SZEMPONT
A Rovatból

„Akik nem megrögzöttek, szépen lassan át fognak állni” – Hogyan lehetne felpörgetni az átoltottságot?

Németh Erzsébet pszichológus szerint 80 százalékra mi is fel fogunk menni, mint az olaszok. „Nem mind futóbolond, aki nem akarja az oltást, csak meg kell találni hozzájuk a megfelelő hangot” – mondja Sík Endre szociológus.

Link másolása

Elakadt az oltási program. Sokszor és sokan mondták már ezt. A védekezés hatékonyságát persze nem ez az egy szám méri. Átoltottság tekintetében a jelenlegi 66 százalékunkkal csupán öt százalékkal maradunk le Ausztriától. Csak ez az egy adat nem is annyira tragikus. Más színben tűnik fel a dolog, ha azt is összehasonlítjuk, hogy a sokkal jobb egészségügyi rendszerrel rendelkező nyugati szomszédunknál az egymillió lakosra jutó eddigi halálos áldozatok száma csupán 1258 fő, míg nálunk 3098. Így nézve, ha a túlélés esélyeit a leamortizált kórházaink csaknem harmadára csökkentik, akkor egy reményünk marad mégis: a megelőzés, azaz az oltás. Ebben a korai felfutás után mégiscsak rosszul állunk.

A megtorpanás szociológiai hátteréről Sík Endre szociológust, a pszichológiai, szociálpszichológiai problémákról pedig Németh Erzsébet pszichológust kérdeztem.

Sík Endre

– Itt állunk a negyedik hullám előtt, az oltakozás meg megrekedt. A lakosság egyharmada nem oltatta be magát. Köztük vannak nyilván azok, akik sosem fogják, de sokan lehetnek olyanok, akik elérhetőek lennének. Mi az oka a megtorpanásnak?

– Jelenleg nagyon bizonytalan mindaz a tudás, amivel nemcsak az orvosi, a genetikai, de a szociológiai is, amivel a témában rendelkezünk. De példamutató volt a tudósok gyors reagálása és az a nemzetközi együttműködés, amivel a járványra reagált a világ. Ha ez lesz a járvány egyetlen pozitív hozadéka, azt ne becsüljük le.

Amit látni lehet, az annyi, hogy miközben mi is küzdöttünk a járvány ellen, a magunk módján, s egy darabig erősek is voltak a pozícióink, küzdöttek mások is. Kicsit más eszközökkel. De ha a lemaradásunk okait keressük, annyi történt csupán, hogy a helyünkre kerültünk.

A hatvanas években volt divatos felosztani az országokat központi, félperifériás és perifériás államokra. Nem történt más, mint megérkeztünk a félperifériára. Ebben nincsen semmi különleges. A kérdés, hogy ez szükségszerű-e. Meg lehet-e ezt változtatni. Természetesen bizonyos konkrét esetekben meg lehet, mint például az átoltottság aránya, igen, meg lehetne. Úgy is, hogy előreszaladunk, sokáig győzünk, aztán szép lassan a helyünkre kerülünk, de úgy is, hogy ezt jobban csináljuk, mint az úgynevezett fejlett országok. Az nem szükségképpen van úgy, hogy mindent jobban csinálnak, ezt például lehet jobban csinálni, de nem csináltuk jobban, csak másképp.

A be nem oltottak sokasága egy nagyon összetett csoport. Abban egyetértünk, hogy a bolondokkal nincs mit csinálni. És ebben nem is Magyarország a durva példa, hanem mondjuk az Egyesült Államok, ahol erre intézményesen ráépül a politika. Ez nálunk nincsen meg. Azonban a tudatlanság nagyon is jelen van nálunk. Az iskolázatlanság, a tájékozottság alacsonyabb mértéke. Ezzel együtt a társadalom iránti felelősségvállalás is alacsony szintű. Miközben az a durva individualista mondat, ami Németországban, Franciaországban nagyon erős, és sokakat visszatart az oltakozástól, hogy az én testem, és rendelkezem felette, nálunk nem jellemző, viszont inkább az van, hogy nem törődnek vele. Nekem jó így, kit érdekel, hogy mi lesz. A közérdek semmibevétele. Az bizony Magyarországon, a magyar kultúrában eléggé elterjedt, más vonatkozásban is.

És a harmadik csoport, nemcsak az öregek, de az ország elmaradott, lepusztult részein élő roma és nem roma emberek, akiknek ezermillió egyéb baja van. Rettegni ők is rettegnek, de nincsen intézményes elérésükre mód, nem folyik felvilágosítás, nem fontos senkinek sem, hogy rábeszélje őket, akkor bizony kimaradnak.

– Hogyan érhetnék el őket?

– Sehogy. Nincs meg az az intézményi tudás, az az áttekintés, ami segítségével elérhetik őket, ha bármi baj van. Nemcsak a mostani járvány. Hanem bármi baj. Ha indul a háború, akkor ők nem fogják megtudni, hogy már háború van, csak amikor már ott van az ellenség. Ők sajnos kívül vannak a társadalmon. Alul és kívül. Persze, hogy nem lehet őket elérni. De hát komoly kísérletek nincsenek is erre, hogy elérjék őket. Bár nem vagyok ennek a szakértője, de amennyire ismerem a magyar gazdaság- és társadalompolitikát, az nem a legszegényebbeknek a gyors és hatékony felemelésén dolgozik.

– Mi lehet ennek az oka? Biztos van emögött valami számítás, vagy hagyomány. Vagy ez a félperiféria sajátossága?

– Jó kérdés. Szerintem egyértelműen a félperiféria jellemzője. A periférián egyértelműen nem törődnek vele, pénzük sincs, nem is érdekli őket. Itt azért vannak kísérletek. Ha lassabban is, nem olyan hatékonyan, de azért jutnak olyan javak a közösségi újraelosztásból, melyek valamilyen védelmet biztosítanak a leszakadók számára. Nemcsak járványügyben, egyéb ügyben is. Itt azért ez megtörténik, csak elég esetlegesen, kiszámíthatatlanul. Jó példa erre a sokat vitatott közmunka. Ez biztosan nem egy hatékony dolog, gazdasági értelemben. De másfelől, a semmivel szemben egy minimális megélhetésre mégis jó megoldás, átmenetileg. De ha ez intézményesen kiépül és ez lesz a fő megélhetési mód, ráadásul helyben ennek a gazdasági, sőt politikai hasznát a helyi hatalmasságok kihasználják, akkor ezzel több negatív dolog jár. Ezek igazi félperifériás torzulások. Megvannak a lehetőségek, de azok valahogy elhalnak és torzan működnek.

– Német és angol tudományos körök azt pedzegetik, hogy, amennyiben az átoltottság jól alakul, akkor jövő tavaszra már csak rossz emlék lesz a járvány – náluk. De nálunk, vagy máshol, ahol elakadt az oltási ütem, mi lesz? Lehetséges, hogy a világ kettéválik, egy tiszta, és egy járvánnyal folyamatosan sújtott részre?

– Nem. Ez elképzelhetetlen. Kezdettől fogva azt gondolom, hogy nem lehet “legyőzni” ezt a járványt. Biztos voltam benne, hogy velünk fog maradni, megtanulunk vele együtt élni, ez nem az emberiség vége. Ez morális pánik: “a járvány után már sosem lesz ugyanolyan a világ” – mondják. Hát naná! És akkor mi van?

Egyrészt sosem olyan a világ, mint annak előtte. Egy széleskörű kataklizma után pláne. De azért fog tovább menni az élet. Na ez következik most apránként be. Együtt fogunk élni vele, olyan lesz, mint egy influenza, mindig kapjuk majd az emlékeztető oltásokat, ami fenntartja a védettséget, persze lesznek, akik megtagadják, mert a zsidók csinálják, meg a Bill Gates, és persze lesznek olyan szerencsétlenek is, akik nem jutnak hozzá, mert nem ér el odáig az intézményrendszer.

– Visszatérve a futóbolondokra. Ez sem egy homogén társaság. Vannak a menthetetlenek, a chipekkel, és egyéb hajmeresztő ötletekkel, de vannak olyanok, akik ugyan hajlamosak az összeesküvés-elméletekre, de ezeket a nyilvánvaló sületlenségeket azért nem osztják.

– Ez nagyon így van. Például a New York Timesban egy publicisztikában is szóvá tették, hogy igenis másként kell beszélni azokkal, akik nem oltatják be magukat, de nem is tartoznak az elkötelezett oltásellenes-táborba. Mert az emberekhez sok esetben sem a tudósok, sem a politikusok nem találják meg a megfelelő hangot. Mögöttes érdekeket sejtenek sok esetben az ilyen-olyan magatartások mögött, pedig az egyáltalán nincsen. Nagyon nagy feladat az “átlagemberrel” (ami természetesen nincsen) úgy beszélni, hogy érzékelje, hogy ez az ő problémája, ez róla szól elsősorban. Hogy elhiggye, hogy rá most tényleg figyelnek, tényleg az ő érdeke a fontos az adott politikusnak, tudósnak, és hogy jó lesz ez. Ez nehéz szakma. A kommunikációnak az a könnyű része, amelyik az összeesküvés-elméleteket gyártja. A közösségi média jeleskedik is ebben. De jól beszélni a sokféle “átlagemberhez”, az egy nagyon nehéz feladat.

– Ha lett volna Facebook és internet az ötvenes években, még mindig lenne gyermekbénulás.

– Mondjuk az UFO-hit az internet előtt is szépen elterjedt. De alapvetően igaza van. Lehetett tudni, bár egy ideig nem erről szólt a diskurzus, hogy egy ilyen alapvetően új, a kommunikációt új alapokra helyező technológia kapcsán, hogy annak azért negatív hatásai is vannak. Először mindenki azt ünnepelte, hogy ez demokratizálni fogja a médiát. Hát demokratizálta is. Na de ki mondta, hogy a demokráciát azt csak okos emberek, értelmes dolgokra használják? De a hagyományos médiában is lehet tudni, hogy a nyereségorientált média, az hírt akar. A hír nagyobb eséllyel negatív, mint pozitív. Akkor negatív hírek fognak dominálni a médiában és a média fog maga rossz híreket gyártani. Ezek szükségképpen így vannak. Viszont a példában említett gyermekbénulással kapcsolatban az is igaz, hogy a második világháború után az volt az az időszak világszerte, amikor nagyon megerősödött az állam szerepe,nemcsak a szocialista világban.

Ilyen téren most Kínára érdemes figyelni. Ott ilyen veszély nincsen. Lekapcsolják, megszüntetik ezeket a kommunikációs fórumokat. Vagy ha kell, akkor az embereket zárják be, elhallgattatják esetleg eltüntetik őket.

Arra viszont figyeljünk, hogy ezeket a nagyon negatív dolgokat, amiben egyetértünk, ne próbáljuk úgy orvosolni, hogy az intézkedések okozta károk végül a demokrácia rovására menjenek. Mert lehet, hogy akkor járvány nélkül élnénk de abban a társadalomban, ahol a járványt ilyen módon akadályozzák meg, nem biztos, hogy baromi jó lesz az élet.

Németh Erzsébet

– A szociálpszichológusokat is meglepte ez a dolog. A társadalomnak vannak olyan tagjai, akik ellenségesen viszonyulnak az intézményekhez, a vezetéshez. Alacsony a bizalom az intézményekben. Egy szűkebb csoportnál paranoid jelenségeket is megfigyelhetünk. Ez végképp ritka, voltaképpen ez már kórkép. Tehát, amikor az ember azt gondolja, hogy chipezik, vagy mérgezik, lehallgatják, és még sorolhatnám.

Ami meglepő, hogy egy világjárvány olyan szakaszában, amikor naponta találkoztunk megbetegedésekkel, súlyos esetekkel, sőt halálozással is, és alig vártuk, hogy végre legyen valami védőoltás, majd lett, de az elején még csak szűken állt rendelkezésünkre. És ekkor, ebben a helyzetben kiderült, hogy tömegek nem akarják beoltani magukat.

Azt gondolom, hogy az, amit a szociálpszichológia vizsgált ezzel kapcsolatban, azt újra meg kell vizsgálni, hiszen annyira tömeges ez a jelenség. Mi lehet ennek az oka? Ez a társadalom mentális egészségét mutatja, hogy ez a bizalom akár egymás,akár magunk iránt, a felelősségtudat meggyengült. Miért, és miért vált ennyire tömegessé?

– De azt nyilván nem feltételezhetjük, hogy ilyen nagy arányban vannak komoly pszichológiai problémákkal rendelkező emberek?

– Ezt az egyharmadot, amelyik nem oltatta be magát, most már megrögzött ellenzőnek kell tekintenünk. Sőt, azt kell mondanom, hogy az ezzel kapcsolatos meggyőző kommunikációra immunissá váltak. Ha kaptak volna oltást, a fertőzésre lennének immunisak. Mivel sok rábeszélés, meggyőzés, könyörgés stb. történt a saját környezetükben az orvosok, vagy a kormányzat részéről, olyan erővel álltak ellent mindennek, hogy mára azt kell mondani, ez a rész homogén.

Persze nem mondhatjuk ilyen tömeges jelenség esetén, hogy minden egyén pszichológiai, vagy pszichiátriai betegséggel küzd. Ez nincs így. Finoman fogalmazva, ez a társadalom mentális egészségének a szintjét mutatja. Az, hogy ilyen tömeges, ennek talán azok az okai, hogy az egész nyugati társadalomban a közös értékek vallása, az intézményekben való bizalom csökkent, illetve a kommunikációs csatornákon tömegesen tudnak terjedni olyan nézetek, amelyek a félelmet, bizalmatlanságot növelik, vagy akár összeesküvés elméleteket terjesztenek.

Az emberek az attitűdjüknek megfelelően gyűjtik az információkat, sőt az algoritmusok is a megfigyelt attitűdnek megfelelően szelektálják az egyes egyéneknek. Mindenesetre ez az egyharmad nagyon sok, ez társadalmi szempontból nem egészséges.

– Ha lett volna közösségi média a gyermekbénulás idején, még mindig létezne a betegség?

– Ha megfelelő mennyiségű oltás lett volna, és kötelezővé teszik az oltást, ugyanúgy, mint a gyermekbénulásnál, akkor nem alakult volna ki ez a fajta rendkívüli és immunis ellenállás. Akkor kialakult volna a meg nem változtathatóság pszichológiája. Ha egy ember lehetőséget kap arra, hogy válasszon, hajlamos a félelmei és a bizonytalansága szerint választani. Viszont, hogy ha időben kötelezővé tesszük az oltást, akkor ezt a magatartását kezdi igazolni, a saját önképének a fenntartása érdekében. Ezért van az, hogy a Sabin-cseppekkel utólag is egyetértenek. Hiszen megkapták, a gyerekeik is megkapták. Közben nem is veszik észre, hogy ez kötelező volt. A harmadik hullám letörésének időszaka tette megrögzötté az ellenállást.

– Az oltást ellenzőknél megfigyelhető egy vakság a saját érvrendszerükkel szemben, sokszor egymásnak ellentmondó érveket is képesek hangoztatni, holott valószínűleg más esetben észrevennék az inkoherenciát.

– Az érvek egy része érzelmi indíttatású, ezek állnak szemben a tudományosan alátámasztott kemény tényekkel. Tudni kell, hogy az emberek a lelküket, szívüket, érzelmeiket megmozgató történésekre sokkal inkább reagálnak, illetve a félelem az emberek viselkedését jobban mozgatja, mint a pozitív hír. Például, ha egy híres ember azt mondja: “megkaptam mind a két oltást, most mégis milyen beteg vagyok”, akkor sokkal jobban terjed, mint egy olyan hír, ami arról szól, hogy statisztikailag milyen elhanyagolható az oltás után megbetegedők aránya. Sőt még inkább elenyésző a komolyabban megbetegedők aránya. Ott van ugyanis egy hús-vér ember, akivel azonosulni tudnak. Ezért érzelmi érvelést kellene használni (most már immunis a társaság, persze).

– Ha azt mondom, amióta felvettem az oltást, sokkal nyugodtabban élem az életem, nem elég erős érzelmi érv?

– Az, hogy nyugodtabb vagyok, nem olyan erős érzelmi töltés, mint az, hogy akár egyetlenegy ember meghalt az oltás ellenére. Ráadás, ha mindezt képekkel is illusztrálják. Viszont be lehetne mutatni olyan eseteket, mint például, amit ma hallottam: egy orvost eljárás alá vontak, mert lebeszélt egy kismamát, hogy beoltassa magát, és a kismama a gyermekével együtt meghalt. Itt bizony be lehetne mutatni a síró rokonokat, nagymamát, férjet, árva testvéreket, hogy milyen szörnyű mindez. Amikor a chip beültetéstől rettegnek, nem elég érv az, hogy én megnyugodtam az oltástól. Ráadásul nem biztos, hogy van még tér és idő a nyomásgyakorlásra. Eldönthetjük azt, hogy különböző csoportoknak fokozatosan kötelezővé tesszük az oltást, bár ennyi idő után a kötelezővé tétel is furcsán hangzik.

De működnek a finom célzások is. Én például megkérdeztem a hallgatóimat az egyetemen, hogy ki az, aki nem oltatta be magát. Szégyenlősen kettő-hárman feltették a kezüket, mire én annyit mondtam: azért vagyok most nagyon zavarban, mert ők azok, akiket meg kell védenünk. Ők veszélyhelyzetben vannak. Hogyan tudjuk megvédeni őket? Négy órát leszünk együtt egy kis teremben. És ha csak egyetlen vírushordozó van, akkor azt ők el fogják kapni. Mit csináljunk? Üljenek egymástól távol. Kinyitjuk az ablakot. Nagy zaj van, de elviseljük a zajt, az ő érdekükben. Mit tehetünk még, hogy megvédjük őket, hiszen magunkat mi már megvédtük. Ezen elgondolkodtak, elcsöndesedtek. Erre nem tudtak mit mondani.

Tehát, csak azt kell mondani, “de mit tehetünk az érdeketekben?” Végül annyit mondtam, sokat nem tudunk tenni, de nagyon megnyugtatna minket és őket is, ha mégis beoltatnák magukat, s a következő órán újra meg fogom kérdezni.

– És történt valami változás?

– Persze. Beoltatták magukat.

– Jó történet.

– Az az érdekes, hogy ha nem akarja az ember szidni, bántani őket, hanem csak annyi történik, hogy felteszi néhány ember a kezét, hihetetlen csönd van, mindenki rájuk néz. De senki egy rossz szót nem mondott. Azért hatott, mert nagyon-nagyon más volt, mint amivel korábban próbálkoztam, szintén sikeresen.

Akkor azt mondtam, hogy ez bizony egy potyautas magatartás. Amikor valaki azt mondta, hogy megvárja, hogy azokkal, akik már beoltatták magukat, lesz-e valami. Erre mondtam, hogy potyautas. Hogy én beállok kísérleti nyúlnak, védeni őt is, és én annyira nem örülök ennek a kísérleti nyúl szerepnek.

Illetve később lehetett volna kemény érveket is mondani, hogy most már pár milliárdan beálltunk kísérleti nyúlnak, most már elég. Számított az is, amikor a lezárásoknál volt különbség azok között, akik be voltak oltva, illetve akik nem. Persze ez már nem meggyőzés. Ez már kényszerítő erő.

Furcsa nekem az, hogy a harmadik hullám idején volt kijárási tilalom, bezárták a boltokat, szolgáltatókat, színházakat. Mindenütt kellett maszk. És az államhatalom intézkedései egészen mélyen érintették a mindennapokat, sőt, sokszor a megélhetést is. Ehhez képest az államok tartózkodnak attól, hogy az oltást kötelezővé tegyék. Furcsa dolog ez.

És ahogy múlik az idő, egyre nehezebb azt mondani, hogy “figyelj,van elég oltás, tessék beoltani magadat, mert nem akarom miattad tovább fenntartani a védelmi intézkedéseket. Nem akarom, hogy a fodrászok éhen haljanak. Nem akarom, hogy a gyerekek, akiknek még nincs lehetőségük az oltásra, megfertőződjenek".

Ezt meg lehetett volna csinálni, de ezt nem csinálták meg. Ez is egy betegségtünet, hogy ezt nem merték meglépni. Számos korlátozást bevezetnek, de az igazán hatékony védekezést nem merik meglépni.

– Mi ennek a kifutása?

- Jóslást kér tőlem, szívesen jósolok. Újabb lezárások nem lesznek. Nem is indokolt, hiszen van elegendő oltóanyag, bárki bármikor beoltathatja magát. Az egész társadalmat egy újabb korlátozással sújtani talán nem szükséges. Kivétel, ha az egészségügyi kapacitások az összeomlás felé közelednek, akkor persze be kell avatkozni.

De olyan lehet, hogy újra megkülönböztetjük a védetteket a nem védettektől. Az még bejöhet. Illetve, fel lehet hatalmazni a munkáltatókat, hogy kötelezzék a munkavállalókat, akik munkájuk során emberekkel érintkeznek arra, hogy felvegyék az oltást. Ilyenek elég sokan vannak. Például ne legyen olyan, hogy egy hatalmas gyárcsarnokban olyan emberek vannak, nem is tudjuk hányan, akik nem oltatták be magukat. Nem beszélve a szolgáltatásokban és a kereskedelemben dolgozókról. Ezek az intézkedések, korlátozások, differenciált korlátozások még növelhetik az átoltottságot.

– Akinek meggyőződése, hogy a beoltottak pár éven belül meg fognak halni, ő ennek ellenére sem fogja felvenni az oltást.

– Így van. Mégsem hiszem azt, hogy általánosan kötelezővé teszik. Egyre nehezebb lesz az oltatlan élete. Egyre kevésbé kap munkát. Egyre kevésbé tudja a különböző szolgáltatásokat igénybe venni, nem mehet színházba, moziba. Sok minden miatt el fog gondolkodni ezen, persze nem azok, akik megrögzöttek.

De ők már annyira rettegnek az oltástól, hogy már emiatt sem szabad ennél erősebb kényszert alkalmazni. A saját identitását védi már az oltás elutasításával. Ő az, aki nem. Egy fél évvel ezelőtt még nem így volt.

– Vannak azért “átállók”, akik egy családi, vagy ismeretségi körben történő tragédia hatására meggondolják magukat, de akkor ez csak elszigetelt jelenség marad?

– Nem. Amiket az előbb elmondtam, azok be fognak következni, és

akik nem megrögzöttek, szépen lassan át fognak állni. Egy nyolcvan százalékra mi is fel fogunk menni, mint az olaszok. Ezt igenis el lehet érni azzal, ha nem dolgozhatsz fodrászként, ha nem dolgozhatsz az üzemcsarnokban, nem lehetsz tanár, nem lehetsz újságíró, és így tovább. Ennek hatására szépen fokozatosan át fognak állni.

Most is vannak első oltást felvevők, napi pár ezer körül. Szerintem ezt fel lehet tornászni, ha kicsit összevonjuk a szemöldökünket, akár munkaadóként. Vagy az összes közalkalmazottnál meg lehet tenni. Az nagyon sok ember. De nem is lehet másként: például egy ügyfélszolgálatosnál. Nem lehet, hogy miközben elintézem az igazolványod megújítását, közben veszélyeztetem az életedet. Lehet terhes például az ügyfél. Erre sok jó érvem lenne, hogy elmondjam, érzelmileg, hogy “nem tudod, hogy egy terhes kismama áll előtted, nem tudod, hogy annak az embernek van-e esetleg valamilyen rosszindulatú daganata, életeket veszélyeztetsz, miközben elintézed mondjuk a jogosítványát”. Tehát érzelmekre kell hatni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán a tüntetésről: Orbán Viktor tévedett, amikor leszedte az Azahriah-t dicsérő videóját a TikTokról
Az elemző szerint ezután a tüntetés után még bőven ott maradhatott volna a videó. A felszólalók azt adták, amit ígértek, egy szakmai ügyben álltak ki, még ha a közönségben az is lehetett az elhangzottak értelmezése, hogy minderről az Orbán-rendszer tehet.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. február 17.


Link másolása

Ötvenezres tömeg tüntetett péntek este a gyermekvédelem mellett, a gyermekbántalmazás és a pedofília ellen a Hősök terén. Amellett, hogy ebben a kérdésben teljes a nemzeti egyetértés, mégis érdekes, hogy a tiltakozást nem ismert mozgalmak, nem ellenzéki pártok hirdették meg, hanem kilenc olyan magánember, akiket sokat ismernek. Mindannyian nagy követőtáborral rendelkeznek a YouTube-on, és ezt a tömeget mozgósították az ügy érdekében.

Sikeres volt a tüntetés? Hogyan folytatódhat a történet? Erről is beszélgettünk Somogyi Zoltán szociológussal, a Political Capital társalapítójával, közvetlenül a tüntetés után.

– Ötvenezer ember nagy lehetőség. Kihasználták ezt a rendezvény meghirdetői?

– A rendezők azt adták, amit ígértek. Összeállnak, pártpolitika-mentesen, de nyilván a rendszer kritikusaként, egy szakmai ügyben álltak ki. Először volt ilyen, ez próbája is volt annak, hogy működik-e ez. Ehhez képest a közönség nyilván azért ment el, mert fel van háborodva ezen a helyzeten, ők nyilván az egész rendszerrel szemben radikálisabb fellépést is várhattak volna.

A színpadról egy évtizedes problémának a megfogalmazása szólt, a közönség soraiban valószínűleg már az értelmezése is megvan, ami az, hogy erről az Orbán-rendszer tehet.

Tehát azt gondolom, hogy a közönség egy fokkal radikálisabb is lett volna, mint a színpadon állók, ami nem jelenti azt, hogy ezt a tüntetést sikertelennek lehetne minősíteni, mert, ahogy mondtam, a szervezők azt adták, amit ígértek.

– Ha a közönség radikálisabb dolgokra is vevő lehetett volna, nem lesznek-e kevesebben legközelebb, ha azt tapasztalják, hogy csak ennyi történik?

– Ha ez egy pártok által szervezett tüntetés lett volna, és így, ilyen hangulatban zajlik, akkor frusztráló lett volna, hogy ezt tudják csak az ellenzéki pártok. Aki erre a tüntetésre kiment, az tudta, hogy itt viszont

youtuberek fogtak össze annak érdekében, hogy felemeljék a szavukat egy olyan ügy mellett, amely az egész nemzetet megérintette.

A szervezőknek el kell dönteni, és nyilván itt el is dőlt, hogy pártpolitikát csinálnak-e, vagy egy szociális kérdéshez szólnak hozzá. Pártpolitikát csinálni csak pártosan lehet. Ha a civilek megpróbálják elkerülni a pártos politikát, ezzel nincsen semmi baj. Igazából az alapvető probléma csak az, hogy van egy olyan hozzáállás a kérdéshez, hogy a civilek pártoktól független civil tüntetést akarnak tartani, a pártok meg civilektől független párttüntetést, és nincsen olyan, hogy mindenki felmehet a színpadra, civilek és „pártosok”, miközben egyébként azt is tudjuk, hogy a pártok ugyanúgy civil mozgalmak, mint bármilyen másik civil mozgalom. Eredményhez azonban az tud vezetni, ha ez a nagyon erős elhatárolódás a jövőben megszűnik. Ha ezt valaki elő tudja állítani, hogy ismert civilek és ellenzékiek egy adott ügyért közösen kiállnak a színpadra, az fordulatot hozhatna a magyar tiltakozó mozgalmakban.

– Az tény, hogy ötvenezer ember ott volt. Ez az ötvenezer ember nagyon határozott mondatokat hallgatott meg és helyeselt azoknak. Egy ekkora tömeg képes-e új helyzetet előállítani ebben a kérdésben?

– A Fidesz eddig is úgy politizált, hogy látta, sokan vannak. Ahhoz nem kell utcára menni, hogy látszódjon a tömeg. Ez a közvélemény-kutatásokból azonnal látszott. Látszott, hogy itt egy nagyon-nagyon erőteljes, egyébként tényleg össznemzeti tömeg áll szemben magával a problémával. Most nagyon sokan ki is mentek, ami azt is megmutatta, hogy egyelőre

ez továbbra is össznemzeti kérdés, nem csap bele a pártos világba.

A felszólalók is kerülték ezt, nehogy véletlenül az legyen a látszat, hogy a kormánypártiakra sütik rá a pedofilvédelem bélyegét, amikor több mint 80 százaléka az embereknek ugyanazt gondolja erről a kérdésről. Az már más kérdés, hogy a politikai felelősség hol fog megállni, mennyire kényszeríthető az ki, hogy Balogon, meg a két lemondott politikai szereplőn túl is mutasson valamit ez az egész helyzet.

– A youtuberek, influenszerek megjelentek a közéletben, és politikát csinálnak akkor is, ha nem pártpolitikát. Ez egy új minőség. Vannak emberek, akiknek több százezer, esetleg milliós követőik vannak, és egymaguk képesek nagyon komoly befolyást gyakorolni a közvéleményre.

– Igen, éppen ezért azzal a problémával küzdenek, hogy megszűnik-e ez a nagy követői csapat, ha elkezdenek pártosodni. Óvatosan kell lépkedniük. Nem automatikus, hogy ez a népszerűség átíródik akkor is, ha valamelyik oldalra beállnak.

– Pottyondy Edina viszont kifejezetten politikai beszédet mondott, miközben ő sem terjeszkedett túl a gyermekvédelmi kereteken.

– Igen, de eleve is ezt szoktuk meg tőle. Neki azért is jók a videói, mert egy ellenzéki kritikát nagyon jól fogalmaz meg. Tehát ő sem változtatott semmit, ugyanazt csinálta. Mindenki ugyanazt csinálta, amit eddig csinált, és így álltak össze egy össztársadalmi ügyért. Egyikről sem gondolhatjuk azt, hogy a kormánypártokat annyira kedveli, de nem foglaltak állást a mostani ellenzéki minőség mellett sem, és ezt szerintem nem tették rosszul.

Azt gondolom, hogy Orbán Viktor tévedett, amikor leszedte az Azahriah-t dicsérő videóját a Tiktokról, mert ezután a tüntetés után még bőven ott maradhatott volna.

– Az, hogy az influenszerek vették a kezükbe a tiltakozás megszervezését, nem fogták ki az ellenzék vitorlájából a szelet?

– Nem gondolom. Ahogy azt sem gondolom, hogy az ügy itt véget ért. Azt majd a következő napok eldöntik.

A pártok saját maguk fogják ki a saját vitorláikból a szelet.

Az a paródia, amit itt a köztársasági elnökjelöléssel eljátszottak, hogy mindenki betolja a jelöltjeit, illetve deklarálja, hogy nem vesz részt benne, ez önmagában egy elég vicces helyzetet teremt, mert teljesen elviszi a fókuszt arról, amire figyelnünk kellene. Méghozzá arról, hogy ki a felelős ezért a helyzetért. Az ellenzéki erőknek bőven lenne mit tenniük. Majd meglátjuk, hogy a következő időszakban ez hogyan alakul.

– Fogunk még látni influenszerek által szervezett megmozdulást?

– Jóslásokba nehezen merek bocsátkozni, az nem az én műfajom. De ha összesítik, hogy mennyire sikerült ez jól, akkor azt fogják mondani, hogy de jó, hogy összeálltunk, milyen jól sikerült egy társadalmi problémával kapcsolatban együtt megszólalni. Ez addig tart, amíg rá nem jönnek arra, hogy a politika normális esetben arról szól, hogy különböző társadalmi problémákat különbözőképpen próbálnak pártok megoldani, és maguk is megtapasztalják, milyen az, amikor vita alakul ki közöttük egy adott kérdésről. De ettől még messze vannak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Nagy Ervin a pénteki tüntetésről: „A lelkiismeret ébredése kimutathatatlan, hiába szondázza Tóni bácsi”
Ahogy 100 másik híresség, Nagy Ervin, Puzsér Róbert és Thuróczy Szabolcs is ott lesznek a péntek esti tüntetésen. Arról kérdeztük őket, miért álltak a demonstráció mellé, és mit várnak a megmozdulástól.

Link másolása

Minden előjel szerint az utóbbi idők egyik legnagyobb tömeget megmozgató tüntetése következhet péntek este Budapesten. Pottyondy Edina ötlete nyomán kilenc népszerű influenszer fogott össze annak érdekében, hogy a lehető legtöbben legyenek ott a Hősök terén este hattól. Az Odakinn most szörnyek járnak névre keresztelt demonstrációt az áldozatokért, a gyerekekért és az egészséges társadalomért szóló kiállásnak szánják, melyhez csütörtökre több mint 100 híresség is nevét adta.

Közülük Thuróczy Szabolcs azt mondja, akkora tömeget vár a Hősök terére, amit már a kormánypárti média sem hallgathat majd el.

„Azok az emberek, akikre nagyon sokan figyelnek, izgalmas, amit gondolnak a világról, valahogyan jobban megmozgatják a passzív, politikától undorodó embereket.

Kell valami különös, másféle erő, amit eddig nem tudott senki felmutatni az elmúlt tizenöt évben, és azt gondolom, hogy erre ez egy nagyon jó első lépés lesz”

– fogalmaz a színész.

Szerinte mostanra már rengeteg kiábrándult ember van, őket szólíthatják meg a legnépszerűbb közéleti és társadalmi kérdésekkel foglalkozó influenszerek. „Valahogy egy nagyon erős sípot kell megfújniuk Pottyondy Edináéknak, és szerintem meg is fogják tenni. Csodálatos, hogy ezt így összerakták.”

Hasonló véleményen van a demonstrációt nyilvánosan támogató Nagy Ervin is.

„Messzemenőkig tudok azonosulni minden olyan eseménnyel, ami egy kicsit is felrázza a magyar társadalmat. Azt gondolom, hogy az elmúlt tíz évben elaludtunk itt, Európa közepén, és bármit meg lehet csinálni ezzel a néppel.”

„Én is nemzeti érzelmű vagyok, ahogy szerintem a baloldalon sokan, és annak örülnék a legjobban, ha jobboldali szavazópolgárok is kijönnének a Hősök terére, egyfajta hátteret adva annak, hogy egy ilyen ügy eltussolása szélesebb nemzeti ügy annál, minthogy pártpolitikai alapon tagozódjunk” – mondja a színész.

Szerinte azért lesz más ez a tüntetés, mert nem hirtelen politikai felindulásról van szó, hanem olyan, mintha felébredt volna az emberek lelkiismerete.

„Egyébként szerintem épp ettől lehet a legjobban félni. A lelkiismeret ébredése kimutathatatlan, hiába szondázza Tóni bácsi. Olyan ez, mint a jégzajlás a Dunán: csendes, de iszonyú erővel tud megindulni”

– fogalmaz Nagy Ervin.

A színész hisz abban, hogy a pénteki rendezvény mélyben rejlő társadalmi folyamatokat indíthat meg, melynek nyomán a mindennapos politikai szemfényvesztés helyett „emberszabású” lehet a közélet az országban.

A youtuberek két héttel azután hívták utcára az embereket, hogy kiderült: Novák Katalin köztársasági elnök kegyelmet adott a pedofil bűncselekményeket elkövető bicskei igazgató bűnsegédjének. A kegyelembotrányba azóta Novák Katalin és Varga Judit korábbi igazságügyi miniszter is belebukott, míg a köztársasági elnök tanácsadója, Balog Zoltán alatt is rezeg a léc a magyar református egyház élén.

A tüntetést szintén nyilvánosan támogató Puzsér Róbert szerint a kegyelembotránynál nem volt még leleplezőbb ügy Orbán Viktor rendszerének történetében.

„Ha a rendszernek egy fontos kádere kiáll melletted és jótáll érted, akkor tíz körömmel kaparnak ki akár a börtönből is, még akkor is, ha gyermekmegrontásban voltál bűnsegéd. A köztársasági elnök és az igazságügyi miniszter a pápára hivatkozva ad kegyelmet, hogy ne kelljen a börtönbüntetésedet letölteni” - foglalta össze a helyzetet a kritikus, aki szerint Rogán Antaléknak jelenleg fogalma sincs, hogyan kellene megmagyarázni a történteket.

„Az nagyon kevés, hogy lemondott Novák Katalin és Varga Judit. Ők is, és rajtuk kívül Balog Zoltán is azt mondta, hogy hibáztak. Na de mi volt a hiba? Erről eddig szó nem volt. Az volt a hiba, hogy nem tudták, kinek kegyelmeznek meg? Vagy az volt a hiba, hogy enyhítő körülménynek ítélték meg, hogy az illető székely származású? Netán az, hogy rendszeresen hordta a gyerekeket a felcsúti Puskás Akadémia programjaira? Vagy az volt a hiba, hogy úgy ítélték meg, hogy tulajdonképpen egy pedofil bűncselekményben segédkezni az nem is olyan súlyos vétség, amiért le kellene tölteni a büntetést a börtönben?”

„Esetleg az volt a hiba, hogy úgy gondolták magukról, hogy ők olyan köztársasági elnökök, igazságügyi miniszterek vagy püspökök, akiknek saját akaratuk lehet ebben a rendszerben, ahol valójában csak a rendszernek van akarata, és mindenki más csak fogaskerék, akinek végrehajtó funkciója van?”

„Erre vonatkozóan egy rohadt szót nem kaptunk még. Legyenek szívesek és mondják meg, hogy miben hibáztak, mi volt a hiba” - mondja Puzsér Róbert, aki szerint a NER kétségbeesetten próbálja lezárni az ügyet, de a válaszokat a nyilvánosságnak kell kikényszeríteni, amire remek alkalom lehet a pénteki demonstráció.

Puzsér szerint akkor lehet igazán sikeres az influenszerek tüntetése, ha „nem nyúlja le egyetlen zsákmányszerző, gazember párt sem”. Azt is megkérdeztük tőle, hogy véleménye szerint mit érhet el a péntek esti demonstráció.

„Egyetlen tüntetés semmit. De egy olyan mozgalom, amely tüntetések sorozatát rendezi és képes arra, hogy a politika torkára tegye a kést, és ezzel kikényszerítse a kulturális minimumokat, valamint a modernizációhoz, a konszolidációhoz, a szolidaritáshoz és a transzparenciához tartozó minimumokat, már eredményes lehet. ”

„Az lenne a cél, hogy itt és most a polgárok érezzék meg az erejüket, a hatalom pedig azt, hogy mégiscsak van valamiféle társadalmi ellenállás.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Nem tűnik úgy, hogy Magyar Péter csöndben akarna maradni, még sok kellemetlenséget okozhat a kormánynak
A Political Capital társalapítója szerint Magyar Péter több, mint egy sértett családtag. Balog Zoltánról pedig nehéz elképzelni, hogy a helyén marad. De az igaz kérdés az, nála megáll-e a lavina, vagy elér az Orbán Viktor körüli erős emberekig.

Link másolása

Az elmúlt napokban képletesen szólva a csapból is Magyar Péter folyik. Varga Judit egykori igazságügyi miniszter volt férje először a Partizánban adott majdnem két órás interjút, azóta pedig folyamatosan jelentkezik hosszabb-rövidebb bejegyzésekkel. A kormányoldal is ellentámadásba lendült, a Megafon megmondóemberei posztok sorában próbálják hitelteleníteni, napok alatt több millió forintot költve ezek hirdetésére.

Somogyi Zoltán szociológussal, a Political Capital társalapítójával arról beszélgettünk, mi lehet Magyar Péter célja, mennyire lehet komolyan venni, amiket állít, belebukhat-e még más is a kegyelmi botrányba, és mit árul el ez az egész a rendszer állapotáról.

– Mit akarhat Magyar Péter?

– Nem fogom tudni megmondani, hogy ő mit akar, mert én is csak ugyanúgy figyelem, mint bárki más az eseményeket. Inkább abból a szempontból nézem, hogy kellemetlen-e a Fideszre nézve. Elég sok minden történt a múlt héten, ami váratlanul érte a kormányzati tervezést. Nyilván a kegyelmi ügy annyiban váratlan volt, hogy nyilvánosságra került és ennyire erőteljes visszhangot váltott ki, aminek a végén a köztársasági elnöknek mennie kellett. Ilyen szintű hatással nyilván nem számoltak. Másrészt az is váratlan volt, hogy Magyar Péter megszólalt, ahogy egyébként a pénteki, Azahriah és sok youtuber által meghirdetett tiltakozás sem volt betervezve a kormányzati kommunikáció számára.

Tehát most tele vannak ilyen váratlan helyzetekkel, és ebből az egyik a Magyar Péter-féle váratlan helyzet.

Ha csak egyszerűen egy sértett családtaggal néznénk szembe, akkor azt mondanám, hogy nem lesz nehéz feladat a kormányzati kommunikátoroknak legyőzni őt, de ennél összetettebb Magyar kommunikációja, és összefüggőbb is. Például azt elég egyértelműen elmondta ebben az interjúban, bár kevesen hallották ki belőle, hogy a titkosszolgálatok és a kormányzati kommunikáció kártékonyan egy kézben van a kormányzaton belül. (Nem mellesleg Európában egyedülálló módon, és amúgy tényleg vállalhatatlanul). Ez az erőközpont. Magyar szerint tudatosan és módszeresen, több lépcsőben nyírta ki ezt a két szereplőt, a két hölgy szereplőjét a Fidesz vezető garnitúrájának, akik egyébként versenyképesek lettek volna egy olyan helyzetben, amikor már nem Orbán Viktor vezeti a Fideszt. Ez tudatos lépés volt, négy Fideszen belül népszerű szereplőt nevezett meg Magyar Péter, és közülük kettőre mondta azt, hogy minden adottságuk meg lett volna, hogy vezessék ezt a politikai oldalt. Most ennek a kettőnek kellett eltűnnie a színről.

Magyar azzal vádolta meg a saját oldalát, a Fideszt, hogy titkosszolgálati módszerekkel és a kormányzati kommunikáció módszereivel tudatosan eltüntettek a színről két vezető fideszes politikust.

Ez elég erős irány, és az is látszik, hogy nem tűnik úgy, hogy Magyar Péter csöndben akarna maradni, naponta többször is mondja a magáét. Ha ez nem fordul át nagyon hihetetlen történetek sorába, és tudatosan lépdel előre, akkor még sok kellemetlenséget okozhat a kormánynak.

– Akármit is állít Magyar, de az az ügy, ami végül a bukásukat okozta, biztosan nem titkosszolgálati akció volt.

– Igen, ez így van. De Magyar nem is ezzel a konkrét üggyel kapcsolatban állít ilyet. Hanem például az ingatlanvásárlási ügyükről mondja, hogy ott tudatosan rossz tanácsokat adtak Varga Juditnak, hogy rossz helyzetbe kerüljön. Erre a dologra mondja, meg arra, hogy amikor nem akart szót fogadni egy magánéleti szál tekintetében, akkor azonnal ráküldték a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt. Ezekre mondja azt, hogy ezek irányított akciók voltak. A konkrét kegyelmi ügy nagyon-nagyon súlyos ügy volt nyilván, és ritkán van az, hogy ekkora nagy nemzeti konszenzus van egy téma elítélésében, márpedig most ez az volt. Ezért is kellett azonnal levenni a köztársasági elnököt a porondról, mert ha még napokat még vártak volna, akkor még súlyosabb károkat okozhatott volna a történet.

Aki ebben az ügyben valamilyen módon is részt vett, az nagyon nehezen tudja elkerülni, hogy távozzon a hivatalából. Most éppen Balog püspök urat érik el a botrány hullámai, nehéz is elképzelni, hogy ő egy hiteles és elfogadott vallási vezető tudna maradni.

Az ugyanis, hogy ő egyáltalán részt vett ebben és tanácsot adott, és azt a tanácsot adta, hogy itt kegyelmet kell adni, az már vállalhatatlanná teszi a személyét. Viszont az, hogy ő csak egy volt kormányzati tag, és már nem is fideszes politikus, jól jöhet a kormányzatnak. De mi van akkor, ha kormányzati szereplőt ér el az ügy? Eddig azt tudjuk, hogy valószínűleg miatta fordult meg a kegyelmi ügy, hiszen az igazságügy-minisztériumi apparátus eredendően nem javasolta a kegyelmi ügyet. Azt javasolta az igazságügyi miniszter, hogy a kegyelmi kérvényt el kell utasítani. Ehhez képest fordult meg az ügy úgy, hogy a köztársasági elnök kegyelmet adott, és az igazságügyi miniszter, amikor visszakapta az ügyet, akkor ellenjegyezte. Mi történhetett ott?

Balognak volt akkora ereje, hogy egyedül ezt az egész ügyet átverje a kormányzaton?

Mi nem így ismerjük ezt a kormányzatot, hogy neki ilyen nagy súlya lenne ebben. Ha itt megáll az ügy, hogy Balog volt, ha lehet csak rá mutogatni, akkor megmenekült a kormányfő és kormányfő körüli erős emberek attól, hogy magyarázkodniuk kelljen. Hiszen ebben az ügyben magyarázkodni szinte lehetetlen. Itt egyetlen egy dolgot lehet mondani, hogy részt vettem benne, elnézést, viszontlátásra.

– Ahogy mondták is már. Magyar Péter megszólalásából az derült ki, mennyire nem önállóak a politikai aktorok. Nem autonóm személyek, akik ezeket a hivatalokat vezetik. Ha a Rogánék leszólnak a Sándor-palotának, hogy most akkor nem beszéltek, akkor ők nem beszélnek. Ha valaki, nem tudjuk ki odaszól nekik, hogy ezt most alá kell írni, aláírnak.

– Ez így is van. Egy katonai jellegű szervezettel állunk szemben, ahol Orbán Viktor a sikert ígéri a saját oldalának és pozíciókat az embereinek, cserébe viszont százszázalékos elvárás, hogy mindenről értesüljön és minden döntését elfogadják. Ilyen a hierarchikusan felépülő szervezeteknek a jellege. Persze nagyon jó, mert tud nagyon hatékonyan és gyorsan működni, és nagyon rossz, mert a gyorsaság rossz működést is eredményezhet. Erről beszélünk tehát: kiüresített intézményrendszerről, mert a köztársasági elnök sem egy autonóm szereplő, és például az ellenzék se tudja azt a feladatát ellátni, amit ellenzékből el kellene.

– Mitől félhetett Varga Judit, hogy végül is ellenjegyezte a kegyelmi döntést? Hogy holnap leváltják?

– Ez nem félelem kérdése. Ezért érdekes, hogy nem tudjuk, mi történt a háttérben, de

Elképzelhető, hogy van olyan szereplője a kormányzatnak, maga a miniszterelnök ilyen, de a miniszterelnök környezetében lehet még akár más is, aki, ha kér valamit, akkor azt végre kell hajtani.

Lehet azt mondani, hogy nem ellenjegyzem, és lemondok. 26 éves gyakorlatra hivatkozott Varga Judit, miszerint a miniszter automatikusan ellenjegyzi az elnök kegyelmi döntéseit, ami egyébként azért érdekes, mert olyan gyakorlatra hivatkozik, aminek bármikor ellene mehetett volna. Itt azért a hatalmi ágak megosztásának az elvét veti fel, hogy minél inkább megosztott a hatalom, annál jobban kontrollálják is egymást, és az ellenjegyzés pontosan ezt az ellenőrző funkciót látja el.

Az igazságügyi miniszternek kegyelmi ügyekben nagyon-nagyon fontos és súlyos szerepe van, mert ő kétszer dönt ezekben az ügyekben, ellentétben a köztársasági elnökkel, aki egyszer.

Először, amikor egy kegyelmi ügyre ránéz az apparátusa és elmondja, hogy támogatandó a kegyelem vagy nem, és másodszor, amikor konkrétan fizikailag ellenjegyezni kell a dolgokat. Most persze ez lehet egy döntés kérdése, hogy van egy olyan gyakorlat, ami valahonnan előállt, hogy nem kérdőjelezem meg a köztársasági elnök döntését. De miért is állt elő ez a gyakorlat? Miért lehet erre hivatkozni?

– Magyar Péter sokszor hivatkozik Gulyás Gergelyre és Orbán Balázsra, mint a barátaira, talán már csak volt barátaira, mindenesetre évfolyamtársaira. Ez a lassan kétmilliós nézettségű interjú, az ő pozíciójukra lehet-e ez valamilyen hatással?

– Erről Orbán Balázst kellene megkérdezni, aki magával vitt egy egyetemet, amelynek a költségvetése nagyobb, mint az összes többi magyar egyetemnek együttvéve, vagy mondjuk Gulyás Gergelyt, aki az egész kormányzati működésért felel.

Ezek az emberek eldöntötték, hogy nekik tetszik és szimpatikus az orbáni rendszer,

szolgálják és azért dolgoznak, hogy minél jobb legyen és minél erősebb.

– Nem is vetülhet-e rájuk a gyanú árnyéka, hogy esetleg ők súghattak Magyarnak?

– De miért? Azt gondolom, hogy

sem Orbán Balázs, sem Gulyás Gergely nem adott arra egyetlen egy okot sem, hogy azt gondolja a miniszterelnök, hogy nem száz százalékig lojálisak hozzá,

és azt hiszem, hogy itt leginkább erről van szó. Nyilván mindenki pozíciója veszélyben lehet akármikor, mert a legfontosabb a kormányzati oldalon, hogy Orbán Viktor hatalmát minden módon védeni kell, ahogy Magyar Péter mondta, a Fidesz naprendszerében Orbán Viktor a Nap. A Napot mindenképpen védeni kell, különben minden elsötétül. Ha az ő pozícióját védeni kell bármiben, akkor másnak mennie kell, ez egyértelmű.

– Azt kimondhatjuk, hogy Gulyás Gergely és Orbán Balázs pozícióját nem ingathatja meg Magyar Péter? Legalábbis azzal nem, amit eddig elmondott?

– Nem, ezt nem mondhatjuk. A mai nap végén nem érzem azt, hogy az ő pozíciójuk veszélyben lenne, de ez nem jelenti azt, hogy holnap nem lesz egy olyan új információ, mondjuk ebben az ügyben nem áll elő valamivel Magyar, ami miatt esetleg meginoghat a helyzetük.

– Amióta megtörténtek a lemondások, beindult a kommunikációs offenzíva a jobboldali morális fölényről, hogy lám-lám, itt vannak következmények, ez nem egy következmények nélküli ország, a vétkesek távoztak. Tehát megpróbálták átkeretezni az egészet ebbe a dologba, az erkölcsi fölény történetébe.

– A „jobboldal morális fölényéről” ebben a helyzetben annyit, hogy

állami pénzből hirdetik ezt a nagy jobboldali morális fölényt.

Az önmagában már immorális, hogy közpénzből hirdetik a saját morális fölényüket.

– Hogy klasszikust idézzek: „de sikerült”? Működik ez az átkeretezés?

– Szerintem most még nem, korai. Az sem megy persze, hogy teljesen csendben legyenek. Valamit kell mondani. Most jön Fekete-Győr András börtönbüntetése, meg hogy Gyurcsány Ferenc irányítja a baloldalt, és Karácsonynak valamilyen ügye. Ezek kellenek, meg az, hogy a Momentum ne mondjon semmit, mert nincs joga beszélni. Valamit kell mondaniuk, hiszen az ilyen propagandagépezeten alapuló tekintélyelvű rendszerekkel kapcsolatban Woody Allent lehet idézni, aki azt mondta, hogy a szerelem olyan, mint a cápa: addig tart, amíg megy előre. Ha megáll a cápa, akkor meghal, és vége. Ezeknek a rendszereknek is 24 órában fenn kell tartani a propagandagépezetet, nem állhatnak meg, de éppen ettől olyan gyengék is.

Nagyon erősnek tűnnek persze, mert óriási súllyal telepednek ránk, de végtelenül gyengék, mert ha valaki egyszer kihúzza a konnektorból a dugót, azaz leáll a propaganda, akkor pillanatokon belül össze is dől, mintha nem is lett volna korábban.

Ezért van az, hogy fenn kell tartani a propagandagépezetet, folyamatosan és állandóan tolni kell a kormányzati narratívákat. Nem szabad megengedni az embereknek, hogy bármilyen más értelmezést kaphassanak. El kell árasztani őket folyamatosan információval annak érdekében, hogy saját értelmezésre ne legyen idejük.

– Hol a konnektor? Ki tudja kihúzni?

– Néha ezek váratlanul is kiszakadhatnak a falból, hozzájuk sem kell nyúlni...


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Összezáró Fidesz, vérszagot érző ellenzék - elemzők a lemondásokról és Magyar Péterről
Hogyan látja az elmúlt napok történéseit egy kormányközeli és egy kormánykritikus elemző? Van-e, amiben egyetértenek?

Link másolása

Boros Bánk Levente, a Nézőpont intézet politikai elemzési igazgatója szerint

az érintett politikai felelősök levonták a megfelelő konzekvenciát, felelős politikai döntést hoztak.

Feladták a személyes ambíciójukat és karrierjüket azért, hogy az ügy végére pont kerüljön, az ellenzék ne tudja pártpolitikai alapon meglovagolni ezt a történetet, valamint azért, hogy a saját oldalukat, saját politikai közösségüket védjék.

„Ez szerintem egy érthető, helyes, logikus döntés volt, és lehetőséget biztosítottak arra mindketten, különösen a köztársasági elnök, hogy menjen tovább az ország kormányzása, a kormányzati munka, és a történteket ne használhassák fel hangulatkeltésre kormányellenes szándékkal.”

Horn Gábor másképp látja ezt. A Republikon Alapítvány kuratóriumának elnöke szerint

inkább arról van szó, hogy a Fidesz összezár.

Az első pillanatban felépítettek egy nagyon zárt rendszert a gyermekvédelmi törvény körül, és most ezzel a kegyelmi döntéssel keletkezett egy rés a pajzson, és ezt próbálják most visszafoltozni. Szerinte egyáltalán nem arról szól ez a történet, hogy valaminek van-e következménye, hanem arról,

„hogyha baj van, akkor megszabadulunk azoktól, akik ezt a bajt okozzák, bármi áron.”

Horn Gábor szerint az, hogy a köztársasági elnök kerül ebbe a helyzetbe, aki hosszú éveken keresztül maga volt a családbarát kormány arca, mint családügyi államtitkár, aztán miniszter, az vállalhatatlan.

A lemondások után kialakuló helyzetről is mást gondol a két elemző. Boros Bánk Levente úgy látja, hogy az ellenzék törekvése még csak nem is a kegyelmi ügyről szólt, hanem magáról a köztársasági elnökről, szerinte azért is, mert más témájuk nincsen, amivel meg tudnák szólítani az embereket.

„Minden egyes alkalommal, amikor vérszagot éreznek, megpróbálnak ráülni az aktuális az ügyre, és addig-addig habosítani, és napirenden tartani, amíg nekik ez érdekük.”

„Valójában a történet a következő volt: a köztársasági elnök lemondott, a volt igazságügyi miniszter lemondott, majd mindenki állt két napon keresztül. Gondolkodtak egy kicsit, majd két választ adtak. Az egyik válasz az volt, hogy Orbán Viktor is mondjon le. A másik válasz pedig az volt, hogy legyen közvetlen köztársasági elnökválasztás. Ez mutatja azt, hogy az ellenzék nem tud semmifajta helyzetet kezelni, és valóban nem a kegyelmi kérdésről volt szó, hanem politikai botránykeltésről.”

Hozzáteszi azt is, hogy az ellenzéki tüntetéseknek szerinte nem volt ereje, az eseményeket azok nem tudták befolyásolni.

Annyiban hasonlóan gondolkodik Horn Gábor is, hogy az ellenzék jelenleg szerinte sem tud valódi alternatívát felmutatni. Ezért azok a pártok a felelősek, akik képtelenek valódi üzeneteket adni, „akiknek fontosabb, ki az, aki 12, ki az, aki 13 százalék, ki az, aki 5 vagy 2. Ha ezen nem tudnak túllépni a pártok, akkor szerintem ennek nem is lesz megoldása, és láthatóan nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudják ezt meghaladni.”

Amikor Magyar Péter állításaira akartunk áttérni, a Nézőpont vezető elemzője csupán annyit mond, hogy

nem látja az összefüggést a két ügy, azaz a köztársasági elnök lemondása és Magyar fellépése között, ezért nem is tud a kérdéssel foglalkozni.

„Elemzői szemmel azt tehetjük hozzá, hogy azután, hogy a kegyelmi ügyhöz kapcsolódó lemondásokkal aktualitását vesztette a téma, most épp ezt próbálja felhasználni a kormányellenes oldal a kormány támadására, újabb hecckampányként.”

Horn Gábor viszont, a mostanra egymillió feletti nézettségű Magyar Péter interjúról nem gondolja, hogy ne lenne köze a mostani helyzethez.

„Azt gondolom, hogy abszolút van köze. Magyar Péter abból a szempontból érdekes, hogy ő egy belülről jött ember, tehát a belső rendszer repedéseit látjuk az egészben, és mint ilyen, azt gondolom, hogy nagyon fontos egyrészt, amit mond, másrészt pedig a helyén kell kezelni.”

Horn szerint

Varga Judit volt férje egy sértett ember, akitől elvált a felesége, akit megbántott a saját közössége, és ez látszik ezekben a nyilatkozatokban.

Szerinte egy kicsit párhuzamot lehetne vonni a Simicska-féle történettel. Persze Simicska az egyik legfontosabb embere volt Orbánnak. Magyar Péter nyilván messze van ettől, de mégis azért abban az értelemben megáll a párhuzam, hogy belülről valaki kiszól, és akkor ennek mindig van befele üzenete. Az, hogy van rés, vannak repedések, vannak kevésbé működőképes elemei a rendszernek, még akkor is, ha ezt egy sértett fél mondja ki.

Ugyanakkor Horn Gábor szerint Simicskának sem sikerült megingatni a rendszert, és Pesty László is eltűnt.

„Van valaki, akinek van egy személyes története, személyes, akár teljesen jogos sértettsége, indulata, igazsága, de el fog ez múlni, mert egészen addig, amíg akik belülről megszólalnak, nem azt mondják, hogy ez járhatatlan, ez működésképtelen, és Orbán a hibás, addig ezek nem fognak működni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk