hogy minden sikerül és szeretjük. A másik pedig az, ha beszélnek róla. A második világháború óta talán az el nem kötelezett országok mozgalma volt, ami hasonló nemzetközi figyelmet kapott, mint ez a kínai kezdeményezés. Alapvetően

abban a világban éltünk, ahol a Nyugat találja ki a dolgokat, a Nyugat adja meg az alapnarratíváját a globális ügyeknek. Ezzel szemben ért el sikert Kína, amikor kitalált egy olyan dolgot, amire az egész világ reagált.

Ha ezt nézzük, akkor ez siker. De ha azt nézzük, hogy ezzel sikerült-e újraírni a nemzetközi rendnek az alapjait, akkor nyilvánvalóan az a válasz, hogy nem, persze erre tíz éve nem is lehetett volna elég. Voltak olyan régiók, ahol Kína sikeresebb volt, első sorban közvetlen környezetében. Közép-Ázsia, Oroszország, Belső-Ázsia országai, ahol ezek a projektek sokkal sikeresebbek voltak. Van egy csomó olyan régió, ahol inkább sikertelen volt, ahol igazán negatívan ítéljük meg, az nem meglepő módon pont a Nyugat. De ez sem meglepő, hiszen

Kína egy olyan nemzetközi rendet akart kialakítani, ami nem a nyugat dominanciájáról szól,

hanem magát is egy meghatározó pólussá kívánta emelni. Persze az, hogy sok projekt esetében alapvető hiányosságok voltak, rossz volt a tervezés, nem ismerték a helyi viszonyokat, a szabályozott környezetet, környezetvédelmi előírásokat, ezek mind segítették a nyugati ellen-narratívát.

– Ez rendben is van, de a Marshall-tervvel összevetve ezt a projektet, azért azt látjuk, hogy a Marshall-terv 10-11-12 év eltelte után már látványos eredményeket produkált egy egész kontinensen.

– De nem akarta átírni a nemzetközi erőviszonyokat, hanem csak Európának, és annak is csupán a nyugati részét próbálta helyreállítani.

Tehát a fenti kudarc részben abból fakad, hogy teljesen mások a földrajzi léptékei az Egy út-Egy övezet programnak.

Ha azt néznénk meg, hogy Közép-Ázsia infrastrukturális hálózatát át tudta-e alakítani Kína, vagy jelentősen átformálta-e, akkor például arra azt mondhatjuk, hogy igen. De egyébként ez egy teljesen jogos kérdés. Nem gondolkoztam eddig azon, hogy a Marshall-terv sikeressége mennyire vethető össze ezzel. Nyilván ez egy nagyon bonyolult kérdés, és az is tény, hogy egy lerombolt gazdaság újjáépítése általában sikeres szokott lenni. Még a magyar gazdasági újjáépítés is sikeres volt, a Marshall-terv nélkül is, még mi is hatalmas GDP-növekedésről tudtunk számot adni.

– A volt kínai nagykövet, Kusai Sándor azt mondta, hogy ez a kezdeményezés mára már csak Kína közvetlen környezetére redukálódott. Ön szerint helytálló a volt nagykövet megállapítása, vagy árnyalni kell ezt a képet?

– Mindenképpen helytálló, mert alapvetően minden kollektivitási stratégia csak addig érvényes, amíg létezik a globalizáció. Az egyik legnagyobb szakmai vita ebben a körben, hogy a globalizáció most milyen fázisba lép, azaz továbbra is fenntartható-e a globalizáció, vagy inkább egy deglobalizációs folyamat van.

A deglobalizáció elsősorban a nagyhatalmi vetélkedés miatt indult be.

Próbál egy-két állam leválni Kínáról, Kína is megpróbálja a saját belső erőforrásait erősíteni, az Egyesült Államok is egy újraiparosítási folyamaton próbál keresztülmenni. Az Európai Unió ezt szintén próbálja lekövetni. Mindenki a biztonság szemüvegén keresztül közelíti meg a dolgokat. Azaz tényleg vannak olyan tendenciák, amelyek deglobalizációs folyamatot vetítenek előre. Sándorral annyiban viszont nem értek egyet, hogy szerintem ez a folyamat még nem ment végbe. Valóban, az egy reális kimenete a következő éveknek, hogy a nagyhatalmak elkezdenek saját befolyási zónákat építeni. Ebben az esetben az elkezdhet redukálódni, és egyre inkább globális délre koncentrálni, illetve azokra a régiókra, ahol Kína ezt a domináns szerepét ki tudja alakítani. Tehát ebben az esetben az Egy övezet-egy út kezdeményezés végül egy befolyási zónává redukálódna le. De azt most még nem tudjuk, hogy ez biztosan így lesz-e.

Az biztos, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok ebben nem fog részt venni. Ez teljesen lekerült a napirendről, sőt Kínát egyre inkább stratégiai versenytársként nézik az Európai Uniós társadalmak és az Európai Uniós országok többsége.

A magyar kormány ebben a tekintetben kivételt jelent, de csak a szavak szintjén csupán.

– A Budapest–Belgrád vasútvonal építése is félbemaradt, mintha itt is valami megtört volna.

– Bevallom, hogy nem tudom, hogy a vasútvonallal most mi van. Annyi médiahír van ezzel kapcsolatban, hogy itt az igazságot kihámozni ebből nagyon nehéz, egyelőre nem tudom megítélni a mostani helyzetet. De az biztos, hogy Kína vasutat tud építeni.

– Amikor elindult ez a dolog, akkor sokat beszéltek arról, hogy Kína sajátosan, az úgynevezett soft power módszerével láncolja magához a világ nagy részét, tesz szert befolyásra, tehát így építi fel a gazdasági együttműködést. Most viszont, ez megbicsaklani látszik, úgy tűnik egyre inkább agresszívebbé is válik a kínai külpolitika, Tajvan kérdésében elsősorban. Alapvető törvényszerűség, hogy amikor egy nagyhatalom belső válságba kerül, vagy megbicsaklanak a törekvései, akkor előtérbe kerülnek a katonai megoldások. Ezt az oroszoknál is láttuk az elmúlt években. Itt mennyire lehet összefüggésben a kínai külpolitikának az áthangolódása azzal kapcsolatban, hogy az Egy övezet törekvés visszaszorulóban van?

– Ez egy nagyon nehéz tétel, mert abból vezeti le, hogy ha belső válság van, akkor biztosan agresszívebbek lesznek az országok. De például az Európai Unióban is számtalan válság van, nem tudom, hogy az Európai Unió agresszívabb lett-e az elmúlt években...

– Elsősorban az autoriter rendszerekre gondoltam, a demokratikus rendszerek máshogy működnek.

– Nem tudom, van-e olyan egységes kategória, hogy autoriter rendszer. Ez óriási vita a szakmai körökben, hogy a politikai rendszerek alapvetően meghatározzák-e a különböző államoknak a viselkedését. Én ebben nem vagyok ennyire bátor, hogy ilyen következtetéseket vonjak le. Azt viszont nagyon szívesen hangsúlyozom, hogy Oroszország és Kína is azt gondolja most, hogy a fennálló nemzetközi rendszer átalakulóban van, most egy átmeneti időszakban vagyunk. Korábban az amerikai hegemónia érvényesült, ami azt jelentette, hogy bizonyos dolgokat csak az Egyesült Államok tehetett meg. Például azt, hogy nemzetközi felhatalmazás nélkül háborút indított. Egyedül az Egyesült Államoknak volt erre lehetősége. Most azt látjuk, hogy más szereplők is bátran használnak katonai eszközöket, Oroszország is pont ezt csinálja. Függetlenül attól, hogy az ENSZ BT mit mond, vagy mit mondanak az ENSZ tagállamok, semmilyen nemzetközi felhatalmazás nélkül megtámad egy másik államot. Azt gondolom, hogy

ez lehet ugyanúgy agresszív, de inkább a szimptómája annak, hogy maga a nemzetközi rendszer van válságban.

És akkor így jutunk el oda, hogy Kína agresszívebbé válik-e vagy sem. Szerintem az itt a kérdés, hogy egy olyan ország, aminek nagyobb a gazdasági ereje, mint az Európai Uniónak, alapvetően csak az Egyesült Államokhoz mérhető olyan külpolitikát vigyen-e, ami teljes mértékben elfogadja a nyugati szabályokat, vagy sem? Ezek a nemzetközi szabályok eléggé korlátozzák a kínaiak mozgásterét. Ez nem feltétlenül elfogadható Peking számára, ezért a szabályok egy részét újra akarja írni. És így érkezünk el Tajvan akérdéséhez, hogy ott agresszívebb-e Kína? Látszólag könnyű a válasz, katonai eszközöket használ, fenyeget, persze, hogy agresszívabb.

Valójában megint ugyanaz a nagyon érdekes helyzet állt elő, hogy itt van Kína, ami most már majdnem szuperhatalom, és ezt a szuperhatalmat folyamatosan piszkálják távolról. Erre természetesen egy kormánynak valami választ kell adni. Egy szuperhatalom nem mondhatja azt, hogy persze csináljátok azt, amit akartok, amikor a kínai külpolitika alapvető fundamentuma az, hogy Tajvan Kína része. Ez a vörös vonal, amit nem lehet büntetlenül átlépni Kínával szemben. Tehát

elképesztő naivitás azt gondolni, hogy ha ezeket a szabályokat valaki megkérdőjelezi, arra Kína ne reagáljon úgy, mint egy nagyhatalom.

Az Egyesült Államok meg természetesen provokálja Kínát, hiszen ez a nagyhatalmi vetélkedés része. Nyugati szemüveggel nézve egyszerűnek tűnik, persze, hát Kína ugye a vadászrepülőket küld a szorosba, tehát agresszív. De valójában, ha a rendszer perspektívájából nézzük, szerintem ez teljesen érthető. Ezzel nem mentegetni akarom, de el kell fogadni, hogy a nagyhatalmi vetélkedésnek ezek az attribútumai. Azaz ezt a kérdést le lehet választani az egy övezet problémájáról. A kettő nem függ egymással össze.

– Itt van Magyarország a maga speciális helyzetével, ami most már több mint tíz éve kicsikét olyan politikát folytat, mint annak idején Ceaușescu Romániája a Varsói Szerződésben, hogy kint is van, meg bent is van, holott szorosan hozzátartozik a szövetséghez. Meddig tartható fenn ez a nagyon sajátos magyar pozíció egy olyan esetben, ha beszűkülnek az átjárások a tömbök között?

– Minden kicsi államnak el kell dönteni az érdekei szerint, hogy milyen politikát visz. Magyarország nem teljesen egyedül van ebben a dologban, csak Magyarország ezt látványosan képviseli, valószínűleg azért is, mert kicsi szereplő, tehát neki valahogy magára kell vonnia a figyelmet.

Az a dilemma, hogy meddig lehet ezt lehet vinni, vagy be kell sorolódni az egyik blokkba egy ponton, amikor a blokkosodási folyamat felgyorsul. Ebben a folyamatban benne vagyunk, de ez még nem ment végbe. Továbbra sincs egy Amerika vezette nyugati blokk egyértelműen, még van átjárhatóság.

Ha csak annyit mondok, hogy Németország legfontosabb kereskedelmi partnere Kína, és nem az Egyesült Államok, akkor látszik, hogy ez azért elég nagy probléma. És van a biztonsági érdek, hogy legyen egy katonai védelem. Másik probléma viszont, hogy úgynevezett mézesmadzagot vagy javakat kell juttatni a kicsi országoknak. Ebben a kérdésben sokkal nagyobb a probléma. Jelenleg egyik nagy erőközpont sincs olyan anyagi helyzetben, hogy nagy javakat tudna átadni a kicsi országoknak, és itt jön elő a dilemma, hogy akkor megpróbálok ebből a blokkból, ameddig lehet kimaradni, vagy a blokkok szélén táncolni, és abból élni, hogy a különböző blokkok között egyfajta közvetítő szerepet töltök be. Azt gondolom, hogy amit a magyar külpolitika csinál, hogy Kínával fenntartja a kapcsolatokat, az pénzben mérhető. Van, akinek tetszik, van, akinek nem tetszik az akkumulátorgyárak megjelenése. Ezek

az akkumulátorgyárak azért vannak itt, mert Magyarország a német értékláncokon belül egy fontos pozíciót tölt be.

Ezek az akkumulátorok pedig szükségesek ahhoz, hogy a német autóipar a következő évtizedekben is versenyképes legyen. Amit a magyar kormány képvisel, pont ez a balanszírozó politika, amit hívhatunk akár pávatáncnak is, hogy benne vagyok a blokkban, de annak azért a legszélén vagyok, úgyhogy kapcsolatokat tudjak a többivel is fenntartani. De azzal abszolút egyetértek, hogy

ez a politika sokszor véges, tehát érezni kell, hogy meddig lehet csinálni, és mikor már nem. Nagy dilemma, hogy erre Magyarországnak megvan-e a kapacitása, hogy megfelelően értékelje a helyzetet, hogy időben tudjon lépni, bizonyos dolgokban engedni.

Ez ez egy folyamatos manőverezést, egyensúlyozó képességet igényel. Teljes mértékben egyetértek, hogy nyilván ez az út a kockázatosabb, de általában a kifizetések is nagyobbak a kockázatosabb út esetében.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán a tüntetésről: Orbán Viktor tévedett, amikor leszedte az Azahriah-t dicsérő videóját a TikTokról
Az elemző szerint ezután a tüntetés után még bőven ott maradhatott volna a videó. A felszólalók azt adták, amit ígértek, egy szakmai ügyben álltak ki, még ha a közönségben az is lehetett az elhangzottak értelmezése, hogy minderről az Orbán-rendszer tehet.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. február 17.


Link másolása

Ötvenezres tömeg tüntetett péntek este a gyermekvédelem mellett, a gyermekbántalmazás és a pedofília ellen a Hősök terén. Amellett, hogy ebben a kérdésben teljes a nemzeti egyetértés, mégis érdekes, hogy a tiltakozást nem ismert mozgalmak, nem ellenzéki pártok hirdették meg, hanem kilenc olyan magánember, akiket sokat ismernek. Mindannyian nagy követőtáborral rendelkeznek a YouTube-on, és ezt a tömeget mozgósították az ügy érdekében.

Sikeres volt a tüntetés? Hogyan folytatódhat a történet? Erről is beszélgettünk Somogyi Zoltán szociológussal, a Political Capital társalapítójával, közvetlenül a tüntetés után.

– Ötvenezer ember nagy lehetőség. Kihasználták ezt a rendezvény meghirdetői?

– A rendezők azt adták, amit ígértek. Összeállnak, pártpolitika-mentesen, de nyilván a rendszer kritikusaként, egy szakmai ügyben álltak ki. Először volt ilyen, ez próbája is volt annak, hogy működik-e ez. Ehhez képest a közönség nyilván azért ment el, mert fel van háborodva ezen a helyzeten, ők nyilván az egész rendszerrel szemben radikálisabb fellépést is várhattak volna.

A színpadról egy évtizedes problémának a megfogalmazása szólt, a közönség soraiban valószínűleg már az értelmezése is megvan, ami az, hogy erről az Orbán-rendszer tehet.

Tehát azt gondolom, hogy a közönség egy fokkal radikálisabb is lett volna, mint a színpadon állók, ami nem jelenti azt, hogy ezt a tüntetést sikertelennek lehetne minősíteni, mert, ahogy mondtam, a szervezők azt adták, amit ígértek.

– Ha a közönség radikálisabb dolgokra is vevő lehetett volna, nem lesznek-e kevesebben legközelebb, ha azt tapasztalják, hogy csak ennyi történik?

– Ha ez egy pártok által szervezett tüntetés lett volna, és így, ilyen hangulatban zajlik, akkor frusztráló lett volna, hogy ezt tudják csak az ellenzéki pártok. Aki erre a tüntetésre kiment, az tudta, hogy itt viszont

youtuberek fogtak össze annak érdekében, hogy felemeljék a szavukat egy olyan ügy mellett, amely az egész nemzetet megérintette.

A szervezőknek el kell dönteni, és nyilván itt el is dőlt, hogy pártpolitikát csinálnak-e, vagy egy szociális kérdéshez szólnak hozzá. Pártpolitikát csinálni csak pártosan lehet. Ha a civilek megpróbálják elkerülni a pártos politikát, ezzel nincsen semmi baj. Igazából az alapvető probléma csak az, hogy van egy olyan hozzáállás a kérdéshez, hogy a civilek pártoktól független civil tüntetést akarnak tartani, a pártok meg civilektől független párttüntetést, és nincsen olyan, hogy mindenki felmehet a színpadra, civilek és „pártosok”, miközben egyébként azt is tudjuk, hogy a pártok ugyanúgy civil mozgalmak, mint bármilyen másik civil mozgalom. Eredményhez azonban az tud vezetni, ha ez a nagyon erős elhatárolódás a jövőben megszűnik. Ha ezt valaki elő tudja állítani, hogy ismert civilek és ellenzékiek egy adott ügyért közösen kiállnak a színpadra, az fordulatot hozhatna a magyar tiltakozó mozgalmakban.

– Az tény, hogy ötvenezer ember ott volt. Ez az ötvenezer ember nagyon határozott mondatokat hallgatott meg és helyeselt azoknak. Egy ekkora tömeg képes-e új helyzetet előállítani ebben a kérdésben?

– A Fidesz eddig is úgy politizált, hogy látta, sokan vannak. Ahhoz nem kell utcára menni, hogy látszódjon a tömeg. Ez a közvélemény-kutatásokból azonnal látszott. Látszott, hogy itt egy nagyon-nagyon erőteljes, egyébként tényleg össznemzeti tömeg áll szemben magával a problémával. Most nagyon sokan ki is mentek, ami azt is megmutatta, hogy egyelőre

ez továbbra is össznemzeti kérdés, nem csap bele a pártos világba.

A felszólalók is kerülték ezt, nehogy véletlenül az legyen a látszat, hogy a kormánypártiakra sütik rá a pedofilvédelem bélyegét, amikor több mint 80 százaléka az embereknek ugyanazt gondolja erről a kérdésről. Az már más kérdés, hogy a politikai felelősség hol fog megállni, mennyire kényszeríthető az ki, hogy Balogon, meg a két lemondott politikai szereplőn túl is mutasson valamit ez az egész helyzet.

– A youtuberek, influenszerek megjelentek a közéletben, és politikát csinálnak akkor is, ha nem pártpolitikát. Ez egy új minőség. Vannak emberek, akiknek több százezer, esetleg milliós követőik vannak, és egymaguk képesek nagyon komoly befolyást gyakorolni a közvéleményre.

– Igen, éppen ezért azzal a problémával küzdenek, hogy megszűnik-e ez a nagy követői csapat, ha elkezdenek pártosodni. Óvatosan kell lépkedniük. Nem automatikus, hogy ez a népszerűség átíródik akkor is, ha valamelyik oldalra beállnak.

– Pottyondy Edina viszont kifejezetten politikai beszédet mondott, miközben ő sem terjeszkedett túl a gyermekvédelmi kereteken.

– Igen, de eleve is ezt szoktuk meg tőle. Neki azért is jók a videói, mert egy ellenzéki kritikát nagyon jól fogalmaz meg. Tehát ő sem változtatott semmit, ugyanazt csinálta. Mindenki ugyanazt csinálta, amit eddig csinált, és így álltak össze egy össztársadalmi ügyért. Egyikről sem gondolhatjuk azt, hogy a kormánypártokat annyira kedveli, de nem foglaltak állást a mostani ellenzéki minőség mellett sem, és ezt szerintem nem tették rosszul.

Azt gondolom, hogy Orbán Viktor tévedett, amikor leszedte az Azahriah-t dicsérő videóját a Tiktokról, mert ezután a tüntetés után még bőven ott maradhatott volna.

– Az, hogy az influenszerek vették a kezükbe a tiltakozás megszervezését, nem fogták ki az ellenzék vitorlájából a szelet?

– Nem gondolom. Ahogy azt sem gondolom, hogy az ügy itt véget ért. Azt majd a következő napok eldöntik.

A pártok saját maguk fogják ki a saját vitorláikból a szelet.

Az a paródia, amit itt a köztársasági elnökjelöléssel eljátszottak, hogy mindenki betolja a jelöltjeit, illetve deklarálja, hogy nem vesz részt benne, ez önmagában egy elég vicces helyzetet teremt, mert teljesen elviszi a fókuszt arról, amire figyelnünk kellene. Méghozzá arról, hogy ki a felelős ezért a helyzetért. Az ellenzéki erőknek bőven lenne mit tenniük. Majd meglátjuk, hogy a következő időszakban ez hogyan alakul.

– Fogunk még látni influenszerek által szervezett megmozdulást?

– Jóslásokba nehezen merek bocsátkozni, az nem az én műfajom. De ha összesítik, hogy mennyire sikerült ez jól, akkor azt fogják mondani, hogy de jó, hogy összeálltunk, milyen jól sikerült egy társadalmi problémával kapcsolatban együtt megszólalni. Ez addig tart, amíg rá nem jönnek arra, hogy a politika normális esetben arról szól, hogy különböző társadalmi problémákat különbözőképpen próbálnak pártok megoldani, és maguk is megtapasztalják, milyen az, amikor vita alakul ki közöttük egy adott kérdésről. De ettől még messze vannak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Most telt be nagyon sok embernél a pohár” – sokan életükben először tüntettek pénteken
Rengetegen vettek részt az influenszerek hívására a pénteki tüntetésen. A tömegben álló résztvevőknek kérdeztük a véleményét.

Link másolása

Ötvenezres tömeg tüntetett péntek este a gyermekvédelem mellett, a gyermekbántalmazás és a pedofília ellen a Hősök terén. A felszólalók között volt többek között Azahriah, Pottyondy Edina és Osváth Zsolt is. A tömegben kérdeztünk résztvevőket, hogy mi a véleményük az ügyről, a tüntetésről, miért jöttek el, és mit várnak az eseménytől.

Ha valaki az összes beszédet meg akarja nézni, itt megteheti:

Ha pedig a legerősebb képeket szeretnétek látni, ide kattintsatok:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Ha valaki meg tudja csinálni ezt a bravúrt, az ő lehet” - Van-e még Milák Kristófnak esélye a párizsi olimpián?
A napokban még mindig csak a 24. születésnapját ünnepelő olimpiai bajnok magyar úszó, Milák Kristóf hosszú kihagyás után újra edzésbe állt. A lapunknak nyilatkozó újdonsült vb-bronzérmes Németh Nándor szerint a következő időszakot fejben is bírnia kell.

Link másolása

A Dohában megrendezett világbajnokságon Honda Tomoru nyerte a 200 méteres pillangóúszást. Magyar szempontból nem a japán sportoló diadala, hanem az időeredménye volt az érdekes: az 1 perc 53.88 másodperces eredmény több mint három és fél másodperccel gyengébb Milák Kristóf világcsúcsánál. Ez még egy visszafogott becslés szerint is azt jelenti, hogy a magyar klasszis közepes formában is megnyerhette volna ezt a versenyszámot a vb-n.

Bosszantó? Örömteli? Ki-ki döntse el magában.

Milák először a 2018-as glasgow-i Európa-bajnokságon győzött 200 pillangón, ezt követte a 2019-es vb-, a 2021-es olimpiai és a 2022-es hazai rendezésű vb-elsőség, majd az Európa-bajnoki cím, kiemelkedő időeredményekkel. Legutóbb a 2023 márciusában rendezett felnőtt országos bajnokságon szerepelt, majd fizikai és mentális problémákra hivatkozva többek között a nyári fukuokai világbajnokságot is kihagyta.

Korábban úgy volt, hogy szeptemberig kapott pihenőt, de ezután sem tért vissza az uszodába. Végül az idei, dohai vb is kimaradt.

A közelmúltban az a hír járta, hogy „álruhában és lehetetlen időpontokban”, de úszóedzéseket végez a Duna Arénában. A Nemzeti Sportnak nyilatkozott Szabó Álmos, a paralimpiai úszóválogatott vezetőedzője, aki arról beszélt, „Milák Kristóf valóban megjelent a Duna Arénában, ahol szárazföldi és vizes edzésmunkát is végez. Nem viselt kapucnit, nem bujkál senki elől, a saját belépőkártyájával, a szokásos edzésidőben jelent meg, és abban az edzésidősávban edzett, amikor mindig is készült. Súlyfelesleg nincs rajta, de biztosan szüksége lesz azért majd még újra pár kiló izomra.”

A sportoló a múlt héten is úszott a Duna Arénában, nem is rosszul, egymás után sorozatban 29 másodperc alatt nyomta le az 50 pillangókat, kis pihenőkkel. A sportoló várhatóan ott lesz a márciusi spanyolországi edzőtáborban is.

Most, hogy Milák Kristóf ismét visszatért, sokakat foglalkoztat az a kérdés, hogy extra-tehetsége elég lesz-e ahhoz, hogy egy nagy kihagyás után is eredményt érjen el az olimpián?

Németh Nándor egy héttel ezelőtt sporttörténeti sikert ért el azzal, hogy a világbajnokságon bronzérmet szerzett 100 gyorson. A BVSC sportolója őszintén beszélt portálunknak a Milákkal kapcsolatos gondolatairól, érzéseiről.

Németh Nándor, Fotó: MTI/Kovács Tamás

„Sokan kérdezősködnek róla, de körülbelül ugyanannyit tudunk, mint az újságírók. A mi szempontunkból a váltó miatt érdekes az ő felkészülése, ugyanis nem mindegy, hogy a 4X100 méteres magyar csapat hogy áll majd fel Párizsban. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogyaz úszás egyéni sportág, mindenki maga dönt a saját életéről, ezt nem tudjuk befolyásolni. Húsz hét van az olimpiáig, ennyi idő alatt végig lehet csinálni egy felkészülést – ha nincs az ember mögött egy év kihagyás.”

„Kristóf azonban rendkívül tehetséges, ha valaki meg tudja csinálni ezt a bravúrt, az ő lehet.”

„Ha valaki egy hosszabb pihenő után újra munkába áll, annak az eleje biztosan jó, de aztán jönnek az egyre erősebb edzések, a korai kelések, és ezt fejben is bírni kell. Reméljük a legjobbakat” – mondta Németh.

Kristóf első komoly versenye az áprilisi országos bajnokság lehet, ahol kiderülhet, hol tart a felkészülésben. Az akkori idejéből lehet majd sejteni, hogy mire lesz képes az ötkarikás játékokon.

Selmeci Attila, aki nyolc éven át, a tokiói olimpia végéig irányította Milák felkészülését, néhány hete optimistán beszélt erről a kérdésről.

„A jelenlegi helyzetet látva egyes szakemberek azt mondják, nem valószínű, hogy egy ekkora kihagyás után ez az idő elegendő lesz az eredményes olimpiai szerepléshez, legyen Kristóf bármekkora tehetség. Én a kivételek közé tartozom, tartom magam a korábbi kijelentésemhez: ha most elkezdi és a szükséges intenzitással végzi a munkát, elmegy az edzőtáborba, akkor érzésem szerint sikerülhet jól a felkészülése. Persze az újabb esetleges zavaró körülményeket, egy sérülést, betegséget, pszichés nehezítő tényező kialakulását nem lehet előre látni” – fogalmazott Selmeci a hvg-nek.

Fotó: Getty Images/Matteo Ciambelli

Milák olimpiai indulása egyébként nincs veszélyben, mert már 2022-ben teljesítette az induláshoz szükséges A-szintet

– írta a Telex.

A swimswam.com nemzetközi portál összeállításában a világ 100 legjobb úszója közül a 30. helyre tette Milákot, arra hivatkozva, hogy „2022 óta nem szerepelt jelentősebb versenyen, fizikai és lelki fáradtságra „hivatkozva”. A szaklap méltatja a magyar klasszist azért, mert korábban megdöntötte Michael Phelps világrekordját, a párizsi esélyek kapcsán viszont kiemelik, hogy az idő nem neki dolgozik, ráadásul, a regnáló világbajnok Leon Marchand párizsi hazai közönség előtt úszik majd.

Milákot a végletek embereként jellemzik: két aranyérmet is nyerhet, de az is lehet, hogy el sem indul az olimpián.

És valóban ez a nagy kérdés, hogy kitart-e a lendülete Párizsig? Felül tud emelkedni a korábbi problémáin és legyőzheti-e saját magát?

Szerdán mindenesetre találkozott az edzőjével, Virth Balázzsal, akivel hónapok óta nem dolgozott együtt, és lapértesülések szerint megállapodtak abban, hogy mostantól újra közösen készülnek. Milák továbbra sem akar nyilatkozni, pedig többen próbálták meggyőzni őt arról, hogy a legtöbbet az segíthetne rajta, ha végre mondana valamit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Nagyon elszomorító, hogy hagyják ilyen mennyiségben mérgezni a helyi lakosokat” - Simon Gergely a Gödön levegőbe került magzatkárosító anyagról
A debreceni akkumulátorgyárban is ugyanezt az anyagot akarják használni, de Komáromban és Iváncsán is ezt használják. A Greenpeace vegyianyag-szakértője szerint úgy tűnik, mintha ezek az üzemek teljesen kontroll nélkül szennyezhetnék a környezetüket.

Link másolása

Ijesztő mértékben szennyezte Göd levegőjét a Samsung SDI akkugyára 2019 és 2022 között, derült ki az Átlátszó keddi cikkéből. A lap kikérte a város és a gyár 2021-es és 2022-es légszennyezettségi adatait, melyek alapján csak a szén-dioxid mennyisége 2018-hoz képest a hétszeresére nőtt, míg az elektróda-gyártás során használt mérgező szerves oldószerből, az N-metil-2-pirrolidonból (NMP) 88 tonna került a levegőbe Gödön 2019 és 2022 között.

Simon Gergely szerint hiába derültek ki ezek az elszomorító számok, eddigi tapasztatai alapján nem sok változás várható a akkugyárak működésének szabályozásában. A Greenpeace regionális vegyianyag-szakértőjét beszélgetésünk elején arra kértük, hogy néhány szóban foglalja össze, mit kell tudni a nagy mennyiségben a levegőbe és vízbe eresztett oldószerről.

– Az N-metil-2-pirrolidon, vagyis NMP a gyógyszer- és akkumulátorgyártás során is alkalmazott oldószer, ami nagy mennyiségben gőzölög és párolog ki, de szennyvízbe is kerülhet.

Ennek a magzatkárosító reprotoxikus, vagyis emberi szaporodásra káros anyagnak a használatát az Európai Unióban korlátozták.

Vagyis elvben az uniós jogszabályok alapján csak nagyon indokolt esetben szabad használni, és nyilván mindent meg kell tenni egyrészt annak érdekében, hogy minél hamarabb kiváltsák, másrészt pedig hogy senki ne kerüljön vele kapcsolatba. Ehhez képest teljesen abszurd, hogy ilyen hihetetlen nagy mennyiségben volt engedélyezve a kibocsátása. Az Átlátszó cikkéből is kiderült, hogy a 2 mg/köbméter helyett itt 150 mg/köbméter kibocsátását engedtek mostanáig.

– Miért történhetett meg, hogy az ajánlott hetvenötszöröse volt itt a korlát?

– Azt gyanítom, hogy ez teljesen szabálytalan volt. Úgy érezzük, hogy az elmúlt években a hatóságok mindent megtesznek annak érdekében, hogy kipárnázzák az akkumulátorgyárak és a hozzájuk kapcsolódó üzemeknek az útját.

Amikor a saját dolgozóik tömegét mérgezik meg, akkor is elhanyagolható, néha csak pár tízezres bírságot kaptak,

mint például az SK Innovation komáromi gyára. Miután Gödön betemették a figyelőkutakat, a helyi civilek és lakosok mérték ki, hogy az NMP benne van a talajvízben. Nyilvánvaló, hogy nem próbálják ezeket a gyárakat szorosan fogni, és nem is tudták az elmúlt években megakadályozni, hogy szennyezések legyenek. Olyan, mintha a hatóságoknak minimális kontrollja lenne az akkumulátorgyárak és a hozzájuk kapcsolódó hulladékfeldolgozók fölött.

– Az Átlátszó cikkéből kiderül, hogy a 88 tonna NMP nagy része, vagyis 81,4 tonna egyetlen év alatt, 2021-ben került a levegőbe. Ezt a magasra tolt korlát vagy valamilyen egyéb dolog eredményezhette?

– Lehet, hogy valamilyen ipari baleset történt, de nem tudom a pontos okát. Ezt kizárólag a Samsung és reményeim szerint a hatóságok tudhatják. Nagyon elszomorító, hogy hagyják ilyen mennyiségben terhelni és mérgezni a helyi lakosokat.

– A lap cikke a 2019 és 2022 közötti adatokra vonatkozott, vagyis azok a magzatok, akikkel akkoriban várandósak volt az anyukák, ma már akár 5 évesek is lehetnek. Van arra vonatkozóan bármilyen adat, hogy a környékbeli újszülöttek esetében ebben az időszakban megugrottak a különböző egészségkárosodások?

– Sok esetben ezeknek a szennyeződéseknek hosszú távú, akár csak évek múlva jelentkező hatása van. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy mindig ennyire rövid távú, direkt összefüggés jelentkezik.

– A helybélieknek mennyire kell megijednie attól, hogy ez a mérgező szerves oldószer a levegőbe került?

– Én semmiképp nem örülnék helyiként, hogy évekig ilyen anyagokkal voltam terhelve ekkora mennyiségben. Egyébként a Greenpeace pont a folyamatos bejelentések miatt egy évvel később volt is ott mérni, de mi már sokkal alacsonyabb koncentrációt tapasztaltunk.

Gondolom, a bejelentések és büntetések hatására elkezdték szigorúbban venni.

Azóta már csak az említett 2 mg/köbméter határértéket engedik nekik is. De hallottam olyan információt, hogy más üzemekben még mindig a 150 mg/köbmétert engedélyezik.

– Nem először van gond az NMP-vel. Van valamilyen megoldás arra, hogy valamivel helyettesítsék ezt az anyagot?

– Hát hogyne. Tele van a szakirodalom azzal, hogy mivel lehetne ezt az unió által is korlátozott anyagot helyettesíteni, ami nyilván több pénzbe kerül. De az semmiképp nem lehet megoldás, hogy nem helyettesítik, és arról sem gondoskodnak, hogy lakosok ne találkozzanak ezzel az anyaggal. Tudomásom szerint Németországban a hasonló gyárakban 1 mg/köbméter vagy még ezalatti a kibocsátási határérték, semmiképp sem a gödi 150 mg/köbméter.

– Hogyan tudják megóvni az egészségüket a gödiek ebben a helyzetben, ha van rá egyáltalán bármilyen lehetőségük?

– Nehéz erre bármit mondani. Folyamatos bűzre panaszkodnak, kiderült, hogy a határérték feletti a zajszennyezés, majd az, hogy bekerült a vízbe az NMP.

Úgy tűnik, mintha ezek az üzemek teljesen kontroll nélkül szennyeznék a környezetüket. Rá kellene kényszeríteni valahogy a magyar hatóságokat, hogy tartassák be a szabályokat.

Azt gondolom, hogy ezen felül Gödön mind a vízre, mind pedig a levegőre minél hamarabb egy nagyon szigorú monitoring-rendszerre lenne szükség, ami folyamatosan vizsgálja, hogy nincsenek-e terhelve ilyen mérgekkel a helyiek.

– A közeljövőben még több akkumulátorgyár épülhet Magyarországon. Ami Gödön ezzel a mérgező anyaggal történt, az egyedi eset és specifikusan csak erre a gyárra és az üzem termékeire vonatkozik?

– Nem.

Debrecenben is ugyanezt akarják használni, de Komáromban és Iváncsán is ezt használják. Sóskúton van egy NMP-feldolgozó, a bátonyterenyei és szigetszentmiklósi akkumulátor-hulladékfeldolgozóból is ugyanez az anyag juthat ki a környezetbe,

vagy okozhat ott problémát információink szerint.

– Tapasztalatai szerint milyen következményei lehetnek annak, hogy az újságcikk kapcsán kipattant ez az ügy?

– Nem sok minden. Számtalan botrány volt az akkumulátorgyárak körül, érdemi változás nélkül. Annyi történt, hogy az egyre újabb üzemek engedélyezésénél a lakosság elkezdett izgulni ezeknek az adatoknak a fényében.


Link másolása
KÖVESS MINKET: