„Át kell programozni a tanárok gondolkodását” – mondja a Gyurós Tibor-díjas Koren Balázs
- Nyár elején beszéltünk utoljára, azóta sok minden történt. Például Gyurós Tibor-díjat kaptál, te lettél Az Év Digitális oktatás nagykövete. Kicsit mesélj erről a díjról, kik adják, miért adják, mivel jár, mit jelent.
- A Gyurós Tibor-díjat az Informatikai Vállalkozók Szövetsége adja. A díjat 1997-ben alapították, és 2001 óta viseli Gyurós Tibor nevét, aki az IVSZ egyik alapítója volt, és egy repülőgép balesetben vesztette életét.
Kezdetben az év menedzserét jutalmazták, de időközben több kategória is született. Ötödik éve létezik a digitális oktatás nagykövete kategória. Utóbbit annak ítélik oda, aki a zsűri megítélése szerint az adott évben a legtöbbet tette a digitális oktatásért.
Nagyon erős volt a mezőny, de a zsűri valamiért engem talált a legjobbnak, amiért nagyon hálás vagyok.
- Mivel jár ez az elismerés?
- Egy plakettet kaptam, de az igazi kitüntetés az, hogy engem választottak. Na és persze vannak olyan járulékos előnyei, hogy például most veled beszélgethetek.
- Itt a járvány második hulláma. Most már kicsit távolabbról tudjuk szemlélni a tavaszi eseményeket. Mik az eddigi tapasztalatok a digitális/hibrid oktatás terén?
- Ha röviden akarom mondani, akkor a hibrid oktatás a legnagyobb kihívás, amivel a tanároknak valaha is szembe kellett néznie. Tanítanak a tanteremben, de közben azoknak is órát tartanak, akik otthon vannak. Ez nagyon nehéz.
Sokan egészen egyszerűen nincsenek felkészítve erre a helyzetre. Szándékosan mondom, hogy felkészítve, és nem azt, hogy felkészülve, mert ez egy egészen új terület. Amire képezni kell a pedagógusokat. A mostani helyzet talán még annál is nehezebb, mint ami tavasszal volt.
Erre egyetlen megoldás van: át kell programozni a tanárok gondolkodását, és ehhez igazítani az infrastruktúrát is. Például a tanár ne a táblára írjon krétával és azt próbálja egy webkamerán közvetíteni, hanem amennyiben van rá lehetősége, egy interaktív táblára vagy tabletre, és ezt ossza meg az otthon lévőkkel is. Így máris segíthetünk azon, hogy ne kelljen megosztania a figyelmét.
Természetesen ehhez szükség van tabletre, interaktív táblára, stabil internetre és még sorolhatnám.
- Most nincs teljes körű lezárás, de a felsőoktatás jelentős része online zajlik, illetve egy-egy iskolában vagy osztályban általános és középiskolai szinten is. Felkészültek az iskolák az esetleges újabb lezárásokra?
- Nagyon jól látszik, hogy minden szereplő készül arra, hogy ha netán ismét a tavaszihoz hasonló lezárásra van szükség, akkor senkit ne érjen váratlanul. Megindult a gondolkodás, hogy mit lehet tenni. A legtöbb iskola kialakított valamifajta vészforgatókönyvet.
– Az állam mennyire készült fel?
Például a KRÉTA, digitális napló szoftvert kifejlesztő cég kialakított egy digitális kollaborációs teret, hogy távoktatás esetén is tudjon együtt dolgozni egy osztály. De az is érezhető, hogy most inkább cél az iskolák nem-bezárása és így a hibrid oktatás válik egyre jellemzőbbé.
- Nemrég készítettem interjút egy Angliában élő barátommal, aki azt mesélte, hogy ott tavasszal az iskola adott mindenkinek számítógépet, akinek szüksége volt rá a távoktatáshoz. Tudom, nem lehet összehasonlítani a két ország anyagi lehetőségeit, de tényleg olyan borzasztó nagy költséggel járna ezt megoldani nálunk is?
- Ha végtelen mennyiségű forrás állna rendelkezésünkre, akkor sem tudnánk tökéletes eszközt választani, mert nincs ilyen. A kijelző méret és a hordozhatóság pl. már eleve ellentmondásban van. Vagy nagy kijelzőnk van, vagy könnyen hordozható eszközünk.
Valamit mindig el kell engednünk az igényeinkből még akkor is, ha végtelen pénzünk van.
Ha az állam ad is bármilyen eszközt minden magyar diáknak, ez nem drága gép lesz. Ezért még több kompromisszumot kell kötni. Tartok attól, gyorsan eljutnánk arra a pontra, hogy ezek az eszközök nem jelentenének megoldást az oktatás problémáira. Népmesei motívum maradna csak, adtunk is valamit, meg nem is.
Ha adunk eszközt, de például nem adunk hozzá internetet, akkor igazából megint nem adtunk semmit. Illetve ha csupán eszközt adunk, az még azért is kevés, mert meg kell tanítanunk az eszköz használatára mind a tanárt, mind a szülőt, mind a diákot. Meg kell tanítanunk az internet tudatos használatára, mert olyan dolgok történhetnek meg az online térben, amik abban az esetben nem történnének meg, ha valaki kicsit is gondolkozik, és tudja, hogyan működik az online világ. Gondolok itt a fotómegosztásoktól a jelszóhasználatig sok mindenre.
Nem azt mondom, hogy ne adjon az állam, de ez egy olyan probléma, amit nem lehet kipipálni eszközadással.
A HiperSuli program nagyon jól példázza ezt. A program azzal a lépéssel indult, hogy a Telenor tableteket ad iskoláknak. Azonban a tanárok inkább kétségbeestek, a diákok nem értették, hogy ha ott a tablet, akkor miért nem tanulnak vele, a szülők nem értették, mit kezdjenek a drága eszközzel, ami a diák kezében megjelent.
Ezen a ponton kerültem én is a programba, ezután kezdtünk beszélgetni arról, hogy ennek akkor van igazán értelme, ha módszertant tennénk mögé, tanárképzést, ha a tanárokat közösségbe fognánk, segítenénk őket. Akkor van értelme. Az eszközadás, bár költséges, mégis ez az oktatás segítésének a legegyszerűbb, leglátványosabb, legkönnyebben kipipálható, de egyben a legkisebb része is.
A módszertan és a tartalom viszik el az egészet a hátukon.
- Hogy áll a HiperSuli program?
- A HiperSuli programban részt vevő iskolák sokkal jobb helyzetben voltak márciusban, mert már rendelkeztek egy olyan digitális alappal, amire a távoktatást rá lehetett húzni (építeni?).
Ugyanakkor ezekben az iskolákban sincs egység olyan értelemben, hogy nem ugyanazt a platformot használják, nem ugyanúgy reagálnak a problémákra. Maguk az iskolák is nagyon különbözőek, hiszen van ezernél több diákkal működő, 12 osztályos iskola, és van vidéki általános iskola, ahol az összlétszám nem éri el a 300 főt. De a HiperSuli iskolák az átlagosnál sokkal tudatosabban készülnek egy esetleges újabb lezárásra, és a korábbi képzéseknek köszönhetően tudják mérlegelni, hogy az elérhető eszközök és megoldások közül melyek a legelőnyösebbek számukra.