„Akik nem megrögzöttek, szépen lassan át fognak állni” – Hogyan lehetne felpörgetni az átoltottságot?

Az Index csütörtökön azt írta, hogy 2023. július 21-én, pénteken, tőzsdezárás után Mészáros Lőrinc cége, az Opus Global Nyrt. részvény-visszavásárlási akciót jelentett be. Ez jelentősen megemelte a papírok árfolyamát. A lap szerint Magyar Péter aznap délután 3 órakor az összes többi részvényét eladta, és több tízmillió forint értékben vásárolt Opus-részvényeket. Az Index szerint hétfőn, tőzsdenyitás után már emelt árfolyamon adta el ezeket, és több millió forint haszonra tett szert.

Hozzátette, hogy banki kimutatásai bizonyítják: július 21-én nem is vásárolt Opus-részvényeket. Állítása szerint csak július 25-én vásárolt, amikor már mindenki tudott a visszavásárlási akcióról.

Elmondása szerint a megvásárolt részvények egy részét eladta, ezekkel nyereséget ért el, de egy másik részét megtartotta, és azokon később veszített.

Magyar Pétert elsőként volt barátnője, Vogel Evelin vádolta meg bennfentes kereskedéssel egy kiszivárgott hangfelvételen. Ezen arról beszélt, hogy a Tisza Párt elnökének legalább 90 millió forintja volt részvényekben, és bennfentes információkat is felhasznált a kereskedés során.

A politikus elmondta, 2008-ban vette az első részvényét, és 2011–2012-ig aktívan kereskedett, akár napi rendszerességgel. Később már ritkábban foglalkozott ezzel. Azt nem tudta pontosan megmondani, hogy melyik részvényt mikor vette és adta el, mert sok tranzakciót bonyolított.

„Összességében néhány millió forintra tehető az a nyereség, amelyet a tőzsdei kereskedéssel értem el az elmúlt csaknem 20 évben” – mondta. Kijelentette, hogy semmilyen bűncselekményt nem követett el, és tagadta, hogy belsős információkkal keresett volna pénzt. Azt mondta, pert indít azok ellen, akik ezt állítják róla.

Hangsúlyozta, hogy adóbevallásaiban minden tőzsdei nyeresége szerepel. Az elért hozamot minden évben le kellett adnia a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak. Azt is elmondta, hogy volt olyan év, amikor veszteséget termelt. 2021-ben néhány tízezer forintos nyeresége volt, 2022-ben 3,3 millió forint veszteséget könyvelt el, míg 2023-ban 6 millió forint nyereséget ért el.

Ezek közül jelenleg csak 4iG-részvényei vannak.

A hvg megkérdezte a rendőrséget és a Magyar Nemzeti Bankot is, hogy folyik-e vizsgálat Magyar Péter tőzsdei ügyletei miatt. Az MNB azt válaszolta, hogy piacfelügyeleti eljárást folytatnak annak kivizsgálására, hogy sérültek-e a piaci visszaélésekről szóló uniós rendelet rendelkezései, de nem nevezték meg, hogy kik ellen vizsgálódnak.

Annyit közöltek, hogy 2023. szeptember 28-án és 2024. november 28-án több ember ellen indítottak piacfelügyeleti eljárást. „Ez összesen 7 természetes személlyel szemben folyik a 2023. júliusi OPUS közzétételt megelőző kereskedési magatartás tiltott bennfentes kereskedelem szempontú gyanúja alapján" – írták.

Az MNB dokumentumaiból kiderül, hogy valakit már meg is büntettek. A bennfentes kereskedésre a telefonján találtak bizonyítékot, ugyanis üzenetet küldött másoknak a nagy lehetőségről.

Az MNB szerint az, akit megbüntettek, legalább két embernek adta tovább az információt, és vásárolt is a részvényekből, igaz, elsősorban mások megbízásából. A jegybank 11 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki rá a bennfentes információk birtokában végzett kereskedés, illetve további 10 millió forint büntetést a bennfentes információk jogosulatlan közzététele miatt.

Megbüntették Mészáros Lőrinc cégét, az Opust is. Az ugyanis egy másik jegybanki jelentés szerint már tavaly nyáron kiderült, hogy az Opus csak késve hozta nyilvánosságra a részvény-visszavásárlásról szóló döntését.

Emellett nem vezették megfelelően a bennfentesek jegyzékét sem, amiben mindenkinek szerepelnie kell, aki az információról a nyilvánosságra hozatala előtt tudomást szerez. Mindezekért Mészáros Lőrinc cégét tavaly júliusban 5 millió forintra büntették.

Elon Musk úgy szállt bele az amerikai államgépezetbe, ahogy a saját cégeibe szokott, csak most egész kormányzati intézményeket ver szét. Pár hét alatt megszerezte az irányítást kritikus szövetségi pénzügyi és adatrendszerek felett, és olyan gyorsan zárt be állami programokat, hogy még a Trump-kormányzat emberei is csak pislogtak. Az USAID, az amerikai külügyi segélyezés legfontosabb ügynöksége, egyetlen hétvége alatt ment a levesbe. A DOGE néven futó szervezet, amit Musk személyesen irányít, gyakorlatilag mindenhez hozzáfér. Fiatal, egyetemet alig végzett programozók kaptak belépést a kormányzat legérzékenyebb adatközpontjaiba. Egyik napról a másikra ott találták magukat az amerikai költségvetés belső rendszereiben, a legfelsőbb döntéshozatali szinteken, miközben Trump azzal nyugtatja a világot, hogy „Musk nem tehet semmit a jóváhagyásunk nélkül” – aztán megadja neki a jóváhagyást.

De mi zajlik itt valójában? Musk egy szuperhős, aki az amerikai állam hatékonyságát akarja helyreállítani, vagy egy titokzatos árnyékkormányt épít? Bazsó Gábort, a Totalcar alapítóját kérdeztük, aki egyike azoknak Magyarországon, akik leginkább ismerik Musk gondolkodását és világát.

– Az az ember, aki eddig fantasztikus dolgokat adott nekünk, akár az űrkutatásban, akár az elektromos autózásban, most látszólag úgy viselkedik, mint az összeesküvés-elméletekben kitalált szupermilliárdosok, akik világuralomra törnek. Mi történik, mi motiválhatja Elon Muskot?

– Az a rossz hírem van mindannyiunk számára, hogy csak azt csinálja, amit ígért. Az első pillanattól kezdve azt mondta, hogy az Egyesült Államok költségvetése borzalmasan deficites, ráadásul az államigazgatás szövevényesen bürokratikus, ami oda vezethet, hogy az Egyesült Államok szép lassan bele fog merevedni a saját bürokratikus rendszerébe, és lemarad. Azt sosem tette hozzá, hogy kikkel szemben marad le. Nyilván mindenki a saját fenyegető ellenségképét választhatja ki a túloldalra. Mostanában ez geopolitikailag legnagyobbrészt Kínára szokott vonatkozni. Musk létrehozott egy szervezetet, aminek az a neve, hogy DOGE. Ez a bizonyos Doge egy régi internetes mém, egy kutya, amiről a Dogecoin nevű kriptovalutát is elnevezték. Ez eredetileg szintén egy viccből keletkezett, nem Musk csinálta, semmi köze nem volt a Dogecoin alapításához.

Viszont senki sem érti, hogy mi ez az egész, milyen alapon, honnan van hozzá joga, felhatalmazhatta-e erre őt Donald Trump? Egyáltalán felhatalmazhat-e bárkit arra, hogy az széthentelje az amerikai államigazgatást? Viszont pillanatnyilag úgy tűnik, hogy pont ez történik, de az az igazság, hogy Musk ezt is ígérte. Ez az attitűd a saját cégeinél is nagyon régóta látható. Ez nem különösebben megnyugtató. És ehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy egyébként úgy tekint erre az egészre, mint egy magánember által vezetett cégre. A folyamat ahhoz hasonlít, ahogy Musk megvette a Twittert, majd utána beköltözött oda az akkori embereivel, mindenkinek megmutattatta az életrajzát, és beszélgetett vele két percet: „Édes fiam, akkor mutassál nekem 20 sor kódot, amit írtál az elmúlt héten, mutasd, mihez értesz te”, és aztán azt mondta: „Köszi, ne gyere többet.” És mivel az övé volt, és a magáét csapta ezzel szét vagy sem, ezért senkinek sem lehetett egy rossz szava sem. Az kétségtelen tény, hogy a saját cégei nagyon versenyképes, sikeres vállalatok.

Trump felhatalmazta, hogy az egykori Twitter szanálásához hasonló dolgot csináljon végig az irtózatos méretű amerikai államszervezettel: menjen végig, és kíméletlenül gyomlálja ki belőle azokat a funkciókat, amikről azt gondolja, hogy rosszul működnek vagy szükségtelenek. És innentől kezdve jön az a kérdés, hogy ez oké-e jogilag vagy nem. Nyilván eléggé aggályos, hogy 19–22 éves programozókat küldött be ezeknek az egyébként szuperkritikus intézményeknek az adatközpontjaiba, és ők döntenek arról, hogy mit tartanak megsemmisítésre vagy megtartásra érdemesnek. Ezt szokás leginkább első körben felvetni: miféle szuperérzékeny adatokhoz fér hozzá? Rendben van-e, hogy hozzáfér ezek felett az irtózatos amerikai pénzmozgások felett diszponáló intézmények legbelső adataihoz és rendszereihez? Mindenki azt feltételezi, hogy ezt nem azért akarja csinálni, hogy onnan a saját zsebébe utalja a milliárdokat. Hiába a világ leggazdagabb embere, ez őt nem érdekli, nem az annak megfelelő külsőségek között él, továbbra sincsenek jachtjai és kastélyai, Tiborcz Istvánnak ötvenszer több kastélya van, mint Musknak. Mert ő azon keresztül lett egy nagyon vagyonos ember, hogy tulajdonos vagy résztulajdonos vállalkozásokban, amik baromi jól működnek, ami felértékeli az ő tulajdonrészét. Tehát, csak hogy tiszta legyen: ez az ő gazdagsága, nem pedig az, hogy a közösből ellopta a nem neki járót, ahogy mifelénk például előfordul.

Minden jel szerint ezeknek a lépéseknek egy nagyon nagy része jogilag súlyosan megkérdőjelezhető. Nem véletlenül vannak a hatalmi ágak szétválasztva Montesquieu óta, és akkor még az amerikai alapító atyákról nem is beszéltünk, akik szintén nagyon komolyan vették ezt. Mindezt azért csinálták, hogy semmiféle egyszemélyi zsarnok ámokfutásával ne lehessen romba dönteni az amerikai államot. És ehhez képest most azt látjuk, hogy létrejött ez a furcsa szervezet, ami látszólag minden felett áll, kongresszusi felhatalmazás nélkül, és egyszerűen csak azt csinálja, amit akar. A DOGE bemegy olyan helyekre, ahová nem akarják beengedni, valahogy felhívnak valakit, és utána mégis be vannak engedve. Hozzáférnek dolgokhoz, hazaküldenek dolgozókat, leszerelnek táblákat a bejárat felől, hogy „most már nem jön be senki.”

– Ha a céges menedzsmenthez kiválóan is ért, de százezrek életével, sőt, az Egyesült Államok biztonságpolitikai érdekeivel játszik, amikor például leállítja az USAID működését, amivel gyógykezelések szakadnak félbe, fontos segélyezési programok állnak le.

– Nem is csak az a lényeg, hogy az európai ember, vagy a nyugati ember számára mennyire sérelmesnek tűnő dolgok történnek, hanem inkább az a furcsa és ijesztő ebben, hogy

Mindezt olyan példákkal illusztrálják, amitől tényleg az egyszeri amerikai adófizetőnek joggal kinyílik a bicska a zsebében: miért az ő 3 millió dollárjából támogatják Zimbabwében a leszbikus gerelyhajító lányok és férfiak szexuális felvilágosítását? Mert ilyen jellegű abszurdumok is vannak a jogcímek között. De nyilván ezen kívül van 99 százalék nagyon komoly, az Egyesült Államok érdekeinek fontos dolog, ami most ugyanúgy megy a levesbe, és senki sem tudja, hogy ennek hosszú távon milyen következménye lesz. Nagyon nehéz azt képzelni, hogy ebből nem alakul ki óriási baj később.

– Mi lehet ennek az egésznek a célja?

– Mi itt Muskról beszélünk, de azt gondolhatjuk, hogy a jelenlegi amerikai intézményrendszer szétverése és nyilván áthuzalozása nem Musk privát sztorija, ehhez egy ember kevés, még Musk is kevés. Itt valami nagyon nagy dolgok vannak készülőben, amikhez nagyon sok másik ember is kell, tehát létre kell jönnie az üszkös romokon valami másnak, ami nyilván már ki van találva, és látjuk is, ahogy Trump jelöltjei ülnek be az összes, egyébként önmagában is nagyon fontos pozícióba. De azokkal nem foglalkozik senki, mert nem sztorik. Tehát az történik, hogy Musk ír egy baromságot az X-en, az három napig a New York Times címlapja. A háttérben közben Trump kinevez a legfontosabb költségvetési intézmény élére egy súlyosan radikális, világnézetét tekintve is meglehetősen szélsőséges illetőt. Ezzel nem foglalkozik senki, mert senki sem tudja, hogy kicsoda.

Ez valami olyan, ami nagyon távol áll attól, amit az alapító atyák eredetileg szerettek volna.

– Akkor most ki kinek a hasznos hülyéje? Tehát Musk Trumpé, hogy miközben ő nyomja a show-t, közben Trump meg tudja csinálni az ő hatalomátvételét, vagy pedig Trump Musk hasznos hülyéje, hogy miközben ő szándéka szerint „rendbe teszi” az államot, Trump eljátszadozik a saját homokozójában? Mintha egymást fedeznék.

– Ez egy olyan nagy kérdés, amire senki sem tud válaszolni, és én sem tudom, hogy mi van. De ha ezt a két embert hallgatja az ember beszélni, kirajzolódik a kettejük szellemi kapacitása közötti különbség. Trump legendásan inkoherens, teljesen értelmetlen, önmagának tagmondaton belül is 180 fokban ellentmondó bohóckodást ad elő. Azt gondolom, hogy nála ez nem bug, hanem feature, ez nem azért van, mert hülye, hanem pontosan ezen keresztül teszi magát lényegében megfoghatatlanná, hogy már mindent és mindennek az ellenkezőjét is mondta, így semmit se lehet rajta számon kérni. Musk nem ilyen, ő viszont mindent szűrő nélkül mond. Mindenkinek vannak időnként szörnyűséges ökörségek a fejében, csak arról nem tudunk, az övéit meg ismerjük.

Ebben az értelemben inkább úgy tűnik, hogy Musk csinálja ennek mégiscsak a fontosabbik, hasznosabbik részét, amihez viszont a felhatalmazás nyilván csak az elnökön keresztül történhet. Nem szabad ezt az egészet soha annyival elintézni, hogy „ezek itt megőrültek, mindent tönkre akarnak tenni.” És az az egydimenziós megfejtés se vezet sehova, hogy egyszerűen csak végtelen hataloméhségről és pénzéhségről van szó. Musk esetében az anyagi részét teljesen kizárhatjuk. A hatalom dologgal kapcsolatosan nem vagyok ennyire magabiztos, de ha arról beszélgetnénk, hogy neki mi lehet a motivációja ebben, akkor szerintem a motivációja az, hogy neki ténylegesen rohadt fontos az emberiség.

– A legmagasztosabb eszmék, a nagy francia forradalom végén vérbe fojtották először Franciaországot, aztán Európát. És az a fajta messianizmus, ami nagyon sok embert például a kommunista mozgalmakba terelt, eredetileg szintén az emberiség szeretetéből fakadt. Azt akarták, hogy az emberek teljesen egyenlőek legyenek, és lám, mi lett belőle. Tehát Musk lehet, hogy zseniális a maga területein, de attól még vannak nagyon kemény és vérrel írt tanulságai az emberi történelemnek, főként a nyugati történelemnek, ami pontosan azt mutatja, hogy amikor valaki nagyon jót akar, és teljhatalommal bír, annak soha nem lesz jó vége. És most mintha ezt látnánk, és innen nézve teljesen mindegy, hogy ki az intelligensebb, Trump vagy Musk. Miközben Trump láthatóan egészen hatékonyan próbálja most lángba borítani a Közel-Keletet, Musk szintén rettenetes veszélyt idéz elő. Akár az USAID szétzilálása, amivel nagyon sok helyen pillanatokon belül komoly belső konfliktusok fognak kirobbanni, akár az amerikai intézményrendszer radikális „átalakítása” precedensként is veszélyes. Lehet, hogy Musk nagyon jót akar, és az is lehet, hogy az ő fejében van egy mesterterv, de az a helyzet, hogy ha ezt egyszer meg lehet csinálni az Egyesült Államokban, hogy valaki gyakorlatilag egy rohamosztaggal azért változtat meg mindent, amit most már idestova lassan 250 éve az alapító atyák elképzeltek, mert annyira biztos abban, hogy igaza van, akkor ezt más is meg fogja tudni csinálni. És az már nem biztos, hogy jót akar majd.

– Igen, ennek minden szavával egyetértek. Én nem a precedens miatt aggódom, hanem azért, hogy már most megy minden a levesbe ezzel a hullámmal. De azt sem merem 100%-os magabiztossággal kijelenteni, hogy ez összességében végül az Egyesült Államok kárára történik.

És ezek mind olyan dolgok, amikkel kapcsolatban köztiszteletben álló, első vonalbeli szaktekintélyek azt gondolták, hogy amit csinál, az minimum értelmetlen, de inkább csak simán hülyeség, és kiderült, hogy nem az. Persze semmi garancia nincs arra, hogy ez megint így lesz. De azt sem szabad kizárni a lehetőségek sorából, hogy lehet, hogy megint ő érti jól, hogy mi történik, és mi nem. És igazság szerint az emberiség most egyet tehet: mindenki a maga istenéhez azért fohászkodjon: „Basszus, csak adjad, hogy derüljön ki, hogy megint neki van igaza, mert különben nagyon nagy szarban vagyunk.”

2,6 millió megtekintésnél tart az Orbán család meggazdagodásáról szóló dokumentumfilm, A dinasztia. A Direkt36 oknyomozó csapat filmje politikai vitatémává is vált, miután a kormányzat azzal vádolta meg a készítőket, hogy az alkotás egy ukrán titkosszolgálati akció részeként készült el. Igaz, később kiderült, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottság előtt a Direkt36 neve egyáltalán nem hangzott el, amikor a hírszerzés vezetői beszámoltak egy ukrán műveletről, aminek a célpontja Orbán Viktor.

Pethő András, a Direkt36 alapító szerkesztője szerint a fideszes politikusok által sugalmazott vádakból semmi sem igaz. Oknyomozó szerkesztőségként elsősorban az olvasóik támogatásából élnek, és évek óta azon dolgoznak, hogy feltárják, hogyan működik valójában Magyarországon a hatalom.

– Bár az elmúlt években sorra jelentek meg a tényfeltáró cikkeitek, a 2,6 millió néző közül sokan lehetnek, akik a Direkt36 nevét csak most ismerték meg. Kik vagytok, hogyan jöttetek létre?

– Ez egy tényfeltáró újságírással foglalkozó szerkesztőség, tehát napi hírekkel nem foglalkozunk, csak saját, nagyobb tényfeltáró projektekkel, most már az utóbbi pár évben dokumentumfilmekkel is.

Az utóbbi pár napban is nagyon sokan csatlakoztak.

– Csak a hazai támogatók finanszíroznak benneteket, vagy kaptok esetleg külföldi forrásból is pénzt?

– Kapunk, persze, hogy kapunk. Ha rámész az oldalunkra, akkor ezt meg fogod találni. Vannak különböző alapítványi grantek, ezek jellemzően nyugat-európai alapítványok, akikhez pályázunk.

bármennyivel is támogatnak minket. Ezt mi mindig mi magunk döntjük el.

– Milyen arányban oszlanak meg a támogatások a hazai és a külföldi források között?

– Az éves bevételek túlnyomó részét, 70-80 százalékát olvasói hozzájárulásokból fedezzük.

– Hogy bírjátok a nyomást? Mert azért kemény kenyér tényfeltáró újságírónak lenni. Nemcsak anyagilag, de egzisztenciálisan is. Kell egyfajta idegrendszer ehhez.

– Persze, kell hozzá nyilván elszántság, meg kitartás, meg egyébként az sem biztos, hogy mindenkinek fekszik ez a fajta újságírói munka. Persze jól hangzik, hogy heteket vagy hónapokat el tudsz tölteni egy témával, de nyilván ott van közben az emberen a nyomás, hogy a végén azért valami olyat kell letenni az asztalra, ami mindenképp többet mond annál, mint amit korábban tudtunk. Van egy szeniorabb csapat, és aztán az utóbbi évben több fiatal kolléga is csatlakozott hozzánk, akik szerencsére nagyon lelkesek és tehetségesek.

– Körülbelül hány megkezdett témából lesz végül is kész anyag?

– Viszonylag jó az arány, mert általában olyat kezdünk el, amiről tudjuk, hogy meg tudjuk csinálni. Ez persze azt jelenti, hogy vannak előkutatások különböző témákhoz, és jól meggondoljuk, mibe vágunk bele. Hogyha ráállítunk egy vagy két újságírót, hogy több hónapig foglalkozzon egy témával, akkor már kell valamennyi információnak a kezünkben lenni, hogy lássuk, hogy az adott téma megcsinálható, feldolgozható. Tehát viszonylag ritkán fordul elő, hogy valaki dolgozik valamin hosszabb ideig, és nincs belőle semmi, de ezt nem is engedhetjük meg magunknak.

– Most szinte az egész ország A dinasztiáról beszél. A 2,6 millió néző komoly eredmény.

– Ez azért nem jelenti azt, hogy ennyien végig is nézték a filmet. De a kollégám, aki a statisztikákat nézte, azt mondta, hogy átlag feletti az idő, amit a képernyő előtt töltenek a nézők. Tehát A dinasztia ilyen szempontból is jól teljesít.

– Mennyi idő volt létrehozni ezt a filmet?

– Körülbelül egy éves munka volt. Az ötletelés 2023 végén indult, az érdemi munka tavasszal.

– A filmet nézve azt kell mondanom, hogy nemcsak az információ értékes, de maga a mű filmes alkotásként is értékelhető.

– Ez volt a cél. Ez már a második hosszabb dokumentumfilmünk, és már korábban is volt filmes anyagunk. Mi a Direkt36-nál alapvetően írott háttérből dolgozunk, nincsen filmes tudásunk, viszont szerencsére vannak olyan partnerek, akik profi filmesek. Így készült az előző film is, és a mostani is. Akit mindenképp meg kell említeni, az Fuchs Máté rendező, betársult mellé Bíró Bálint társrendezőnek, de igazából az egész stábot felsorolhatnám. Bár nem teljes az átfedés, de sokan dolgoztak már az előző filmben is, ami kórházi fertőzésekről szólt, tehát ők nagyon jó szakemberek és művészek.

– Mekkora volt a büdzséje ennek a produkciónak?

– Végleges számot most nem tudok mondani, de az biztos, hogy 10 millió forint alatt volt a költségvetés. Persze benne van a mi munkánk is.

Hogy miért ekkora az érdeklődés, arról azt gondolom, hogy ennek két összetevője van. Egyrészt van egy nagyon erős történet, ami egyébként már megjelent, akár a mi újságíróink által feltárt, vagy más újságírók által feltárt történetek, és ezt meséljük el. Mindezt mindenféle sallangtól, felesleges kitérőktől mentesen. És mellette ott van maga a formátum, amit pedig a profi filmes szakemberek adtak, és igazából ennek a kettőnek az egyvelege ad újat.

– Igazán Tiborcz István elitklubjáról, a Botanique nevű helyről tudunk meg teljesen új dolgokat...

– Így van, ez egyébként teljesen tudatos volt a részünkről. Amikor 2023 végén beszélgettem az egyik kollégámmal, Wirth Zsuzsannával, akkor volt, hogy Tiborcz István először felkerült a Forbes 50 leggazdagabb magyar embereinek a listájára, és már egyből a középmezőnyben tűnt fel. És akkor Zsuzsi mondta, hogy nem kellene-e foglalkozni újra vele? Mi korábban már foglalkoztunk Tiborczcal, és az üzleteivel, de mégis,

Az elképesztőt nem úgy értem, hogy felháborító, hanem tényleg lenyűgöző, hogy egyébként ez megtörtént. Rájöttünk arra, hogy vannak olyan elemei a sztorinak, amire már nem is emlékszünk, pedig mi azért újságíróként nyilván foglalkozunk a közügyekkel, közélettel. Így valószínűleg nagyon sokan vannak olyanok, akik szinte egyáltalán emlékeznek a történet részleteire.

– Hogyan építettétek fel a film dramaturgiáját?

– Ha egymás mögé rakjuk az elemeit, abból önmagában kikerekedik egy olyan sztori, ami elmesélésre alkalmas, és az is nyilvánvaló volt, hogy ha most ebből írunk egy jó hosszú cikket, azt nem nagyon fogják elolvasni. Aki meg elolvasná, az már valószínűleg ismeri ezeket a történeteket. Így viszonylag hamar kialakult bennünk, hogy próbáljuk meg valamilyen más formátumban elmondani, és mivel volt is filmkészítéssel tapasztalatunk, ezért döntöttünk úgy, hogy legyen ez egy film. És az elején ott volt, hogy na vajon tudunk-e újat mondani, mert mégis erősebb egy film úgy, ha hoz valamilyen egészen újat is. Nekem szerkesztői szemmel világos volt már az elejétől fogva, hogy ez nem csak egy Tiborcz történet. Persze őrá fut ki, nagyon sokat foglalkozunk vele, de igazából

Csak ezt sokáig rejtve csinálták, ügyeltek is rá, hogy ne kerüljön reflektorfénybe. Tiborcz István esetében sem annyi a történet, hogy ő 10-15 évvel ezelőtt elkezdett üzletelni, és akkor jelent meg ez a fajta tevékenység az Orbán-család körül. Ezért én azt képviseltem a beszélgetéseink során, hogy ha már ez egy film, próbáljuk bevinni a nézőt abba a világba, amit létrehozott, felépített Tiborcz, Orbán Ráhel, az Orbán család. Így jött az ötlet, hogy bejussunk a klubba. Ebben Marton Kamilla kollégámnak volt óriási szerepe, igazából ő találta ki ezt az egészet, ő találta meg a Széchenyi Bencét.

– Őt hogyan sikerült bevonni?

– Ő is újságíró, és Kamilla ismerte egy újságíró-konferenciáról.

– A bemutató után emelkedett a támogatóitok száma?

– Abszolút.

Miközben azért szerencsére a Direkt36-nál elmondhatjuk magunkról, hogy korábban is voltak nagyobb sztorijaink, nagyobb ügyek, akár a Pegasus, vagy más történetek, és azok után is mindig tapasztaltunk támogatói növekedést, de ez a mostani mindent felülmúl.

– Amióta kijött A dinasztia, érzitek a titkosszolgálatoknak érdeklődését?

– Nem, de akkor sem éreztük, amikor a Pegazussal megfigyelték két kollégámat. A politikának, a kormánynak és a kormánypropagandának az érdeklődését azt észrevettük, mert megjelentek rólunk mindenféle hazug állítások, hogy ez valamiféle ukrán titkosszolgálati akció része lenne.

– Érdemes ezzel a váddal foglalkozni? Hogyan kell ehhez viszonyulni?

– Azt tudjuk tenni, tehát, hogy elmondjuk, hogy ez hazugság.

Miközben a kormány azt mondja, hogy „minden eszközzel kész fellépni” az élelmiszerinfláció ellen, az év első hónapjaiban az élelmiszerárak látványosan tovább nőttek. A KSH friss adatai szerint januárban éves szinten 6 százalékkal drágultak az élelmiszerek, egyes alapvető termékek pedig még ennél is sokkal nagyobb mértékben, a liszt például 43,2, a tej 25, a tojás pedig 23,8 százalékkal lett drágább, ha a tavaly januári árakat vesszük alapul.

A kormány közleményében „átmeneti jelenségről” és „év eleji átárazódásról” beszél, de közben Nagy Márton újra ársapkákat lebegtet. Hogy mennyire lehet ez sikeres, és miért van az, hogy az élelmiszerinfláció újra és újra visszaköszön, arról Raskó György agrárközgazdászt kérdeztük.

– Ön is hasonló mértékű drágulást tapasztalt?

– Nagyjából igen. Persze nyilvánvalóan nincs mögöttem olyan apparátus, mint a KSH, de ez körülbelül egyszer helytálló, legalábbis a januári adatokra, és elképesztően magas. Mégpedig azért, mert Közép-Európa legmagasabb élelmiszeráraira jött rá ez az újabb 5,5 százalék.

– Nagy Márton úgy reagált, hogy a kormány, ha kell, kész megint ársapkákat bevezetni. Milyen realitása van annak, hogy így az élelmiszer-inflációt hatásosan és tartósan letörje a kormányzat?

– Közgazdaságilag abszolút káros, politikailag viszont eszméletlenül előnyös. Ez nyilvánvalóan politikai döntés lesz, nem pedig gazdasági aspektusok alapján meghozott ésszerű lépés. A politika nem az ésszerűségről szól, hanem az érzelmekről.

Viszont nagyon hamar ugyanaz fog történni, mint 2022 tavaszán, hogy amin ársapka volt, annak a veszteségét az adott élelmiszerlánc átterhelte olyan termékekre, amelyek szabadárasak voltak, azok emiatt drágábbak lettek. A végén ezt is, azt is a lakosság fizette meg Magyarországon. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a politikai előnyeit az akkori kormányzó párt, a Fidesz élvezte, hiszen megnyerte a választásokat 2022-ben. Most megint közeleg a választás éve, emiatt biztos vagyok benne, hogy az ársapkával a kormány azért fog próbálkozni, mert ahogy mondtam, nem a gazdasági szempontok a lényegesek, hanem a vélt és várható politikai előny.

– Egy ársapka rövid távon jelentheti az infláció csökkenését?

– Nem. Sőt, fölöslegesen gerjeszti. Ez egy érdekes szindróma, mert a kereskedőnek alig van valami kis nyeresége. Az élelmiszer-kiskereskedelemben a nyereségráta most forgalomarányosan 0,6-0,7 százalék között van, azaz majdnem a nullával egyenlő, és ez egy olyan átlag, amiben benne van a Lidl hatalmas nyeresége és a többieknek a masszív vesztesége is. Ezért azt gondolom, hogy az a kereskedő, akinek most előírják, hogy viselje az árbefagyasztás terheit,

A probléma csak az, hogy amíg egy nagy nemzetközi lánc és hipermarket több ezer termékre szét tudja osztani a kis áremeléseket, így azt majdhogynem észre sem veszik, addig egy olyan vegyesbolt, ami egy faluban működik, vagy egy kisvárosban, esetleg egy külső kerületben, annak erre nincsen lehetősége, tehát nem tudja szétteríteni az ebből származó veszteséget.

– A nyugdíjasok 3,2 százalékos emelést kaptak most, és novemberben jön a korrekció. Nem tudom, hogy milyen inflációs kilátásaink vannak, ez a jelenlegi éves 5,5 százalék 3 százalék alá nyomható-e addig, de az biztos, hogy most a nyugdíjasok finanszírozzák a különbözetet a havi bevásárlásaikban. És azt tudjuk, hogy a nyugdíjasok által megélt infláció magasabb, talán még a 6% fölött is van.

– A szolgáltatások és különösen a gyógyszertárban megvásárolható, nem vényköteles termékek, valamint az egyéb gyógyászati készítmények eszméletlen módon megdrágultak januárban. A nyugdíjasokat lehet, hogy sokkal jobban érinti ez, mint az élelmiszerfogyasztás. Az a lehető legminimálisabb szinten van, ahogy nekem a kiskereskedők mondják. A nyugdíjasnak van ideje akciós újsággal a kezében néhány boltot végiglátogatni, és mindegyik boltban megvenni azt, ami ott éppen akciós, ezért

Ez a tétel pedig messze az átlaginflációs ráta fölött van.

– Nézzük meg, hogy mi az, ami alakíthatja a továbbiakban ezt az inflációt!

– A magyar forint árfolyamának alakulása az egyik fontos tényező. A beszerzők, tehát akik élelmiszert importálnak Magyarországra, nem nagyon bíznak a forint erős voltában, tehát magukat bebiztosítva „begyengítik” a forintot. Tehát amikor valaki importál például Olaszországból, Spanyolországból zöldséget, gyümölcsöt, akkor

hiszen az inflációs várakozások most felerősödtek Magyarországon. Ha egy terméket egy gyártó x áron akart eladni, a januári inflációs adat után biztos, hogy módosítani fogja az árkalkulációját, és rá fog tenni néhány százalékot, mert azzal kalkulál, hogy úgyis drágulni fog minden az inputoldalon. És ez aztán szépen fűti magát. Ehhez hozzájönnek a kormány inflációkövető adóemelési intézkedései, gondolok itt például a jövedéki adóra. Ez a lépés a kormány részéről tudatos volt, hogy még nagyobb legyen az infláció Magyarországon, hiszen

Ez az inflációs finanszírozásból származó plusz állami bevétel alapot képezhet arra, hogy például a választások előtti időszakban valamilyen csoportnak, társadalmi rétegnek, például éppen a nyugdíjasoknak adjanak valamilyen címmel például nyugdíjprémiumot. A nyugdíjas akkor majd úgy érzi, hogy ő a kormánytól ajándékba kapott 1000 forintot, és abban a pillanatban elfelejti, hogy amikor ezt a pénzt kapta, az maximum annak a kompenzálása, amivel ő az év hónapjai során finanszírozta az államot. Ez a gazdaság szereplőit más gondolkodásra készteti, ők is belépnek az inflációs spirálba. Tehát a kormány indítja az inflációt és gerjeszti, és erre a vonatra sokan mások is felülnek. Eljutottunk ahhoz az alapproblémához, hogy

Hasonlóan a jegybank iránti bizalom is úgyszintén. A gazdasági élet szereplői nem bíznak a saját kormányukban, állandóan attól félnek, hogy valamilyen újabb adót, illetéket vet ki, újabb olyan megszorító intézkedést alkalmaz, amely a gazdasági szereplőkre és a lakosságra vonatkozik. Ez mára előidézte azt a helyzetet, hogy az állam, a fogyasztók és a gazdasági élet, tehát a termelők között nincsen meg az a morális szolidaritás egymás iránt, hogy fegyelmezzük magunkat, és próbáljunk egészséges gazdasági és termelői árszerkezetet kialakítva stabilitásra törekedni. Itt most senki nem törekszik ilyen stabilitásra, hanem csak rövid távú előnyökre. A kormányzó párt természetesen megteheti, hogy elsősorban a politikai előnyökre koncentrál.

– Ezek szerint sok jóra nem számíthatunk az infláció csökkenését illetően.

– Maradjunk a Tej Terméktanács magatartásánál. Megint indukált egy olyan átadási árat a kiskereskedelem felé, arra való hivatkozással, hogy a nyers tej ára fölfelé megy, ami nincsen köszönőviszonyban sem a magyar lakosság vásárlóerejével. A legdrágább tej-, tejtermékárak Magyarországon vannak Közép-Európában, miközben itt vannak a legalacsonyabb reáljövedelmek. Erre utalok, hogy nincsen felelősségvállalás azok részéről sem, akiknek a saját érdekük lenne, hogy maguk iránt bizalmi légkört alakítsanak ki, amikor a magyar tejet leveszi az ember a polcról.

– Vannak-e emellett még objektív okok is, amelyek az inflációt gerjeszthetik? Például termésben milyen kilátásaink vannak idén?

– Most jön az újabb feketeleves, és ezt az évet nem tudom, hogy a kormány hogyan fogja infláció oldalon menedzselni, mert elkezdtek emelkedni a mezőgazdasági nyersanyagárak, és a gabona, tehát a búza és a kukorica árai a nemzetközi piacokon, amiben részben Trump kereskedelmi háborús lépései is közrejátszanak. Emelkednek a nyersanyagok árai. Ez azt jelenti, hogy április 1-től újra emelkedni fognak a tápárak, takarmányárak. Ez beépül a tejbe, húsba, nem sorolom tovább. Ahogy hízik az állat, és ahogy fejik a tehenet, ebben a tejben és a húsban megjelenik a drágább takarmány, ami újra komoly emelkedést jelent az átadási árban a feldolgozó, illetve a feldolgozó részéről aztán a kereskedő felé. Ráadásul minden idők legszárazabb telén leszünk hamarosan túl. A téli csapadék elképesztően kevés, a talajok vízzel való feltöltöttsége tragikus állapotban van.

Ez azért lényeges, mert Magyarországon a mezőgazdaság teljesítménye erősen időjárásfüggő, mivel a növényi termékek adják az agrár-GDP több mint 50 százalékát. Ha az időjárás rossz, akkor a mezőgazdasági év is rossz lesz. A mezőgazdaság nem fog tudni a gazdasági növekedéshez érdemben hozzájárulni. Tehát nem igazán jók a kilátások a mezőgazdasági termelőknek az év elején, azért sem, mert az a termény, amit tavaly megtermeltek, az is szűkösebb lett, mint egy normál évben szokott, de pénzhiány miatt eladták ősszel egy jóval alacsonyabb árszinten,. Már csak azok a termelők fognak a mostani magasabb árakból profitálni, akiknek még van készletük, viszont a többiek, akik magyar gabonát akarnak feldolgozni, szembesülnek azzal, hogy csak magas áron lehet belföldről is vásárolni, és az importár is magas lesz. Tehát a nyomás elkezdődött termelői oldalról is az élelmiszer-infláció följebb vitelében. Ezért az élelmiszerek vonatkozásában kétségesnek tartom, hogy az állam 3,3%-ra le tudja vinni az éves inflációt 2025-ben.

– Múltkor beszéltünk róla, hogy amennyiben azt a bizonyos öntözőcsatorna-hálózatot, amit hagytak tönkremenni, helyrehoznák, akkor más lenne a helyzet, mert nem kellene ilyen szárazsággal számolni.

– Ez igaz, de még tervezési szakaszban van a dolog. Már mindenki tudja, a vízügy is tisztában van azzal, hogy vízelvezetés helyett a vízmegtartás koncepcióra kell áttérni. De ehhez a teljes infrastruktúra rekonstrukciójára van szükség, arra meg tudomásom szerint néhány milliárd forintnál többet az állam ebben az évben nem tud áldozni. Tehát hiába tudjuk az eszünkkel, hogy ezt a deficitet mielőbb meg kellene szüntetni, jelen pillanatban nincs meg hozzá a pénzügyi forrás. Az Uniótól lehetne szerezni pénzt ehhez, csak hát az Unióval való kapcsolatunk most nem olyan, hogy erre gondolhassunk.